← Magyarország

Kf.700150/2025/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Kf.700.150/2025/

  1. felperes (felperes címe) Országos Rendőr-főkapitányság (1139 Budapest, Teve utca 4-6.) Vértesyné dr. Bokor Katalin kamarai jogtanácsos kártérítéssel kapcsolatos közszolgálati jogvita A felperes: Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Szegedi Törvényszék 6.K.701.327/2024/
  3. számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a Parancsnokság1nál mint alperesi jogelődnél (a továbbiakban: Parancsnokság1) fennálló szolgálati jogviszonya alatt
  4. április
  5. napján – a szolgálati kötelmekkel összefüggő – balesetet szenvedett, emelő-, illetve vállöv vonaltól lefelé lebénult, kerekesszék használatára kényszerült. A baleset következtében a szolgálati jogviszonya egészségügyi alkalmatlanság folytán
  6. október
  7. napján felmentéssel megszűnt. Az alperes a balesettel összefüggésben a felperes elmaradt jövedelmét anyagi kártérítés címén a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
  8. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: régi Hszt.)
  9. §-a alapján megfizette, valamint a felek
  10. márciusban megállapodást kötöttek (a továbbiakban: Megállapodás), melyben a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.150/2025/4 2 Parancsnokság1 a felperes nem vagyoni kárának a megtérítését is vállalta. A Megállapodás szerint a Parancsnokság1 20.000.000 forint nem vagyoni kártérítést fizetett; a felperes 16.000.000 forintból a megváltozott egészségi állapotának megfelelő ingatlan vásárlását, az átalakításának elvégzését, továbbá egy olyan új gépjármű vásárlását vállalta, melyben a kerekesszék összecsukva elhelyezhető, és az abban elhelyezett új ülésben a szállítása biztonságosan megoldható. A felperes a Megállapodásban kijelentette, hogy a kártérítési összeget a nem vagyoni kárának teljes körű megtérítéseként elfogadja, további nem vagyoni kárigénnyel a Parancsnokság1 felé nem él, illetve az anyagi károk folyamatosan külön eljárásban kerülnek elbírálásra. [2] A felperes a Megállapodásban rögzített cím1 szám alatti ingatlant megvásárolta és átalakíttatta;
  11. március
  12. napjáig abban is lakott. Ezt követően helység1re, majd
  13. január
  14. napjával – családi indokaira tekintettel – az felperes címe szám alatti általa megvásárolt ingatlanba (a továbbiakban: perbeli ingatlan) költözött, abban az életviteléhez szükséges átalakításokat elvégezte. A felperes orvosi dokumentációval igazolt egészségi állapota [vasoregulatios (testhőmérséklet szabályozási) zavar] miatt a perbeli ingatlanban klímaberendezés beszerelése vált szükségessé, melynek anyag- és munkaköltsége 340.000 forintot tett ki. Ezen költségek megtérítése iránt az alperesnél kártérítési kérelmet terjesztett elő. [3] Az alperes a határozatszám1 számú határozatával a kártérítési igényt elutasította. Elismerte, hogy a kártérítési igény a régi Hszt.
  15. §

(4)bekezdésének megfelel, az a sérelem elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségnek minősül, azonban álláspontja szerint a Megállapodás
  1. pontja értelmében ezen kártérítési kötelezettségének már az egyszeri 20.000.000 forint kártérítés megfizetésével eleget tett, további kártérítési igény teljesítésének ezért nincs helye. A kereset és a védirat [4] A felperes a keresetében kártérítés jogcímén az alperest 340.000 forint, valamint annak
  2. szeptember
  3. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy a baleset folytán kerekesszékbe kényszerült, gerincvelő sérülése miatt nem képes az izzadásra, önálló hőleadásra, a meleg időjárás elviselhetetlen számára, az életvitelét nagymértékben megnehezíti, ezért a klímaberendezés telepítése nem választás kérdése, hanem az egészségi állapotából eredő szükségszerűség. A vagyoni kára megtérítéséről – melybe a klímaberendezés telepítése is tartozik – a Megállapodásban nem mondott le, abban kizárólag a nem vagyoni kár végleges rendezéséről állapodtak meg. Követelése jogalapjaként a régi Hszt.
  4. §-
  5. §-ait, a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek és hivatásos állományú tagjainak kártérítési felelősségéről szóló 23/
  6. (III. 19.) BM rendelet II. Fejezetében foglaltakat, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló
  7. évi XLII. törvény
  8. §-
  9. §ait, a Polgári Törvénykönyvről szóló
  10. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
  11. §
(1)bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:522. §
(1)és
(2)bekezdéseit jelölte meg. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.150/2025/4 3 [5] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját vitatva. Álláspontja szerint a Megállapodás
  1. pontjában megfogalmazottak, miszerint a felperes a
  2. pontban meghatározott kártérítési összeget a nem vagyoni kárának megtérítésére elfogadta, a
  3. pont második és harmadik bekezdéseire is kiterjednek. A 20.000.000 forint kártérítési összegből a felperes egy, az egészségi állapotának megfelelő ingatlant, továbbá egy hasonló adottságú gépkocsit vásárolt. Amennyiben egy másik ingatlanba költözik, úgy a korábban a kártérítés összegéből megvásárolt ingatlan vételárából kell az új ingatlana megfelelő átalakítását, így a klímaberendezést is finanszíroznia. A klímaberendezés szükségességét és azt, hogy annak telepítése a baleset következményeinek az elhárításával összefüggésben merült fel, nem vitatta. Az elsőfokú bíróság ítélete [6] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest kártérítés jogcímén késedelmi kamattal növelt 340.000 forint megfizetésére kötelezte. Döntését a jogalkotásról szóló
  4. évi CXXX. törvény
  5. §
(2)bekezdésére, valamint a régi Hszt. 162. §
(1)bekezdésére, 164. §
(1),
(2)és
(4)bekezdéseire,
  1. §-ára alapította. A perben nem vitatott tényként rögzítette, hogy a felperes a szolgálati viszonnyal összefüggésben szenvedett balesetet, melyért az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik, továbbá a klímaberendezés költsége a régi Hszt.
  2. §
(4)bekezdése szerinti, a sérelem elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költség körébe tartozik. Rámutatott, hogy a felperes szülei a gondozását már nem tudják ellátni, az eredetileg vásárolt ingatlanból történő elköltözés a családi viszonyaira tekintettel indokolt volt, azt a Megállapodás sem zárta ki. A perben eldöntendő jogkérdés, hogy a felperesnek a Megállapodásban rögzített lemondó nyilatkozatának hatálya a kárigényére kiterjed-e. A Megállapodás tartalmának értelmezésekor a felek között korábban folyamatban volt kártérítési ügyekben született Kúria Mfv.I.10.415/2016/
  1. számú ítéletében, a Zala Megyei Törvényszék 2.Mf.21.267/2015/
  2. számú ítéletében, a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.72/2014/
  3. számú ítéletében, a Szegedi Törvényszék 4.K.700.848/2023/
  4. számú ítéletében, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.187/2024/
  5. számú ítéletében foglaltakat vette alapul, az ott kifejtettektől nem kívánt eltérni. A hivatkozott ügyekben a bíróság a felek szándékára vonatkozóan a Megállapodás tartalmának vizsgálatát a felperesi lemondó nyilatkozatra nézve már elvégezte. A korábban perben eljárt Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság széles körű bizonyítást folytatott le, melynek során a perben meghallgatott tanú is azt támasztotta alá, hogy a felperes a Megállapodásban csak a nem vagyoni kártérítési igényéről mondott le véglegesen, a felek szándéka kizárólag annak rendezésére irányult. E körben idézte a korábbi eljárásban meghallgatott tanú vallomásával kapcsolatban tett ítéleti megállapításokat, valamint hangsúlyozta, hogy ezen jogi álláspontot valamennyi bíróság osztotta. Összességében megállapította, hogy a Megállapodásban a felek szerződéskötési szándéka kifejezetten a nem vagyoni kártérítés körébe tartozó összeg megfizetésére irányult, a felperes a vagyoni kárigények későbbi megtérítése igényéről nem mondott le, így nem volt akadálya annak, hogy azt a régi Hszt.
