Mpkf.35003/2024/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontjának hatálya alá vonni és az írásbeli Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.003/2024/3 2 figyelmeztetésben közölt jogorvoslati kioktatással szemben az általános hároméves elévülési időn belül fordulhat bírósághoz. [3] A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma a

1. december 18-án meghozott 21.M.70.835/2023/
2. számú végzésével a keresetlevelet visszautasította és megállapította, hogy a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli. Döntését a polgári perrendtartásról szóló
3. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
4. §

(1)bekezdés i) pontjára és az Mt. 287. §

(1)bekezdés c) pontjára alapította. [4] Végzése indokolásában rögzítette, hogy az írásbeli figyelmeztetés eszközével az irányítási, ellenőrzési jogkörrel bíró munkáltató abban az esetben is élhet, ha kollektív szerződés, illetve a közalkalmazott kinevezése nem tartalmaz kifejezetten a kötelezettségszegés esetére alkalmazandó eljárásrendet és jogkövetkezményt. Úgy ítélte meg, hogy erre az esetre is alkalmazandó az Mt. 287. §

(1)bekezdés c) pontja és ehhez kapcsolódóan helyes tájékoztatást adott a munkáltató is, miszerint a közléstől számított 30 napon belül lehet az intézkedéssel szemben bírósághoz fordulni. Ezt az álláspontot támasztja alá az a körülmény, hogy az írásbeli figyelmeztetés a munkáltató részéről a folyamatos napi irányítás egyik eszköze, így a felek alapvető érdeke az, hogy az intézkedés jogszerűsége annak vitatása esetén rövid határidőn belül kiderüljön. Ezt a célt lehetetlenítené el az általános, hároméves elévülési időn belüli keresetindítási határidő. [5] Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes az írásbeli figyelmeztetés közlését követően a 30 napos határidőt elmulasztotta. Arra figyelemmel pedig, hogy a keresetlevél olyan kereseti követelést tartalmazott, amelyre nézve visszautasításnak van helye, a teljes keresetlevelet, mint egységes kérelmet visszautasította. A felperes fellebbezése [6] A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kérte utasítani, másodlagosan a végzés megváltoztatásával a keresetlevél visszautasításának mellőzését kérte, és bejelentette másodfokú – ügyvédi munkadíjban és készkiadásaiban felmerülő – perköltségét is. [7] Álláspontja szerint a fellebbezéssel támadott végzés jogszabálysértő, mivel az elsőfokú bíróság a keresetindítási határidőről nem dönthetett volna anélkül, hogy a tényállást az alperes ellenkérelme beszerzését követően - ne állapította volna meg abban a kérdésben, hogy a munkaviszonyból származó vétkes kötelezettségszegésről és annak jogkövetkezményeiről az Mt. 56. §-a szerint kollektív szerződés, ennek hiányában – helyesen – a kinevezés rendelkezett-e. Hangsúlyozta, hogy a munkáltató az írásbeli figyelmeztetés elleni jogorvoslatot a 30 napos keresetindítási határidő alá csak akkor vonhatja, ha annak Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.003/2024/3 3 szabályrendszere és jogi feltételei megfelelnek az Mt. 56. §-ában és 287. §

(1)bekezdés c) pontjában foglaltaknak. Az Mt. 57. §

(1)bekezdése szerint a felek megállapodása, vagy a kollektív szerződés az Mt. 56. §

(2)–

(5)bekezdéseitől nem térhet el. Ennek hiányában az írásbeli figyelmeztetés nem a munkaviszonyból származó vétkes kötelezettségszegés jogkövetkezményének, hanem a munkavállaló személyiségi jogával kapcsolatos megállapításnak minősül, figyelemmel az Mt.

1. §-ában foglaltakra. [8] Keresetlevelében állította, hogy az alperes nem tartozik kollektív szerződés hatálya alá, amely szabályozta volna az Mt.
2. §-ában foglalt jogkövetkezményeket és munkaszerződésben (kinevezésben) sem állapodtak meg ezzel kapcsolatban. Mindezekre tekintettel a harminc napos keresetindítási határidőre vonatkozó szabályozás nem irányadó, az írásbeli figyelmeztetésben a munkáltató is tévesen határozta meg a keresetindítási határidőt, amit az elsőfokú bíróság jogszabályba ütközően helyesnek fogadott el. Ugyanakkor nem mellőzhető álláspontja szerint az alperes nyilatkozatának beszerzése amiatt, hogy ez alapján dönthető el, hogy a kiadott írásbeli figyelmeztetés az Mt.
3. §-a szerinti jogkövetkezményekhez tartozó-e. Ennek hiányában idő előtt döntött a keresetlevél visszautasításáról az elsőfokú bíróság. [9] Állította továbbá, hogy az Mt.
4. §-ába foglalt feltételeknek megfelelő jogi szabályozás megléte esetén is a keresetindítási határidő elmulasztása miatti jogkövetkezmény alkalmazásának olyan keresetre történő kiterjesztése, amely esetében a keresetindítási határidő alatt került sor a keresetlevél benyújtására, contra legem jogalkalmazást jelentene, amely súlyos jogszabálysértésnek minősül. Álláspontja szerint a két kereseti kérelme önálló valódi keresethalmazatban áll, így a keresetindítási határidő kérdésében önálló bírósági döntésre van szükség. A tisztességes bírósági eljáráshoz való alapvető jog követelményével teljesen ellentétes döntés az, amely a jogszabályok konstruktív törvényes alkalmazása helyett a felet a bírósághoz való fordulás jogától megfosztja. A Pp.
5. §

(1)bekezdés a) pontja, 242. §

(1)bekezdése és 176. §

(1)bekezdés i) pontja helyes alkalmazását tehát elmulasztotta az elsőfokú bíróság, holott az elkésett kereseti kérelem tekintetében az említett jogszabályi rendelkezések értelmében részben megszüntethető az eljárás. Mindezekből következik, hogy a keresetindítási határidőben benyújtott rendkívüli felmentés jogellenessége és jogkövetkezményei tekintetében a keresetlevél visszautasításának nem volt helye arra hivatkozással, hogy az a kereseti kérelem is osztja – az egyébként nem helytállóan – elkésettnek tekintett kereseti kérelem sorsát. Mindezek ugyancsak a visszautasító végzés jogszabálysértő jellegét támasztják alá. A másodfokú bíróság döntése [10] A fellebbezés nem alapos. [11] Az elsőfokú bíróság a jogszabályok megfelelő alkalmazásával jogszerűen határozott a keresetlevél visszautasításáról, mely döntéssel a másodfokú bíróság is egyetértett. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.003/2024/3 4 [12] A Pp. 176. §

(1)bekezdés g) pontja alapján a bíróság – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – a keresetlevelet visszautasítja, ha a felperes a perindításra jogszabályban megállapított határidőt elmulasztja. [13] A felperes a

1. november 17-én elektronikusan benyújtott keresetlevelében a közalkalmazotti jogviszonyát megszüntető
2. október 17-én kelt rendkívüli felmentés jogellenessége miatti jogkövetkezmények alkalmazását és a
3. szeptember 11-én kelt írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezését egyaránt kérte. [14] Az írásbeli figyelmeztetés és a rendkívüli felmentés egyaránt harminc napos keresetindítási határidőről való jogorvoslati kioktatást tartalmazott. A felperes nem állította, hogy kollektív szerződés hatálya alatt áll, ahogy a kinevezési okirata hátrányos jogkövetkezmények alkalmazására vonatkozó szabályozást sem tartalmaz. [15] A közalkalmazottak jogállásáról szóló
4. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
5. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 56. §-a szabályozza a munkavállaló (közalkalmazott) vétkes kötelezettségszegése esetén alkalmazható hátrányos jogkövetkezményeket. Az

(1)bekezdés értelmében a munkaviszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése esetére kollektív szerződés vagy – ha a munkáltató vagy munkavállaló nem áll kollektív szerződés hatálya alatt – munkaszerződés a kötelezettségszegés súlyával arányos hátrányos jogkövetkezményeket állapíthat meg. [16] A töretlen bírói gyakorlat értelmében a hátrányos jogkövetkezménytől elkülönül az írásbeli figyelmeztetés jogintézménye. Utóbbi a munkáltató fegyelmi, ellenőrzési és utasítási jogából eredő lehetőség, egy diszkrecionális eszköz annak legenyhébb formában történő szankcionálására, ha a munkavállaló kötelezettségszegést, mulasztást követ el. Az írásbeli figyelmeztetés a munkáltató ellenőrzési és utasítási jogából eredő olyan munkafegyelmet biztosító eszköz, amely felhívja a munkavállaló figyelmét az általa helytelenített magatartástól való tartózkodásra, illetve a szabályszegést rosszallással kifejezetten szankcionálja. A munkáltatót az írásbeli figyelmeztetés joga az Mt. 56. §

(1)bekezdésétől eltérően kollektív szerződés, illetve munkaszerződés felhatalmazásának hiányában is megilleti (Mfv.II.10.073/2021/4.). [17] A munkajogi igények érvényesítésére vonatkozó határidőkről az Mt. 286-287. §-ai rendelkeznek. Eszerint a munkajogi igény főszabály szerint három év alatt évül el (286. §

(1)bekezdés) és az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni (286. §

(3)bekezdés). A 287. §

(1)bekezdése ettől eltérő kivételeket meghatározva rögzíti többek között a c) pontban azt, hogy a keresetlevelet a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel kapcsolatos igény érvényesítése iránt. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.003/2024/3 5 [18] A fenti rendelkezésekből következően az Mt. az igényérvényesítés határidejét általánosságban három évben jelöli meg, és az ettől eltérő kivételeket a bizonytalan jogi helyzet rövidebb fenntartása, és a bizonyítási nehézségek miatt a 287. §

(1)bekezdésében felsorolt esetekben harminc napra rövidíti le. A munkajogi igény érvényesítésének egyes kérdéseiről szóló 4/

1. (IX.23.) KMK vélemény ezzel összhangban rögzíti azt, hogy az Mt.
2. §-ában szabályozott általános igényérvényesítési határidőtől eltérő, szűkebb, harminc napos határidőre vonatkozó jogszabályt (Mt.
3. §) nem lehet kiterjesztően értelmezni. [19] A
4. §

(1)bekezdés c) pontjában a harminc napos igényérvényesítési határidővel érintett esetkörként a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezményekre vonatkozó igények szerepelnek, ez a meghatározás nem szűkíti le a munkavállalói kötelezettségszegések miatt alkalmazott jogkövetkezmények körét az Mt. 56. §-a szerinti jogkövetkezmények eseteire. Ezt az érvelést támasztja alá, hogy a 2012. június 30. napjáig hatályos Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 202. §

(1)bekezdés d) pontjában úgy rendelkezett, hogy a keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel kapcsolatban (

1. §). A régi Mt. esetében tehát kifejezett utalás szerepelt a
2. §-ra, ezáltal nevesítve azt, hogy a harminc napos keresetindítási határidő kizárólag a kollektív szerződéssel szabályozott hátrányos jogkövetkezmények alkalmazásával szemben indított keresetekre vonatkozott a régi Mt. hatálya alatt. A jelenleg hatályos Mt. ettől eltérő szabályozása arra utal, hogy amennyiben a munkavállaló kötelezettségszegése miatt a munkáltató jogkövetkezményt, így akár az ellenőrzési, irányítási jogból fakadóan írásbeli figyelmeztetést, vagy hátrányos jogkövetkezményt alkalmazott – amely esetben a szankciók típusait a kollektív szerződésnek, vagy munkaszerződésnek kell tartalmaznia – az igényérvényesítés ideje nem az általános elévülési idő szerint alakul. [20] Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az írásbeli figyelmeztetés esetében az általános hároméves elévülési időn belül történő igényérvényesítés elnehezítené a bizonyítást, és egyúttal a munkafegyelem megtartását, az utasítások betartását és a munkáltató ellenőrzésből fakadó jogosultságainak gyakorlását is. [21] Mindezekre figyelemmel a felperes az írásbeli figyelmeztetéssel szemben az alperes által helyesen megadott harminc napos keresetindítási határidőt elmulasztotta. Ettől eltérő jogi álláspontja miatt a keresetlevél benyújtásakor a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemmel sem élt, ezért a Pp.
3. §

(1)bekezdés i) pontja szerinti, a keresetlevél visszautasítására vonatkozó ok, azaz a perindításra jogszabályban megállapított határidő elmulasztása esetében fennállt. [22] Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a Pp. 176. §

(3)bekezdése értelmében a keresetlevelet vissza kell utasítani akkor is, ha az

(1)vagy

(2)bekezdésben meghatározott okok a keresetlevélnek csak valamely részét érintik, a részleges visszautasítás Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.003/2024/3 6 kizárt (BDT 2022.4482.). Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a alapján alkalmazandó 383. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [23] Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság helyesen arra is kitért, hogy a Pp. 178. §

(1)bekezdése alapján a visszautasítás ellenére a keresetlevél előterjesztésének joghatásai fennmaradnak, amennyiben az ügy előzményére hivatkozással a visszautasító végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt a felperes a keresetlevelét újból beadja a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére vonatkozó igény érvényesítése körében. Záró rendelkezések [24] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 57. §

(1)bekezdés a) pontja szerint illetékmentes a polgári eljárás, ha a bíróság az eljárást – ideértve a fellebbezési eljárást is – megindító beadványt visszautasítja. [25] Az eljárás során nem merült fel perköltség az alperes részéről, ezért ekörben a másodfokú bíróság a határozathozatalt mellőzte a Pp. 80-81. §-a alapján. [26] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 391. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. február
2. dr. Orosz Andrea s.k. dr. Szalai Beatrix s.k. dr. Kovács Edit s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró