← Magyarország

Pf.20130/2025/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A sajtó-helyreigazítási perben nincs jogi jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes mennyiben tekinti magára nézve sértőnek a más személyre vonatkozó közlést, mert a perben kizárólag a saját személyére vonatkozó valótlan tény igazítható helyre. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Pf.20.130/2025/

  1. A felperes: felperes felperes címe A felperes képviselője: Németh és Palatics Ügyvédi Iroda ügyvéd címe1 Az alperes: alperes alperes címe Az alperes képviselője: Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda ügyvéd címe2 A per tárgya: sajtó-helyreigazítás Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 40.P.23.324/2024/
  2. A fellebbezést benyújtó fél: alperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Mellőzi a cég1 Zrt.-t perköltség és illeték megfizetésére kötelező rendelkezést. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a cég1 Zrt. (alperes címe) részére 74.930 (hetvennégyezer-kilencszázharminc) forint együttes első- és másodfokú perköltséget, továbbá az államnak 84.000 (nyolcvannégyezer) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket. Az illeték megfizetése e határozat meghozatalának napjától számított
  3. napon esedékes. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A felperes a YouTube csatornáján közéleti ügyekben nyilvánul meg. [2]
  4. február 16-án a felperes – és más közszereplők – szervezésében „Odakint most szörnyek járnak” elnevezéssel zajlott tüntetés, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.130/2025/4 2 gyermekvédelem fontosságára. A felperes a tüntetés bejelentése során a BRFK-n magát a tüntetés vezetőjeként jelölte meg. [3] A pestisracok.hu internetes portálon
  5. október 27-én „Mutatjuk, kik azok a függetlenobjektív influenszerek, akik felszólaltak egyéb érdekelt1 pedofil botránya ügyében” címmel jelent meg cikk. Közli, hogy az „úgynevezett gyermekvédelmi tüntetés szervezőjéről, egyéb érdekelt1 LMBTQ-aktivistáról és divattervezőről hiteles tanúk mondták el neki, hogy állami gondozott kiskorúak (homoszexuális) prostitúcióra kényszerítésében érintett.” A sajtóközlemény a rendőrség tájékoztatását idézve közli, hogy „egy magánszemély által
  6. október 21-én a Fővárosi Főügyészségre tett beadványt a Fővárosi Főügyészség
  7. október 25-én a Budapesti Rendőr-főkapitányságra továbbította, és a BRFK még aznap nyomozást rendelt el ismeretlen tettes ellen”. [4] A cikk szerzője annak jár utána, hogy „a februári »influenszertüntetés« szervezői és felszólalói hogyan nyilvánultak meg az ügyben, hiszen akkor azt vallották: »Oldalaktól függetlenül fontosnak tartjuk, hogy civil emberként felemeljük a hangunkat az áldozatok védelme, az átláthatóság, az emberi tisztesség és az őszinte társadalmi párbeszéd érdekében«… »kíváncsiak voltunk, hogy a gyermekvédelemért még februárban olyan nagy hanggal kiálló influenszerek milyen gondolatokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban«”. [5] A sajtóközlemény név szerint meg is jelöli a szervezőket és felszólalókat, elsőként a felperest, mint a tüntetés egyik főszervezőjét. Vonatkozásában a megnyilvánulás minőségét, míg a többiek esetében annak hiányát kifogásolja. [6] A felperes által a cikkben foglaltak miatt előterjesztett helyreigazítási kérelemben foglaltaknak az alperes nem tett eleget. [7] A felperes a keresetében az alperest a következő helyreigazító közlemény közzétételére kérte kötelezni: [8] „»A
  8. október
  9. napján „Mutatjuk, kik azok a függetlenobjektív influenszerek, akik felszólaltak egyéb érdekelt1 pedofil botránya ügyében« címmel megjelent cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy egyéb érdekelt1 a gyermekvédelmi tüntetés szervezője volt. [9] Kérte a pestisracok.hu hírportál üzemeltetője, a cég1 Zrt. perköltség megfizetésére kötelezését is. [10] Keresete jogalapjaként a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
  10. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.)
  11. §-ában, a
  12. §

(1)és
(2)bekezdéseiben, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)és
(2)bekezdéseiben, továbbá a 496. §
(1)bekezdésében foglaltakat jelölte meg. [11] Előadása szerint a gyermekvédelmi („influenszer”) tüntetés szervezői között nem szerepelt egyéb érdekelt1, ő azonban a szervezők között vezető szerepet töltött be: a rendőrségen a tüntetést bejelentette és a lebonyolítással kapcsolatos felelősséget is viselte. A cikk egyéb érdekelt1 ügye mellett a tüntetés szervezőinek és felszólalóinak felelősségét keresi abban, hogy a nyilvánosság elé tárt egyéb érdekelt1-féle üggyel nem foglalkoztak. A közlés nem lényegtelen tévedés. Keresetével – a tüntetés főszervezőjeként – azt kívánja elérni, hogy az általa szervezett tüntetés hitelét az alperes ne rontsa azzal, hogy a gyermekvédelmi tüntetés szervezőit rendre megpróbálja gyermekellenes bűncselekményekkel összemosni. [12] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. [13] Előadása szerint a felperes kereshetőségi joga hiányzik, a sérelmezett közlés ugyanis nem a felperesre, hanem egyéb érdekelt1-re vonatkozik, a sérelmezett mondanivaló Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.130/2025/4 3 nem a felperest érinti. Ezzel kapcsolatban annak sincs jelentősége, hogy a cikk a felperes nevét is szerepelteti. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság PK
  1. számú állásfoglalásában, valamint a Kúria Pfv.24590/2022/2., Pfv.20027/2021/
  2. és Pfv.25089/2021/
  3. (megjelent: BH
  4. 100.) számú határozataiban kifejtett jogértelmezésre. Hangsúlyozta, hogy a cikk középpontjában egyéb érdekelt1 és nem a felperes áll, a téma közügyben való megszólalás, politikai vita tárgya, helyreigazításnak emiatt sincs helye. [14] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 5 napon belül a pestisracok.hu oldal címlapjáról megnyitható link alatt 24 óráig, továbbá a cikkben a cikk címe felett a cikk elérhetőségének időpontjáig tegye közzé az alábbi helyreigazító közleményt: [15] „Helyreigazítás [16] A
  5. október
  6. napján »Mutatjuk, kik azok a függetlenobjektív influenszerek, akik felszólaltak egyéb érdekelt1 pedofil botránya ügyében« címmel megjelent cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy egyéb érdekelt1 a gyermekvédelmi tüntetés szervezője volt.” [17] Kötelezte a cég1 Zrt.-t, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 254.000 forint perköltséget, valamint az államnak 36.000 forint illetéket. [18] Ítéletének indokolásában alkalmazott jogszabályként az Smtv.
  7. §-át és a
  8. §
(1)bekezdését idézte. [19] Álláspontja szerint a cikk szerzője anélkül állította, hogy egyéb érdekelt1 állami gondozott kiskorúak (homoszexuális) prostitúcióra kényszerítésében érintett, hogy a „hiteles tanúk” elmondásán kívül bármiféle alapot szolgáltatott volna hozzá. Kifejtette, hogy a cikk témájának közügyként minősülése is kétséges, mivel nem ismert, hogy a közönség számára jelentőséggel bíró eseményről, pletykáról, vagy tudatos lejáratásról volt-e szó. A gyermekvédelem, annak jelenlegi problémái, a gyermekvédelmet érintő társadalmi megmozdulások, állami kezdeményezések közügynek minősülnek, ugyanakkor a cikk alapját képező történésekről a leírtak alapján nem dönthető el, hogy a magyar emberek számára jelentőséggel bír-e. [20] A sérelmezett közlés tényállítás, így van helye ellene sajtó-helyreigazításnak. Az alperes nem vitatta, hogy a helyreigazítási kérelemre nem reagált, nem cáfolta nyomban az abban foglaltakat. [21] Az elsőfokú bíróság értelmezése szerint az Smtv. 12. §-ának
(1)bekezdése alapján megalapozza a kereshetőséget, ha a médiatartalomban valakiről valótlan tényt állítanak, híresztelnek, vagy ha vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel. [22] A PK
  1. számú állásfoglalás értelmében sajtó-helyreigazítási igényt az érvényesíthet, akinek a személyhez fűződő jogait megsértették. Nem annak van jelentősége, hogy a közlés név szerint megjelöli-e az érintettet, hanem annak, hogy az érintett személyére más módon akár, de utal a szöveg. A kereshetőségi jog alapja tehát az érintettség a sérelmezett közlés kapcsán. [23] A sérelmezett közlés (az „…úgynevezett gyermekvédelmi tüntetés szervezőjéről, egyéb érdekelt1-ről…”) és a cikk felperesre vonatkozó közlése („A februári tüntetés egyik főszervezője”) együttesen azt fejezik ki, hogy a felperes és egyéb érdekelt1 is a februári gyermekvédelmi tüntetés szervezője volt. Annak sincs jelentősége, hogy a teljes cikk elsődlegesen arról szól, hogy a szervezők, illetve résztvevők foglalkoztak-e a egyéb érdekelt1-üggyel, hiszen semmi nem követeli meg, hogy az adott médiatartalom csak egyetlen témával foglalkozzon, és gyakran a mellékesen leírtak, elhangzottak válnak jelentősebb tartalommá. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.130/2025/4 4 [24] Az elsőfokú bíróság indokai szerint a felperes érintettsége akár úgy is megállapítható lenne, ha a cikk nem tartalmazna rá vonatkozóan semmit, mert önmagában az, hogy az írás a felperes minőségét, pozícióját más személynek tulajdonítja, a valódi szervező felperest sértő valótlanság lehet. A sérelmezett közlés indirekt módon közöl valótlan tényt a felperesről. Az alperes a közlés való voltát nem bizonyította. Mindezek miatt az alperest helyreigazítás közzétételére kötelezte. [25] A hírportál üzemeltetőjét a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján és a 499. §
(1)bekezdése szerint kötelezte a felperes részére perköltség megfizetésére. [26] Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. [27] Jogorvoslati kérelmében az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Kérte a felperes perköltség fizetésére kötelezését is a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése alapján. A fellebbezés elkészítésére 2 munkaórát számított fel. [28] A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. §
(3)bekezdésének
  1. c)és
  2. d)pontjaira alapította. [29] Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet sérti az Smtv. 12. §
(1)bekezdését. A felperesnek nincs perbeli legitimációja a sérelmezett közlés vonatkozásában. [30] A „kereshetőségi jog” a jogtudomány, illetve a bírói gyakorlat által kimunkált elnevezése egy tételes jogi normának, mégpedig a Pp. 1. §
(2)bekezdésének. Az igénnyel fellépő felperes és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolat alapján dönthető el a kereshetőségi jog fennállta, az eljárási törvény az anyagi jogszabályok érvényre juttatásának útját rendezi. A sajtó-helyreigazítás iránti perben felperes ezért olyan személy lehet, akinek az Smtv. 12. §
(1)bekezdése által biztosított joga veszélyeztetve van, vagy sérelmet szenvedett. [31] A PK
  1. számú és a PK
  2. számú állásfoglalásokban írtak alapján azt hangsúlyozta, hogy sajtó-helyreigazítást az érintett csak a saját nevében kérhet, és a helyreigazítás tartalma is csupán arra a személyre korlátozódhat, aki igényt érvényesített. Következik ez abból, hogy a sajtó-helyreigazítás személyiségvédelmi eszköz, ezért csak azoknak a tényállításoknak, tényközlésnek a helyreigazítását lehet kérni, amelyek az igényt érvényesítő fél személyére vonatkoznak. [32] Annak megítélése, hogy a szöveg kifogásolt része a felperest érinti vagy sem, azaz a felperest a keresetben foglalt közlés helyreigazítása iránt az igényérvényesítési jogosultság megilleti-e, nem a Pp.
  3. §-ának az egyes személyiségi jogok érvényesítése iránti perek felsorolását tartalmazó rendelkezése, de nem is a perindítás speciális szabályairól szóló
  4. §-a alapján alakul. A Pp.
  5. §
(1)bekezdése kizárólag annyiban határozza meg a felperes személyét, hogy a perindítási jog a megelőző eljárást kezdeményező, helyreigazítást igénylő személyt illeti meg, amely követelmény jelen perben nem vitásan teljesült. Annak megítélése azonban, hogy az adott közlés a felperes személyiségi jogának sérelmével járt-e, ebből következően a felperes igényérvényesítéshez szükséges alanyi jogosultsága fennáll-e, a szöveg tartalmi összefüggései alapján megítélhető anyagi jogi kérdés. [33] Az igény elbírálásánál a sajtóközleményt valóban a maga egészében kell vizsgálni. A Kúria Pfv.20919/2023/
  1. számú döntése szerint azonban a személyiségi jog megsértéséből következő igényérvényesítési jogosultság fennállása kizárólag a keresetben sérelmezett közléssel összefüggésben vizsgálható. Ez azt jelenti, hogy a felperes által a keresetben állított jogsértés megítélésénél tekintettel kell lenni a szövegkörnyezetre és az egymáshoz tartalmilag szorosan kapcsolódó, egymással összetartozó részekre, ezek összefüggéseire. Amennyiben a felperes által kifogásolt tényállítás – a szöveg összefüggései alapján – nem a felperesre vonatkozik, akkor a kért helyreigazító közlemény közzétételére a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.130/2025/4 5 felperes kereshetőségi joggal akkor sem rendelkezik, ha a cikk egyébként a felperes nevét is tartalmazza. [34] A felperesnek nincs kereshetőségi joga, kizárólag a konkrét, általa megjelölt sérelmezett közlés [„Ahogyan arról több ízben beszámoltunk, egyéb érdekelt2 hétfőn fordult az ügyészséghez, miután a TISZA Pártnak megágyazó, úgynevezett gyermekvédelmi tüntetés szervezőjéről, egyéb érdekelt1 LMBTQ-aktivistáról és divattervezőről hiteles tanúk mondták el neki, hogy állami gondozott kiskorúak (homoszexuális) prostitúcióra kényszerítésében érintett”] a per tárgya, amely a felperesre sem nevének megjelölésével, sem egyéb módon nem utal. [35] A közlemény az elmúlt időszak egyik legnagyobb közérdeklődésre számot tartó közéleti vitájához kapcsolódik, illeszkedik abba. A cikk egyéb érdekelt1 – köznapi szóhasználattal élve – „pedofil botrányáról” szól, és különböző véleményvezérek megnyilvánulását, vagy éppen megnyilvánulásának hiányát értékeli a témában. Az írás a egyéb érdekelt1 körüli események súlyosságára hívta fel a figyelmet, és arra, hogy a közbeszéd alakítóinak fokozott felelőssége van a hasonló, erkölcsileg megvetendő cselekmények társadalmi megítélésének alakításában. A kifogásolt közlés tehát aktuális közéleti (politikai) vitához kapcsolódik, a cikk ehhez a társadalmi vitához járul hozzá. [36] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a cég1 Zrt. perköltségben marasztalását kérte. [37] A cikk lényegi tartalma a gyermekvédelmi tüntetés szervezőinek megjelölése és annak vizsgálata, hogy egyéb érdekelt1 „pedofil ügyében” miként foglaltak állást. A cikk így a főszervezők között és elsőként említi egyéb érdekelt1-t. [38] Ennél árnyaltabban jelenik meg az a mondanivaló, hogy a gyermekvédelmi tüntetés szervezői maguk is pedofil ügyekben érintettek. A cikk ugyanis utal arra, hogy egy másik szervező, egyéb érdekelt8-cal szemben szintén egyéb érdekelt2 fogalmazott meg pedofil vádakat. [39] A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20365/2024/11-I. számú ítéletében egyéb érdekelt8nak az alperessel szemben kezdeményezett sajtó-helyreigazítási perében az alperest sajtóhelyreigazításra kötelezte, mivel az alperes nem tudta bizonyítani még az ügye(ke)t kirobbantó egyéb érdekelt2 tanúvallomásával sem, hogy egyéb érdekelt8 tudott volna arról, hogy chatpartnere kiskorú volt. Ez kizárttá tette, hogy az egyéb érdekelt2 által megfogalmazott gyermekpornográfia vádja egyéb érdekelt8 esetében fennállna. [40] Ez a per elbírálása szempontjából azért releváns, mert a cikk a gyermekvédelmi tüntetés alperes által megnevezett szervezői közül két személyt hoz kapcsolatba gyermekre irányuló bűncselekmény elkövetésével. Az alperes tudatosan, a tüntetés és annak szervezői hiteltelenítése céljából nevezte meg egyéb érdekelt1-t a tüntetés szervezőjeként. [41] Az alperes tisztában van állításának valótlan jellegével, a cikket ennek ellenére sem pontosítja, frissíti, noha az Smtv. szerinti hiteles, pontos tájékoztatás rá háruló kötelezettsége abban az esetben is fennáll, ha úgy ítéli meg, hogy a sajtóperben a felperesnek nincs kereshetőségi joga. Ebből pedig az következik, hogy az alperes a valóság helyett tudatosan a saját narratíváját kívánja a cikkben szerepeltetni. [42] A kereshetőségi joga tehát azon alapul, hogy a tüntetés megnevezett főszervezőjeként mind saját magát mint főszervezőt, mind az általa szervezett tüntetést képes legyen elhatárolni ettől a valótlan narratívától. A közlés valótlan tartalma elsősorban nem egyéb érdekelt1-t, hanem a felperest érinti, hiszen az általa szervezett gyermekvédelmi tüntetést próbálja az alperes hitelteleníteni azzal, hogy a „szervezők” közül két személyt is pedofil bűncselekménnyel hoz összefüggésbe. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.130/2025/4 6 [43] A fellebbezés alapos. [44] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el; felülbírálati jogkörét a Pp. 370. §
(1)bekezdés alapján a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között gyakorolta. Az elsőfokú ítéletnek fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt. [45] Az alperes jogorvoslati kérelme az érdemi döntés megváltoztatására irányult, az a keresetnek helyt adó, helyreigazítás közzétételére kötelező rendelkezést támadta, a kereset teljes elutasítását célozta. Az alperes érvei az elsőfokú bíróság által levont jogkövetkeztetéseket érintették [a Pp. 369. §
(3)bekezdés c) pontja]. Az elsőfokú bíróság döntését nem az anyagi jogszabályok szerinti mérlegelési jogkörben hozta, így a Pp. 369. §
(3)bekezdés d) pontja szerinti felülbírálati jogkör nem volt gyakorolható. [46] A Fővárosi Ítélőtábla megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálása szempontjából releváns tényeket helyesen állapította meg, azokból azonban téves jogi következtetésre jutott. [47] A fellebbezésben foglaltak alapján a másodfokú bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a felperesnek az előzetes helyreigazítási kérelemben és a keresetben egyező tartalommal sérelmezett közlés (egyéb érdekelt1 a gyermekvédelmi tüntetés szervezője volt) tekintetében van-e kereshetőségi joga, továbbá az előzetes kérelem és a kereset szerint megfogalmazott helyreigazítás (valótlanul állítottuk, hogy egyéb érdekelt1 a gyermekvédelmi tüntetés szervezője volt) mint az Smtv. 12. §
(1)bekezdésében biztosított sajátos személyiségvédelmi eszköz az adott esetben a felperes személyiségi jogainak védelmére alkalmas-e, az adott tartalmú helyreigazítás a felperes személyiségi jogainak esetleges sérelmét kifejezésre juttatja-e. [48] Az ítélőtábla jelentőséget tulajdonított annak, hogy a sajtó-helyreigazítás közvetve egyéb érdekek védelmére is szolgálhat, érvényesítésére azonban csak a jogszabály által meghatározott tárgyi hatállyal és a jogintézmény társadalmi rendeltetésének megfelelően kerülhet sor. [49] A felperes jogi álláspontja úgy foglalható össze, hogy a kereshetőségi joga azon alapul, hogy a tüntetés megnevezett főszervezőjeként mind saját magát, mint főszervezőt, mind az általa szervezett tüntetést képes legyen elhatárolni a cikk által közvetített valótlan narratívától. A közlés valótlan tartalma elsősorban nem egyéb érdekelt1-t, hanem őt érinti, hiszen az általa szervezett gyermekvédelmi tüntetést próbálja az alperes hitelteleníteni azzal, hogy a „szervezők” közül két személyt is pedofil bűncselekménnyel hoz összefüggésbe. [50] Az anyagi jogi legitimációval kapcsolatban a Kúria által több (például a Pfv.24590/2022/2., a Pfv.20027/2021/6., a Pfv.20448/2023/3. számú) határozatában megerősített, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 165. §a és a Pp. 346. §
(5)bekezdése alapján irányadó értelmezési szempont szerint abból kellett kiindulni, hogy sajtó-helyreigazítást az kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény – nevének megjelölésével vagy egyéb módon – utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető. [51] A felismerhetőség követelménye az Smtv. 12. §
(1)bekezdésének rendelkezéséhez kapcsolódik, vagyis a felperesnek az irányadó jogértelmezés szerint akkor van kereshetőségi joga, ha a vizsgálat eredménye az, hogy a szöveges tartalom sérelmezett része a felperesről szól, reá vonatkozó valótlan tényállítás, híresztelés vagy valós tény hamis színben feltüntetése valósult meg. [52] Az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, miszerint az írás a felperest névvel említi, a felperesre utal, a felperes személyével is foglalkozik, nem feleltethető meg az Smtv. által megkívánt tartalomnak, amely szerint a felperesről tett kijelentés igazítható helyre. Az Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.130/2025/4 7 „érintettség” fogalom sajtó-helyreigazítási perben az Smtv. 12. §
(1)bekezdése szerinti jogi érdekeltséget jelenti, értelmezési tartománya nem tágítható ki olyan módon, hogy a sérelmezett szöveg felperesre vonatkoztathatósága nélkül, egyéb körülmények alapján is anyagi jogi jogalapot teremtsen az igényérvényesítéshez. „A sajtó-helyreigazítás iránt indított perben felperesként igényt alappal csak olyan személy érvényesíthet, akinek az Smtv. 12. §
(1)bekezdése által biztosított joga veszélyeztetve van, vagy sérelmet szenvedett” (a Kúria Pfv.20026/2021/
  1. számú ítélete). [53] A kereshetőségi jogot nem alapozza meg önmagában az, hogy a cikk tartalma egyértelműen és név szerint is érinti a felperes személyét. A perbeli legitimáció vizsgálata során annak van jelentősége, hogy a kifogásolt közlés a felperes személyét érintően fogalmazza-e meg a sérelmezett mondanivalót, az ő cselekvőségét írja-e le. A több személy közreműködésével lejátszódó élethelyzeteket bemutató sajtóközlemények gyakran több személyt érintő tényállításokat tartalmaznak, az egyes személyek cselekményeire vonatkozó állítások – a kereshetőségi jog szempontjából – külön-külön vizsgálatot igényelnek, és minden érintett csak a rá vonatkozóval kapcsolatban rendelkezik perbeli legitimációval. [54] Ez következik a PK
  2. számú állásfoglalás nyomán kialakult jogértelmezési gyakorlatból, amely szerint „az érintett személyek közül bárki kérhet helyreigazítást, de csak a saját nevében, és a helyreigazítás tartalma is csupán annak a személyére korlátozódhat, aki igényt érvényesített”. A Kúria gyakorlata egyértelmű a tekintetben, hogy „ha a felperes az előzetes kérelmében nem a személyére vonatkozó közlés miatt kéri a helyreigazító közlemény közzétételét, nincs kereshetőségi joga sajtó-helyreigazítás iránti per megindítására” (Pfv.20473/2021/
  3. számú határozat). Ezért „Bárki csak a saját személyére vonatkozó kitételek vonatkozásában rendelkezik kereshetőségi joggal, mások helyett, vagy mások nevében nem lehet személyhez fűződő jogokat érvényesíteni. A személyes érintettség körét nem lehet kiterjesztően értelmezni” (Pfv.20729/2013/
  4. számú határozat). [55] A Kúria Pfv.20919/2023/
  5. számú ítéletében foglalt jogértelmezés szerint azt, hogy ki jogosult pert indítani, az igénnyel fellépő felperes és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolat alapján dönthető el. A sajtó-helyreigazítás iránti per a polgári jog különleges személyiségvédelmi eszköze (Pp.
  6. §). Ezekben a perekben a felperes keresettel érvényesített joga nem a Ptk. XII. címében szabályozott, a személyiségi jogok megsértésének szankcióin alapul. A felperes alanyi joga az Smtv.
  7. §
(1)bekezdése alapján a helyreigazító közlemény közzétételére irányulhat. Ez az igény a Ptk. 2:54. §
(1)bekezdésében rögzített általános rendelkezés miatt csak személyesen érvényesíthető, a helyreigazítást kérő csak a saját személyét ért sérelem miatt kérhet jogvédelmet (Kúria Pfv.25089/2021/2., megjelent: BH
  1. 100.) [56] Annak megítélése, hogy a szöveg kifogásolt részei a felperest érintik vagy sem, azaz a felperest a keresetben foglalt közlések helyreigazítása iránt az igényérvényesítési jogosultsága megilleti-e, nem a Pp.
  2. §-ának az egyes személyiségi jogok érvényesítése iránti perek felsorolását tartalmazó rendelkezése, de nem is a perindítás speciális szabályairól szóló Pp.
  3. §-a alapján dönthető el. A szöveg tartalmi összefüggései alapján megítélhető anyagi jogi kérdés az, hogy az adott közlés a felperes személyiségi jogának sérelmével járt-e, ebből következően a felperes igényérvényesítéshez szükséges alanyi jogosultsága fennáll-e. [57] A kereshetőségi jog tárgyában pedig a Ptk. 2:
  4. §
(1)bekezdésének és az Smtv. 12. §
(1)bekezdésnek alkalmazásával kell érdemben állást foglalni. [58] Az Smtv. 12. §
(1)bekezdése szerinti helyreigazítási igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.130/2025/4 8 értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is (a Kúria Pfv.20685/2021/4., Pfv.20619/2021/4., Pfv.21483/2021/
  1. számú határozatai). [59] A bíróságnak a cikk összefüggéseit értékelve azt kellett vizsgálni, hogy mi jut el az átlagosan tájékozott olvasóhoz a sérelmezett kijelentés útján. A személyiségi jog megsértéséből következő igényérvényesítési jogosultság fennállása azonban kizárólag a keresetben sérelmezett közléssel összefüggésben és a kért helyreigazítás tartalmi keretei között vizsgálható. Ez azt jelenti, hogy a felperes által a keresetben állított jogsértés megítélésénél kell tekintettel lenni a szövegkörnyezetre, és az egymáshoz tartalmilag szorosan kapcsolódó, egymással összetartozó részekre, ezek összefüggéseire és arra is, hogy az adott közlés vonatkozásában a felperes milyen tartalmú helyreigazítást kért, az a személyét ért sérelem Smtv.
  2. §
(1)bekezdése szerinti orvoslására alkalmas-e. Amennyiben a felperes által kifogásolt tényállítás – a szöveg összefüggései alapján – nem a felperesre vonatkozik, akkor a kért helyreigazító közlemény közzétételére a felperes kereshetőségi joggal akkor sem rendelkezik, ha a cikk egyébként a felperes nevét is tartalmazza, rá vonatkozóan is tartalmaz tényállításokat. [60] Az elsőfokú bíróság az adott ügyben – az ismertetett szempontokat figyelembe véve – tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a kifogásolt közlés a felperesre vonatkozik. A cikk középpontjában egyéb érdekelt1 „pedofil botránya” és a gyermekvédelmi tüntetés szervezőinek, felszólalóinak erre adott vagy éppen hiányzó reakciója áll. Ismerteti a egyéb érdekelt1-gyel szemben felhozott vádakat, azt, hogy egy magánszemély feljelentése alapján a rendőrség nyomozást rendelt el, és név szerint megjelölve a szervezőket és felszólalókat ismerteti az ügyre adott reakcióikat, illetve annak elmaradását. A sajtóközlemény elsőként a felperes személyével, az adott ügyben való megnyilvánulásának minőségével foglalkozik, a tüntetés egyik főszervezőjeként megjelölve őt. [61] Az írás – azt a szabad véleménynyilvánítás korlátainak adott esetre vonatkozó meghatározásánál alkalmazandó, a 3329/
  1. (XII. 8.) és 13/
  2. (IV.18.) AB határozatokban kialakított teszt alapján vizsgálva – közügyben való megszólalásnak minősül. A gyermekvédelem, annak anomáliái, a feltárt pedofil bűncselekmények a társadalmat élénken foglalkoztató kérdések, magának a tüntetésnek a megszervezésére is az erre való figyelemfelhívás céljával került sor. Az ítélet arra vonatkozó megállapításai, hogy egyéb érdekelt2nek milyen bizonyítékok állnak a rendelkezésére, a neki beszélő tanúk hitelesek-e, egyéb érdekelt1 a terhére rótt cselekményeket elkövette-e, a jelen per kereteit meghaladó bírói értékelésnek minősülnek. Az adott ügyben a feljelentés tartalmának vizsgálata és megítélése a jogvita kereteit túllépi, az erre vonatkozó feltételezések közlése a per keretei közül való kilépést, a kereseten való túlterjeszkedést jelent. [62] Az írás egyéb érdekelt1-t tévesen a tüntetés szervezőjeként megjelölő közlése nem a felperesre, hanem kifejezetten egyéb érdekelt1 cselekvőségére vonatkozó kijelentés. Ez a közlés a cikk egyéb, felperest érintő kijelentéseivel (a tüntetés egyik főszervezője, az ügyben való megnyilvánulásának minősítése) együtt vizsgálva sem tartalmaz a felperesre vonatkozó valótlan tényállítást, a Ptk. 2:
