Bf.507/2025/8 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés, egy esetben

(6)bekezdés e) pont, egy esetben

(8)bekezdés

1. fordulat]. Ezért a vádlottat halmazati büntetésül 4 év 8 hónap szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés legalább kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az ügyészség a vádlott terhére súlyosításért, lényegesen hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés, valamint hosszabb tartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében, a vádlott felmentéséért, másodlagosan a büntetés enyhítése végett, a vádlott védője felmentésért, enyhébb jogi minősítés megállapításáért és a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.507/2025/8/v 2 [3] Az elsőfokon eljáró ügyészség fellebbezésének indokolásában előadta, hogy a feltárt enyhítő és súlyosító körülményekre figyelemmel a vádlott tekintetében irányadó 7 év középmértéktől a vádlott javára kisebb mértékben lefelé történő eltérés elfogadható, azonban az elsőfokú bíróság által megállapított szabadságvesztés tartama eltúlzottan enyhe, így a büntetési célok elérésére alkalmatlan. Figyelemmel az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, valamint a különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntettének tárgyi súlyára, a bűnösség fokára és a súlyosító körülmények nyomatékára, a vádlottal szemben a szabadságvesztés tartamának lényeges súlyosítása indokolt, és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának súlyosítása is szükséges a szándékos bűncselekményeket elkövető vádlottal szemben. Így lényegesen hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés, valamint annak tartamához igazodó, lényegesen hosszabb tartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását indítványozta. [4] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.211/2025/
2. számú átiratában az elsőfokú ügyészség által bejelentett fellebbezést, annak indokolásával egyezően fenntartotta, és indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg akként, hogy a kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát súlyosítsa, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. Állapítsa meg, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletét nyilvános tárgyalás alapján hozta meg, továbbá, hogy a vádlott személyazonosító okmányának száma: szig. sz., valamint hívja fel a vádlottat, hogy amennyiben a jogerős ítélet közlésétől számított 3 hónapon belül nem veszi át a számára kiadott dolgokat, akkor azok az állam tulajdonába kerülnek. [5] A védő a fellebbezésének írásbeli indokolásában és a fellebbezési nyilvános ülésen hivatkozott arra, hogy bár az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és a rendelkezésre álló bizonyítékokat nagyrészt helytállóan értékelte, azonba részben téves bizonyíték értékelés miatt téves következtetésre jutott a jogi minősítés tekintetében. [6] Előadta, hogy sértett1 sértett vonatkozásában rögzített tényállás nem alkalmas a súlyos testi sértés kísérletének megállapítására, mert a szakértői álláspont szerint e sértett sérelmére okozott sérülések alapvetően kis, legfeljebb közepes erőbehatással történtek, így a vádlottnak eshetőleges szándéka sem terjedt ki arra, hogy súlyos testi sértést okozzon a sértettnek. Erre a szakértői vélemény lehet mérvadó, amely alapján az ütések erejére figyelemmel azok nem irányulhattak komoly sérülés okozására. Így véleménye szerint a helyes álláspont a könnyű testi sértés vétségének megállapítása, amit a sérülések is alátámasztanak. Kiemelte, hogy a szándék megítélése során a bíróságnak figyelembe kell vennie azt is, hogy a vádlott és a sértettek egyébként jó viszonyban voltak a cselekmények előtt és után, amit bizonyít a sértetti megbocsátás, és bár tény, hogy a vádlott huzamosabb elkövetési időt követően, de önként állt el a cselekmény folytatásától és a bántalmazások mikéntjére sem emlékszik. A cselekmények megtörténtének egyetlen oka az alkohol és a gyógyszer, így a vádlottnak nem volt arra vonatkozó motivációja, hogy a megtörténtnél súlyosabb sérülések okozásának a lehetőségébe egyáltalán belenyugodjon. [7] A védő vitatta a sértett2 sértett vonatkozásában megállapított minősítést is. Előadta, hogy a súlyos testi sértés a szakértői vélemény alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, de az életveszélyt okozó állapot kísérletéhez egyéb olyan körülmény szükséges, ami legalább az eshetőleges szándékot valószínűsíti. Kiemelte, hogy sértett2 Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.507/2025/8/v 3 sértettet ért súlyos sérülések alapvetően nem a fej környékére esnek, ami alapján az életveszély okozása még eshetőleges szándék szintjén sem állapítható meg. A szakértő is rögzítette, hogy a sértett fejét ért sérülések nem utalnak az életveszélyes kategóriára, illetve ennek kísérlete elkövetésére. Álláspontja szerint e sértettnek azért keletkeztek súlyosabb sérülései, mert sérülékenyebb volt, mint sértett1, ugyanis általánosságban elmondható, hogy fizikailag a hölgyek sokkal törékenyebbek, mint a férfiak. Így a vádlott tudata nem terjedhetett ki a terhére megállapított bűncselekmény kísérletére, ezen sértett vonatkozásában sem volt semmilyen motiváció erre vonatkozóan, így súlyos testi sértés megállapítását indítványozta. [8] Rögzítette, hogy az enyhítő és súlyosító körülmények teljeskörűen feltárásra kerültek. A szabadságvesztés büntetés mértékének meghatározása esetén kiemelte, hogy különös tekintettel kell lenni arra, hogy a vádlott büntetlen előéletű, amelynek azért van jelentősége, mert a történtek egyszeri esetnek tűnnek, a vádlottal szemben soha nem indult másik büntetőeljárás. Kiemelte, hogy a feltárt enyhítő körülmények még a jogi minősítés esetleges meg nem változtatása esetén is azt indokolják, hogy a középmértéktől jelentősen lefelé eltérve kerüljön sor szabadságvesztés büntetés kiszabására. A szabadságvesztés büntetés mértékét akként kérte meghatározni, hogy az az előzetes fogvatartásban töltött idővel kitöltöttnek legyen tekinthető. [9] Az ítélőtábla a fellebbezési eljárásban a Büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (Be.)
4. §

