← Magyarország

Bf.210/2021/97 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A fellebbezéssel érintett 112 vádlottas, bonyolult, járványhelyzet idején folyamatban levő büntető ügyben a beismeréssel érintett vádlottak tekintetében a másodfokú eljárásban az elkülönítés szabályainak alkalmazhatósága. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.210/2021/

  1. szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  2. év január hó 4., január hó
  3. napjain tartott nyilvános ülés alapján, a
  4. év január hó
  5. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt9 és 36 társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
  6. év szeptember hó
  7. napján kihirdetett 22.B.752/2015/
  8. számú ítéletét megváltoztatja, Terhelt22 XXII. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 500 (ötszáz) napra emeli, az egy napi tétel összegét 1.000 (egyezer) forintra mérsékli, a pénzbüntetés összegét 500.000 (ötszázezer) forintra súlyosítja; Terhelt25 XXV. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, az egy napi tétel összegét 1.000 (egyezer) forintra mérsékli, a pénzbüntetés összegét 300.000 (háromszázezer) forintra súlyosítja; Terhelt26 XXVI. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, az egy napi tétel összegét 1.000 (egyezer) forintra mérsékli, a pénzbüntetés összegét 300.000 (háromszázezer) forintra súlyosítja; Terhelt27 XXVII. r. vádlott szabadságvesztése próbaidejét 2 (kettő) évre, a pénzbüntetése egy napi tételének összegét 1.000 (egyezer) forintra mérsékli, a pénzbüntetés összegét 100.000 (egyszázezer) forintra enyhíti; Terhelt33 XXXIII. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, a pénzbüntetés összegét 750.000 (hétszázötvenezer) forintra súlyosítja; Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  9. 2 Terhelt34 XXXIV. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 500 (ötszáz) napra, az egy napi tétel összegét 4.000 (négyezer) forintra, a pénzbüntetés összegét 2.000.000 (kettőmillió) forintra súlyosítja; Terhelt56 LVI. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, az egy napi tétel összegét 1.000 (egyezer) forintra mérsékli, a pénzbüntetés összegét 300.000 (háromszázezer) forintra súlyosítja; Terhelt59 LIX. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, az egy napi tétel összegét 1.000 (egyezer) forintra mérsékli, a pénzbüntetés összegét 300.000 (háromszázezer) forintra súlyosítja. Terhelt59 LIX. r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés megfizetésére az ítélőtábla 3 (három) hónap részletfizetést engedélyez akként, hogy az első havi 100.000 (egyszázezer) forint összegű részlet
  10. március
  11. napjáig, a soron következő két havi részlet az ezt követő hónapok
  12. napjáig esedékesek. Terhelt60 LX. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, az egy napi tétel összegét 1.000 (egyezer) forintra mérsékli, a pénzbüntetés összegét 300.000 (háromszázezer) forintra súlyosítja; Terhelt61 LXI. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, az egy napi tétel összegét 1.000 (egyezer) forintra mérsékli, a pénzbüntetés összegét 300.000 (háromszázezer) forintra súlyosítja. Terhelt61 LXI. r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés megfizetésére az ítélőtábla 3 (három) hónap részletfizetést engedélyez akként, hogy az első 100.000 (egyszázezer) forint összegű részlet
  13. március
  14. napjáig, a soron következő két havi részlet az ezt követő hónapok
  15. napjáig esedékesek. Terhelt73 LXXIII. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, a pénzbüntetés összegét 300.000 (háromszázezer) forintra súlyosítja; terhelt77 LXXVII. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, a pénzbüntetés összegét 300.000 (háromszázezer) forintra súlyosítja; Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  16. 3 Terhelt78 LXXVIII. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, az egy napi tétel összegét 1.000 (egyezer) forintra mérsékli, a pénzbüntetés összegét 300.000 (háromszázezer) forintra súlyosítja; Terhelt79 LXXIX. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, a pénzbüntetés összegét 300.000 (háromszázezer) forintra súlyosítja; terhelt80 LXXX. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, a pénzbüntetés teljes összegét 300.000 (háromszázezer) forintra súlyosítja, a részletfizetés engedélyezésére vonatkozó rendelkezés érintetlenül hagyásával; Terhelt91 XCI. r. vádlott büntetését – a pénzbüntetés érintetlenül hagyásával - 6 (hat) hónapra súlyosítja, melynek végrehajtását 2 (kettő) év próbaidőre felfüggeszti. A szabadságvesztés elrendelése esetén annak végrehajtási fokozata börtön, amelyből a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén – amennyiben a szabadságvesztés végrehajtására sor kerül -, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. Terhelt96 XCVI. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 400 (négyszáz) napra emeli, az egy napi tétel összegét 1.000 (egyezer) forintra mérsékli, a pénzbüntetés összegét 400.000 (négyszázezer) forintra súlyosítja; Terhelt97 XCVII. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 210 (kettőszáztíz) napra emeli, a pénzbüntetés összegét 210.000 (kettőszáztízezer) forintra súlyosítja; Terhelt98 XCVIII. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 500 (ötszáz) napra emeli, a pénzbüntetés összegét 1.000.000 (egymillió) forintra súlyosítja; Terhelt100 C. r. vádlott büntetését – a pénzbüntetés érintetlenül hagyásával - 6 (hat) hónap szabadságvesztésre súlyosítja, melynek végrehajtását 2 (kettő) év próbaidőre felfüggeszti. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  17. 4 A szabadságvesztés elrendelése esetén annak végrehajtási fokozata börtön, amelyből a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén – amennyiben a szabadságvesztés végrehajtására sor kerül -, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. Terhelt101 CI. r. vádlott büntetését – a pénzbüntetés érintetlenül hagyásával - 8 (nyolc) hónap szabadságvesztésre súlyosítja, melynek végrehajtását 2 (kettő) év próbaidőre felfüggeszti. A szabadságvesztés elrendelése esetén annak végrehajtási fokozata börtön, amelyből a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén – amennyiben a szabadságvesztés végrehajtására sor kerül -, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. Terhelt103 CIII. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, az egy napi tétel összegét 1.000 (egyezer) forintra mérsékli, a pénzbüntetés összegét 300.000 (háromszázezer) forintra súlyosítja; Terhelt105 CV. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, a pénzbüntetés összegét 300.000 (háromszázezer) forintra súlyosítja; Terhelt109 CIX. r. vádlott büntetését – a pénzbüntetés érintetlenül hagyásával - 6 (hat) hónap szabadságvesztésre súlyosítja, melynek végrehajtását 2 (kettő) év próbaidőre felfüggeszti. A szabadságvesztés elrendelése esetén annak végrehajtási fokozata börtön, amelyből a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén – amennyiben a szabadságvesztés végrehajtására sor kerül -, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. Terhelt110 CX. r. vádlott szabadságvesztés büntetését – a próbaidő és a pénzbüntetés érintetlenül hagyásával – 1 (egy) év 2 (kettő) hónapra súlyosítja; Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  18. 5 Terhelt111 CXI. r. vádlott büntetését 6 (hat) hónap szabadságvesztésre súlyosítja, melynek végrehajtását 2 (kettő) év próbaidőre felfüggeszti azzal, hogy a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000 (egyezer) forintra, a pénzbüntetés összegét 230.000 (kettőszázharmincezer) forintra mérsékli. A szabadságvesztés elrendelése esetén annak végrehajtási fokozata börtön, amelyből a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén – amennyiben a szabadságvesztés végrehajtására sor kerül -, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. Terhelt112 CXII. r. vádlott szabadságvesztését – a próbaidő és a pénzbüntetés érintetlenül hagyásával – 1 (egy) év 2 (kettő) hónapra súlyosítja; Terhelt113 CXIII. r. vádlottnak a költségvetést károsító bűncselekményét a Btk.
  19. §

(1)bekezdés a) pontjában meghatározott és az
(5)bekezdés b) pontjának II. fordulata szerint minősíti. A vádlott szabadságvesztését - a pénzbüntetés érintetlenül hagyásával - 2 (kettő) évre, a próbaidő tartamát 4 (négy) évre súlyosítja. Terhelt116 CXVI. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 300 (háromszáz) napra emeli, a pénzbüntetés összegét 450.000 (négyszázötvenezer) forintra súlyosítja; Terhelt117 CXVII. r. vádlott büntetését – a pénzbüntetés érintetlenül hagyásával - 6 (hat) hónap szabadságvesztésre súlyosítja, melynek végrehajtását 2 (kettő) év próbaidőre felfüggeszti. A szabadságvesztés elrendelése esetén annak végrehajtási fokozata börtön, amelyből a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén – amennyiben a szabadságvesztés végrehajtására sor kerül -, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  1. 6 Terhelt118 CXVIII. r. vádlott szabadságvesztését – a próbaidő és a pénzbüntetés érintetlenül hagyásával - 1 (egy) év 2 (kettő) hónapra súlyosítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletet Terhelt22 XXII. r., Terhelt25 XXV, r., Terhelt26 XXVI. r., Terhelt27 XXVII. r., Terhelt33 XXXIII. r., Terhelt34 XXXIV. r., Terhelt56 LVI. r., Terhelt59 LIX. r., Terhelt60 LX. r., Terhelt61 LXI. r., Terhelt73 LXXIII. r., terhelt77 LXXVII. r., Terhelt78 LXXVIII. r., Terhelt79 LXXIX. r., terhelt80 LXXX. r., Terhelt91 XCI. r., Terhelt96 XCVI. r., Terhelt97 XCVII. r., Terhelt98 XCVIII. r., Terhelt100 C. r., Terhelt101 Cl. r., Terhelt103 CIII. r., Terhelt105 CV. r., Terhelt109 CIX. r., Terhelt110 CX. r., Terhelt111 CXI. r., Terhelt112 CXII. r., Terhelt113 CXIII. r., Terhelt116 CXVI. r., Terhelt117 CXVII. r. és Terhelt118 CXVIII. r. vádlottak, továbbá Terhelt20 XX. r., Terhelt75 LXXV. r., terhelt99 XCIX. r., Terhelt108 CVIII. r. és Terhelt115a CXV. r. vádlottak tekintetében helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült háromszáznegyven) forint bűnügyi költségből 399.340 (háromszázkilencvenkilencezer- Terhelt20 XX. r. és Terhelt26 XXVI. r. vádlott fejenként 19.450-19.450 (tizenkilencezernégyszázötven) forintot; Terhelt25 XXV. r., Terhelt73 LXXIII. r. és terhelt77 LXXVII. r. vádlott fejenként 22.80022.800 (huszonkettőezer-nyolcszáz) forintot; Terhelt59 LIX. r. és Terhelt61 LXVI. r. vádlott fejenként 22.480-22.480 (huszonkettőezernégyszáznyolcvan) forintot; Terhelt78 LXXVIII. r. és Terhelt105 CV. r. vádlott fejenként 30.560-30.560 (harmincezerötszázhatvan) forintot; Terhelt98 XCVIII. r. vádlott 21.600 (huszonegyezer-hatszáz) forintot, Terhelt101 CI. r. vádlott 44.960 (negyvennégyezer-kilencszázhatvan) forintot; Terhelt96 XCVI. r. és Terhelt100 C. r. vádlott fejenként 27.300-27.300 (huszonhétezerháromszáz) forintot köteles az államnak megfizetni. Terhelt27 XXVII. r. és terhelt99 XCIX. r. vádlott védelmével felmerült 64.800 (hatvannégyezer-nyolcszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  2. 7 I N D O K O L Á S: [1] A Fővárosi Törvényszék a rendelkező részben megjelölt ítéletében Terhelt20 XX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk.
  3. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont] és közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont], amiért őt – halmazati büntetésül – 6 hónap, börtönben végrehajtandó, szabadságvesztésre, 2 év közügyektől eltiltásra ítélte és 2 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. Az elsőfokú bíróság rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról akként, hogy megállapította, hogy a vádlott a büntetése kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra legkorábban. A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt is. [2] Terhelt22 XXII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel – napi tételenként 1.500 forint – összesen 225.000 forint pénzbüntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. [3] Terhelt25 XXV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel – napi tételenként 1.500 forint – összesen 225.000 forint pénzbüntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. [4] Terhelt26 XXVI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel – napi tételenként 1.500 forint – összesen 225.000 forint pénzbüntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. [5] Terhelt27 XXVII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont] és közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont], amiért őt – halmazati büntetésül – 6 hónap szabadságvesztésre és 100 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 150.000 forint pénzbüntetésre ítélte, valamint 2 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy azt a végrehajtásának elrendelése esetén börtön fokozatban kell végrehajtani, és ez esetben a vádlott a szabadságvesztés büntetése kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. [6] Terhelt33 XXXIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  1. 8 a) pont], amiért őt 150 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 375.000 forint pénzbüntetésre ítélte, valamint 2 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. [7] Terhelt34 XXXIV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 300 napi tétel, napi tételenként 3.000 forint, összesen 900.000 forint pénzbüntetésre ítélte, valamint 2 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. [8] Terhelt56 LVI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 225.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [9]Terhelt59 LIX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 225.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [10]Terhelt60 LX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 225.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [11] Terhelt61 LXI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 225.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [12]Terhelt73 LXXIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 150.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [13] Terhelt75 LXXV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 200 óra – fizikai munkakörben letöltendő – közérdekű munkára ítélte. Rendelkezett az elsőfokú bíróság arról is, hogy a vádlott a közérdekű munkát heti pihenőnapon vagy szabadidejében díjazás nélkül köteles végezni, valamint szintén rendelkezett a törvényszék a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról arra az esetre, amennyiben a vádlott a számára meghatározott munkát önhibájából nem végzi el. [14] terhelt77 LXXVII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  1. 9 a) pont], amiért őt 150 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 150.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozatában engedélyezte, hogy a pénzbüntetést a vádlott 10 hónap alatt részletekben fizesse meg. [15]Terhelt78 LXXVIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 225.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [16] Terhelt79 LXXIX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 150.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [17]terhelt80 LXXX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 100 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 100.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozatában engedélyezte, hogy a pénzbüntetést a vádlott 10 hónap alatt részletekben fizesse meg. [18] Terhelt91 XCI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 200 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 500.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [19] Terhelt96 XCVI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 200 napi tétel, napi tételenként 1.200 forint, összesen 240.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [20] Terhelt97 XCVII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 160 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 160.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [21] Terhelt98 XCVIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 220 napi tétel, napi tételenként 2.000 forint, összesen 440.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [22] terhelt99 XCIX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont], amiért őt 10 hónap szabadságvesztésre és 120 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 120.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy azt a végrehajtásának elrendelése esetén börtön Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  1. 10 fokozatban kell végrehajtani, és ez esetben a vádlott a szabadságvesztés büntetése kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. [23]Terhelt100 C. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 220 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 330.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [24]Terhelt101 CI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont] és pénzmosás bűntettében [Btk. 399. §
(3)bekezdés b) pont], amiért őt – halmazati büntetésül - 240 napi tétel, napi tételenként 2.000 forint, összesen 480.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [25] Terhelt103 CIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel, napi tételenként 1.200 forint, összesen 180.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [26] Terhelt105 CV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 150.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [27]Terhelt108 CVIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont], amiért őt 10 hónap szabadságvesztésre és 120 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 180.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy azt a végrehajtásának elrendelése esetén börtön fokozatban kell végrehajtani, és ez esetben a vádlott a szabadságvesztés büntetése kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. [28] Terhelt109 CIX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 150.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [29]Terhelt110 CX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont], amiért őt 8 hónap szabadságvesztésre és 120 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 180.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy azt a végrehajtásának elrendelése esetén börtön fokozatban kell végrehajtani, és ez esetben a vádlott a szabadságvesztés büntetése kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. [30]Terhelt111 CXI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 230 napi tétel, napi tételenként 2.000 forint, összesen 460.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  1. 11 [31]Terhelt112 CXII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont], amiért őt 8 hónap szabadságvesztésre és 120 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 180.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy azt a végrehajtásának elrendelése esetén börtön fokozatban kell végrehajtani, és ez esetben a vádlott a szabadságvesztés büntetése kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. [32]Terhelt113 CXIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont], amiért őt 6 hónap szabadságvesztésre és 120 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 180.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy azt a végrehajtásának elrendelése esetén börtön fokozatban kell végrehajtani, és ez esetben a vádlott a szabadságvesztés büntetése kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. [33]Terhelt115a CXV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont], amiért őt 6 hónap szabadságvesztésre és 120 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 180.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy azt a végrehajtásának elrendelése esetén börtön fokozatban kell végrehajtani, és ez esetben a vádlott a szabadságvesztés büntetése kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. [34] Terhelt116 CXVI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 225.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [35] Terhelt117 CXVII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 200 napi tétel, napi tételenként 2.000 forint, összesen 400.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [36]Terhelt118 CXVIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont], valamint hamis-magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.
