Bf.56/2023/14 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés h) pontja szerint minősülő emberölés bűntettének kísérlete, valamint a Btk. 221. §

(1)bekezdésében meghatározott és – figyelemmel a

(2)bekezdés c) pontjára – a

(4)bekezdés szerint minősülő magánlaksértés bűntette miatt, mint erőszakos többszörös visszaesőt, életfogytig tartó szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani és megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Ezen túlmenően Pécsi Ítélőtábla II.Bf.56/2023/14/II [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] 2 rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott elsősorban felmentés, míg másodsorban enyhítés végett, míg a védő felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. A bizonyítási indítvány elutasítása után perbeszédében a védő, illetve az utolsó szó jogán a vádlott a jogorvoslati kérelmével egyező tartalommal szólalt fel. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 590. §

(1)és

(2)bekezdései alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, oly módon, hogy vizsgálta a tényállás megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmények minősítésére, a büntetés kiszabására, az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. A felülbírálat a Be. 590. §

(7)bekezdése folytán kiterjedt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. Ennek során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjaiban írt okokból – részben megalapozatlannak találta, az ugyanis a keletkezett sérülések tényleges gyógytartamának a leírása, valamint a vádlott előéleti adatai tekintetében hiányos, illetve – ez utóbbiakat érintően – ellentétes a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjára – a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján az alábbiak szerint helyesbítette, illetve egészítette ki: A vádlottat a Szigetvári Városi Bíróság a

1. június 28-án jogerőre emelkedett 2.B.176/2005/
2. számú ítéletével 4 rendbeli lopás bűntette, 6 rendbeli lopás vétsége és garázdaság vétsége miatt ítélte 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra. A Szigetvári Városi Bíróság a
3. november 20-án jogerőre emelkedett 2.B.137/2006/
4. számú ítéletével 2 rendbeli lopás bűntette, 2 rendbeli lopás vétsége és 2 rendbeli ittas járművezetés vétsége miatt szabott ki 7 hónap börtönbüntetést, 1 év közügyektől eltiltást és 1 év közúti járművezetéstől eltiltást. Ebben az ügyben a másodfokon eljáró Baranya Megyei Bíróság 3.Bf.264/2007/
5. számon hozott ügydöntő határozatot. A Szigetvári Városi Bíróság a
6. április 7-én jogerőre emelkedett 2.B.162/2007/
7. számú ítéletével egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette, testi sértés bűntette és 8 rendbeli lopás vétsége miatt szabott ki 1 év börtönbüntetést és 1 év közügyektől eltiltást. A testi sértés bűntettéhez kapcsolódó elmarasztalás helyesen az
8. évi IV. törvény
9. §

(1)-

(2)bekezdéseiben meghatározott törvényi tényállás megvalósításán alapult. Az elsőfokú bíróság határozatának [9] és [10] bekezdéseiben feltüntetett szabadságvesztésbüntetéseket a Szigetvári Városi Bíróság a

1. augusztus 4-én jogerőre emelkedett 2.Bk.44/2009/
2. számú ítéletével összbüntetésbe foglalta és annak tartamát 1 év 8 hó börtönbüntetésben állapította meg. E büntetéséből a vádlott – feltételes szabadság kedvezményével –
3. október 21-én szabadult. A feltételes szabadság tartama
4. október 20-án járt le, a büntetést
5. március
6. napjával kell kitöltöttnek tekinteni. A [12] bekezdésben feltüntetett ügyben a Szigetvári Városi Bíróság – 2.B.153/2009/
7. szám alatt –
8. október 21-én hozott ügydöntő határozatot. Ez emelkedett
9. március 25-én jogerőre a Baranya Megyei Bíróság 4.Bf.20/2011/
10. számú határozatával. A vádlott – a [13] bekezdésben írt – társtettesként megvalósított emberölés bűntettét
11. december 2-án követte el. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.56/2023/14/II [12] [13] [14] 3 Az elsőfokú bíróság által felsorolt büntetéseken túlmenően a vádlottat a
12. június 5-én elkövetett garázdaság vétsége miatt a Szigetvári Járásbíróság a
13. március 7-én kelt és a – Pécsi Törvényszék 2.Bf.120/2023/
14. számú határozatával –
15. október 19-én jogerőre emelkedett 2.B.49/2022/
16. számú ítéletével, mint többszörös visszaesőt, 180.000 forint pénzbüntetésre ítélte (erkölcsi bizonyítvány - Bf.II.56/2023/
17. sorszám alatt). A tettlegesség során a sértett különböző gyógytartamú sérüléseket szenvedett. A vágott sebek 8 napon belül, az ínsérülések 2-3 hónap alatt, míg az idegsérülések 3-4 hónapon belül gyógyulóak, így a tényleges gyógytartam együttesen 3-4 hónapban határozható meg (szakértő4 igazságügyi orvosszakértő OSZ 400/
18. számú szakvéleménye). Az ekként helyesbített és kiegészített tényállás most már mentes a Be.
19. §

(1)és

(2)bekezdéseiben felsorolt teljes vagy részleges megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól; az hiánytalan és teljeskörűen felderített, miközben nem tartalmaz az ügyiratok tartalmával ellentétes, vagy téves ténybeli következtetésen alapuló megállapítást sem. [15] II. [16] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi előírásoknak megfelelően folytatta le, olyan körültekintéssel, hogy az ügy ténybeli és jogi részleteiben megnyugtatóan állást lehetett foglalni. Nem vétett sem a Be. 607. §

(1)bekezdésében és a Be. 608. §

(1)bekezdésében megfogalmazott ún. abszolút, sem pedig a Be. 609. §

(1)bekezdésében meghatározott, az eljárás lefolytatására lényeges hatással bíró, a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető ún. relatív szabálysértést: így az érdemi felülbírálatnak nem volt akadálya. A sértett bántalmazására a cím19 szám alatti ingatlanban került sor, zárt helyen, a lakás bútorozott konyhájában, néhány négyzetméternyi területen. A vádlott váratlan megjelenését követően a sértett élettársa szinte azonnal elrejtőzött, így a dulakodás – előbb az említett helyiségben, később a bejárati ajtó előtti teraszon és az udvaron – úgy zajlott le, hogy azt senki nem látta. A nyomozás során kétszer, majd a tárgyaláson további egy alkalommal kihallgatott sértett a történések lényeges mozzanatait és fordulatait ellentmondástól mentesen, következetesen adta elő. Így leghangsúlyosabban azt, hogy a vádlott egy hosszú bozótvágó késsel rontott be hozzájuk, melyet többféle módon is használt: kezdetben hadonászó és kaszáló mozdulatokkal, azután pedig úgy, hogy a kardszerű pengét a testéhez viszonyítottan merőleges tartással igyekezett a nyakára és a mellkasára szorítani, míg végül a hasa irányába szúrt. Ezeket a sértett – részben a földre kerülve, részben álló testhelyzetben – folyamatos védekezéssel hárította el, miközben a lapockacsont vonalában, illetve mindkét tenyerén vágott, metszett sérüléseket szenvedett. A szóban forgó sérülésekről fényképfelvételek készültek, továbbá azokról az igazságügyi orvosszakértő is részletes – orvosi dokumentáción alapuló – leírást adott. Az elkövetés eszközét egy bokros, sűrű aljnövényzettel borított külterületen megtalálták, így ismertté váltak annak jellemzői, mindenekelőtt a pengéjének negyvenhárom centiméteres hosszúsága és az, hogy a fémfelülete több helyen vérrel szennyeződött. Az előzmények is kellően dokumentáltak voltak, miután tanú1 a Facebook-fiókjában archivált szöveges üzeneteket a nyomozó hatóság számára megnyitotta, elérhetővé tette. Így félreérthetetlenül tisztázni lehetett a

1. augusztus 6-án folytatott levelezés tartalmát; azt a körülményt, hogy a vádlott – az akkor gyermekeivel és élettársával az ismétlődő fenyegetések miatt éppen egy .................i hotelben tartózkodó – tanú1nak durva hangvételű, megtorlásra és az élet kioltására utaló üzeneteket küldött. [17] [18] [19] [20] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.56/2023/14/II [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] 4 Ezek a részletek a sértett előadását maradéktalanul alátámasztották. Kezének sérülései – mindkét tenyerén és a különböző ujjak hajlító alappercein – jellegzetesen védekezésre, éles eszköz megragadására és szorítására utaltak, tulajdonképpen arra, hogy a sértett a pengére bizonyosan ráfogott, azt erősen megmarkolta. Márpedig ez kizárólag az életét vagy testi épségét súlyosan veszélyeztető helyzettel, komoly félelemérzettel magyarázható. A helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvből megállapíthatóan a konyha padlózatán és a kőlapokkal borított teraszon vércseppek maradtak hátra, éppen azokon a helyeken, ahol – a sértett elbeszélése szerint – a dulakodás számottevő része lezajlott. Mindez a bejárati ajtó környékén történt, melyet a sértett eredménytelenül próbált zárva tartani, azt a vádlott, az ellenállását megtörve, kívülről benyomta. Mindezek mellett az egyébként gyéren lakott környéken két személy is felfigyelt az eseményekre, először a hangoskodásra, majd arra, hogy valaki futásnak eredt. Emlékeztek a szóváltásra, egyfelől a megöléssel való fenyegetésre, másfelől pedig arra, hogy a helyszínen maradt személy rendőrért kiáltott. Ilyen körülmények között a sértett előadása a legfontosabb részletek tekintetében hitelesnek és megbízhatónak mutatkozott, azt számos más bizonyíték is alátámasztotta. Ellentmondás és pontatlanság csak kisebb jelentőségű mozzanatok felidézésében volt tettenérhető, akkor is úgy, hogy azokra az eltérő időpontokban jegyzőkönyvezett vallomások terjedelmi különbözőségei megfelelő magyarázatot adtak. Az elsőfokú bíróság a vádlott dulakodás közben szerzett sérüléseire is kitért és rögzítette a bal könyökének elmozdulás nélküli törését, illetve azt, hogy a mellkasán vágott sebzés keletkezett. További bizonyítás felvételére, így a szóban forgó sérülések keletkezési mechanizmusával összefüggésben igazságügyi orvosszakértő kirendelésére, valamint sértett1 sértett és tanú1 ismételt kihallgatására nincs szükség. Ezért a másodfokú bíróság az erre irányuló bizonyítási indítványt elutasította. A megállapított tényállás tehát – a vádlott védekezésével szembenálló részében is – a rendelkezésre álló bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén, meggyőző érvelésen alapul. Azt mindössze a keletkezett sérülések gyógytartamának a feltüntetésével, illetve a korábbi büntetésekre vonatkozó adatok – részben az elírások kiküszöbölését szolgáló – pontosításával kellett kiegészíteni, illetve helyesbíteni. Ezzel vált az elsőfokú bíróság tényállása – Be.
2. §

(3)bekezdésében írtak szerint – irányadóvá a másodfokú eljárásban. [28] III. [29] Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Következésképpen a felmentést célzó jogorvoslati kérelmek megalapozatlanok voltak. A cselekmények minősítése is megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. Az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/

1. Büntető jogegységi határozat értelmében az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot tisztázásánál a külvilágban megnyilvánuló, ennélfogva megismerhető tények együttes elemzésének van meghatározó jelentősége. A vádlott egy negyvenhárom centiméter pengehosszúságú, szinte kardszerű eszközzel támadt a sértettre, oly módon, hogy – egymást váltva – annak élét és hegyét irányította felé. Elsőként hadonászó, kaszáló mozdulatokkal igyekezett a sértettet megsebezni, majd miután az a földre [30] [31] [32] [33] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.56/2023/14/II [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] 5 esett, elé térdelt és a penge részét próbálta meg vízszintes tartással a nyakára rászorítani. Mindezt nagy erő kifejtésével tette, hiszen a nyaki részek sérülésének, átvágásának elkerülése érdekében nem pusztán a bozótvágó kés megragadására volt szükség, hanem arra is, hogy azt a sértett – ellenirányú erővel – magától eltolja, távolabb tartsa. Ennek során – nyilvánvalóan a támadás erőteljes intenzitásával magyarázhatóan – a sértett ujjperceinek hajlító felszínén keletkezett vágott sérülések az ínak és az idegek átmetszésével jártak, oly módon, hogy azok gyógytartama együttesen három-négy hónapot tett ki. Miután a támadás első ütemét a sértett elhárította és sikerült felállnia a konyha padlózatáról, a vádlott újból ellene fordult. Ekkor ejtett a hátán, a lapockacsont vonalában a bőralatti zsírszövetig hatoló sebzést, illetve ekkor történt az, hogy legalább közepes erejű kaszáló mozdulattal ismét célba vette a sértett nyakát, majd pedig – már az udvarra sodródva – megkísérelte őt hasba szúrni. A bozótvágó késsel kivitelezett támadások mindegyike életfontosságú szerv ellen irányult. Köztudomású ugyanis, hogy a nyaki részek megsebzése, a fejverőér vagy a gégeporcok átvágása, illetve a hasfal megnyitása rövid időn belül és elháríthatatlanul halálos eredményhez vezethet, még akkor is, ha a sérült idejekorán orvosi segítségben részesül. Mindeközben a vádlott az élet kioltásával fenyegetőzött, olyan hangosan, hogy azt a távolabbi szomszédok is hallhatták. Ugyanakkor ezek a kijelentések nem kizárólagosan a megújuló intenzitással kivitelezett támadással álltak összhangban, hanem azokkal az üzenetekkel is, melyeket néhány nappal korábban küldött tanú1 telefonjára. Okkal lehetett tehát attól tartani, hogy a vádlott ezeket a fenyegetőzéseket valóra is váltja, különösen azt követően, hogy egy bozótvágó késsel a kezében, az éjszakai órákban megjelent a sértett lakóingatlanában. E cselekmény – jól felismerhetően – ölésre irányult, a vádlott egyenes szándékkal tört a sértett életére. A halálos eredmény pedig a körülmények szerencsés alakulása folytán, illetve azért maradt el, mert a sértett eredményesen védekezett. A Btk.
2. §

(4)bekezdés a) pontja értelmében nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése. Ennek vizsgálata csak ún. befejezetlen kísérlet esetében jöhet szóba, így a jelen ügyben is, ahol további magatartásbeli mozzanatoknak kellett volna megvalósulnia ahhoz, hogy a cselekmény a befejezettség stádiumába kerüljön. Az elállás önkéntessége azt jelenti, hogy az elkövető túlnyomórészt a saját elhatározásából, belső megfontolásból és indítékból fakadóan hagyja abba a cselekményét, holott a törvényi tényállás egészének megvalósításával megtehetné annak ellenkezőjét is. Itt azonban önkéntességről szó sem volt, mindössze arról, hogy a bal könyökének töréses sérülését elszenvedő vádlott nem tudott a sértett ellenállásán felülkerekedni és – az udvarról kiszorítottan – elfutott a helyszínről. Ugyanakkor ez előtt még tett egy kaszáló mozdulatot, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a bozótvágó késsel elérje a szándékát meghiúsító, az élet elleni támadást eredményesen elhárító sértettet. Ilyen körülmények között nincs törvényes lehetőség arra, hogy a vádlott a kísérleti szakban maradt cselekményéért ne feleljen. A vádlottat korábban társtettesként elkövetett emberölés bűntette miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, mely büntetését 2020. december 13-án töltötte ki. Ehhez viszonyítottan a jelen ügyben elbírált emberölés bűntettének kísérletét három éven belül valósította meg, ezért az élet elleni cselekménye – figyelemmel a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pont a) alpontjára – különös visszaesőként elkövetettnek minősül. Törvényes tehát annak a Btk.
2. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés h) pontja szerint minősülő emberölés bűntettének kísérleteként történő értékelése. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.56/2023/14/II 6 [43] Helytálló a magánlaksértés bűntettének a Btk. 221. §

(1)bekezdésében meghatározott és – figyelemmel a

(2)bekezdés c) pontjára – a

(4)bekezdés szerinti minősítése is. [44] IV. [45] A vádlott erőszakos többszörös visszaeső, de az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos érvelése pontosításra, illetve kiegészítésre szorult. A Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pont c) alpontjában írtak szerint erőszakos többszörös visszaeső az a többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el. Ez tehát a többszörös visszaesés speciális esete, ahol az a többlet jelentkezik, hogy az egymásra épülő – háromévi időtartamon belül ismétlődő – elítélések mindegyike, egészben vagy részben, személy elleni erőszakos bűncselekményhez kötődik. Ennek megfelelően az alap-, a visszaesői és a többszörös visszaesői elítélések úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy az elkövetőt a felsorolt esetekben mindig személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt vonták, illetve vonják – végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásával – felelősségre; oly módon, hogy a korábbi büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év nem telt el (Kúria
2. Büntető Kollégiumi vélemény). A személy elleni erőszakos bűncselekmények kimerítő jellegű (taxatív) felsorolását a Btk.
3. §

(1)bekezdés

1. pontja tartalmazza, melyben helyet kapott az emberölés bűntette [Btk.
2. §

(1)-

(3)bekezdés] és a testi sértés bűntette [Btk. 164. §

(3)-

(6)és

(8)bekezdés] is. A Büntető Törvénykönyv hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény 4. §

(1)bekezdése értelmében a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pont c) alpontja alkalmazásában, ha az elkövető legalább egy bűncselekményt a Btk. hatálybalépését – azaz a
2. évi július hó
3. napját – megelőzően követett el, figyelembe kell venni az
4. évi IV. törvény
5. §
6. pontja szerinti bűncselekményeket is. Ez utóbbiak között szerepel az
7. évi IV. törvény
8. §

(1)-

(3)bekezdése szerinti emberölés bűntette, az

1. évi IV. törvény 175.§-a szerinti személyi szabadság megsértése, valamint az
2. évi IV. törvény
3. §

(1)-

(6)bekezdése szerinti testi sértés bűntette is, melyek elkövetése miatt a vádlott büntetőjogi felelősségét korábban megállapították. Ebben a megközelítésben alapelítélésnek a Szigetvári Városi Bíróság –

1. április 7-én jogerőre emelkedett – 2.B.162/2007/
2. számú határozata tekintendő, melyben a vádlottat egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette, 8 rendbeli lopás vétsége és testi sértés bűntette [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)-

(2)bekezdés] miatt 1 év börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélték. E szabadságvesztésből a vádlott – feltételes szabadság kedvezményével –

1. október 21én szabadult, a feltételes szabadság tartama
2. október 20-án járt le. E szabadságvesztésbüntetést
3. március
4. napjával kell kitöltöttnek tekinteni. Ezt követően a vádlottat – a fenti büntetés kitöltésétől számított három éven belül elkövetett bűncselekmények miatt – visszaesőként két alkalommal marasztalták el. Elsőként a Szigetvári Városi Bíróság a
5. március 25-én jogerőre emelkedett 2.B.153/2009/
6. számú ítéletével 2 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntette és garázdaság vétsége miatt 6 hó börtönre és 1 év közügyektől eltiltásra, majd a Pécsi Törvényszék a
7. szeptember 14-én jogerőre emelkedett 7.B.290/2011/
8. számú ítéletével társtettesként elkövetett emberölés bűntette [
9. évi IV. törvény
10. §

(1)bekezdés] miatt 10 év börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. [46] [47] [48] [49] [50] [51] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.56/2023/14/II [52] [53] 7 A szóban forgó határozatokkal kiszabott és egymással ún. quasi halmazati viszonyban álló szabadságvesztés-büntetéseket a Pécsi Törvényszék a

1. február 5-én jogerőre emelkedett 7.Bk.396/2012/
2. számú ítéletével összbüntetésbe foglalta, melyet – a következetes bírói gyakorlat szerint – a visszaesés (többszörös visszaesés) megállapítása szempontjából egy elítélésként kell kezelni (BJD 8845.). Ekként tehát ez tekintendő visszaesői elítélésnek, melyből a vádlott
3. december 13-án szabadult. Ilyen előzményekre tekintettel állapítható tehát meg, hogy a vádlott a
4. augusztus 9-én elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekményt, az emberölés bűntettének kísérletét [Btk.
5. §

(1)-

(2)bekezdés] erőszakos többszörös visszaesőként valósította meg. [54] V. [55] A jelen ügyben alkalmazható büntetőjogi jogkövetkezmények – túlnyomó részükben – az anyagi jogi rendelkezések által előre meghatározottak, azok kötelező előírásaitól eltérni nem lehetett. A vádlottal szemben az erőszakos többszörös visszaesői minősítést a Btk. 160. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés h) pontja szerinti emberölés bűntettének a kísérlete alapozza meg, mely tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő. A Btk. 90. §

(2)bekezdése szerint, ha az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Itt éppen erről volt szó. A Btk. 44. §

(1)bekezdése kimerítő jellegű felsorolást ad azokról a bűncselekményekről, melyek kapcsán a kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége – bírói mérlegelés alapján – kizárható, illetve a Btk. 44. §

(2)bekezdése megállapít két olyan további feltételt, amikor a kizárás kötelező. Ez utóbbiak egyike az, ha az elkövető erőszakos többszörös visszaeső, ezért az emberölés súlyosabban minősülő esetét ilyen módon megvalósító vádlott – a Btk. 44. §

(1)bekezdés h) pontjában és a Btk. 44. §

(2)bekezdés a) pontjában írt rendelkezések együttes értelmezése folytán – feltételes szabadságra nem bocsátható. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt, erőszakos többszörös visszaeső vádlott nyilvánvalóan méltatlan a közügyekben való részvételre is, ezért azok gyakorlásától a Btk. 61. §

(1)bekezdése alapján – a Btk. 62. §

(1)bekezdésében meghatározott leghosszabb tartamra – el kellett tiltani. Helytálló a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának a meghatározása, illetve megfelelnek a jogszabályi előírásoknak az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására, a bűnjelekre és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések is. Ekként az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatására, a büntetőjogi jogkövetkezmények enyhítésére nincs törvényes lehetőség. Ez okból a bejelentett fellebbezések a büntetés mérséklését célzó részükben sem voltak megalapozottak. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság – a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján – az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A további beszámításra vonatkozó rendelkezés a Btk. 92. §

(1)bekezdésén, míg a bűnügyi költség megfizetésére kötelezés a Be. 613. §

(1)bekezdésén alapul. [56] [57] [58] [59] [60] [61] [62] [63] [64] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.56/2023/14/II 8 P é c s,

1. január
2. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 31.B.20/2023/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.56/2023/
4. számú végzése folytán a
5. évi január hó
6. napján jogerőre emelkedett. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke