A határozat elvi tartalma: Írásbeli munkaszerződés hiányában a bíróság a felek nyilatkozatai, a megállapodás előtti írásbeli egyeztetései és a tanúvallomások alapján megállapítja a határozatlan időre szóló munkaviszony létrejöttét, a munkakört és a munkabért. Az ugyanazon időre szóló egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaszerződés érvénytelen. Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.002/2023/
- A Debreceni Ítélőtábla Felperes (cím1, levelezési cím: cím2) felperesnek – a dr. Kiss Teodóra ügyvéd cím3) által képviselt Alperes (cím4.) alperes ellen, munkaviszony fennállásának megállapítása iránt indított perében az Egri Törvényszék 33.M.70.107/2021/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt és Mf.I.50.002/2023/
- szám alatt előterjesztett fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, míg a fellebbezett részét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az alperes az elsőfokú eljárási illetéket az esedékesség napjáig az államnak – az állami adó és vámhatóság illetékbevételi számlájára köteles megfizetni. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. Az ítélőtábla kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az esedékesség napjáig az államnak – állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára – 253 886 (kettőszázötvenháromezernyolcszáznyolcvanhat) forint meg nem fizetett fellebbezési illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség a határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesi társaságot tanú1, tanú3, tanú7 tagok alapították
- május
- napján, elsősorban beltéri ipari kender termesztése céljából. Az ügyvezető kezdetben tanú1, majd
- december
- napjától törvényes képviselő1 volt. A cég megalakulását, működését tanú2 is segítette, aki annak nem volt tagja és nem volt alkalmazottja sem. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.002/2023/5 2 [2] A budapesti lakcímmel, azonban ténylegesen (Helység 1) megyében, (Helység 2)n tartózkodási hellyel rendelkező felperes – mivel korábban (Ország)ban ipari felhasználású kendertermesztésben tevékenykedett – 2020 ta(Helység 1)zán a beltéri kendertermesztéssel kapcsolatban megkereste tanú1ot. A felperes, tanú1, törvényes képviselő1, tanú2 és tanú3 első személyes találkozása során (Helység 3)n vázolták az alperes terveit, anyagi lehetőségeit és a felperes ismertette a kendertermesztéssel kapcsolatos tudását, tapasztalatait. Ezt követően
- május
- és május
- között több telefonbeszélgetés, illetve üzenetváltás történt a felperes és tanú1, valamint tanú2 között. tanú2 írásbeli üzenetben arról tájékoztatta a felperest, hogy az alperes tagjaival történt egyeztetés eredményeképpen megfelel az, ha a felperes 550 000 forintot számláz az alperes felé és az összes felmerülő költségét – így a szállást is – a felperes fizeti. A felperes válaszában 500 000 forintot kért azzal, hogy az alperes fizeti a szállást, amit tanú 2 elfogadott. A felek között volt szó arról is, hogy a felperes a kenderértékesítésből eredő bevételből részesedhet majd jutalék formájában. [3] A felperes
- júniustól az alperes által (Helység 4)ben bérelt telephelyen részt vett a kendertermesztő terület – így az ahhoz szükséges locsoló- és a lámparendszer – szakszerű kialakításában, majd a kendertermesztés gyakorlati megvalósításában, azaz a kendernövény termesztési folyamatában (magról indítás, csíráztatás, átültetés, locsolás, kötözés, szüret, trimmelés, szárítás), valamint közreműködött a termék eladása érdekében. [4] A felperes
- június és július hónapokban az alperes által fizetett szálláshelyeken lakott, majd az alperes
- augusztus
- napjától a felperes részére lakást bérelt (Helység 4)ben. [5] A felperes
- június
- napján és
- július
- napján aláírásával igazoltan átvett az alperes képviseletében eljáró törvényes képviselő1tól 500 000 - 500 000 forintot. A felperes ezt követő hónapokban még további 500 000 - 500 000 forintot, majd 250 000 - 250 000 forintot vett át törvényes képviselő1tól, aki azt tanú1 ügyvezető utasításának megfelelően fizette ki. A felperes ezután az alperestől további pénzösszeget nem vett át. [6] Az alperes
- június és július hónapban bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, mint alkalmazottat azonban
- augusztus
- napjára a felperest, mint egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyban álló alkalmazottat nettó 8431 forint munkabérrel bejelentette a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (továbbiakban: NAV) felé. [7] A koronavírus járvány idején elrendelt kijárási tilalom idejére az alperes nevében tanú1 ügyvezető
- december
- napján munkavégzésről szóló igazolást állított ki a felperes részére, arra vonatkozóan, hogy a felperes, mint alkalmazott munkájára és jelenlétére 20.00 óra és 05.00 óra között a munkaszerződésben leírt kötelességei érdekében számít. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.002/2023/5 3 [8] A
- április
- napi keltezésű és a felperes által
- augusztus
- napján aláírt munkaszerződés szerint a peres felek
- április
- napjától
- július
- napjáig határozott időre munkaviszonyt létesítettek. A munkaszerződésben a havi alapbért bruttó 219 000 forintban rögzítették azzal, hogy azt a felperes kérésének megfelelően készpénzben kellett megfizetni. A szántóföldi növény-termesztő (kertész) munkakörben alkalmazott felperes munkavégzési helye az alperes székhelyén volt. [9] A felperes az alperes által kiállított bérjegyzékek szerint
- április hónapra bruttó 389 113 forintra, május hónapra bruttó 414 945 forintra, június hónapra bruttó 381 672 forintra, míg július hónapra bruttó 213 675 forintra volt jogosult. [10] tanú1
- július
- napján közlemény nélkül átutalt a felperes számlájára 500 000 forint összeget. [11] A felperes
- augusztus
- napján aláíró jegyzéket írt alá, amely szerint a
- szeptember, október, november és december, valamint
- január, február, március április, május, június és július hónapra vonatkozó részletes fizetési jegyzéket, valamint a számfejtett munkabért átvette, és azon saját kezűleg rögzítette, hogy az egyes hónapokban mennyi volt a fennmaradó bértartozás.
- július hónapban ez az összeg 2 675 110 forint volt. A felperes ezen a napon ténylegesen pénzt nem vett át az alperestől. [12] Az alperes, mint eladó ugyanezen a napon számlát állított ki a felperes, mint vevő részére
- augusztus
- napi fizetésű határidővel mag nélküli szárított kendervirág és inindoor virágnyesedék ellenértéke címén bruttó 1 462 508,41 forint összegre, azzal, hogy a fizetési mód készpénz. A felperes azonban ténylegesen ezen a jogcímen nem fizetett az alperesnek. [13] A felperes
- augusztus
- napján kereseti kérelmet terjesztett elő az alperessel szemben, melyben az alperest elmaradt munkabér címén nettó 4 250 000 forint és ezen összeg után
- július
- napjától a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni. A felperes a perköltség iránti igényét tárgyalásonként 30 000 forint utazási költség összegében jelölte meg. [14] A felperes tényállítása szerint
- június
- napjától teljes – napi 8 órás – munkaviszonyban állt az alperesnél, kertész munkakörben, folyamatosan havi nettó 500 000 forint munkabér megállapításával, azonban
- június
- és
- március
- napja közötti időszakra nettó 2 500 000 forint, majd
- április
- és
- július
- napja közötti időszakra nettó 1 750 000 forint munkabérét az alperes nem fizette meg. Előadta, hogy
- június
- napjától a növény igényeihez képest minden nap – akár hétvégén, ünnepnapon – a feladatait ellátta. Az alperes által
- április
- napjától határozott időre szóló Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.002/2023/5 4 munkaszerződést nem kívánta aláírni, mivel abban alapbérként bruttó 219 000 forint szerepelt. A munkaviszonya
- július
- napjáig állt fenn. [15] Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult azzal, hogy az alperesi jogi képviselő áfa-körbe nem tartozik. [16] Az alperes állította, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója és a felperes között nem jött létre megállapodás
- június