  1. §], amiért őt - halmazati büntetésül - 8 hónap szabadságvesztésre és 100 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 100.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy azt a végrehajtásának elrendelése esetén börtön fokozatban kell végrehajtani, és ez esetben a vádlott a szabadságvesztés büntetése kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  2. 12 [37] A Fővárosi Törvényszék ítélete Terhelt12 XII. r. vádlott tekintetében a
  3. év október hó
  4. napján, míg Terhelt102 CII. r. vádlott vonatkozásában a
  5. év október hó
  6. napján jogerőre emelkedett. [38] Az elsőfokú bíróság Terhelt38 XVII. r., Terhelt21 XXI. r., Terhelt49 XLIX. r. és Terhelt84 LXXXIV. r. vádlottakkal szemben – büntethetőséget megszüntető okból, a vádlottak halála miatt - indult eljárást megszüntette. [39] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a
  7. év szeptember hó
  8. napján kelt 4.Bf.210/2021/
  9. számú végzésével Terhelt9 és 36 társa tekintetében a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló
  10. évi LVIII. törvény
  11. §
(1)és
(2)bekezdései alapján az ügyet elkülönítette, és érdemi tanácsülésre tűzte ki. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.190/2016/
  1. számú átiratában nyilvános ülés kitűzését indítványozta, mert az érintett vádlottak tekintetében álláspontja szerint a felülbírálat teljeskörű a Be.
  2. §
(10)bekezdése értelmében, tekintettel arra, hogy az általuk elkövetett bűncselekményekben több olyan vádlott vett részt, akikre nézve teljeskörű felülbírálatot eredményező ügyészi és/vagy védelmi fellebbezés van. Az ítélőtábla ezért az elkülönített vádlottak tekintetében az ügyet immár nyilvános ülésre tűzte ki. [40] A másodfokú bíróság a
  1. év január hó
  2. napján kelt 4.Bf.210/2021/
  3. számú végzésével Terhelt9 IX. r. vádlott vonatkozásában a Fővárosi Törvényszék 22.B.752/2015/
  4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és vele szemben a költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt indult eljárást a vádlott halála miatt megszüntette. [41] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Fővárosi Ítélőtáblához a
  5. év július hó
  6. napján érkezett BF.190/2016/
  7. számú átiratában – a jelen ítélettel elbírált vádlottak tekintetében – az alábbi indítványt terjesztette elő: [42] Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság Terhelt22 XXII. r., Terhelt25 XXV. r., Terhelt26 XXVI. r., Terhelt27 XXVII. r., Terhelt46 XXXIII. r., Terhelt34 XXXIV. r., Terhelt56 LVI. r., Terhelt59 LIX. r., Terhelt60 LX. r., Terhelt61 LXI. r., Terhelt73 LXXIII. r., Terhelt75 LXXV. r., terhelt77 LXXVII. r., Terhelt79 LXIX. r., terhelt80 LXXX. r., Terhelt91 XCI. r., Terhelt96 XCVI. r., Terhelt97 XCVII. r., Terhelt98 XCVIII. r., terhelt99 XCIX. r., Terhelt100 C. r., Terhelt101 CI. r., Terhelt103 CIII. r., Terhelt105 CV. r., Terhelt108 CVIII. r., Terhelt109 CIX. r., Terhelt110 CX. r., Terhelt111 CXI. r., Terhelt112 CXII. r., Terhelt113 CXIII. r., Terhelt115 CXV. r., Terhelt116 CXVI. r., Terhelt117 CXVII. r. és Terhelt118 CXVIII. r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést súlyosítsa. Átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság terhelt99 XCIX. r., Terhelt110 CX. r., Terhelt112 CXII. r., Terhelt113 CXIII. r. és Terhelt115 CXV. r. vádlottakat érintően a súlyosító körülmények kiegészítésre szorulnak, így valamennyiük esetében további súlyosító körülményként kell értékelni a hosszabb időn át – mintegy 3 éven keresztül – történő elkövetést, valamint azt, hogy Terhelt113 CXIII. r. vádlott a bűncselekmények elkövetéséhez két kiskorú gyermekének adatait is felhasználta, míg Terhelt112 CXII. r. vádlott vonatkozásában szintén súlyosító körülmény, hogy a lányát – Terhelt109 CIX. r. vádlottat – is bevonta a bűncselekmény elkövetésébe. Aláhúzta, hogy az időmúlás enyhítő jelentőségét Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  8. 13 csökkenti a hosszú időn át tartó elkövetés, az okozott vagyoni hátrány részbeni megtérülése vonatkozásában pedig azt emelte ki, hogy az okozott vagyoni hátrány mértékéhez képest meglehetősen csekély mértékű a megtérítés. Az ügyész álláspontja szerint a törvényszék a büntetés kiszabása során a súlyosító körülmények mellett eltúlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek. Kiemelte, hogy a vádlottakkal szemben kiszabott próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés és a pénzbüntetésre ítélt vádlottak esetében a napi tételek számának a törvényi minimumhoz közelítő meghatározása sem a speciális, sem a generális prevenciós célok elérésére nem alkalmas. Átirata szerint a Fővárosi Törvényszék az ítéletének indokolásában nem fejtette ki, hogy mely körülmények alapján határozott úgy, hogy a büntetés célja a vádlottakkal szemben a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével is elérhető, mivel az ügyben nincs is olyan körülmény, amely alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan e következtetésre juthatott volna. Mindezek alapján indítványozta, hogy a másodfokú bíróság terhelt99 XCIX. r., Terhelt110 CX. r., Terhelt112 CXII. r., Terhelt113 CXIII. r. és Terhelt115 CXV. r. vádlottakkal szemben szabjon ki végrehajtandó szabadságvesztést és tiltsa el a vádlottakat a közügyek gyakorlásától. [43] Az ügyészi indítványtól eltérően az elsőfokú bíróság által próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása helyett az enyhítő szakasz alkalmazásával pénzbüntetésre ítélt Terhelt91 XCVI. r., Terhelt98 XCVIII. r., Terhelt100 C. r., Terhelt101 CI. r., Terhelt111 CXI. r. és Terhelt117 CXVII. r. vádlottak tekintetében arra mutatott rá, hogy a törvényszék – az általuk elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyára történő utaláson túl – nem tárta fel vonatkozásukban a súlyosító körülményeket. E körben nyomatékos súlyosító körülményként indítványozta értékelni, hogy a fent megjelölt vádlottak valamennyien hosszabb idő keresztül, mintegy 2 éven át működtek közre névleges igénylőként a bűncselekmények elkövetésében. Terhelt91 XCI. r. vádlott tekintetében az is súlyosító körülmény, hogy a vádlott két gyermekét is bevonta a bűncselekmények elkövetésébe azért, hogy minél több támogatási pénzt tudjanak megszerezni. Végezetül szintén súlyosító körülmény a szóban forgó terheltnél, hogy Terhelt91t a helység9 járásbíróság a
  9. év március hó
  10. napján jogerős ítéletében – a jelen büntetőeljárás hatálya alatt, a
  11. év július hó
  12. napján elkövetett – önbíráskodás bűntettének kísérlete miatt próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Mindezek alapján indítványozta, hogy a másodfokú bíróság Terhelt91 XCI. r., Terhelt98 XCVIII. r., Terhelt100 C. r., Terhelt101 CI. r., Terhelt111 CXI. r. és Terhelt117 CXVII. r. vádlottakkal szemben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést és pénzbüntetést szabjon ki. [44] A végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására irányuló ügyészi indítványtól eltérően - az enyhítő szakasz alkalmazásával - az elsőfokú bíróság által pénzbüntetésre ítélt Terhelt22 XXII. r., Terhelt25 XXV. r., Terhelt26 XXVI. r., Terhelt33 XXXIII. r., Terhelt34 XXXIV. r., Terhelt56 LVI. r., Terhelt59 LIX. r., Terhelt60 LX. r., Terhelt61 LXI. r., Terhelt73 LXXIII. r., Terhelt75 LXXV. r., terhelt77 LXXVII. r., Terhelt78 LXXVIII. r., Terhelt79 LXXIX. r., terhelt80 LXXX. r., Terhelt96 XCVI. r., Terhelt97 XCVII. r., Terhelt103 CIII. r., Terhelt105 CV. r. Terhelt109 CIX. r. és Terhelt116 CXVI. r. vádlottak, valamint a közérdekű munkára ítélet Terhelt75 LXXV. r. vádlott tekintetében az ügyészség azt emelte ki, hogy míg az elsőfokú bíróság az enyhítő körülményeket lényegében teljeskörűen, addig a súlyosító körülményeket több vádlottat illetően hiányosan tárta fel. Így Terhelt34 XXXIV. r. vádlottat érintően nem értékelte súlyosító körülményként azt a tényt, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekményt a vele szemben adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt jogerősen kiszabott szabadságvesztés próbaidejének hatálya alatt követte el. Hangsúlyozta, hogy a vádlottak a terhükre rótt költségvetési csalást kísérleti szakig Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  13. 14 juttatták, azonban az eredmény – a költségvetést ért vagyoni hátrány – rajtuk kívül álló okból, a bűncselekmény lelepleződése folytán maradt el, mindössze néhány nappal a támogatások kifizetési határidejét megelőzően. Kiemelte azt is, hogy a vádlottak közreműködése a bűncselekményben valamennyi esetben befejeződött azzal, hogy az általuk alakított gazdasági társaságok cégadatait, illetve magánszemélyek névleges igénylése esetén a személyes adataikat, a bankszámla kivonataikat átadták a fő szervezőknek, illetve a regisztrációs lapok kitöltésével és az ügyfélkapu-adatok átadásával a maguk részéről mindent megtettek a bűncselekmény befejezettsége érdekében. A kísérlet ténye ezért jóval kisebb nyomatékkal vehető figyelembe, mint amilyen súllyal azt a törvényszék kezelte. A fellebbviteli főügyészség átiratában felhívta a Kúria 56.BKv.számú határozatában kifejtetteket, amely szerint a büntetést befolyásoló körülményeket nem elvont általánosságban, nem mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva kell értékelni, és a határozatban megindokolni. Ehhez képest – az ügyészi indítványban foglaltak szerint – a törvényszék az ítéletében az enyhítő és súlyosító körülmények általános jellegű felsorolásán túl nem adta indokát annak, hogy a fenti vádlottak vonatkozásában az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott pénzbüntetést és közérdekű munkát miért látta alkalmasnak a büntetési célok eléréséhez. Terhelt34 XXXIV. r. vádlott tekintetében kiemelte, hogy a terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetés nem szolgálja a speciális prevenciós büntetési célokat, mert abból, hogy a vádlottat többlet hátránnyal való fenyegetettség sem tartotta vissza az újabb bűncselekmény elkövetésétől, a személyében rejlő nagyobb társadalomra veszélyességre kell következtetést vonni. Mindezek alapján a korábban felsorolt vádlottakkal szemben a kiszabott büntetések súlyosítására tett indítványt a fellebbviteli főügyészség. [45] Terhelt118 CXVIII. r. vádlottat érintően a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség – más vádlottakhoz hasonlóan – elsősorban annak az álláspontjának adott hangot, hogy a törvényszék e terhelt tekintetében kétségtelenül megállapítható enyhítő körülményeket kizárólag általánosító jelleggel sorolta fel, míg a súlyosító körülményeket egyáltalán nem tárta fel. Az enyhítő körülmények között indítványozta értékelni a jelentős időmúlást, mert a vádlottal szemben folyamatban lévő büntetőügyeket egyesítették, amely körülmény jelentősen hozzájárult a büntetőeljárás elhúzódásához, és amely körülmény a vádlott terhére nem értékelhető. Ugyanakkor súlyosító körülményként indítványozta értékelni, hogy a vád tárgyát képező – törvényi egységbe foglalt – három cselekmény elkövetési ideje közel egy évet ölelt fel. Az ügyészi álláspont szerint a vádlottal szemben – az enyhítő szakasz alkalmazásával – kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés és pénzbüntetés nem alkalmas a törvényben meghatározott célok eléréséhez, ezért a kiszabott büntetés súlyosítását indítványozta a fellebbviteli főügyészség. [46] Terhelt20 XX. r. vádlott védője kizárólag a vádlottat terhelő bűnügyi költség ellen fellebbezett, amelyet írásban azzal is indokolt, hogy a vádlott a jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt a vele szemben megállapított 1.138.205 forintos bűnügyi költséget nem képes kifizetni, mert a
