← Magyarország

Pf.20431/2023/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Perköltség összegében az ügyvédi munkadíj meghatározása. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Pf.20.431/2023/

  1. A felperes: felperes felperes címe A felperes képviselője: ügyvéd neve1 ügyvéd ügyvéd címe1 Az alperes: alperes alperes címe Az alperes képviselője: ügyvéd neve2 ügyvéd ügyvéd címe2 A per tárgya: határozat hatályon kívül helyezése Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 63.P.21.931/2022/
  2. A fellebbezést benyújtó fél: alperes Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.431/2023/5 2 Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és a perköltség összegét 300.000 (háromszázezer) forintra leszállítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt 15.000 (tizenötezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A felperes a keresetében az alperes Elnöksége mint másodfokú fegyelmi tanács iktatószám iktatószámú és határozat száma FSZ számú másodfokú fegyelmi határozatát – az I. fokú Fegyelmi Bizottság iktatószám1 iktatószámú határozatára is kiterjedően – hatályon kívül helyezni kérte. [2] Az alperes módosított ellenkérelmében nem ellenezte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. [3] A Fővárosi Törvényszék a 63.P.21.931/2022/
  3. számú ítéletében az alperes Elnöksége mint másodfokú fegyelmi tanács iktatószám iktatószámú és határozat száma FSZ számú másodfokú fegyelmi határozatát – az I. fokú Fegyelmi Bizottság iktatószám1 iktatószámú határozatára is kiterjedően – hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 450.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a 3.600 forint mérsékelt eljárási illeték az állam terhén marad. Az elsőfokú bíróság az ítéletét a Pp.
  4. §