- napjától határozatlan idejű munkaviszony létesítésére, nettó 500 000 forint havi munkabér megfizetésére vonatkozóan. A felek abban állapodtak meg, hogy a felperest egyszerűsített foglalkoztatás keretein belül alkalmi munkavállalóként, az annak megfelelően fizetendő munkabérrel foglalkoztatja az alperes. A felperes havonta legfeljebb 15 napot dolgozott. Elismerte, hogy egy idő után nem történt meg az alkalmi munkavállalás szerinti munkabér megfizetése sem, ezért a keresetlevél beadásának időpontjában a
- július
- és
- március
- napja közötti időszakra nettó 895 225 forint összegű bértartozása állt fenn. Az alperes a
- áprilistól kezdődő időszak tekintetében azt állította, hogy miután az ügyvezető elmulasztott intézkedni az alkalmi munkavállalás bejelentéséről, ezért került sor
- április
- napjától
- július
- napjáig a határozott idejű munkaszerződés megkötésére, amelynek tartalmát – így a havi bruttó munkabér összegét – a felperes ismerte és azt aláírta. Elismerte, hogy a keresetlevél benyújtásának időpontjában a határozott idejű munkaviszony alapján nettó 930 605 forint összegű bértartozása állt fenn. Az alperes utalt ugyanakkor arra, hogy a keresetlevél benyújtását követő időpontban,
- augusztus
- napján a felek között elszámolás történt, és az alperes a felperes számára a teljes munkabér tartozását – ugyan terményben, de – kifizette, azt a felperes átvételi elismervényeken aláírtan elfogadta és átvette. Erre figyelemmel az alperes munkabérrel már nem tartozik. [17] A felperes az ellenkérelemre vonatkozó válasziratában előadta, hogy nem történt megállapodás az alkalmi munkavállalásra, állította, hogy a határozott időre szóló munkaszerződést „zsarolás által” írta alá
- augusztus
- napján, emellett hivatkozott arra, hogy a terményben történt kifizetést sem tudja elfogadni. [18] Az alperes a válasziratra vonatkozó viszontválaszában továbbra is állította, hogy a felperes az alkalmi munkavégzésben – az annak megfelelő bérezéssel – tanú1 alperesi ügyvezetővel állapodott meg és
- augusztus
- napjától alkalmi munkavállalóként került alkalmazásra, ami napi 8 órás munkavégzést nem igényelt. Az ellenkérelemben előadott tényállítását annyiban megváltoztatta, hogy a keresetlevél beadásának időpontjában a
- augusztus
- és
- március
- napja közötti időszakra az alkalmi munkavállalásból származóan nettó 954 242 forint bértartozása állt fenn. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.002/2023/5 5 [19] A peres eljárás során az alperes az ellenkérelmében előadott tényállításait megváltoztatta, és hivatkozott arra, hogy a felek között polgári jogi megállapodás történt, amelynek keretében az alperes 2 000 000 forint megfizetésével megvásárolta a felperestől a kendertermesztés különleges technikát igénylő módját, mint know-howt, azonban a felperes ezt vitatta. [20] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér jogcímén a
- június
- és
- március
- napja közötti időszakra nettó 2 000 000 forintot, a
- április
- és
- július
- napja közötti időszakra bruttó 1 399 405 forintot és ezen összegek után
- július
- napjától a késedelmi kamatot. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek perköltség címén 79 025 forintot, az állam javára 175 950 forint eljárási illetéket, és külön felhívásra 21 407 forint előlegezett költséget. Megállapította, hogy 79 050 forint illeték és 9 618 forint előlegezett költség az állam terhén marad. [21] Az elsőfokú bíróság indokolása szerint peres felek egyező előadása alapján köztük
- április
- napját megelőzően írásbeli megállapodás nem jött létre. A felperes és tanú1, valamint tanú2 között
- májusában történt üzenetváltások leirata és a perben meghallgatott tanúk vallomásai alapján megállapítható volt, hogy a felek között
- májusban, valamint azt követően polgári jogi szerződést nem kötöttek, erre vonatkozóan kölcsönös és egybehangzó nyilatkozatot a felek nem tettek. [22] A felperes az alperes érdekében, az alperes elvárása szerint
