Bfv.1027/2025/14 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az életfogytig tartó szabadságvesztésből való feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a jelenlegi törvényi szabályozásnál korábbi vizsgálatát lehetővé tevő, az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint hiányzó jogszabályt a Kúria nem alkothatja meg, s nem pótolhatja azt az Egyezmény közvetlen alkalmazásával. Jogszabálynak az Egyezménybe ütközését a hazai bíróságok és a Kúria sem állapíthatja meg. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.1.027/2025/

1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Molnár Ferencné dr., a tanács elnöke Dr. Hornyák Szabolcs János, előadó bíró Dr. Harangozó Attila, bíró Dr. Horváth Péter, bíró Dr. Varga Eszter, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
2. április
3. Az ügy tárgya: emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény Terhelt(ek): terhelt Első fok: Másodfok: Pest Megyei Bíróság, 7.B.105/2005/68., ítélet, tárgyalás,
4. március
5. Fővárosi Ítélőtábla, 2.Bf.184/2007/8., végzés, nyilvános ülés,
6. november
7. Az indítvány előterjesztője: a Legfőbb Ügyészség Az indítvány iránya: hatályban tartás Rendelkező rész Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pest Megyei Bíróság 7.B.105/2005/
8. számú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.184/2007/
9. számú végzését hatályában fenntartja. Kúria 3.Bfv.1.027/2025/14-I. 2 A felülvizsgálati eljárásban felmerült 26.670 (huszonhatezer-hatszázhetven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A Pest Megyei Bíróság a
10. március
11. napján kihirdetett 7.B.105/2005/
12. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki különös kegyetlenséggel, több emberen, tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében és csekély mennyiségű kábítószerre megszerzéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés vétségében. Ezért – halmazati büntetésként – életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt legkorábban 30 év eltelte után bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. [2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a
13. november
14. napján jogerős 2.Bf.184/2007/
15. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az élet elleni cselekmény megnevezése helyesen több emberen, részben különös kegyetlenséggel és részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete. Egyebekben az elsőfokú ítéletet – a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés pontosítása mellett – helybenhagyta. [3] A jogerős ítéletben rögzített tényállás lényege a következő. A terhelt
16. július
17. napján ismerkedett meg a tanú1-gyel, akivel szerelmi kapcsolatot létesített, és rövidesen odaköltözött a tanú1 cím1 szám alatti lakásába. Ezen időponttól együtt nevelték a tanú1 korábbi élettársi kapcsolatából származó két kiskorú gyermekét, a dátum1 napján született egyéb érdektelen személy1-et és a dátum2 napján született elhalt sértettet. A terhelt a gyermekekkel jó kapcsolatba került, jól bánt velük, gyakran vigyázott rájuk édesanyjuk távollétében. A terheltnek ebben az időben – a tanú1-gyel való megismerkedését követően – munkahelye nem volt, jövedelemmel nem rendelkezett. 2003 szeptemberében a terhelt és a tanú1 szerelmi kapcsolata véget ért, azonban megegyeztek abban, hogy a terhelt a lakásban maradhat mindaddig, amíg nem talál magának munkát és megfelelő albérletet. Ennek fejében vállalta, hogy továbbra is vigyáz a gyerekekre szükség esetén, óvodába, bölcsödébe hordja őket, és elvégzi a gyermekek ellátásával kapcsolatos otthoni feladatokat is. A sértett és a tanú1 1992-
18. év – pontosabban meg nem határozható időpont – óta ismerik egymást, közelebbi kapcsolatban nem voltak.
19. október
20. napja előtt kb. 2 héttel a sértett és a tanú1 egy közös barátjuknál futottak össze, ahol a sértett elmondta a tanú1-nek, hogy bérbeadó lakást keres. A tanú1 erre azt javasolta, hogy menjen ki hozzá cím1 szám alatti lakásába, aludjon nála és nézzen szét ott, mivel valószínűleg olcsóbban tud lakást bérelni, mint város1-ben. Kúria 3.Bfv.1.027/2025/14-I. 3 A sértett élt is a meghívással, és
21. október
22. napján (pénteken) a délutáni órákban meglátogatta a tanú1-et. Ekkor ismerkedett meg a terhelttel, akit szimpatikusnak és barátságosnak tartott. A péntek éjszakát a tanú1 lakásában töltötte, majd, mivel tudta, hogy a tanú1-nek szombaton éjszaka dolgoznia kell, aznap már nem akart ott aludni. A terhelt azonban megkérte arra, hogy maradjon ott szombat éjszakára is, mivel együtt az időt jobban el tudnák tölteni, mint ő egyedül. A sértett a kérésnek eleget is tett, a szombat éjszakát a tanú1 lakásán töltötte, onnan
23. október
24. napján (vasárnap) ment el. Az előzetes tervek szerint már úgy volt, hogy a terhelt a
25. október 25-26-i hétvégén hazaköltözik az édesanyjához település1-be. Ezért ezen a hétvégén végig a tanú1 édesanyja, tanú2 vigyázott volna a gyermekekre tekintettel arra, hogy ez idő tájt tanú1 a hétvégeken éjjelente város1-ben virágot árult. Utóbb azonban a terhelt, a tanú1 és a sértett megbeszélte, hogy a terhelt mégis marad a lakásban, és a sértettel együtt fognak albérletet keresni. Erről a változásról nem tudott előzetesen tanú2, így október 24-ről 25-re (péntekről szombatra) virradó éjszaka, továbbá a szombati napon is ott tartózkodott a lakásban a terhelttel együtt. Tanú1 péntekről szombatra virradó éjszaka dolgozott, és szombaton délelőtt érkezett haza, majd délután ismét elindult „virágozni”, de előbb a nem messze lakó egyéb érdektelen személy2-höz – az új barátjához – ment át. Mivel a terhelt is a lakásban volt, tanú2 szombat éjszakára már nem maradt, és este eltávozott onnan azzal, hogy a terhelt elvállalta, hogy továbbra is vigyáz a gyerekekre. Tanú1 a fáradtsága miatt az éjszakát végül egyéb érdektelen személy2-vel töltötte, és nem ment el virágot árulni. Előzőleg azonban már telefonon megbeszélte a sértettel, hogy a következő nap város1-ben együtt próbálnak munkát keresni. Ezért tanú1 város2-ből
26. október
27. napján, vasárnap a reggeli órákban mégis város1-be utazott, ahol 9 óra 30 perckor találkozott a sértettel, aki a terhelthez hasonlóan továbbra is albérletet keresett, ezért tanú1 azt ajánlotta a sértettnek, hogy ismét látogassa meg város2-i lakásán, és beszéljen e tárgyban a terhelttel. Ezt követően a napot a tanú1 és a sértett együtt töltötték. Időközben, 11 óra körüli időben – közelebbről meg nem határozható időpontban, pontosan nem ismert okból – a terhelt kis-közepes (a sértett szempontjából nagyobb) erővel olyan súlyosan, durván és kitartóan bántalmazta gyermekkorú elhalt sértettet – többek között – a fején és a felsőtestén, hogy a gyermek a sérülései következtében életét vesztette. Szintén 11 óra körüli időpontban, de már ezen bántalmazást követően a tanú1 telefonált a terheltnek, hogy gyermekei felől érdeklődjön, amire a terhelt azt közölte, hogy az elhalt sértett beesett a nagyszobai kanapé mögé, de nem sírt, csak megijedt, annyira nem fájhatott neki. A tanú1 először megijedt, azonban miután a terhelt megnyugtatta, közölte vele, hogy csak este fognak hazamenni a sértettel együtt. A tanú2 előzetes megbeszélés nélkül, 14 óra 45 perc körüli időben megjelent tanú1 lakásán azért, hogy gyermekkorú egyéb érdektelen személy1-et elvigye cirkuszba. Az előadás 15 órakor kezdődött város2-ben, ezért tanú2 sietett, de közben megkérdezte a terheltet, hogy a kislány hogy van. A terhelt azt válaszolta, hogy a kisszobában alszik, mert nagyon elfáradt. Ezt követően a kisfiú ruháiért a kisszobába indult a tanú2, miközben a terhelt megelőzte őt és úgy állt meg a kisszobában a gyermekkorú sértett ágyánál, hogy nem lehetett közelebb lépni hozzá. Ez a körülmény feltűnt tanú2-nek, azonban különösebb jelentőséget nem tulajdonított neki, kivette a szekrényből a kisfiú ruháit, kivitte és kint felöltöztette. Amíg a cirkuszban voltak a terhelt a halott gyermeket megfürdette, átöltöztette, visszafektette a kiságyába és betakarta. Tanú2 17 óra körüli időben vitte haza gyermekkorú egyéb érdektelen személy1-et a cirkuszból, ekkor ismét érdeklődött a kislány felől, mire a terhelt közölte vele, hogy gyermekkorú elhalt sértett, amíg távolt voltak felébredt, ő megetette, megfürdette és tisztába Kúria 3.Bfv.1.027/2025/14-I. 4 tette, de már ismét alszik. Ezt követően tanú2 sietve el is távozott a lakásból, mivel nem akarta lekésni a menetrend szerinti buszjáratát. Tanú1 és a sértett a 19 óra 40 perckor induló vonattal tért vissza város2-be. Útban hazafelé meglátogatták tanú1 barátját, egyéb érdektelen személy2-t, majd cigarettát vásároltak és 21 óra 45 perc körüli időben érkeztek a lakásba. A gyermekek ekkor már saját szobájukban voltak, gyermekkorú elhalt sértett a kiságyában feküdt változatlanul az alvóruhájába betakarva. A terhelt a nagyszobában tartózkodott. A lakásban a sértett és a terhelt a közös albérletről beszélgettek, a tanú1 eközben a felsíró gyermekkorú egyéb érdektelen személy1-et kísérte ki a WC-re. A gyermekkorú sértettet ebben az időszakban senki sem nézte meg közelebbről. A terhelt a beszélgetés során elmondta, hogy hogyan történt gyermekkorú elhalt sértett beesése a kanapé mögé, elmondta azt is, hogy egy autóra, illetve egy építőkockára eshetett rá. A sérülésekről annyit mondott, hogy a kislány megütötte, lehorzsolta a fejét, megsérült az odalán és a halántékán. Azt is mondta, hogy a tanú1 orvossal nézesse meg, nehogy baja legyen az ütéstől, bár közben nem nevezte komolynak a sérülést. Valamikor 22 óra 30 perc körüli időben a sértett és a terhelt a közeli kocsmába távoztak sörért, eközben a tanú1 a nagyszobában televíziót nézett. Kb. fél óra múlva tértek vissza, majd hármasban a nagyszobában beszélgettek, a hozott sörből fogyasztottak. A sértett és a terhelt abban is megállapodtak az éjszaka folyamán, hogy a következő nap együtt mennek albérletet keresni. Kb. éjjel 1 óra körüli időben a sértett a nagyszobai fotelágyra feküdt le és rövid időn belül elaludt. Tanú1 és a terhelt tovább beszélgettek, ennek során szóba került az is, hogy a terhelt a nap folyamán megrongálta véletlenül a mosógép ajtaját, és többször közölte tanú1-gyel, hogy menjen át a fürdőszobába és próbálja ki, hogy működik-e. Ezt a beszélgetést (a mosógépről) végül azzal zárták le, hogy a terhelt közölte a tanú1-gyel, hogy a „remény hal meg utoljára”. Ezt követően 1 óra 30 perc körüli időben a nagyszobai kanapén elaludtak.
28. október
29. napján 5 óra körüli időben tanú1 felébredt, észlelte, hogy a mellette fekvő terhelt nem alszik, majd közölte vele, hogy ki kell mennie a mosdóba. A sértett eközben a fotelágyon aludt. Tanú1 távozását követően a terhelt felkelt, utólag meg nem állapítható helyről magához vett egy fanyelű, 11 cm pengehosszúságú recés konyhakést, azzal az alvó sértetthez lépett és minden előzmény nélkül, közepesnél kisebb erővel a nyakát megvágta. A sértett észlelte a szúró fájdalmat, megfogta a terhelt kezét és pulóverét, majd a terheltet magától eltolva felült. Eközben elkapta a kés pengéjét és rákiáltott a terheltre, hogy „mi a faszt csinálsz”, a terhelt ezalatt továbbra is a kést rángatta és nem szólt semmit. A sértett ezután fel akart állni, a kést megpróbálta kicsavarni a terhelt kezéből, melynek következtében a pengéje eltörött, megsebezve a kezét. Ezt követően a terhelt távozott a szobából, becsukva az ajtót, majd néhány másodperc múlva ismételten kinyitotta és visszanézett, miközben a sértett ugyanúgy rákiabált. Ekkor a terhelt becsukta az ajtót és kimenekült a lakásból. A mosdóban tartózkodó tanú1 a hangokat hallva, sietve kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, de az nekiütközött a bejárati ajtónak, amelyen éppen kifelé igyekezett a terhelt. Ekkor megkérdezte a terhelttől, hogy hová megy, aki azonban nem válaszolt, hanem felemás cipőben – a sértett barna színű bőr- és a saját fekete sportcipőjében – elrohant. Tanú1 benyitott a nagyszobába, ahol meglátta a sértettet, akinek folyt a vér a nyakából. A sértett elmondta, hogy a terhelt megvágta a nyakát. Időközben azt is hallották, hogy gyermekkorú egyéb érdektelen személy1 hangosan sír, ezért tanú1 beszaladt a kisszobába a gyerekeihez. Látva, hogy a kisfiúnak nincs semmi baja, ezt követően a kislányához ment, akit egyre hangosabban és idegesebben kezdett keltegetni, észlelve, hogy nem ébred fel. A sértett hallva tanú1 kiabálását, szintén bement a kisszobába és a kislány testét megfogva érezte, hogy az merev, és a gyermek nem lélegzik. Ezt követően kihívták a mentőket és a rendőrséget. Kúria 3.Bfv.1.027/2025/14-I. 5 Eközben a terhelt a város2-i vízmű közelében lévő erdőben öngyilkosságot kísérelt meg egy eldobott konzervdoboz recés peremével, mindkét alkarját és a nyakát megvágta. Erősen kihűlt állapotban találtak rá, és szállították be a Kórház Intenzív Osztályára. Gyermekkorú elhalt sértett halálát a bántalmazás következtében kialakult keményburok alatti nagy kiterjedésű bevérzés mellett lágyburki bevérzés, valamint a hasűri és a mellűri szervek durva sérüléseihez társult vérvesztéses shock okozta. A gyermekkorú sértett életét semminemű orvosi beavatkozás sem mentette volna meg. A keményburok alatti bevérzés, a tüdők zúzódása, a gyomor falának szakadása, a rekesz szakadása, a lép- és májroncsolódás külön-külön, önmagukban is életveszélyes állapotot eredményeztek. A sértett az őt ért bántalmazás során összesen három rendbeli sérülést szenvedett el: a bal fülkagyló horzsolását, a nyak elülső felszínén elhelyezkedő 6-7 cm-es metszett sebzést, valamint a jobb tenyér felületes sebzését. A sérülések büntetőjogi gyógytartama nyolc napon belüli. Az elszenvedett sérülés következtében a sértett sem közvetlen, sem közvetett életveszélyes állapotba nem került, azonban figyelemmel a támadott testtájékra, a támadás módjára és a támadás élet kioltására alkalmas eszközére, súlyosabb, akár a sértett halálát eredményező sérülés bekövetkezésének reális lehetősége is fennállt, amely eredmény elmaradása nem a terhelten múlott. II. [4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be.
30. §