← Magyarország

Pf.20002/2026/4 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: . A közszereplő sem köteles tűrni a rá vonatkozó célzatos, valótlan tényállítást. II. A sérelemdíj természete, megítélésének feltételei III. Nincs jelentősége az igényérvényesítés elévülési időn belüli érvényesítése időpontjának Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.I.20.002/2026/

  1. A felperes: Felperes1 (cím5) A felperes jogi képviselője: Kummer Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Kummer Ákos ügyvéd (cím3) Az alperes: Alperes1 (Cím1) Az alperes jogi képviselője: Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Kovács Loránd ügyvéd (cím6) A per tárgya: jóhírnév megsértése Az elsőfokú bíróság neve és fellebbezéssel támadott határozatának száma: Győri Törvényszék, 4.P.20.226/2025/
  2. sz. ítélet Győri Ítélőtábla I/L.Pf.20.002/2026/4 2 A fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma: alperes;
  3. Ítélet Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 76.200 (hetvenhatezer-kettőszáz) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy az államnak fizessen meg 96.000 (kilencvenhatezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket. Az államnak járó fellebbezési illetéket a jelen ítélet keltétől számított 60 napon belül kell a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára megfizetni. A fellebbezési illeték megfizetésekor a jelen bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát/jelét közleményként fel kell tüntetni. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a fellebbezés elbírálása során is irányadó tényállás szerint a Napilap1 című napilap Vármegye1ben megjelenő hírlap, mely internetes hozzáférhetőséget is biztosít. Jelen per alperese a fenti napilap kiadója.
  4. május
  5. napján a Napilap1 internetes oldalán cikk jelent meg a felperessel összefüggésben. A cikk címe „Botrány a Párt1 kongresszuson így tiltakozott az erőszak ellen az áldozat élettársa”, mely kitért arra, hogy
  6. május
  7. napján a felperes tisztújító kongresszusán fantom szervezetek tucatjai támogatták politikus1 újra választását, melynek tartalmát egyébként a hirportal2 cikkéből vették át. A felperes sajtó helyreigazítási peres eljárást kezdeményezett. A cikkben megfogalmazott valóságtartalma tekintetében a peres eljárásokban bizonyítási eljárás is történt, majd a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.123/2022/
  8. sorszámú ítéletében, illetve a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.561/2022/
  9. sorszámú ítéletében kötelezte ezen peres eljárásokban szereplő alpereseket sajtóhelyreigazítási közlemény megtételére. Az ítéletek megállapították, hogy a cikk ezen tartalmi részei valótlanok, tehát valótlan tényállítás, illetve híresztelés történt. [2] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperes kötelezését 600.000 forint sérelemdíj, annak járulékai, valamint perköltség megfizetésére. A személyiségi jogsértés ténybeli alapjai tekintetében előadta, hogy a Napilap1.hu internetes oldalon
  10. május
  11. napján. „Botrány a Párt1 kongresszuson így tiltakozott az erőszak ellen az áldozat élettársa” Győri Ítélőtábla I/L.Pf.20.002/2026/4 3 címen jelent meg cikk, mely cikkben valótlanul állították, hogy a Párt1
  12. május
  13. napján tisztújító kongresszusán fantom szervezetek tucatjaival támogatták politikus1 újra választását, mely közlés nem felel meg a valóságnak. Utalt rá a felperes, hogy más média szolgáltatókkal szemben már korábban pert indítottak, és csatolták az ezen eljárásban született jogerős ítéleteket. [3] Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben való marasztalását. Előadta, hogy a felperes politikai párt, tehát magasabb a tűrési kötelezettsége, illetve, hogy a közlés sértő jelleggel nem bír. Álláspontja szerint a sérelemdíj nem automatikus, még a jogsértés megállapítása esetén sem alkalmazható, illetve vitatta a késedelmi kamat alkalmazhatóságát. [4] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott és megállapította, hogy az alperes megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő felperesi személyiségi jogot. Az általa üzemeltetett Napilap1.hu internetes oldalon a
  14. május
  15. napján botrány a kongresszuson, így tiltakozott az erőszak ellen az áldozat élettársa címen megjelent cikkben annak valótlan híresztelésével, hogy a Párt1 a
  16. május
  17. napján megtartott tisztújító kongresszusán fantom szervezetek tucatjai támogatták politikus1 újra választását. Kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 600.000 forint sérelemdíjat 15 napon belül, valamint annak
  18. május
  19. napjától a kifizetés napjáig a késedelem minden napjára a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező késedelmi kamatát. Kötelezte továbbá az elsőfokú bíróság az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 76.200 forint perköltséget, illetve az állam javára 58.500 forint le nem rótt kereseti illetéket. [5] A bíróság az eljárás során a kereset és ellenkérelem korlátai között vizsgálta az érvényesített igényt, illetve annak megalapozottságát. Kiemelte a sajtószabadságról és a média tartalmak alapvető szabályairól szóló
  20. évi CIV. törvény
  21. §

(3)bekezdését, a
  1. §-át, valamint a j
  2. §
(1)bekezdését. Hangsúlyozta, hogy jelen esetben a bíróság több eljárásban is megállapította, hogy az alperes valótlan tényeket közölt, illetve híresztelt, melyet az ellenkérelem sem vitatott, illetve az alperesi oldal bizonyítással nem élt. [6] Az alperesi oldal hivatkozott arra, hogy a tényállításai sértő jelleget nem tartalmaznak, illetve a felperes közszereplő, tehát magasabb a tűrési kötelezettsége. Az elsőfokú bíróság ezen álláspontot nem fogadta el, mivel a közszereplő tűrési kötelezettsége nyilvánvalóan valótlan tényállításokra nem terjed ki, tehát a személyiségi jogvédelem megilleti a közszereplőt, így a felperest is. A nyilvánvalóan valótlan tényállítás sértő, ezért megvalósítja a személyiségi jogsértést. Ezért az elsőfokú bíróság a személyiségi jogsértést a Ptk. 2:51 §
(1)bekezdés a.) pontja alapján megállapította. [7] A felek között a sérelemdíj alkalmazhatósága, illetve annak mértéke kapcsán kialakult vitával összefüggésben hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a Ptk. 2:
  1. § szerint személyiségi jogsértés esetén lehet követelni sérelemdíjat, valamint hátrányt bizonyítani nem szükséges. Figyelemmel kell azonban lenni a jogsértés súlyára, a felróhatóságra, valamint az ismétlődő jellegre. Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy a jelen esetben ugyan azon tartalommal, illetve ugyanazon hírforrás átvételével több hír is megjelent, melyek egyértelműen valótlant közöltek és ezt a bíróság meg is állapította. Álláspontja szerint Győri Ítélőtábla I/L.Pf.20.002/2026/4 4 figyelemmel a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a sérelemdíj, mint objektív szankció egyértelműen alkalmazható, melynek célja egyfajta magánjogi büntetés. A sérelemdíj mértékét az elsőfokú bíróság nem találta eltúlzottnak. Az arányban áll a jogsértés súlyával, alkalmas az esetleges későbbi jogsértés megakadályozására, valamint arányban áll a jogsértés idején irányadó érték és anyagi viszonyokkal. [8] A bíróság a fenti indokolásra tekintettel a jogsértést megállapította és kötelezte az alperest sérelemdíj megfizetésére. [9] Az ítélet ellen az alperes fellebbezett; annak megváltoztatását elsődlegesen úgy kérte, hogy az ítélőtábla a keresetet utasítsa el, másodlagosan a sérelemdíj megfizetésére kötelező rendelkezés mellőzését, harmadlagosan pedig a felperes részére fizetendő sérelemdíj 200.000 forintra mérséklését, és kamatfizetési kötelezettségének mellőzését kérte. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp.
  2. §
(3)bekezdésének
  1. c)és
  2. d)pontjaira alapította. [10] Mindenekelőtt azzal érvelt, hogy a Ptk. 2:45. §
(2)bekezdése szerinti jogsértés, a jóhírnév megsértése nem áll fenn, ugyanis a cikk nem tartalmaz olyan állításokat, melyek tűrésére a politikai szereplőnek minősülő felperes ne lenne köteles. A sérelmezett közlések nem sértő jellegűek. Ennek kapcsán azt kell vizsgálni, hogy a felperes politikai értelemben vett jóhírnevében keletkezett-e csorbulás. Kiemelte, hogy a közügyek demokratikus vitája során a vita érintettjei a politikai történéseket a maguk összefüggéseiben értelmező polgárok, akik tisztában vannak a pártpolitikai véleménynyilvánítások figyelemfelkeltésre és túlzásokra hajlamos jellemzőivel. [11] Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a jogsértésekkel okozott nemvagyoni sérelem a történeti tényállás fényében bagatell, így nincs indoka a sérelmek sérelemdíjjal kompenzálásának. Amennyiben az ítélőtábla nem így látná, s a felperest ért sérelem kompenzálására sérelemdíj alkalmazását tartaná indokoltnak, erre az esetre azzal érvelt, hogy a sérelemdíj megítélt összege eltúlzott, az sérti a Ptk. 2:52. §
(3)bekezdését, hiszen nem áll összhangban a politikai közszereplő felperest ért sérelemmel, a köztudomású tények alapján megállapítható hátrány kompenzációjával. [12] Hangsúlyozta: a körülmények bírói mérlegelése adott esetben azt is eredményezheti, hogy a jogsértő nem kötelezhető sérelemdíj megfizetésére. Ha nem állapítható meg, hogy a személyiségi jogsértéssel okozati összefüggésben a felperes oldalán nemvagyoni hátrány keletkezett, és a megállapított jogsértés tárgyi súlya nem kiemelkedő, az összes körülmény mérlegelése mellett a sérelemdíj iránti igény elutasítható. Önmagában a személyiségi jogsértés ténye az ítélkezési gyakorlat szerint nem vonja maga után a sérelemdíj iránti igény megalapozottságát. A nemvagyoni sérelem bekövetkezése a sérelemdíj megítélésének feltétele, a jogszabály pedig csak a hátrány bizonyításának eljárásjogi kötelezettsége alól mentesíti a felpereseket. Utalt arra, hogy a sérelmezett közlések azonos időszakban más médiaplatformokon is megjelentek, a felperest ért sérelmet ebben a hírfolyamban, a sajtóhíresztelések egyikeként kell értékelni. A kiadásában lévő különböző sajtótermékekkel szemben a felperes a párhuzamosan előterjesztett sérelemdíj követelés kapcsán ugyanazokra a tényekre és bizonyítékokra hivatkozott. A perbeli közlések az egyidejűleg több médiaplatformon megjelent, híresztelt sajtóanyagok körébe tartoznak, s Győri Ítélőtábla I/L.Pf.20.002/2026/4 5 egyéb peradat hiányában vélelmezni kell, hogy a felperest ért nemvagyoni sérelem azok együttes hatása, ami alacsonyabb sérelemdíj meghatározását indokolhatja. Ezen túlmenően a felperes maga sem határozza meg, mennyiben tekinti elkülöníthetőnek a bekövetkezett nemvagyoni sérelmet a többi platformon megjelent, azonos tartalmú közlések hatásától. [13] Kiemelte, hogy a jogsértésként értékelt állítások nem a felperes személyiségét minősítik, hanem kifejezetten politikai tevékenységére vonatkoznak. Ráadásul a közvélemény a vonatkozásában újra megjelenő állításokat már eleve fenntartásokkal kezeli, kellő távolságtartással értékeli, ami ezáltal az okozott hátrányt is degradálja. Ekként a perbeli közlések tartalma általános tapasztalat szerint az átlagosnak mondható olvasót a felperesről alkotott benyomásában már nem befolyásolta, az irántuk fennálló közbizalmat a sérelmezett közlések jelentős mértékben nem csökkentették, a kijelentésekkel okozott nemvagyoni hátrány mértéke csekély, a személyiségi jogokat sértő közlések tárgyi súlya pedig nem kiemelkedő. [14] Az alperes azzal is érvelt, hogy a közéleti témájú jogsértések esetén a bírói gyakorlat a sérelemdíj összegszerűsége körében nagyobb mértéktartást tanúsít. Emellett megismételte, figyelemmel kell lenni a Btk. 226. §-ának 2023. június 2-ától hatályos
(3)bekezdése rendelkezésére is; ez büntethetőséget kizáró okként szabályozza a sajtótermék útján elkövetést; ellene egyéni jogsérelmeknél kizárólag a személyiségvédelem polgári jogi szankciói vehetők igénybe. A törvény szerinti büntethetőségi akadály a polgári jogi eszközrendszer alkalmazásának felerősítését nem eredményezheti, a prevenciós funkció a sérelemdíj összegének meghatározásánál nem válhat dominánssá. [15] Hangsúlyozta, hogy a felperes közszereplő, így fokozott mértékben tűrni köteles a kritikus állításokat. Az Alkotmánybíróság 7/
  1. (III. 7.) számú AB határozata elvi éllel mondta ki, hogy a közszereplők a személyüket érintő, jellemzően a sajtóban megjelenő állítások magas szinten tűrésére kötelesek, melyben szűk körben a valótlan tényállítások tűrésére kötelezettsége is beletartozik. A 13/
  2. (VI. 18.) és a 3217/
  3. (VI. 19.) AB határozatok a közszereplőket érintő állítások fokozott tűrési kötelezettségének határait ugyancsak tágan határozták meg. Emellett értékelni kell azt a köztapasztalású tényt, hogy az elmúlt években a közbeszéd mindennapos témájává vált a politikai szereplők közéleti magatartása, a politikai témákban átlagosan tájékozott hírfogyasztók összessége által képviselt „közvélemény” lényegében hozzászokott az ilyen állításokhoz és más megnyilvánulásokhoz. [16] Az alperes kiemelte, hogy a felperesnek lehetősége volt a megfogalmazott közlések cáfolatára, másrészt pedig a jogsértő vállalkozás gazdasági életben betöltött szerepe és a sérelemdíj összege között „magánjogi büntetés” céljából összefüggés nem állítható fel. Kiemelte továbbá, hogy ma már a közölt hírnek aktualitása nincs. [17] Kérte végül az ítélőtáblát, hogy a sérelemdíjat a jelenkori értékviszonyokhoz igazodóan határozza meg, így a késedelmi kamatfizetési kötelezettséget a marasztalási összeg után mellőzze. [18] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Álláspontja szerint a törvényszék a per eldöntése szempontjából Győri Ítélőtábla I/L.Pf.20.002/2026/4 6 releváns tényállást helyesen állapította meg, a feltárt bizonyítékokból pedig minden szempontból okszerű következtetést vont le. [19] Kiemelte, az alperes perben vizsgálandó közlései nem véleménynyilvánítások, hanem tényállítások; ekként nincs jelentősége annak, közszereplőként köteles-e tágabban tűrni a kritikát és a véleménynyilvánítást. A közszereplőket terhelő tűrési kötelezettség nem terjed ki valótlan tényállítások megtételére; a nagy nyilvánosság előtt tett hamis, vagy nem bizonyítottan valós állításokkal szemben a közszereplők is sikerrel hivatkozhatnak személyiségi jogaik védelmére. [20] Amit az alperes állított, az még büntetőjogilag is üldözendő, komoly jogsértés. Súlyos, a demokratikus választási folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységgel vádolta meg őket. Mindkét állítása kirívóan sértő volt, ami a közvélemény előtt súlyosan rosszalló értékítéletet vált ki, és megkérdőjelezi még a demokráciához fűződő alapvető viszonyukat is. Az állítások nemhogy csorbítják, de kifejezetten rombolják társadalmi megítélését, ezért az általa igényelt sérelemdíj, pláne olyan fokú felróhatóság esetén, amit az alperes tanúsított, nemhogy nem eltúlzott, de különösebb kommentárt, részletes indokolást sem igényel. Az alperes célzatosan közölt hamis tényeket, magatartásának felróhatósága pedig kiemelkedő volt. [21] A felperes szerint az Alkotmánybíróság gyakorlata [13/
  4. (IV. 18.), 3217/
  5. (VI. 19.) és 3111/
  6. (III. 23.) AB határozatok] ugyancsak jogi álláspontját erősítik. [22] Előadta, hogy a törvényszék a sérelemdíj mértékének meghatározásakor a Ptk. 2:
  7. §
(3)bekezdésében felsorolt szempontokat helyesen mérlegelte, a mérlegelés szempontjai az ítélet indokolásából egyértelműen kitűnnek. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a sérelemdíj megalapozottságához a köztudomású tényekre alapított hivatkozás és annak értékelése is elfogadható. Az ilyen tárgyú perekben a Ptk. 2:52. §
(2)bekezdése az igényérvényesítőt a hátrány bizonyításának eljárásjogi kötelezettsége alól mentesíti, és megdönthető vélelmet állít fel a személyiségi jogsértés miatti hátrány bekövetkezésére. Ezért nem kötelesek bizonyítani az őket ért nemvagyoni hátrányt, az alperes ugyanakkor bizonyíthatta volna, hogy az általa sem vitatott jogsértéssel összefüggésben nem keletkezett a sérelemdíj megítélését indokoló nemvagyoni hátrány, vagy kimenthette volna a felelősség alól magát annak bizonyításával is, hogy magatartása nem volt felróható. Az alperes azonban sem a jogsértés eredményeként bekövetkező nemvagyoni hátránynak, sem a felróhatóságnak hiányát nem igazolta; meg sem kísérelte azt. [23] Tény, hogy a sérelmezett közlés azonos időszakban más médiaplatformokon is megjelent, ugyanakkor valamennyi platformot az alperes üzemeltette, s üzemelteti jelenleg is. Jóhírnevük többszörös megsértése azért sem lehet érv a sérelemdíj iránti igény mérséklésére sem, mert ellenkező esetben az alperes saját felróható magatartására tudna előnyök szerzése végett hivatkozni. Az pedig, hogy a perben vizsgálandó hazug állítás újra és újra megjelent, nem azt eredményezi, hogy azt a közvélemény eleve fenntartásokkal kezeli, hanem éppen ennek ellenkezőjét. Győri Ítélőtábla I/L.Pf.20.002/2026/4 7 [24] Kiemelte, nincs jelentősége annak, a jogalkotó a rágalmazás Btk.-beli tényállását miként módosította, s nincs szó arról, hogy a törvény szerinti büntethetőségi akadály a polgári jogi eszközrendszer alkalmazásának felerősítését eredményezné. Ilyen összegű sérelemdíj iránti igénynél a sérelemdíj prevenciós funkciója ugyan felmerül, de nyilvánvaló képtelenség, hogy dominánssá váljék. [25] Hivatkozott arra is, hogy a sajtószervek a véleménynyilvánítás közvetítésében játszott kiemelkedő fontosságú alkotmányos szerepüket a szakmai szabályok megtartásával, felelősséggel kötelesek gyakorolni. Az a sajtószerv pedig, amely e szakmai szabályokat nemhogy nem tartja be, de súlyosan megsérti, semmiképpen nem hivatkozhat mentesülése érdekében arra, hogy az újságírók feladata éppen a közvélemény tájékoztatása. [26] A felperes véleménye szerint nincs jelentősége annak, hogy a Ptk. 6:22. §
(1)bekezdése szerinti ötéves elévülési időn belül igényüket mikor érvényesítik. Az időmúlás nem jár azzal a jogkövetkezménnyel, hogy emiatt a sérelemdíj nem, vagy csak alacsonyabb összegben lenne érvényesíthető; a sérelemdíj büntető funkciója hosszabb idő elteltével is érvényesül, mert alkalmas arra, hogy a jogsértőt visszatartsa az újabb jogsértéstől, azaz az ellenőrizetlen, valótlan közlések nyilvánosságra hozatalától. [27] Károsodása akkor valósult meg – figyelemmel a Ptk. 6:532. §-ára –, amikor a www.hirportal1.hu portálon a cikk megjelent. Mivel a sérelemdíj pénzbeli igény, arra a Ptk. 6:48. §
(1)bekezdésének rendelkezései alkalmazandók, így nem mellőzhető a késedelmi kamat megfizetésére kötelezés sem. [28] A fellebbezés alaptalan. [29] Az ítélőtábla megítélése szerint az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges tényállást helytállóan állapította meg, és abból helyes jogi következtetést vont le. A másodfokú bíróság osztja azt az álláspontját, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, melynek kompenzálására 600.000 forint sérelemdíj szükségesnek mutatkozik, és osztja a döntés indokait is. [30] A fellebbezés érveire figyelemmel az ítélőtábla az alábbiakat hangsúlyozza. [31] A törvényszék helyesen mutatott rá arra, hogy a perbeli közlés szerint a felperes nagyszámú kamuszervezetet hozott létre azzal a céllal, hogy a párt vezetését egy bizonyos jelölt nyerje el. Ez sérti a párt demokratikus működését, a tisztségviselők választásának szabadságát alapvetően kérdőjelezi meg, ebből adódóan a jogsértés nem bagatell. [32] Tény, hogy közszereplőként a felperest fokozottabb tűrési kötelezettség terheli, azonban a közügyeket érintő véleménynyilvánítás szabadsága az alperest csak akkor védené, ha az általa közöltek valótlanságáról nem tudott volna, és a foglalkozása által megkívánt körültekintést sem mulasztotta volna el. Ekként - mivel eljárása kifejezetten a felperes hiteltelenítését célozta - nincs jelentősége annak, az újságcikk közérdeklődésre tartott-e számot, miként a felperes személyének sem. Győri Ítélőtábla I/L.Pf.20.002/2026/4 8 [33] Az ítélőtábla véleménye szerint a felperest ért sérelem sérelemdíjjal kompenzálandó, annak megítélt mértéke pedig nem eltúlzott. Nem róható a felperes terhére, hogy a köztudomású sérelmen kívül további hátrányok bekövetkezését nem állították. A kifogásolt állítások alkalmasak voltak az irányában fennálló bizalom rombolására, hitelessége kétségbe vonására, mindemellett pedig az alperes felróhatósága nagyfokú volt. [34] Az alperes arra helyesen hivatkozott, hogy a konzekvens bírói gyakorlat szerint a személyiségi jogsértés megállapításának nem automatikus következménye a sérelemdíj megítélése, és a körülmények mérlegelése azt is eredményezheti, hogy a jogsértő nem kötelezhető sérelemdíj megfizetésére (Kúria Pfv.IV.21.764/2015/4. számú ítélete – megjelent: BH2016.241.); így bagatell igény sérelemdíj megállapítására nem ad alapot (Kúria Pfv.IV.20.801/2021/5. számú ítélet [27]). [35] Nem vitásan a felperes széles körben ismert párt, azaz közszereplő, azonban a rá vonatkozó célzatos, valótlan állításokat tűrni nem köteles. Az alperes nem értékítéletet fogalmazott meg, hanem valótlan tényállásokat tett, melyeknek igazságtartalmát nem ellenőrizte. Közlései a közéleti vitához nem járulhattak hozzá, azok célja az érintett politikai hitelességének rombolása volt. [36] Kiemelendő az is, hogy a Ptk. 2:52. §
(2)bekezdésének az a szabálya, miszerint a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges, a hátrány bizonyításának eljárásjogi kötelezettsége alól mentesíti a nemvagyoni sérelmet szenvedett személyt. [37] Az ítélőtábla leszögezi továbbá, a sérelemdíj egyrészt a személyiségi jogsérelem tekintetében kompenzációs szerepet tölt be, másrészt a hasonló jogsértések megelőzése érdekében magánjogi büntetésnek is tekinthető (Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.002/2017/
  1. számú ítélet [33] – megjelent: BDT2018.3821.). Ugyan ezt az utóbbi funkciót nem automatikusan kell figyelembe venni (Kúria Pfv.III.20.104/2024/
  2. számú ítélet [48] – megjelent: BH2024.182.), azonban a jogsértés súlyát számításba véve jelen esetben az igényelt, 600.000 forintnál csekélyebb összegű sérelemdíj a rendeltetését nem tudná betölteni. Mivel a polgári jog és a büntetőjog rendeltetése eltér, a sérelemdíj meghatározásakor nem lehetett jelentősége annak, hogy az adott tényállást a büntetőjog tilalmazza-e. [38] Megjegyzendő, hogy a magánjogi büntetés funkció érvényesülése érdekében számításba vehető az is, hogy az alperes, mint profitorientált gazdálkodó szervezet az elmúlt időszakban jelentős eredményt ért el. [39] Nem vitás, hogy a sérelmezett közlések azonos időszakban az alperes által üzemeltetett más médiaplatformokon is megjelentek, azonban ezeknek a címzettje más-más olvasóközönség; a www.hirportal1.hu vármegye1i hírportálként működik. A célközönség eltérése miatt a jogsértő közlés más-más internetes felületen megjelentetése által okozott sérelem kumulálható. Győri Ítélőtábla I/L.Pf.20.002/2026/4 9 [40] Az alperes tévesen érvelt azzal, hogy a felperesnek lehetősége volt a megfogalmazott közlések cáfolatára. Ehhez képest szükséges megjegyezni, hogy az alperes más hírportálokat érintő hasonló ügyekben meghozott ítéletek ellenére sem tett közzé önkéntesen olyan közleményt, melyből kitűnne, hogy az eredeti cikk valótlan tényállítást tartalmazott. [41] Nem releváns, hogy az elévülési időn belül a keresetlevelet a felperes mikor nyújtották be (Kúria Pfv.IV.20.336/2024/
  3. számú ítélet [70]), illetőleg, hogy az elbírálás időpontjában a közlés aktualitása már kétségkívül halványult. A Ptk. 6:
  4. §-ából adódóan, melynek értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, a jogsértő közlés megtörténtekor a felperesek hátrányt szenvedtek, azaz egyik oldalról az elévülési idő ekkor indult meg, másrészt pedig az alperes késedelmi kamatot a cikk megjelenését követő naptól köteles fizetni. Tény, hogy a bírói gyakorlat szerint olyankor, amikor az elkövetés és az ítélethozatal időpontja között olyan jelentős idő telik el, hogy az értékviszonyokban számottevő változás következik be, úgy a sérelemdíj összege meghatározható az elkövetéskori és az ítélethozatalkori értékviszonyok alapján is, azonban az érvényesített sérelemdíj összegek az elkövetéskori értékviszonyoknak felelnek meg. [42] Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  5. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [43] A fellebbezés eredményre nem vezetett, így a Pp. 83. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése alapján a pervesztes alperes köteles megfizetni 96.000 forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az államnak, továbbá a Pp. 344. §
(1)bekezdése szerint meghatározott tizenöt nap teljesítési határidőben a felperesnek a Pp.
  1. §-ának megfelelően felszámított, a kifejtett tevékenységgel arányban álló, 60.000 forint + ÁFA, mindösszesen 76.200 forint másodfokú perköltséget (ügyvédi munkadíjat) a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/
  2. (XII. 9.) IM rendelet
  3. §
(1)bekezdésének a) pontja, a
(4)bekezdése és 5. §
(1)bekezdése alapján. [44] A másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg. Győr,
  1. január
  2. Dr. Lezsák József s. k. Dr. Molnár Andrea s. k. Dr. Sarmon Hedvig s. k. a tanács elnöke, előadó bíró bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.