- júniustól munkát végzett a beltéri kendertermesztő terület – az ahhoz szükséges locsoló- és lámparendszer – szakszerű kialakításában, majd a növénytermesztésben. A felperes nem volt egyéni vállalkozó vagy társas vállalkozás tagja, alkalmazottja, más munkáltatónál nem állt jogviszonyban. Ebben az időszakban a felek között nem merült fel atipikus munkaviszony létesítése sem. Az alperes a kendertermesztés tevékenységet nem időben behatárolva – alkalmilag vagy idényjelleggel – kívánta folytatni. Kifejtette, hogy a munkaviszony létesítése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az alperes milyen nagyságú kendertermesztő területet alakított ki, az milyen munkavállalói létszámot, milyen humánerőt igényelt, ugyanis a munkáltató akár a saját hátrányára is kialakíthatja a szervezetét, a munkavállalói állományt. Mindezek alapján a felek között szóbeli megállapodás jött létre, amely határozatlan idejű munkaviszonynak minősült. [23] A tanúvallomások és a rendelkezésre álló okiratok alapján ugyan az alperes
- augusztusától egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyban bejelentette a NAV felé a felperest, azonban ez a bejelentés ellentétes volt a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (továbbiakban: Mt.)
- §
(1)és
(2)bekezdés rendelkezéseivel, mivel ennek időpontjában a felek között már munkaviszony állt fenn és a munkaszerződést a felek nem módosíthatták alkalmi munkára irányuló munkaviszony létrehozása érdekében. Az alperes bejelentése kizárólag a felek közötti tényleges jogviszony leplezésére szolgált. Az elsőfokú Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.002/2023/5 6 bíróság az Mt.
- §-ára utalással hivatalból észlelte és megállapította az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszony semmisségét. [24] Az elsőfokú bíróság egyenként és összességében értékelve és mérlegelve az iratokat és a tanúk vallomását megállapította, hogy a felperes
- júniustól havi nettó 500 000 forint munkabér megfizetéséért vállalta el az alperes érdekében a munkavégzést. Az alperes tevékenységében szaktudással kizárólag a felperes rendelkezett, a kendertermesztés beindítását és folyamatát a felperes egyedül irányította, ezen felül a gyakorlati megvalósításban is részt vett. A munkaidő-beosztás leszabályozásának, ellenőrzésének hiányára az alperes eredményesen nem hivatkozhatott, ugyanakkor maga az alperes sem állította, hogy a felperes a feladatait nem látta el. A felek által egyezően tett nyilatkozatok alapján állapította meg, hogy négy hónapon keresztül teljes összegben teljesített, majd ezt követő kettő hónapban annak fele összegében. [25] A peres eljárás során a felek által egyezően előadott – és okirattal is igazolt – tény volt, hogy a peres felek
- április
- napjától határozott idejű munkaviszonyt létesítettek. Ez a köztük már fennállt határozatlan idejű munkaviszony módosításának minősült, amely a törvény alapján nem kizárt. A felperes saját előadása szerint a határozott idejű munkaviszony létesítését elfogadta, kizárólag a munkabér összegét kifogásolta. A felperes
- április
- napját követően tovább dolgozott, abban a tudatban, hogy az alperes a határozott időre szóló munkaszerződésben bruttó 219 000 forint munkabér megfizetését vállalta. A felperes számára nem volt olyan tény, körülmény, amely azt mutatta volna, hogy az alperes
- április hónaptól továbbra is havi nettó 500 000 forint munkabér megfizetését vállalja. Ennek ellenére a felperes a munkavállalói kötelezettségét teljesítette, rendelkezésre állt és munkát végzett
- július
- napjáig. Ezen felperesi ráutaló magatartást az elsőfokú bíróság akként értékelte, hogy a felperes tudomásul vette, elfogadta a munkabérre vonatkozó szerződésmódosítást. [26] Az alperes saját nyilatkozatai szerint is a keresetlevél beadásának időpontjában munkabérrel tartozott a felperesnek, melynek összegét azonban az alperes ellentmondásosan, eltérően jelölte meg a perfelvételi nyilatkozataiban. Emellett az alperes arra hivatkozott, hogy a munkabér tartozását
- augusztus
- napján – természetben – kiegyenlítette, azonban a felperes a peres eljárás során tett nyilatkozat szerint a munkabér természetbeni kifizetését nem fogadta el. [27] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes által hivatkozott természetbeni munkabér fizetés kógens jogszabályba ütközött, ebből következően az Mt.
- §
(1)bekezdés szerint semmis és az alperes
- augusztus
- napján nem fizetett munkabért a felperesnek. [28] A felperesnek járó elmaradt munkabér összegét
- június
- és
- március
- napja között annak figyelembevételével számította, hogy a felperest nettó 5 000 000 Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.002/2023/5 7 (500 000 x 10) forint illette meg, amelyből az alperes
- június, július hónapban megfizetett nettó 1 000 000 (500 000 x 2) forintot, majd további nettó 1 500 000 (500 000 x 2 + 250 000 x 2) forintot, és az alperes részéről
- július
- napján átutalásra került nettó 500 000 forint, azaz mindösszesen nettó 3 000 000 forint. Az így fennmaradó különbözet 2 000 000 forint volt. [29] Az elsőfokú bíróság a felperes részére
- április
- és
- július
- napja közötti időszakra járó elmaradt munkabér összegét az alperes által kiállított bérjegyzékek szerint megjelölt bruttó összegek figyelembevételével számította (389 113 + 414 945 + 381 672 + 213 675). [30] A felperesnek a
- április
- napja és
- július
- napja közötti időtartamra előterjesztett havi nettó 500 000 forint alapulvételével számított munkabérigényét ezt meghaladóan nem találta megalapozottnak, ezért ebben a részében a felperes keresetét elutasította. [31] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte. [32] Ennek keretében elsődleges fellebbezési kérelme arra irányult, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg, hogy a felek között
- június
- és
- szeptember
- napja közötti időszakban polgári jogi szerződés (vállalkozási szerződés) jött létre 2 000 000 forint vállalkozási díjjal, ezt követően
- augusztus
- és
- március
- közötti időszakban a NAV felé bejelentett napoknak megfelelően a felperest egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatta, mely időszakra a felperes nettó munkabére 895 225 forint volt, majd
- április
- és
- július
- napja között határozott idejű munkaviszony keretében foglalkoztatta a felperest bruttó 1 399 405 forint, azaz nettó 930 602 forint munkabérrel. Ez alapján az alperes marasztalását elmaradt munkabér tekintetében nettó 825 827 forintra kérte megváltoztatni azzal, hogy ezt meghaladóan az ítélőtábla a felperes keresetét utasítsa el. A másodlagos fellebbezése arra irányult, hogy az ítélőtábla azt állapítsa meg, hogy
- július
- és
- március
- napja közötti időszakban határozatlan idejű munkaviszony keretében foglalkoztatta a felperest, a munkabére bruttó 500 000 forint, azaz nettó 332 500 forint volt, majd
- április
- és
- július
- napja között határozott idejű munkaviszony keretében foglalkoztatta a felperest bruttó 1 399 405 forint, azaz nettó 930 602 forint munkabérrel. Ez alapján az alperes marasztalását elmaradt munkabér tekintetében nettó 923 102 forintra kérte megváltoztatni azzal, hogy ezt meghaladóan az ítélőtábla a felperes keresetét utasítsa el. [33] Az alperes az ítélőtábla felhívását követően fellebbezését akként módosította, hogy abban az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását akként kérte, hogy a másodfokú bíróság kötelezze az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére elmaradt munkabér jogcímén
- június
- és
- szeptember
- napja közötti időszakra bruttó 2 000 000 Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.002/2023/5 8 forint összeget és ezen összeg
- augusztus
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatát. Perköltség iránti igényét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés a) pontja alapján áfamentesen kérte megállapítani. [34] Megváltoztatott fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság megsértette az Mt. 45. §
(1)bekezdésében írtakat. Hivatkozott a Pp. 369. §
(3)bekezdés c) pontjában foglaltakra, melynek keretében kifejtette, hogy a peres felek között írásos szerződés nem jött létre arra vonatkozóan, hogy milyen módon fog a felperes közreműködni az alperes által tervezett kenderültetvény kialakításában és működtetésében, azonban a fizetés vonatkozásában írásban is folytattak egyeztetéseket. Az alperes első ajánlata 550 000 forintól szólt, mely esetben a lakhatást a felperesnek kellett volna saját költségén megoldani, majd az egyeztetést követően az alperes a lakhatás biztosítását vállalt, azonban a fizetendő összeget 500 000 forintra mérsékelte. Az egyéb költségek alatt nem lehet a munkába járás költségeit érteni. Ezt az ajánlatot a felperes elfogadta. Az alperes szerint ez bruttó összegű volt, mivel a lakhatáson kívül, az összes költség megfizetését a felperes vállalta. Az elsőfokú bíróság a felek közötti írásos egyezkedést nem vette figyelembe és ezért jogszabálysértő módon állapította meg, hogy a felperest a 2020. június 1. és szeptember 30. közötti időszakra nettó 2 000 000 forint összeg illette meg. [35] A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. [36] Az alperes fellebbezését az ítélőtábla a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el és azt érdemben megalapozatlannak találta. [37] Az ítélőtábla a Pp.
- §-ában és
- §-ában meghatározott, az elsőfokú bíróság ítéletének kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt és ilyenre a felperes sem hivatkozott, így a fellebbezést a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján érdemben vizsgálta. Ennek során figyelemmel volt arra, hogy a Pp. 370. §
(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét – a
(2)-
(4)bekezdésben foglalt eltéréssel – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Tekintettel arra, hogy az ítélettel szemben csak az alperes nyújtott be fellebbezést, melynek a megváltoztatását követően az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezésével szemben csak egy rövidebb időszakra (
- június
- –
- március
- helyett
- június
- –
- szeptember
- között megjelölve) és a nettó helyett bruttó 2 000 000 forint összegre kéret a marasztalását megváltoztatni. Ennek következtében nem érte fellebbezés a
- április
- –
- július
- napja közötti időszakra megítélt 1 399 405 forint összegű marasztalást, valamint a keresetet ezt meghaladó részben elutasító rendelkezést, így a felülbírálat az ítélet ezen rendelkezéseit nem érintette. [38] Az fellebbezett rész vonatkozásában az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a bizonyítékoknak és egyéb Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.002/2023/5 9 peradatoknak az egybevetésével, azok egyenként, valamint összességében történő értékelésével helyesen állapította meg, abból megalapozott jogkövetkeztetéseket vont le, mellyel maradéktalanul egyetértett. Az alperes fellebbezésében írtakra tekintettel mindössze az alábbiakra kíván rámutatni. [39] A jogi képviselővel eljáró alperes az ítélet elleni fellebbezésében nem fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság által meghatározott időszakkal szemben miért csak rövidebb időszakra kéri a marasztalást megállapítani, de a fellebbezésében arra sem tért ki, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényekhez képest a marasztalást miért olyan időszakra kéri, amely időszakban már korábban a felperesnek teljesített. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az ismételt marasztalás
- június
- – szeptember
- között kétszeres kifizetést eredményezne. [40] A fentiek alapján az elsőfokú bíróság által meghatározott marasztalási időszak megváltoztatásának nem volt helye. [41] Az alperes fellebbezésében a továbbiakban arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte a peres felek közötti írásos egyezkedést, melyet a felperesi munkavégzés díjazása tekintetében folytattak. Az ítélőtábla ugyanakkor megállapította, hogy ezen hivatkozással ellentétben az elsőfokú bíróság mind a tényállásban (ítélet [3] bekezdése), mind jogi indokolásában is (ítélet [34] bekezdése) részletezte a díjazásra vonatkozó, felek közötti üzenetváltásokat, melyet egyébként a felperes csatolt be. Így megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletének meghozatala során ezen bizonyítékot is értékelte, mint ahogy arra egyébként külön is utalt ítéletében ([49] bekezdés). [42] Az alperes az elsőfokú bíróság nettó 2 000 000 forint elmaradt munkabérre vonatkozó ítéleti rendelkezését is sérelmezte. [43] Az ítélőtábla ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy
- júniusától az alperes – a június hónapot is beleértve – négy hónapon keresztül havi nettó 500 000 forintot adott át a felperesnek. Azért ekkora nettó összeg került átadásra a felperesnek, mert a peres felek – épp az alperes által is hivatkozott írásbeli egyeztetés során – ebben állapodtak meg. Azt, hogy ennyiben állapodtak meg önmagában is alátámasztja az a felek által sem vitatott tény, hogy a felperes részére a munkáltató négy hónapon át ténylegesen ennyit fizetett meg havonta. Ezzel összefüggésben előadott alperesi fellebbezési érvelés – miszerint a szállást az alperes biztosította és a felperes vállalta az ezen kívül felmerülő többi költség megfizetését – az elmaradt munkabér tekintetében nehezen értelmezhető, mivel az Mt.
- §
(1)bekezdés b) pontja alapján az alperesi munkáltatót munkabér fizetési kötelezettség terhelte, mely után az illetékes hatóságok felé adó- és járulékbevallási és befizetési kötelezettsége is fennállt, mely kötelezettséget nem háríthatta át a felperesre. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.002/2023/5 10 [44] Mindezekre is figyelemmel az alperes fellebbezése az elsőfokú bíróságnak a kellő számú bizonyíték alapján logikusan levezetett érvelését érdemben nem tudta cáfolni, ebből következően az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a 2020. június 1. és 2021. március 31. közötti időszakra nettó 2 000 000 forint összegű elmaradt munkabér fizetési kötelezettség terhelte a felperes javára. [45] A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét, annak megalapozott indokainál fogva, a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [46] Az ítélőtábla a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII.27.) IM rendelet – 2023. január 1. napjától a 26/2022. (XII.6.) IM rendelettel módosított – 3. §
(2)bekezdése alapján pontosította az elsőfokú határozatban meghatározott illetékfizetésről szóló rendelkezést. [47] A perköltség felől az ítélőtábla a döntéshozatalt mellőzte a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján, mivel a felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő, perköltség iránti igénye nem volt. [48] A másodfokú eljárás során a megállapításra vonatkozó eredeti fellebbezési kérelem miatt az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 39. §
(3)bekezdés c) pontja és 46. §
(1)bekezdése alapján 48 000 forint. Az alperes emellett vitatta a marasztalási összeget, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság általi összesen 3 399 405 forint összegű marasztalással szemben az alperes azt elsődlegesen 825 827 forintra kérte azt megváltoztatni. A fellebbezéssel érintett összeg, azaz a másodfokú eljárás pertárgyértéke ebben a körben 2 573 578 forint, melyből következően az Itv. 39. §
(2)bekezdése és 46. §
(1)bekezdése alapján további 205 886 forint fellebbezési eljárási illeték merült fel, melyet a Pp. 102. §
(1)bekezdés alapján a pervesztes alperes köteles megtéríteni. [49] Az ítélőtábla tájékoztatja az alperest, hogy az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény 70. §-ban megállapított Itv. 78. §
(4)bekezdése szerint a fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedésétől számított
- napon válik esedékessé. Az alperes, mint fizetésre kötelezett az illeték megfizetésére történő felhívásnak önként köteles eleget tenni a megjelölt határidőben, az illeték behajtására és megfizetésére az Itv. és az adóigazgatási eljárásokra irányadó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Az alperesnek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlára kell megfizetnie az eljárási illetékek összegét, közleményként feltüntetve a jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint az alperes adóazonosító számát. Debrecen,
- június
- Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.002/2023/5 11 Dr. Tass Edina s. k. a tanács elnöke, Dr. Bagjos Csaba s. k. előadó bíró, Dr. Répássy Árpád s. k. bíró