(1)és

(2)bekezdései alapján az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással teljeskörűen felülbírálta a bejelentett fellebbezések irányára tekintettel. [10] A teljeskörű felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék nem vétett olyan eljárási szabályt, ami az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezte volna. [11] Relatív eljárási szabályt sértett a törvényszék, amikor a Be. 549. §

(4)bekezdésében foglalt előírás ellenére ítéletének rendelkező részét annak kihirdetésekor nem adta át a jelenlévő fellebbezésre jogosultaknak. Ezen eljárási szabálysértés ugyanakkor a határozat érdemére nem volt kihatással. [12] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást teljeskörűen lefolytatta, az ügyben lényeges tényeket és körülményeket felderítette. [13] A bizonyítási eljárás eredményeképpen a törvényszék túlnyomó részt megalapozott tényállást állapított meg, azt az ítélőtábla a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja szerint az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján akként helyesbítette, hogy az elsőfokú ítélet [12] bekezdésének utolsó mondatát, amely szerint „A súlyosabb sérülések amiatt maradtak el sértett1 sértett esetében, mivel őt sértett 2 sértett testével védte, a fentiekben írtak szerint.”, mellőzte. [14] A fenti tényállásrész mellőzésére azért került sor, mert ezen ténymegállapításnak nem volt a bizonyítékokon nyugvó alapja, és olyan ténybeli következtetés sem volt levonható, hogy, amikor sértett 2 sértett sértett1 sértett mellé feküdt a konyha padlójára és őt saját testével takarva védeni próbálta az ütésektől, ezen pozícióban Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.507/2025/8/v 4 ugyanazon ütést részben sértett 2 sértett teste fogta volna fel, részben pedig az sértett1 sértettet érte volna, s ekként a szándékoltnál kisebb erejű ütés érte volna sértett 1 sértettet. [15] Helyesbítette továbbá az ítélet [15.] bekezdését akként, hogy nem a vádirat, hanem az ítéleti tényállás szerinti elkövetés idején nem szenvedett a vádlott az ott felsoroltakban. [16] Ezen helyesbítésekkel együtt a tényállás teljes egészében megalapozottá vált, így irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. [17] Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget téve meggyőző magyarázatát adta annak, hogy a tényállást miért a vádlottnak a terhére rótt bűncselekmények elkövetését túlnyomó részt beismerő vallomására, míg a felelősségét sértett 2 sértett vonatkozásában okozott sérülések tekintetében vitató védekezésével szemben, miért alapvetően sértett 2 sértett vallomására és az igazságügyi orvosszakértői vélemények adataira alapította. A logika szabályainak megfelelően értékelte az elsőfokú bíróság sértett1 sértett, tanú1, tanú2, tanú3 és tanú4 tanúk vallomását és az igazságügyi elmeszakértői véleményt is. [18] A bizonyítékok hibátlan, az ügyiratoknak megfelelő, logikus, minden lényeges bizonyítékra kiterjedő bírói mérlegelése útján megállapított és megalapozott ítéleti tényállás mellett a vádlott és védője általi felmentést célzó fellebbezések nem vezethettek eredményre. [19] A megalapozott tényállásból a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmények jogi minősítése is törvényes. [20] A védő fellebbezésében támadta a cselekmények jogi minősítését is, arra hivatkozva, hogy a vádlott szándéka eshetőlegesen sem terjedt ki arra, hogy a sértetteknek súlyosabb sérülést okozzon, mint amelyek ténylegesen bekövetkeztek. [21] A másodfokú bíróság nem osztotta e védelmi fellebbezésben foglaltakat. [22] Töretlen a bírói gyakorlat abban, hogy testi sértés okozására irányuló elkövetési magatartások esetében alapvetően ugyan a sérülések tényleges gyógytartamából kell kiindulni, de