  6. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján érvényesítse. Az alperes a klímaberendezés beszerelésének az indokoltságát, bekerülési költségét nem vitatta, ezért a felperes által igazolt költséget a kártérítés összegének megállapítása során az ítélkezése alapjául elfogadta. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.150/2025/4 4 A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [7] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mert okszerűtlen következtetéseken alapuló megállapításokat tartalmaz, a bizonyítékokat – azok egybevetése során – nem a maguk összességében értékelte, azokból helytelen következtetéseket vont le. Jogszabálysértésként a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §
(1)bekezdését, 346. §
(5)bekezdését, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
  1. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.)
  2. §
(2)bekezdését, a régi Ptk. 207. §
(1)bekezdését, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló
  1. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  2. §
(3)bekezdését jelölte meg. Nem vitatta, hogy a régi Hszt.
  1. §, továbbá
  2. §-
  3. §-aira tekintettel a felperes elmaradt jövedelmét, dologi és nem vagyoni kárát a sérelemmel, illetve annak elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségét köteles megtéríteni, azzal kapcsolatos felelőssége fennáll. A kiesett jövedelmet havi rendszerességgel járadék formájában pótolja, dologi kiadásait is rendszeresen téríti. A Megállapodás
  4. pontja alapján a Parancsnokság1 20.000.000 forint kártérítést fizetett a felperesnek azzal a kikötéssel, hogy abból olyan ingatlant vásárol, amely átalakítással alkalmas a kerekesszékes közlekedésre, és biztosítja a károsult életviteléhez szükséges valamennyi berendezést. A Megállapodás régi Ptk.
  5. §
(1)bekezdése szerinti értelmezéséből is egyértelműen kiolvasható, hogy a felperes nem csupán az ingatlanvásárlás lehetőségére, hanem olyan konkrét ingatlan megvásárlására vállalt kötelezettséget, amely az állapotának megfelelő lakhatást biztosítja. A szerződésben ez a feltétel kikötésre került, melyet a felperes elfogadott. A felperes döntése volt, hogy a 20.000.000 forint kártérítés mely hányadát költi ingatlanvásárlásra. Ez alapján a szülei ingatlanának (2.400.000 forint) ötszörösét költötték ingatlanvásárlásra (13.500.000 forintot). Amennyiben ezen összeget a Megállapodáson felül igényelte volna, ilyen összegű kártérítésre nem számíthatott volna. A Megállapodásban szereplő „vagyoni kártérítés” az egyszeri (pl. gyógyászati segédeszközök) vagy rendszeresen térítendő vagyoni igényekre vonatkozott, melyekről ő, illetve jogelődje további határozatokat hozott. A jogelődje tehát a felperes részére az egészségi állapotának megfelelő lakhatást, akadálymentesítést kötelezettségén felüli mértékben biztosította. A 20.000.000 forint kártérítés jelentősen meghaladta a baleset bekövetkezése idején szokásos nem vagyoni kártérítés mértékét. A felperes többszöri lakóhelyváltoztatása sem volt indokolt. A csatolt számla igazolja a klímaberendezés megtörténtének a tényét, annak összegét, az indokoltságát azonban nem támasztja alá. Az elsőfokú bíróságnak a perben a felek előadásait, valamint a korábbi perben meghallgatott tanú vallomását kellett értékelnie, melynek során magáévá tette a korábban eljárt bíróságoknak a Megállapodással kapcsolatot jogértelmezését. Megítélése szerint a Megállapodás alperesi értelmezése nem volt kiterjesztő, a felek szerződéskötési szándékának értelmezése a 3. pont tekintetében éppenséggel megszorító az elsőfokú ítélet által, amikor a „megállapodás 2. pontjában általa kifejtettek szerint” felperesi elfogadó nyilatkozatnak nem tulajdonított jelentőséget. Ez azt eredményezte, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat tévesen, okszerűtlenül értékelte és az erre alapított döntése jogszabálysértő. [8] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan rögzítette és okszerűen hivatkozott a korábbi eljárásokban született döntésekre. A Megállapodás egyértelműen Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.150/2025/4 5 rögzíti, hogy „Ezen megállapodás a nem vagyoni kárpótlás címén előterjesztett igényekre vonatkozik, a vagyoni kártérítésre irányuló igénytől független” (Megállapodás 2. oldal 3. bekezdés). A Megállapodás ezen része másképp nem értelmezhető, és ezt az értelmezést a korábban már eljárt bíróságok is osztották. A nem vagyoni kártérítésen kívüli kártérítési felelősséget nem lehet szűkítően értelmezni, mivel az alperesnek a régi Hszt. 162. §
(1)bekezdése alapján teljes mértékű kárfelelőssége van. A Fővárosi Ítélőtábla a korábbi, 4Kf.700.187/2024/
  1. számú ítéletében kimondta, hogy a Megállapodásban kizárólag a nem vagyoni kárigény került rendezésre, és a lemondó nyilatkozat a további vagyoni károkra nem terjedt ki. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének a Pp.
