A határozat elvi tartalma: Az Mt.
- §-a értelmében a munkabér havi elszámolására vonatkozó tájékoztatási kötelezettség a munkáltatót a ténylegesen megfizetett munkabér vonatkozásában terheli. A ki nem fizetett munkabér esetében az elszámolás fogalmilag kizárt, függetlenül attól, hogy a teljesítés milyen okból maradt el. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.159/2021/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a dr. Gyárfás Péter ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt Felperes1 (felperes címe) felperesnek a Francsics és Társai Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Francsics Imre ügyvéd) által képviselt Alperes1 (alperes címe) alperes ellen munkáltatói igazolás kiadása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 22.M.71.681/2020/
- számú ítélete ellen a felperes
- és a másodfokú eljárásban
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 6.000 (hatezer) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt 15.000 (tizenötezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság döntése és az alapjául szolgáló tényállás [1] A Fővárosi Törvényszék a
- április 29-én kelt 22.M.71.681/2020/
- számú ítéletével a felperes
- szeptember és
- szeptembere közötti időszakra a havi Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.159/2021/7/Ítélet 2 bérjegyzékek kiadásával kapcsolatos kereseti kérelmeit elutasította és 24.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára. Akként rendelkezett, hogy a 10.000 forint eljárási illetéket az állam viseli. [2] Az általa megállapított tényállás szerint a felperes
- január 8-tól állt munkaviszonyban az alperessel.
- január
- és
- szeptember
- közötti időre az alperes nem fizetett munkabért a felperes részére, ezen igényét a felperes munkaügyi perben érvényesítette az alperessel szemben. E szerint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 73.M.1843/2018/
- számú – elsőfokon jogerőre emelkedett – ítéletével kötelezte az alperest
- évre járó 1.332.000 forint elmaradt munkabér és késedelmi kamata, továbbá
- január
- és
- szeptember
- közötti időre járó 1.547.500 forint elmaradt munkabér és annak kamatai megfizetésére. Az eljáró bíróság ítéletében megállapította, hogy a kerti munkás munkakörben foglalkoztatott felperes munkabére 2016-ban havi 111.000 forint, 2017-ben havi 127.500 forint volt, melyet az alperes pénzügyi nehézségei okán
- január
- és
- szeptember
- között nem fizetett meg a felperesnek. Az ítélet alapján az alperes teljesítette a felperes részére a marasztalás szerinti összeget. [3] Az elsőfokú bíróság a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(2)-
(4)bekezdése alapján a kereseti kérelmet megalapozatlannak találta. [4] Mindenekelőtt rögzítette, hogy a felperes nem munkáltatói igazolások kiadását igényelte, hanem az Mt. 155. §
(2)bekezdése szerinti munkáltatói tájékoztatás elkészítésére és kiadására kérte kötelezni az alperest, amelyek eltérő jogi megítélés alá esnek. Döntése meghozatalához szükségtelennek találta a Nemzeti Adó-és Vámhivatal megkeresését, mivel a perben vizsgálat tárgyát nem képezte a felperes adóbevallása. A nyelvtani értelmezés alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Mt. 155. §
(2)bekezdése szerint a munkáltató az általa ténylegesen kifizetett munkabérről köteles tájékoztatást közölni a munkavállalóval, ebből következően amennyiben a munkabér kifizetésére az adott hónapban nem került sor, a kifizetett munkabérre vonatkozó tájékoztatás fogalmilag nem értelmezhető, annak kiadására az alperes nem kötelezhető. Ezt támasztja alá az Mt. 155. §
(3)bekezdésének a
(2)bekezdéssel összhangban történő - a jogszabály célja szerinti - értelmezése is. Ennek tényén nem változtat az sem, amennyiben a munkavállaló bármilyen oknál fogva nem 0 forint munkabérrel számolva és az ehhez igazodó személyi jövedelemadó alapról nyilatkozott adóbevallásának elkészítésekor. [5] Kifejtette, arra figyelemmel, hogy a felek által nem vitatottan a perbeli időszakban az alperes munkabért nem fizetett, így abból levonásra sem került sor, nem történt olyan kifizetés, illetve levonás, amelyről tájékoztatnia kellett az alperesnek a felperest, ezért nem kötelezhető az alperes a keresettel érintett időszakra vonatkozó visszamenőleges munkáltatói tájékoztatás kiadására. Ennek jogszabályi alapjaként az Mt. 155. §
(2)bekezdése nem feleltethető meg. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.159/2021/7/Ítélet 3 [6] Szintén nem találta alaposnak a felperes azon kereseti kérelmét, melyben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 73.M.1843/2018/27. számú ítélete alapján kifizetett összeg vonatkozásában kérte kiadni az Mt. 155. §
(2)bekezdése szerinti tájékoztatókat az általa megjelölt tartalommal, havi bontásban. [7] E körben megállapította, hogy az elmaradt munkabér megfizetéséről a hivatkozott ítélet egyösszegben rendelkezett, ezért olyan kifizetés nem történt meg, amely a kereseti kérelemben szerepel. Az egyösszegű kifizetést követően a munkabér és a levont járulékok utólagos, havi bontásban történő közlése szintén nem feleltethető meg az Mt. 155. §
(2)bekezdése szerinti tájékoztatónak. Jogalap hiányában ezért a kereseti kérelmet teljes körűen elutasította. [8] A pervesztes felperest a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(3)bekezdése szerint számított perköltségének viselésére, 4 munkaóra felszámításával. A felperes munkavállalói költségkedvezményre való jogosultsága folytán az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 43. §
(5)bekezdése szerint számított illeték állam általi viseléséről rendelkezett. A felperes fellebbezése [9] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel és hiánypótlást követően elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését kérte a Pp.
- §-a alapján, míg másodlagosan az elsőfokú ítélet teljes megváltoztatásával a kereseti kérelem szerinti döntés meghozatalát, egyben perköltségigényt is előterjesztett. [10] A bíróság által gyakorolni kért felülbírálati jogkört a Pp.
- §
(3)bekezdésében határozta meg. A hatályon kívül helyezés indokaként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem állapított meg pontos tényállást, a bizonyítékokat okszerűtlen mérlegelte, jogi indokolásával a Pp. 346. §
(4)bekezdését is megsértette, így döntése az ügy érdemére kiható jogsértés miatt felülbírálatra alkalmatlan. Az elsőfokú bírósóság ítélete egyúttal sérti az Mt. rendszerét, a tisztességes foglakoztatás alapvető szabályait (Mt.
- §) és az általános magatartási követelményeket (Mt.
- §) is. [11] Hangsúlyozta, hogy az alperes a perbeli időszakban nem fizetett munkabért számára, a nem fizetett összegről és levonásokról nem adott tájékoztatást, holott a bérjegyzék kiadása kötelezettsége lett volna, még ha nullás kifizetésről is volt szó. Csak ebben az esetben lett volna lehetősége ellenőrizni azt, hogy mi történt a jogosan járó munkabérével. Utalva az Mfv.10.210/2012/
- számú döntésre azt emelte ki, hogy érvényesen az elszámolás kiadására vonatkozó munkáltatói kötelezettségtől eltérni nem lehetett, ebből következően nem fizetés esetén is kötelező a bérjegyzék kiadása. Ettől ellentétes állítást jogszabályba ütközően tett az Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.159/2021/7/Ítélet 4 elsőfokú bíróság. Ezen túlmenően az alperes eljárása jogsértő, félrevezető és rosszhiszemű volt, mivel olyan SZJA igazolásokat is kiadott, amelyek szerint tényleges fizetést teljesített azokban a hónapokban is, amelyekben valójában munkabért nem kapott. [12] A munkabér védelméhez kapcsolódóan alapvető joga volt az munkavállalóként, hogy az alperesi munkáltató a munkabérét megfizesse és az is, hogy a kifizetett munkabérrel (amely adott esetben 0 forint is lehet a munkáltató jogszabálysértése miatt) tételesen elszámoljon. Az Mt. kivételt nem ismerve írja elő a munkáltató számára annak a kötelezettségét, hogy a munkavégzés alapján a munkavállalónak kijáró munkabérrel elszámoljon. Ezt az alperes megszegte és ez minősül a kereseti kérelem jogalapjának. Mindezek okán téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a kereseti kérelmének nem volt jogszabályi alapja. Az Mt.
- §
(1)bekezdése rögzíti a munkáltató elszámolási kötelezettségét, annak részletszabályait pedig a
(2)és
(3)bekezdés tartalmazza. [13] Érvelése szerint abban sem helytálló az elsőfokú bíróság álláspontja, hogy a meg nem fizetett munkabér kifizetéséről rendelkező jogerős ítélet meghozatala esetén az alperesi munkáltató Mt.
- §-a szerinti kötelezettsége megszűnt volna. Az elsőfokú bíróság nem jelölt meg olyan jogszabályhelyet, amely alapján az ítélet az Mt.
- §-a szerinti kötelezettség alól mentesíti a munkáltatót. Az alperes a 73.M.1843/2018/
- számú ítélet alapján egyösszegben, az összes közteher levonása után járó nettó munkabért utalta részére. A
- és
- évi munkabér összege eltérő volt, így a levonások összegszerűségének is eltérőnek kellett lennie, melyeket azonban nem tudott ellenőrizni, arról havi elszámolást nem kapott. Figyelemmel arra, hogy a jogerős bíróság ítélet utólag változást jelentett a kifizetések kapcsán, a bérjegyzék módosítását is el kellett volna végeznie az alperesnek. A bírósági ítéletet nem helyettesíti vagy pótolja a munkabér védelmében kötelezően megteendő, a munkavállaló felé fennálló alperesi kötelezettségeket, ha azokat korábban munkáltatóként nem teljesítette. Az alperes fellebbezési ellenkérelme [14] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az érdemben helyes elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. [15] Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helyesen értelmezte a felek közötti jogkérdésben felmerült jogvitát. Az Mt.
- §
(2)bekezdésére utalva hangsúlyozta, hogy helyesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy amennyiben nem került sor kifizetésre a munkavállaló irányába, az erről szóló írásbeli tájékoztató sem értelmezhető. Mindezek okán az alkalmazott jogkövetkezmény, vagyis a kereset elutasítása megalapozott volt. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.159/2021/7/Ítélet 5 [16] Kiemelte, hogy az Mt. 155. §
(2)bekezdése szerinti tájékoztatás formai követelményeit jogszabály nem írja elő. A felperes
- január 31-én, illetve
- január 26-án kézhez vette az M30-as nyomtatványokat, azok alapján az SZJA bevallási kötelezettségét teljesíthette. A felperes a fellebbezésében nem adott elő olyan körülményeket, amelyek az elsőfokú ítélet megállapításait cáfolnák. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [17] A fellebbezés nem alapos. [18] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és az irányadó jogszabályok helytálló értelmezésével érdemben helyes döntést hozott. A másodfokú bíróság teljes körűen osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, ezért azok szükségtelen megismétlését mellőzi. [19] A fellebbezésben előadottak a Pp.
- §-ában foglalt feltételek hiányában az ítélet hatályon kívül helyezését nem eredményezhették, az ügy érdemére kiható súlyos eljárási szabálysértés, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a felperesi érveléssel ellentétben nem sértette a Pp.
- §
(4)bekezdésében előírtakat, az, hogy a felperes a kifejtett jogértelmezéssel nem értett egyet, az ítélet meggyőző erejét nem rontja le és jogszabálysértést nem jelent. [20] Az Mt. 42. §
(2)bekezdés b) pontja szerint a munkaszerződés alapján a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. Az Mt. 155. §
(1)bekezdése pedig előírja, hogy a munkavállaló részére járó munkabért – eltérő megállapodás hiányában utólag, legalább havonta egy alkalommal el kell számolni. [21] A munkáltató foglalkoztatási és munkabérfizetési kötelezettsége a munkaviszony leglényegesebb elemeinek minősülnek, amelyekhez szorosan kapcsolódnak az Mt. 155. §
(2)és
(3)bekezdésében előírt azon elvárások, hogy a munkáltató a kifizetett munkabér elszámolásáról olyan írásbeli tájékoztatást adjon, amelynek alapján a munkavállaló az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja. A tájékoztatási kötelezettség tehát egy járulékos, a munkabér fizetési kötelezettséghez szorosan kapcsolódó kötelezettséget jelent a munkáltató számára azért, hogy a kifizetés szabályszerűségéről a munkavállaló meggyőződjön. [22] A fellebbezés kapcsán a másodfokú bíróság arra mutat rá, hogy a keresettel érintett időszakban az alperes a munkabér fizetési kötelezettségének nem vitatottan nem tett eleget, ezzel a munkabérfizetési kötelezettségét súlyosan megsértette. Erre vonatkozó Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.159/2021/7/Ítélet 6 kötelezést tartalmaz a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 73.M.1843/2018/
- számú jogerős ítélete, amelyben az eljáró bíróság a
- január
- és
- szeptember
- közötti időszakra járó munkabér megfizetésében marasztalta az alperest. Az ítéletben foglaltakat az alperes
- novemberében teljesítette, amit a felperes maga sem vitatott, megtörténtét az alperes okirattal is igazolta, elszámolva a teljes munkabértartozás bruttó és nettó összegét, egyben tételesen kimutatva a kifizetett munkabérre eső járulékok összegét is. [23] Ezekből azonban az is következik, hogy a munkabér havi rendszerességgel való megfizetésének hiányában a perbeli időszakban nincs jogszabályi alapja az írásbeli tájékoztatás kiadására kötelezésnek, mivel ez önállóan nem értelmezhető előírás. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az Mt.
