← Magyarország

Bfv.746/2023/12 – Kúria

A határozat elvi tartalma:

  1. A csalás törvényi tényállása megvalósulásának három, egymást kiegészítő okozati összefüggés megléte a feltétele: – a tévedésnek okozati összefüggésben kell lennie a tévedésbe ejtő, vagy tévedésben tartó magatartással; a tévedésbe ejtő, tévedésben tartó magatartásnak kell előidéznie a tévedést, ehhez képest arra alkalmasnak, szándékosnak, más általinak kell lennie; – a tévedésnek okozati összefüggésben kell lennie a tévedésbe ejtett vagy tévedésben tartott vagyonjogi rendelkezésével; a tévedésnek kell kiváltania a vagyonjogi rendelkezést, s annak a megtévesztettől kell erednie; és – végül la tévedésben lévő vagyonjogi rendelkezése és a bekövetkezett kár között szintén okozati összefüggésnek kell lennie; a kárt ugyanis közvetlenül nem az elkövető (tévedésbe ejtő vagy tévedésben tartó) magatartása, hanem az általa megtévesztett személy vagyonjogi rendelkezése okozza.
  2. Az üzletszerűség megállapításának két együttes feltétele van: a tárgyi oldalon az ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények elkövetése, az alanyi oldalon pedig ennek révén rendszeres haszonszerzésre törekvés.
  3. A Btk. a bűnszövetség fogalom meghatározásánál azt értékeli, amikor a közreműködőknek, tehát a bűnszövetség tagjainak megállapodása több bűncselekmény megvalósítását célozza, anélkül azonban, hogy minden egyes bűncselekmény végrehajtásának a részleteit is megszerveznék. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.746/2023/
  4. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Molnár Ferencné dr., a tanács elnöke Dr. Idzigné dr. Novák Marianna Csilla, előadó bíró Dr. Bartkó Levente, bíró Dr. Hornyák Szabolcs János, bíró Dr. Varga Eszter, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
  5. június
  6. Az ügy tárgya: csalás bűntette és más bűncselekmények Terhelt(ek): VI. rendű Első fok: Másodfok: Kecskeméti Törvényszék, 5.B.364/2010/715., ítélet, tárgyalás,
  7. január
  8. Szegedi Ítélőtábla, Bf.III.613/2019/31., ítélet, nyilvános ülés,
  9. november
  10. Az indítvány előterjesztője: a VI. rendű terhelt Az indítvány iránya: a VI. rendű terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a csalás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a VI. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 2 elbírálva a Kecskeméti Törvényszék 5.B.364/2010/
  11. számú és a Szegedi Ítélőtábla Bf.III.613/2019/
  12. számú ítéletét a VI. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A Kecskeméti Törvényszék a
  13. január
  14. napján meghozott 5.B.364/2010/
  15. számú ítéletével a VI. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [
  16. évi IV. törvény
  17. §

(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont,
(7)bekezdés b) pont], bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 318. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont,
(7)bekezdés b) pont], 11 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében, melyből 7 rendbeli társtettesként elkövetett [1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés a) pont], 4 rendbeli bűnsegédként elkövetett [1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés c) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 3 év ügyvédi hivatás gyakorlása foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a polgári jogi igényekről, a zár alá vételről, a bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség viseléséről. [2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2020. november 24. napján jogerős Bf.III.613/2019/31. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a VI. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta, a terhére megállapított bűncselekményeket 3 rendbeli – egy esetben kísérlet – bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)alpont,
(6)bekezdés b) pont] és 9 rendbeli – egy esetben társtettesként, nyolc esetben bűnsegédként elkövetett – közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 342. § kilenc esetben
(1)bekezdés
  1. a)pont 1. fordulat, egy esetben
  2. c)pont] minősítette. A VI. rendű terhelt bűnösségét további bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont] is megállapította. A VI. rendű terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 1 év 6 hónapra, a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét 3 évre enyhítette. A VI. rendű terhelt 3 év ügyvédi foglalkozástól eltiltásra történő elítélését mellőzte. Kimondta, hogy a VI. rendű terhelt a kiszabott szabadságvesztésből annak végrehajtása estén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Őt az ellene 2 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont] és bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)alpont,
(6)bekezdés b) pont] vádja alól felmentette. Pontosította a polgári jogi igényre, a zár alá vételre vonatkozó rendelkezéseket, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a VI. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 3 [3] A másodfokú bíróság ítéletével szemben – többek között – a VI. rendű terhelt terjesztett elő másodfellebbezést. A Kúria a
  1. október
  2. napján meghozott Bhar.II.609/2021/
  3. számú ítéletével a VI. rendű terhelt másodfellebbezését – mint törvényben kizártat – elutasította. [4] Az elsőfokú bíróság által megállapított, a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás lényege a VI. rendű terheltet érintően a következő: az I. rendű terhelt a VI. rendű terheltet a III. rendű terhelten keresztül ismerte meg olyan személyként, mint aki anyagi ellenszolgáltatás ellenében adó- és jogi ügyek gyors és hatékony elintézését vállalja. Ennek megfelelően az I. rendű terhelt több alkalommal is megbízta a VI. rendű terheltet adóügyek intézésével, illetve a VI. rendű terhelt mint ügyvéd több, részben az I. rendű terhelthez köthető gazdasági társasággal kapcsolatos okiratszerkesztésben is részt vett. I. Az I. rendű terhelt mint egyéni vállalkozó 1999 év óta volt ügyfele egy takarékszövetkezetnek, az I. rendű terheltnek a takarékszövetkezetnél volt a folyószámlája. Az I. rendű terhelt és felesége, a XI. rendű terhelt az érintett időszakban szarvasmarha-, sertés-, lótenyésztéssel és élelmiszer-feldolgozással foglalkozott. 1999-ben kezdte meg az I. rendű és a XI. rendű terhelt az ökogazdaság kiépítését, amelyhez több részletben beruházási hitelt vettek fel a takarékszövetkezettől. Ezeket a kölcsönöket a terheltek szerződésszerűen visszafizették. – A cég1
  4. február
  5. napján lett megalapítva cím1 alatti székhellyel, a társaságnak cím2 alatt fióktelephelye volt. A társaság képviselője és tagja a megalapítástól kezdődően az I. rendű terhelt volt, míg a cégben ugyancsak tagként szerepelt a XI. rendű terhelt is. Időközben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Fpk.16-08-000428/
  6. számú végzésével elrendelte a cég1 felszámolását. A felszámolási eljárás közzétételére
  7. május
  8. napján került sor, amely a felszámolás kezdő időpontja. A bíróság felszámolóként a cég2-t jelölte ki, a felszámolóbiztosi feladatokat egy személy látta el. – A takarékszövetkezet az I. rendű terhelt mint egyéni vállalkozó részére a 6/
  9. (I. 22.) FVM rendelet alapján Európa Hiteleket is folyósított, amelyekbe később az egyéni vállalkozás átalakulása folytán a cég1 mint jogutód lépett be. – Az I. rendű terhelt által a takarékszövetkezettől igényelt Európa Hitel szerződések közül az egyik a
  10. március
  11. napján megkötött, majd
  12. március
  13. napján módosított, 32.000.000 forint összegű forgóeszközhitel szerződés, a másik pedig egy ugyancsak 32.000.000 forint összegű beruházási hitelszerződés volt. A szerződések fedezetét képezték a cég1 tulajdonát képező, 3 hrsz. alatt felvett ingatlanok.
  14. november
  15. napján az ingatlanok tehermentesítésre kerültek, és a hitel fedezetét ettől az időponttól a XI. rendű terhelt 1455/10000 tulajdoni hányadát képező, másik hrsz. alatt felvett ingatlan képezte. – A cég1 a hiteleket
  16. július
  17. napjáig törlesztette, ezt követően azonban semmiféle törlesztésre nem került sor. A pénzintézet
  18. április
  19. napján a szerződéseket felmondta. A cég1 a forgóeszközhitel szerződésből 14.248.613 forintot, a beruházási hitelszerződésből 14.329.062 forintot nem fizetett vissza. –
  20. évben az I. rendű terhelt egyéni vállalkozóként felkereste a takarékszövetkezetet azzal a kérelemmel, hogy a cég2 felé áruszállításból és szolgáltatásból származó kötelezettsége áll fenn, melyet engedményezne a hitelintézetre. – A cég2
  21. május
  22. napján lett megalapítva másik néven. A társaság elnevezése
  23. május
  24. napjától változott a cég2 névre. A társaság ügyvezetője
  25. január
  26. napjától az Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 4 I. rendű terhelt édesanyja volt.
  27. április
  28. napján az APEH felfüggesztette az adószám alkalmazását a cég2-vel szemben. A társaság vonatkozásában
  29. október
  30. napján törlési eljárás indult, amely alapján a cég2-t
  31. január
  32. napján a cégjegyzékből törölték. – Az I. rendű terhelt egyéni vállalkozó cég2-vel szemben fennálló kötelezettségének faktorálására
  33. szeptember
  34. napján 14.000.000 forint erejéig faktoring keretszerződés jött létre a cég2 és a takarékszövetkezet között. (Az I. rendű terhelt egyéni vállalkozó helyébe
  35. február
  36. napján a cég1 lépett.) – A keretszerződés alapján eseti faktorszerződések megkötésére került sor, melyek alapján
  37. évben 27.481.805 forint, míg
  38. évben 25.874.189 forint került folyósításra a cég2 részére, melyek szerződésszerűen visszafizetésre kerültek. – A faktorálás lényege, hogy a követelés ellenérték fejében történő átruházása során a pénzintézet kvázi kölcsönt, hitelt biztosítson az engedményezőnek. A takarékszövetkezet által alkalmazott faktorálási szabályzat szerint a szerződésben meghatározott keretösszeg erejéig biztosít az engedményező számára meghatározott határidőig hitelt, mely keret terhére az engedményező a hitelintézetre engedményezi a kötelezettel szemben fennálló követeléseit. A konkrét követelések faktorálása, engedményezése a keretösszegen belül eseti megállapodásokkal történik. Az engedményező az engedményezett követelés és járulékai erejéig a hitelintézettel szemben minden esetben készfizető kezesként felel. – A takarékszövetkezet szabályzatai szerint csak olyan követelések vásárolhatóak meg, amelyek igazoltan tényleges szolgáltatásnyújtásokon, illetve termékértékesítéseken alapulnak. A követelések valódiságának igazolására az engedményezőnek különböző iratokat kell benyújtania a takarékszövetkezethez. Így minden esetben csatolni kell az eredeti számlát és a kiállításának jogszerűen igazoló dokumentumát, a követelések alapjául szolgáló, az engedményező és kötelezett között létrejött eredeti szerződést, megállapodást, megrendelést, vagy annak a takarékszövetkezet által hitelesített másolatát, továbbá a kötelezett tartozását elismerő nyilatkozatot. Ezen túlmenően az engedményezőtől be kell kérni az igazolt szállítólevelet, az igazolt munkalapokat, a kötelezett átvételi elismervényét, minőségi bizonyítványt, átadás-átvételi jegyzőkönyvet, továbbá minden olyan dokumentumot, amely az ügylet valódiságát igazolja. A kötelezett fizetőképességéről, fizetőkészségéről, pénzforgalmáról, bankkal szembeni tartozásainak teljesítéséről szóló információkat is be kell szerezni, ugyanis ennek alapján történik a követelések megvásárolhatóságának elbírálása. Ezeket az információkat a kötelezettről vagy az engedményezőn keresztül, vagy egyenesen a kötelezettől lehet beszerezni, ezek alapján kell a kötelezett ügyfélminősítését minden esetben elvégezni. A követelések megvásárlásáról engedélyezési eljárás keretében kell dönteni. Főszabály szerint megvásárolni csak azt a követelést lehet, amelynél a kötelezettel kapcsolatos információ, illetve ügyfélminősítés rendelkezésre áll, és azok alapján a követelés érvényesíthetősége biztosított. I/A/
  39. Az I. rendű és a IV. rendű terhelt a cég3-mal kapcsolatos ügyletek mellett közös vállalkozást is tervezett. A IV. rendű terhelt által irányított gazdasági társaság, a cég4 nagyobb volumenű gazdasági beruházásokat végzett, így a fogdaablak és postaláda állami kiírású pályázatot is elnyerte. Az elnyert pályázat szerinti tevékenységhez az I. rendű terhelt is csatlakozni kívánt. –
  40. évben az I. rendű és a IV. rendű terhelt elhatározta, hogy valótlan tartalmú faktorigénylésekre új alapítású cégeket használnak fel. – Az egyik társaság a cég5 lett, amelynek tulajdonosa és ügyvezetője a cég6-ban dolgozó, I. rendű terhelttel szexuális kapcsolatot létesítő XIII. rendű terhelt lett az I. rendű terhelt kérésére. A cég5
  41. augusztus
  42. napján került megalapításra cím3 alatti székhellyel. A XIII. rendű terhelten kívül a társaság tagja lett egyéb érdekelt42 is. Az I. rendű terhelt Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 5 utasítására a II. rendű terhelt felkérte ügyvéd2 jogtanácsost a kft. alapításával kapcsolatos iratok elkészítésére. Az alapító okiratot a XIII. rendű terhelt és egyéb érdekelt42 írta alá, mely alkalommal jelen volt az I. rendű és a II. rendű terhelt is. A törzstőke összegét az I. rendű terhelt biztosította. A gazdasági társaság székhelyeként a XIII. rendű terhelt lakcíme volt bejelentve, ténylegesen a IV. rendű terhelt vezetése alatt álló cég4 székhelyén „működött”. A bankszámlanyitásban a IV. rendű terhelt kérésére a cég4 alkalmazottja segített a XIII. rendű terheltnek, akinek egyébként rendelkezési joga is volt a bankszámla felett. A XIII. rendű terhelt a kft.-t ténylegesen nem kívánta működtetni, a cég iratai a cég4-nél kerültek elhelyezésre, a társaság anyagát is a cég4 könyvelője könyvelte. – A cég5 mellett került sor a cég7 megalakítására az I. rendű terhelt kérésére
  43. szeptember
  44. napján. Az alapítástól a társaság tagja és ügyvezetője a II. rendű terhelt, és a másik tagja egyéb érdekelt41volt. A cég7 megalapítására – a cég8 alapításával egy időben – ügyvéd2 jogtanácsos lakásán került sor. A társasági szerződést a II. rendű terhelt és egyéb érdekelt41 írták alá, bár ténylegesen nem állt szándékukban a társaság működtetése. A kft.-vel kapcsolatos teendőket a II. rendű terhelt intézte, azonban a gazdasági társaságot ténylegesen az I. rendű terhelt használta fel. – A valótlan tartalmú társasági szerződés alapján – az ügyvéd2 jogtanácsos által
  45. július
  46. és
  47. augusztus
  48. napján benyújtott kérelemre – az illetékes cégbíróság a cég5-öt és a cég7-et a cégnyilvántartásba bejegyezte, ezáltal az I. rendű, a II. rendű, a IV. rendű, a XIII. rendű terhelt, valamint egyéb érdekelt41 és egyéb érdekelt42 közreműködött abban, hogy a közhitelű nyilvántartásba valótlan adatok nyerjenek bejegyzést. – A cég7 és a cég5 két olyan gazdasági társaság volt, amelyek valós gazdasági tevékenységet nem végeztek, a terheltek a társaságok felhasználásával a takarékszövetkezetet megtévesztve faktorszerződéseket kötöttek az alábbiak szerint:
  49. augusztus
  50. napján megkötésre került egy vállalkozási szerződés – az I. rendű terhelt és a IV. rendű terhelt előzetes megbeszélése alapján – a IV. rendű terhelt által vezetett cég4 és a cég5 között jelzőrácsos fogdaablak gyártására és eladására. A szerződésben a felek 167.388.498 forint vállalkozói díjban állapodtak meg. A szerződést a cég5 nevében a XIII. rendű terhelt, a cég4 nevében a VII. rendű terhelt írta alá.
  51. október
  52. napján a IV. rendű terhelt utasítására a cég4 főkönyvelője elkészítette a cég5 fiktív számláját, melyet
  53. október
  54. napján elfaxoltak a cég1 részére. Ezt követően a cég4 részéről a IV. rendű terhelt utasítása alapján kiállításra került a valótlan tartalmú teljesítésigazolás. A teljesítési igazoláson a VII. rendű terhelt névaláírása szerepelt.
  55. október
  56. napján a fiktív számla, és a hozzá kapcsolódó teljesítésigazolás a cég4-től lefaxolásra került a takarékszövetkezethez. –
  57. szeptember
  58. napján aláírásra került egy vállalkozási szerződés a cég4 és a cég5 között levélszekrény gyártására és eladására, mely vállalkozói díja 53.574.524 forint volt. A szerződés tartalmát szintén előzetesen az I. rendű és a IV. rendű terhelt beszélte meg, majd a szerződést a XIII. rendű és a VII. rendű terhelt írta alá a két gazdasági társaság nevében. –
  59. október
  60. napján a IV. rendű terhelt mint a cég4 vezérigazgatója nyilatkozatot állított ki a takarékszövetkezet részére, amelyben vállalta a cég4 nevében a levélszekrény és fogdaablak ügylet tekintetében a vállalkozási szerződésekből adódó fizetési kötelezettségük teljesítését. – Ezt követően a cég7 mint engedményező és a takarékszövetkezet között
  61. október
  62. napján létrejött 4065045 számú faktorszerződés értelmében a cég7 49.965.328 forintért a takarékszövetkezetre engedményezte a cég5 vele szemben fennálló, vállalkozási szerződésből eredő tartozását. A cég5 helytállásáért a cég7 készfizető kezességet vállalt. A faktoring szerződést a cég7 nevében a II. rendű terhelt, míg a takarékszövetkezet részéről egyéb Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 6 érdekelt39 és egyéb érdekelt40 írták alá. A cég5 nevében az engedményezés tudomásulvételéről szóló nyilatkozatot a XIII. rendű terhelt írta alá. – Azért, hogy a faktor-keretszerződés kapcsán a cég5 és a cég7 fizetőképességét igazolja, a fentiek szerinti vállalkozói szerződések kerültek benyújtásra, amelyek értelmében a cég4 a cég5-től jelzőrácsos fogdablakok, valamint levélszekrény, tartóállvány és kiegészítők gyártását, kivitelezését rendelte meg, több, mint 200.000.000 forint vállalkozói díj ellenében. A szerződések mellett a hitelintézet részére átadásra került a cég4 részéről írott nyilatkozat, amely értelmében a zrt. garantálta, hogy a becsatolt szerződésekből adódó fizetési kötelezettségének eleget tesz. Ugyancsak csatolásra került a
  63. október
  64. napján kelt, és a cég4 által a cég5 részére kiállított teljesítésigazolás, illetve az ezt alátámasztó 2006/
  65. és 2006/
  66. sorszámú számla. – A szerződés megkötésének napján a cég7 nevében a II. rendű terhelt a kiutalt 49.500.000 forintot készpénzben felvette, amelyből az I. rendű terhelt utasítására a cég1 számlájára 27.489.065 forintot, valamint a cég6 számlájára 20.010.935 forintot fizetett be a fennálló hitelek törlesztése érdekében. Sem a cég7, sem a cég5 a takarékszövetkezet felé fennálló, faktorálási jogviszonyból származó kötelezettségét nem teljesítette. – A két vállalkozási szerződés, és a hozzájuk kapcsolódó teljesítési igazolások, valamint számlák valótlan tartalmúak, a cég5, valamint a cég7 sem végzett gazdasági tevékenységet, közöttük valós gazdasági kapcsolat nem volt, egyik cég sem készített fogdaablakot, levélszekrényt. A folyósított faktorösszeg az I. rendű terhelt érdekkörében működő gazdasági társaságoknál került felhasználásra. – A cég4
  67. október
  68. napján, a faktorálási szerződés megkötését követő napon – a VII. rendű terhelt aláírásával – felmondta a cég5-tel fennálló vállalkozási szerződéseit. Erről a takarékszövetkezetet
  69. december
  70. napján tájékoztatta a VII. rendű terhelt. Ezt megelőzően a vállalkozási szerződések felmondásáról sem a cég7, sem a cég5 nem tájékoztatta a takarékszövetkezetet, és a terheltek
  71. november
  72. napján megkötött engedményezési szerződés biztosítékául ajánlották fel a vállalkozói szerződések alapján a cég4-gyel szemben fennálló vállalkozói díjkövetelést. A megkötött faktoring szerződés IV/
  73. pontja értelmében az engedményező – cég7 – kötelezettséget vállalt arra, hogy minden olyan nyilatkozatról, adatról és információról értesíti a takarékszövetkezetet, amely közvetlenül, vagy közvetve a követelésre kihatással lehet. – A cég7 és a cég5 közötti kötelezettségre vonatkozó faktorból 61.805.880 forint nem került visszafizetésre a takarékszövetkezet részére. – Az I. rendű terhelt a fenti összegű faktorösszeg megszerzése érdekében a takarékszövetkezetet a II. rendű és a XIII. rendű terhelt által aláírt szerződésekkel, továbbá a IV. rendű és a VII. rendű terhelt által biztosított szerződések, nyilatkozatok, teljesítési igazolások és számlák segítségével a faktorszerződés megkötésekor szándékosan tévedésbe ejtette. Sem a cég7, sem a cég5 nem akarta elvégezni a vállalkozási szerződésekben szereplő gazdasági tevékenységet, és az ahhoz szükséges személyi és tárgyi feltételekkel nem is rendelkeztek. – Miután a XIII. rendű és az I. rendű terhelt közötti kapcsolat megszakadt, a terheltek a cég5 eladásáról döntöttek. Az I. rendű terhelt kérésére a VI. rendű terhelt
  74. év tavaszán intézkedett a cég5 értékesítéséről olyan személyek részére, akik ellenszolgáltatás fejében vállalták a cég nevükre írását.
  75. május
  76. napján került sor a kft. üzletrészének értékesítésére oly módon, hogy egyéb érdekelt49 és egyéb érdekelt50 lett a társaság új tagja a XIII. rendű terhelt és egyéb érdekelt42 helyett. Az új tagoknak az üzletrész adásvételi szerződés aláírásakor nem volt tényleges üzletkötési szándékuk, az iratokat anyagi ellenszolgáltatás fejében írták alá. A cég5 könyvelési iratait nem kapták meg, a céget nem Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 7 akarták működtetni. A cég eladását a vevők szerzésével és az üzletrész átruházási szerződés megfogalmazásával a VI. rendű terhelt készítette elő, aki tudomással bírt arról, hogy az üzletrész megvásárlói nem kívánták a céget működtetni. – A valótlan tartalmú társasági szerződés módosító okiratot egyéb érdekelt2 ügyvéd
  77. június
  78. napján nyújtotta be az illetékes cégbírósághoz. A cégbíróság a cég5 tulajdonosváltását a cégnyilvántartásba bejegyezte, ezáltal az I. rendű, a VI. rendű, a XIII. rendű terhelt, valamint egyéb érdekelt50, egyéb érdekelt49 és egyéb érdekelt42 közreműködött abban, hogy a közhitelű nyilvántartásba valótlan adatok nyerjenek bejegyzést. – A kár összege 49.500.000 forint, amely nem térült meg. – Összességében az I/A/1-
  79. pontbeli cselekményekkel az I. rendű terhelt a takarékszövetkezet sértettnek 819.904.400 forint kárt okozott, amelyből legkevesebb 677.936.933 forint megtérült, a meg nem térült kár összege legfeljebb 141.967.475 forint. I/B. A cég6 a cégiratok tartalma szerint
  80. február
  81. napján lett megalapítva cím2 alatti székhellyel. A társaság ügyvezetője és tagja egyéb érdekelt56, míg másik tagja egyéb érdekelt57 lett. A gazdasági társaságot azonban ténylegesen az I. rendű terhelt irányította. A kft.-t az I. rendű terhelt a cég6 üzemeltetése céljából hozta létre. Egyéb érdekelt56 és egyéb érdekelt57 nem adott pénzbeli hozzájárulást a társaság megalapításához, a cég gazdasági ügyeivel nem foglalkoztak, arra nem is volt rálátásuk.
  82. március
  83. napján egyéb érdekelt56 üzletrészét eladta a XI. rendű terheltnek. Ezt követően a cég ügyvezetője és képviselője a XI. rendű terhelt lett. Egyéb érdekelt57 továbbra is a társaság tagja maradt. – Az I/A. pontbeli faktorokkal kapcsolatban az I. rendű terheltnek és társainak jelentős pénzügyi forrásra volt szüksége, amellyel nem rendelkeztek. Miután a takarékszövetkezet több egyeztetést követően a további faktorokat nem engedélyezte, újabb pénzforrási lehetőséget kellett keresniük a terhelteknek. Az I. rendű, a VIII. rendű terhelt a II. rendű terhelttel egyetértésben úgy döntött, hogy a cég6 nevében igényelnek hitelt, a folyósított összeget pedig különböző költségekre fordítják. A hiteligénylést hosszas előkészület előzte meg, melyben közreműködött a VIII. rendű, a X. rendű és a XX. rendű, illetve a XV. rendű, a XI. rendű, a VI. rendű és a III. rendű terhelt is. – A hiteligénylés előkészületének első mozzanata volt, hogy a terheltek megállapodása szerint
  84. augusztus
  85. napján – a X. rendű terhelt kérésére – a XX. rendű terhelt megvásárolta egyéb érdekelt51-től a cég9 üzletrészét, amellyel kapcsolatos költségeket a VIII. rendű terhelt fizette. A XX. rendű terhelt anélkül lett a gazdasági társaság üzletrészének tulajdonosa és ügyvezetője, hogy a cég működtetésére ténylegesen szándéka lett volna, ezt a gazdasági társaságot ezt megelőzően is a VIII. rendű terhelt irányította. A XX. rendű terhelt az üzletrészért nem fizetett, és a társaság iratanyagát sem kapta meg. – A valótlan tartalmú üzletrész adásvételi szerződés és társasági szerződés módosítás alapján – a
  86. augusztus
  87. napján ügyvéd4 által benyújtott kérelemre – az illetékes cégbíróság a változásokat a cég9 cégjegyzékébe átvezette, ezáltal a X. rendű és a XX. rendű terhelt közreműködött abban, hogy a közhitelű nyilvántartásba valótlan adatok nyerjenek bejegyzést. – A Pest Megyei Bíróság mint cégbíróság a cég9 tulajdonosváltozását
  88. szeptember
  89. napján jegyezte be. – Ezt követően az igényelni kívánt hitel fedezetének biztosítása érdekében az I. rendű és a II. rendű terhelt a VIII. rendű és a X. rendű terhelttel abban állapodott meg, hogy az I. rendű terhelt tulajdonában álló és édesanyja haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanokat a cég9 „papíron” megvásárolja 70.000.000 forintért. Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 8 – A
  90. augusztus
  91. napján kelt valótlan tartalmú ingatlan adásvételi szerződést az érintettek, az I. rendű, a XX. rendű terhelt és az I. rendű terhelt édesanyja aláírták, azonban a szerződésben szereplő 70.000.000 forintos vételár nem került kifizetésre. A valótlan tartalmú adásvételi szerződés megkötésére azért volt szükség, hogy a cég6 újabb hiteligénylése során a fedezetként felajánlott ingatlant 70.000.000 forintos értéken vegyék figyelembe a hitelbírálat során, ugyanis a takarékszövetkezet szabályzata szerint az egy éven belüli adásvételi szerződés szerinti értéket a pénzintézet elfogadta, és nem készíttetett értékbecslést. A terheltek előtt ismeretes volt a szabályzat ezen részlete. – A valótlan tartalmú adásvételi szerződés alapján az illetékes földhivatal az ingatlan tulajdonosváltozását bejegyezte, ezáltal az I. rendű, a XX. rendű terhelt, valamint az I. rendű terhelt édesanyja közreműködött abban, hogy a közhitelű nyilvántartásba valótlan adatok nyerjenek bejegyzést, amelyhez a VIII. rendű és a X. rendű terhelt segítséget nyújtott. –
  92. év augusztusában az I. rendű, a II. rendű, a X. rendű és a VIII. rendű terhelt megállapodott abban is, hogy a hitelt a cég6 nevében egy cím101 alatt található állattartó telep megvásárlására kell igényelni. Az állattartó telep a cég10 tulajdonát képezte, amelynek megvételét a VI. rendű terhelt ajánlotta az I. rendű terheltnek. A terheltek abban állapodtak meg, hogy a cég6 megvásárolja az ingatlant, és hitelt igényelnek rá. Kölcsönfedezetül a terheltek a cím101-i ingatlant, a cég9 által „papíron” 70.000.000 forintért megvásárolt ingatlanokat, továbbá az I. rendű terhelt 7.000.000 forint értékű mangalica tenyészállatállományát ajánlották fel. – A cég10
  93. október
  94. napján lett megalapítva cím102 alatti székhellyel. Az alapítástól kezdődően a társaság tagja és képviselője egyéb érdekelt58 volt. –
  95. október
  96. napján kelt adásvételi szerződéssel a cég6 megvásárolta a cég10-től az ingatlant papíron 49.500.000 forintért. Az adásvételi szerződést a cég6 részéről a XI. rendű terhelt, míg a cég10 részéről egyéb érdekelt58 írta alá. A vételár tekintetében valótlan tartalmú adásvételi szerződés megkötésére azért volt szükség, mert a hitel felvétele során az I. rendű terhelt a ténylegesen 24.000.000 forint értékű ingatlant 50.000.000 forintos értéken tudta fedezetként felajánlani. – A vételárból 19.000.000 forintot az I. rendű terhelt készpénzben fizetett ki, majd a fennmaradó 20.500.000 forintot a VI. rendű terhelt ügyvédi letéti számlájára utalta, ahonnan kifizetésre került – átvételi elismervény ellenében – tanú16 részére
  97. november
  98. napján. – Nem sokkal az adásvételi szerződés aláírását követően,
  99. november
  100. napján a IX. rendű terhelt rábírására egyéb érdekelt58-tól tanú5 megvásárolta a cég10 üzletrészét, és ő lett a társaság ügyvezetője anélkül, hogy tanú5-nek a gazdasági társaság átvételére és működtetésére tényleges szándéka lett volna. – A valótlan tartalmú társasági szerződés módosító okirat és üzletrész adásvételi szerződés alapján – figyelemmel a VI. rendű terhelt
  101. január
  102. napján benyújtott kérelemére – az illetékes cégbíróság a cég10 tulajdonosváltását a cégnyilvántartásba bejegyezte, ezáltal a VI. rendű és a IX. rendű terhelt, valamint tanú5 közreműködött abban, hogy a közhitelű nyilvántartásba valótlan adatok nyerjenek bejegyzést. – A cég10 tulajdonosváltását a Pest Megyei Bíróság Cégbírósága
  103. március
  104. napján jegyezte be. –
  105. év októberében az I. rendű terhelt megállapodott a XV. rendű terhelttel abban, hogy a XV. rendű terhelt megvásárolja a cég6-ot. A XV. rendű terheltet a X. rendű és a VIII. rendű terhelt ajánlotta az I. rendű terheltnek. Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 9 –
  106. november
  107. napján cím84-ben a XI. rendű terhelt, egyéb érdekelt57 mint eladók és a XV. rendű terhelt mint vevő aláírta a cég6 társasági szerződés módosítását, valamint az üzletrész adásvételi szerződést. Az aláírt szerződések értelmében a XV. rendű terhelt lett a kft. egyszemélyes tulajdonosa, illetve a társaság új elnevezése cég11 lett. A XV. rendű terhelt azonban az üzletrész adásvételi szerződéssel ellentétben a kft. üzletrészéért nem fizetett, a változásbejegyzéssel kapcsolatos költségeket is az I. rendű terhelt fizette. Az I. rendű terhelt a társaság iratanyagát nem adta át a XV. rendű terheltnek, így a XV. rendű terhelt nem került abba a helyzetbe, hogy a kft.-vel bármilyen gazdasági tevékenységet folytasson. – A hitel folyósításának további feltétele volt a „nullás” APEH igazolás a kft. vonatkozásában. A cég6-nak volt adótartozása, ezért az I. rendű terhelt a III. rendű terhelthez fordult segítségért, akiről tudta, hogy széleskörű kapcsolatokkal rendelkezik, és tudomása szerint korábban is nyújtott más jellegű segítséget üzletfeleinek. – A III. rendű terhelt ellenszolgáltatás fejében a VI. rendű terhelt közreműködésével szerezte be, és adta át az I. rendű és a II. rendű terheltnek a valótlan tartalmú „nullás” adóigazolást, amelyet a hitelkérelemhez be is csatoltak. – A hitelkérelmet az előzőekben részletezett előkészületeket követően,
  108. október
  109. napján az I. rendű terhelt a cég6 nevében benyújtotta a takarékszövetkezethez 68.000.000 forint beruházási hitel folyósítása érdekében. A hiteligénylés okaként a cím101-en lévő sertéstelep megvásárlását, felújítását, valamint a mangalica sertésállomány megvásárlását jelölte meg. A hitel fedezeteként felajánlásra került a cím101 ingatlan és a papíron cég9 tulajdonát képező ingatlanok. A hiteligényléssel kapcsolatos egyeztetésen az I. rendű és a II. rendű terhelt volt jelen a takarékszövetkezetnél. –
  110. október
  111. napján a takarékszövetkezet 68.000.000 forint összegű beruházási hitelt folyósított a cég6 részére. A hitel aláírásakor jelen volt a XI. rendű, a XV. rendű, az I. rendű, a II. rendű, a X. rendű, a XX. rendű terhelt, és a pénzintézet részéről egyéb érdekelt59, valamint a XIX. rendű terhelt. – A 1075029 iktatószámú szerződést a cég6 nevében a XI. rendű terhelt mint adós és a XV. rendű terhelt mint adóstárs írta alá. A hitel fedezeteként a cég12 készfizető kezesség vállalása szolgált 60%-ban, valamint a cím101 alatt felvett ingatlanra bejegyzett egyetemes jelzálogjog. A hitel fedezeteként szolgáltak még egyéb ingatlanok, azokra az ingatlanokra bejegyzett végrehajtási jog és inkasszó jog. A 100 darab mangalica sertés pótfedezetként került feltüntetésre, az erről szóló okiratot a XI. rendű terhelt
  112. november
  113. napján írta alá. – A sertésállományról szóló fiktív számla
  114. november
  115. napján került kiállításra, amely értelmében a cég1 értékesített a cég6 részére 100 darab mangalica tenyészállatot. Azonban a számlával ellentétben nem 100 darab, egyenként 100 kg súlyú tenyészállomány lett átadva a XV. rendű terheltnek mint a cég6 új ügyvezetőjének, hanem 130 darab, egyenként 50-60 kgos ivartalanított állomány, amely tenyésztésre alkalmatlan volt. Az állatállomány megjelölésére szolgáló krotáliák beütésére ugyancsak nem került sor. A számla alapján a hitel fedezetéül szolgáló sertésállományra vonatkozó ingó jelzálogjog közjegyzői okiratba lett foglalva. A cég1 termelési igazgatója, egyéb érdekelt60 négy darab szállítólevelet állított ki az értékesített sertésről. Az állatok értékesítéséhez szükséges iratokat egyéb érdekelt 61 állatorvos anélkül állította ki, hogy a sertések elszállításánál jelen lett volna. – Az állatokat ezt követően – a X. rendű terhelt javaslata, illetve kérése alapján – a XV. rendű terhelt utasítása szerint cím103-ra szállították, majd
  116. december elején a XV. rendű és a X. rendű terhelt megbízása alapján egyéb érdekelt62 értékesítette, ezzel a XV. rendű terhelt a hitel fedezetét részben elvonta. A sertésekért kapott pénzt a X. rendű és a XV. rendű terhelt elosztotta. Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 10 –
  117. év decemberétől a takarékszövetkezet a fedezetül adott állományt szerette volna megtekinteni, azonban a XV. rendű terhelt – az I. rendű és a II. rendű terhelt kérésének megfelelően – arra hivatkozott, hogy az állatok bértartásban vannak, bár ténylegesen már értékesítésre kerültek. – A cég6 üzletrészének értékesítéséről szóló változásokat a cégbíróság nem vezette át a cégnyilvántartásban és hiánypótlásra szólította fel az új ügyvezetőt, azonban a XV. rendű terhelt – egyeztetve a VIII. rendű és a X. rendű terhelttel
  118. év januárjában arra az álláspontra jutott, hogy a hiánypótlásnak nem tesznek eleget, mivel a vállalkozás nem működőképes. A döntést a XV. rendű terhelt közölte az I. rendű és a II. rendű terhelttel. Az I. rendű és a II. rendű terhelt azt kérte a XV. rendű terhelttől, hogy amíg nem találnak új vezetőt a cégnek, hitesse el a takarékszövetkezettel, hogy megvan a sertésállomány. A kérésnek a XV. rendű terhelt eleget tett. – Ezt követően az I. rendű terhelt megkérte a VI. rendű terheltet, hogy keressen vevőt a cég6 üzletrészére. A kft. új ügyvezetője és tulajdonosa ezt követően egyéb érdekelt63 lett. Az üzletrész adásvételi szerződés aláírására
  119. március közepén került sor a szerződésen szereplő
  120. február
  121. napjával szemben. Egyéb érdekelt63 nem fizetett az üzletrészért, a kft.-t valójában nem kívánta megvásárolni, a céget nem kívánta működtetni. Mivel a XV. rendű terhelt vonatkozásában a korábbi változások nem kerültek átvezetésre a cégnyilvántartásban, egyéb érdekelt63-mal a szerződést a XI. rendű terhelt és egyéb érdekelt57 írta alá mint eladó. – A valótlan tartalmú társasági szerződést módosító okirat alapján – figyelemmel ügyvéd2 jogtanácsos
  122. március
  123. napján kelt kérelmére – az illetékes cégbíróság a cég6-ot érintő változásokat a cégjegyzékbe bejegyezte, ezáltal az I. rendű, a VI. rendű, a XI. rendű, a XV. rendű terhelt, valamint egyéb érdekelt63 és egyéb érdekelt 57 közreműködött abban, hogy a közhitelű nyilvántartásba valótlan adatok nyerjenek bejegyzést. – A Pest Megyei Bíróság Cégbírósága a cég6-ot érintő változásokat
  124. május
  125. (XV. rendű terhelt) és
  126. szeptember
  127. (egyéb érdekelt63) jegyezte be. – Az I. rendű terhelt a takarékszövetkezet sértettet a hitel felvétele során fizetési képessége és fizetési készsége tekintetében szándékosan tévedésbe ejtette a cég6 felhasználásával, amellyel 68.000.000 forint összegű kárt okozott. Cselekményében segítette a XI. rendű, a XV. rendű terhelt, továbbá a fentiekben részletezettek szerint segítséget nyújtott a II. rendű, a III. rendű, a VI. rendű, a VIII. rendű, a X. rendű és a XX. rendű terhelt. II. A IX. rendű terhelt a
  128. április
  129. napján cím104 alatti székhellyel megalapított cég12nek
  130. március
  131. napjától lett a tagja és ügyvezetője, egyben a társaság új székhelye cím12 alá lett bejelentve. A céggel ekkor külföldön vállalt munkát. – A IX. rendű terhelt, aki korábban ügyintézőként dolgozott a cég1-ben
  132. év nyarán lépett ismételten kapcsolatba az I. rendű terhelttel, amikor is meglátogatta őt a szállodában. Ekkor vetődött fel, hogy külföldön élő rokonai és ismerősei révén külföldön is létrehozhatnának hasonló ökogazdaságot és nyithatnának egy hasonló szállodát, azonban sem a IX. rendű, sem az I. rendű terhelt nem rendelkezett a külföldi bank által kért önrésszel. – A IX. rendű terhelt telefonon felvette a kapcsolatot külföldi ismerősével, egyéb érdekelt64gyel, akit érdekelt az üzleti lehetőség. Egyéb érdekelt64 tulajdonában volt a cég13 külföldi gazdasági társaság.
  133. év nyarán egyéb érdekelt64 cím84-be utazott, ahol az I. rendű terhelt bemutatta neki a cég1 és a cég6 működését. Megállapodtak abban, hogy az I. rendű terhelt az üzleti tervhez beruházót keres, azzal tárgyal, valamint a külföldi építkezés technológiai és építészeti szakmai irányítását ellátja, míg egyéb érdekelt64 megfelelő területet keres külföldön a beruházáshoz, és a helyi ügyintézést végzi. Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 11 –
  134. június
  135. napján a IX. rendű terhelt kérésre egyéb érdekelt65 megvásárolta a
  136. szeptember
  137. napján cím105 alatti székhellyel megalapított cég14 üzletrészét azért, hogy a társaság a külföldi beruházásokban részt vegyen. A társaság tagja és ügyvezetője egyéb érdekelt66 volt, majd
  138. június
  139. napjától a társaság tagja és ügyvezetője egyéb érdekelt65 lett. – Egyéb érdekelt65 nem fizetett a társaság üzletrészéért, és a társaság ügyvezetője lett anélkül, hogy a cég működtetésére tényleges szándéka lett volna. A valótlan tartalmú üzletrész adásvételi szerződés és társasági szerződés módosító okirat aláírására a IX. rendű terhelt bírta rá egyéb érdekelt65-öt. A szerződések alapján az illetékes cégbíróság a cég14 cégjegyzékébe a változásokat bejegyezte, amellyel a IX. rendű terhelt és egyéb érdekelt65 közreműködött abban, hogy a közhitelű nyilvántartásba valótlan adatok nyerjenek bejegyzést. – A Baranya Megyei Bíróság mint cégbíróság a cég14 vonatkozásában a változásokat
  140. október
  141. napján jegyezte be. – Egyéb érdekelt64
  142. év augusztusában megfelelő területet talált cím106-on, ezért az I. rendű, a IX. rendű terhelt és egyéb érdekelt67 építész külföldre utazott. A beruházáshoz szükséges hitelt a terheltek a külföldi banktól akarták felvenni, azonban a pénzintézet jelentős önerőt kívánt meg a beruházáshoz, így megállapodás nem született. Az I. rendű terhelt a projekt megvalósításához szükséges önerővel nem rendelkezett. – Az I. rendű terhelt ezt követően felvette a kapcsolatot az V. rendű terhelttel külföldi banki iratok beszerzése érdekében. Majd őt 2007 novemberében úgy mutatta be a IX. rendű terheltnek, mint a külföldi beruházást finanszírozó bank képviselőjét. – Az V. rendű terhelt a IX. rendű terhelttel egy
  143. december 21-i dátummal ellátott, a Bank of Commerce and Trade inc. Nauru pénzintézettel való fiktív hitelszerződést íratott alá két példányban. Ezt követően
  144. december
  145. napján az V. rendű terhelt átadott az I. rendű és a IX. rendű terheltnek három darab, valótlan tartalmú angol nyelven írt iratot. Az egyik a Bank of Commerce and Trade inc. Nauru által
  146. december
  147. napján kiállított fizetési rendelvény volt. A másik irat a Bank of Commerce and Trade inc. Nauru által
  148. december
  149. napján kiállított átutalási megbízás, amelyen az szerepelt, hogy a cég12 2.649.950 USA dollárt átutal a cég14 részére. A harmadik okirat a Bank of Commerce and Trade inc. Nauru által
  150. január
  151. napján kiállított átutalási megbízás volt, amely szerint a cég12 részére 2.691.892 USA dollárt a cég13 átutaltat. – A IX. rendű terhelt tisztában volt azzal, hogy a naurui bank az általa képviselt gazdasági társaságnak nem biztosított hitelt, és a cég13 sem utalt pénzt a bankon keresztül a cég12-nek. Ennek ellenére az I. rendű terhelttel egyetértésben a IX. rendű terhelt az V. rendű terhelttől kapott iratokat a cég12 könyvelésében elhelyezte a cég14 által kiállított fiktív számlával együtt, melyek alapján 88.000.000 forint áfát igényelt vissza jogosulatlanul. – Az I. rendű és a IX. rendű terhelt a fenti áfa-visszaigénylés kapcsán abban egyezett meg, hogy a jogosulatlanul visszaigényelt összeget megfaktorálják. A faktor érdekében a cég15höz fordultak. A faktorszerződés megkötése érdekében 2008 februárjában az I. rendű terhelt a III. rendű terheltet kereste meg azért, hogy valótlan tartalmú, azaz hamis adóhatósági iratokat szerezzen be. Ténylegesen úgy jött létre több adóhatósági határozat is a cég12 áfavisszaigénylésével kapcsolatban, hogy a hamis adóhatósági határozatot a III. rendű, illetve a VI. rendű terhelt közreműködésével ismeretlen személy látta el hamis bélyegzővel. – Az első ilyen hamis adóhatósági határozat a
  152. január
  153. napján kelt 4169668242 számú – valótlan tartalmú – APEH határozat, melynek értelmében az adóhatóság megállapította, hogy a cég12 88.080.113 forint áfa kiutalását kérte, és az APEH – figyelemmel az adózó nyilvántartott adótartozására is – 84.143.768 forint kiutalásáról intézkedik. Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 12 – A IX. rendű és az I. rendű terhelt a cég15-nél, ahol egyéb érdekelt68-cal tárgyaltak az APEH áfa-visszaigénylés megfaktorálásáról, a fenti hamis adóhatósági iratot bemutatták. – A cég15 a hamis közokirat alapján a faktorszerződés megkötésének nem látta akadályát, így
  154. február
  155. napján engedményezési szerződés jött létre a cég15 és a cég12 között, amely értelmében a cég15 megvásárolta a cég12-től az APEH felé fennálló követelését. – A szerződést a IX. rendű terhelt írta alá a cég12 nevében, de jelen volt az I. rendű terhelt is. A szerződés teljesítésének határideje 60 nap volt.
  156. február
  157. napján a cég15 kiutalt 75.729.391 forintot a szerződés alapján a cég12 banknál vezetett számlájára. Ezt az összeget a IX. rendű terhelt az I. rendű terhelt utasítására átutalta a cég14 számlájára, onnan pedig egyéb érdekelt65 átutalta az I. rendű terhelt által megadott számlákra, 10.000.000 forintot az V. rendű terheltnek, 10.000.000 forintot a cég16-nak, további 10.000.000 forintot a cég1-nek, míg a fennmaradó összeget készpénzben kivette, és átadta a IX. rendű terheltnek. A IX. rendű terhelt az átvett pénzből 500.000 forintot átadott egyéb érdekelt65-nek a közreműködéséért, a többit az I. rendű terhelt kapta meg. – 2008 márciusában az I. rendű terhelt a III. rendű terhelttől, a VI. rendű terhelt közvetítésével újabb, valótlan tartalmú APEH határozatot szerzett be, amely értelmében az APEH 45 nappal meghosszabbította a korábban megállapított áfa kiutalásának az időpontját. – A hamis, 4172883112 számú APEH határozatot a II. rendű terhelt saját számítógépén szerkesztette, amelyre a III. rendű terhelt és a VI. rendű terhelt segítségével bélyegzőlenyomat került. – A II. rendű terhelt készítette a hamis APEH határozatokat, melyekre ismeretlen társa helyezte el a hamis bélyegzőlenyomatokat (…) ebben ismeretlen módon közreműködött a III. rendű és a VI. rendű terhelt. – A IX. rendű terhelt az újabb, hamisított APEH határozatot is benyújtotta a cég15-höz, amelyre tekintettel a pénzintézet tájékoztatta a IX. rendű terheltet arról, hogy a továbbiakban nem kívánja finanszírozni az ügyletet. – Az I. rendű és a IX. rendű terhelt a faktorálási szerződés megkötésekor a cég15-öt fizetési képességük és fizetési készségük tekintetében tévedésbe ejtették, mivel a folyósított faktorösszeg elsősorban az I. rendű terhelt érdekkörében került felhasználásra, az I. rendű terhelt egyéb jogviszonyaiból származó likviditási nehézségeire fordítódott. A terheltek a megtévesztő magatartásuk folytán a cég15-nek 75.729.391 forint kárt okoztak. A kárból a III. pont szerinti ügylet alapján származó, cég17 által
  158. április
  159. napján utalt 66.827.401 forint kár megtérült. A cég15 fennmaradó 8.901.990 forint kárát a terheltek nem térítették meg. – Az I. rendű és a IX. rendű terheltnek a bűncselekmény elkövetéséhez a II. rendű, a III. rendű és a VI. rendű terhelt a fenti módon, a valótlan tartalmú adóhatósági határozatok létrehozásával, illetve az V. rendű terhelt a hamis banki iratokkal nyújtott segítséget. III. Miután a cég15 közölte a cég12 képviselőjével, a IX. rendű terhelttel, hogy az áfavisszaigénylést nem kívánják tovább finanszírozni, és a terhelteknek nem volt pénzügyi háttere a teljesítésre, az I. rendű és a IX. rendű terhelt a faktor kiváltása mellett döntött. Ennek érdekében
  160. április elején az I. rendű terhelt tanú2 hitelügyintéző segítségét kérte, aki azt a tájékoztatást adta, hogy a cég17 elvállalja a cég12 faktorának kiváltását a cég15-től. – A IX. rendű terhelt a cég17-hez ugyancsak benyújtotta a cég15-nél hitelkérelem során felhasznált iratokat, melyek alapját képezték az V. rendű terhelttől beszerzett valótlan tartalmú okiratok szerinti áfabevallás, valamint a valótlan tartalmú, a II. rendű, a III. rendű és a VI. rendű terhelt segítségével készített hamis adóhatósági határozatok. Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 13 – A cég17
  161. április
  162. napján faktorálási keretszerződést kötött KSZ-08/0021 számon a cég12-vel, melynek keretében a pénzintézet megvásárolta a cég12-nek az APEH KözépMagyarországi Regionális Igazgatóságával szemben áfa-visszaigénylés jogcímű követelését 85.000.000 forint összegben. A faktorálási keretszerződés alapján
  163. április
  164. napján a cég12 engedményezési nyilatkozatában a cég17-re engedményezte a
  165. január
  166. napján kelt, 4169668242 számú – valótlan tartalmú – APEH határozat alapján a cég12-t áfavisszaigénylés jogcímen megillető 84.143.768 forint összeget. – A társaság ügyvezetője, a IX. rendű terhelt a szerződéskötéskor az adóvisszaigénylés alapjául szolgáló APEH határozat „eredeti” példányát bemutatta a pénzintézetnek, míg a másolatot az iratokhoz csatolta. A IX. rendű terhelt
  167. április
  168. napján kérelmet terjesztett elő az APEH Közép-Magyarországi Regionális Igazgatóságához, és kérte a 4169668242 számú határozatban megjelölt összeg kiutalását. A IX. rendű terhelt kötelezettséget vállalt arra, hogy a cég17 felé fennálló tartozása rendezéséig az APEH-től származó valamennyi összeget a pénzintézet letéti számlájára utalja át. A felek a faktorálási szerződés részét képező
  169. számú mellékletben megállapodtak abban, hogy a leghosszabb futamidő 45 nap. – A cég17
  170. április
  171. napján 66.827.401 forintot átutalt a cég15 számlájára a hitel kiváltása címén. A szerződésben meghatározott határidő elteltével azonban a hitelintézet részére nem érkezett meg a szerződésben rögzített összeg. A IX. rendű terhelt – leplezve a visszaigénylés valótlan voltát – a cég17 részére átadott egy
  172. április 18.-i keltezésű, 4169668242 számú fiktív APEH határozatot, melyben az APEH Közép-Magyarországi Regionális Igazgatósága Könyvelési Osztálya kijelentette, hogy a
  173. január
  174. napján kelt határozatában áfa-visszaigénylés jogcímén kiutalni kért 88.080.000 forint összeg 45 napon belüli kiutalásáról intézkednek. Majd ezután további időhúzás céljából ugyanilyen tartalmú,
  175. június
  176. és június
  177. napján kelt, 4377379318 és 4169668242 számú hamisított APEH határozatot is átadott a IX. rendű terhelt a cég17 részére. – Az előzőekben felsorolt APEH határozatok valótlan tartalmúak voltak, azokat a fenti módon a II. rendű terhelt az I. rendű terhelt felhívására készítette számítógépén, majd a hamis adóhatósági határozatot a III. rendű, illetve a VI. rendű terhelt közreműködésével ismeretlen személy látta el hamis bélyegzővel. – A II. rendű terhelt készítette a hamis APEH határozatokat, melyekre ismeretlen társa helyezte el a hamis bélyegző lenyomatokat (…) ebben ismeretlen módon közreműködött a III. rendű és a VI. rendű terhelt. – Az APEH határozatokban megjelölt határidőig az engedményezett összeg nem érkezett meg a cég17 részére, ezért a cég17
  178. szeptember
  179. napján készfizető kezességi szerződést kötött az I. rendű terhelt által képviselt cég1-gyel a követelés biztosítására. A szerződésben a kezes kötelezettséget vállalt arra, hogy amennyiben az APEH határozatban megjelölt időpontig nem érkezik meg a hitelintézetet megillető összeg, azt a cég1 fizeti meg a cég17 részére. – Mivel a teljesítésre nem került sor, a pénzintézet ezt követően,
  180. szeptember
  181. napján felszólította mind a cég12-t, mind a cég1-et a tartozás rendezésére, azonban ez nem vezetett eredményre. – Az I. rendű és a IX. rendű terhelt a faktorálási szerződés megkötésekor a cég17-t fizetési képességük és fizetési készségük tekintetében tévedésbe ejtették, ugyanis a kiutalt összeget nem tudták, és nem is szándékozták kifizetni, amely miatt 67.315.014 forint kárt okoztak, amely nem térült meg. Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 14 – Az I. rendű és a IX. rendű terheltnek a valótlan tartalmú adóhatósági határozatok elkészítésével a II. rendű, a III. rendű és a VI. rendű terhelt, míg a valótlan banki iratokkal az V. rendű terhelt nyújtott segítséget. IV.
  182. év novemberében – amikor a II. pontbeli cselekmény során a külföldi projekttel összefüggésben faktoráltak meg valótlan tartalmú számla alapján visszaigényelt áfát – a cég12 és a cég1 között létrejött egy üzemeltetési szerződés, amely alapján a cég12 üzemeltette a cég1-et és a cég6-ot. A szálloda és a gazdaság alkalmazottjai a cég12-höz lettek bejelentve. Az I. rendű és a IX. rendű terhelt abban állapodott meg, hogy a cég12 papíron megvenné a cég1 minden ingó és ingatlan vagyonát. Az I. rendű terheltnek az ökogazdaság és a hotel vezetésének átengedése ténylegesen nem volt a célja, hanem újabb hitelhez kívánt jutni az adásvétel megfinanszírozása útján a már kialakult pénzügyi nehézségei miatt. – Az I. rendű terhelt
  183. év márciusában a IX. rendű terhelt jelenlétében megkérte tanú2 hitelügyintézőt arra, hogy keressen finanszírozót a cég12-nek azért, hogy a cég1 vagyontárgyait megvegye. Mindezek alapján
  184. év áprilisában – párhuzamosan a III. pontbeli faktorálással – tanú2 közvetítésével a cég18 részéről egyéb érdekelt69-cel és egyéb érdekelt70-nel az I. rendű és a IX. rendű terhelt egyeztetett az adásvétel megfinanszírozásáról. A cég18 az egész adásvételi ügylet megfinanszírozását nem vállalta.
  185. év augusztusában olyan megegyezés született, hogy a cég18 az adásvételi szerződések alapján a cég12 által fizetendő áfa összeget kölcsönként nyújtja a cég12 részére oly módon, hogy a kölcsönösszeg ügyvédi letétbe kerül, és a cég1 vételár követelésének áfarésze az ügyvédi letétből kerül majd megfizetésre, azaz a cég18 az adásvétel áfatartalmának megfinanszírozását vállalta. Ehhez az I. rendű terhelt felajánlotta, hogy az ügylethez biztosít egy olyan befektetőt, aki az adásvételhez szükséges önerőt szolgáltatja, amiért cserébe a befektető megkapná a cég12 51%-os tulajdonrészét. A cég18 ezt a felajánlást elfogadta. – Ezt követően az I. rendű és a IX. rendű terhelt együtt felkereste az V. rendű terheltet a lakásán, ahol az V. rendű terhelt átadta részükre egyéb érdekelt71 fiktív személy mint befektető adatait, útlevélmásolatát, valamint egy
  186. július
  187. napján keltezésű egyéb érdekelt71 által a cég12 részére kiállított valótlan tartalmú nyilatkozatot, amely szerint egyéb érdekelt71 420.000.000 forint önerőt biztosított a cég12 törzstőkéjének emelése céljából, egyben készfizető kezességet vállalt a cég12 kötelezettségeire. – Ezen túlmenően az V. rendű terhelt szerezte be azt a valótlan tartalmú,
  188. június
  189. napján kelt, egyéb érdekelt72-től származó levelet, amely szerint a cég12és a cég19 külföldi cég között létre fog jönni cím107-en egy 1.500.000.000 forint összegű vállalkozás. Ezt követően a IX. rendű terhelt egyéb érdekelt71 útlevélmásolatát és az előzőekben részletezett, az V. rendű terhelt által beszerzett iratokat a cég18-hoz benyújtotta. –
  190. év augusztusában az I. rendű és a IX. rendű terhelt megegyezett a XXI. rendű terhelttel abban, hogy a cég1 és a cég12 közötti ingó és ingatlan adásvételre vonatkozó iratokat ellenjegyzi. Ezt követően az I. rendű és a IX. rendű terhelt megkérte ügyvéd5-öt, hogy az átadott adatok és leltár alapján készítse el a cég1 valamennyi ingó és ingatlan vagyonának eladásáról szóló adásvételi szerződést. Az ügyvéd5 által elkészített szerződések alapján az I. rendű és a XI. rendű terhelt elkészítette az adásvételhez kapcsolódó számlákat a cég1 nevében. – Az ügyvéd5 által elkészített szerződéseket a XXI. rendű terhelt ellenjegyezte, miután azokat előtte az I. rendű és a XI. rendű terhelt aláírta. Az adásvételi szerződésben feltüntetésre került, hogy a cég12 138.333.332 forintot
  191. szeptember
  192. napján ügyvédi letétbe helyezett a XXI. rendű terheltnél, amely azonban nem történt meg, mivel a cég12 nem tudta Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 15 megvásárolni a cég1 tulajdonát képező nagy értékű vagyonát, ehhez sem saját, se külföldi befektető által biztosított pénzeszközzel nem rendelkezett. –
  193. szeptember
  194. napján az I. rendű és a IX. rendű terhelt az előzőekben részletezett valótlan tartalmú szerződésekkel (adásvételi szerződés, üzemeltetési szerződés) megjelent a cég18 irodájában, majd közjegyző jelenlétében aláírták a cég12 és a cég18 közötti kölcsönszerződést és a szükséges iratokat. Az aláírásnál a közjegyző, az I. rendű, a IX. rendű terhelt és a cég18 részéről egyéb érdekelt69 volt jelen. – A szerződés megkötését megelőzően az I. rendű és a IX. rendű terhelt ugyancsak átadta a pénzintézetnek a cég12 és a cég1 hamis, nullás adóigazolását, melyet az I. rendű terhelt kérésére a II. rendű terhelt készített a számítógépén, majd a III. rendű terhelt a VI. rendű terhelten keresztül bélyegzővel láttatta el. A cég12 hamis adóigazolásán
  195. június
  196. napi dátum szerepel, és a száma 4377379318 volt, míg a cég1 hamis adóigazolásán a dátum
  197. június
  198. napja volt, annak száma
  199. Mindkét hamis adóigazolást ismeretlen személy látta el hamis bélyegzővel. – A II. rendű terhelt készítette a hamis APEH határozatokat, melyekre ismeretlen társa helyezte el a hamis bélyegzőlenyomatokat (…) ebben ismeretlen módon közreműködött a III. rendű és a VI. rendű terhelt. – A kölcsönügylet fedezeteként a cég1, az I. rendű, valamint a IX. rendű terhelt készfizető kezességet vállalt. Mindezek mellett az adásvételi szerződéssel érintett ingatlanokra jelzálogjog bejegyzését vállalták a felek, továbbá a cég12 teljes vagyonára zálogjog alapítását engedélyezte a IX. rendű terhelt. A szerződés jellegére figyelemmel az adásvételi szerződések áfatartalma is engedményezésre került a cég18 részére. – Az I. rendű és a IX. rendű terhelt a faktorálási szerződés megkötésekor a cég18-at fizetési képességük és fizetési készségük tekintetében tévedésbe ejtette, a céljuk a szerződésben szereplő 164.000.000 forint jogosulatlan megszerzése volt. A kár tényleges bekövetkezése a terheltek magatartásától függetlenül maradt el. A II. rendű, a III. rendű, az V. rendű és a VI. rendű terhelt segítséget nyújtott a fiktív okiratok beszerzésével és elkészítésével az I. rendű és a IX. rendű terheltnek. [5] A Kúria gyakorlata ugyanakkor következetes abban, hogy a felülvizsgálatban irányadó tényálláshoz tartoznak mindazon történeti tények, amelyeket az ítéletben megállapítottak, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében. – Ekként a cég5 kapcsán az irányadó tényállás (I/A/6.) részét képezi, hogy miután a XIII. rendű terheltnek az adóhatóság előtt többször meg kellett jelennie, a cég eladására került sor, amelyben a VI. rendű terhelt közreműködött az I. rendű terhelt kérésére. A cég5 az I. rendű terhelt érdekkörében került megalapításra, amelyben a XIII. rendű terhelt vállalta az alapító szerepét, de ténylegesen nem működtette a céget. Közreműködő személy volt a II. rendű terhelt, aki a cégalapításban is segítséget nyújtott a résztvevőknek. A faktorálásokhoz történő felhasználás, majd a kötelezettség nem teljesítése után az I. rendű terhelt kérésére a VI. rendű terhelt
  200. év tavaszán intézkedett a cég5 értékesítéséről.
  201. május
  202. napján került sor a kft. üzletrészének értékesítésére oly módon, hogy egyéb érdekelt49 és egyéb érdekelt50 lett a társaság új tagja a XIII. rendű terhelt és egyéb érdekelt42 helyett. Az új tagoknak az üzletrész adásvételi szerződés aláírásakor nem volt tényleges üzletkötési szándékuk, az iratokat anyagi ellenszolgáltatás fejében írták alá. A cég5 könyvelési iratait nem kapták meg, a céget nem akarták működtetni… A valótlan tartalmú társasági szerződés módosító okirat alapján – figyelemmel az egyéb érdekelt2 ügyvéd által
  203. június
  204. napján benyújtott Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 16 kérelemre – az illetékes cégbíróság a cég5 tulajdonosváltását a cégnyilvántartásba bejegyezte. (Kecskeméti Törvényszék 5.B.364/2011/
  205. számú ítélet
  206. oldal 2-
  207. bekezdés). – A cég15 sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény kapcsán irányadó II. tényállás részét képezi, hogy az I. rendű és a IX. rendű terhelt visszafizetési szándékuk (figyelemmel I/A. pontban foglalt cselekményekre, azok következményeire és arra, hogy az áfa-visszaigénylés valótlan számlákon alapult) tekintetében is megtévesztették a cég15 sértettet. Emellett a IX. rendű terhelt a faktorszerződést is aláírta… A II. rendű terhelt … a faktorszerződés megkötése érdekében hamis APEH igazolást szerkesztett. Emellett tettese volt a I/A-B. tényállási pontban leírt cselekményeknek, így tudott az I. rendű terhelt likviditási problémáiról, és arról, hogy az I. rendű terhelt már más pénzintézettől is csalárd módon jutott pénzhez. Az V. rendű terhelt három darab angol nyelvű, valótlan tartalmú magánokiratot szerzett be, amelyekért 10.000.000 forintot kapott. A III. rendű és a VI. rendű terhelt részt vett olyan hamis APEH határozat létrejöttében, amely arra vonatkozott, hogy a cég12-nek az APEH kifizet közel 84.000.000 forint áfát. A III. rendű és a VI. rendű terhelt nyilvánvalóan ismerte a kezük között átment hamis APEH határozatot, ezért azt is tudta, hogy amennyiben az abban foglalt áfa visszajárna, úgy nem kellene hamis határozat az I. rendű terheltnek. Nyilvánvalóan azt is tudták, hogy ez a hamis APEH határozat valójában egy nem is létező áfa-visszatérítéssel összefüggésben, majd csalárd módon felhasználásra fog kerülni {Szegedi Ítélőtábla, Bf.III.613/2019/
  208. számú ítélet [177]-[180] bekezdés}. – A cég18 sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény kapcsán irányadó IV. tényállás részét képezi, hogy az I. rendű és a IX. rendű terhelt visszafizetési szándék nélkül, közösen, egymás tevékenységéről tudva, előzetes megállapodásuknak megfelelően tévesztette meg a cég18-at {Szegedi Ítélőtábla, Bf.III.613/2019/
  209. számú ítélet [185] bekezdés}. II. [6] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a VI. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be.
  210. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontjára alapítottan – a megtámadott határozat megváltoztatása, és a felmentése érdekében. [7] Indokai szerint a terhére rótt bűncselekményeket nem követte el, az ítéleti tényállás a személyét illetően semmilyen konkrét elkövetési magatartást nem rögzít, pusztán azt tartalmazza, hogy a bűncselekmények elkövetésében ismeretlen módon közreműködött, azok elkövetéséhez bűnsegédletet nyújtott. Tételesen felidézte mind az első-, mind a másodfokú bíróság ítéletének egyes tényállási pontjait, hangsúlyozva, hogy azok alapján nem lehetett volna a bűnösségét megállapítani. [8] Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a III. rendű terhelt és ő nyilvánvalóan ismerték a kezük között átment hamis APEH határozatot. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy valóban az APEH-től származó határozatot adott át, ugyanakkor az ítéleti tényállás nem rögzíti, hogy az irat tartalmát, annak valós, vagy valótlan voltát módjában lett volna megismerni. Az ítéletek egyike sem tartalmaz a zárt borítékátadást meghaladó elkövetési magatartást, a közokirat valótlan tartalmáról történő utólagos tudomásszerzés pedig nem tekinthető sem elkövetői, sem bűnsegédi magatartásnak. [9] Álláspontja szerint a tudatának a kifogásolt magatartás előtt, vagy alatt át kellett volna fognia a cselekmény bűnös voltát, ám esetében nem csak ez a tudattartalom hiányzott, de a megállapított tényállás erre vonatkozóan semmiféle adatot, tényt, vagy körülményt nem rögzített. Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 17 [10] Kifogásolta, hogy az eljárt bíróság a III. rendű terhelt terhére megállapította a hamis tanúzásra rábírás és a felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntettét egyéb érdekelt75 és egyéb érdekelt74 tanúk tekintetében, akik a III. rendű terhelt közreműködése miatt hamis tartalmú tanúvallomásokat tettek, és valótlanul állították, hogy a VI. rendű terhelt közreműködött a hamis APEH iratok létrejöttében. Ehhez képest a másodfokú bíróság az általa hamisnak nyilvánított tanúvallomások valótlan tartalmát vette figyelembe, és a cselekvősége megítélésénél anyagi jogi alap nélkül marasztalta el. [11] Hivatkozott a Kúria mint harmadfokú bíróság ugyanezen ügyben – más terhelteket érintően – született ítéletére, amely szerint a hamis közokiratokon szereplő pecsétek elhelyezésében elkövetési magatartása egyáltalán nem került megállapításra. Mindezek alátámasztják a védekezését, hogy nem követett el semmilyen bűncselekményt, az azokban való részvételére vonatkozó megállapítások pusztán feltételezéseken alapultak, hiányoznak a felrótt bűncselekmények minősítő körülményeit – üzletszerűség, bűnszövetség – megalapozó magatartások. [12] Kifejtette, hogy a csalás és a közokirat-hamisítás célzatos bűncselekmények, kizárólag egyenes szándékkal valósíthatók meg tettesként és bűnsegédként egyaránt. Mind az elkövető, mind a bűnsegéd tudatának át kell fognia a bűncselekmény elkövetésének szándékát, a haszonszerzés jogtalan, a közokirat tartalmának valótlan voltát. Esetében ugyanakkor a bíróság által megállapított tényállás nem tartalmaz konkrét magatartást, és azt sem, hogy tudott volna a tettesek elkövetői szándékáról, velük szándékegységben lett volna, illetve rájuk bármilyen szándékerősítő hatást gyakorolt volna. Az ítéleti tényállás szerint a bűnsegédi magatartást megvalósító III. rendű terhelt bűnsegédjeként – mint a bűnsegéd bűnsegéde – annak ellenére került marasztalásra, hogy a bűncselekményekkel kapcsolatos tudattartalmát érintő tényeket az eljárt bíróság megállapította volna. [13] A Legfőbb Ügyészség BF.914/2023/2. számú nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. [14] Hivatkozott arra, hogy felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás irányadó, ebből következően annak megalapozottsága nem vitatható. Ezért törvényben kizártak a VI. rendű terhelt azon kifogásai, amelyek a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységére vonatkoznak. [15] Az egyes tényállási pontokat érintően részletesen kifejtette, hogy az irányadó tényállás hol és miként tartalmazza azokat a tényállási elemeket, amelyek alapján az eljárt bíróságok a VI. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét a terhére rótt bűncselekmények elkövetésében – helyesen – megállapították. [16] Az ügyész szerint az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg azt is, hogy a VI. rendű terhelt a hamis APEH határozatok létrejöttében, amelyeket a II. rendű terhelt készített, és ismeretlen társa helyezett el azokon hamis bélyegzőlenyomatokat, a III. rendű terhelttel együtt ismeretlen módon közreműködött. [17] A felülvizsgálati indítványban írtakkal szemben a vagyon elleni bűncselekmény két minősítő körülménye – az üzletszerűség és a bűnszövetség – ugyancsak aggálytalanul megállapítható, amint a VI. rendű terhelt bűnsegédi magatartása. Hivatkozott a Kúria Bhar.II.609/2021/13. számú ítéletében írtakra is. [18] Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a VI. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. [19] A VI. rendű terhelt a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványban írtakat lényegében megismételte és fenntartotta. Az abban írt érveken túl a közokirat-hamisítás bűncselekménye kapcsán hivatkozott arra, hogy az elkövetéséhez mellőzhetetlenül szükséges az elkövető, megvalósító által szándékosan, Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 18 akaratlagosan tanúsított valamilyen konkrétan meghatározható magatartás vagy mulasztás. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság azt rögzítette, hogy esetében ilyet nem lehetett megállapítani, ennek ellenére arra a következtetésre jutott, hogy valamilyen – bár senki által nem ismert – módon mégis közreműködött az intellektuális közokirat-hamisítás, ezáltal a csalás elkövetésében, illetve annak kísérletében. [20] A Legfőbb Ügyészség a VI. rendű terhelt által tett észrevétel alapján a BF.914/2023/4. számú nyilatkozatában a 2023. október 26. napján kelt BF.914/2023/2. számú indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta. III. [21] A VI. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos. [22] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. [23] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 648. § a)-
  3. d)pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. [24] A Be. 659. §
(1)bekezdéséből következően a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [25] A Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. [26] Az indítvány szerint a VI. rendű terhelt nem követte el bűnsegédként a többrendbeli csalás bűntettét, és sem társtettesként, sem bűnsegédként nem követte el a közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt cselekményeket, mert az ítéleti tényállás a személyét illetően semmilyen konkrét elkövetési magatartást nem rögzít, az irányadó tényállásban írtak a törvényi tényállás hiánytalan kimerítésére nem alkalmasak. [27] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a VI. rendű terhelt bűnösségét megállapította, és a terhére rótt bűncselekmények minősítése is helyes. [28] A Btk. 373. §
(1)bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el. [29] A
(6)bekezdés b) pontja alapján a büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a különösen nagy kárt okozó csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. [30] A közokirat-hamisítás bűntette miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki hamis közokiratot készít [Btk. 342. §
(1)bekezdés a) pont I. fordulat], amint az is, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont]. [31] A Btk. 373. §
(1)bekezdésében írt csalás törvényi tényállása megvalósulásának három, egymást kiegészítő okozati összefüggés megléte a feltétele: Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 19 – a tévedésnek okozati összefüggésben kell lennie a tévedésbe ejtő, vagy tévedésben tartó magatartással; a tévedésbe ejtő, tévedésben tartó magatartásnak kell előidéznie a tévedést, ehhez képest arra alkalmasnak, szándékosnak, más általinak kell lennie; – a tévedésnek okozati összefüggésben kell lennie a tévedésbe ejtett vagy tévedésben tartott vagyonjogi rendelkezésével; a tévedésnek kell kiváltania a vagyonjogi rendelkezést, s annak a megtévesztettől kell erednie; és – végül a tévedésben lévő vagyonjogi rendelkezése és a bekövetkezett kár között szintén okozati összefüggésnek kell lennie; a kárt ugyanis közvetlenül nem az elkövető, (tévedésbe ejtő vagy tévedésben tartó) magatartása, hanem az általa megtévesztett személy vagyonjogi rendelkezése okozza. [32] Csalás esetében a jogtalan vagyoni haszonszerzés nem eredmény, hanem az elkövetési magatartás (tévedésbe ejtés, vagy tévedésben tartás) célzata. Arra indítónak kell lennie és olyan vagyoni haszon tekintetében, amely megszerzésére az elkövetőnek egyébként nincs jogcíme. [33] Az irányadó tényállás egyértelműen tartalmazza a következőket. – Az I. rendű és a VIII. rendű terhelt 2005-2007 év közötti időszakban a tartozásaik törlesztése végett újabb és újabb faktorálható követelések igazolásával egy faktorrendszert hoztak létre azért, hogy az aktuális kötelezettségeiket újabb faktorok alapján folyósított összegekből fedezni tudják. Az utóbb létrejött faktorszerződések kizárólagos célja a korábbi faktorálásokból fakadó kötelezettségek időleges teljesítése volt annak érdekében, hogy megfelelő likviditással rendelkező, jól működő gazdasági társaság látszatát keltsék, a kölcsönök döntő részét azonban nem fizették vissza. [34] Az irányadó tényállás az I/A/
  1. pontjához kapcsolódóan tartalmazza, hogy – a terheltek a cég5 eladásáról döntöttek; – az I. rendű terhelt kérésére a VI. rendű terhelt
  2. év tavaszán intézkedett a gazdasági társaság értékesítéséről olyan személyek részére, akik ellenszolgáltatás fejében vállalták a cég nevükre írását; – a kft. üzletrészének értékesítésére
