← Magyarország

Bf.134/2023/31 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: büntethetőséget kizáró ok vizsgálata Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.I.134/2023/

  1. A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Győrött,
  2. április
  3. napján – az I. r. vádlott tekintetében távollétes eljárás keretében – megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő ítéletet: Az embercsempészés bűntette miatt Vádlott1 és társai ellen indult büntető ügyben a Győri Törvényszék
  4. június
  5. napján kihirdetett 38.B.86/2020/
  6. szám alatti ítéletét megváltoztatja. Vádlott1 I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 8 (nyolc) évre súlyosítja, Vádlott2 II. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 8 (nyolc) év 6 (hat) hónapra, közügyektől eltiltás mellékbüntetését 8 (nyolc) évre súlyosítja, Vádlott3 III. r. vádlott tekintetében kiszabott szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 5 (öt) évre felemeli, Vádlott4 IV. r. vádlott tekintetében kiszabott szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 5 (öt) évre felemeli, Vádlott5 V. r. vádlott tekintetében kiszabott szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 5 (öt) évre felemeli és vele szemben 124.400 (százhuszonnégyezer-négyszáz) forint erejéig vagyonelkobzást rendel el, Vádlott6 VI. r. vádlott tekintetében kiszabott szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 5 (öt) évre felemeli és vele szemben 20.000 (húszezer) forint erejéig vagyonelkobzást rendel el. A bíróság a Vádlott3 III.r. vádlott vonatkozásában kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamába a
  7. április
  8. napjától
  9. július
  10. napjáig előzetes fogvatartásban és
  11. július
  12. napjától
  13. október
  14. napjáig házi őrizetben töltött időt rendeli beszámítani akként, hogy egy nap szabadságvesztésnek egy nap előzetes fogvatartás, illetve négy nap házi őrizetben töltött idő felel meg, során a beszámítás után fennmaradó tartamot egynapi szabadságvesztésként kell beszámítani. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét valamennyi vádlott vonatkozásában helybenhagyja azzal, hogy megállapítja, az elsőfokú bíróság
  15. február
  16. napján is, valamint
  17. október
  18. napján és
  19. április
  20. napján tartott tárgyalást, ugyanakkor
  21. október
  22. napján és
  23. április
  24. napján nem tartott tárgyalást. Győri Ítélőtábla I.Bf.134/2023/31.. 2 Megállapítja, hogy Vádlott2 II. r. vádlott
  25. június
  26. napjától
  27. november
  28. napjáig lakcímére, majd
  29. november
  30. napjától közigazgatási területre elrendelt bűnügyi felügyelet hatálya alatt áll. A II. r. vádlott által
  31. június
  32. napjától
  33. november
  34. napjáig bűnügyi felügyeletben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja akként, hogy egy nap szabadságvesztésnek 4 nap bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg, a beszámítás után fennmaradó tartamot egynapi szabadságvesztésként kell beszámítani. Megállapítja, hogy az elsőfokú eljárásban további 238.928 (kettőszázhuszonháromezerkilencszázhuszonnyolc) Ft bűnügyi költség merült fel, mely költség az állam terhén marad. A másodfokú eljárásban 141.394 (száznegyvenegyezer-háromszázkilencvennégy) Ft bűnügyi költség merült fel, melyből az I. r. vádlott 16.800 (tizenhatezer-nyolcszáz) forint, a IV. r. vádlott és az V. r. vádlott egyetemlegesen 23.800 (huszonháromezer-nyolcszáz) forint, megfizetésére köteles az állam javára, míg a fennmaradó 100.794 (százezerhétszázkilencvennégy) forint bűnügyi költség az állam terhén marad. Indokolás: [1] A Győri Törvényszék
  35. június
  36. napján kihirdetett 38.B.86/2020/
  37. szám alatti ítéletében bűnösnek mondta ki Vádlott1 I. r. vádlottat 1 rb társtettesként, folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk.
  38. §

(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(3)bekezdés
  1. d)és
  2. e)pont,
(5)bekezdés], Vádlott2 II. vádlottat 1 rb társtettesként, folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(3)bekezdés
  1. d)és
  2. e)pont,
(5)bekezdés] és 1 rb társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont], Vádlott3 III. r. vádlottat 1 rb társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. § 1) bekezdés,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont], Vádlott4 IV. r. vádlottat 1 rb társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. § 1) bekezdés,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont], Vádlott5 V. r. vádlottat 1 rb társtettesként, folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(3)bekezdés
  1. d)és
  2. e)pont] és Vádlott6 VI. r. vádlottat 1 rb társtettesként, folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(3)bekezdés
  1. d)és
  2. e)pont]. [2] Ezért az I. r. vádlottat 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 10 év Magyarország területéről kiutasításra, II. r. vádlottat halmazati büntetésül 7 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, 360 napi tétel pénzbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra, III. r. vádlottat 1 év 8 hónap végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett, végrehajtása esetén börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 180 napi tétel pénzbüntetésre, IV. r.vádlottat 1 év 4 hónap végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett, végrehajtása esetén börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, V. r. vádlottat 2 év végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett, végrehajtása esetén börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre 240 napi tétel pénzbüntetésre, VI. r. vádlottat 2 év végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett, végrehajtása esetén börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egy napi tétel összegét II. Győri Ítélőtábla I.Bf.134/2023/31.. 3 r. vádlott esetében 10.000,-Ft-ban, III. r. vádlott esetében 5.000,-Ft-ban, V. r. vádlott esetében 3.000,-Ft-ban, VI. r. vádlott esetében 3.000,-Ft-ban állapította meg. Rendelkezett a II. r. vádlottal szemben így kiszabott összesen 3.600.000,-Ft, III. r. vádlottal szemben így kiszabott összesen 900.000,-Ft, V. r. vádlottal szemben így kiszabott összesen 720.000,-Ft, VI.r. vádlottal szemben így kiszabott összesen összesen 900.000,Ft pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztés büntetésre történő átváltoztatásól, a feltételes szabadság legkorábbi időpontjáról, I. r., II. r., III. r. és IV. r. vádlottak esetében az előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztés büntetésbe történő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [3] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére súlyosításért, a bűnszervezetben elkövetés megállapítása, hosszabb tartamú, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és annak megállapítása végett, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből nem bocsátható feltételes szabadságra, a II. r. vádlott terhére súlyosításért, a bűnszervezetben elkövetés megállapítása, a bűncselekmény téves minősítése, a bűnhalmazat mellőzése miatt, a bűncselekmény minősítésének egységesen a Btk. 353. §
(1)bekezdésében meghatározott a
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja, a
(3)bekezdés d) pontja, az
(5)bekezdés szerint minősülő és büntetendő társtettesként elkövetett embercsempészet bűntette megállapítása végett, hosszabb tartamú, egyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és annak megállapítása végett, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből nem bocsátható feltételes szabadságra, a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlott terhére súlyosításért, a bűnszervezetben elkövetés megállapítása, hosszabb tartamú, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása és annak megállapítása végett, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből nem bocsátható feltételes szabadságra jelentett be fellebbezést. [4] Az I. r. vádlott védője az eljárásnak ítélt dolog okán történő megszüntetése végett, II. r. vádlott és védője által „teljeskörűen”, III. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be jogorvoslati kérelmeket. [5] A Megye1 Főügyészség B.344/2016/
  1. alatt, fellebbezésének írásbeli indokolásában amellett érvelt, hogy első fokon a vádlottakkal szemben a büntetéskiszabási célok elérését nem szolgáló enyhe büntetést alkalmazott a bíróság. Kifejtette, a büntetések az elszaporodott és komoly tárgyi súlyú bűncselekmény esetében törvénysértően enyhék, nem tükrözi a cselekmény és az elkövetési mód társadalomra veszélyességét. Álláspontja szerint a bíróság a súlyosító körülményeket nem értékelte súlyuknak megfelelően, ezzel szemben az enyhítő körülményeket is eltúlzott mértékben vette figyelembe. Az ügyész által egyéb okból bejelentett fellebbezést tekintve hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének írásbeli indokolása alapján a bejelentett fellebbezés a vádlottak esetében a bűnszervezetben elkövetés mellőzése miatt, Vádlott2 II. r. vádlott esetében a bűncselekmény minősítése vonatkozásában alappal nem tartható. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét akként változtassa meg hogy Vádlott1 I. r. vádlottal szemben a kiszabottnál hosszabb tartamú börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetést, Vádlott2 II. r. vádlottal szemben a kiszabottnál hosszabb tartamú börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetést és hosszabb tartamú közügyektől eltiltást, Vádlott3 III. r., Vádlott4 IV. r., Vádlott5 V. r., Vádlott6 VI. r. vádlottakkal szemben börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetést, és közügyektől eltiltást szabjon ki azzal, hogy a megfelelő vagyonnal, jövedelemmel rendelkező vádlottak esetében a pénzbüntetés kiszabását továbbra is indokoltnak találta. Győri Ítélőtábla I.Bf.134/2023/31.. 4 [6] Az I. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában a korábban eljárt védő által ítélt dolog okán történő megszüntetés végett bejelentett fellebbezést fenntartotta és a korábbi védő perbeszédében előadott érvek mentén érvelt az eljárás megszüntetése mellett. [7] Hivatkozott arra, hogy a bíróság azt megtudta állapítani, hogy a két büntető ügyben elbírált, azonos jogtárgy – a közrend és az államhatár sérthetetlensége – ellen elkövetett cselekmények időpontja egybeesik és térbeli összefüggésük megállapítható, személyi összefüggés a cselekmények között viszont kizárólag az I.r. vádlott érintettsége okán tárható fel, az osztrák és a magyar bűnelkövetői csoport között összefüggést az I. r. vádlott személyén túl feltárni nem lehetett, viszont éppen az osztrák ítélet hivatkozik az ismeretlenül maradt bűntársakra, ami a magyar bíróság megállapításával ellentétes irányba mutat, azaz arra mutat rá, hogy ugyanazon ügyben már született egy jogerős tagállami döntés. Másodlagos indítványában a jelentős súlyú enyhítő körülmények miatt a súlyosítási fellebbezés elutasítását kérte. [8] A II. r.vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában a bejelentett fellebbezését fenntartotta és az ügyészi átiratra reagálva elsődlegesen a halmazat helyett folytatólagos elkövetés megállapítását kérte. A felmentés körében a tényállás megalapozatlanságára hivatkozott, kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem tartotta be a bizonyítékok teljes körű vizsgálatának és azok maradéktalan összevetésének követelményét, valamint tényről további tényekre nem okszerűen következtetett, ezért vétett a mérlegelés szabályai ellen. Sérelmezte azt is, hogy nem adta indokát annak, hogy a II. r. vádlott védekezésével összhangban lévő más bizonyítékokkal nem cáfolt vallomásokat miért nem fogadta el és a vádlotti védekezés vádpontonkénti vizsgálatának hiányát és annak teljes elvetését rótta fel az elsőfokú bíróságnak. Az ügyészi súlyosítási fellebbezés elutasítását és enyhébb büntetés kiszabását indítványozta. A büntetéskiszabási körülmények körében a vádlott egészségi állapota teljes körű vizsgálatának elmaradását sérelmezte és a korábbi igazságügyi orvosszakértői vélemény kiegészítését kérte a kérelméhez csatolt újabb orvosi iratok alapján, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint a védence egészségi státusza a vizsgálat óta tovább romlott. Érvelt a pénzbüntetés egy napi tételének összege csökkentése mellett is. Összességében a védence felmentését, másodlagosan a szabadságvesztés büntetésnek az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabható törvényi minimumban való meghatározását, esetlegesen a feltételes szabadságra bocsátás ún. feles kedvezményt biztosító rendelkezésének meghozatalát, valamint a pénzbüntetés egy napi tételének alacsonyabb összegben történő megállapítását kérte. [9] A III. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában már csak az enyhítésre irányuló fellebbezését tartotta fenn és az enyhítő körülmények nyomatékát és az egy alkalommal történő elkövetést hangsúlyozva elsődlegesen a kiszabott szabadságvesztés tartamának enyhítését és a pénzbüntetés egynapi tétele összegének mérséklését, másodlagosan az ügyészi fellebbezés elutasítását indítványozta. [10] A IV. r. és az V. r. vádlottak közös védője észrevételében mindkét védence tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása mellett érvelt a büntetéskiszabási körülmények és a IV. r. és V. r. vádlottak tényleges cselekvőségére tekintettel. Győri Ítélőtábla I.Bf.134/2023/31.. 5 [11] A VI. r.vádlott védője észrevételében a fellebbviteli főügyészségnek a további súlyosító körülmény megállapítására és súlyosításra irányuló fellebbezésének elutasítására, az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai folytán történő helybenhagyására tett indítványt. [12] A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.63/2021/38-I. szám alatti átiratában a ítélet ellen az ügyész által l-VI. r. vádlottak terhére a bűnszervezetben elkövetés megállapítása, a kiszabott büntetés súlyosítása és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből történő kizárásuk érdekében bejelentett fellebbezést módosítva, kizárólag a büntetések súlyosítása végett tartotta fenn. Utalt arra, hogy a felülbírálat terjedelme I-III. r. vádlottak vonatkozásában teljes körű, míg IV-VI. r. terheltek esetében korlátozott. [13] Álláspontja szerint az eljárás lefolytatása során a Győri Törvényszék a büntetőeljárási szabályokat maradéktalanul betartotta. Rögzítette, hogy az ítélet bevezető részét a tárgyalási napok körében miben találja javítandónak, valamint a bizonyítás eredményeként megállapított teljeskörűen megalapozott tényállásban milyen elírási hibát talált. Kifejtette, hogy a törvényszék az összegyűjtött bizonyítékok részletes és pontos elemzésével, értékelésével, egybevetésével, az ellentmondások feloldásával teljesítette indokolási kötelezettségét, a tényállásból a vádlottak bűnösségére levont következtetés okszerű, ahogy a vádlottak által elkövetett bűncselekmények minősítése is. Rámutatott, hogy a törvényszék az indokolás körében minden részletre kitérve fejtette ki álláspontját a bűnszervezettel kapcsolatban, amely megállapítások illeszkednek a megállapított tényállásban foglaltakhoz, ezért ebben a körben az ügyészi fellebbezést nem tartotta fenn. [14] Álláspontja szerint helyesen döntött a törvényszék I. r. vádlott Ausztriában történt korábbi elítélésével kapcsolatban, pontosan mutatta ki az elsőfokú bíróság, hogy a hatályos büntetőeljárási törvényeknek megfelelően a terhelt korábbi elítélése nem tekinthető ítélt dolognak, ennélfogva az eljárás megszüntetéséről sem lehet szó. [15] Hangsúlyozta, hogy a büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság az irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket teljeskörűen gyűjtötte össze és helyesen ismerte fel az embercsempészés jelentős tárgyi súlyát, azonban álláspontja szerint ezzel arányban nem álló, eltúlzottan enyhe büntetéseket szabott ki, sem a megállapított szabadságvesztés büntetések tartama, de különösen azok végrehajtásának a III. r.- VI. r. vádlottak esetében történő felfüggesztése nem felel meg a büntetéskiszabási elveknek, és egyáltalán nem áll arányban a terheltek cselekményének társadalomra veszélyességével, mely aránytalanságot a vádlottakkal szemben kiszabott pénzbüntetés sem ellensúlyozza. Mivel a III. r. - VI. r. vádlottak a bűncselekmények elkövetéséhez járművet használtak, sofőrként szállították az illegális bevándorlókat, az ő esetükben a közúti járművezetéstől eltiltás büntetés kiszabását is indítványozta. Tekintettel arra, hogy a tényállás szerint a bűncselekmények elkövetése révén V. r. vádlott 400 euró, míg VI. r. vádlott legalább 20.000 Ft bevételhez jutott, ezen összegeket vagyonelkobzás alá kell vonni. Az ítélet egyéb rendelkezéseivel egyetértett. [16] Összefoglalva indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg akként, hogy valamennyi vádlottal szemben a kiszabott szabadságvesztés büntetések tartamát jelentős mértékben emelje fel; a III-VI. r. vádlottakat a közügyek gyakorlásától és a közúti járművezetéstől is tiltsa el és velük szemben mellőzze a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseket; az V-VI. r. vádlottakkal Győri Ítélőtábla I.Bf.134/2023/31.. 6 szemben a bűncselekmények elkövetésével szerzett vagyonra vagyonelkobzást mondjon ki. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a tényállás korábban írt kijavítása és a súlyosító körülmények korrekciója mellett helybenhagyni indítványozta. [17] A fellebbezési nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője perbeszédében fenntartotta az átiratában írtakat és azzal egyező nyilatkozatot tett a bűnszervezet megállapíthatóságával, a tényállás elírás folytán történő javításának szükségességével, a kiszabott büntetések belső aránytalanságával, a cselekmények kiemelkedő társadalomra veszélyességének hangsúlyozásával, az elsőfokú bíróság által értékelt büntetéskiszabási körülmények értékelésével kapcsolatban és az ott írtakkal egyező indítványt terjesztett elő valamennyi vádlottat illetően a súlyosabb büntetés kiszabása érdekében. [18] Az I. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a perbeszédében a fellebbezés írásbeli indokolásában írtakkal egyező érvek mentén fejtette ki, miért kell a védence Ausztriában történő elítélését figyelembe venni jelen jelen vád elbírálásakor és miért szükséges az eljárás ítélt dolog okán történő megszüntetése. Az ügyészi fellebbezésre reagálva másodlagos indítványában az enyhítő körülmények nyomatékát hangsúlyozva az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása mellett érvelt. [19] A II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen fenntartotta a fellebbezése írásbeli indokolásában írtakat, az ott írtakkal egyező nyilatkozatot tett a vádlott egészségi állapota, a
  2. tényállási pontban írt cselekménynek a folytatólagos egység körébe vonásának lehetőségéről, az ellentétes bizonyítékok nem teljeskörű vizsgálatáról majd részletesen elemezte az 5., 6., 2., 3., és
  3. tényállási pontban írt cselekményekhez köthető bizonyítékokat és e cselekmények vonatkozásában részfelmentés mellett érvelt. Részletesen elemezte a büntetéskiszabási körülményeket is, az enyhítő körülmények nyomatékát hangsúlyozta és a kiszabott szabadságvesztés büntetésnek a törvényi minimumra történő enyhítését az úgynevezett feles feltételes kedvezmény engedélyezését és a pénzbüntetés egy napi összegének csökkentését kérte. [20] A III. r. vádlott védője a másodfokú eljárásban előadott perbeszédében a fellebbezése írásbeli indokolásával egyezően érvelt elsődlegesen a védencével szemben enyhébb büntetés kiszabása, másodlagosan pedig az ügyészi fellebbezés elutasítása, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében. [21] A IV. r. és V. r. vádlottak közös védője az észrevételében írtakkal egyezően kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Kifejtette, hogy nem a védencei felróható magatartása miatt húzódott el az eljárás és hivatkozott arra is, hogy a IV. r. vádlott a cselekmény elkövetése óta dolgozik, életvitele rendezett, élettársa van, V. r. vádlott pedig szembetegsége ellenére is szakmájában dolgozik, mindketten hasznos tagjai a társadalomnak, kellő visszatartó erővel bír számukra maga az eljárás is, szükségtelen a büntetés súlyosítása. A járművezetéstől eltiltás alkalmazásával kapcsolatban hivatkozott arra, hogy az mindkét védence életét ellehetetlenítené. [22] Az V. r. vádlott utolsó szó jogán tett nyilatkozatában előadta, hogy még fiatal volt az elkövetéskor, melyet azóta nagyon megbánt, az élete rendeződött, dolgozik. Azt kérte, ne kelljen megszakítania azóta rendezett életvitelét. Győri Ítélőtábla I.Bf.134/2023/31.. 7 [23] Az ítélőtábla a fellebbezések irányára tekintettel az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
  4. §
(1)és
(2)bekezdése alapján I.r., a II. r. és a III. r. vádlottak vonatkozásában teljeskörűen felülbírálta, vizsgálva az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását is, míg a IV-VI. r. vádlottak esetében a felülbírálat a Be. 590. §
(3)bekezdése alapján korlátozott volt, melynek keretében az ítélőtábla vizsgálta a Be. 590. §
(5)bekezdése alapján, hogy észlelhető-e olyan abszolút vagy relatív eljárási szabálysértés, amely miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének lenne helye, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, amennyiben a terheltet fel kell menteni vagy vele szemben meg kell-e szüntetni az eljárást. Vizsgálta továbbá azt, hogy a bűncselekmény minősítése törvényes-e, továbbá a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést, amely jelen eljárásban a fellebbezés tárgya volt. Ugyanakkor a Be. 591. §
(2)bekezdése és az 583. §
(3)bekezdés alapján a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottak vonatkozásában nem vizsgálhatta az elsőfokú ítélet megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [24] Az eljárása során a törvényszék abszolút eljárási szabálysértést nem követett el, olyan - az eljárás lefolytatására, illetőleg a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés kiszabására lényegesen kiható, a vádemelés után a bizonyítás törvényességét, az eljárásban részt vevő személyek törvényes jogainak gyakorlását sértő, vagy korlátozó - eljárási szabályszegést, amely másodfokon akadályát képezhette volna az érdemi felülbírálatnak, vagy amely az elsőfokú ítéletet eljárási szempontból felülbírálatra alkalmatlanná tenné, az ítélőtábla a törvényszék eljárásában ugyancsak nem észlelt. [25] A törvényszék a vádbeli cselekmény kapcsán törvényes, alapos, mindenre kiterjedő bizonyítást folytatott le, melynek során kihallgatta a vádlottakat, tanúbizonyítást folytatott le, ismertette a jogsegély eredményeként beérkező iratokat, a telefonhívások adatait, a hívlisták adatait, a NUSZ adatokat. Ezen túlmenően ismertette a további releváns okirati bizonyítékokat, így valamennyi bizonyítékot a tárgyalás anyagává tett, a vádlottak és a védelem a bizonyítás anyagát megismerhették, azzal kapcsolatos álláspontjukat kifejthették, védekezésüket előterjeszthették. A törvényszék a tisztességes eljárás feltételeit biztosította, a vádlottak és védőik szabadon élhettek kérdezési, észrevételezési, indítványtételi jogukkal, betartotta az bíróság a tárgyalás folytonosságára vonatkozó szabályokat és a magyar nyelvet nem ismerő I. r. vádlott részre biztosította az anyanyelv használatának jogát is. [26] A törvényszék ítéletében a rendelkezésre álló bizonyítékokat iratszerűen mutatta be, egyenként és összességében is megvizsgálta. Részletesen elemezte azokat és azonos szempontok szerint értékelte, az így tett ténymegállapításai a másodfokú bíróság megítélése szerint összhangban állnak a bemutatott bizonyítékokkal, a bizonyítékértékelés okszerű, törvényes és logikus. Részletes és alapos indokát adta annak, hogy a tényállást milyen logikai érvek mentén építette fel. A II. r. vádlott érdemi védekezését - mely szerint nem ő, hanem az időközben elhunyt testvére követte el a vádbeli bűncselekményeket - logikus, mindenki számára lekövethető érvek mentén vetette el, végigelemezve a vádlotti védekezéssel szemben felsorakoztatott tényeket. A III. r. vádlott ugyan szűkszavú, de ténybeli beismerő vallomást tett, melyet alátámasztó bizonyítékokat ugyancsak megfelelően értékelési körébe vonta. A Győri Ítélőtábla I.Bf.134/2023/31.. 8 mérlegeléssel megállapított tényállás kellően felderített, az nem tartalmaz téves ténybeli következtetéseket sem. [27] A törvényes mérlegelésen alapuló tényállás a bizonyítás anyagának megfelelő, a Be. 592. §
(1)bekezdés a)-b) és
(2)bekezdés a)-d) pontjaiban írt megalapozatlansági hibáktól, hiányosságoktól mentes, csupán a fellebbviteli főügyészség által írt elírási hiba folytán kellett kiegészíteni a [37] bekezdés utolsó mondatát azzal, hogy „… két gépkocsival Település1-ről illegális bevándorlókat szállítsanak Ausztriába”. [28] Az ítélőtábla a Be. 593. §
(3)bekezdése szerint a pontosított tényállás alapján bírálta felül az elsőfokú ítéletet, mely tényállás azonos bizonyítékok mellett a fellebbezési eljárásban - a felülmérlegelési tilalom folytán - nem támadható és írható felül, az a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Mindezek alapján a felmentésre irányuló fellebbezés II. r.vádlott esetében eredményre nem vezetett. [29] A tényállásból helyesen vont következtetést az elsőfokú bíróság az I. r. és a II. r. vádlottak bűnösségére és a bűncselekmény megnevezése, jogi minősítése is helytálló. Támadhatatlan logikai érvek mentén fejtette ki álláspontját azzal kapcsolatosan, hogy a bűnszervezetben elkövetést miért nem látta megállapíthatónak I-VI. r. vádlottak esetében. [30] A törvényszék megfelelő érvek mentén utasította el I. r. vádlott és védője azon indítványát, hogy az I. r. vádlott ausztriai jogerős elítélésére figyelemmel ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésére kerüljön sor. A törvényszék e körben kifejtett érvelése megalapozott, azzal az ítélőtábla is egyetértett. Kétségtelen tény, hogy a hivatkozott külföldi ítélet elkövetési ideje egybe esik jelen eljárásban elbírált cselekmények elkövetési idejével, a tényállás azonban eltérő, mivel az osztrák ítéletben az I. r. vádlottnak felrótt magatartás az, hogy az I.r. vádlott jelen eljárás többi vádlottjától eltérő összetételű bűnözői csoportokat irányított. Az I. r. vádlott jelen ügyben érintett bűnelkövetői csoport működését szervező tevékenysége nem képezte az Ausztriában lefolytatott büntetőeljárás tárgyát. [31] A II. r. vádlott védőjének hivatkozása arra, hogy a II. r. vádlottnak a
  1. tényállási pontban leírt cselekvősége a folytatólagosság egységébe vonható a vádlott terhére rótt többi bűncselekménnyel ugyancsak nem foghatott helyt. A törvényszék megalapozott indokát adta annak, hogy a folytatólagosság egységébe miért nem vonható bele a
  2. tényállási pont a II. r. vádlott cselekvősége kapcsán, ahogy azt az ítéletének [295]-[299] bekezdéseiben megfogalmazta. Ezzel az okfejtéssel az ítélőtábla is egyetértett. [32] A törvényszék a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket maradéktalanul, valamennyi vádlott tekintetében feltárta. [33] A bíróságnak a törvényben meghatározott keretek között - figyelemmel a büntetési tételkeret irányadó középmértékére is - olyan büntetést kell kiszabnia, mely szem előtt tartja a büntetés célját, figyelemmel kell lennie a fokozatosság, és kellő egyéniesítés követelményeire, valamint a társadalomra veszélyesség fokára mind a cselekmény, mind az elkövető tekintetében, az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekre és igazodnia kell a cselekmény konkrét tárgyi súlyához. Győri Ítélőtábla I.Bf.134/2023/31.. 9 [34] Az I. r. vádlott terhére rótt bűncselekményt 10 évtől 20 évig, a II. r. vádlott terhére rótt bűncselekményeket a halmazatra tekintettel 10 évtől 25 évig, III. r. és IV. r. vádlottak esetében 2-8 évig, V. r. és VI. r. r. vádlottak esetében 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a törvény, a szabadságvesztés irányadó középmértéke az I. r. vádlott tekintetében 15 év, a II. r. vádlott tekintetében 17 év 6 hónap, a III. r. és a IV. r. vádlottak tekintetében 5 év az V. r. és a VI. r. vádlottak esetében 7 év 6 hónap. [35] A törvényszék megfelelő nyomatékát adva a vádlottak terhére nem róható, 8 évet meghaladó időmúlásnak, valamennyi vádlott esetében lehetőséget látott a Btk. 82.§
(1)bekezdése alapján arra, hogy a fent írt büntetési tételeknél eggyel enyhébb keretek között szabjon ki büntetést. Így a büntetési tételkeret alsó határa az I. r. és a II. r. vádlott vonatkozásában 5 évre, a III. r. és a IV. r. vádlott vonatkozásában 1 évre, az V. r. és a VI. r. vádlottak esetében 2 évre változik. [36] Az I. r. és a II. r. vádlottak esetében az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés (a II. r. vádlott esetében alkalmazott pénzbüntetésre is tekintettel) figyelemmel az I. r. vádlott által utaztatott 86 fő, II. r. vádlott utaztatott 93 fő illegális bevándorlók számára - azonban eltúlzottan enyhe, nem felel meg a büntetési céloknak és az ítélet belső arányossági követelményeinek sem. Mindezekre tekintettel az I. r. vádlott és a II. r. vádlott szabadságvesztés büntetését hosszabb, a középmértékhez jobban közelítő tartamban állapította meg a másodfokú bíróság. A II. r. vádlott esetében a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is súlyosította az ítélőtábla a szabadságvesztés tartamával arányosan. [37] A III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottak esetében, hogy a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztése próbaidejének maximum tartamra emelésével találta szükségesnek a súlyosítást, míg a kiszabott szabadságvesztés büntetések tartamát változatlanul hagyta. Esetükben elmondható, hogy azóta sem kerültek a büntető hatóságok látókörébe, életvitelük pozitív irányban változott, a jelentős időmúlásra is tekintettel a hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés már inkább megtorló büntetés lenne. [38] Az ítélőtábla súlyosítást eredményező döntésével a kiszabott büntetések a büntetéskiszabási körülményeknek és az ítélet belső arányosságának is megfelelnek, szükségesek és egyben elégségesek a büntetési célok megvalósulásához. [39] Az ítélőtábla a Be. 590. §
(7)bekezdése alapján vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező járulékos kérdésekben hozott rendelkezések helyességét is és megállapította, hogy az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek, azonban a vagyonelkobzás tekintetében hiányosak. [40] Az ítélet
  1. tényállási pontjában a [61], [63] és a [67] bekezdésben írtak szerint a bűncselekmény elkövetése kapcsán V. r. vádlott 400 euro-val, VI. r. vádlott 20.000 Ft tal gazdagodott. Ezek az az összegek a Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzás alá esnek. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az V.r. vádlott esetében a 400 euro elkövetéskori napi árfolyamának megfelelő forint összegre, a VI. r. vádlott esetében pedig a 20.000 Ft-ra vagyonelkobzást rendelt el. Győri Ítélőtábla I.Bf.134/2023/31.. 10 [41] Az elsőfokú bíróság a Vádlott3 III.r. vádlott vonatkozásában a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamába történő beszámításról nem rendelkezett pontosan, a
  1. július
  2. napját előzetes letartóztatásként és házi őrizetként is beszámította és nem rendelkezett a házi őrizet beszámítását követően fennmaradó maradék napok beszámításáról. Ezért az ítélőtábla akként rendelkezett, hogy a
  3. július
  4. napját a vádlott javára kedvezőbb előzetes fogvatartásban töltött időként rendelte beszámítani és a házi őrizetben töltött idő beszámítása során fennmaradó tartamról akként rendelkezett, hogy a beszámítás után fennmaradó tartam egynapi szabadságvesztés felel meg. [42] Az ítélőtábla a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy Vádlott2 II. r. vádlott
  5. június
  6. napjától
  7. november
  8. napjáig lakcímére, majd
  9. november
  10. napjától közigazgatási területre elrendelt bűnügyi felügyelet hatálya alatt áll. [43] Mindezek alapján a Győri Ítélőtábla a Győri Törvényszék
  11. június
  12. napján kihirdetett 38.B.86/2020/
  13. számú ítéletét a Be.
  14. §
(1)bekezdés alapján a joghátrány tekintetében valamennyi vádlott vonatkozásába megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján valamennyi vádlott vonatkozásában helybenhagyta azzal, hogy pontosította az ítélet bevezető részében a tárgyalási napokat. [44] Az elsőfokú ítélet kihirdetése óta II. r. vádlott által bűnügyi felügyeletben töltött időnek a beszámítása a szabadságvesztésbe a Btk. 92.§
(1),
(3)és
(4)bekezdésén alapszik. [45] Az ítélet kihirdetését követően az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. vádlott anyanyelvére történő lefordításával kapcsolatban felmerült bűnügyi költségről az ítélőtábla megállapította, hogy azt a Be 576. §
(1)bekezdés b) pontja alapján az állam viseli. [46] A másodfokú eljárás során az I. r. vádlott anyanyelvének használatával felmerült bűnügyi költségről ugyancsak a Be.576. §
(1)bekezdés b) pontja alapján rendelkezett az ítélőtábla, míg a másodfokú eljárás során a kötelező védelemmel összefüggésben felmerült bűnügyi költség viselése a Be. 613.§
(1)bekezdésén alapszik. Győr,
  1. április
  2. Dr. Takácsné dr. Helyes Klára s.k. Szalainé dr. Joánovits Krisztina s.k. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Élő András s.k. bíró Záradék: A Győri Ítélőtábla ítélete és ezáltal a Győri Törvényszék
  3. június
  4. napján kihirdetett 38.B.86/2020/
  5. szám ítéletének meg nem változtatott része I., II., III., IV., V. és VI. r. vádlottak vonatkozásában
  6. április
  7. napján jogerőre emelkedett. Győr,
  8. április
  9. Dr. Takácsné dr. Helyes Klára s.k. Győri Ítélőtábla I.Bf.134/2023/31.. 11 a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.