(1)bekezdés a) pontja alapján indokolta. A perköltségről a Pp. 80. §, 82. § és 83. §
(1)bekezdés alapján rendelkezett. A felperes jogi képviselőjének munkadíját a 32/
  1. (VIII.23.) IM. rendelet (a továbbiakban: IM. rendelet)
  2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján felszámított munkadíj alapul vételével állapította meg. Nem találta eltúlzottnak a megbízási szerződésben szereplő munkadíjat és a felszámított Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.431/2023/5 3 munkaórákat, azonban a Pp.
  1. § alapján nem ítélte a perköltséghez tartozónak a peres eljárást megelőző fegyelmi eljárással összefüggésben felmerült költségeket. [4] Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezését támadta, a perköltség összegének 300.000 forintra leszállítását kérte. Másodfokú perköltségét 40.000 forintban számította fel. Az elsőfokú bíróság által a felperes javára megítélt perköltség összeget eltúlzottnak minősítette. Hangsúlyozta, hogy a felperesi jogi képviselő több mint 10 ügyben terjesztette elő a jelen perben is benyújtott keresetlevelét, ezért a felperes által felszámított jelentős mennyiségű munkaórát nem tartotta indokoltnak. Kiemelte, hogy a beadványok tipizáltak, azonos tartalmúak, a jelen ügyben egy tárgyalás tartására került sor, a jogi képviselők kevesebb mint egy órát töltöttek a tárgyalóteremben. Hivatkozott a jelen üggyel azonos ügyekben keletkezett jogerős döntésekben írtakra. A felperes jogi képviselője által ténylegesen megvalósított tevékenységet tekintve a formanyomtatványon előterjesztett keresetlevél, továbbá amiatt, hogy a felperesi tevékenység egy része a hiányos beadványok felhívásra történő pontosításában állt, 300.000 forint ügyvédi munkadíjat tartott arányban állónak. [5] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helyben hagyását kérte. A másodfokú perköltségét 100.000 forintban számította fel. Hangsúlyozta, hogy megjelölte, milyen munkát, mennyi időráfordítással végzett és igazolta, miszerint az alkalmazott óradíja a mai viszonyok között nem eltúlzott. Rámutatott, hogy az alperes nem támadta az óradíjat és a munkaidőt. Kiemelte, hogy nem formanyomtatványon terjesztette elő a keresetlevelet. Utalt a kifejtett ügyvédi tevékenységére, az alperesi beadványra. Az ügyvédi munkadíj mérséklését nem tartotta indokoltnak. Érvelt amellett, hogy a fegyelmi eljárás ügyvédi munkadíja is megilleti. [6] A fellebbezés alapos. [7] Fellebbezéssel támadott kizárólag az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezése volt, a perköltség összegében, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el a Pp.
  2. §
(3)bekezdés b) pontja alapján, a fellebbezési kérelemhez kötötten. [8] A perköltségről a Pp. 83. §
(1)bekezdés alapján kellett határoznia a bíróságnak. Az elsőfokú bíróság az IM. rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján állapította meg a felszámítotthoz képest megítélhető ügyvédi díjat a Pp.
  1. §-ra is figyelemmel azzal, hogy egyebekben a felszámított munkaórákat és munkadíjat nem találta túlzottnak. [9] Az elsőfokú bíróság a fegyelmi eljárással összefüggésben felszámított felperesi ügyvédi munkadíjat nem ítélte meg, mely döntése nem volt fellebbezéssel támadott. A felperes csatlakozó fellebbezéssel sem élt, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ezen Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.431/2023/5 4 döntését nem érinthette és ezért nem voltak figyelembe vehetők a felperesi ellenkérelemben e körben írtak. [10] Az alperes fellebbezése az elsőfokú bíróság által megítélt perköltség összegének mérséklésére irányult, az ügyvédi munkaóra mennyiségét tette vitássá, a fellebbezésének indokait alapvetően e vonatkozásban adta elő. [11] Az elsőfokú eljárásban egy tárgyalás került megtartásra, amelyen az alperes nem ellenezte a kereset tárgyát képező határozatok hatályon kívül helyezését. Ezért bizonyítási eljárás lefolytatása szükségtelenné vált. A per ezen túlmenően is egyszerű megítélésű volt. A felperes a keresetlevélen túlmenően egy keresetlevél kiegészítést és az alperesi ellenkérelemre egy beadványt terjesztett elő. A felperesi jogi képviselő több azonos tárgyú perben lát el képviseletet, amelyekben lényegében azonos a tény- és jogállítás, az ellenkérelem, melyre figyelemmel a kifejtett ügyvédi tevékenység sok tekintetben fedi egymást, nem igényel külön munkát. Ez alapvetően kihat az egyes ügyekben kifejtett külön ügyvédi tevékenység mértékére. Mindezek alapján a felperes által megjelölt ügyvédi óradíj elfogadása mellett is a felszámított ügyvédi munkadíj nem áll arányban a kifejtett képviseleti tevékenységgel. A más azonos tárgyú, tényállású, ugyancsak felperesi jogi képviselő által vitt hasonló perekben megítélt ügyvédi munkadíjra is tekintettel a másodfokú bíróság a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban állónak 300.000 forint ügyvédi munkadíj mint perköltség megállapítását tartotta indokoltnak. [12] Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp.
  2. §
(2)bekezdés alapján megváltoztatta és a perköltség összegét 300.000 forintra leszállította. [13] Az alperes fellebbezése a perköltség összegét támadta és e tekintetben alapos volt. A fellebbezési pertárgy érték a vitatott perköltség összeg, azaz 150.000 forint. A másodfokú bíróság a Pp. 82. §
(1)-
(3)bekezdés és 83. §
(1)bekezdés alapján határozott a perköltség viseléséről. A felszámított ügyvédi munkadíj az IM. rendelet 2. §
(1)bekezdés alapján elfogadható volt, ezért a felszámított ügyvédi munkadíjjal egyező összegű másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte az ítélőtábla a felperest. [14] Az alperes illetékmentessége folytán, az 1990.évi XCIII. tv. 46. §
(1)bekezdés szerinti a fellebbezési pertárgy érték alapján le nem rótt minimális összegű fellebbezési illeték a felperes illetékmentességére is tekintettel a Pp. 102. §
(6)bekezdés szerint az állam terhén marad. Budapest,
  1. október
  2. Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.431/2023/5 5 Dr. Németh László s.k. a tanács elnöke Dr. Merőtey Anikó s.k. előadó bíró Dr. Molnár Ágnes s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.