  3. §
(1)bekezdése és az Smtv. 12. §
(1)bekezdése alapján elvégzett vizsgálat szerint a keresetben sérelmezett közlés a felperest nem érinti. [63] A felperes kereshetőségi jogát a tüntetésnek a felperes által megjelölt, általa a cikkből kiolvasott – valótlannak ítélt – narratívától való elhatárolásának szándéka sem teremti meg. A sajtó-helyreigazítási perben nincs jogi jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes mennyiben tekinti magára nézve sértőnek a más személyre vonatkozó közlést, mert a perben kizárólag a saját személyére vonatkozó valótlan tény igazítható helyre. [64] Az írás felperes által feltételezett szándéka sem teszi a kifogásolt közlést a felperesre vonatkozóvá, az az ő cselekvőségére vonatkozó valótlan állítást ennek figyelembevételével sem tartalmaz. A kért tartalmú helyreigazítás ennek, a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.130/2025/4 9 személyiségvédelem egyéb, a Ptk.-ban szabályozott eszközeinek igénybevételével esetlegesen orvosolható sérelemnek a kiküszöbölésére nem alkalmas, a helyreigazítás szövegéből az nem is derül ki, hogy az alperes a felperes vonatkozásában állított-e (ezen belül pontosan milyen) valótlan tényt. [65] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította. [66] A fellebbezés eredményes, a felperes az első- és másodfokú eljárásban is pervesztes; a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó rendelkezéseit is megváltoztatta, mellőzve a hírportál üzemeltetőjének marasztalását. [67] A Pp. 364. § utaló rendelkezése szerint irányadó Pp. 81. §
(1),
(2)és
(5)bekezdése, a 83. §
(1)bekezdése és a 499. §
(1)bekezdése alapján a felperest kötelezte a hírportál üzemeltetője részére az alperes jogi képviselőjének munkadíjából álló együttes elsőés másodfokú perköltség megfizetésére. Annak mértékét az elsőfokú eljárásra vonatkozóan az áfafizetési kötelezettség figyelembevételével a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdése szerint, 4 munkaóra alapulvételével (24.000 forint), a másodfokú eljárásban a 17/2014. (XII. 9.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése alapján 2 munkaóra alapulvételével állapította meg, utóbbi esetben azzal, hogy a jogszabály szerint a munkadíj mértéke nem lehet kevesebb az ügyvédi óradíj ötszörösénél (35.000 forint). [68] A tárgyi illetékfeljegyzési jogra tekintettel meg nem fizetett 36.000 forint kereseti és 48.000 forint fellebbezési illeték megtérítésére is a pervesztes felperest kötelezte a másodfokú bíróság a Pp. 83. §
(1)bekezdése, a 102. §
(1)bekezdése, a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése alapján, az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény
  2. §
(3)bekezdés b), c) pontjára, a 42. §
(1)bekezdés a) pontjára, a 46. §
(1)bekezdésére, valamint a 62. §
(1)bekezdés f) pontjára tekintettel. [69] Az egyes adótörvények módosításáról szóló
  1. évi XLV. törvény
  2. §-ával megállapított Itv.
  3. §-ának
(4)bekezdése alapján a fizetendő illeték a bírósági határozat jogerőre emelkedésétől – a jelen esetben az ítélőtáblai határozat meghozatalának napjától – számított
  1. napon esedékes. [70] A másodfokú bíróság tájékoztatja a felperest, hogy az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Amennyiben az illeték megfizetésére történő felhívásnak önként nem tesz eleget a megjelölt határidőben, az illeték behajtására és megfizetésére az Itv. és az adóigazgatási eljárásokra irányadó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Budapest,
  2. május
  3. Dr. Kovács Helga s.k. a tanács elnöke Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.130/2025/4 Dr. Kovács Éva s.k. előadó bíró 10 Dr. Stecbauer Anita s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.