A határozat elvi tartalma: Ha a fél kérelmében több engedélyezési okra is hivatkozik, de kérelme tartalmilag hiányos, úgy a Kúria a törvényi feltételeknek megfelelő körben a kérelmet elbírálja, ugyanakkor a tartalmilag hiányos engedélyezési okok körében mellőzi az érdemi elbírálást. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Pfv.III.21.062/2021/
- szám A tanács tagjai: Salamonné dr. Piltz Judit a tanács elnöke Dr. Zumbók Péter előadó bíró Dr. Döme Attila bíró A felperes: Felperes1 (Cím2) A felperes képviselője: Dr. Pataky Tibor ügyvéd (Cím3) Az alperes: Alperes1 (Cím1) Az alperes képviselője: Molnár és Társa Ügyvédi Iroda (Cím4, ügyintéző: dr. Molnár István ügyvéd) A per tárgya: megtérítési igény A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 2.Gf.75.085/2021/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.G.300.603/2020/
- Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálatot megtagadja. A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem le nem rótt, 89.000 (nyolcvankilencezer) forint összegű illetéke az állam terhén marad. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] A felperes és T.J. egyéni vállalkozó
- május 21-én kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződést kötött a ... forgalmi rendszámú tehergépjármű vontató (továbbiakban: vontató) vonatkozásában. Az alperes és T.J. egyéni vállalkozó
- május 23-án kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést kötött a ... forgalmi rendszámú Kúria III.Pfv.21.062/2021/2 2 tehergépjármű pótkocsi (továbbiakban: pótkocsi) vonatkozásában. A fenti vontatóból és pótkocsiból álló gépjárműszerelvény
- január 8-án Németországban a ... számú autópályán a szalagkorlátnak ütközött és ezzel kárt okozott. Az egyik károsult a közútkezelő, a másik károsult a W. GmbH volt. [2] A felperes a fenti káresemény kapcsán összesen 28.547,59 euró kárt fizetett meg: 18.740,57 eurót a német közútkezelőnek, míg 9.807,02 eurót a W. GmbH-nak. [3] A felperes kérte az alperestől a fenti kártérítési összeg felének megfizetését, amitől az alperes elzárkózott. [4] A felperes keresetében 4.451.053 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete jogszabályi hivatkozása a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló
- évi LXII. törvény (a továbbiakban: Kgfb. tv.)
- és
- §-a volt, de felhívta még a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK Európai Parlament és Tanács rendeletét (a továbbiakban: Róma I. rendelet), a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 864/2007/EK Európai Parlament és Tanács rendeletét (a továbbiakban: Róma II. rendelet), az Európai Unió Bíróságának C-359/
- és C-475/14., számú egyesített ügyekben hozott ítéletét (a továbbiakban: ERGO ítélet) és a német jog több rendelkezését. Álláspontja szerint a Róma I-II. rendeletek és az ERGO ítélet alapján a kárt okozó üzembentartók és a károsultak közötti jogviszonyra a német jogot kell alkalmazni. Ez a jog határozza meg az üzembentartók felelősségének mértékét, ami a károsultakkal szemben egyetemleges, egymás között pedig főszabályként egyenlő arányú. [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [6] Valónak fogadta el a perbeli kárbiztosítási szerződések létrejöttét és tartalmát, a biztosítási esemény bekövetkezését, a felperes által a károsultaknak kifizetett kártérítés összegét. [7] Elsősorban a felperes kereshetőségi jogát vizsgálta, amelyhez meg kellett állapítani az alkalmazandó jogot. Kifejtette, nem vitás, hogy külföldi tényállási elem merült fel: a per alapját képező baleset külföldön következett be, károsultjai külföldi jogi személyek voltak, ezért nemzetközi deliktuális kártényállás esete áll fenn. A felek közötti jogvita lényegét abban határozta meg, hogy a perbeli tényállás alapján a felperes érvényesíthet-e a német jog rendelkezéseire hivatkozással megtérítési igényt az alperessel szemben vagy sem. [8] Hivatkozása szerint az irányadó Róma II. rendelet
- cikkének
(1)bekezdése szerint a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli (azaz deliktuális) kötelmi viszonyra főszabály szerint annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezett. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a perbeli járműszerelvénnyel külföldön, külföldi személynek, szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre a külföldi (német) jog rendelkezései az irányadók. [9] Megállapította, hogy a Róma II. rendelet