  2. §
(5)bekezdése szerint teljes mértékben eleget tett. Az elsőfokú bíróság sem a Bszi. 2. §
(2)bekezdését, sem a régi Ptk. 207. §
(1)bekezdését nem sértette meg, mivel az ítélkezése során a jogszabályok érvényesülését biztosította, illetve megindokolta, hogy a korábbi bíróságok jogértelmezésétől miért nem kíván eltérni. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [9] Az alperes fellebbezése – az alábbiak szerint – nem alapos. [10] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp. 108. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül, az ügyet tárgyaláson kívül elbírálva. E körben az elsőfokú bíróság döntésével és annak jogi indokolásával egyetértett, – a helytálló indokok megismétlése nélkül – a fellebbezésben foglaltakra tekintettel egyrészről azt vizsgálta, hogy jogszerűen foglalt-e állást abban a jogkérdésben, hogy a Megállapodás nem terjedt ki a felperes vagyoni kárának érvényesítéséről történő lemondásra, ezáltal nem volt akadálya annak, hogy a régi Hszt. 162. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján a kárigényét érvényesítse. Másrészről – amennyiben a felperes a kárigényét érvényesíthette – annak megtérítésére a régi Hszt. fent hivatkozott rendelkezései alapján a jogalapja fennállt-e. [11] Az első jogkérdés eldöntése kapcsán az alperes a Megállapodás elsőfokú bíróság általi értelmezésének – a régi Ptk.
  2. §
(1)és
(3)bekezdései szerinti helytállóságát – vitatta, e körben a Bszi. 2. §
(2)bekezdésének a megsértésére hivatkozott, ugyanakkor ezen jogszabálysértéssel kapcsolatban konkrét előadást nem tett, arra vonatkozóan jogi érvelést nem munkált ki, így azt a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálta. [12] Az elsőfokú bíróság a Megállapodás értelmezése során helytállóan annak szövegezését, az eljárt bíróságok által lefolytatott széleskörű bizonyítást, a korábbi perben felvett és a Kúria által is hangsúlyozott (Mfv.I.10.415/2016/
  1. számú ítélet [45] bekezdés] tanúvallomást értékelte, mely alapján megalapozottan helyezkedhetett arra az álláspontra, hogy a felek kizárólag a felperes nem vagyoni kárigényét kívánták rendezni; a lemondó nyilatkozat a további vagyoni károkra nem terjedt ki. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.150/2025/4 6 [13] Az elsőfokú ítéletben helytállóan került rögzítésre az is, hogy a Megállapodás időpontjában hatályos régi Ptk.
  2. §
(3)bekezdése értelmében a joglemondó nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni. A Megállapodás
  1. pontja egyértelműen és kizárólag a további nem vagyoni kártérítési igényéről való lemondásra irányul; a
  2. pont a vagyoni és nem vagyoni kártérítés címén előterjesztett kárigényeket külön is választja, a 20.000.000 forint kártérítés jogcímeként pedig kizárólag a nem vagyoni kárt jelöli meg. A nem vagyoni kárnál ugyan vagyoni kárelemeket (lakóingatlan és gépkocsi vásárlás mint indokolt költség) is szerepeltet, azonban a felperes a 20.000.000 forint kártérítést kifejezetten a nem vagyoni kárának a teljes körű megtérítése körében fogadja el (Megállapodás
  3. pontja), és a további kárigényéről is e körben mond le. A Megállapodás
  4. pontjának alperes által hivatkozott mondatrésze is úgy szól, hogy a felperes részére 15 napon belül 20.000.000 forint kerül átutalásra, „amely összeget felperes a megállapodás
  5. pontjában általa kifejtettek szerint elfogad a nem vagyoni kárának teljes körű megtérítésére.” Azaz az alperes által megjelölt mondatrész teljes egészében a felperes álláspontját támasztja alá, abban konkrétan kimondásra kerül, hogy a 20.000.000 forint a nem vagyoni károk fedezetéül szolgál. [14] Az alperes alaptalanul érvelt a Megállapodás felperesre kedvező feltételeivel, mivel az abban foglaltak minősítése a fellebbezési eljárás keretein túlmutat. Nem volt jelentősége a perbeli kárigény érvényesítése kapcsán annak sem, hogy az alperes az egyéb vagyoni kárigényét rendszeresen megtéríti, illetve a jövedelemkiesés ellentételezéseként járulékot fizet, mivel ezen juttatások a jelen perben érvényesített kárigénytől eltérő jogcímen kerülnek kiutalásra, azok teljesítése a perbeli kártérítési igényt nem zárja ki. Annak sem volt relevanciája, hogy a Megállapodásban rögzített nem vagyoni kár összege a Megállapodás megkötésének időpontjában az alperesi álláspont szerint irreálisan magas volt, mivel a bíróságnak nem a Megállapodás kapcsán felmerült értékaránytalanságot, hanem azt kellett vizsgálnia, hogy a vagyoni kárigény érvényesíthetőségét a Megállapodás kizárta-e vagy sem, e vonatkozásban pedig a döntése megalapozott. [15] Figyelemmel arra, hogy a Megállapodás alapján a felperesi kárigény előterjesztésének nem volt akadálya, a másodfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perbeli kárigény a régi Hszt.
  6. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján érvényesíthető volt-e, azaz a kártérítésként érvényesíteni kívánt követelés olyan indokolt költségnek minősült-e, amely a sérelemmel, illetve annak elhárításával kapcsolatban merült fel. [16] E tekintetben az alperes – a határozatában foglaltaktól, illetve az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozataitól eltérően – a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a felperes által csatolt bizonyítékok csak a klímaszerelés összegét, illetve megtörténtét támasztják alá, annak indokoltságát nem. Ezzel szemben a határozatában egyértelműen rögzíti, hogy „a kártérítési igény a
  2. §
(4)bekezdésében írt, a sérelem elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségek körébe tartozik”, továbbá védiratában is úgy nyilatkozott, hogy „nem vitatjuk a felperes által a káreljárásban csatolt ambuláns lap alapján, hogy a klímaberendezés használatára rászorul, mivel a gerincsérülése folytán a hőleadó képessége Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.150/2025/4 7 megsérült” (védirat 3. oldal első bekezdés). A per 2025. március 13. napján megtartott tárgyalásán a fentiekkel egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy „azt nem vitatom, hogy a most érvényesíteni kívánt kártérítési igény a régi Hszt. 164. §
(4)bekezdésének megfelelő, a sérelem elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségek körébe tartozik, kizárólag azért vitatom a felperes által igényelt összeget, mert álláspontom szerint az alperes jogelődje korábban már megtérítette a 2002-ben kötött megállapodás alapján.” Mivel az elsőfokú eljárásban az alperes a klímaberendezés beszerelésének a szükségességét nem vitatta, azt egyebekben a felperes a csatolt orvosi dokumentumokkal alá is támasztotta, a törvényszék helytállóan tekintette azt a sérelem elhárításával összefüggésben felmerült berendezésnek, és jogszerűen állapította meg, hogy a felperes kárigénye a régi Hszt. 165. §-a szerinti valamennyi feltételt kielégítette. [17] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. [18] A felperes a másodfokú eljárásban perköltséget nem igényelt, annak összegét a törvényi előírások szerint nem számította fel, ezért arról az ítélőtáblának a Kp. 99. §
(3)bekezdése által felhívott 35. §
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 81. §
(1)-
(2),
(5)és 82. §
(3)bekezdései értelmében rendelkeznie nem kellett. [19] Az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
  2. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű, 27.200 forint fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Pp. 102. §
(1)és
(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. [20] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó
  1. §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [21] Az ítélet ellen fellebbezésnek a Kp.
  2. §
(1)bekezdése szerint nincs helye. Záró rész Budapest,
  1. július
  2. dr. Kecskés Zsófia s.k. s.k. dr. Szeles Balázs György s.k. dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.150/2025/4 a tanács elnöke 8 előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.