- §-a értelmében a tájékoztatási kötelezettség a munkáltatót a ténylegesen megfizetett munkabér vonatkozásában terheli. Ki nem fizetett munkabér esetében az elszámolás fogalmilag kizárt, hiszen az Mt.
- §
(3)bekezdése szerinti értelmező rendelkezésnek megfelelően a tájékoztatásnak oly módon kell megtörténnie, hogy a munkavállaló a levonások jogcímét és összegét, az elszámolás és ezáltal a kifizetés helyességét ellenőrizni tudja. Ki nem fizetett munkabér esetén levonásokról értelemszerűen nem lehet szó, függetlenül attól, hogy a teljesítés milyen okból maradt el. [24] Az Mt. 155. §
(4)bekezdéséből sem következhet az az értelmezés, hogy a ténylegesen az esedékességkor meg nem fizetett munkabérről utólag, ítéleti kötelezést követő teljesítés után a munkáltató havi bontásban adjon elszámolást és módosítsa a korábbi – felperes megjelölése szerinti – „nullás” elszámolást. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan fejtette ki, hogy az elmaradt munkabér utólagos, egyösszegű kifizetésére tekintettel arra sincs lehetőség, hogy a kifizetés időpontjában utóbb havi elszámolásokra vonatkozó írásbeli tájékoztatást készítsen az alperes, mivel az a tényleges helyzetnek nem felel meg. A tényleges kifizetés megtörténtéről az azzal egyidejűleg készített elszámolás, perbeli esetben az ítélet alapján történő teljesítést igazoló és a perben az alperes által becsatolt összesített „bérjegyzék” ad tájékoztatást. Azon feltüntetésre került a felperes részére kifizetett munkabér, kamat, SZJA, nyugdíjjárulék, munkaerő piaci járulék, egészségbiztosítási járulék, az összes levonás és a nettó kifizetés összege. Mindezeket a kifizetés alapjául szolgáló jogerős bírósági határozatban szereplő rendelkezések egészítik ki, melyből kitűnik a felperes
- és
- évben irányadó havi munkabérének összege is. [25] A munkabér védelméről szóló rendelkezések között elhelyezett, a munkavállaló részére járó munkabér elszámolására vonatkozó jogszabályi rendelkezések azokra a jogszerű helyzetekre jöttek létre, amikor a munkáltató a munkavállaló részére a ledolgozott munkaidő után járó munkabért kifizette. Azt, hogy a perbeli esetben a korábbi - SZJA igazolás - ellenére nem történt meg a munkabér kifizetés csak utólag, a fentebb hivatkozott jogerős ítélettel és az ahhoz kapcsolódó elszámoló lappal tudja igazolni a felperes az adóhatóság felé. Ettől eltérő, a felperesi érvelést alátámasztó jogértelmezés az Mt.
- §-ból nem vezethető le. Az utólagos elszámolás okán keletkezett esetleges kár pedig nem az Mt.
- §
(2)bekezdése szerinti mulasztás következménye. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.159/2021/7/Ítélet 7 [26] A per tárgyát nem a személyi jövedelemadó bevallási kötelezettség teljesítése és az ahhoz kiadott igazolások helyessége képezte, illetve a kereseti kérelem megalapozottságát egy esetleges adóhatósági eljárás (önrevízió) indokoltsága sem támaszthatja alá. Mindezek okán az alperes eljárása a fellebbezésben hivatkozott alapelveket sem sértette. [27] A felperes által hivatkozott, a Kúria Mfv.I.10.210/2012/
- számú ítélete az eltérő tényállásokra tekintettel a jelen per eldöntése szempontjából relevanciával nem bírt. A felek között ugyanis – ellentétben az említett per adataival – az nem képezte vita tárgyát, hogy az alperes
- januárjától
- szeptemberéig munkabért nem fizetett a felperesnek. [28] A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rendelkezések [29] Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú perköltségének viselésére, melyet a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése alapján - a fellebbezési ellenkérelem előterjesztésére és a másodfokú tárgyaláson való részvételre figyelemmel - 2 munkaórával számolva határozott meg. [30] A másodfokú bíróság az Itv. 47. §
(1)bekezdése szerint megállapított – törvényi minimum szerint számított – illeték viseléséről a felperes munkavállalói költségkedvezményre való jogosultsága folytán a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy az az állam terhén marad. Budapest,
- november
- dr. Orosz Andrea s. k. dr. Szalai Beatrix s. k. dr. Laczó Adrienn Lilla s. k. a tanács elnöke előadó bíró bíró