- cikke szerint alkalmazandó külföldi jog irányadó ilyen esetben különösen a felelősségre vonható személyek meghatározására, a felelősség alapjára és mértékére, a felelősség alóli mentesülés indokaira, valamint a felelősség bármiféle korlátozására vagy megosztására; és a károsultak kára Németországban következett be, ezért a Róma II. rendelet
- cikkében foglaltak tekintetében a német jog irányadó. Álláspontja értelmében ezt erősítették meg az ERGO ítélet 48-
- pontjai. [10] Kifejtette: a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosítónak az a kötelezettsége, hogy – a biztosított helyett – megtérítse a károsultnak okozott kárt; a kötelem tehát a biztosító és a – kárért felelős – biztosított közötti biztosítási szerződésből Kúria III.Pfv.21.062/2021/2 3 fakad, és mivel a kártérítés alapja egy szerződéses kötelezettség, ezért a Róma I. rendeletet kell alkalmazni a biztosító és a biztosított közötti kötelmi jogviszonyra. [11] Hangsúlyozta, hogy a felek között nem áll fenn szerződéses kapcsolat. A felperes szerződésen kívüli megtérítési igénnyel lép fel az állítása szerinti másik károkozó felelősségbiztosítójával szemben azon kár megtérítése iránt, amit a károsultaknak megtérített. A Róma II. rendelet
- cikke értelmében, amennyiben egy személyt („a hitelezőt” - jelen esetben a károsultat) szerződésen kívüli követelés illet meg egy másik személlyel („a kötelezettel” - a felperes állítása szerint az alperessel) szemben, és egy harmadik személy köteles a hitelezőt kielégíteni, vagy ténylegesen e harmadik személy (jelen esetben a felperesi érvelés szerint a felperes) elégítette ki a hitelezőt az említett kötelezettség alapján, úgy a harmadik személy e kötelezettségére irányadó jog határozza meg, hogy a harmadik személy jogosult-e – és ha igen, milyen mértékben – a kötelezettel szemben gyakorolni azon jogokat, amelyekkel a hitelező rendelkezett a kötelezettel szemben a jogviszonyukra irányadó jog alapján. E rendelkezésből az következik, hogy a károsultak jogai tekintetében az esetleges törvényi engedményezés kérdését a károsultak kárának harmadik személy – nevezetesen a felelősségbiztosítást nyújtó felperes – általi megtérítési kötelezettségére alkalmazandó jog rendezi. Ez a Róma I. rendelet
- cikke értelmében a biztosító szokásos tartózkodási helye szerinti nemzeti, azaz a magyar jog. [12] Rámutatott továbbá, hogy a Róma II. rendelet
- cikke értelmében azt kellett vizsgálni, hogy a felperes által hivatkozott Kgfb. tv.
- §
(1)bekezdése és
- §-a, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- §-a szerinti anyagi jogi rendelkezések olyan törvényi engedménynek minősülnek-e, amelyek kimondják, hogy a felperes helytállási kötelezettsége teljesítésével (a kártérítés külföldi károsultak részére történő megfizetésével) megszerezte a külföldi károsultak jogait; azaz a felperes a törvényi engedmény folytán a károkozó helyett belépett-e a releváns külföldi elemet tartalmazó – szerződésen kívül okozott kár folytán létrejött – kötelmi jogviszonyba. [13] A Kgfb. tv.
- §
(1)bekezdése és
- §-a felhívásával megállapította, hogy az elsődlegesen előterjesztett kereseti jogalapi hivatkozások megalapozatlanok: a jogszabályhelyek ugyanis egyértelműen rendezik, hogy a károsult (és nem a károkozó) joga az, hogy a károkozó helyett közvetlenül a károkozó kötelező gépjárműfelelősségbiztosítójához forduljon kára megtérítése iránti igényével. Ezen túlmenően egyértelműen, különösebb értelmezést nem igénylően deklarálja a jogalkotó, hogy a biztosítót törvényi engedmény a saját biztosítottja jogai vonatkozásában illetik meg, de nem a károsult jogai tekintetében. [14] Rögzítette ezért, hogy a felperes nem a károsult, hanem a biztosítottja, vagyis a károkozó jogait szerezte meg. Ugyanakkor a Róma II. rendelet
- cikke alapján a felperes csak akkor fordulhatna közvetlenül az alpereshez kártérítési igénnyel, ha a károsult helyébe lépett volna. Ennek hiányára tekintettel megállapította, hogy az alperessel szemben közvetlen kereshetőségi joggal a felperes nem rendelkezik. [15] A felperes fellebbezése folytán eljárt a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [16] Kiemelte, hogy – figyelemmel a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §-ára – az első- és másodfokú bíróság is kizárólag a felperes által megjelölt jogcím alapján vizsgálhatta a keresetet. Érvelése szerint emiatt az elsőfokú bíróságnak kizárólag a Kgfb. tv.
- §-ára alapított igény megalapozottságát kellett vizsgálnia. E körben helytállónak találta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, amelyet további indokokkal egészített ki. Kúria III.Pfv.21.062/2021/2 4 [17] A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő, az utóbbit a Pp.
- §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontjára alapozta. [18] Kérelme szerint a jogerős ítélet sérti a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Nmjtv.) 8. §-át, a Kgfb. tv. 13. §
(2)bekezdését,
- §-át, a német Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: BGB) 421.,
- és
- §-át, az StVG 7.,
- és
- §-át, valamint a Ptk. 6:22., 6:
- és 6:
- §-át. [19] Jelezte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem pusztán azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással, hanem az indokolás kiegészítésével hagyta helyben. Ennek ellenére a Pp.
- §
(1)bekezdése,
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontja alapján a felülvizsgálat engedélyezését kérte. Hivatkozása szerint a joggyakorlat egységének és továbbfejlesztésének biztosítása érdekében, valamint a felvetett jogkérdés különleges súlyára és társadalmi jelentőségére tekintettel indokolt a felülvizsgálat, egyúttal utalt a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/2017. (IX. 13.) PK vélemény (a továbbiakban: 2017-es PK vélemény) 1. és 3. pontjára is. [20] Az elvi jelentőségű kérdést abban határozta meg, hogy az ERGO ítéletet hogyan kell alkalmazni a magyar szabályok figyelembevételével, vagyis akkor, amikor a magyar biztosító által biztosított és magyar üzembentartású vontatóból, valamint magyar biztosító által biztosított és magyar üzembentartású pótkocsiból álló járműszerelvény Németországban okozott balesetet, és a károsult részére a német jog alapján kellett kártérítést teljesítenie a magyar biztosítónak. Hivatkozott arra, hogy a gyakorlat nem egységes abban, hogy az ERGO ítéletre figyelemmel a magyar jog alapján a károsult kárát megtérítő felelősségbiztosító a járműszerelvény másik felelősségbiztosítójával szemben a kifizetett kártérítési összeg 50%ának erejéig megtérítési igényt érvényesíthet-e. E körben több első fokon, járásbírósági vagy másodfokon, törvényszéki szinten folyamatban lévő ügyre hivatkozott, amiből egy zárult le jogerősen (a jelen perrel azonos eredménnyel). [21] Állította, hogy számos ügy van folyamatban, a jogegység megbomlásának a veszélye fennáll, hiszen az eljáró tanácsok többféle álláspontot alakítottak ki, és a felvetett jogkérdésben a Kúria még nem hozott döntést. Álláspontja szerint olyan elvi jelentőségű kérdésről van szó, amelyben szükséges, hogy a Kúria a döntésével egységes bírósági gyakorlatot alakítson ki. [22] Előadta: a felvetett jogkérdés különleges súlyát és társadalmi jelentőségét az általa állított jelentős számú első- és másodfokú ügy igazolja, amelyekben a perbeli jogkérdés elbírálásának is jelentősége van. [23] Hivatkozott a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (BGH) 2021. március 3. napján a IV ZR 312/19 számú ügyben meghozott ítéletére, amely szerint a nemzetközi vonatkozású ügyekben irányadó, hogy a vontató felelősségbiztosítóját a pótkocsi felelősségbiztosítójával szemben 50%-os megtérítési igény illeti meg. [24] A Pp. 408. §
(1)bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi perben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték, illetve annak a 21. §
(1)-
(4)bekezdései alapján, továbbá a 21. §
(5)bekezdésének az egyesített perekre történő megfelelő alkalmazásával megállapított értéke az ötmillió forintot nem haladja meg. Ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetése iránt indított perekre, valamint a tartási vagy élelmezési követelés, egyéb járadék iránt indított perekre. Kúria III.Pfv.21.062/2021/2 5 [25] A Pp. 408. §
