Kfv.37611/2021/16 – Kúria

(3)bekezdés szerinti indokolási kötelezettsége. Az ügy száma: A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Kfv.II.37.611/2021/

1. A tanács tagjai: Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke Dr. Figula Ildikó előadó bíró Dr. Kovács András bíró A felperes: felperes (cím1) A felperes képviselője: Czövek és Deme Ügyvédi Iroda Dr. Deme János ügyvéd (cím2) Az I. rendű alperes: Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (1117 Budapest, Budafoki út 60.) Az I. rendű alperes képviselője: Dr. Konyhás Szilvia r. ezredes, igazgató és Dr. Tóth Bernadett kamarai jogtanácsos A II. rendű alperes: Belügyminiszter (1051 Budapest, József Attila utca 2–4.) A II. rendű alperes képviselője: Dr. Bányai György kamarai jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti ügy A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 6.K.702.844/2021/
2. számú ítélete Kúria II.Kfv.37.611/2021/16/2 2 Rendelkező rész A Kúria – a Fővárosi Törvényszék 6.K.702.844/2021/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja; – kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 60.000 (hatvanezer) forint és a II. rendű alperesnek 21.000 (huszonegyezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget; – kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az algériai állampolgár felperes első alkalommal 2007-ben kapott tartózkodási kártyát magyar állampolgárságú házastársára tekintettel, majd
4. május 4-én hosszabbítás iránti kérelmet terjesztett elő, melynek eredményeként
5. május 31-ig érvényes állandó tartózkodási kártyával rendelkezett. [2] Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága Engedélyügyi Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú idegenrendészeti hatóság)
6. július 28-án tájékoztatta 106-1-49056/5/2020-Át. számon a felperest arról, hogy a
7. január 1-jén hatályba lépett jogszabályváltozásokra figyelemmel a magyar állampolgárok harmadik országbeli állampolgár családtagjaira vonatkozó eljárásokban a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
8. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A hatósági ellenőrzés tárgyú tájékoztatás szerint a felperes
9. január
10. napján hatályba lépő jogszabályváltozások miatt nem jogosult állandó tartózkodási kártyára, ezért a felperest felhívást kapott, hogy tartózkodási engedély iránti kérelmét
11. augusztus 31-éig terjessze elő. [3] A felperes
12. augusztus 31-én terjesztette elő családi együttélés biztosítása céljából tartózkodási engedély kérelmét az elsőfokú idegenrendészeti hatóságnál. A belföldi kérelmezés alátámasztásaként méltányossági körülményként megjelölte, hogy állandó tartózkodási kártyával rendelkezik. [4] Az elsőfokú idegenrendészeti eljárásban
13. szeptember 4-én a felperes házastársa állandó lakcímeként bejelentett cím3 szám alatti ingatlanban tartottak helyszíni ellenőrzést, mely lakcímre a felperes
14. augusztus 27-én jelentkezett be. [5]
15. szeptember 7-én a felperes korábbi bejelentett lakcímén, cím4 szám alatti címen volt helyszíni ellenőrzés, ahol az ellenőrzés időpontjában a lakásban senkit nem találtak otthon, de egy, az épületben lakó személy arról tájékoztatta az ellenőrzést végzőket, hogy felismeri a felperest, aki Anna nevű feleségével él együtt az ingatlanban. [6] Az elsőfokú idegenrendészeti hatóság a helyszíni ellenőrzésen tapasztaltak eredményeként megállapította, hogy valószínűsíthető, hogy a felperes nem élt és nem él életvitelszerűen a feleségével egy háztartásban. [7] Az elsőfokú idegenrendészeti hatóság
16. szeptember 14-én megkereséssel élt a Terrorelhárítási Központ (a továbbiakban: TEK), a Budapesti Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: BRFK) és az Alkotmányvédelmi Hivatal (a továbbiakban: AH) felé, szakhatósági vélemény kérése miatt. Kúria II.Kfv.37.611/2021/16/2 3 [8] A TEK Felderítési Igazgatóság Elemző Főosztálya
17. október 7-én kelt 301009305/2020.A5 számú szakhatósági véleményében a felperes részére az állandó tartózkodási kártya megtartását nemzetbiztonsági kockázat miatt nem javasolta. [9] A BRFK
18. október 14-én kelt véleménye szerint a felperes vonatkozásában nem volt megállapítható, hogy tartózkodása sérti-e Magyarország közrendjét vagy közbiztonságát. Az AH/70440-4/2020-
19. számú szakhatósági vélemény szerint a felperes tartózkodása nem sérti Magyarország nemzetbiztonsági érdekét. [10] Az elsőfokú idegenrendészeti hatóság a rendelkezésére álló adatok ismeretében
20. október 29-én kelt, 106-1-49056/16/2020-Át. számú határozatában a felperes részére kiállított tartózkodási kártyát visszavonta, melynek indokaként egyrészt hivatkozott arra, hogy a felperesnek magyar állampolgárral tényleges életközössége nem állt fenn, másrészt arra, hogy a felperes tartózkodása a TEK szakhatósági állásfoglalása szerint veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát. [11] Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyet az I. rendű alperes bírált el, és
21. február 11-én kelt, 106-Át-4105/2/
22. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. [12] A másodfokú idegenrendészeti eljárásban
23. december 18-án az I. rendű alperes megkereséssel élt a II. rendű alperes, mint másodfokú szakhatósági felé. A II. rendű alperes
24. január 19-én kelt, BM/1114-2/
25. számú állásfoglalásában a TEK elsőfokú szakhatósági állásfoglalását helybenhagyta, megállapítva, hogy az elsőfokú szakhatósági állásfoglalást megalapozó adatokat megvizsgálta, melynek eredményeként a szakhatósági állásfoglalás megváltoztatása nem indokolt. [13] Az I. rendű alperes határozata indokolása a tartózkodási kártya visszavonása jogszabályi alapjaként a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló
26. évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv.)
27. §

(4)bekezdés b) pontjára hivatkozott, azaz arra, hogy a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalása szerint a felperes tartózkodása veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát. A kereseti kérelem és a védirat [14] A felperes kereseti kérelmében az I. rendű alperes határozatának elsőfokú határozatra kiterjedő hatályú megsemmisítését kérte, és állította, hogy a TEK elsőfokú és a BM másodfokú szakhatósági állásfoglalása is jogsértő, a kereseti kérelemben hivatkozott kúriai ítéletek, és az Európai Unió Bírósága hivatkozott ítéletei miatt is. [15] Elsődlegesen azt sérelmezte, hogy az elsőfokú idegenrendészeti hatóság úgy indított a felperessel szemben idegenrendészeti eljárást hivatalból, hogy a Harmtv. 88/K. §-át figyelmen kívül hagyta, őt nem vonta be az eljárásba, mellyel a felperes garanciális ügyféli jogai sérültek, és megsértésre került a Harmtv. 88/K. §

(4)és

(5)bekezdése is. A kereset szerint ez rendkívül súlyos jogszabálysértésnek minősül, melynek alátámasztására hivatkozott a Kúria 8/

1. számú elvi határozatára. [16] Sérelmezte, hogy az elsőfokú idegenrendészeti határozat tényleges életközösség hiányára alapította döntését, egyrészt állította, hogy vele szemben az Szmtv.
2. §

(2)bekezdés f) pontja nem alkalmazható, másrészt, hogy nem állja meg a helyét az a hatósági megállapítás, hogy ne élne tényleges életközösségben feleségével. [17] A szakhatósági állásfoglalással összefüggésben elsősorban az Európai Unió Bírósága C-300/

1. számú ügyben hozott ítélet indokolására, másrészt az EJEB Boultif kontra Svájc (54273/00.) ügyben hozott ítéletére hivatkozva állította, hogy nem lett volna mellőzhető azon okok lényegének közlése, mely a határozat alapját, azaz a nemzetbiztonsági kockázat megállapítása alapját képezték. Sérelmezte, hogy a döntésből nem tűnt ki, hogy a felperes Kúria II.Kfv.37.611/2021/16/2 4 javára értékelte volna vagy milyen módon értékelte azt, hogy beteg feleségét több, mint egy évtizede gondozza, s hogy egyáltalán értékelte-e a felperesnél a hazánkban eltöltött évtizedeket és magyar nyelv tudását. [18] Az I. rendű alperes védiratában a kereset elutasítását indítványozta. Hivatkozott arra, hogy a családi együttéléssel kapcsolatos kereseti érvek közömbösek, tekintve, hogy az I. rendű alperes döntése már kizárólag a nemzetbiztonsági kockázat miatt vonta vissza a felperes tartózkodási kártyáját. [19] Az I. rendű alperes védirata szerint a felperes alaptalanul hivatkozott eljárási szabálysértésre, kiemelve, hogy a felperes élhetett a másodfokú eljárásban fellebbezési jogával, iratbetekintési jogával, bizonyítékokat ismerhetett meg, s ezáltal megalapozott jogorvoslati kérelmet terjeszthetett elő, azaz az értesítés elmaradása nem tekinthető az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek. [20] Kiemelte, hogy az Szmtv.
2. §

(5)bekezdése egyértelművé teszi, hogy a Harmtv. 87/B. §

(4)bekezdése alapján be kellett szereznie a szakhatósági állásfoglalást. [21] A védirat szerint a felperes által hivatkozott EUB ítélet azért nem bír relevanciával, mert a felperes nem tartozik a hivatkozott ítéletben értelmezett európai uniós irányelv hatálya alá. [22] A II. rendű alperes védiratában szintén a kereset elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint az I. rendű alperes helyesen járt el, amikor a felperes tartózkodási kártyájának visszavonásáról rendelkezett, tényállás feltárási kötelezettségének eleget tett, és helyes jogszabályok alkalmazásával helyes jogi következtetést levonva hozta meg döntését. [23] A szakhatósági állásfoglalás körében hivatkozott arra, hogy a Harmtv. 87/A. §

(1)bekezdése felhatalmazást ad az idegenrendészeti eljárás által szabályozott eljárásokban szakhatóságok kijelölésére, s a Harmtv. végrehajtására kiadott 114/2007. (V. 24.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Harm.Vhr.) 97/A. §

(1)bekezdése és 97. §

(1)bekezdése ilyen szabály. A Harmtv. 87/B. §

(4)bekezdése szerint pedig a szakhatóság állásfoglalása a szakkérdés tekintetében kötelező volt az eljáró I. rendű alperes idegenrendészeti hatóságra. [24] A II. rendű alperes védirata a felperes Harmtv. 88/K. § megsértésére történő hivatkozását az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással nem járó körülménynek értékelte. Utalt a Kúria Kfv.II.37.765/2020/

1. számú végzése elvi tartalmára, mely szerint az indokolás és tényállás tisztázási kötelezettség megsértése a minősített adaton alapuló határozat esetében nem értelmezhető. [25] Érvelt amellett, hogy a keresetben hivatkozott Európai Unió Bírósága döntése nem releváns, tekintve, hogy a felperes nem tartozik az EUB C-300/
2. számú ítéletében vizsgált irányelv személyi hatálya alá. Az elsőfokú bíróság döntése [26] A Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét mint megalapozatlan elutasította a közigazgatási perrendtartásról szóló
3. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
4. §

(1)bekezdés a) pontjára hivatkozva. [27] Az ítélet indokolása idézte a döntésénél figyelembe vett jogszabályi rendelkezéseket; az Szmtv. 94. §

(4)-

(5)bekezdéseit, a Harmtv. 87/A. §

(1)-

(4)bekezdéseit, a 87/B. §

(4)bekezdését, a Harm.Vhr. 97. §-át, és a Harmtv. 88/K. §

(3)-

(4)-

(5)bekezdéseit. [28] Az indokolás megállapította, hogy a felperes keresete a családi együttéléssel összefüggő érvekre indokolatlanul hivatkozott, figyelembe véve, hogy az I. rendű alperes határozata kizárólag nemzetbiztonsági kockázat miatt, az Szmtv. 94. §

(4)bekezdés b) pontjára alapította a tartózkodási kártya visszavonását. Kúria II.Kfv.37.611/2021/16/2 5 [29] Az indokolás szerint bár az elsőfokú hatóság elmulasztotta a Harmtv. 88/K. §-ában foglalt értesítési kötelezettségét, ez azonban nem vezetett automatikusan a határozat megsemmisítéséhez, ugyanis az adott eset egyedi körülménye alapján megállapítható volt, hogy nem változtatott volna lényegi döntésen az, ha a felperes az elsőfokú eljárásban bármilyen nyilatkozatot tesz. Rögzítette, hogy a helyszíni ellenőrzés alkalmával már tett nyilatkozatot, másrészt a szakhatósági állásfoglalásra alapított döntéssel szemben nem volt helye ügyféli ellenbizonyításnak. Utalt arra, hogy az elsőfokú idegenrendészeti hatóság az eljárás megindításának kezdő momentumaként a felperest értesítette arról, hogy a

1. január 1-jén hatályba lépett jogszabályváltozások folytán állandó tartózkodási kártyára már nem jogosult. Ennek eredménye volt, hogy a felperes a
2. augusztus 31-én családi együttélés biztosítása céljából tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet terjesztett elő. A bíróság szerint a felperes tisztában volt azzal, hogy tartózkodási státuszával kapcsolatos eljárás folyik, s azzal is, hogy jogszabályváltozás folytán állandó tartózkodási kártyára nem jogosult. [30] Az indokolás a szakhatósági állásfoglalással összefüggésben utalt arra, hogy töretlen a bírói gyakorlat abban, hogy nincs indokolási kötelezettsége a szakhatósági állásfoglalással összefüggésben az idegenrendészeti hatóságnak. Kiemelte, hogy a minősített adatokat nem lehet az idegenrendészeti hatóságnak megjeleníteni, s mivel nem térhet el a szakhatósági állásfoglalástól, ezért indokolási kötelezettség sem terhelheti. Az ítélet indokolása utalt arra, hogy a bíróság betekintett a szakhatósági állásfoglalás irataiba, s megállapította, hogy a minősített iratokban foglalt adatok elegendő indokul szolgáltak az idegenrendészeti hatóság döntéséhez. [31] Az indokolás szerint a felperes az Európai Unió Bírósága gyakorlatára eredménytelenül hivatkozott, ugyanis az EUB által vizsgált irányelv hatálya alá a felperes nem tartozik. [32] Összességében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes a tényállást teljes- körűen feltárta, erre alapítottan helyes jogszabályi következtetések levonásával helyes döntést hozott, a kereset megalapozatlan. A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelmek [33] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését – helyesen: megváltoztatását – és a közigazgatási cselekmények megsemmisítését, és a közigazgatási szervek új eljárás lefolytatását kérte, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését, és a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelem befogadása indokaként a Kp.
3. §

(1)bekezdés

1. a)pont aa), ab),
2. ac)és
3. ad)alpontjaira hivatkozott. [34] A felülvizsgálati kérelem nagyobbrészt megismételte a kereseti kérelemben előadottakat, mind az idegenrendészeti eljárás megindításának elmaradásával összefüggésben, mind a tényleges életközösség fennállása vonatkozásában, és a TEK, valamint II. rendű alperes véleményével összefüggésben is. [35] Ismételten hivatkozott arra, hogy a Harmtv. 88/K. §

(4)-

(5)bekezdéseit a megelőző eljárásban megsértették, mert nem értesítették az eljárás megindításáról, mely hiba szerinte már másodfokon nem volt orvosolható. [36] Többször visszatérően hivatkozott a Kúria 8/

1. számú elvi határozatára, amelyből szó szerint idézte, hogy egy garanciális szabály figyelmen kívül hagyása az ügy érdemére kiható eljárásjogi jogszabálysértés akkor is, ha azonos döntés születne. E körben utalt több Fővárosi Közigazgatási és Munkaügy Bíróság által hozott ítéletre is. Kúria II.Kfv.37.611/2021/16/2 6 [37] A felülvizsgálati kérelem szerint az elsőfokú bíróság a Kp.
2. §

(1)bekezdését megsértette, azaz eljárási szabályt sértett azzal, hogy az elsőfokú bírósági eljárás során a tárgyalásra nem idézte a felperest személyesen, csak jogi képviselőjét. [38] Megismételte a nemzetbiztonsági kockázat körében beszerzett szakhatósági állásfoglalással szembeni érvelését is, e körben a Kúria Kfv.III.37.559/2012/

1. és a Kfv.III.37.559/2012/
2. számú ítéletére utalt. Hivatkozott továbbá az Európai Unió Bírósága C-300/
3. számú ügyben hozott ítéletére, annak 47., 49., 51., 52., 56., 57., 61.,
4. és
5. pontjait szó szerint idézte, és állította, hogy az EUB ítéletéből az a következtetés vonható le, hogy a nemzeti hatóságok által meghozott határozatok okainak pontos és teljeskörű közlése nemzetbiztonsági érdekre hivatkozással bár elviekben mellőzhető, de nem mellőzhető azon okok lényegi közlése, amelyek a határozat alapját képezik. A felperes érvelése szerint az adott ítéletben kimondott elvi tétel a felperesre is vonatkoztatható, figyelemmel arra, hogy az Európai Parlament és Tanács 2004/38/EK irányelve hatálya alá tartozik. [39] Megismételte az EJEB Boultif kontra Svájc (54273/00.) ügyben hozott ítéletre történő hivatkozását is, amely ítélet szerint a közrendre, közbiztonságra és nemzetbiztonságra vonatkozó veszély valódiságát, közvetlenségét és súlyosságát megfelelő szempontok teljes körű megvizsgálásával és figyelembevételével megfelelő mérlegeléssel kell értékelni, melynek szerinte a jogvita középpontjában álló határozat nem tett eleget, mert nem tűnik ki, hogy a felperes javára értékelte volna vagy milyen módon értékelte, hogy a felperes feleségét több, mint egy évtizede ápolja, s hogy már évtizedeket töltött Magyarországon. [40] Utalt arra, hogy a Fővárosi Törvényszék hasonló kérdésben az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte. [41] A Kúria előtti eljárásban a tárgyalás napján csatolta a Budapesti Rendőrfőkapitányság VI. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya 01060/1672/2020.pü. számú,
6. március 2-án kelt, a felperessel szemben közveszéllyel fenyegetés bűntettének megalapozott gyanúja miatt folyamatban volt büntetőeljárás megszüntetéséről szóló határozatot, melynek rendelkező része szerint a bizonyítási eszközök alapján nem volt megállapítható a bűncselekmény elkövetése. A felperes új körülményként állította, hogy a TEK a határozatban említett büntetőeljárás miatt, a büntetőeljárás megindítását követően emelt kifogást a felperessel szemben. [42] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását indítványozta, hivatkozva arra, hogy a felülvizsgálati eljárással érintett ítélet nem jogszabálysértő, az I. rendű alperes másodfokú közigazgatási határozata megalapozott, sem eljárási, sem anyagi jogi jogszabálysértést a hatóság nem követett el. [43] Az I. rendű alperes szerint a felülvizsgálati kérelem alaptalanul állította az eljárás megindításának elmaradásához kapcsolódóan garanciális ügyféli jogai sérelmét, és csak állította, de nem bizonyította, hogy ez kihatott az ügy érdemére. [44] A felülvizsgálati ellenkérelem szerint az elsőfokú idegenrendészeti hatóság
7. július 6-án kelt levélben tájékoztatta a felperest arról, hogy tartózkodási jogát a Harmtv. 88/C. §-a alapján ellenőrzi, és amennyiben jogsérelmet észlel, hivatalból eljárást indít. A felperes a tájékoztatás alapján tehát tisztában volt azzal, hogy a hatóság vizsgálja a tartózkodási jogának gyakorlását. Hivatkozott arra, hogy a felperes
8. szeptember 22-től jogi képviselővel vett részt az eljárásban, s a kétfokú közigazgatási eljárás során élni tudott ügyféli jogaival. [45] A felülvizsgálati ellenkérelem szerint a felperes alaptalanul hivatkozott jogsértésre azzal összefüggésben, hogy őt személyében a Fővárosi Törvényszék a tárgyalásra nem idézte, Kúria II.Kfv.37.611/2021/16/2 7 ugyanis a Pp.
9. §

(1)és

(4)bekezdése együttes értelmezése szerint a bíróság jogszerűen mellőzheti a felperes idézését. [46] Az I. rendű alperes alaptalannak értékelte a felülvizsgálati kérelem szakhatósági állásfoglalással kapcsolatos kifogását is. Hivatkozott arra, hogy jogszabály annak beszerzését kötelező teszi, az állásfoglalás pedig a Harmtv. 87/B. §

(4)bekezdése alapján szakkérdés tekintetében kötelező volt az idegenrendészeti hatóságra. Kúriai gyakorlatra hivatkozva állította, amennyiben a hatóság minősített adatokra figyelemmel kialakított véleményre alapozza a döntését, akkor a határozat nem tartalmazhatja ezeket a minősített adatokat (Kfv.VI.37.640/2018/9., Kfv.III.37.047/2019/8.). Utalt arra, hogy a felperes nem kezdeményezte a szakhatósági állásfoglalást kiadó nemzetbiztonsági szervnél a minősített adatokba történő betekintést, holott nem volt a közigazgatási eljárás során elzárva attól, hogy megismerés iránti kérelmet terjesszen elő. [47] Alaptalannak találta a felperes C-300/11. számú Európai Unió Bírósága ítéletére történő hivatkozását, tekintve, hogy a felperes nem tartozik a 2004/38/EK irányelv hatálya alá. Tévesnek értékelte a felperes hivatkozását az EJEB Boultif contra Svájc ügyben hozott ítéletére is, utalva arra, hogy a felperes esetében az idegenrendészeti hatóság kiutasítást nem rendelt el, a Boultif-ügyben pedig a kiutasítás arányosságának követelményét határozta meg a bíróság. [48] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében szintén az ítélet hatályában való fenntartását kérte, állítva, hogy az ítélet a jogszabályoknak megfelelt, eljárásjogi szabálysértés nem történt, és a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben nem tért el. [49] A felülvizsgálati ellenkérelem ismertette a Harmtv. közigazgatási jogvitában alkalmazott rendelkezéseit, kiemelten a szakhatóságokra vonatkozó Harmtv. 87/A. §

(1)bekezdését, Harmtv. 87/B. §

(4)bekezdését és a Harm.Vhr. 97/A. §

(1)bekezdését, valamint a minősített adatok védelméről szóló

1. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Mavtv.) megismerési engedélyre vonatkozó szabályozását. Több kúriai döntést megjelölve hivatkozott arra, hogy a szakhatósági állásfoglalások kötik az idegenrendészeti hatóságot, és a bíróság a nemzetbiztonsági ellenőrzés adatait, következtetéseit nem bírálhatja felül, kizárólag arról dönthet, hogy javaslatban foglaltak kellően alátámasztottak-e az adatokkal. [50] Utalt arra, hogy az elsőfokú idegenrendészeti hatóság a TEK nemzetbiztonsági kockázatot megállapító szakhatósági állásfoglalása, míg az I. rendű alperes a II. rendű alperes által kibocsátott szakhatósági állásfoglalás alapulvételével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes tartózkodása sérti Magyarország nemzetbiztonsági érdekét, mely körülmény a határozatok indokolásában rögzítésre is került. Mindkét határozat kifejtette, hogy a TEK állásfoglalását megalapozó adatok a Mavtv. alapján minősített adatok, és a Mavtv.-ben foglaltak szerint az érintett – a minősítő által kiadott külön engedély alapján, külön közigazgatási hatósági eljárás keretében – megismerheti azokat. A felperest tehát az eljárt idegenrendészeti hatóságok, betartva a titokvédelmi szabályokat, megfelelően tájékoztatták a minősített adatok megismerési lehetőségéről, módjáról. Utalt arra, hogy egységes és töretlen a joggyakorlat a tekintetben, hogy a szakhatósági állásfoglaláson alapuló döntés nem tartalmazhatja a minősített adatokat. [51] A II. rendű alperes szerint is alaptalan volt a felperes eljárási jogsértésre történő hivatkozása, állította, hogy az idegenrendészeti hatóságok részéről az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértés nem történt, s a felperes sem jelölte meg sem a keresetében, sem a felülvizsgálati kérelmében azt a konkrét eljárási cselekményt, amelytől amiatt esett el, hogy az elsőfokú idegenrendészeti hatóság nem idézte őt személyes megjelenésre. Kúria II.Kfv.37.611/2021/16/2 8 [52] A II. rendű alperes szerint a felperes alaptalanul hivatkozott mind az Európai Unió Bírósága, mind az EJEB ítéletére, tekintve, hogy azok az adott ügyben relevanciával nem bírnak. A Kúria döntése és jogi indokai [53] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp.
2. § alkalmazásával befogadta, majd a Kp.
3. §

(2)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. §

(1)bekezdése alapján elvégzett, a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelmek keretei közötti vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alaptalan az alábbiak miatt. [54] A felülvizsgálati kérelem eredménytelenül állította az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértésként a Harmtv. 88/K. §

(4)bekezdésének elsőfokú bíróság részéről is megállapított megsértését. A Kp. 88. §

(1)bekezdés c) pontjából következik, hogy amennyiben egy eljárási szabályszegésnek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt, az a kereset elutasítását eredményezi. [55] Annak a kérdésnek a megítélése, hogy egy eljárási szabályszegés az ügy érdemére kihatással van-e, az eljárás egésze vonatkozásában vizsgálandó. (Kfv.V.35.107/2019/5.) A Kúria irányadónak tartja az Alkotmánybíróság 6/

1. (III. 11.) számú határozatát, mely szerint az eljárás egészének és körülményeinek a mérlegelése figyelembevételével lehet megítélni azt, hogy egy adott eljárás tisztessége volt-e, vagy sem. Egyes részelemek hiánya ellenére lehet egy eljárás tisztességes, és az összes részletszabály betartása ellenére is lehet egy eljárás nem tisztességes. [56] A konkrét jogvitához kapcsolódó megelőző eljárásban kiemelendő, hogy a felperest az elsőfokú idegenrendészeti hatóság 106-1-49056/5/2020-Át. számú,
2. július 6-án kelt, a felperes részéről
3. július 28-án átvett okirattal tájékoztatta arról, hogy a Harmtv. 88/K. §

(2)bekezdése szerint, amennyiben az idegenrendészeti hatóság jogsértést észlel, hivatalból idegenrendészeti eljárást indít. Egyben felhívta a felperest, hogy terjessze elő tartózkodási engedély iránti kérelmét, és tájékoztatta az idegenrendészeti szabályozásban

1. január 1jével bekövetkezett változásról. Ennek a levélnek az eredményeként a felperes előterjesztette
2. augusztus végén tartózkodási kártya iránti kérelmét is,
3. augusztus 27-én bejelentkezett házastársa címére. [57] A szakhatósági állásfoglalások beszerzésére, és a felperes bejelentett lakóhelyén a helyszíni ellenőrzésre is a tájékoztató levél átvétele után került sor. A felperes emellett
4. szeptember 22-étől jogi képviselővel vett részt az eljárásban, és ügyféli és jogorvoslati jogát az elsőfokú idegenrendészeti határozat
5. október 29-ei meghozatalát követően is maradéktalanul gyakorolni tudta. [58] Emellett a Kúria megjegyzi, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Kúria 8/
6. számú közigazgatási határozatához kapcsolódó tényállás lényegesen eltér a perbeli tényállástól, ugyanis a hivatkozott ügyben egy erdőterület engedély nélküli igénybevételéhez kapcsolódó eljárásban a kétfokú hatósági eljárásban az erdőrészleten található ingatlan tulajdonosát nem tekintették ügyfélnek. (Kfv.IV.37.936/2015.) [59] A felülvizsgálati kérelem alaptalanul állította a Kp.
7. §

(1)bekezdése sérelmét, hivatkozva arra, hogy a felperest nem, csak a jogi képviselőt idézte a bíróság a közigazgatási per tárgyalására. A Kp. 26. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdése szerint ha a félnek meghatalmazottja van, a bíróság az iratokat a meghatalmazottnak kézbesíti. Bár a Pp. 136. §

(4)bekezdése szerint ez az idézésre akkor nem vonatkozik, ha a bíróság a felet személyes megjelenésre idézi, az elsőfokú eljárás irataiból azonban egyértelmű, hogy a bíróság nem idézte a felet személyes megjelenésre. A felperes kereseti kérelmében nem kezdeményezte a felperes személyes meghallgatását, sőt, kérte a tárgyalás távollétében történő megtartását is. Kúria II.Kfv.37.611/2021/16/2 9 Emellett az elsőfokú eljárás első tárgyalásán a felperes képviselője nem kifogásolta a felperes idézése elmaradását. [60] A felülvizsgálati kérelem a tényleges életközösség kérdésével indokolatlanul foglalkozott, figyelemmel arra, hogy az I. rendű alperes határozata a tartózkodási kártya visszavonásának okát kizárólag a nemzetbiztonsági kockázatban jelölte meg, a közigazgatási per tárgya pedig az I. rendű alperes másodfokú idegenrendészeti hatósági döntése volt, a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalásával együtt. [61] A felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalásával összefüggésben az indokolási kötelezettség megsértésére is. [62] A következetes kúriai gyakorlat szerint a minősített adatokon alapuló határozat vonatkozásában az indokolási kötelezettség nem értelmezhető (Kfv.II.37.765/2020/14.), és nem sérti az indokolási kötelezettséget, ha az idegenrendészeti hatóság határozatát kizárólag a TEK minősített adatokon alapuló javaslatára alapítja (Kfv.III.38.118/2014/6.). Az, hogy a minősített adatokon alapuló szakhatósági állásfoglalás indokolást nem tartalmaz, a sajátos jogszabályi környezetre tekintettel nem jogsértő, a határozatot hozó hatóság döntését sem teszi azzá (Kfv.II.37.983/2020/10.). [63] A Kúria a II. rendű alperes másodfokú szakhatósági állásfoglalása, és a TEK állásfoglalása irataiba a felülvizsgálati eljárásban betekintett, és megállapította, hogy az iratok a nemzetbiztonsági kockázat fennálltát igazolták. [64] A felülvizsgálati kérelem az Európai Unió Bírósága előtt C-300/11. számú ZZ ügyben hozott ítéletre eredménytelenül hivatkozott, ugyanis az az Unió polgárainak és családtagjainak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK. irányelv értelmezésére vonatkozott, a felperes pedig az Irányelv személyi hatályát kijelölő 3. cikk rendelkezései folytán nem tartozik az Irányelv hatálya alá. [65] A felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozott az EJEB Boultif kontra Svájc ügyben hozott ítéletére is, ugyanis a jelen jogvitában a hatóság kiutasítást nem rendelt el, az EJEB döntése pedig a kiutasítás arányosságának a követelményét határozta meg. [66] Itt jegyzi meg a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelem csak a befogadás indokai körében hivatkozott az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségességére, kifejezett előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmet nem terjesztett elő a felperes a felülvizsgálati eljárásban, ezért ezzel összefüggésben a Kúriának részletes indokolási kötelezettsége nincs, mindössze megjegyzi, hogy a Kúria nem tartotta indokoltnak az ügyben előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. [67] A Kp. 120. §

(5)bekezdés szerint felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, ezért a Kúria a felperes részéről felülvizsgálati eljárásban csatolt, jelen ítélet [41] bekezdésében ismertetett, az elsőfokú ítélet meghozatalát követően született határozatot nem vehette figyelembe. [68] A fentiek alapján, mivel az elsőfokú bíróság ítélete a tényállást kellő mértékben feltárta, az alkalmazandó jogszabályokat helyesen értelmezve, abból helyes jogi következtetést vont le, s a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott érvelés alaptalan volt, továbbá az elsőfokú ítélet Kúria közzétett határozatától jogkérdésben nem tért el, ezért a Kúria a Kp. 121. §

(2)bekezdése alkalmazásával a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. A döntés elvi tartalma [69] Nem sért jogszabályt a bíróság akkor, ha a jogi képviselővel eljáró felet nem, csak a jogi képviselőt idézi a tárgyalásra. Kúria II.Kfv.37.611/2021/16/2 10 [70] A megelőző eljárásban gyakorolható ügyféli jogok sérelmét a teljes eljárás vonatkozásában lehet vizsgálni. [71] Ha az előzetes döntéshozatali eljárás indokoltságát a felülvizsgálati kérelem csak a befogadási okra hivatkozva és indokolás nélkül állítja, a Kúriának nincs a Kp. 32.§ folytán alkalmazandó Pp. 130. §

(3)bekezdés szerinti indokolási kötelezettsége. Záró rész [72] A Kúria ítéletét tárgyaláson hozta meg, figyelemmel arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében tárgyalás tartását indítványozta. [73] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §

(3)bekezdés d) pontja és 50. §

(1)bekezdése szerint megállapított összegű felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes köteles megfizetni, a Kp. 35. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 102. §

(1)bekezdésére figyelemmel. [74] A felülvizsgálati eljárásban pernyertes alperesek részéről – a Kp. 35. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó, Pp. 81. §

(1)bekezdése alapján – felszámított perköltség megfizetésére a Kúria a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján a felperest kötelezte. [75] Az ítélettel szembeni felülvizsgálat lehetőségét a Kp.

1. d) pontja zárja ki. Budapest,
2. április
3. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Figula Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Kovács András s.k. bíró