A határozat elvi tartalma: Nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a kérelmező az eredeti kérelmében csak a per észszerű időt meghaladó tartamára igényelt vagyoni elégtétel összegét – az alapul vett időszak változatlanul hagyásával – a per (eljárási szakasz) teljes figyelembe vehető időtartamára járó vagyoni elégtétel összegére felemelje. DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pkf.II.20.380/2026/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a Kálóczy és Társai Ügyvédi Iroda (eljáró: dr. Farkas K. Anita ügyvéd, cím) által képviselt kérelmező neve (cím) kérelmezőnek – a dr. ... bírósági titkár által képviselt ... Törvényszék (cím) kérelmezett ellen vagyoni elégtétel iránt indított nemperes eljárásban a Debreceni Törvényszék 31.Pk.20.222/2026/
- számú végzése ellen a kérelmezett által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő végzést: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti; a fellebbezett részében helybenhagyja. Kötelezi a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmező javára 15 (tizenöt) napon belül az általános forgalmi adót is tartalmazó 22 225 (huszonkétezer-kétszázhuszonöt) forint másodfokú költséget. Megállapítja, hogy 10 428 (tízezer-négyszázhuszonnyolc) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Ez ellen a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A tényállás [1] A kérelmező mint felperes, valamint 'I.r. alperes' és 'II.r. alperes' alperesek között a
- január
- napján előterjesztett keresetlevéllel indult peres eljárás a Budai Központi Kerületi Bíróságon P.20.187/2023., majd P.21.350/
- számon kölcsön megfizetése iránt. [2] A per a kerületi bíróság a kérelmező által
- január 5-én átvett,
- január 21-én jogerőre emelkedett ítéletével fejeződött be. A kérelem és az ellenirat [3] A kérelmező az eljárás elhúzódása miatt kérte a kérelmezettet az eredeti kérelme szerint a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
- évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.)
- §-ának
(1)bekezdése szerint a per elsőfokú eljárási szakasza
- január
- és
- február
- közötti figyelembe vehető időtartamából az észszerű időn felüli 212 nap időtartamára 84 800 forint vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezni. [4] A kérelmezett az elleniratában a kérelmet – nem jelölve meg a Pevtv.
- §-a
(3)vagy
(4)bekezdése szerint levonandó időszakot – egészében elismerte. [5] Az elleniratot követően – a jogvesztő határidőn belül,
- április 2-án – a kérelmező a kérelmét módosította, és a vagyoni elégtétel iránti igényét az elsőfokú eljárási szakasz teljes számított időtartamára, 1112 napra, 444 800 forint összegben terjesztette elő. A megváltoztatott kérelemre tett elleniratában a kérelmezett – továbbra sem állítva levonandó időszakokat – a meg nem engedhető kérelemváltoztatás elutasítását kérte. Az elsőfokú végzés [6] Az elsőfokú bíróság kötelezte a kérelmezettet a kérelmező javára 432 400 forint vagyoni elégtétel és 10 786 forint perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.380/2026/2 2 kérelmet elutasította. A kérelmezőt kötelezte az államnak 400 forint eljárási illeték megfizetésére és megállapította, hogy 12 944 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [7] A per számított időtartamát a Pevtv.
- §-ának
(2)bekezdése értelmében
- január
- és
- január
- napja közötti 1081 napban állapította meg és mivel a per figyelembe vehető időtartama a Pevtv.
- §-a
(2)bekezdésének a) pontjában meghatározott harminc hónapos észszerű időtartamot meghaladta, és a kérelmezett nem kért egyes időszakok figyelmen kívül hagyását, így a kérelmező a Pevtv. 7. §-ának
(1)bekezdése alapján erre az időszakra vagyoni elégtételre jogosult. Ennek alapján a 1081 napra járó 432 400 forint vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezte a kérelmezettet és ezt meghaladóan a kérelmet elutasította. [8] A kérelem megváltoztatását megengedhetőnek találta. Kifejtette: a Pevtv. nem tartalmaz olyan előírást, amely az elsőfokú eljárásban korlátozná a kérelem és az ellenirat megváltoztathatóságát. Ebből következően az azonos vagy hasonló ténybeli és jogi alap mellett általában a teljes elsőfokú nemperes eljárásban helye van a kérelem megváltoztatásának. A vagyoni elégtétel iránti nemperes eljárás sajátosságai alapján kialakult bírói gyakorlat szerint annak nincs akadálya, hogy az érvényesített időszakon belül a kérelmező megváltoztassa a korábban tett, az igénye érvényesítését érintő nyilatkozatait, ezen belül módosítsa az egyes időszakok levonhatóságára tett nyilatkozatát, amely következtében akár a vagyoni elégtétel kért összegét is felemelheti. A jelen ügyben a kérelmező a megváltoztatott kérelmét nem terjesztette ki az eredeti kérelemben nem érvényesített időszakra, minthogy már eredetileg is a 2023. január 20. és 2026. február 4. közötti időszakot jelölte meg az igényérvényesítés alapjául, csupán az észszerű időtartamot meghaladóan vette számításba a kérelem alapjául szolgáló napok számát, lényegében olyan levonandó időszakot vett figyelembe, ami a törvényi rendelkezésekből nem következik. Ebből fakadóan az ezt a levonást már nem tartalmazó kérelemváltoztatás elutasításának nem volt helye. [9] Az eredeti kérelemhez képest a kérelmezőt 97 %-os mértékben találta pervesztesnek és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. §-ának
(2)bekezdése alapján kötelezte a kérelmezettet a felszámított, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII.9.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.) 3. §-a
(1)bekezdésének a) pontja és
(3)bekezdése alapján megállapított összegű elsőfokú költségének a megfizetésére, továbbá megállapította, hogy a marasztalási összeghez igazodó, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 42. §-a
(1)bekezdésének g) pontja szerinti elsőfokú eljárási illetéket a pervesztessége arányában a kérelmező köteles megfizetni, míg a kérelmezett személyes illetékmentessége folytán a fennmaradó eljárási illeték a Pp. 102. §-ának
(6)bekezdése szerint az állam terhén marad. A fellebbezés és a fellebbezésre tett észrevétel [10] A kérelmezett a fellebbezésében a végzés részbeni megváltoztatásával a vagyoni elégtétel 84 800 forintot meghaladó részében elutasítását kérte. [11] Előadta: a kérelmező eredetileg kizárólag az észszerű időt meghaladó időszakra érvényesítette az igényét, az ellenirat előterjesztését követően pedig kérelemváltoztatásnak már nem volt helye, azt el kellett volna utasítani. A kérelmező az igényét egyértelműen és kizárólag az eljárás általa számított 900 napos időtartamot követő időszakra, összesen 212 időtartamra érvényesítette. A bírói gyakorlat értelmezése szerint az érvényesített időszakon belül jogosult a kérelmező megváltoztatni a kérelmét, ez az időszak pedig a kérelem alapján nem az eljárás teljes időtartama volt, hanem a kereset benyújtását követő
- naptól az eljárás befejezéséig tartó időszak, ezen az érvényesített időszakon belül volt jogosult a kérelmező a kérelmén változtatni, olyan időszakra viszont, amelyre az igényét eredetileg nem érvényesítette, a következetes joggyakorlat szerint nem volt jogosult Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.380/2026/2 3 kiterjeszteni. A kérelem „tájékoztatásként” adta csak elő, hogy a per
- január 20.és
- február
- között volt folyamatban. Helyesen a megjelölt eljárást kell az igény alapjaként tekinteni, az, hogy mi a kérelem alapja és mit jelöl meg ezt követően a kérelmező érvényesített időszaknak, nem azonosak. Az elsőfokú bíróság nem tekinthette volna úgy, hogy a teljes eljárási időtartam a kérelemmel érvényesített időszak. Ezért akkor járt volna el helyesen, ha a meg nem engedett kérelemváltoztatást elutasítja. [12] A kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helyes indokai alapján való helybenhagyását kérte. Felhívta: a kérelmezett nem jelölte meg azt a jogszabályi előírást, amely akadályát képezte volna a kérelem megváltoztatásának. Téves az a hivatkozás, hogy a kérelmező az igényérvényesítés alapjaként megjelölt időtartamot puszta tájékoztatásként adta volna elő. A másodfokú bíróság döntése [13] Az ítélőtábla a kérelmezett fellebbezését a következők szerint nem találta alaposnak: [14] Mint ahogy azt az elsőfokú bíróság is helyesen felhívta: a Pevtv. valóban nem tartalmaz olyan előírást, amely az elsőfokú eljárásban korlátozná a kérelem és az ellenirat megváltoztathatóságát. Irányadó a
- §-ának
(4)bekezdése utaló szabálya alapján a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (Bpnp.) 1. §-ának
(3)bekezdése, amely értelmében az eljárás nem különül el perfelvételi és érdemi tárgyalási szakra, és azokat az eljárási cselekményeket, amelyek megtételét a Pp. a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig teszi lehetővé, az elsőfokú eljárás befejezéséig lehet megtenni. Mivel pedig a Pp. a perfelvétel lezárása előtt úgy rendelkezik a 185. §-ának
(1)bekezdése szerint, hogy a perfelvétel során keresetváltoztatásnak akkor van helye, ha a megváltoztatott kereset ugyanabból vagy – ténybeli és jogi alapon – összefüggő jogviszonyból ered, mint a korábbi kereset, ezért ebből az következik, hogy az azonos vagy hasonló ténybeli és jogi alap mellett a teljes elsőfokú nemperes eljárásban helye van a kérelem megváltoztatásának. A nemperes eljárás a peres eljárásra utaló szabályai azonban nem csupán speciálisak – azaz eltérő előírás hiányában alkalmazandók –, hanem viszonylagosak is, azaz a polgári perrendtartási szabályok nem csupán az eltérő szabályozás esetén, hanem akkor sem alkalmazandók, ha ugyan nincs a nemperes eljárásra vonatkozó speciális rendelkezés, de a perrendi szabály a polgári nemperes eljárás sajátosságaival nem egyeztethető össze. [15] Ezeket a sajátosságokat a bírói gyakorlat – az elsőfokú bíróság által is helyesen felhívott – a Pevtv. 11. §-a
(6)bekezdésében és a 15. §-a
(2)bekezdésében határozta meg. Az előbbi jogszabályi előírás szerint jogerősen befejezett bírósági eljárással kapcsolatban a fél az igényérvényesítésre irányuló nemperes eljárást a bírósági eljárást befejező jogerős határozat kézhezvételétől számított négyhónapos jogvesztő határidőn belül indíthatja meg. Az utóbbi jogszabályi rendelkezés értelmében pedig a bíróságnak az ellenirat beérkezését követő három hónapon belül az eljárást befejező érdemi határozatát meg kell hoznia. Szemben állna a törvényi rendelkezések alkalmazhatóságával az a következtetés, amely szerint az ellenirat beérkezését követően a kérelmező az igényét az eredetileg nem érvényesített időszakokra is kiterjeszthetné. A felhívott jogszabályi rendelkezésekkel, a jogintézmény rendeltetésével, a nemperes eljárás sajátosságaival összhangban áll az értelmezés, amely szerint annak nincs akadálya, hogy az érvényesített időszakon belül a kérelmező megváltoztassa – különösen az elleniratban előadottak ismeretében – a korábban tett, az igénye érvényesítését érintő nyilatkozatait, ezen belül módosítsa az egyes időszakok levonhatóságára tett nyilatkozatát, amely következtében akár a vagyoni elégtétel kért összegét is felemelhesse. Ennek során ugyanis sem a szükségszerűen vizsgálat alá vont érvényesített időszak eljárási cselekményeinek megítélése folytán a bíróság intézkedési kötelezettségére meghatározott Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.380/2026/2 4 törvényes határidő sem lehetetlenül el, mint ahogy – befejezett ügyek esetében – a kérelem előterjesztésére írt jogvesztő határidő sem sérülhet. Mindezek alapján az az értelmezés alakult ki a jogalkalmazásban, hogy a vagyoni elégtétel iránti nemperes eljárásokban a kérelem megváltoztatásának az elsőfokú eljárás befejezéséig helye van egyrészt azzal a korlátozással, hogy a Pevtv. 11. §-a
(6)bekezdésében írt jogvesztő határidőn túl érvényesített követelésre a kérelem nem terjeszthető ki (emelhető fel), az ennek ellenére megváltoztatott kérelmet ebben a részében vissza kell utasítani, a kérelem a kérelmezettel közlése után az eljárást ebben a részében meg kell szüntetni; másrészt azzal a korlátozással, hogy az ellenirat beérkezését követően a kérelmező az igényét – még a jogvesztő határidőn belül érvényesített követelésre – az eredetileg nem érvényesített időszakokra nem terjesztheti ki, az ennek ellenére megváltoztatott kérelmet ebben a részében el kell utasítani (ekként: Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.271/2023/2., Pkf.II.20.360/2023/2., Pkf.II.20.364/2023/2., Pkf.I.20.174/2024/2., Pkf.I.20.227/2024/2., Pkf.IV.20.212/2025/2.). A kérelmező a jogvesztő határidőn belül, az elsőfokú ítélet
- január 5-i kézbesítésétől számított 4 hónapon belül, április 2-án változtatta meg a kérelmet. [16] A kérelmező akként változtatta meg a kérelmét, hogy az eredetileg csak az észszerű időn felüli időtartamra érvényesített vagyoni elégtétel iránti követelését az elsőfokú eljárási szakasz teljes figyelembe vehető időtartama után járó vagyoni elégtétel összegére emelte fel. Mivel a fellebbezés csak a kérelem megváltoztathatóságát sérelmezte, az előzőekben részletezett jogalkalmazói értelmezés alapján abban kellett állást foglalni, hogy a kérelmet ezáltal az eredetileg nem érvényesített időszakokra terjesztette-e ki. [17] Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy azzal, hogy a kérelmező az eredetileg az alappernek csak az észszerű időt meghaladó tartamára érvényesített igényét a teljes figyelembe vehető időtartamra felemelte, ezáltal a kérelmét nem terjesztette ki az eredetileg nem érvényesített időszakokra. A kérelemben ugyanis a per
- január
- és
- február
- közötti figyelembe vehető időtartamára – csak éppen annak az általa korlátozott részére – érvényesítette igényét és ugyanezen időtartamon belül, csak a módosítás alapján már ezen korlátozás nélkül adta elő a megváltoztatott követelését. Ez nem azt jelenti, hogy az észszerű időn felüli 212 nap a per elsőfokú eljárási szakaszának attól az időponttól járó időszaka, amikor az a Pevtv.
- §-a
(2)bekezdésének a) pontja értelmében a harminc hónapot meghaladta, tehát ez az időszak nem a per egyéb időtartamától elkülönült önállóan vizsgálandó perszakasz, hanem a teljes figyelembe veendő időszakra járó követelés – a kérelmező saját jogértelmezése szerint számított – része. [18] Ez az értelmezés összhangban áll a Pevtv. által bevezetett eljárási renddel: a kérelmezettnek abban az esetben, ha a kérelmező csak a per (eljárási szakasz) az észszerű időt meghaladó tartamára érvényesít igényt, ugyanúgy vizsgálnia szükséges a per (eljárási szakasz) teljes számított időtartamát és a kérelmezett ekkor is előadásokat tehet az arra az időszakra vonatkozó levonási okokról, amely alatt formálisan még az észszerű idő túllépése nem történt meg. A Pevtv. 7. §-ának
(2)bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy ha a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz figyelembe vehető időtartama meghaladja az észszerűnek minősülő időtartamot, a fél a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz figyelembe vehető időtartamához igazodó, pénzbeli igényt érvényesíthet vagyoni elégtételként; a figyelembe vehető időtartam pedig a 15. § rendelkezései értelmében a számított időtartam és a jogszabályhely
(3)és
(4)bekezdése szerint levonandó időtartamok különbsége. Csak a teljes per (eljárási szakasz) levonható időtartamainak a meghatározásával lehet választ adni arra, hogy a kérelmező vagyoni elégtételhez való jogosultságának a feltétele – a figyelembe vehető időtartam meghaladja a törvényi észszerű időtartamot – megvalósult-e. [19] A kérelmező a kérelem megváltoztatását követően is az alapper elsőfokú eljárási szakasza után érvényesített vagyoni elégtétel iránti igényt, annak tartamát is azonosan Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.380/2026/2 5 határozta meg az eredeti kérelemmel, igényét csak annyiban emelte fel, hogy az elsőfokú eljárás teljes figyelembe vehető időtartamára és nem csupán annak észszerű időtartamot meghaladó részére kérte a vagyoni elégtétel megítélését. Ezen kérelemváltoztatás a kérelmezett védekezését elvileg nem érinthette, és önmagában nem járt a Pevtv. 15. §-a
(2)bekezdésének sérelmével sem, ekként a kérelemváltoztatás a nemperes eljárás sajátosságai alapján nem volt kizárható (hasonlóan: Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.360/2023/2., Pkf.II.20.352/2026/2.). [20] Helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor a megváltoztatott kérelem alapján folytatta le az eljárást. Mivel pedig a megváltoztatott kérelemre tett elleniratában a kérelmezett továbbra sem kérte egyes időszakok figyelmen kívül hagyását, helytálló volt az elsőfokú eljárási szakasz teljes számított időtartamára meghatározott vagyoni elégtételben marasztalás. [21] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének a fellebbezett részét a Pevtv. 9. §-ának
(4)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 383. §-ának
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. [22] A kérelmezett fellebbezése nem volt eredményes, ezért a Pp. 83. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az ítélőtábla a kérelmezettet a kérelmező javára az Ükr. 3. §-a
(1)bekezdésének a) pontja és
(3)bekezdése alapján a Pp. 81. §-ának
(1)bekezdése szerint felszámított, az általános forgalmi adót is tartalmazó ügyvédi munkadíjból álló másodfokú költsége megfizetésére. [23] A Pp. 102. §-ának
(6)bekezdése értelmében az Itv. 39. §-ának
(1)bekezdése és 47. §-ának
(1)bekezdése szerint meghatározott fellebbezési illeték a kérelmezett személyes illeték-mentességére tekintettel az állam terhén marad. Debrecen,
- július
- Dr. Pribula László s.k. a tanács elnöke, előadó, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró, Dr. Árok Krisztián s.k. bíró