  14. évben elszenvedett csigolyatörése óta nem dolgozik, havonta mindössze 22.800 forint szociális juttatásban részesül, amely összeg a vádlott megélhetésére sem elegendő. A védő kifejtette, hogy a törvényszék több mint 10 tárgyalási határnapot tartott az ügyben, annak ellenére, hogy a XX. r. vádlottra vonatkozó bizonyítási eljárás nem igényelt volna ennyit, melynek következtében ilyen tetemes összegű bűnügyi költség sem merült volna fel. Mindezek alapján a védő a vádlottat terhelő bűnügyi költség elengedését vagy mérséklését indítványozta. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  15. 15 [47] Terhelt22 XXII. r. vádlott és védője az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vették. Az ügyészségnek a súlyosítást célzó fellebbezésére előterjesztett észrevételükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását szorgalmazták. A védő kiemelte, hogy a törvényszék megalapozott ítéletet hozott, megfelelően értékelte, hogy a vádlott cselekménye kísérleti szakban maradt, továbbá azt is, hogy Terhelt22 jelenleg is egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Álláspontja szerint a költségvetési csaláshoz nyújtott vádlotti segítség – az űrlap kitöltése és aláírása, továbbá annak felhasználásra történő átadása – nem olyan súlyú magatartás, amely szabadságvesztés büntetés kiszabását indokolná. Mindezek alapján a védő az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. [48] Terhelt27 XXVII. r. vádlott védője a büntetés enyhítéséért bejelentett fellebbezését írásban is megindokolta. Ennek lényege szerint a terhelt egy másik vádlott felkérésére vállalta el az cég6 névleges képviseletét, önálló döntést nem hozott, alkalmazottként dolgozott. Kimondottan e másik vádlott utasítására állított ki számlákat és végzett banki műveleteket. A védő kiemelte, hogy helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, miszerint Terhelt27 XXVII. r. vádlott valójában nem látta el a cég képviseletét és ténylegesen nem rendelkezett a gazdasági társaság felett, hanem ahogy azt a másik vádlottól lefoglalt számítógépen tárolt adatok bizonyítják, ez a másik terhelt volt a cég tényleges tulajdonosa. A fentiek alátámasztására a védő csatolta 5 darab elektronikus levél másolatát, amely álláspontja szerint azt bizonyítja, hogy a másik vádlott volt az, aki a céget ténylegesen vezette és a XXVII. r. vádlottnak az utasításokat adta. A fentiek tükrében a védő az enyhítést célzó fellebbezését fenntartotta. [49] Terhelt33 XXXIII. r. vádlott és védője az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vették. A védő a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezésre írásbeli észrevételt tett. Ebben kifejtette, hogy a vádlott felesége időközben súlyos betegségben elhunyt, a terhelt egyedül neveli két kiskorú gyermeküket. Rámutatott, hogy a vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés olyan súlyú joghátrányt jelent a számára, hogy az tökéletesen szolgálja a büntetési célokat. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását szorgalmazta. [50] Terhelt34 XXXIV. r. vádlott és védője az elsőfokú bíróság ítéletét szintén tudomásul vették, azonban a védő a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezésre részletes írásbeli észrevételt terjesztett elő. Ebben annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a vádlottal szemben kiszabott 900.000 forintos pénzbüntetés és a gazdasági társaság vezető tisztségétől történő eltiltás nem tekinthető enyhe büntetésnek és az kellő visszatartó erővel bír. Részletesen számba vette az enyhítő és súlyosító körülményeket, amelyek közül kiemelte, hogy Terhelt34 korábbi bűncselekményének elkövetési ideje az
  16. év volt, de jogerős ítéletre csaknem egy évtized elteltével került sor, amely körülmény a vádlott terhére nem írható. Mindezekre tekintettel a védő a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta. [51] Terhelt59 LIX. r. és Terhelt61 LXI. r. vádlottak és védőjük kizárólag a bűnügyi költség ellen jelentettek be fellebbezést, amelyet a védő írásban is megindokolt. Ebben előadta, hogy a vádlottak vagyoni és jövedelmi viszonyaik miatt nem képesek a fejenként több mint 1 millió forintos bűnügyi költséget megfizetni. A fodrászként dolgozó Terhelt59 a jelenleg is tartó világjárvány alatt munkanélkülivé vált, míg Terhelt61 ugyan egy vállalkozás alkalmazásában karbantartóként dolgozik, de a járvány következtében kevesebb lett a munkája, ennélfogva munkabérét is csökkentették. A
  17. év tavaszán a vádlottak Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  18. 16 házasságot kötöttek, albérletben élnek, ingatlanvagyonuk és megtakarításaik nincsenek, így a közös életüket, megélhetésüket veszélyeztetné a jelentős bűnügyi költség, akár részletekben történő megfizetése is. A védő rámutatott arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem részletezi egyik vádlott esetében sem a bűnügyi költség tartalmát, így – a védői álláspont szerint - az ítéletből az sem állapítható meg, hogy a bűnügyi költség mértékének a megállapítására jogszerűen került-e sor. Végezetül azzal érvelt a védő, hogy az elsőfokú bíróság több, mint tíz tárgyalási határnapot tartott, jóllehet az LIX. r. és LXI. r. vádlottakra vonatkozó bizonyítási eljárás nem igényelt volna ennyi határnapot, ezért a korábban megjelölt jelentős mértékű bűnügyi költség megállapítása sem volt indokolt e két terhelt tekintetében. [52] Terhelt75 LXXV. r. vádlott védője a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezésre tett észrevételében azt hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott 200 óra fizikai munkakörben letöltendő közérdekű munka – amelyet a vádlott és védő tudomásul vettek – alkalmas a büntetési célok elérésére. Kiemelte az enyhítő körülmények nagy számát, így a tetemes időmúlást, a bűnsegédi magatartást, azt, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt. További jelentős joghátrányként nevesítette, hogy Terhelt75 LXXV. r. vádlott a egyetem1 végzett jó eredménnyel, azonban a jelen büntetőeljárás elhúzódása miatt nem tud a végzettségnek megfelelő munkakörben elhelyezkedni. A védő az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. [53] Terhelt78 LXXVIII. r. vádlott és a védője által kizárólag a bűnügyi költség ellen bejelentett fellebbezésüket a védő írásan azzal indokolta, hogy álláspontja szerint a vádlott cselekvőségéhez képest eltúlzott a vele szemben megállapított bűnügyi költség, különös tekintettel arra, hogy a büntetőjogi felelősségét már a nyomozati szakban beismerte. Élni kívánt a tárgyalásról lemondás lehetőségével, azonban ezt nem biztosították számára. Amennyiben erre lehetősége lett volna, úgy a személyéhez köthető bűnügyi költség sem lett volna ilyen magas összegű, melynek megfizetését a vádlott jövedelmi-, vagyoni viszonyai nem teszik lehetővé. Munkáltatója a járványhelyzetben csak részmunkaidőben foglalkoztatja és havonta alig több, mint 72.000 forint nettó jövedelemre tesz szert, melyről az munkáltató1 munkáltatói igazolását csatolta. A büntetés súlyosítását célzó ügyészi fellebbezésre reagálva tételesen számba vette az enyhítő körülményeket, amelyek alapján arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság - a kiszabott büntetést illetően – hagyja helyben a törvényszék ítéletét. [54] Terhelt91 XCI. r. vádlott védője az enyhítést célzó fellebbezésének írásbeli indokolásában arra mutatott rá, hogy álláspontja szerint nem helytálló az az ügyészi érvelés, amely szerint a gyermekek bevonása a bűncselekmény elkövetésébe súlyosító körülményként értékelendő, mert a Kúria BKv.
  19. számú véleménye nem nevesíti súlyosító körülményként az ilyen magatartást. A védő a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést aránytalanul súlyosnak ítélte meg a terhelt vagyoni, jövedelmi viszonyaihoz képest, ezért annak enyhítésére tett indítványt. [55] Terhelt98 XCVIII. r. és terhelt99 XCIX. r. vádlottak védője a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezésre írt észrevételében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az ügyészségnek a büntetések súlyosítására irányuló indítványa mindkét vádlott vonatkozásában alaptalan, és az már túlmutatna a büntetési célokon. A védői észrevételben foglaltak szerint mindkét vádlott esetében túlnyomó számban vannak az enyhítő körülmények, így a bűncselekményben való tevőlegeségüket is figyelembevéve a velük szemben elsőfokon kiszabott büntetések minden tekintetben alkalmasak a büntetési célok elérésére. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  20. 17 [56] Terhelt101 CI. r. vádlott a vele szemben kiszabott büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezésének írásbeli indokolásában arra hivatkozott, hogy anyagi helyzete, jövedelmi viszonyai olyanok, amelyek lehetetlen feladat elé állítanák őt a vele szemben kiszabott pénzbüntetés megfizetése esetén. Kifejtette, hogy idős, beteg szülei létfenntartásához hozzájárul, segédmunkásként havonta 107.060 forint jövedelemre tesz szert. A járványhelyzetre is tekintettel még a pénzbüntetés részletekben történő megfizetésére sem képes, ezért annak enyhítését kérte. [57] Terhelt103 CIII. r. vádlott védője a fellebbviteli főügyészségnek a büntetés súlyosítását célzó fellebbezésére írt írásbeli észrevételében annak a jogi álláspontjának adott hangot, hogy a terhelttel szemben – az enyhítő szakasz alkalmazásával – kiszabott pénzbüntetés tettarányos és megfelelően szolgálja a büntetési célokat. A CIII. r. vádlott védője is döntően az enyhítő körülmények nagy számára hivatkozott, így megemlítette a terhelt büntetlen előéletét, bűnsegédi magatartását, továbbá azt, hogy a bűncselekmény kísérleti szakban maradt, valamint a vádlott terhére nem értékelhető jelentős időmúlást, végezetül pedig, hogy Terhelt103 egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. [58] Terhelt105 CV. r. vádlott védője a büntetés enyhítését célzó fellebbezésének indokolásában azt emelte ki, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tulajdonított kellő súlyt az enyhítő körülményeknek. A terhelt őszinte, tényfeltáró, beismerő vallomást tett, bűnösségét nem tagadta, azonban kihasználták jóhiszeműségét, mert Terhelt105 vádlottnak semmilyen tudomása nem volt arról, hogy a tőle elkért személyes adatait mire használják fel. A védő részletesen számba vette az enyhítő körülményeket, amelynek alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvényszék az ítéletében az enyhítő körülményeket valamennyi vádlottra egységesen alkalmazta, azokat vádlottanként külön nem állapította meg. Amennyiben az elsőfokú bíróság a vádlott javára értékelendő nagyszámú és nyomatékos enyhítő körülményt valóban egyéniesítette volna, akkor a CV. r. vádlottal szemben az enyhébb büntetés kiszabását eredményezte volna. A védő közérdekű munka kiszabására tett indítványt. [59] Terhelt108 CVIII. r. vádlott védője az enyhítést célzó fellebbezésének indokolásában arra mutatott rá, hogy álláspontja szerint indokolatlanul szigorú büntetést szabott ki a törvényszék a vádlottal szemben, mind a szabadságvesztés tartamának, mind pedig a pénzbüntetés mértékének meghatározásakor. A vádlott büntetlen előéletét hangsúlyozta, továbbá azt, hogy az elsőfokú bíróság bár meglehetősen szűkszavúan, de minden vádlott esetében értékelte valamennyi büntetés kiszabási körülményt. Védence vonatkozásban kiemelte, hogy Terhelt108 a cselekménnyel összefüggésben keletkezett vagyoni hátrányt teljes mértékben megtérítette. A vádlott kiskorú gyermek eltartásáról is gondoskodik, vele szemben a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés – előzetes mentesítés nélkül – olyan büntetőjogon kívüli joghátrányt jelentene, amely a foglalkozás szabad megválasztásához való alapjog és a tanuláshoz való jog sérelmét is felvetné, hiszen így a terhelt munkavállalói lehetőségei jelentősen beszűkülnének, különös tekintettel arra, hogy Terhelt108 családfenntartó. A kifejtettekre figyelemmel a védő indítványozta, hogy a másodfokú bíróság Terhelt108 CVIII. r. vádlott tekintetében a szabadságvesztés büntetés tartamát és a pénzbüntetés mértékét enyhítse, továbbá a vádlottat részesítse előzetes mentesítésben. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  21. 18 [60] Terhelt109 CIX. r. vádlott védője az ügyészség súlyosítást célzó fellebbezésére írt észrevételében azt emelte ki, hogy az ügyészség a fellebbezésében nem fejtette ki, hogy miért indítványozza a büntetés súlyosítását. Ugyanakkor a védő rámutatott, hogy Terhelt109 esete pontosan azt mutatja be, hogy milyen következményei vannak annak, amikor az ember fiatalon és jóhiszeműen követ el olyan hibát, amely miatt több évig áll büntetőeljárás hatálya alatt és folyamatos pszichés terhelés éri őt. A védői álláspont szerint a terhelt109val szemben alkalmazott büntetés tettarányos és egyéniesített, a vádlott számára nevelő jellegű, mindezért a védő az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. [61] Terhelt110 CX. r. vádlott védője a büntetés enyhítéséért bejelentett fellebbezésének indokolásában azt fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés és pénzbüntetés már önmagában is eltúlzott a vádlott személyi körülményeihez és bűnösségének fokához képest. A büntetés súlyosítását célzó ügyészi fellebbezés a védői álláspont szerint megalapozatlan, inkább a kiszabott büntetés enyhítése szükséges. Végezetül a védő indítványozta azt is – függetlenül a szabadságvesztés mértékétől -, hogy a bíróság részesítse előzetes mentesítésben Terhelt110ot, ugyanazon hivatkozási alapon, mint azt korábban már rögzítette az ítélőtábla Terhelt108 CVIII. r. vádlott esetében. [62] Terhelt111 CXI. r. vádlott védője az enyhítést célzó fellebbezésében indokolatlanul szigorúnak nevezte a terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetést, mert az véleménye szerint eltúlzott a cselekmények tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető és a bűncselekmény társadalomra veszélyességéhez. Minderre figyelemmel a kiszabott pénzbüntetés enyhítését szorgalmazta. [63] Terhelt112 CXII. r. vádlott védője a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezésre tett észrevételében annak a jogi álláspontjának adott hangot, hogy a súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezés nem megalapozott. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság Terhelt112 vonatkozásában kellő részletességgel tárta fel a büntetés kiszabási tényezőket, azokat a valóságos súlyuknak megfelelően értékelte, majd ennek eredményeként szabott ki a vádlottal szemben felfüggesztett szabadságvesztést és pénzbüntetést. Rámutatott, hogy a világjárvány sújtotta helyzetben a vádlott egyedül neveli gyermekét, volt férje nem tud gyermektartásdíjat fizetni. A védő e vádlottat illetően is megemlítette, hogy a gyermeke bevonása a bűncselekménybe a Kúria fentebb már jelzett kollégiumi véleménye értelmében súlyosító körülményként nem értékelhető. Indítványozta, hogy az ítélőtábla Terhelt112 CXII. r. vádlott büntetését hagyja helyben. [64] Terhelt113 CXIII. r. vádlott védője az ügyészségnek a büntetés súlyosítását célzó fellebbezésére reagálva észrevételében arra mutatott rá – csakúgy, mint Terhelt112 esetében -, hogy a gyermekének bevonása a bűncselekménybe nem súlyosító körülmény. Az elsőfokú bíróság körültekintő mérlegelést követően nemében és mértékében tettarányos és megfelelően individualizált büntetést szabott ki terhelt113val szemben, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte az ítélőtáblától. [65] Terhelt115 CXV. r. vádlott védője a büntetés enyhítését célzó fellebbezésének írásbeli indokolásában vitatta a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség azon álláspontját, amely Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  22. 19 szerint az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetés nem felel meg a törvényben rögzített büntetés kiszabási céloknak. Éppen ellenkezőleg, a törvényszék által alkalmazott büntetés eltúlzottan szigorú, mert az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményekhez, a cselekmény tárgyi súlyához és nem utolsósorban az elkövető személyében rejlő minimális társadalomra veszélyességhez képest aránytalanul súlyos büntetést szabott ki a CXV. r. vádlottal szemben. A védő kiemelte, hogy a büntetlen előéletű vádlott a bűncselekményét jóhiszeműen, más személytől megtévesztetten követte el, de tettéért a felelősséget vállalta. Fellebbezéséhez csatolta a Magyar Államkincstár által kiadott igazolást, amely szerint a vádlottnak a bűncselekmény elkövetése kapcsán nincs tartozása az államkincstár felé. Az enyhítő körülmények jelentős túlsúlyára tekintettel a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának, valamint a pénzbüntetés mértékének enyhítését indítványozta. Emellett indítványt tett arra is, hogy a másodfokú bíróság a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélt Terhelt115 CXV. r. vádlott vonatkozásában vizsgálja meg az előzetes mentesítésben részesítés lehetőségét. [66] Terhelt117 CXVII. r. vádlott védője az ügyészségnek a büntetés súlyosítását célzó fellebbezésére reagálva észrevételében arra mutatott rá, hogy más vádlottakhoz hasonlóan a hozzátartozó bevonása, mint súlyosító körülmény, alappal nem vehető figyelembe. Terhelt117t illetően az elsőfokú bíróság ítélete minden szempontból megalapozott, a kiszabott büntetés igazodik a büntetés kiszabása során értékelendő körülményekhez, ezért a védő az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. [67] Terhelt118 CXVIII. r. vádlott meghatalmazott védője az ügyészégnek a büntetés súlyosítását célzó fellebbezésére tett észrevételében kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete Terhelt118 terhelt vonatkozásában részben megalapozatlan, mert a megállapított tényállás ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyirat – igazságügyi írásszakértői vélemény – tartalmával. Az ítélet a terhelt cselekményének minősítése során önmagával is ellentétes, a jogi minősítés a rendelkező részben és az indokolásban is részben eltérő. A védő az észrevételében azt hangsúlyozta ki, hogy a bíróságnak a szakértői vélemény adataival ellentétes azon megállapítása, amely szerint a releváns okiratokat Terhelt118 vádlott írta alá. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság álláspontja alapján a bűncselekmények elkövetési magatartása, a valótlan tartalmú okiratok kiállítása, aláírása, ez a bűnösség megállapítása körében olyan relevanciával bír, amely a vádlott felmentését eredményezheti. A védő nehezményezte, hogy az elsőfokú bíróság indokolás nélkül elutasította a kiegészítő igazságügyi írásszakértői vizsgálatra vonatkozó indítványát, jóllehet ez a tényállás és Terhelt118 vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása szempontjából elengedhetetlen lett volna. A védői álláspont szerint a vádlott cselekményének jogi minősítése sem egyértelmű az elsőfokú ítélet alapján, mert míg a rendelkező részben a Btk.
  23. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott és a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében állapította meg a törvényszék a vádlott büntetőjogi felelősségét, addig az ítélet indokolásában – a cselekmények jogi minősítése körében – már azt rögzítette, hogy Terhelt118 a fenti törvényhely
(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűncselekményt követte el. A védő e körben megjegyezte, hogy az elsőfokú bíróság által az ítéletben feltüntetett két eltérő minősítéshez eltérő büntetési tételek tartoznak, ezért elengedhetetlen a helyes minősítés tisztázása, figyelemmel arra, hogy csak így értelmezhető helyesen a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezés. A vádlott terhére megállapított hamis magánokirat felhasználásának vétsége tekintetében kifejtette, hogy a bűncselekmény két mozzanatú. Ha nem Terhelt118 készítette, írta alá a számlát, egyéb okiratokat és nem az ügylet létrejöttének bizonyítására nem ő használta fel, nem is lehet e Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/97. 20 bűncselekmény tettese. Amennyiben pedig a vádlott terhére e bűncselekményt nem lehet megállapítani, úgy a halmazati büntetés kiszabásra vonatkozó rendelkezések sem alkalmazhatóak, így az ügyészi fellebbezés sem lehet megalapozott. Összefoglalóan a védő arra az álláspontra helyezkedett, hogy a másodfokú bíróságnak a Be. 606. §
(2)bekezdésében írtak alapján lehetősége van az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatni, miután annak megalapozatlanságát a tényállás kiegészítésével, helyesbítésével kiküszöbölte. A védői álláspont szerint az ítélőtábla az által helyesbített tényállásra alapítottan az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztathatja és a vádlott felmentésével a törvénnyel megfelelő határozatot hozhat. [68] A Fővárosi Ítélőtábla az ügyben nyilvános ülést tűzött ki a Be. 599. §
(1)bekezdése alapján, melyet a fenti törvényhely
(2)bekezdés
  1. a)pontjában foglalt rendelkezés is indokolt. E szerint a másodfokú bíróság nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlansága esetén megállapíthatja a hiánytalan, illetve a helyes tényállást, ha az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés útján lehetséges. Ugyanezen bekezdés
  2. b)pontja értelmében a másodfokú bíróság az ügyben a vádlottat a büntetés kiszabási körülmények tisztázása érdekében meghallgathatja. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság álláspontja szerint – a későbbiekben részletesen kifejtendők értelmében – az imént megjelölt mindkét törvényi rendelkezés alkalmazása lehetséges, illetve szükséges volt a jelen ügyben, mert az elsőfokú bíróság ítélete egyfelöl részben megalapozatlan volt, másfelől a másodfokú nyilvános ülésen több vádlott személyi körülményei tisztázódtak, amelyek érintették esetükben a büntetés kiszabási körülményeket is. [69] A jelenleg is fennálló járványhelyzetre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Átv.) 210. §
(6)bekezdése alapján – figyelembevéve a vádlottak, a nevükben eljáró védők és az ügyész hozzájárulását – tanácsülésen hozta meg az ítéletet. Tekintettel az Átv. 210. §
(7)bekezdésében foglaltakra a másodfokú bíróság teljes indokolást tartalmazó ítéletet kézbesít az érintetteknek. [70] A másodfokú nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője elsősorban arra mutatott rá a jelen ügy elkülönítéssel érintett vádlottak tekintetében, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és az alapján a vádlottak büntetőjogi felelősségének megállapítását sem az ügyészség, sem pedig a védelem nem vitatta, mindössze valóban csupán mértékes fellebbezés bejelentésére került sor. Az eredeti álláspontjához képest ugyanakkor a korábbi indítványa e tekintetben téves volt, mert e vádlottakat érintően mégsem korlátozott, hanem teljeskörű a felülbírálat terjedelme. Jogi álláspontját a Be. 590. §
(10)bekezdésében foglalt rendelkezés felhívásával támasztotta alá, amelynek lényege szerint, ha ugyanazon cselekményre vonatkozóan van egy teljeskörű felülvizsgálatot eredményező fellebbezés, akkor az olyan vádlottakra is teljeskörű a felülbírálat, akikre nézve csak korlátozott terjedelmű felülbírálatot eredményező fellebbezést jelentettek be. Jelen esetben a bűncselekmény tettesei (társtettesei) úgy, mint Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., illetve Terhelt118 CXVIII. r. vádlottat érintően Terhelt6 VI. r. és Terhelt35 XXXV. r. vádlottak – a vádirati történeti tényállás és az elsőfokú bíróság nem jogerős ítéletének történeti tényállása szerint – tettesként vettek részt a bűncselekmény elkövetésében, és rájuk nézve teljeskörű felülbírálatot eredményező fellebbezéseket jelentettek be. Ezzel összefüggésben a jelen ítélettel elbírált 36 vádlott cselekvőségét illetően a fellebbviteli főügyészség képviselője kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségnek eleget tett, teljeskörben lefolytatta a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  1. 21 bizonyítást, amelynek alapján valamennyi vádlott vonatkozásában megalapozott tényállást állapított meg. Hangsúlyozta, hogy a tényállást sem az ügyészség, sem pedig a védelem nem vitatta, a törvényszék által megállapított tényállásból pedig okszerűen következik a vádlottak bűnössége és a bűncselekmény minősítése is valamennyi esetben törvényes. [71] Az indokolási kötelezettség teljesítése körében ugyanakkor kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság – az ügyészi állásponttal egyezően – kezdetben szintén tévesen ítélte meg a szóban forgó vádlottak tekintetében a felülbírálat terjedelmét. E tévedésből adódóan a bizonyítékok értékelését nem végezte el olyan mélységben, mint amit a minősítést érdemben támadó ügyészi fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában megtett. Az elsőfokú bíróságnak ez a mulasztása nem akkora mértékű, amely az indokolási kötelezettség megsértésének olyan szintjét érné el, amely hatályon kívül helyezést eredményezne, mert a törvényszék a vádlottak bűnösségét alátámasztó bizonyítékok értékeléséről is számot adott. E körben rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság számba vette és értékelte a leplezett eszközök alkalmazásának eredményét, a tanúvallomásokat, az okirati bizonyítékokat és a rendelkezésre álló vádlotti vallomásokat is. Az elsőfokú bíróság megindokolta azt is, hogy a vádlottak védekezését miért nem fogadta el, összességében tehát megfelelő indokolást adott arra vonatkozóan, hogy amely bizonyítékokat elfogadott, azok miként cáfolták a vádlotti védekezéseket. Az ügyészi álláspont szerint tehát a Fővárosi Törvényszéknek a terheltek marasztalásához vezető gondolatmenete az ítéletből kiolvasható, ennélfogva az ítélet kisebb hiányosságai a törvényi rendelkezések értelmében nem eredményezhetik az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését. [72] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség nyilvános ülésen eljáró képviselője az írásbeli indítványában előterjesztett súlyosítást célzó ügyészi fellebbezést – két vádlott kivételével – változatlanul fenntartotta. Az eredeti indítványától eltérően Terhelt9 IX. r. vádlottat érintően az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését indítványozta a terhelt időközben bekövetkezett halála miatt. Terhelt34 XXXIV. r. vádlottra vonatkozóan immár végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását indítványozta, mert a jelen eljárásban terhére rótt bűncselekményt adócsalás bűntette és más bűncselekmény miatt a vele szemben jogerősen kiszabott, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt követte el. Rámutatott arra is, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés büntetés végrehajthatósága már elévült, ezért annak elrendelésére nem kerülhet sor, azonban a próbaidő alatt elkövetett cselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel. Ilyen körülmények között a törvényben meghatározott büntetési célok nem érvényesülhetnek az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetéssel Terhelt34 XXXIV. r. vádlott esetében, ezért vele szemben kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása indokolt. [73] Terhelt108 CVIII. r., Terhelt110 CX. r. és Terhelt115 CXV. r. vádlottak védőjének az előzetes mentesítést célzó indítványára reagálva az ügyész annak az álláspontjának adott hangot, hogy amennyiben az ítélőtábla az ügyészi indítványnak megfelelően végrehajtandó szabadságvesztére ítéli a vádlottakat, úgy az előzetes mentesítés kérdése alappal fel sem merülhet. Hangsúlyozta, hogy az előzetes mentesítés törvényi előfeltétele az érdemesség, amelynek megítélése szempontjából több tényezőt kell figyelembe venni. A három vádlott a jelentős tárgyi súlyú bűncselekményt három éven keresztül, kitartó szándékkal hajtotta végre, ezért nem érdemesek az előzetes mentesítésre. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  2. 22 [74] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be.
  3. §
(1)bekezdése alapján Terhelt20 XX. r., Terhelt27 XXVII. r. és Terhelt108 CVIII. r. vádlottak vonatkozásában hagyja helyben, míg a Be. 606. §
(1)bekezdésére figyelemmel az ügyészi fellebbezéssel érintett vádlottakkal szemben a kiszabott büntetéseket súlyosítsa. [75] A Fővárosi Ítélőtábla másodfokú nyilvános ülésén a fellebbezéssel érintett valamennyi vádlott védője az írásban előterjesztett fellebbezésével, illetve az ügyészi fellebbezésre reagáló írásos észrevételével egyezően nyilatkozott. [76] A fellebbezések közül az ítélőtábla az ügyész súlyosítást célzó fellebbezését Terhelt25 XXV. r., Terhelt26 XXVI. r., Terhelt33 XXXIII. r., Terhelt34 XXXIV. r., Terhelt56 LVI. r., Terhelt59 LIX. r., Terhelt60 LX. r., Terhelt61 LXI. r., Terhelt73 LXXIII. r., terhelt77 LXXVII. r., Terhelt78 LXXVIII. r., Terhelt79 LXXIX. r., terhelt80 LXXX. r., Terhelt91 XCI. r., Terhelt96 XCVI. r, Terhelt97 XCVII. r., Terhelt98 XCVIII. r., Terhelt100 C. r., Terhelt101 CI. r., Terhelt103 CIII. r., Terhelt105 CV. r., Terhelt109 CIX. r., Terhelt110 CX. r., Terhelt111 CXI. r., Terhelt112 CXII. r., Terhelt113 CXIII. r., Terhelt116 CXVI. r., Terhelt117 CXVII. r. és Terhelt118 CXVIII. r. vádlottak tekintetében alaposnak találta. [77] Szintén alaposnak találta Terhelt27 XXVII. r. vádlott védőjének a büntetés enyhítését célzó fellebbezését. [78] Terhelt20 XX. r. és Terhelt108 CVIII. vádlott esetében a védelem által enyhítésért bejelentett, Terhelt75 LXXV. r. és terhelt99 XCIX. r. vádlott vonatkozásában az ügyészség által súlyosításért bejelentett, valamint Terhelt115 CXV. r. vádlott tekintetében bejelentett ellentétes irányú fellebbezéseket nem találta alaposnak a másodfokú bíróság. [79] A fellebbezések joghatályosságának és irányainak vizsgálatát követően azok terjedelmét vette górcső alá a másodfokú bíróság. E tekintetben a Be. 590. §-ának rendelkezései irányadóak, amelyek a fellebbezés terjedelmének szabályait részletezik. A Be. 590. §
(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság -ha e törvény kivételt nem tesz – a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálja. Az idézett törvényhely
(2)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az ítélet megalapozottságát, az ítéletének a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását a bíróság arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. A
(3)bekezdés az
(1)és
(2)bekezdésben megfogalmazott teljeskörű felülbírálat korlátozásáról rendelkezik, amikor úgy fogalmaz, ha a fellebbezést kizárólag az 583. §
(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül. A hivatkozott Be. 583. §
(3)bekezdése tételesen felsorolja azokat az eseteket, amelyek megteremtik a másodfokú bíróság számára a korlátozott felülbírálatot. Eszerint fellebbezésnek van helye kizárólag: a.) a kiszabott büntetés vagy az alkalmazott intézkedés neme és mértéke vagy tartama, b.) az ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezése, a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti indítványt, illetve a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezése, vagy c.) a felmentő ítélet indokolásának 566. §
(4)bekezdése, valamint a megszüntető határozat indokolásának 567. §
(5)bekezdése szerinti tartalma ellen is. Jelen ügyre vetítve megállapítható, hogy korlátozott felülbírálatnak – elvileg Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/97. 23 a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontjában meghatározott ok alapján lenne helye, vagyis a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés neme és mértéke vagy tartama miatt, tekintettel arra, hogy a szóban forgó vádlottak tekintetében bejelentett ellentétes irányú fellebbezések kivétel nélkül úgynevezett mértékes fellebbezések, azaz a perbeli felek kizárólag a büntetések nemét és mértékét sérelmezték, a történeti tényállást és minősítést egyikük sem támadta. [80] A fenti törvényi kivétel alól újabb kivételt tesz – és ekként visszatér a teljeskörű felülbírálat fő szabályára – a Be. 590. §
(10)bekezdése, amely kimondja, ha ugyanazon bűncselekmény vonatkozásában több fellebbezésre jogosult jelentett be fellebbezést, és legalább egy fellebbezés az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezését sérelmezi, a másodfokú bíróság a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a
(2)bekezdés szerint bírálja felül. A rendelkezés helyes értelmezéséből egyértelműen kiviláglik, hogy több vádlott ugyanazon bűncselekménye esetén a teljeskörű felülbírálat szabálya lép életbe, amennyiben több fellebbezés közül legalább egy sérelmezi az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnösség kérdésében elfoglalt álláspontját. Márpedig a törvényszék által rögzített történeti tényállásban érintett bűncselekményekben részt vevő más vádlottak között van ilyen személy. A fentebb idézett eljárásjogi rendelkezés értelmében ezért a jelen eljárásban elbírált vádlottak tekintetében is teljeskörű a felülbírálat. Osztotta ezért az ítélőtábla a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a
  1. év szeptember hó
  2. napján kelt BF.190/2016/
  3. számú átiratában már jelzett, majd a
  4. év január hó
  5. napján a nyilvános ülésen elhangzott ügyészi perbeszédben foglaltakat a teljeskörű felülbírálat terjedelmét illetően. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felülbírálat terjedelmében történt változás ugyanakkor nem érinti a korábban történt elkülönítés megalapozottságát és indokoltságát, mert azt célszerűségi, pergazdaságossági okok mellett a járványhelyzeti szabályok is szükségszerűvé tették. [81] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségnek eleget tett, a rendelkezésére álló és az általa beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében is megvizsgálta, egybevetette, majd ennek eredményeként mérlegeléssel állapította meg a történeti tényállást. Az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítást folytatott le, amelynek eredményeként lényegében valamennyi vádlott tekintetében döntően megalapozott tényállást rögzített. A jelen ügyben érintett vádlottak felmentésére mindössze eltérő tényállás megállapítása esetén kerülhetne sor, ami azonban a Be.
  6. §
(1)bekezdése értelmében törvényben kizárt. A felhívott rendelkezés kimondja, hogy a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Annak szem előtt tartásával, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást a jelen ítélettel érintett 36 vádlott, a védőik és az ügyészség sem vitatta, megállapítható, hogy a tényállásból okszerűen következik a vádlottak bűnössége és cselekményeik minősítése is egy kivételtől eltekintve törvényes. [82] Ugyanakkor az elsőfokú bíróságnak a fentebb részletezett jogértelmezése a felülbírálat terjedelmét illetően odavezetett, hogy a bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevekénysége, a terjedelmét illetően nem volt mindenben teljeskörű. Az indokolási kötelezettség teljesítése, illetve megsértése a kötelezettség terjedelmének függvénye. A Kúria a BH.
  1. évi
  2. szám alatt közzétett eseti döntésében rámutatott, hogy feltétlen hatályon kívül helyezesét eredményező eljárási szabálysértés, ha az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  3. 24 oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A határozatból kiemelendő, hogy az indokolás rendeltetése az, hogy egyrészt rögzíti a döntés, tehát a rendelkezés, jogkövetkeztetés ténybeli alapját, másrészt számot ad a döntéshozatali tevekénységről. Következésképpen az indokolás részét képező (történeti és személyi vonatkozású) ténymegállapítások, valamint a jogkövetkeztetések hiányossága vagy hibája anyagi jogi sérelem. Eljárásjogi sérelmet egyrészt az jelent, ha az indokolás nem, vagy nem az elégséges és szükséges mértékben tartalmazza, hogy a bíróság mit vett számba, mit mérlegelt, illetve értékelt ténymegállapítása, jogkövetkeztetése végett. Ilyenkor ugyanis a döntés ellenőrizhetetlen, tehát az ítélet felülbírálhatatlan. Az ítélőtábla a kúriai határozatból legfontosabb szempontként azt tartja kiemelendőnek, hogy az indokolási kötelezettség megsértése döntően relatív fogalom, hiszen az éppen az indokolási kötelezettség terjedelmének függvénye, tehát éppen e terjedelem tükrében határozható meg a mulasztás mértéke. [83] Az elsőfokú bíróság a jelen ítélettel elbírált vádlottak cselekményeit illetően indokolási kötelezettségét vitathatatlanul teljesítette, azonban az kiegészítésre szorul. A vádlottak magatartásának értékelése során számos bizonyítékot értékelt, így elsősorban a terheltek (ténybeli) beismerő vallomásait, amelyeket az egyéb bizonyítékok is alátámasztottak. Ezen felül kiemelendő a törvényesen alkalmazott leplezett eszközök felhasználásával nyert bizonyítékok eredményére, a tanúvallomásokra és nem utolsósorban az okirati bizonyítékokra hivatkozás, amelyek egyértelműen igazolták, hogy a vádlottak egyike sem rendelkezett a támogatás igényléséhez elengedhetetlenül szükséges földhasználati jogosultsággal. A törvényszék az ítéletének indokolásában helyesen mutatott rá arra, hogy a vádlottak kimondottan annak tudatában regisztráltak az sértett2 honlapján, illetve adták át személyes adataikat más személyek regisztráció céljából, hogy tudomással bírtak arról, hogy a nevükben területalapú támogatást nyújtanak be. Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállásból okszerű következtetés vonható a vádlottaknak az elkövetéskori aktuális tudattartamára és ennek eredményeként a büntetőjogi felelősségükre még abban az esetben is, amikor az állami támogatásra irányuló igénylés minden részletével nem voltak tisztában. Helyesen érvelt a törvényszék akkor, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a vádlottaknak a szándéka – minimálisan eshetőlegesen – kiterjedt az általuk részesként végrehajtott költségvetési csalás tényállási elemeire, hiszen azzal valamennyien tisztában voltak, hogy jogszerűen földhasználathoz kapcsolódó állami támogatásban nem részesülhetnek, mert földjük, illetve földhasználati jogosultságuk nem volt. Az elsőfokú bíróság a vádlotti védekezéseknek azt a részét is elvetette, amely szerint a terheltek közül többen is oly módon akartak segítséget nyújtani rokonaiknak, ismerőseiknek, baráti körüknek, hogy azért adták át az adataikat, mert a hozzátartozók csak további igénylő személyek bevonásával tudtak nagyobb támogatáshoz jutni, mint amit az akkor hatályos jogszabályok lehetővé tettek. E tekintetben nincs különbség a korábban megjelölt és az imént felvázolt magatartás között, mert mindkettő jogtalan magatartást, illetve jogtalan magatartáshoz történő – ugyancsak jogszerűtlen – segítségnyújtást jelentett a tények teljeskörű ismeretében. Mindössze zárójelben utal a másodfokú bíróság arra az ősi jogelvre, amely szerint a jog nem tudása nem mentesít. Jelen ügyben azonban ennél többről van szó, mert a bűnsegédként elmarasztalt terheltek felelőssége abban is megragadható, hogy nem ellenőrizték, nem jártak utána, hogy a személyes adataikat ki és mire fogja felhasználni. Ezek a vádlotti védekezések értelemszerűen nem foghattak helyt és a terhelteket e tekintetben nem gondatlanság, hanem minimálisan eshetőleges szándékosság vezette, mert személyes adataik megadásakor legalább belenyugodtak abba, hogy azokat az elkövetők bűncselekmény megvalósításához is felhasználhatják. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  4. 25 [84] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a földalapú támogatást igénylőknek döntően két típusa volt. Egyfelől vállalkozások, cégek, másfelől magánszemélyek. Helyesen állapította meg azt is, hogy a névleges igénylőként fellépő cégek nem a fő tevékenységi körüknek megfelelő területen várták a pályázati lehetőséget, hanem olyan területen (mezőgazdaság), ahol sem az igénylések benyújtásakor, sem azt megelőzően tényleges gazdasági tevekénységet nem végeztek, mégpedig olyannyira nem, hogy az abszolút kívül esett a gazdasági profiljukon. Számos esetben azonban az is előfordult, hogy e vállalkozások mindössze csak papíron léteztek – éppen a bűncselekmény végrehajtása érdekében hozták létre őket – tényleges, valóságos gazdasági tevekénységet soha nem végeztek. E tényekből okszerűen következtetett arra a Fővárosi Törvényszék, hogy ezen körülményekből a névleges igénylők pedig minimálisan azt tudták, hogy a közreműködésük legalábbis valamilyen szabálytalan eljáráshoz kapcsolódik. [85] A jelen ítélettel elbírált vádlottak esetében az elsőfokú bíróság valamennyi történeti tényállásban rögzítette a tudattartamukra vonatkozó azon megállapítást, amely szerint a különböző összegű támogatások kifizetésére irányuló csalárd szándék ismeretében elkövetési magatartásuk szándékos segítségnyújtás. Ezek a megállapítások tényszerűen megalapozták a vádlottak büntetőjogi felelősségét, amelyeket az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásának szabályai szerint összekapcsolt az egyes terhelti magatartásokra vonatkozó konkrét bizonyítékokkal. [86] A Fővárosi Ítélőtábla a törvényszék ítéletének a jelen ügyben érintett 36 vádlottja tekintetében az immár teljeskörű felülbírálat során arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság – a korábban már kifejtettek értelmében – indokolási kötelezettségének nagyobbrészt eleget tett, így nem volt olyan mértékű eljárási szabálysértés, amely indokolta volna az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését a Be.
  5. §
(2)bekezdése d) pontjára alapítottan. [87] Az elsőfokú bíróság az ítéletének a tényállásában, valamint annak jogi és ténybeli indokolásában számba vette mindazokat a bizonyítékokat, amelyek a jelen ítélettel érintett vádlottak tekintetében a bűnösség megállapításához vezettek. E körben nem kizárólag és elsősorban a leplezett eszközök által beszerzett és a törvényszéki eljárásban megalapozottan és törvényesen felhasznált bizonyítékokra alapozta a tényállását, hanem döntő jelentősége volt a jelentős számú tanú vallomásának, amelyet szintén eljárásjogilag támadhatatlanul, felolvasással tett a bizonyítási eljárás anyagává a Fővárosi Törvényszék. Az elsőfokú bíróság az ítélete 562-
  1. oldalain lényegét tekintve indokolását adta annak, hogy a vádlottak védekezésével szemben milyen bizonyítékokra alapította az őket marasztaló történeti tényállást és ez alapján miért állította meg büntetőjogi felelősségüket. A törvényszéknek az e körben adott indokolása kétségtelenül rövid és összefoglaló, ugyanakkor a büntetőjogban megkívánt kétséget kizáró bizonyítottság az indokolást, valamint az ítélet egészét figyelembe véve maradéktalanul megállapítható. [88] Megjegyzendő, hogy a bűncselekményben jelentősebb szerepet vállaló vádlottak közül is voltak a büntetőjogi felelősségüket elismerők, amely azt igazolja, hogy a bűnsegédként felelősségre vont vádlottak sem véletlenül kerültek kapcsolatba a komolyabb szerepet és tevekénységet vállaló vádlottakkal, hiszen az ő kérésükre vettek részt a cselekmény megvalósításában, nem utolsósorban azért, hogy maguk is némi anyagi előnyt realizáljanak. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  2. 26 [89] Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolása
  3. oldalának 1-
  4. bekezdéseiben meghatározta azokat az alapvető kérdéseket, amelyekre a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként választ kellett adnia az ügydöntő határozatában. E szerint vizsgálnia kellett valamennyi vádlott esetében annak megítélését, hogy a vádlott társakkal milyen kapcsolatban álltak, milyen célt valósított meg az együttműködésük. A második kérdés az elkövetők tudattartamára vonatkozott, különös figyelmet fordítva azon terheltekre, akiknek nevében a területalapú támogatásokat benyújtották. Zárójelben jegyzi meg az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróságnak már e kérdés felvetése is egyértelműen azt mutatja, hogy rendkívül részletesen és behatóan foglalkozott a bűnsegédi magatartást tanúsító valamennyi vádlottal is, mely szerteágazó bírói tevékenység az ítélet igen részletes és alapos indokolásában is visszaigazolódott. Jelen ügy vádlottjainak szempontjából nem bír jelentőséggel a törvényszék által megfogalmazott harmadik kérdés, amely döntően a jelentősebb tevékenységet kifejtő vádlottakra vonatkozik. [90] A Fővárosi Törvényszék az imént ismertetett és önmaga által felállított szempontrendszer alapján vizsgálta a vádirati történeti tényállás szerint bűnsegédi magatartást tanúsító vádlottak cselekvőségét. E szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír az elkövetésben résztvevő, azonban a nyomozó hatósággal vádalkut kötő tanú2 vallomása, akinek helyzeténél fogva ténylegesen rálátása volt a beszervezett vállalkozásokra és döntő részben magánszemélyekre is. Az elsőfokú bíróság az ítéletének 450-
  5. oldalain részletesen ismertette tanú2 vallomásait, amelyeknek jelentősége a jelen ügy vádlottjai szempontjából abban foglalható össze, hogy a tanú részletesen számot adott a bűncselekmény elkövetésében résztvevő személyekről, e személyek egymáshoz való viszonyáról, a bűnsegédként közreműködő magánszemélyek és vállalkozások névleges irányítóinak beszervezéséről. E bizonyíték egybevág a leplezett eszközökkel beszerzett bizonyítékokkal, valamint a számos okirati bizonyítékkal és tanúvallomással, ennélfogva kétséget kizáróan megállapítható, hogy a jelen eljárás vádlottjai egyfelől felkérés alapján és önkéntesen, másfelől anyagi előny fejében igényelték jogtalanul a föld alapú támogatást akként, hogy igénylésük jogtalanságával teljes mértékben tisztában voltak. [91] A jelen eljárás vádlottjai tudattartamára vonatkozó ténymegállapítást szerepeltet az elsőfokú bíróság az ítéletének
  6. oldalán, amikor konkrétan Terhelt22 XXII. r. vádlott tekintetében értékelte a lehallgatott telefonbeszélgetést, melyben elhangzott e vádlott neve, mint olyan személyé, aki személyes adatainak átadásával maga is közreműködött a bűncselekményben, így értelemszerűen őt is értesíteni szükséges arról, hogy egy felelősségrevonás esetén mit mondjon. Az elsőfokú bíróság azt is rögzítette, hogy később a kitalált fedőtörténet több vádlott tanúkénti meghallgatása, majd később gyanúsítotti kihallgatása során újra és újra ismétlődik. A másodfokú bíróság is azt a következtetést vonta le e bizonyítékokból, hogy a bűncselekményben bűnsegédként közreműködő vádlottak is tisztában voltak azzal, hogy mire vállalkoztak. Az elsőfokú bíróság indokolása e helyen azzal egészítendő ki, hogy a bűnsegédek egybehangzó védekezése egyértelmű bizonyítéka annak, miszerint magatartásuk jogellenességével tisztában voltak, hiszen más terheltek értesítették őket arról, hogy mit kell mondaniuk és ez ellen ők nem tiltakoztak, hanem kihallgatásuk során az előre egyeztetteteknek megfelelő nyilatkozatot tették. Ezt a magatartásukat pedig – a többi bizonyíték tükrében és ismeretében – kizárólag akként lehet értékelni, hogy büntetőjogi felelősségükkel tisztában voltak és az elől menekülve tették meg a számukra kitalált célirányos nyilatkozatot. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  7. 27 [92] Ugyancsak a vádlottak tudattartalmára vonatkozik és büntetőjogi felelősségüket alapozza meg teljes mértékben az elsőfokú bíróságnak az időközben elhunyt Terhelt9 IX. r. vádlott vallomásának értékelése is. A törvényszék az ítélete 480-
  8. oldalain részletesen foglalkozik a IX. r. vádlott vallomásával, aki őszinte, feltáró vallomást tett, amelynek lényege szerint az ügy I. r. vádlottja kérte meg arra, hogy szervezzen be olyan embereket, akiknek a nevére be tudják nyújtani a támogatásokat, mert vannak olyan területek, amelyekre senki nem nyújtott be támogatási igényt az előző esztendőben. Nem elhanyagolható körülmény, hogy Terhelt9 a beismerő vallomásában Terhelt78 LXXVIII. r. vádlottat jelölte meg olyan személyként, mint akit kimondottan ő maga szervezett be. További adalék, hogy Terhelt78 LXXVIII. r. vádlott - bár vallomást nem tett az eljárás során – a terhére rótt bűncselekmény elkövetését nem vitatta, azt beismerte. Az imént feltüntetett két példa alapján látható egyfelől, hogyan történt a bűnsegédi magatartást tanúsító vádlottak bevonása, másfelől, hogy a védekezésükkel ellentétben mindannyian tisztában voltak vele, hogy adataik megadásával bűncselekmény elkövetéséhez nyújtanak szándékosan segítséget. [93] Az elsőfokú bíróság az ítéletének 481-
  9. oldalain további két bűnsegédi magatartást tanúsító vádlott tekintetében állapította meg, hogy közreműködésük során tisztában voltak magatartásuk jogellenességével. Így Terhelt79 LXXIX. r. és terhelt80 LXXX. r. vádlottakról állapította meg, hogy a legszemélyesebb adataikat és bankszámlakivonatukat úgy adták meg a vádlott társuknak, hogy minimálisan belenyugodtak abba, hogy valamilyen visszaélésre használják fel azokat. [94] Szintén a bűnsegédként felelőségre vont vádlottak tudattartalmára vonatkozó indokolás szerepel az elsőfokú bíróság ítéletének
  10. oldalán, ahol a törvényszék azoknak a tanúkat jelölte meg, akiknek a vallomását felolvasással tette a bizonyítási eljárás anyagává és amelyek kivétel nélkül azt támasztották alá, hogy a vádbeli időszakban – a 2012-
  11. években – a jogosulatlanul igényelt területalapú támogatásokkal azonos blokkban lévő igénylők voltak, ugyanakkor a vádlottak közül senkit nem ismertek, mert az adott területen a terheltek gazdálkodást nem folytattak. [95] Semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül e vádlottak tudattartalmának vizsgálata során tanú24 egykori országgyűlési képviselő és földművelésügyi államtitkár - agrárügyekben szakértelemmel rendelkező - tanú vallomása, valamint a hozzá eljutatott névtelen levél tartalma. Az elsőfokú bíróság mind a tanú vallomását, mind pedig a névtelen levél tartalmát aprólékos részletességgel a bizonyítási eljárás anyagává tette és arról az ítéletének 500-
  12. oldalain számot adott. A névtelen levél – azon túlmenően, hogy annak minden szava a büntetőeljárás során más bizonyítékok alapján tényszerűen igaznak bizonyult, bebizonyosodott – pontosan leírta a bűncselekmény elkövetésének metodikáját, technikai részleteit, amely ugyancsak arra bizonyíték, hogy az abban résztvevő bűnsegédek is tisztában voltak az eljárás jogtalanságával. [96] A korábban már említett jogszerűen földhasználó személyek vallomásain túlmenően más tanúkat is meghallgatott az elsőfokú bíróság, akik közül kiemelést érdemel az elsőfokú ítéletben az 506-
  13. oldalakon részletezett tanú15 tanúvallomása. A tanú a Vas megyei sértett2 osztályvezetőjeként az általuk végzett belső ellenőrzés eredményeiről számolt be, amelyből azt emelte ki az elsőfokú bíróság, hogy 23 olyan vállalkozást találtak, akik ugyan Vas megyei székhelyű cégek vagy magánszemélyek voltak, de nem Vas megyei területre igényeltek területalapú támogatást. A jelen eljárásban érintett vádlottak közül az adott Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  14. 28 megyében Terhelt96 XCVI. r. és Terhelt100 C. r. vádlottak voltak ilyen személyek. A tanú arról is beszámolt, hogy ezt követően célirányosan nyomon követték, figyelték az igénylés változásait és azt állapították meg, hogy az igénylés folyamatosan csökkent, mígnem azokat teljes egészében visszavonták. Az elsőfokú bíróság a tanú vallomása alapján azt is helyesen állapította meg, hogy a kérelmek módosítására mindig olyan időpontban került sor, amikor az még nem vont maga után szankciót, továbbá a tanú vallomásából az is kiderült, hogy az érintett ügyfelek nagy valószínűséggel a szervezeten belülről kaptak értesítést, mert a visszavonásokra minden esetben az informatikai rendszer által generált adategyeztető levelek kiküldése előtt került sor. Mindezen körülményekből a vádlottak bűnös tudattartalma, ennek eredményeként bűnfelelősségük megállapíthatósága következik. [97] Az elsőfokú bíróság ítéletének a vádlottak tudattartalmára vonatkozó fenti ténymegállapításaival és az egyébként a törvényszék által adott szűkszavú, ugyanakkor a lényeget tartalmazó indokolás rendszerezésével, valamint a fentiek szerinti kiegészítésével az ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett – osztva a fellebbviteli főügyészség álláspontját -, hogy a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezése nem indokolt, mert a fenti kiegészítésekkel és rendszerezéssel az elsőfokú bíróságnak a vádlottak marasztalásához vezető gondolati, logikai okfolyamata az ítéletből maradéktalanul megismerhető. A fentieken túlmenően az elsőfokú bíróság ítélete döntően megalapozott volt, azonban az – néhány vádlott személyi körülményei tekintetében – pontosításra, kiegészítésre szorult, így ebből a szempontból az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan volt a Be.
  15. §
(2)bekezdés a) pontja értelmében. Ezt a részbeni megalapozatlanságot a másodfokú bíróság a Be. 593. §
(1)bekezdés b) pontja alapján kiküszöbölte az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és nem utolsósorban a másodfokú nyilvános ülésen elhangzottak alapján. [98] A vádlottak személyi körülményeit illetően a másodfokú bíróság az elsőbírói ítéletet az alábbiak szerint pontosítja, egészíti ki: Terhelt27 XXVII. r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének
  1. oldalán a terhelt korábbi büntetéseinél a 2) számon feltüntetett Monori Járásbíróság helyesen a
  2. év július hó
  3. napján kelt ítéletével marasztalta el elsőfokon. (Az elsőfokú bíróság a fenti ítélet megjelölésekor egyfelől június hónapot tüntetett fel, másrészt az elítélés napját nem jelölte meg.) A fenti pontosítást a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósági iratok között
  4. sorszám alatt fellelhető előzményi bírósági határozat alapján rögzítette. Terhelt34 XXXIV. r. vádlott személyi körülményei között rögzíti az ítélőtábla, hogy a terhelt tulajdonában álló kamionpark bővült, jelenleg már 12 kamionnal rendelkezik. A vádlott elvált, élettársi kapcsolatban él, egy kiskorú gyermekéről és részben unokája eltartásáról gondoskodik. Terhelt56 LVI. r. vádlott jelenleg a munkáltató2 alkalmazásában áll, kiemelt partnerként gépkezelő, melyből havi 150.000 forint tiszta jövedelemre tesz szert. Férjezett, 10 éves gyermeke eltartásáról a saját háztartásában gondoskodik. Terhelt59 LIX. r. vádlott személyi körülményeivel kapcsolatban azt rögzíti az ítélőtábla, hogy a vádlott házasságot kötött Terhelt61 LXI. r. terhelttel. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  5. 29 Terhelt60 LX. r. vádlott személyi körülményei között szükséges megjegyezni, hogy egy kiskorú gyermeke van. Terhelt61 LXI. r. vádlott a fentebb írtak szerint házasságot kötött az LIX. r. vádlottal. Jelenleg a munkáltató3 nevű cégnél dolgozik, minimálbéren van bejelentve, havonta bruttó 111.000 forint a jövedelme. Terhelt101 CXI. r. vádlott munkahelye a világjárvány alatt megszűnt, jelenleg alkalmi munkákból él, ebből havonta minegy 80-110.000 forint jövedelemre tesz szert. [99] A fenti kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás immár teljesen megalapozottá és felülbírálatra alkalmassá vált. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság – a korábban tett indokolásbeli kiegészítésekkel és rendszerezéssel – alapvetően helyes tényállást állapított meg és ebből okszerű következtetést vont a vádlottak bűnösségére. A törvényszék a bizonyítékokat egyesével számba vette, értékelte, azokat egymással összevetve foglalt állást a vádlottak bűnösségét illetően és a másodfokú bíróság által tett kiegészítésekkel megalapozottan állapította meg, hogy a terheltek elkövették a terhükre rótt bűncselekményüket. A mérlegeléssel megállapított tényállás rögzítése során az összes értékelhető bizonyítékkal részletekbe menő alapossággal foglalkozott, azokat nem pusztán felsorolta, hanem az ítélet különböző részeiben értékelte, még annak ellenére is, hogy az több helyen kiegészítésre szorult. Nem tévedett sem az oksági kapcsolatok megállapítása, sem pedig a bűnösségre vont következtetéseinek kialakítása során. [100] Részletesebben szükséges foglalkozni Terhelt118 CXVIII. r. vádlottnak a terhére rótt bűncselekmény elkövetésében betöltött szerepével és védekezésével, mert a vádlott védője a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezésre tett írásbeli észrevételében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és védence felmentését szorgalmazta. A kizárólag a VI/1., VI/
  6. és VI/
  7. tényállási pontokban érintett Terhelt118 CXVIII. r. vádlott védője az ítélet megalapozatlanságára hivatkozva másodlagosan indítványozta a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését. A másodfokú bíróság a védői aggályokat nem osztotta, mert az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, az irányadó tényállást a bizonyítékok alátámasztották. A törvényszék az ítélete 549-
  8. oldalain részletesen számba vette és mérlegelte, majd ennek megfelelően indokolta a vádlott cselekvőségére vonatkozó ténymegállapításait. Egyesével megvizsgálta, majd összességében is értékelte a Terhelt118 CXVIII. r. vádlottra vonatkozó bizonyítékokat és ennek alapján mérlegeléssel állapította meg a reá vonatkozó tényállást. Ebből kiemelendő, hogy az elsőfokú bíróság a VI. tényállási pontban érintett másik két vádlott vallomásával szemben alapvetően Terhelt118 terhelt vallomását fogadta el, amelyet a terheltektől független objektív bizonyítékok is alátámasztottak. A törvényszék az ítéletében helyesen vezette le az általa lefolytatott széleskörű bizonyítás alapján, hogy az eljárás tárgyát képező forgó-kotrógép a valóságban soha nem létezett, azt le sem gyártották. A bíróság széleskörű bizonyítást folytatott arra is, hogy a cég100 gazdasági társaságnak a valóságban egy másik vádlott volt a tulajdonosa. E körben egyértelmű nyilatkozatott tett tanú173, aki szintén úgy tudta, hogy a cégtulajdonos a valóságban nem Terhelt118 volt. Ugyanakkor helyesen hivatkozott a védő az észrevételében arra, hogy eltérés mutatkozik a történeti tényállás és az indokolás között. Az elsőfokú bíróság az ítélete
  9. oldalán VI/
  10. tényállási pont vonatkozásában azt rögzítette, hogy a kotrógépre vonatkozó valótlan tartalmú számlát Terhelt118 CXVIII. r. vádlott állította ki. Ezzel szemben az ítélet
  11. oldalán a törvényszék Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  12. 30 azt rögzítette, hogy elfogadta szakértő3 igazságügyi írásszakértő véleményét, amely szerint a cég100 nevében a 15.11.
  13. dátummal ellátott és a cég3 felé a Caterpilar forgó-kotrógép adásvételéről készült számlán lévő Terhelt118 aláírás nem a név viselőjétől származik. Ezt a számlát a cég105 felé is benyújtották, amelyen szintén nem azonosította szakértő a vádlott aláírását. [101] A Btk.
  14. §-a értelmében a hamis magánokirat felhasználását az követi el, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot felhasznál. A törvényi tényállásból megállapítható, hogy a bűncselekményt nem a hamis vagy hamisított magánokirat elkészítője, kiállítója, szerkesztője követi el, hanem az, aki – tudván az okirat hamis vagy hamisított voltáról – azt felhasználja. Jelen ügyben a vádlottak közötti kapcsolat és az egyes terheltek cselekvősége teljesmértékben bizonyított volt, így az sem vonható kétségbe, hogy Terhelt118 CXVIII. r. vádlott a szerződéskötés körülményeivel, ennél fogva a tényekkel teljesen tisztában volt és ezek ismeretében adta nevét és működött közre a bűncselekmény elkövetésében. Ebből a szempontból tulajdonképpen lényegtelen körülmény, hogy a költségvetési csalás elkövetéséhez felhasznált okiratot ténylegesen ki hamisította, vagy másként fogalmazva, nincs érdemi jelentősége annak, hogy az okirat tényleges meghamisítását nem Terhelt118 CXVIII. r. vádlott követte el. [102] A történeti tényállásból azonban mégis szükséges ezt a mozzanatot kirekeszteni, éppen az igazságügyi írásszakértő véleményére tekintettel. Ezért a másodfokú bíróság a VI/
  15. pontban rögzített történeti tényállásból (elsőfokú ítélet
  16. oldal
  17. bekezdés) kirekeszti azt mondatrészt, hogy Terhelt118 CXVIII. r. vádlott által kiállított számla valótlan tartalmú volt. E megállapítás helyett azt rögzíti a másodfokú bíróság, hogy a cég100 nevében kiállított számla valótlan tartalmú volt, amelyről a körülményekre figyelemmel Terhelt118 CXVIII. r. vádlottnak is tudomása volt. A vádlottak magatartása a költségvetés megkárosítására irányult, e cselekményben valamennyi részlet és tény ismeretében részt vett Terhelt118 XCVIII. r. vádlott is, ezért büntetőjogi felelőssége az elsőfokú bíróság által megállapítottak szerint fennáll. [103] Helyesen hivatkozott arra is a védelem, hogy a törvényszék az ítéletének a rendelkező részében a Btk.
  18. §
(1)bekezdés a) pontjában megfogalmazott és a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében állapította meg Terhelt118 CXVIII. r. vádlott felelősségét. Ugyanakkor az ítélet indokolásában (elsőfokú ítélet 561. oldal) már a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott és az
(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntetteként jelölte meg a terhelt által megvalósított cselekményt. [104] Jelen esetben mind a kihirdetett rendelkező rész, mind pedig a részletesen megindokolt ítélet rendelkező része a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjában írt és a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében marasztalta el Terhelt118 CXVIII. r. vádlottat, tehát az ítélet rendelkező része és annak indokolása között feszül ellentét, amely a vádlott terhére megállapított tényállások alapján egyértelműen tisztázható. A korábban említettek szerint Terhelt118 CXVIII. r. vádlott a VI/1., VI/
  1. és VI/
  2. tényállási pontokban érintett. E cselekményekkel a terhére rótt vagyoni hátrány mindösszesen 38,9 millió forint. A költségvetési csalás bűntettének minősített esetei – hasonlóan a vagyon elleni bűncselekményekhez – a bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrány mértékéhez igazodik. A Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  3. 31 lépcsőzetesen felépített és az okozott vagyoni hátrány mértékéhez képest arányosan emelkedő büntetési tételek pénzösszegben kifejezett értékhatárait a Btk.
  4. §
(6)bekezdése sorolja fel. E szerint az érték, a kár, valamint a vagyoni hátrány 5.000.001 és 50.000.000 forint között jelentős, 50.000.001 és 500.000.000 forint között különösen nagy. Az ítélet rendelkező részében feltüntetett minősítés [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont és
(4)bekezdés b) pont] ténylegesen megfelel a vádlott által tanúsított magatartásnak, hiszen az általa okozott vagyoni hátrány 5.000.001 és 50.000.000 forint közé esik, így az a Btk. értelmező rendelkezése szerint jelentős vagyoni hátrány és a bűncselekményt a vádlott üzletszerűen követte el, így tehát a rendelkező rész szerinti minősítés felel meg az anyagi jogi rendelkezéseknek, melyhez képest az ítélet indokolása elírást tartalmaz a bűncselekmény Btk. szerinti megjelölésénél, ami viszont nem tekinthető ellentmondásnak. A másodfokú bíróság ezért az ítélet indokolásában is a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjában írt és a
(4)bekezdés b) pontját hívja fel e vádlott cselekményének minősítésénél, kijavítva az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos megállapítását. [105] Kiemelendő, hogy az üzletszerűség fogalmát ugyancsak a Btk.
  1. §-a határozza meg a
  2. pontban, amely szerint: üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres hasznosszerzésre törekszik. Terhelt118nak a korábban már többször feltüntetett három tényállási pontban rögzített magatartásai az üzletszerű elkövetés fogalmát maradéktalanul kimerítik, még annak ellenére is, hogy cselekményei – a törvényi egység folytán – egy rendbeli bűncselekménynek minősülnek. Ezt az ítélőtábla a későbbiekben Terhelt113 CXIII. r. vádlott cselekményének jogi minősítése során részletesen kifejti. Ezért tehát az elsőfokú bíróság ítéletének az indokolása helyesbítendő a cselekmények jogi minősítése körében az ítélet
  3. oldalának
  4. bekezdésében a szerint, hogy – a rendelkező részben foglaltakkal egyezően – azt szükséges feltüntetni, hogy Terhelt118 CXVIII. r. vádlott a Btk.
  5. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott és a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettét követte el, mint bűnsegéd. A büntetési tételkeretet illetően – nem szem elől tévesztve a halmazati büntetés kiszabásra vonatkozó anyagi jogi rendelkezéseket sem – változás nem történt Terhelt118 tekintetében. Az elsőfokú bíróság az általa kiszabott szabadságvesztés mértékét a Btk. 82. §
(2)bekezdés d) pontjának felhívásával elvileg törvényesen állapította meg, azonban azt a másodfokú bíróság megváltoztatta, amelynek indokait a büntetések kiszabására vonatkozó ítéleti indokolásának részében fogja kifejteni. [106] A Fővárosi Törvényszék a helyesen megállapított történeti tényállások alapján nagyobb részt helyesen minősítette a többi vádlott terhére megállapított bűncselekményeket is. A jelen eljárásban érintett 36 vádlott közül mindössze Terhelt113 CXIII. r. vádlott cselekményének jogi minősítését illetően tévedett az elsőfokú bíróság. A I/10., II/17., II/20., II/21., V/15., V/
  1. és V/
  2. tényállási pontokban érintett vádlott összesen 96.874.439 forint vagyoni hátrányt okozott, illetve okozására törekedett az által, hogy 50.156.961 forintra (I/10., II/17., II/20., II/21) befejezett, míg 46.717.478 forintra (V/15., V/21., V/22.) kísérleti szakban maradt a cselekménye, egységesen azonban az egész magatartása befejezettként értékelendő. A korábban már felhívott értelmező rendelkezés szerint [Btk.
  3. §
  4. pont
(6)bekezdés d) pont] az érték, a kár, valamint a vagyoni hátrány különösen nagy 50.000.001 és 500.000.000 forint között. Megállapítható, hogy Terhelt113 magatartása ehhez az értékhatárhoz igazodik, így befejezettként értékelendő cselekménye súlyosabban, a Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pontjában meghatározott és az
(5)bekezdés b) pontjának II. fordulata szerint minősül, tekintettel arra, hogy magatartására a Btk.
  1. §
  2. pontjában megfogalmazott üzletszerűség valamennyi tényállási eleme maradéktalanul illeszkedik. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  3. 32 [107] Az elsőfokú bíróság által helyesen alkalmazott
  4. évi C. törvény rendelkezései szerint az üzletszerű elkövetés a különös részi tényállásokban vagy alaptényállási elemként, vagy minősítő körülményként jelenik meg. Az üzletszerűség fogalmi meghatározásából – fő szabály szerint – az következne, hogy az üzletszerűség megállapításához bűnhalmazatra, azaz több, tehát legalább két önállóan értékelhető és értékelendő bűncselekmény elkövetésére van szükség, mert az üzletszerűség fogalma többesszámban kívánja meg a bűncselekmények elkövetését. A jelenleg hatályos Btk. rendelkezései szerint a költségvetési csalás bűntette törvényi egység, ami azt jelenti, hogy az elkövetési időre a költségvetés bármely részét károsító, adóbevallási időszaktól függetlenül megvalósított cselekmény minden esetben egy rendbeli bűncselekmény. Ez látszólag olyan helyzetet teremt, hogy a költségvetési csalás üzletszerűen nem követhető el. Ugyanakkor a Btk.
  5. §-a többször is minősítő körülményként jelöli meg az üzletszerű elkövetést. A Kúria
  6. számú Büntető Kollégiumi véleménye ugyan a folytatólagosság egységére vonatkoztatva foglalkozik az üzletszerűség problémájával, azonban az mégis irányadó a jelen ügy és minden törvényi egységként értékelendő bűncselekmény szempontjából is az üzletszerűség vonatkozásában. A vélemény c.) pontja értelmében, ha a törvényi tényállás szerinti elkövetési magatartás folyamatos jellegű, akkor természetes egységbe olvad a törvényi tényállást kimerítő – fizikai értelemben vett – több cselekmény. Ilyenkor az üzletszerű elkövetés minősítő körülményének fennállása sem változtat az elkövetési magatartás folyamatossága miatt létrejött egységen. Ebből a szempontból a másodfokú bíróság nem látott különbséget a folytatólagos egység és a klasszikus törvényi egység között, hiszen tulajdonképpen a folytatólagos egységet is a törvényalkotó teremtette meg. Az üzletszerűség megállapíthatósága szempontjából a bűncselekmény-egység jellege különbséget nem eredményezhet, ezért a törvényi egységként szabályozott költségvetési csalás bűntette is elkövethető üzletszerűen, különös tekintettel arra, hogy a törvényi egységet képező egyes részcselekmények már önmagukban is mind bűncselekményt valósítanának meg. [108] A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen sorolta fel a vádlottak javára szóló enyhítő és a terhükre értékelendő súlyosító körülményeket. Ezek több helyen azért szorulnak mégis kiegészítésre, pontosításra, mert számos bűnösségi körülmény csupán általánosságban említett és általános jelleggel értékelt. Nem mellőzhető ezen körülményeknek az individualizált, személyre szabott értékelése, hogy az ítéletben ne sérüljön az egyes vádlottak büntetései közötti belső arányosságra vonatkozó követelmény. [109] Az egyes vádlottakra vonatkozó büntetés kiszabási körülmények kiegészítését, pontosítását megelőzően a másodfokú bíróság azokra a körülményekre mutat rá, amelyek a jelen ügy bűnsegédi magatartást tanúsító vádlottai vonatkozásában általánosságban és egységesen – kivétel nélkül – érvényesek és megállapíthatóak. Helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy csaknem valamennyiük esetében enyhítő körülmény a bűncselekmény kísérleti szakban maradása. Azonban a törvényi egységen belül a vádlottak cselekvősége, egészen pontosan az egyes részcselekmények rendbelisége jelentős különbözőséget mutat. Sok vádlott esetében ténylegesen egyszeri alkalomról, egy bűncselekményről van szó, míg másoknál a részcselekmények száma több esetben meghaladja a kettőt, míg szélsőséges esetekben, akár hat-hét részcselekmény elkövetéséről is beszélhetünk. Nem szem elől tévesztve azt, hogy a törvényi egység folytán valamennyi bűncselekmény – az önálló jogi értékelést nem kapó részcselekmények konkrét számára tekintet nélkül – egy bűncselekménynek minősül, mégis értékelni szükséges a bűncselekményi egységet megvalósító részcselekmények számát, mert az egyértelműen utal a bűnösség fokára és nem Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  7. 33 utolsósorban az elkövető elszántáságára is. Az elsőfokú bíróság által helyesen rögzített tényállási pontok alapján egyértelműen megállapítható, hogy míg a vádlottak egy jelentős része a törvényi egységet képező bűncselekményt valóban egyszeri alkalommal, egy mozzanatú cselekménnyel hajtotta végre, addig mások többször merítették ki a tényállást és magatartásukat ismételten, visszatérő jelleggel követték el, azt több éven keresztül folytatták. Mindezek alapján könnyen belátható, hogy a vádlottak tevőlegességének fentiek szerinti megkülönböztetése mindenképpen meg kell hogy jelenjen a kiszabott büntetés különbözőségében is. [110] Továbbra is a kísérleti szakban rekedt cselekmények büntetés kiszabási szempontból történő értékelésénél maradva, osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség átiratában megjelenített azon álláspontot, miszerint a bűncselekmények kísérleti szakban rekedése kisebb nyomatékkal értékelendő az enyhítő körülmények között, mert a vádlottak magatartása úgynevezett befejezett kísérlet volt. Ez azt jelenti, hogy a terheltek közreműködése az általuk alapított gazdasági társaságok cégadatainak, illetve – magánszemélyek névleges igénylése esetén – személyes adatok, bankszámlakivonatok átadásával, a regisztrációs lapok kitöltésével, az ügyfélkapu-adatok átadásával befejeződött, ami azt jelenti, hogy a vádlottak a maguk részéről mindent megtettek a bűncselekmény befejezettsége érdekében, így a költségvetést ért vagyoni hátrány rajtuk kívül álló okból, a bűncselekmény lelepleződése folytán maradt el, alig pár nappal a támogatások kifizetési határidejét megelőzően. [111] Az ítélőtábla megítélése szerint azonban árnyaltabb a kép annyiban, hogy több esetben a bűncselekmények kísérleti szakban maradása nem kizárólag a nyomozás megindulása miatt történt, hanem azért, mert az igénylést a vádlottak – különböző információik alapján - visszavonták. Ennél is lényegesebb körülmény az, hogy a kísérleti szakban rekedt cselekmények esetében nem a bűnsegédi magatartást tanúsító vádlottak határozták meg a vagyoni hátrány összegét. E vádlottak kétségtelenül megvalósították a költségvetési csalás bűntettét, mert az adataikat – legalább eshetőleges szándékkal – azért adták át más vádlottaknak, hogy azok ily módon jogosulatlanul igényeljenek a nevükben állami támogatást. Nem mellékes körülmény az sem, hogy a vádlottak anyagi haszonszerzés reményében cselekedtek, ugyanakkor ráhatásuk sem volt arra, hogy a nevükben és az adataik felhasználásával milyen mértékű támogatást igényeltek egyes társaik, ezáltal milyen vagyoni hátrány okozásában vagy arra irányuló kísérletben lettek részesek. Természetesen a bűnsegédi magatartás járulékos jellegéből adódóan a ténylegesen bekövetkezett vagy kísérlet esetén okozni kívánt vagyoni hátrányhoz igazodik a bűnsegédek büntetőjogi felelőssége is, azonban a büntetés kiszabása körében az ítélőtábla álláspontja szerint mindenképpen a vádlottak javára kellett értékelni azt a körülményt – és a büntetések mértéke között ez alapján is különböztetni kellett -, hogy az egyes vádlottak ténylegesen milyen mértékű vagyoni hátrány okozásához járultak hozzá. [112] Helyesen hivatkozott továbbá a fellebbviteli főügyészség a Kúria 56.BKv. számú határozatában kifejtettekre, amely szerint a büntetést befolyásoló körülményeket nem elvont általánosságban, mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva kell értékelni, és a határozatban megindokolni. [113] A büntetés kiszabásra vonatkozó iménti általános megállapításokon túlmenően az ítélőtábla a következőkben az egyes vádlottak vonatkozásában fejti ki a büntetés kiszabásra vonatkozó álláspontját. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  8. 34 [114] Terhelt22 XXII. r. vádlott esetében az ítélőtábla megalapozottnak találta az ügyészség súlyosításért bejelentett fellebbezését, azonban így sem tartotta indokoltnak a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását. Az enyhítő körülmények között e vádlott esetében megjelöli a néhány bekezdéssel korábban leírtakat, mely szerint a jogosulatlanul igényelt támogatás összege nem a vádlotton múlt. Súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság, hogy a vádlott törvényi egységet képező cselekménye két – önállóan is bűncselekményként minősülő – részcselekményből állt. A súlyosító körülmények között az ítélőtábla nem a vádlott büntetett előéletét értékelte, hanem azt, hogy a jelen eljárás tárgyát képező bűncselekményét az ellene már folyamatban lévő másik büntetőeljárás hatálya alatt követte el. Az elsőfokú bíróság az ítélete
  9. oldalán ismertette a vádlott bűnügyi előéletét, amelyből kiderül, hogy terhelt22t elsőfokon a Budai Központi Kerületi Bíróság ítélte el a
  10. év május hó
  11. napján kihirdetett ítéletével, amely határozat a Fővárosi Törvényszék döntésével emelkedett jogerőre a
  12. év szeptember hó
  13. napján. A vádlott a jelen ítélettel elbírált bűncselekményét, illetve annak két részcselekményét az irányadó történeti tényállás szerint a
  14. év május hó
  15. napján valósította meg, vagyis egy nappal azt megelőzően, hogy vele szemben a másik büntetőügyében elsőfokon ítélet született volna. Mindebből az következik, hogy Terhelt22 a bűncselekmény elkövetésekor még büntetlen előéletű volt, így a terhére súlyosító körülményként az előbbiek szerint azt kell rögzíteni, hogy az újabb bűncselekményét a vele szemben már folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt követte el, amely már csak azért is nyomatékos súlyosító körülmény, mert azt mutatja, hogy a vádlottat a másik büntetőeljárás ténye sem tartotta vissza az újabb deliktum elkövetésétől. A módosult bűnösségi körülményekre, elsősorban a súlyosító körülmények nagyobb számára és jelentősebb nyomatékára figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést akként súlyosította, hogy a bűnösségének nagyobb mértékéhez igazítva a pénzbüntetés napi tételeinek számát 500 napra emelte, ugyanakkor az egynapi tétel összegét 1.000 forintra mérsékelte, mert messzemenően figyelemmel volt a vádlott jövedelmi, vagyoni viszonyaira. Így összességében az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetést 500.000 forintra súlyosította, mert az ítélőtábla álláspontja szerint ez az összegű pénzbüntetés alkalmas a büntetési célok eléréséhez. [115] Terhelt25 XXV. r. vádlott tekintetében az ellentétes irányú fellebbezések közül az ítélőtábla az ügyész súlyosítást célzó fellebbezését találta alaposnak. E vádlott tekintetében azt állapította meg a másodfokú bíróság, hogy nála elsősorban valóban az enyhítő körülmények dominálnak, azonban az elsőfokú bíróság által az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott pénzbüntetés mértéke ugyancsak nem alkalmas a büntetési célok elérésére. Mindenképpen különböztetni kellett a pénzbüntetés mértékében egyfelől a súlyosabb megítélés alá eső magatartást tanúsító Terhelt22 XXII. r. és Terhelt25 között, másfelől ennek ellenére indokolt volt súlyosítani a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést, mert a törvényszék által meghatározott napi tételek száma nem állt arányban a cselekmény során tanúsított magatartásával, bűnösségével. Ezért a másodfokú bíróság a XXV. r. vádlott bűnösségéhez igazítva a pénzbüntetés napi tételeinek számát megduplázva 300 napra emelte, ugyanakkor a terhelt vagyoni és jövedelmi viszonyaihoz mérten eltúlzottnak ítélte a törvényszék által 1.500 forintban meghatározott napi tétel összegét, ezért azt 1.000 forintra mérsékelte. Összességében tehát Terhelt25 XXV. r. vádlott pénzbüntetésének teljes összegét 300.000 forintra súlyosította. [116] Terhelt26 XXVI. r. vádlott büntetésének súlyosítását célzó ügyészi fellebbezést az ítélőtábla megalapozottnak találta, azonban esetében sem értékelte úgy, hogy a büntetési Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  16. 35 célok eléréséhez végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása szükséges. Az enyhítő és súlyosító körülményeket – a korábbi kiegészítésekkel – helyesen sorolta fel az elsőfokú bíróság, e tekintetben csak az emelendő ki, hogy Terhelt26 is egy cselekményben vett részt. Messzemenően értékelte a törvényszék a bűnsegédi magatartást, a kísérleti szakban maradást, ezért az ítélőtábla álláspontja szerint is megalapozottan döntött, amikor az enyhítő körülmények jelentős számára és súlyára tekintettel a vádlottal szemben pénzbüntetést szabott ki. Kiemelendő, hogy a cselekmények elkövetése óta – minden terhelt esetében – csaknem tíz év telt el, amely olyan mértékű időmúlás e vádlottak tekintetében, hogy feltétlenül indokolt volt a Btk. enyhítő szakaszának felhívása. Mindezek ellenére azonban eltúlzottan enyhe mértékben állapította meg a Fővárosi Törvényszék a XXVI. r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést, ezért a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségéhez igazítva a napi tételke számát 300 napra emelte, míg az egynapi tétel összegét 1.000 forintre mérsékelte, így a terhelt pénzbüntetését 300.000 forintra súlyosította. [117] Terhelt27 XXVII. r. vádlott védőjének az enyhítést célzó fellebbezését alaposnak találta a másodfokú bíróság. A törvényszék három bűncselekményben állapította meg a terhelt bűnösségét, amiért őt halmazati büntetésül 6 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre, továbbá összesen 150.000 forint pénzbüntetésre ítélte, valamint 2 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. Az elsőfokú bíróság a vádlott javára szóló enyhítő és súlyosító körülményeket lényegében helyesen ismerte fel és a halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés mértéke tettarányos és megfelelően egyéniesített is. Az ítélőtábla elsősorban a jelentős időmúlásra tekintettel, a szabadságvesztés tartamának érintetlenül hagyása mellett, a próbaidő mértékét 2 évre enyhítette. Ennek indokát abban jelöli meg, hogy a vádlottnak a bűncselekményben játszott szerepe és nem utolsósorban az elkövetés és az elbírálás között bekövetkezett tetemes időmúlásra tekintettel rendkívül hosszú ideig állt – önhibáján kívül – büntetőeljárás hatálya alatt, ezért indokolt volt a szabadságvesztés próbaidejének mérséklése. Ugyanez igaz a vele szemben kiszabott pénzbüntetés mértékére is, amelyet elsősorban a vagyoni, jövedelmi viszonyai indokolnak. Az ítélőtábla a bűnösséget kifejező napi tételek számán nem változtatott, de az egynapi tételnek megfelelő összeget 1.000 forintra mérsékelte, így a terhelt27-el kiszabott pénzbüntetés összegét 100.000 forintra enyhítette. [118] Terhelt33 XXXIII. r. vádlott büntetésének súlyosítását célzó ügyészi fellebbezéssel is egyetértett az ítélőtábla, azonban a felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazására tett indítvánnyal már nem. Terhelt33 cselekménye kísérleti szakban maradt, csakúgy, mint a bűnsegédi magatartást tanúsító vádlottak többségének cselekménye. Ő is azon terheltek közé tartozik, aki mindössze egy bűncselekmény kísérletében vett részt és büntetlen előéletű. Indokoltan alkalmazott ezért a törvényszék a vádlottal szemben pénzbüntetést, de annak mértéke eltúlzottan enyhe. A törvényszék a vádlott vagyoni, jövedelmi viszonyai és életkörülményeire figyelemmel helyesen állapította meg 2.500 forintban a pénzbüntetés egynapi tételének összegét, viszont a bűnösségét kifejező napi tételek számát eltúlzottan enyhe mértékben állapította meg, amikor azt 150 napban határozta meg. A másodfokú bíróság a vádlott bűnösségéhez igazítva a napi tételek számát 300 napi tételre emelte, ennélfogva a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 750.000 forintra súlyosította. [119] Terhelt34 XXXIV. r. vádlott tekintetében is eredményes az ügyész súlyosítást célzó fellebbezése. A vádlott a jelen eljárásban elbírált bűncselekményét a vele szemben korábban jogerősen kiszabott és végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt valósította meg, ezért helyesen érvelt az ügyész, amikor arra hivatkozott, hogy a Btk.
  17. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.210/2021/
  18. 36 §
(1)bekezdés c) pontja alapján a terhelttel szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést kiszabni nem lehet. Az elsőfokú bíróság észlelve ezt a körülményt az egy mozzanatú, kísérleti cselekményt, bűnsegédként megvalósító vádlottat pénzbüntetésre ítélte, amelynek összegét értelemszerűen jóval magasabb mértékben állapította meg, mint a többi vádlott esetében. Ilyen előzményeket követően az ügyészség indítványa arra irányult, hogy a másodfokú bíróság Terhelt34 XXXIV. r. vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztést szabjon ki. [120] Kétségtelen tény, hogy a terhelttel szemben kiszabható büntetések neme a szélsőségek között mozog, mert az vagy pénzbüntetés, vagy végrehajtandó szabadságvesztés lehet.

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.