a testi sértést nem az objektíve bekövetkezett eredmény minősége, hanem az elkövetőnek az eredményt átfogó szándéka alapján kell megítélni, ez határozza meg a cselekmény minősítését, mint ahogyan erre az elsőfokú bíróság megfelelően hivatkozott. [23] A vádlott a tényállásban foglaltak szerint a cselekmény elkövetésekor önhibából eredő ittas, illetve bódult állapotban volt. Ilyen esetben, mint arra az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen rámutatott – hivatkozva a III. számú Büntető Elvi Döntésre is – az alanyi oldalt teljesnek kell venni, azaz úgy kell tekinteni, mintha az elkövetőnek teljes beszámítási képessége lenne, tehát józan, tiszta állapotban követte volna el a cselekményét. Ilyenkor a bűncselekmény tárgyi oldalának ismérvei alapján kell elbírálni, hogy az elkövető Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.507/2025/8/v 5 szándéka mire terjedt ki. Ezt helyesen vonta vizsgálati körébe az elsőfokú bíróság, ugyanakkor erre vonatkozó jogi indokolását az ítélőtábla részben helyesbítette. [24] sértett 2 sértett sérelmére elkövetett cselekmény esetében a támadott testtájékok jellegéből, az elkövetés eszközéből, azaz a seprűnyéllel történő elkövetésből, az ütések – többek között – nagy erejéből arra lehetett következtetni, hogy a vádlott tudata átfogta, hogy a cselekményével 8 napon túl gyógyuló, akár életveszélyes sérülést is okozhat, amelynek a lehetőségébe belenyugodott. A vádlott olyan erejű ütésekkel bántalmazta sértett 2 sértettet, hogy neki – többek közt – többszörös bordatörést okozott, amely magában hordja súlyosabb, akár életveszélyes sérülés kialakulását is, s ennek elmaradása csak a véletlenen múlt. Erre helytállóan utalt az elsőfokú bíróság. [25] sértett1 sértett esetében az akár életveszélyes vagy halálos sérülés okozására is alkalmas nagy erejű bántalmazásra – a helyesen megállapított tényállás alapján – nem került sor. Annak megállapítására, hogy ezen következmények elmaradását csak egy a vádlotton kívül álló ok (így sértett 2 által nyújtott védelem) hiúsította meg, semmilyen alap nem volt, és erre következtetést sem lehetett levonni, amelynek fennállása egyébként a sértett 2 sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény minősítésével egyező minősítést vonta volna maga után. A helyesbített ítéleti tényállás szerint az ennél kisebb erejű eszközös bántalmazások következtében, amelyek a sértett fejét, karját érték és amellyel a vádlott eszméletlenre verte a sértettet, 8 napon túl gyógyuló sérülés, így például orrcsonttörés okozása nyilvánvalóan bekövetkezhet. Ennek lehetőségét a vádlott tudata átfogta, s ebbe belenyugodott, így az erre vonatkozóan szándéka eshetőlegesen kiterjedt. Mindezekkel a másodfokú bíróság a jogi indokolást helyesbítette. [26] Helyesen minősítette az elsőfokú bíróság a sértett1 sértett sérelmére elkövetett cselekményt különös kegyetlenséggel elkövetettnek. E körben a vádlott által kifejtett ütésszámra és az ütések erejére hivatkozott. Ez utóbbi ugyanakkor ennek alátámasztására nem alkalmas, hiszen az irányadó tényállás szerint kis- és közepes erejű ütések érték e sértettet. Az ítélőtábla álláspontja szerint e helyett a bántalmazás elhúzódó időtartama az a körülmény, amely még indokolja az ezen elkövetési módra vonható következtetést. [27] A jogi indokolás ezen helyesbítéseivel bizonyult az elsőfokú bíróság által megállapított jogi minősítés helyesnek. [28] A bűncselekményt a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §

(1)bekezdésében foglalt főszabály szerint az elkövetésekor hatályos büntető törvény szerint kell elbírálni. A Btk. 2. §

(2)bekezdésében foglalt kivétel alapján pedig, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni. [29] A Btk. 164. §

(6)bekezdése szerinti bűncselekmény minősítő körülményei

1. június 15-ei hatállyal bővültek. Az elbíráláskor hatályos Btk.
2. §

(6)bekezdés f) pont szerinti további minősítő körülményt képez az, amennyiben az elkövető cselekményét úgy követi el, hogy a cselekményt megelőzően annak elkövetésével összefüggésbe hozható módon kábítószert fogyasztott. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.507/2025/8/v 6 [30] A Btk-nak a 2025. június 15-ei hatállyal megállapított 459. §

(1a)bekezdése alapján az irányadó tényállás szerint a vádlott által bevett Rivotril a pszichotrop anyagok közé tartozik a Btk.

1. § szempontjából. [31] A módosult törvényi tényállás nem tesz lehetővé kedvezőbb elbírálást, hiszen a Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés és

(6)bekezdés e) pontja szerint minősített testi sértés, a

(6)bekezdés f) pont szerint is - s ezáltal többszörösen - minősülne, így helytálló az elkövetéskor hatályban lévő büntető törvény alkalmazása. [32] A büntetés kiszabása körében figyelembe vehető bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság szinte teljeskörűen feltárta és helyesen értékelte. Azt az ítélőtábla csupán annyiban pontosította, hogy az eshetőleges szándékkal történő elkövetés mint enyhítő körülmény csak a sértett1 sértett sérelmére megvalósult bűncselekmény vonatkozásában vehető figyelembe, mivel sértett 2 sértett sérelmére elkövetett életveszélyt okozó testi sértés esetében az életveszélyes sérülésre a vádlott gondatlansága is kiterjedhetett volna, így esetében a szándék eshetőleges volta nem enyhítő körülmény. (Kúria 56/

1. BK véleményének II/
2. pont) [33] A bűncselekmények tárgyi súlyára figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a vádlottat szabadságvesztés büntetésre ítélte. Tartamának megállapításakor a büntetési tétel középmértékétől, a hét évtől a vádlott javára tért el. A kiszabott büntetés tettarányos, s az megfelelőképpen igazodik a vádlott bűnösségének fokához és a feltárt bűnösségi körülményekhez is. [34] Az ügyészi fellebbezésben foglaltakkal szemben az ítélőtábla a kiszabott szabadságvesztés büntetés lényeges súlyosítására, alapvetően a vádlott büntetlen előéletére, a cselekmények kísérleti szakban maradására és a vádlott megbánó magatartására, a sértettek megbocsátására figyelemmel nem látott lehetőséget. [35] Ugyanakkor a vádlott által elkövetett cselekmények elkövetési módja nem tette lehetővé azt, hogy az irányadó középmértéktől az ítélőtábla a vádlott javára nagyobb mérvű eltérést alkalmazzon a szabadságvesztés tartamának megállapításakor. Így a kiszabott szabadságvesztés büntetés lényeges enyhítésére sem kerülhetett sor a védelmi fellebbezésekben foglaltakkal ellentétben. [36] A vádlott a bűncselekmények jellege és súlya folytán méltatlan a közügyekben való részvételre, ezért helytállóan tiltotta el őt azok gyakorlásától az elsőfokú bíróság. [37] Mindezekre figyelemmel a súlyosításra irányuló ügyészi és az enyhítést célzó védelmi fellebbezés sem vezetett eredményre. [38] Az ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek voltak. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.507/2025/8/v 7 [39] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
3. §

(1)bekezdése szerint helybenhagyta azzal, hogy a Be. 321. §

(5a)bekezdése alapján rendelkezett arról, hogy, ha a vádlott a jogerős határozat közlésétől számított 3 hónapon belül a részére kiadni rendelt dolgokat nem veszi át, azok az állam tulajdonába kerülnek, amely figyelmeztetést az elsőfokú bíróság elmulasztotta megtenni és kiegészítette, hogy az ítélet meghozatalára nyilvános tárgyalás alapján került sor (Be. 451. §

(2)bekezdés c) pontja), valamint pontosította a vádlott személyazonosító igazolványának számát. [40] A másodfokú eljárás során keletkezett 16.800.- Ft – a kirendelt védő díja – megfizetésére kötelezte az eredménytelenül fellebbező vádlottat az ítélőtábla a Be. 613. §

(1)bekezdése és a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján. [41] Az ítélettel szemben a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdései értelmében nincs helye fellebbezésnek. Szeged,

1. október
2. dr. Mezőlaki Erik s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Pócs Teodóra s.k. előadó bíró dr. Halász Edina bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.507/2025/
3. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 3.B.23/2024/
4. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. október
6. dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke