← Magyarország

Mfv.10073/2025/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Amennyiben a felek között a kifizetés jogcíme, jogalapja és összegszerűsége is vitatott, a kifizetés késedelme nem azonosítható a lehetséges jogkövetkezmények szempontjából azzal a helyzettel, amikor a munkáltató nem vitatott jogcímű és összegű rendszeres havi juttatás (például munkabér) kifizetésével esik késedelembe. Ugyanakkor, ha a munkavállaló a rendkívüli lemondását bizalomvesztésre is alapította (Mt.

  1. §) ennek vizsgálata nem kerülhető el fentiek mellett sem. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Mfv.II.10.073/2025/
  2. A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró Dr. Darákné dr. Nagy Szilvia bíró Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró Dr. Osztovits András bíró A felperes: felperes cím1 A felperes képviselője: Pedagógusok Szakszervezete Komárom-Esztergom Vármegyei Szervezet /képviselő: Szatmári Márta/ cím2 Az alperes: alperes cím3 Az alperes képviselője: Dr. Homonnai Bendegúz ügyvéd (Homonnai Ügyvédi Iroda) cím4 A per tárgya: munkabér A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla Mf.V.30.017/2025/
  3. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Tatabányai Törvényszék 54.M.70.107/2023/
  4. Kúria II.Mfv.10.073/2025/5 2 Rendelkező rész A Kúria a Győri Ítélőtábla Mf.V.30.017/2025/
  5. számú ítéletét a Tatabányai Törvényszék 54.M.70.107/2023/
  6. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a perfelvételi tárgyalás megismétlésével új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A Kúria az alperes felülvizsgálati eljárási költségét 209.274 (kétszázkilencezerkétszázhetvennégy) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 837.097 (nyolcszázharminchétezer-kilencvenhét) forintban állapítja meg, amelynek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  7. augusztus 18-tól állt közalkalmazotti jogviszonyban, az intézmény1 pedagógus munkakörben foglalkoztatták. [2] Az iskola Szervezeti és Működési Szabályzatának 2.
  8. pontja rendelkezik arról, hogy a pedagógusnak a tanítási óra kezdete előtt legalább 15 perccel az intézményben kell tartózkodnia. Ezen túlmenően nem volt meghatározva – általános jelleggel, illetve az egyes pedagógusok vonatkozásában külön-külön – hány órától hány óráig kell az iskolában lenniük. A pedagógusok a saját órarendjük szerinti kezdő órához képest 15 perccel korábban jelentek meg az iskolában, és az utolsó órával a napi munkaidejük véget ért. Amennyiben ezen időszak alatt lyukas órájuk volt, abban az esetben az oktatási intézményt engedély nélkül elhagyhatták. [3] A Szervezeti és Működési Szabályzat „Pedagógus munkaköri leírása” mellékletben rögzítette, hogy a heti munkaidő 40 óra, munkaidő-beosztás: órarend és munkaköri kötelességek feladat- ellátási terv szerint. A helyettesítési előírásnál azt tartalmazza, hogy az a helyettesítési rend és az ÁH-s órák alapján. Állandó helyettesítési rend szerinti „ÁH”-s órák alperesnél a tantárgyfelosztásban nem szerepeltek, a tantestületben egyeztetett órákat jelöltek. Az órarendek heti 2 alkalommal, „ÁH” megjelöléssel tartalmazták az állandó helyettesítési rend szerint, felperes által ellátandó helyettesítési órákat. A felperes a kereseti kérelemmel érintett időszakra vonatkozóan nem őrizte meg ezeket az órarendeket, az alperes pedig évente felülírta az általa készített excel táblázatokat, így nem rendelkezett jelen peres eljárásban a perbeli időszakot érintő helyettesítési renddel. Kúria II.Mfv.10.073/2025/5 3 [4] A felperes 2020 és 2023 közötti óraösszevonással történő helyettesítést 66 alkalommal látott el. Az összevonást a KRÉTA rendszerben eseti helyettesítésként rögzítették. [5] A felperes és további 5 kollégája
  9. május 11-én levélben kereste meg az alperest, hogy
  10. május
  11. és
  12. április 30-a közötti időszakra valamennyi munkaidőnyilvántartási adatot 15 napon belül küldje meg részükre. [6] Az alperes
  13. május 31-én kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy a kérelmezett adatok feldolgozása, illetve ehhez kapcsolódóan a feladatok mennyisége várhatóan több időt vesz igénybe, az ügyintézés teljessége érdekében a határidő meghosszabbodik. [7] Tekintettel arra, hogy a felperes érdemi választ nem kapott, ezért
  14. június 14-én munkatársaival együtt újabb felszólítást küldött annak érdekében, hogy a munkáltató teljesítse a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó kérésüket. Fentiek után a felperes
  15. július 11-én felszólította az alperest, hogy 8 napon belül fizesse meg részére a 96 órán belül elrendelt helyettesítésért a díjakat. [8] Az alperes
  16. július 11-én arról értesítette a felperest, hogy a
  17. május
  18. és 2023.április 30-a közötti időszakban több alkalommal eseti helyettesítést látott el, de kötött munkaidőn belül rendkívüli munkaideje nem volt, így azért külön díjazás sem illeti meg. Napi 2, heti 6 órát meghaladó eseti helyettesítése a nyilvántartás szerint nem volt, illetve a neveléssel, oktatással lekötött munkaidő felső határa felett 30 napot meghaladóan a vizsgált időszakba eső tanévekben szintén nem volt. [9] A felperes
  19. július 31-én kelt levelében ismét kérte túlmunka végzésének kifizetését, 8 napos határidőt biztosítva az alperesnek. [10] A felperes
  20. augusztus 21-én rendkívüli lemondással közalkalmazotti jogviszonyát 60 nap és 4 hónap felmentési idő figyelembevételével
  21. február 21-vel megszüntette. Indokolásában előadta, hogy a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét több esetben gondatlanul megszegte azzal, hogy a munkabért nem fizette meg. Ez a kötelezettségszegés önmagában megalapozza a rendkívüli lemondást. A munkáltató megszegte az Mt.
  22. §

(1)bekezdés által meghatározott kötelezettséget, amely szerint a munkabért a tárgyhót követő
  1. napig kell kifizetni. Hivatkozott a felperes arra is, hogy a munkáltató megsértette az Mt.
  2. §
(4)bekezdésében rögzített általános magatartási követelményt, amely szerint a munkáltató köteles minden olyan tényről, adatról, véleményről, vagy ezek változásáról tájékoztatni a közalkalmazottat, amely a munkaviszony létesítése, valamint a törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges. A munkáltató által megvalósított magatartás megalapozza a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.) 29. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti tényállást is. [11] Az alperes
  1. augusztus 22-én tájékoztatta a felperest, hogy egyoldalú jognyilatkozatát a Kjt.
  2. §
(2)bekezdés c) pontja és 28. §
(1)bekezdésben foglaltak alapján lemondásként, és nem rendkívüli lemondásként kezeli, amely körülményre tekintettel utolsó munkában töltött napja
  1. október
  2. a 2 hónapos lemondási idő figyelembevételével. Kifejtette, hogy a pedagógus heti teljes munkaidejének 80 %-át az igazgató által meghatározott feladatok ellátásával köteles tölteni, míg a fennmaradó részben munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni. [12] A felperes
  3. augusztus 24-én kelt levelében kérte, hogy a határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyát a
  4. augusztus 21-én kelt nyilatkozata szerint rendkívüli lemondásként értékelje a munkáltató. Erre az alperes válaszként
  5. augusztus 28-án kelt levelében megismételte, hogy a munkavállaló nyilatkozatát lemondásnak tekinti. Kúria II.Mfv.10.073/2025/5 4 A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [13] A felperes módosított kereseti kérelmében kérte az alperes kötelezését a
  6. szeptember 1-je és
  7. június 16-a közötti időszakra 110 órára mint 96 órán belül elrendelt munkavégzésért járó 334.950 forint összegű illetmény megfizetésére a munka törvénykönyvéről szóló
  8. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.)
  9. §
(5)bekezdése és
  1. § a) pontja alapján. A rendkívüli lemondása jogkövetkezményeit is igényelte. [14] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Az első- és a másodfokú bíróság ítélet [15] A Tatabányai Törvényszék 54.M.70.107/2023/
  2. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 200.970 forint illetménypótlékot helyettesítési díj jogcímén. Kötelezte továbbá 6.560.000 forint végkielégítés és 1.610.000 forint felmentési időre járó távolléti díj megfizetésére is. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rendelkezett a perköltség és illeték viselésről is. [16] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt.
  3. §
(1)bekezdésére, 96. §
(1)bekezdésére, 97. §
(1)bekezdésére, 134. §
(1)bekezdés a) pontjára,
(3)bekezdésére, a 143. §
(1)
(2)bekezdésére, valamint a Kjt. 2. §
(1)
(3)és
(4)bekezdésére, 29. §
(1)-
(3)bekezdésére, 33. §
(1)
(2)bekezdésére, 37. §
(1)bekezdés b) pontjára,
(6)és
(8)bekezdésére, felhívta továbbá a Nemzeti Köznevelésről szóló
  1. évi CXC. törvény (továbbiakban: Nkt.)
  2. §
(5)
(6)bekezdését, valamint a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló
  1. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/
  2. (VIII. 30.) Korm. rendelet (továbbiakban: Épr.)
  3. §
(1)bekezdés 8. pontját, és
(4)bekezdését. [17] A felek között egyetértés volt abban a tekintetben, hogy az alperesnél a tanév kezdetekor állandó helyettesítési rendet adtak ki, amely azonban egyrészt évközben változhatott, másrészt az eseti helyettesítések elrendelésére csak részben került sor az állandó helyettesítési rend szerint. [18] A perben felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az általa megjelölt időszakban rendkívüli munkát végzett. Így neki kellett igazolni, hogy az általa megjelölt eseti helyettesítések elrendelésére a közölt munkaidő-beosztástól, illetve a helyettesítési rendtől eltérően 96 órán belül került sor. A felperes volt köteles bizonyítani az általa közölt rendkívüli lemondás jogszerűségét is. Az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az illetményt a felperes részére jogszerű mértékben megfizette, valamint neki kellett bizonyítani a felperes munkaidő-beosztását, e körben az alperes által hivatkozott általános helyettesítési rend szerint a felperest érintő időintervallumot, azaz az intézményben töltendő további heti 2 óra időpontját. [19] A felperes által csatolt a KRÉTA rendszerből kinyert „Noreply” üzenetek alapján a felek között nem volt vitatott, hogy a felperes által a kereseti kérelmében érvényesített eseti helyettesítések elrendelésére 96 órán belül került sor. Kúria II.Mfv.10.073/2025/5 5 [20] A bizonyítási eljárás során tanúként meghallgatott tanú1 intézményvezető és tanú2 intézményvezető-helyettes akként nyilatkoztak, hogy saját belső renddel került kialakításra az állandó helyettesítési rend, amennyiben valaki betegséget jelzett. Augusztus végén határozták meg az órarendet, heti 2 órát jelöltek meg pedagógusonként, lyukas órában, amikor a pedagógus egyébként is az intézmény területén tartózkodott volna. Egyeztetés volt a helyettesítési rend körében a kollégákkal, egy excel táblázatot vezettek, azonban ez nem volt állandó, időközönként, akár évközben is változhatott. [21] Az általános helyettesítési rend vonatkozásában annak tartalmát tekintve alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a perrel érintett időszakra nézve, azonban nem tudta megjelölni, hogy az érintett időszakban az iskolában az állandó helyettesítési rendet milyen tartalommal lett határozták meg. A Kjt. 2. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Mt.
  1. § értelmében a munkaidő nyilvántartásának kötelezettsége alperest terhelte. Fentiekre figyelemmel a bíróság a helyettesítéssel érintett órák vonatkozásában bizonyítottság hiányában a helyettesítési rendben foglalt heti 2 óra időtartamot figyelmen kívül hagyta az értékelés során. [22] Az elsőfokú bíróság az eseti helyettesítések körében hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla Mf.31.248/2022/
  2. számú határozatára, amely szerint azon esetekben, amikor az ügyeleti és helyettesítési rendtől is eltérően 96 órán belül történt meg a helyettesítések elrendelése, az az Mt.
  3. § a) pontja alapján rendkívüli munkavégzésnek minősül. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a 32 óra kötött munkaidőn belül, vagy azon felül történt-e az elrendelése. [23] Az intézmény vezetője által elrendelt helyettesítés a közölt munkaidő-beosztás, a heti órarend, helyettesítési rend módosítását jelenti a neveléssel, oktatással összefüggő egyéb feladatok teljesítésére biztosított munkaidő terhére, ezért az Mt.
  4. §
(5)bekezdésében foglalt időbeli korlátra tekintettel az Mt.
  1. § a) pontja alapján ezt a munkavégzést a feladat elrendelésének rendkívüliségére (96 órán belül) figyelemmel olyan munkavégzésnek kell tekinteni, amelyre alapítottan a pedagógus felperes az Mt.
  2. §-a szerinti rendkívüli munkavégzés bérpótlékára jogosulttá vált. [24] Az alperes a kereseti kérelemben előadott 96 órán belül elrendelt helyettesítések óraszámát, a helyettesítési díj óránkénti 3.045 forintos összegét, a felperesi táblázatban megjelölt helyettesítési díjat nem vitatta, ezért a bíróság e körben a felperesi kereseti kérelem számítását vette alapul azzal, hogy a helyettesítési díj számításakor – a felperes által megjelöltek szerint – az óraösszevonások körében érvényesített igényt (44 óra) figyelmen kívül hagyta. [25] Erre tekintettel a felperes helyettesítés díj iránti igényének részben adott helyt, 66 óra vonatkozásában mindösszesen 200.970 forint helyettesítési díj megfizetésére kötelezte az alperest. [26] Az elsőfokú bíróság a Kúria Mfv.IV.10.118/2024/. és Mfv.IV.10.115/2024/
  3. számú határozatait eltérő tényállásuk miatt (ott volt helyettesítési rend, és csak „lyukas” órában történt a helyettesítés, míg jelen esetben a felperes órarendje szerinti első óráját megelőzően és utolsó órája után is helyettesített) nem találta alkalmazhatónak. [27] Az elsőfokú bíróság a munkavállaló rendkívüli lemondását is jogszerűnek tartotta. A perbeli esetben az alperes éveken keresztül nem fizette meg felperes részére az általa követelt, 96 órán belül elrendelt eseti helyettesítések pótlékát, amely mulasztással a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan, súlyos gondatlansággal megsértette, így a felperes a Kjt.
  4. §
(1)bekezdés a) pontja alapján – annak egyéb indokait nem vizsgálva – jogszerűen szüntette meg közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli lemondással. Ezzel összefüggésben az alperes a felperes kereseti kérelmét nem Kúria II.Mfv.10.073/2025/5 6 vitatta, így ennek megfelelően számolta el a felmentési időre járó távolléti díjat és a végkielégítés összegét a bíróság. [28] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Győri Ítélőtábla Mf.V.30.017/2025/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Megállapította, hogy a feljegyzett illetéket az állam viseli. [29] A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a Kjt. 2. §
(3)bekezdésére, az Mt. 97. §
(5)bekezdésére,
  1. § a) pontjára, valamint
  2. §ára. Az Mt. ezen szabályai mellőzését a felperes jogviszonyát rendező Kjt. a köznevelési, közoktatási speciális jogszabály az Nktv., illetőleg a 326/
  3. (VIII. 30.) Kormányrendelet sem teszi lehetővé a pedagógus munkakör tekintetében. [30] A felperes heti munkaideje hétfőtől péntekig terjedő időszakra beosztott. Az alperes által végzett tevékenység alapvető jellegzetessége, hogy a pedagógus munkaideje részben a tanórák kezdetéhez, részben pedig az Nktv.
  4. §
(2)bekezdésében meghatározott időtartamához igazodik, napi rendszerességgel jelentkezik, ezért az az Mt. 97. §
(2)bekezdése szerinti általános munkarendnek megfelel (az Mt. 86. §
(1)bekezdése, 92. §
(1)bekezdése alapján az általános teljes napi munkaidő 8 óra, a munkáltató pedig a munkaidőt heti 5 napra osztja be). Az Nktv. 62. §
(5)bekezdése tartalmilag a teljes munkaidő jogszabály szerinti beosztásáról rendelkezik, megkülönbözteti a neveléssel, oktatással lekötött munkaidőt (24 óra) és a neveléssel, oktatással le nem kötött munkaidőt. [31] Az Nktv. 62. §
(5)bekezdése nem a napi munkaidő és az általános munkarend fogalmát, hanem a pedagógus teljes munkaidejének beosztását és annak felhasználását határozza meg. [32] A 326/2013. (VIII. 30.) Korm.rendelet 17. §
(1)bekezdés
  1. pontja,
  2. §
(5)bekezdése és az Nktv. a külön díjazásra nem tartalmaznak rendelkezést, a Kjt. alkalmazása mellett az Mt. 143. §
(2)bekezdés a) pontja határozza meg a bérpótlék mértékét. [33] Az elsőfokú bíróság a jogszabályi rendelkezéseket helyesen alkalmazta. A pedagógus munkakörre vonatkozó munkarend a munkaidő-beosztás részben kötött munkaidőből áll, a tantárgyfelosztásnak és órarendnek megfelelően részben a neveléssel oktatással összefüggő egyéb feladatok ellátását jelenti kötött és kötetlen munkaidőben. [34] Az iskola igazgatója az intézményvezető az Nktv. 62. §
(5)bekezdésében foglaltakra figyelemmel jogszerűen elrendelhette a 326/
  1. (VIII. 30.) Korm. rendelet
  2. §-a értelmében a heti 24 órán felül és 32 órán belül az eseti helyettesítést, amit felperes köteles volt teljesíteni. [35] Alperes nem tudta igazolni a konkrét helyettesítési beosztást, ezért helytállóan fogadta el az elsőfokú bíróság a felperes erre vonatkozó egykorú órarendjén alapuló kimutatását. [36] A helyettesítések a közölt munkaidő-beosztás módosítását jelentették, ezért az Mt.
  3. §
(5)bekezdésében foglalt időbeli korlátra tekintettel az Mt.
  1. § a) pontja alapján ezt a munkavégzést a feladat elrendelésének rendkívüliségére (96 órán belül) figyelemmel olyan munkavégzésnek kell tekinteni, amelyre alapítottan a pedagógus felperes az Mt.
  2. §a szerinti rendkívüli munkavégzés bérpótlékára jogosulttá vált. [37] A rendkívüli lemondás jogának gyakorlására meghatározott törvényi határidő megtartottsága tekintetében is helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság. [38] Alperes hosszú időn keresztül (3 tanév) ismétlődően, szándékosan nem teljesítette az általa elrendelt és a felperes által teljesített helyettesítések, többlettanítások után a pótlék megfizetését. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kötelezettségszegés Kúria II.Mfv.10.073/2025/5 7 mértékének jelentős voltát nem a követelt összeg nagyságrendje, hanem az alapozza meg, hogy az alperes hosszabb időn keresztül, ismétlődően nem tett eleget lényeges (fizetési) kötelezettségének. Ezeket a bizonyított tényeket az elsőfokú bíróság helyesen értékelte. [39] Nem értékelhető a kötelezettségszegés súlyának vizsgálatakor, hogy az alperes által hivatkozottak szerint azonos tárgyban országosan több eljárás van folyamatban esetenként eltérő végeredménnyel. [40] A fellebbezésben foglaltaktól eltérően az elsőfokú bíróság helyesen nem vizsgálta a rendkívüli lemondás további indokainak megalapozottságát, mivel egy jogszerű indok önmagában is megalapozza jognyilatkozat jogszerűségét. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos indokolásával is egyetértett. Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes felülvizsgálti ellenkérelme [41] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte a kereset teljes körben történő elutasításával. Perköltséget is igényelt. [42] Jogszabálysértésként hivatkozott az Mt.
  3. §-ára,
  4. §
(1)bekezdésére,
  1. §ára,
  2. §-ára, az Nkt.
  3. §-ára és
  4. §-ára. [43] Alperes álláspontja szerint kötött munkaidőben a pedagógus köteles a munkáltatói jogokat e tekintetben gyakorló igazgató rendelkezésére állni, munkavégzés céljából és adott esetben – a vezető utasítására – a törvényben és a Korm.rendeletben felsorolt munkáltató által meghatározott feladatokat elvégezni. [44] A pedagógus neveléssel- oktatással lekötött munkaideje az általános iskolában heti 22-26 óra, a kötött munkaidő a heti teljes munkaidőnek, azaz heti 40 órának a 80 %-a, vagyis heti 32 óra. Amennyiben tehát a neveléssel, oktatással lekötött munkaidő felső határát jelentő 26 óra és a kötött munkaidőt jelentő 32 óra közötti sávban legfeljebb heti 6 órában rendel el a munkáltató ilyen feladatokat, az nem minősül a munkaidő-beosztás módosításának, illetve az Mt.
  5. §-a szerinti rendkívüli munkavégzésnek. [45] A pedagógusnak rendelkezésre kell állnia eseti helyettesítés jogszabályi keretek közötti elrendelése esetén mind az órarend szerinti első órája előtt, mind az órarend szerinti utolsó óra után a heti kötött munkaidő szerint és annak keretében. [46] Éppen ezért az Mt.
  6. §-a szerinti rendkívüli munkaidő és az Mt.
  7. §
(5)bekezdésében foglaltak nem vonatkoztathatók a perbeli esetre. A rendelkezésre állás és az Mt.
  1. § szerinti rendkívüli munkaidő fogalmai és kategóriái kizárják egymást. [47] A munkáltató semmiféle jogszabályt nem sértett. A felperes mindig minden jogszabály szerint járó illetményt határidőben megkapott. A munkáltató az Mt.
  2. §
(1)bekezdését sem sértette meg. [48] Felperes a perbeli időszakban több alkalommal eseti helyettesítéseket látott el a jogszabályi keretek között a kötött munkaidőn belül, tehát az előzőekben leírtak értelmében rendkívüli munkavégzésért járó díjazás sem illeti meg. Napi 2, heti 6 órát meghaladó eseti helyettesítése a nyilvántartások szerint nem volt, továbbá a neveléssel oktatással lekötött munkaidő felső határa felett 30 napot meghaladóan a vizsgált időszakba eső tanévekben szintén nem volt. Kúria II.Mfv.10.073/2025/5 8 [49] Nincs jogi relevanciája annak, hogy az órarend szerinti első óra előtti vagy az órarend szerinti utolsó óra utáni helyettesítésről beszélünk-e. A jogszabály szerint ugyanis a pedagógusnak a neveléssel oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan, ha a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált, akkor a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. §
(5)bekezdés szerinti keretben további tanóra és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozás rendelhető el. Így az Mt. 97. §
(5)bekezdésében foglaltak idekapcsolódása egyebek mellett a váratlanság, mint feltétel teljes logikai és jogi tévedés. [50] Az iskolában éltek azzal a gyakorlattal, hogy minden év elején kialakított a tanári kör egy általános helyettesítési rendet. Minden pedagógus a megjelölt heti 2 órát ebben a bizonyos általános helyettesítési rendben az intézményben volt köteles tölteni. Az intézményvezető vagy helyettese minden esetben - amennyiben lehetséges volt - ezt vette figyelembe az eseti helyettesítés kialakításakor. Ebben természetesen a felperes is részt vett minden évben, de nem lehetett minden helyettesítést ebben a „rendszerben megoldani” nem volt elvárható, és nem volt ilyen előírás. [51] A felperes a perbeli időszakban valóban több alkalommal váratlanul előállt helyzetek okán eseti helyettesítéseket látott el a jogszabályi keretek között a kötött munkaidőn belül, azonban mindazokkal összefüggésben semmiféle többletdíjazás nem illeti meg. [52] A rendkívüli lemondás tárgyában az alperes nem értett egyet a jogerős ítéleti megállapításokkal. A felperes által a Kjt. 29. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjaira alapítottan közölt rendkívüli lemondás jogellenes, mivel az abban foglaltak megalapozatlanok, valótlanok, sem ténybelileg sem jogilag nem helytállóak. A peradatok helyes értelmezésével csak erre a következtetésre lehet jutni. [53] Az alperes nem sértette meg az Mt. 6. §
(4)bekezdését, sem egyéb jogszabályt, jogi normát. Az alperes a csatolt levelezés szerint mindenben együttműködött felperessel, a megkereséseire korrekt, kielégítő válaszokat és tájékoztatásokat adott. A ténylegesen járó illetményeket felperes rendben, határidőben és hiánytalanul megkapta az alperestől, éppen ezért a bizalomvesztésre alappal nem hivatkozhatott felperes, jóllehet ezt a bíróságok már nem vizsgálták. [54] Az alperes válaszlevelében korrekten tájékoztatta a felperest minden kérdésben, és csatolta részére a munkaidő-elszámolást napi bontásban. A felperes rendszeres havi illetményét, illetve a követelését ha összevetjük, akkor megállapítható, hogy egymással nem azonos arányú, súlyú összegekről van szó. Ha visszaosztjuk a felperesnek megítélt összesen 200.970 forint helyettesítési díjat akkor havi bruttó 3-4.000 forintról beszélhetünk. Az ítéletek nem, illetőleg felületesen foglalkoztak a szándékosság vagy súlyos gondatlanság kérdésével, illetve a jelentős mértékben kitétellel is. [55] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [56] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint részben megalapozott. [57] A Pp. 423. §
(1)bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától Kúria II.Mfv.10.073/2025/5 9 jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálhatja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát. [58] Előzetesen hangsúlyozandó, hogy a munkaidő a munkavállói (közalkalmazotti) rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettség mennyiségét határozza meg, míg a munkaidő-beosztás azt, hogy ezt a mennyiséget mely napokon, milyen időponttól kezdődően, illetve végződően kell teljesíteni. [59] A munkaidő beosztására – a rendelkezésre állás és munkavégzési kötelezettség kezdetének és befejezésének az adott napra történő meghatározására – munkaviszonyra vonatkozó szabályban, azaz jogszabályban, kollektív szerződésben avagy egyoldalú munkáltatói aktus folytán kerülhet sor. Az adott esetben kollektív szerződés, közalkalmazotti szabály alkalmazása nem merült fel, így a jogszabályban foglaltak alapján kellett döntést hozni. [60] A munkaidő-beosztásról az alperes vonatkozásában a Kjt. nem rendelkezik, és az Nkt. 62. §
(5)-
(7)bekezdései sem határozzák meg, hogy a pedagógus rendelkezésre állási és/vagy munkavégzési kötelezettsége mely napokon, mikor kezdődik és végződik. Az Nkt. szabályai csak azt rögzítik, hogy a pedagógus munkaidejének mekkora hányada fordítandó bizonyos munkaköri tevékenységekre (kötött munkaidő, tanórai és egyéb foglalkozások, tanulói önszerveződés segítése stb.). Az Nkt. 62. §
(2)bekezdése a záró fordulatában kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az úgynevezett kötött munkaidőben ellátandó feladatnak minősül – a tanórai és egyéb foglalkozásokon túl – az eseti helyettesítés is. A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet ugyancsak nem szabályozza a munkaidő-beosztást, a 17. §
(1)bekezdésének
  1. pontja az eseti helyettesítésről mint a kötött munkaidő nevelés-oktatással le nem kötött részében teljesítendő feladatról rendelkezik, amely tehát a pedagógus számára elrendelhető. [61] Az alperesnél órarend volt hatályban, amelyet a tanulmányi félév kezdetén közöltek a közalkalmazottakkal. Alperes munkáltatónál a napi munkaidő az első órarend szerinti órával – illetve az első tanórát megelőző 15 perccel – kezdődik és az utolsó órarend szerinti órával ér véget, ennek okán az úgynevezett lyukasórák a kötött munkaidő azon részének minősülnek, amelyben a pedagógus rendelkezésre áll, illetve a munkáltató által meghatározott tevékenységét végzi. Ebből következően pedig az úgynevezett lyukasórák időtartama is beosztott idő, amelyben a pedagógus az úgynevezett kötött munkaidőben végezhető tevékenységre köteles (Mfv.IV.10.115/2024/6.; Mfv.IV.10.118/2024/6.). Ezen, a következetes ítélkezési gyakorlatot követő határozatok – az eljáró bíróságok álláspontjától eltérően – jelen esetben is irányadóak, mert abban a Kúria hasonló tényállás mellett a pedagógusok eseti helyettesítéséről és annak díjáról foglalt állást. [62] Peradat, hogy adott esetben a pedagógus a lyukasórákban elhagyhatta munkahelyét, ugyanakkor ez nem változtatott a munkaidő beosztásán. Ha a munkáltató tudomásul veszi, vagy esetleg engedélyezi, de legalábbis eltűri, hogy a munkavállaló (közalkalmazott) a beosztott munkaidőben ne végezzen munkát, sőt eltávozzon a munkavégzés helyéről, ez nem változtat azon a körülményen, hogy a beosztott munkaidőben a munkavállaló a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítésére kötelezhető abban az esetben is, ha egyébként távollétét a munkáltató eltűrte. [63] A „lyukasóra” tehát a Kúria szerint beosztott munkaidőnek minősül (Mfv.IV.10.028/2025.) annak teljes tartama alatt – ide nem értve az órarendben előírt tanítási időt – a pedagógus helyettesítésre kötelezhető. Minderre tekintettel ebben a körben a bíróságok megsértették az Mt.
  2. § a) pontját,
  3. §
(5)bekezdését, 143. §
(1)
(2)bekezdését. Kúria II.Mfv.10.073/2025/5 10 [64] Az elsőfokú bíróság ítéletének [69] pontjában leszögezte, hogy a helyettesítéssel érintett órák vonatkozásában bizonyítottság hiányában a helyettesítési rendben foglalt heti 2 óra időtartamot figyelmen kívül hagyta az értékelés során. Ezzel az érveléssel a másodfokú bíróság egyetértett, a felülvizsgálati kérelem pedig ezt nem támadta, így ezen érvelés jelen eljárásban is irányadó volt. A „lyukasóra” tehát beosztott munkaidőnek minősül, azonban az első órát megelőző 15 perc, illetve az utolsó óra utáni időszak helyettesítési díj alapjául szolgálhat megfelelő bizonyítottsága esetén (Mt. 107. §
(1)bekezdés). [65] A felperes ugyan megjelölte azon óraszámot, amelyre helyettesítési díjat igényt, ennek mértékét utóbb le is szállította, azonban – megfelelő kioktatás és a bíróságok téves álláspontja folytán – nem jelölte meg pontosan, hogy a szerinte rendkívüli munkaidőben végzett munka hány órában esett az úgynevezett „lyukasóra” körébe és mennyi a munkakezdés előtti és – esetleg – utáni időszakra. Ebből következően a megismételt eljárásban a felperesnek lehetőséget kell adni részletes kimutatás elkészítésére arról, hogy hány órát helyettesített (díjazásra nem jogosító) „lyukasórában”, és hány óra volt – a ténylegesen díjfizetésre jogosító – azon időszak, ami ezen kívül esett. Ez az időtartam lehet csak olyan, ami fentiek szerint esetlegesen többlet díjazásra jogosítja a felperest. [66] A felperes jogviszonyát a Kjt. 29. §
(1)bekezdése szerinti rendkívüli lemondással szüntette meg. Ezen jogszabályi rendelkezés szerint rendkívüli lemondással a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyát akkor szüntetheti meg, ha a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. [67] Jelen esetben a jogviszony megszüntetése előtt a felek között elszámolási vita volt, ami akár perben is bármikor tisztázható lett volna. A felperes megélhetését az általa igényelt összeg – még az általa vitássá tett nagyságban – sem veszélyeztette, mindez pedig a következetes ítélkezési gyakorlat szerint nem lehetett rendkívüli lemondás alapja lényeges kötelezettségszegés hiányában. [68] A Kúria gyakorlata szerint a munkáltató kifizetési késedelme - ha a felek között a kifizetés jogcíme, jogalapja és összegszerűsége vitatott - nem azonosítható a lehetséges jogkövetkezmények szempontjából azzal a helyzettel, amikor a munkáltató nem vitatott jogcímű és összegű rendszeres havi juttatás (például munkabér) kifizetésével esik késedelembe (Mfv.IV.10.034/2025/6.). Ebből következően tehát a felperes a munkáltató kifizetésének elmaradására jogszerűen jogviszony azonnali hatályú megszüntetését nem alapíthatta. [69] Ugyanakkor a felperes a rendkívüli lemondással összefüggésben a munkáltató részéről megvalósuló együttműködési kötelezettség megsértését (Mt. 6. §) is panaszolta. Ebben a körben arra hivatkozott, hogy az alperes hosszú időn keresztül nem nyilatkozott igénye jogszerűségéről, bizonytalan helyzetben tartotta, ez a magatartás pedig nála olyan bizalomvesztést eredményezett, amely a jogviszony megszüntetést jogszerűen eredményezhette (Kjt. 29§
(1)bekezdés). [70] Az eljáró bíróságok ezen indokkal összefüggésben elfoglalt jogi álláspontjuk alapján – mivel a felperesi helyettesítési díj kifizetésének megtagadása miatt a rendkívüli lemondást jogszerűnek minősítették – már nem foglalkoztak, így eljárásuk során a kereseti kérelmet teljeskörűen nem értékelték. [71] A megismételt eljárásban a felek közötti levelezés dátumait (amelyek egy része a nyári szünetre esett) és azok tartalmát, illetve az alperes kimentés körében tett nyilatkozatait értékelni kell, vizsgálva, hogy a munkáltató megsértette-e az együttműködési kötelezettségét, Kúria II.Mfv.10.073/2025/5 11 illetve volt-e olyan alperesi magatartás, amely a felperes részéről bizalomvesztéshez vezethetett, így az rendkívüli lemondás jogszerű indokául szolgálhatott. [72] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően a Pp. 424. §
(3)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokon eljáró bíróságot a perfelvételi szaktól kezdődően új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Csak a fent megjelölt bizonyítás lefolytatása után lesz ugyanis a bírós abban a helyzetben, hogy a jogszabályoknak megfelelő ítéletet hozzon. [73] A Kúria a Pp. 424. §
(4)bekezdése alapján az alperes felszámított és a 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §
(2)és
(5)bekezdése szerinti felülvizsgálati költségét és az
  1. évi XCIII. törvény (Itv.)
  2. §
(1)bekezdés alapján számolt felülvizsgálati eljárási illeték összegét csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróságnak kell döntenie. A felperes költséget nem igazolt, így ebben a körben döntést nem kellett hozni. [74] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyalás tartása nélkül bírálta el a Pp. 405. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdés szerint. [75] A végzés elleni felülvizsgálat lehetőségét a Pp.407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. A döntés elvi tartalma Amennyiben a felek között a kifizetés jogcíme, jogalapja és összegszerűsége is vitatott, a kifizetés késedelme nem azonosítható a lehetséges jogkövetkezmények szempontjából azzal a helyzettel, amikor a munkáltató nem vitatott jogcímű és összegű rendszeres havi juttatás (például munkabér) kifizetésével esik késedelembe. Ugyanakkor, ha a munkavállaló a rendkívüli lemondását bizalomvesztésre is alapította (Mt. 6. §) ennek vizsgálata nem kerülhető el fentiek mellett sem. Budapest, 2025. október 21. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Darákné dr. Nagy Szilvia s.k. bíró, Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.