  3. május
  4. napján került sor oly módon, hogy egyéb érdekelt49 és egyéb érdekelt50 lett a társaság új tagja a XIII. rendű terhelt és egyéb érdekelt42 helyett; – az új tagoknak az üzletrész adásvételi szerződés aláírásakor nem volt tényleges üzletkötési szándékuk, az iratokat anyagi ellenszolgáltatás fejében írták alá, a kft. könyvelési iratait nem kapták meg, a céget nem akarták működtetni; – a cég eladását a vevők szerzésével és az üzletrész átruházási szerződés megfogalmazásával a VI. rendű terhelt készítette elő, aki tudomással bírt arról, hogy az üzletrész megvásárlói nem kívánták a céget működtetni; – a valótlan tartalmú társasági szerződés módosító okiratot szerkesztő ügyvéd azt az illetékes cégbírósághoz benyújtotta, a cégbíróság a cég5 tulajdonosváltását a cégnyilvántartásba bejegyezte; – a takarékszövetkezetnek okozott kár összesen 49.500.000 forint, amely nem térült meg. [35] Az I/B. tényállás rögzíti, hogy – a cég6 működéséhez szükséges hitel folyósításának feltétele volt a „nullás” APEH igazolás. A gazdasági társaságnak volt adótartozása, ezért az I. rendű terhelt a III. rendű terhelthez fordult segítségért, akiről tudta, hogy széles körű kapcsolatokkal rendelkezik, és tudomása szerint korábban is nyújtott más jellegű segítséget üzletfeleinek. Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 20 – A III. rendű terhelt ellenszolgáltatás fejében a VI. rendű terhelt közreműködésével szerezte be és adta át az I. rendű és a II. rendű terheltnek a valótlan tartalmú „nullás” adóigazolást, amelyet a hitelkérelemhez be is csatoltak. – A hitelkérelmet
  5. október
  6. napján az I. rendű terhelt a cég6 nevében benyújtotta a takarékszövetkezethez 68.000.000 forint beruházási hitel folyósítása érdekében. –
  7. október
  8. napján a takarékszövetkezet 68.000.000 forint összegű beruházási hitelt folyósított a cég6 részére. – Ezt követően az I. rendű terhelt megkérte a VI. rendű terheltet, hogy keressen vevőt a cég6 üzletrészére. – A kft. új ügyvezetője és tulajdonosa egyéb érdekelt63 lett, az üzletrész adásvételi szerződés aláírására
  9. március közepén került sor, egyéb érdekelt63 nem fizetett az üzletrészért, a kft.-t valójában nem kívánta megvásárolni, a céget nem kívánta működtetni; – A Pest Megyei Bíróság Cégbírósága a cég6-ot érintő változásokat
  10. május
  11. (XV. rendű terhelt) és
  12. szeptember
  13. (egyéb érdekelt63) jegyezte be. – A VI. rendű terhelt közreműködött abban, hogy a közhitelű nyilvántartásba valótlan adatok nyerjenek bejegyzést. [36] A II. tényállás tartalmazza, hogy a cég12 áfa-visszaigénylése kapcsán az I. rendű és a IX. rendű terhelt megegyezett, hogy a jogosulatlanul visszaigényelt összeget megfaktorálják, és ezért a cég15-höz fordultak. A faktorszerződés megkötése érdekében 2008 februárjában az I. rendű terhelt a III. rendű terheltet kereste meg azért, hogy valótlan tartalmú, azaz hamis adóhatósági iratokat szerezzen be. A cég12 áfa-visszaigénylésével kapcsolatos hamis adóhatósági határozatokat a III. rendű, illetve a VI. rendű terhelt közreműködésével ismeretlen személy látta el hamis bélyegzővel. A
  14. január
  15. napján kelt, 4169668242 számú – valótlan tartalmú – APEH határozat, melynek értelmében az adóhatóság megállapította, hogy a cég12 88.080.113 forint áfa kiutalását kérte, és az APEH – figyelemmel az adózó nyilvántartott adótartozására is – 84.143.768 forint kiutalásáról intézkedik. A IX. rendű és az I. rendű terhelt a cég15-nél, ahol egyéb érdekelt68-cal tárgyaltak az APEH áfa-visszaigénylés megfaktorálásáról, fenti hamis adóhatósági iratot bemutatta. 2008 márciusában az I. rendű terhelt a III. rendű terhelttől a VI. rendű terhelt közvetítésével újabb, valótlan tartalmú APEH határozatot szerzett be, amely értelmében az APEH 45 nappal meghosszabbította a korábban megállapított áfa kiutalásának az időpontját. A hamis 4172883112 számú APEH határozatot a II. rendű terhelt saját számítógépén szerkesztette, amelyre a III. rendű és a VI. rendű terhelt segítségével bélyegzőlenyomat került. A II. rendű terhelt készítette a hamis APEH határozatokat, melyekre ismeretlen társa helyezte el a hamis bélyegző lenyomatokat (…) ebben ismeretlen módon közreműködött a III. rendű és a VI. rendű terhelt. A IX. rendű terhelt az újabb, hamisított APEH határozatot is benyújtotta a cég15-höz, az I. rendű és a IX. rendű terhelt a faktorálási szerződés megkötésekor a cég15-öt fizetési képességük és fizetési készségük tekintetében tévedésbe ejtették, a folyósított faktorösszeg az I. rendű terhelt egyéb jogviszonyaiból származó likviditási nehézségeire fordítódott. A terheltek a megtévesztő magatartásuk folytán a cég15nek 75.729.391 forint kárt okoztak. Az I. rendű és a IX. rendű terheltnek a bűncselekmény elkövetéséhez a II. rendű, a III. rendű és a VI. rendű terhelt a fenti módon, a valótlan tartalmú adóhatósági határozatok létrehozásával nyújtott segítséget. [37] A III. tényállási pont rögzítette, hogy
  16. április
  17. napján a cég17 66.827.401 forintot átutalt a cég15 számlájára a hitel kiváltása címén, a szerződésben meghatározott határidő elteltével azonban a hitelintézet részére nem érkezett meg a szerződésben rögzített összeg. A IX. rendű terhelt – leplezve a visszaigénylés valótlan voltát – a cég17 részére átadott egy
  18. április
  19. napján keltezésű, 4169668242 számú fiktív APEH határozatot, Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 21 melyben az APEH Közép-Magyarországi Regionális Igazgatósága Könyvelési Osztálya kijelentette, hogy a
  20. január
  21. napján kelt határozatában áfa-visszaigénylés jogcímén kiutalni kért 88.080.000 forint összeg 45 napon belüli kiutalásáról intézkednek. Majd ezután további időhúzás céljából ugyanilyen tartalmú,
  22. június
  23. és június
  24. napján kelt 4377379318 és 4169668242 számú hamisított APEH határozatot is átadott a IX. rendű terhelt a cég17 részére. A felsorolt APEH határozatok valótlan tartalmúak voltak, azokat a fenti módon a II. rendű terhelt az I. rendű terhelt felhívására készítette számítógépén, majd a hamis adóhatósági határozatot a III. rendű, illetve a VI. rendű terhelt közreműködésével ismeretlen személy látta el hamis bélyegzővel. [38] A IV. tényállási pont szerint a ég12 és a cég18 közötti faktorszerződés megkötését megelőzően az I. rendű és a IX. rendű terhelt átadta a pénzintézetnek a
  25. június
  26. napi dátumozású, a cég12 esetében 4377379318 számú, és a cég1 száma 217393321 számú hamis, nullás adóigazolását, melyet az I. rendű terhelt kérésére a II. rendű terhelt készített a számítógépén, majd a III. rendű, a VI. rendű terhelten keresztül ismeretlen személy látta el hamis bélyegzővel. A II. rendű terhelt készítette a hamis APEH határozatokat, melyekre ismeretlen társa helyezte el a hamis bélyegzőlenyomatokat (…) ebben ismeretlen módon közreműködött a III. rendű és a VI. rendű terhelt. Az I. rendű és a IX. rendű terheltek a faktorálási szerződés megkötésekor a cég18-at fizetési képességük és fizetési készségük tekintetében tévedésbe ejtették, a céljuk a szerződésben szereplő 164.000.000 forint jogosulatlan megszerzése volt, a kár tényleges bekövetkezése a terheltek magatartásától függetlenül maradt el. A II. rendű, a III. rendű, az V. rendű és a VI. rendű terhelt segítséget nyújtott a fiktív okiratok beszerzésével és elkészítésével az I. rendű és a IX. rendű terheltnek. [39] Kétségtelen, hogy a csalással érintett I/B., II. és IV. tényállási pontokban a sértett pénzintézet, illetve pénzügyi szolgáltató a csatolt okiratok fiktív tartalma alapján rendelkezett a saját vagyona felett akként, hogy abból a terhelti cégeknek ad át. [40] A terheltek – így a VI. rendű terhelt bűnsegédi – magatartása (a terhelti cégek likviditási nehézségei miatt) a sértetti pénzintézetek/pénzügyi szolgáltatók pénzének megszerzésére irányult, melyhez egyébként nem lett volna jogcíme (a faktoring szerződések alapján). [41] A tényállás – az indítványban foglaltakkal ellentétben – tartalmazza a csalás megvalósulásához szükséges elkövetési magatartást, és az ehhez a VI. rendű terhelt által nyújtott bűnsegédi magatartás leírását. [42] Az irányadó tényállásból kitűnően a terheltek – úgy a tettesek, mint a részesek – ekként a VI. rendű terhelt is tisztában volt azzal, hogy fiktív tartalmú okiratok kerültek a sértetteknek átadásra, hogy azok ellenében teljesítsék kölcsönök kihelyezésére irányuló követeléseiket. [43] Ehhez képest az elkövetők – és így a VI. rendű terhelt – tudata is átfogta, hogy ezáltal a sértett(ek) egyoldalúan fog olyan összegeket a tettesnek fizetni, aminek ellentételezése a faktoring szerződések szerinti úton – tehát a szerződés szerinti kötelezett által – nem biztosított, így az a pénzintézetnél kárként fog jelentkezni. [44] A Btk.
  27. §
(1)bekezdés c) pontja értelmében az ún. intellektuális közokirathamisítás bűntettét az követi el, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba. [45] Az indítványozó által sérelmezett intellektuális közokirat-hamisítás elkövetési magatartása a közreműködés abban, hogy valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba. Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 22 [46] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel a közreműködés fogalma igényel értelmezést. [47] Az ítélkezési gyakorlat szerint a közreműködés mint elkövetési magatartás minden olyan értelmi-fizikai cselekvőség, amely alkalmas arra, hogy annak következményeként a közokirat kiállítására illetékes személy a közokiratban a törvényi tényállásban meghatározott joghatással bíró valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot rögzítsen. E közreműködés tulajdonképpen speciális közvetett tettesség, mivel a közokiratot létrehozó (abban bejegyzést eszközlő) ügyintéző tévedésben van az elkövető szándékát illetően. Nem kizárt azonban, hogy egy cselekménynek eltérő elkövetési magatartással több közvetett tettese is legyen. [48] A VI. rendű terhelt elkövetési magatartás hiányosságára alapított kifogása nem alapos, az az irányadó történeti tényállás leszűkített, egyoldalú értékelésén alapul. [49] A Kúria más ügyben már kifejtett álláspontja szerint nem szükséges, hogy az ítélet történeti tényállása a hamis okirat tényleges, közvetlen vagy közvetett átadására vonatkozó tényt tartalmazzon, amennyiben a tényállás egyéb részeiből nyilvánvalóvá válik a terhelt magatartása (BH 2022.148., Kúria Bfv.I.693/2021/6.). [50] Az irányadó tényállás jelen ügyben tartalmazza, hogy a VI. rendű terhelt az – I/A/
  1. tényállás alapján tisztában volt azzal, hogy cég5 üzletrészének értékesítésére úgy került sor, hogy az új tagoknak az adásvételi szerződés aláírásakor nem volt tényleges üzletkötési szándékuk, a céget nem akarták működtetni, az iratokat anyagi ellenszolgáltatás fejében írták alá, a társaság könyvelési iratait nem kapták meg; – az I/B. tényállás szerint a VI. rendű terhelt tudta, hogy cég6 hiteligényléséhez a közreműködésével beszerzett „nullás” APEH igazolást csalárd módon használja fel az I. rendű terhelt, amint azzal is, hogy a segítségével értékesítésre került cég6 új ügyvezetője valójában nem kívánta megvásárolni és működtetni a társaságot, az üzletrészért nem fizetett; – a II. tényállás tartalmazza, hogy tisztában volt azzal, hogy olyan, hamis okirat létrejöttében vesz részt, amely szerint az adóhatóság a cég12-nek 84.000.000 forint körüli összeget fizet, miként azt is tudta, hogy amennyiben az adott összeg ténylegesen megilletné a társaságot, úgy a hamis igazolásra nem lenne szükség. Mindezek alapján tisztában kellett lennie azzal is, hogy úgy a fiktív adóvisszatérítésre vonatkozó igazolás, mint a határidő-hosszabbítást igazló hamis okirat csaláshoz kerül felhasználásra; – a III. tényállás szerint tudta, hogy a
  2. január
  3. napján,
  4. június
  5. napján és
  6. június
  7. napján keltezett, áfa-visszaigénylés jogcímén kiutalni kért 88.000.000 forintot meghaladó összeg 45 napon belüli kiutalásáról intézkedő három adóhatósági határozat valótlan taralmú; – a IV. tényállás alapján az I. rendű és a IX. rendű terhelt visszafizetési szándék nélkül, közösen, egymás tevékenységéről tudva, előzetes megállapodásuknak megfelelően kísérelte megtéveszteni a cég18-at. A felidézett tényekből tehát – szemben az indítványban foglalt állítással – egyértelmű következtetés vonható le a VI. rendű terhelt bűntetőjogi felelősségére úgy a vagyon, mint a közbizalom elleni bűncselekmények tekintetében, és ez egyúttal kizárja annak a lehetőségét is, hogy a VI. rendű terhelt tévedésben volt. [51] A felülvizsgálati indítvány vitatta a VI. rendű terhelt bűnsegédi elkövetői minőségének megállapíthatóságát. [52] A Btk.
  8. §
(2)bekezdése értelmében bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt. Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 23 [53] A törvényi rendelkezés értelmében a bűnsegéd részesi cselekménye a segítségnyújtás, amely a következetes ítélkezési gyakorlat szerint lehet fizikai és pszichikai is. Ennek megfelelően az irányadó tényállásnak tartalmaznia kell azokat a történeti tényeket, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a bűnsegéd a tettesi alapcselekményt akár úgy segíti, hogy annak külső feltételét biztosítja (fizikai bűnsegély), akár úgy, hogy az elkövetésben a tettest bátorítólag támogatja, a már kialakult szándékát erősíti (pszichikai bűnsegély). [54] A bűnsegély szándékos segítségnyújtás, azaz olyan cselekmény, amely előmozdítja vagy megkönnyíti a szándékos bűncselekmény elkövetését. A bűnsegéd felelősségének az az alapja, hogy elősegíti a szándékos bűncselekmény törvényi tényállásának a tettes által történő megvalósítását. A segítő magatartás nem csak fizikai, hanem pszichikai jellegű is lehet. A bűnsegély továbbá nem csak tevékenységben, hanem mulasztásban is megnyilvánulhat. [55] További kritériumai a bűnsegélynek a segítségnyújtás szándékossága és a tettesi alapcselekmény szándékossága. [56] Kétségtelen, hogy bűnösség – azaz ún. alanyi okozatosság – nélkül nincs tényállásszerűség, nincs felróhatóság, s ez megkívánt a részesi elkövetés esetében is. [57] A részes (így a bűnsegéd) a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz járul. A részes tetteshez társulása a tettes szándékához történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja vagy véghezvitel végett erősíti. Ezért büntetendő a részes. [58] A szándékegységre vont következtetés alapja, hogy az irányadó tényállás kellő pontossággal rögzítse mind a tettesi cselekményt, mind a részesi magatartást, illetve megismerhetően tartalmazza a tettesi és részesi magatartás közötti oksági kapcsolatot (EBH 2015.B.14.II.). [59] A részesi tudat tartalma önálló, önmagában vett bűnösségvizsgálat tárgya, e szempontból a járulékosság közömbös, a részesi tudat tartalma pedig nem a törvényi tényálláson belüli magatartáshoz feltétlen szükségesség, hanem az ilyen magatartás bárminemű előmozdítása, (egyidejű) könnyítése, azaz a segítés. [60] Ami a VI. rendű terhelt magatartásához kapcsolódó tudati oldal vizsgálatát illeti, az ehhez szükséges tényeket az irányadó tényállás tartalmazza, az e tényekből levont jogkövetkeztetés pedig helyes. [61] A felülvizsgálati indítvány a csalás bűntette kapcsán kifogásolta a minősítő körülmények megállapítását. [62] A Btk. 459. §
(1)bekezdés
  1. pontja szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. [63] Az üzletszerűség megállapításának két együttes feltétele van: a tárgyi oldalon az ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények elkövetése, az alanyi oldalon pedig ennek révén rendszeres haszonszerzésre törekvés. [64] A Kúria rámutat, hogy az üzletszerűség nem feltételez szükségszerűen saját vagyoni haszonszerzésre történt törekvést, megállapítja ezt a minősítő körülményt az ítélkezési gyakorlat akkor is, ha mások jogtalan és rendszeres vagyongyarapodása érdekében követnek el, többször ugyanolyan vagy hasonló bűncselekményeket (BH 2012.146.). [65] Az irányadó tényállásból kitűnik, hogy a vádbeli időszakban az I. rendű és a VIII. rendű terhelt a gazdasági tevékenységük végzéséhez szükséges anyagi háttér megteremtése érdekében egy faktorrendszert hozott létre, amelynek segítségével a pénzintézetet, illetve a pénzügyi szolgáltatót a fizetési képességük és a fizetési készségük vonatkozásában Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 24 megtévesztették azért, hogy aktuális kötelezettségeiket az újabb faktorszerződésekből egyenlítsék ki. A haszonszerzésre törekvés fennállt, és nem kétséges, hogy rendszeres volt. [66] Amint arra az ítélőtábla is helytállóan utalt, az üzletszerűség megállapítását nem zárja ki, hogy a csalás során megszerzett pénzt a terheltek részben a korábbi faktorszerződésekből származó tartozások kiegyenlítésére fordították. [67] Ezen csalárd folyamatok lebonyolításához a VI. rendű terhelt segítséget nyújtott (I/B., II., IV. tényállási pont). [68] Ebből következően az üzletszerűség – mint minősítő körülmény – megállapítására törvényesen került sor. [69] Az indítványozó sérelmezte a bűnszövetség minősítő körülményének megállapítását. [70] A Btk.
  2. §
  3. pontja értelmében bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet. [71] Az irányadó tényállás alapulvételével nem tévedett az eljárt bíróság, amikor a bűnszövetségben elkövetést megállapította [Btk.
  4. §
(1)bekezdés
  1. pont]. [72] A Btk. a bűnszövetség fogalom meghatározásánál azt értékeli, amikor a közreműködőknek, tehát a bűnszövetség tagjainak megállapodása több bűncselekmény megvalósítását célozza, anélkül azonban, hogy minden egyes bűncselekmény végrehajtásának a részleteit is megszerveznék. Jelen ügyben ez tényállás szerinti. [73] A bűnszövetség létrejöttének további feltétele, hogy a bűncselekmény alanya akár tettesként, akár részesként két vagy több személy legyen, az elkövetők megállapodása több bűncselekmény elkövetésére irányuljon, továbbá, hogy a megállapodás a cselekmények elkövetését időben megelőzze. Mindez szintén a jelen ügy tényállása szerinti. [74] Az előzetes megállapodás – mint a szervezett elkövetés egyik eleme – olyan, a jövőben megvalósítandó bűncselekmények elkövetésére irányuló elhatározást jelent, amely a jog védte érdekek ellen támadó erők viszonylag magasabb fokú szervezettségét, pl. az elkövetők következetességét, a végrehajtás egyes jelentősebb körülményeiben, módozataiban megnyilvánuló tervszerűséget is felöleli. Lényeges, hogy ez a megállapodás már eleve bűnözésre, vagyis több bűncselekmény elkövetésére irányuljon. A megállapodás formáját illetően leggyakoribb a szóbeli (vagyis a kifejezett) megállapodás, de megállapodás a hallgatólagos, félreérthetetlenül a bűnözésre irányuló akarategység is. Amikor tehát az elkövetők ráutaló magatartásából egyértelműen ismerhető fel a bűnözésre irányuló következetesség, tervszerűség és akarategyezőség, akkor valósul meg a hallgatólagos megállapodás (Kúria Bfv.III.1.231/2018/10.). [75] Jelen esetben a VI. rendű terhelt és társai magatartásának ennek megfelelő ismérvei maradéktalanul megállapíthatók. [76] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy a VI. rendű terhelt és társai bűncselekményeiket szervezetten, egymás tevékenységéről tudva, egymással egyeztetve, a feladatokat eszerint megosztva, anyagi haszonszerzés érdekében hajtották végre. [77] Az eljárt bíróság törvényesen minősítette a VI. rendű terhelt terhére rótt cselekményeket bűnszövetségben elkövetettnek [Btk.
  2. §
(1)bekezdés
  1. pont]. [78] Nem tévedett tehát az eljárt bíróság, amikor a VI. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli – egy esetben kísérlet – bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés I. fordulat,
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)alpont,
(6)bekezdés b) pont], 9 rendbeli – egy esetben társtettesként, nyolc esetben bűnsegédként elkövetett – közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § kilenc esetben
(1)bekezdés
  1. a)pont I. fordulat, egy esetben
  2. c)pont] Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 25 és bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont]. Törvényes a cselekmények minősítése és a kiszabott büntetés is. [79] Az indítványozó sérelmezte, hogy a bíróság a III. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét – egyéb érdekelt75 és egyéb érdekelt74 tanúkat érintően – hamis tanúzásra rábírás és felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntettében megállapította, ugyanakkor cselekvősége megítélésénél az általa hamisnak nyilvánított tanúvallomásokat mégis figyelembe vette. [80] A Kúria e tekintetben a következőkre mutat rá. [81] Kétségtelen, hogy az irányadó tényállás szerint a III. rendű terhelt – egyéb érdekelt74 részére a kapcsolattartóján keresztül leveleket juttatott el, majd az általa büntetés-végrehajtási intézetben történt telefonhívás útján a neki szóló levél alapján rábírta őt arra, hogy a jelen büntetőeljárásban olyan valótlan tartalmú tanúvallomást tegyen, miszerint ő különböző személyeknek adóigazolásokat és egyéb iratokat szállított. A tanú
  1. augusztus
  2. napján először írásban, majd
  3. szeptember
  4. napján szóban az ügy lényeges körülményeire vonatkozóan valótlan tartalmú vallomást tett, amelyben előadta, hogy legalább három alkalommal a VI. rendű terhelttől adóhatósági iratokat vitt az I. rendű terheltnek egy nyitott borítékban. Vallomása szerint mindezért pénzt kapott, illetve beszámolt arról is, hogy az adóhatósági iratok olyan igazolások voltak, amelyek a cég6-ra, valamint a cég12-re vonatkoztak, illetve, hogy 4-5 alkalommal folyószámla-kivonatot és átutalási papírokat is vitt az I. rendű terheltnek egy átlátszó tasakban. egyéb érdekelt74
  5. július
  6. napján ismételt kihallgatása alatt a korábbi vallomásának valótlanságát, hamis tanúzásra való felkérését feltárta a nyomozó hatóság előtt; – egyéb érdekelt75 tanút is rábírni törekedett valótlan tartalmú vallomás megtételére a büntetőeljárásban, 2009 júniusában, pontosabban meg nem határozható időpontban, az eljárás során ismeretlenül maradt személy közvetítésével, illetve ismeretlen személy által kívánta befolyásolni a tanút. Arra akarta rávenni őt, hogy a nyomozás során kihallgatása alkalmával azt állítsa valótlanul, hogy az ügy tárgyát képező adóigazolásokat terhelt6 vezetéknevű személy gyártotta, illetve készítette. Az eljárás során ismeretlenül maradt személy pontosabban meg nem állapítható időpontban a tanút felkereste, és átadta a III. rendű terhelt üzenetét azzal, hogy a hamis, valótlan tartalmú tanúvallomás megtételét követően 5.000.000 forintot kap. egyéb érdekelt75 tanú a rendőrségi kihallgatása során aa III. rendű terhelt kérésének nem tett eleget, nem tett ilyen tartalmú vallomást, hanem feltárta a nyomozó hatóság előtt a III. rendű terhelt szándékát. [82] Mindezek miatt a bíróság a III. rendű terheltet felbujtóként elkövetett hamis tanúzásra felhívás bűntettében [
  7. évi IV. törvény
  8. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdése], és hamis tanúzás bűntettében [1978. évi IV. törvény 242. §
(1)bekezdés] is marasztalta. [83] A Kúria a rendelkezésre álló adatokból alapján megállapította, hogy az e körben szereplő ténymegállapítások, illetve az azok alapján szolgáló bizonyítékok nem állnak ellentétben a VI. rendű terhelt cselekvőségét érintő, jogerős ítéletben foglalt ténymegállapításokkal. Azok azt tükrözik, hogy a III. rendű terhelt az eljárás során – a védekezési taktika részeként – a felelősség alóli mentesülése érdekében többféle, egyebek mellett büntetőjogi konzekvenciát is eredményező védekezést terjesztett elő. [84] A Be. 659. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. [85] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Kúria 3.Bfv.746/2023/12-II. 26 Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. [86] A VI. rendű terhelt valójában a bizonyítékok mikénti értékelésén keresztül a jogerős ítéleti tényállást támadta, amikor azt állította, hogy a valótlan tartalmú APEH határozatok tartalmáról nem volt tudomása, valamint a terhelti védekezés figyelmen kívül hagyását és az eljárt bíróságok a tényállás megállapításával összefüggő mérlegelő tevékenységét támadta. Ily módon valójában tényálláson kívüli körülményekre hivatkozással eltérő tényállás megállapítását szorgalmazta. Erre azonban felülvizsgálati eljárásban nincs mód. [87] Ekként a Kúria a VI. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. §
(6)bekezdése értelmében hivatalból köteles – a megtámadott határozatokat a Be. 660. §
(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. §
(1)bekezdés alapján a VI. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. IV. [88] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 6. §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §
(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [89] A Be. 652. §
(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §
(3)-
(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §
(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §
(4)bekezdés]. Budapest,
  1. június
  2. Molnár Ferencné dr. s.k. a tanács elnöke, Dr. Idzigné dr. Novák Marianna Csilla s.k. előadó bíró, Dr. Bartkó Levente s.k. bíró, Dr. Hornyák Szabolcs János s.k. bíró, Dr. Varga Eszter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.