(2)bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálatnak vagyonjogi perben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben. Az első- és másodfokú bíróság ítéletének összevetése alapján az utóbbi azonos jogszabályi rendelkezések alapján és azonos jogi indokolással hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, bár az indokolást kiegészítette. A BH 2020.325. szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a másodfokú bíróság alapvetően azonos jogi indokolással hagyja helyben az elsőfokú ítéletet, ugyanakkor a döntés indokait további érvekkel is kiegészíti. [26] Mivel az adott esetben a felülvizsgálatot a Pp. 408. §
(1)és
(2)bekezdése is kizárta, ezért a felperesnek a felülvizsgálat engedélyezését kellett kérnie. [27] A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben foglaltakkal kapcsolatban a Kúria álláspontja a következő. [28] A Kúria előrebocsátja, hogy az 1/
- (VII. 12.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény)
- pontja szerint a Kúria Polgári Kollégiuma a 2017-es PK véleményt meghaladottnak tekinti. [29] A PK vélemény
- pontja értelmében a Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria jogegységi határozatban, az általa a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett eseti határozatban még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. A fél az engedélyezés alapjául szolgáló határozatokat a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében köteles pontosan megjelölni azzal, hogy első fokon jogerőre emelkedett határozatra nem hivatkozhat. [30] Ezzel szemben a felperes nem fogalmazta meg azt – a megsértett jogszabályhellyel összefüggésbe hozható – elvi jelentőségű jogkérdést, ami a felülvizsgálat engedélyezésének alapját képezné. Az ugyanis nem elvi jelentőségű jogkérdés, miként kell alkalmazni az ERGO ítéletet a perbeli tényállás mellett. Az eljárt bíróságok továbbá a Róma I-II. rendeletet alkalmazták, amelyek értelmezésére adott iránymutatást az ERGO ítélet. [31] A felperes ugyan felsorolta az első- és másodfokon folyamatban lévő perek ügyszámát, de azok alapján nem állapítható meg, hogy a perbelivel azonos vagy hasonló tényállás mellett azonos jog érvényesítésére irányulnának. Magából a kérelemből viszont kiderül, hogy egyetlen ügyben hoztak jogerős ítéletet (a perbelivel azonos eredménnyel), minden más ügy folyamatban van. Nem igazolt tehát, hogy nem egységes a joggyakorlat, illetve a jogegység megbomlásának a veszélye nem állapítható meg. [32] A PK vélemény
- pontja értelmében a Kúria a joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségességére figyelemmel a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes ugyan, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel nem támogatható. [33] A felperes kérelme elvi jelentőségű jogkérdés felvetése hiányában ebből az okból is eleve alaptalan. Emellett az engedélyezés iránti kérelem nem támasztja alá, hogy a perbelivel azonos tényállás és alkalmazandó joganyag mellett a bírói gyakorlat már kialakult és egységes volna. Ezzel a beadványban írtak éppen ellentétben állnak. Nincs tehát olyan Kúria III.Pfv.21.062/2021/2 6 joggyakorlat, amely a társadalmi vagy gazdasági viszonyok megváltozása, vagy jogszabályváltozás okán indokolttá tenné a felülvizsgálatot. [34] A PK vélemény
- pontja szerint a Kúria a felvetett jogkérdés különleges súlyára figyelemmel a felülvizsgálatot egyebek mellett akkor engedélyezi, ha a jogkérdés nagy számban előforduló, új típusú ügyben merült fel. A Kúria a felvetett jogkérdés társadalmi jelentőségére figyelemmel a felülvizsgálatot különösen akkor engedélyezi, ha a jogalanyok széles körét érinti. [35] Az elvi jelentőségű jogkérdés egyértelmű meghatározásának hiányában sem annak különleges súlya, sem társadalmi jelentősége nem ítélhető meg. [36] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp.
- §
(1)-
(2)bekezdései szerint megtagadta. [37] A felperes teljes személyes illetékmentessége [az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés d) pontja] folytán le nem rótt, az Itv. 50. §
(2a)bekezdés a) pontja alapján számított illeték a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. [38] A végzés ellen a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,
- október
- Salamonné dr. Piltz Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Zumbók Péter s.k. előadó bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM