Kf.700147/2022/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(6)bekezdésében foglalt szempontokat kell mérlegelnie és az ítéletből a mérlegelés szempontjainak ki kell derülnie. II. A 32/2003. IM rendelet 4.§

(1)bekezdése alapján kamarai jogtanácsosi költségként a 3.§ szerinti munkadíj, valamint a képviselet ellátásával összefüggésben felmerült indokolt készkiadások együttes összegét lehet felszámítani; a munkadíj megállapítása során alkalmazni kell a 3.§

(6)bekezdését. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: 1.Kf.700.147/2022/

1. felperes (felperes címe) felperesi képviselő (felperesi képviselő címe, eljáró képviselő: felperes képviselője kamarai jogtanácsos) alperes (alperes címe) Az alperes képviselője: alperesi képviselő kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogviszonyból származó közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott ítélet: Fővárosi Törvényszék 48.K.705.494/2021/
3. számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet részben, a megbízási díj összegszerűsége és a perköltségre vonatkozó rendelkezése tekintetében hatályon kívül helyezi, és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú részperköltséget. A felek másodfokú eljárásban felmerült további költségének összegét a felperes esetében 15.000 (tizenötezer), az alperes esetében 2.500 (kettőezerötszáz) forintban állapítja meg. A 26.700 (huszonhatezer-hétszáz) forint fellebbezési részilletéket az állam viseli. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.147/2022/
4. 2 Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a 301-51/254/
5. számú parancs alapján a alperes szolgálati hely állományában
6. december 1-jei hatállyal járőrvezetői, majd annak módosítását követően
7. július
8. napjától járőrparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot, a szolgálatteljesítési helyeként város területe került megjelölésre. [2] A
9. november
10. napján kelt 01010-101/24-100/
11. Szü. számú munkaköri leírás alapján munkakörének megnevezése: járőrvezető (
12. pont), a szervezeti elem megnevezése: alperes (
13. pont), a munkavégzés helye: szolgálati hely, szolgálati hely címe (
14. pont), a szolgálatteljesítés helye: város (
15. pont). A
16. augusztus
17. napján kelt 01010101/73/
18. Szü. számú munkaköri leírás szintén rendelkezik a szervezeti elem megnevezéséről, mely a szolgálati hely, (
19. pont), míg a munkavégzés helye: szolgálati hely címe szám (
20. pont). [3] A felperes a keresettel érintett időszakban a városban végzett feladatok mellett, az azon kívüli kerületek illetékességi területén is látott el járőrvezetői feladatokat, amelyek elvégzéséért díjazásban nem részesült. [4] A szolgálati panasza – amelyben a
21. július
22. és
23. július
24. napjai közötti időszakra a rendvédelmi illetményalap 100 %-ának megfelelő mértékű megbízási díjat és annak késedelmi kamatát igényelte az általa az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv tevékenység-irányítási központjai (a továbbiakban: TIK) utasítására rendszeresen ellátott, más rendőrkapitányságok illetékességi területén végzett járőrvezetői feladatok teljesítéséért – elutasításra került. A felperes keresete, az alperes védirata [5] A felperes a tárgyaláson pontosított keresetében a
25. augusztus
26. és
27. április
28. napjai közötti időszakra 666.713 forint megbízási díj és annak
29. február
30. napjától számított törvényes késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
31. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
32. § 4., 24., 25., 28.,
33. pontjaira,
34. §

(1)bekezdésére, 45. §

(1),

(3)bekezdéseire, 57. §

(2)bekezdés a) pontjára, 71. §

(1)bekezdés a), b), c) pontjaira és

(5)bekezdésére, a Rendőrség szervei illetékességi Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.147/2022/

1. 3 területének megállapításáról szóló 67/
2. (XII. 28.) IRM rendeletre (a továbbiakban: IRM rendelet), a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
3. BM rendelet
4. melléklet VII. pontjára, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
5. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/
6. BM rendelet)
7. §

(6)bekezdésére, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI.16.) BM rendelet (a továbbiakban: 33/2015. BM rendelet) 10.

(2)bekezdésére, továbbá a Kúria Mfv.II.10.179/2011/

1. számú eseti döntésére alapozta. Hangsúlyozta, hogy a szolgálati beosztása a alperes szolgálati hely állománytáblázatában meghatározott járőrparancsnoki munkakör volt, azonban a TIK utasítására más kerületi rendőrkapitányság illetékességi területén is rendszeresen végzett járőri feladatokat, melyek nem tartoztak a kinevezése szerinti beosztásába. Álláspontja szerint az alperes csak egy adott munkakörön belül határozhatja meg szabadon a munkaköri feladatokat, az adott munkakör meghatározása pedig nem nyúlhat túl a szolgálati helyen. A más kerületekben végzett szolgálati feladatokról tételes kimutatást csatolt. A megbízási díj havi mértékét az illetményalap 75 %-ában határozta meg, a többletfeladat nagyságára és a megbízással járó többletterhekre figyelemmel. [6] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. A felperes által pontosított feladatellátásokat nem vitatta, csak a követelés jogalapját és összegszerűségét. Kiemelte, hogy a felperes a TIK utasítására város területén a szolgálati beosztásához tartozó feladatokat látta el, a járőrszolgálat TIK alá rendelése nem vonta maga után többletfeladat ellátását, arra nem ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztás ellátása, illetve a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítése céljából került sor. A megbízási díj összegét eltúlzottnak találta, mert álláspontja szerint a felperes által végzett többletfeladat a beosztásához tartozó feladat volt, nem jelentett számára sem többletterhet, sem szakmai megterhelést. Az elsőfokú bíróság ítélete [7] Az elsőfokú bíróság az ítéletében a pontosított kereseti kérelem szerinti – késedelmi kamattal növelt – 666.713 forint megbízási díj, valamint 66.671 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Döntését a Hszt.
2. § 4., 24., 25., 28.,
3. pontjaiban,
4. §

(1)-

(2),

(5)bekezdéseiben, a 33/

1. BM rendelet
2. §

(2)bekezdésében, a 31/

1. BM rendelet
2. §

(6)bekezdésében és

1. §-ában, valamint az IRM rendelet
2. számú mellékletében foglaltakra alapította. A Hszt. kógens rendelkezései alapján megállapította, hogy a szolgálati beosztás csak az adott kapitányság állománytáblázatával összefüggésben, az abban meghatározott munkakörök tekintetében értelmezhető, melyből az következik, hogy a TIK utasításra más kerületekben ellátott tevékenységgel a felperes a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkört látott el. Kifejtette, hogy a Hszt.
3. §

(4)bekezdése, valamint a Hszt.

1. §
2. pontjának értelmező rendelkezése alapján a változó szolgálatteljesítési helyet kifejezetten meg kell határozni a kinevezési okiratban, mely feltételnek a kinevezési okirat „Szolgálatteljesítési hely: város területe” kitétele nem felel meg. Az alperes a TIK utasítása alapján más kerületekben történő szolgálatok ellátása során sem határozhatott meg a felperes Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.147/2022/
3. 4 részére ellentételezés nélkül a saját szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat. A rendvédelmi szerv szabadon csak egy adott kinevezésen, az adott beosztáson belül határozhatja meg a hivatásos állományú munkaköri feladatait, a jogszabály által szabályozott besoroláshoz és illetményhez kötve van. Következésképp az alperes a felperes munkavégzési helyét nem tágíthatja a munkáltató illetékességi területén a felperes besorolásán, a munkáltató állománytáblázatán túlmenően. Mindezek okán a kereseti kérelemben foglaltakat a Hszt.
4. §

(1)bekezdés c) pontja alapján megalapozottnak találta. A megbízási díj összegét az illetményalap 75 %-ában határozta meg a felperes által a per során módosított és az alperes által elfogadott kimutatásra figyelemmel, hangsúlyozva azt, hogy a felperes szolgálatteljesítési idejének kevesebb, mint felében városán kívül is ellátott a beosztásába nem tartozó járőr, járőrvezetői és járőrparancsnoki feladatokat. A perköltség összegét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdésére, 83. §

(1)bekezdésére, és a költségjegyzékben megjelöltek szerint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: 32/2003. IM rendelet) 4. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjaiban foglaltakra alapította, figyelembe véve a felperes által készített beadványok számát és terjedelmét, valamint a tárgyaláson való megjelenését. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [8] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes első- és másodfokú perköltségében való marasztalását, másodlagosan az elsőfokú ítélet részben történő megváltoztatását kérte azzal, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által a felperes javára megállapított perköltséget – a 32/2003. IM rendelet 4. §

(1)bekezdés a) pontjára, valamint 3. §

(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel – 33.335 forintra szállítsa le. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást felderítette, a megfelelő jogszabályokat alkalmazta, de azokból téves következtetést vont le, indokolása hiányos, az ítélet a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontját és a Pp. 346. §

(4)-

(5)bekezdéseit sérti. Állította, hogy a felperes nem végzett a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontját kimerítő többletfeladatokat. A hivatásos szolgálati viszonyt módosító 301-51/254/

1. számú parancsban a felperes részére szolgálatteljesítési helyként város területét határozta meg, a felperes az általa aláírt munkaköri leírásokkal kapcsolatban kifogást nem emelt, annak tartalmát nem panaszolta. A közterületi állományt az egyes rendőri szervek ügyeletei, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/
2. (XII. 21.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Utasítás) 46/A. pontja alapján a TIK ügyeletes irányítja, valamennyi közterületi szolgálatra vezényelt állomány a TIK alárendeltsége alatt lát el szolgálatot, utasítását a szolgálatparancsnok nem bírálhatja felül. Sem a Hszt., sem más jogszabály nem tartalmaz olyan kikötést, hogy az adott munkakör meghatározása nem nyúlhat túl a szolgálati helyen. A munkaköri leírásban nevesített feladatok mellett életszerűtlen elvárás, hogy a munkáltató az élet minden területére kiterjedően meghatározza az ellátandó feladatok körét. Amennyiben nem lenne lehetőség a rugalmasságot biztosító klauzulák alkalmazására, akkor nem lenne értelme a munkaköri leírásnak, illetve a konkrét feladatoktól való legkisebb eltérés is jogi út igénybevételét biztosítaná. Az ítélet nem tartalmaz részletes indokolást arra vonatkozóan, hogy a bíróság miért tartotta megalapozottnak a 75 %-os megbízási díj megállapítását. Nem valósult meg a Hszt.
3. §

(6)bekezdés szerinti 30 napot meghaladó megbízás, így erre a feladatra megbízási Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.147/2022/

1. 5 díj nem állapítható meg a felperes részére. A 75 %-os megbízási díj mértéke eltúlzott, mivel a felperes által végzett minimális mértékű többletfeladat a beosztáshoz tartozott, többletterhek nem keletkeztek. A 32/
2. IM rendelet
3. §

(6)bekezdése lehetőséget ad az általános szabályok szerint járó munkadíj magasabb összegben történő megállapítására, melyet az előfokú bíróság indokolni köteles, jelen esetben azonban azt elmulasztotta. A felperesi képviselő azonos tárgyban számos pert indított, mely petitumok csak az érintett felperesek és a követelési időszak tekintetében tértek el egymástól, így az ügy bonyolultsága mint feltétel nem teljesül. [9] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte. Előadta, hogy beosztása a kerületi rendőrkapitányság állománytáblázatában rögzített, így szervezetileg a szolgálati hely, állományába tartozik, az ezen feladatkörébe nem tartozó munkavégzés jogosíthatja megbízási díjra, nem az alperes által meghatározott munkavégzési hely. Munkaköre kizárólag a munkáltatója illetékességi területén értelmezhető. Nem tartozik a feladatkörébe másik rendőrkapitányságon jelentkező és az ottani állomány munkakörébe tartozó rendőri feladatok ellátása. A munkaköri feladatok szolgálati helyhez kötöttek, azok térbeli kiszélesítése a besorolási különbségeket és a megbízási díj jogintézményét kiüresítené. Az alperes szakszerűségre és időszerűségre, valamint Utasításra vonatkozó hivatkozásai irrelevánsak. A TIK ügyeletes a közterületi állományt irányítja és város teljes területére küldési joga van, ami azonban nem változtat azon a körülményen, hogy sem a TIK ügyeletesnek, sem a munkáltatónak nincs joga a munkaköri leírástól eltérni és a feladatellátást több kerületre bővíteni. Utalt a munkakör és a munkaköri leírás elhatárolásának jogi szabályozására is, kiemelve azt, hogy a munkaköri leírás, annak kiegészítése nem tartozik a munkakörbe. Budapest teljes területének meghatározása nem minősül változó szolgálatteljesítési helynek sem. Következetes a bírói gyakorlat abban is, hogy a 30 napot meghaladó megbízást az érvényesített (peresített) időszak terjedelme alapján kell vizsgálni, és a megbízási díjra való jogosultságot nem érinti, hogy az eltérő feladat ellátása ugyan nem napról-napra folyamatos, de rendszeresen visszatér, mely jogértelmezést a Kúria (Kf.VII.40.244/2020/4., Kf.VIII.39.903/2021/4.) is elfogadta. A megbízási díj mértékére vonatkozó fellebbezés mellőzi a jogi és ténybeli indokok tételes felsorolását. A képviselőjével a keresethez csatolt meghatalmazás 3) pontja szerint 10%-os megbízási díjat (66.671 forint) tartalmazó díjmegállapodást kötött, ez irányadó a perköltség megállapítására, tehát nem alkalmazható a pertárgyérték szerinti munkadíj meghatározás. A megállapított perköltség nem túlzott mértékű, mivel képviselője szolgálati panaszt készített, többször egyeztettek, keresetlevelet, előkészítő iratot nyújtott be, részt vett a tárgyaláson. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [10] A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos. [11] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet Kp. 108. §

(1)bekezdése alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.147/2022/

1. 6 [12] Az alperes a megbízási díj jogalapjában, összegszerűségében, és a megállapított perköltség tekintetében is vitatta az elsőfokú ítéletet, fellebbezésében a Hszt.
2. §

(1)bekezdés c) pontja, a Pp. 346. §

(4)és

(5)bekezdései, valamint a 32/

1. IM. rendelet elsőfokú bíróság általi megsértését jelölte meg. Az ítélőtábla a fellebbezési eljárás során elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperesnek a szolgálati hely, illetékességi területén kívül ellátott járőrszolgálata eredményezett-e olyan többletfeladatot, amely megalapozta a megbízási díj iránti igényt, másodlagosan azt, hogy az elsőfokú bíróság a megbízási díj összegének megállapítása során követett-e el jogszabálysértést, harmadlagosan pedig a perköltség összegének jogszerűségéről kellett állást foglalnia. [13] Az alperes a szolgálatteljesítési helynek és a felperes beosztási feladatait érintő munkaköri leírásnak az elsőfokú ítéletben írtaktól eltérő jelentőséget tulajdonított, valamint azt hangsúlyozta, hogy a felperes a TIK ügyeletes irányítása alatt álló közterületi állományba tartozik, aki által kiadott utasítást a szolgálatparancsnok nem bírálhatja felül. [14] Figyelemmel arra, hogy az alperes az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem vitatta, azt az ítélőtábla is irányadónak tekintette, mely alapján tény, hogy a felperes kinevezése és annak módosítása a keresettel érintett időszakban a szolgálati hely, szolgálati helyre és a „város területe” szolgálatteljesítési helyre vonatkozott, valamint a
2. és
3. évi munkaköri leírás a szolgálatteljesítési helyeként város területét jelölte meg. Az elsőfokú bíróság a szolgálatteljesítési hely ekként történő meghatározása mellett is helytállóan vizsgálta elsődlegesen azt, hogy a többletfeladatként állított járőrvezetői szolgálat során végzett munka a felperes kinevezése szerinti beosztásába tartozott-e, amelynek eldöntéséhez helyesen indult ki a Hszt.
4. § 4., 24., 25., 28., pontjaiban foglalt definíciókból. A Hszt.
5. §
6. pontja ugyanis a szolgálatteljesítési hely fogalmát akként határozza meg, hogy az a rendvédelmi szerv szervezeti egységének székhelye vagy telephelye szerinti közigazgatási terület; változó szolgálatteljesítési hely megállapítása esetén az a munkaköri leírásban meghatározott közigazgatási terület, amelyen a szolgálati feladatot ténylegesen végre kell hajtani. A felperes esetében változó szolgálatteljesítési hely alapján történő szolgálatteljesítésben a felek nem állapodtak meg, ezért – az IRM rendelet illetékességi szabályait is értelmezve – jogszerű következtetésre jutott akkor, amikor a felperes – járőrvezetői, majd járőrparancsnoki – beosztásához tartozó feladatkörnek az alperes szolgálati helya állománytáblázatában meghatározott feladatokat tekintette, és ez alapján az alperes további illetékességi területeire kiterjedő járőrvezetői feladatokat ehhez képest olyan többletfeladat-ellátásként értékelte, ami alapot szolgáltat a felperesnek megbízási díj megfizetésére. [15] A bírói gyakorlat egységes abban, hogy ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, az többletszolgálatnak minősül, és annak ellentételezésére jogosult (BH
7. 259.). A hivatásos szolgálati jogviszonyban – egyezően más alá- és fölérendeltségen alapuló foglalkoztatási jogviszonnyal – a munkáltató utasítási joga nem korlátlan, és csak olyan feladatot határozhat meg egy adott munkakörhöz rendelten, amely a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.147/2022/
8. 7 munkakör keretei közé tartozik. A munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség (Kfv.VII.37.193/2020/8.). Ahogyan azt a Kúria a jelen perben felmerült jogkérdéshez hasonló (régiós szemlebizottsági feladatokkal kapcsolatos) jogkérdést érintő ügyekben leszögezte, a kinevezési okiratban meghatározott beosztást meghaladó, további illetékességi területre kiterjedő feladatok többletfeladat-ellátást eredményeznek, ezért ennek ellentételezéseként megbízási díj jár (Kf.VIII.40.034/2021/4., Kf.VIII.40.054/2021/4., Kf.VII.40.244/2020/4., Kf.VII.39.106/2021/6., Kf.III.45.120/2021/4., Kf.III.45.050/2022/4., stb.). [16] A Fővárosi Ítélőtábla rámutat, hogy az alperes által hivatkozott TIK ügyeletvezető irányításadási jogköre nem jelenti egyúttal azt is, hogy az az alapján teljesített, szolgálati beosztásba nem tartozó többletfeladatokért a hivatásos állomány tagja megbízási díjra ne lenne jogosult. Az alperes hivatkozása a perbeli ügyben azért sem volt releváns, mivel az eldöntendő kérdés nem az volt, hogy jogszerűen irányítható-e a felperes a kinevezés szerinti rendőrkapitányság illetékességi területén kívüli, további rendőrkapitányságok illetékességi területén való feladatellátásra, hanem az, hogy ezekért a többletfeladatokért a Hszt.
9. §-a szerinti ellentételezésre jogosult-e. [17] Mindezekre figyelemmel az alperes a jogalap körében tévesen hivatkozott a Hszt.
10. §

(1)bekezdés c) pontjának sérelmére. A megbízási díjra való jogosultság elsőfokú ítéletben történt megállapítása – az alperes álláspontjával szemben – az irányadó jogszabályi rendelkezések helyes értelmezésén és alkalmazásán alapult. [18] Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért azt a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az alperes a fellebbezésében a megbízási díj összegszerűsége kapcsán az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét támadta, azzal, hogy az ítélet e körben nem tartalmazott indokolást. [19] A megbízási díj az ellátandó munkaköri feladatokhoz köthetően jár, melynek mértékét a Hszt. 71. §

(5)bekezdése az illetményalap 50-200%-áig terjedő mértékben állapítja meg. A mérlegelés szempontjait a 31/2015. BM rendelet 35. §

(6)bekezdése többek között a munka bonyolultságában, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigényében, annak gyakoriságában, a szükséges többlettudás függvényében határozza meg. Valamennyi szempontot összességében kell mérlegelni, és a rendvédelmi szerv tagja által elvégzett feladatokat egyedileg megvizsgálva lehet arról dönteni, hogy a ténylegesen ellátott többletfeladat milyen mértékű megbízási díjat von maga után. [20] A Kp. 84. §

(2)bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 346. §

(4)-

(5)bekezdései szerint az ítélet indokolása a bíróság által megállapított tényeket, a feleknek a per tárgyára vonatkozó kérelmét, illetve nyilatkozatát és azok alapjának rövid ismertetését, az érdemi rendelkezés Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.147/2022/

1. 8 tartalmára történő utalást, továbbá a jogi indokolást tartalmazza. A jogi indokolásban a bíróság rögzíti az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak fogadott el, a tények megállapításának egyéb körülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. [21] Az alperes alappal hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletéből nem ismerhető meg, hogy a megbízási díj összegének megállapításakor milyen tényeket és körülményeket vett figyelembe, milyen indokok alapján döntött. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság az ügy érdemére kiható eljárásjogi hibát vétett azzal, hogy a megbízási díj jogalapjának megállapítását követően, ítéletének [36] bekezdésében nem tért ki a megbízási díj összege kapcsán értékelendő szempontokra (többletmunka bonyolultsága, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigénye, a többlettudás szükségessége, többletfelelősség), azokat a döntésében – a [35] bekezdésben ugyan megemlített, ám az összegszerűség körében értékelni elmulasztott szemponttól eltekintve – nem szerepeltette; ítélete a megbízási díj mértéke és összege körében releváns indokolást nem tartalmaz. Ez olyan lényeges hiányossága az elsőfokú ítéletnek, amelyet az ítélőtábla orvosolni nem tud. [22] Az alperes alappal vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegét is. Az elsőfokú eljárásban a pernyertes felperest a szakszervezet nevében eljáró kamarai jogtanácsos képviselte, ezért esetében a 32/
2. IM rendelet
3. §

(1)bekezdése volt irányadó, amely alapján kamarai jogtanácsosi költségként a 32/

1. IM rendelet
2. §-a szerinti munkadíj, valamint a képviselet ellátásával összefüggésben felmerült indokolt készkiadások együttes összegét lehetett felszámítani, azzal, hogy a munkadíj megállapítása során alkalmazni kell a
3. §

(6)bekezdését. [23] A 32/

1. IM rendelet
2. §

(2)bekezdése közigazgatási perben a munkadíj összegét a pertárgyértékhez köti, amely 10 millió forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén annak 5%-a, de legalább 10.000 forint [32/2003. IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pont]. A 3. §

(6)bekezdése alapján a munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság a munkadíjat – különösen az ügy bonyolultsága esetén – a

(2)-

(5)bekezdésben meghatározott összegnél magasabb összegben is megállapíthatja. A bíróság a munkadíj eltérő összegben történő megállapítását indokolni köteles. [24] Amint arra a fellebbezés helyesen hivatkozott, jelen perben a pertárgyérték a felperes által érvényesített 666.713 forint, amely alapján a jogtanácsosi munkadíj összege a 32/2003. IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja szerint számítva 33.335 forint. Ennél magasabb összeget csak indokolással ellátva – különösen az ügy bonyolultsága esetén – lehetett volna megállapítani. Az elsőfokú bíróság azonban a döntését olyan költségjegyzékre hivatkozással állapította meg, mely a periratok között nem volt fellelhető, annak elfogadását általánosságban indokolta, azonban nem tért ki arra, hogy a jogszabályi rendelkezésektől magasabb összeg megítélését milyen körülményekre alapította. Megjegyzi az ítélőtábla azt is, Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.147/2022/4. 9 hogy a kamarai jogtanácsos esetén a 32/2003. IM rendelet 2. §-a (megállapodásra való hivatkozás) nem alkalmazható, a pernyertes félnek járó kamarai jogtanácsosi munkadíj kizárólag a 32/2003. IM rendelet 3. §-ában meghatározottak szerint állapítható meg (Kúria Kf.III.45.121/2022/5.). [25] Az ítélőtábla mindezekre tekintettel az elsőfokú ítéletet a Kp. 110. §

(2)bekezdés alapján a megbízási díj összegszerűsége és a perköltségre vonatkozó rendelkezései tekintetében hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította; egyebekben, azaz a jogalapot érintően a Kp. 109. §

(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [26] Az új határozat meghozatala során az elsőfokú bíróságnak az indokolási kötelezettségre vonatkozó jogszabályi előírásoknak eleget téve valamennyi releváns szempontra figyelemmel kell a megbízási díj összegéről indokolt, a mérlegelés szempontjait tartalmazó döntést hoznia és a perköltség összegéről az általános szabályoknak megfelelően a 32/

1. IM rendelet fent hivatkozott rendelkezéseit figyelembe véve kell rendelkeznie. [27] Az alperes fellebbezése a megbízási díj jogalapja tekintetében nem vezetett eredményre, tehát pervesztes lett, míg annak összegszerűsége körében az elsőfokú ítélet indokolási hiányossága tekintetében pernyertesnek minősül. Az alperes a költségjegyzék nyomtatványon a 32/
2. IM rendelet
3. §

(1)bekezdés a) pontjára hivatkozva a fellebbezés elkészítéséért 5.000 forintot számított fel, míg a felperes a fellebbezési ellenkérelem elkészítésével összefüggően jogtanácsosi munkadíj alapján számított 30.000 forint perköltséget igényelt. Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a jogtanácsosi munkadíjból álló perköltség viseléséről a Kp. 35. §

(1)bekezdése útján alkalmazandó Pp. 83. §

(2)bekezdése – azaz a részleges pernyertesség – szabályai szerint rendelkezett az alábbiak szerint. A megbízási díj jogalapját érintően a pervesztes alperest kötelezte az e részben pernyertes felperes 50%-os pernyertességére tekintettel meghatározott részperköltsége megfizetésére, annak mértékét a Pp. 81. §

(1)-

(2)bekezdéseire, 82. §

(3)bekezdésére, valamint a 32/

1. IM rendelet
2. §-a és
3. §

(2),

(5)bekezdései alapján, a

(6)bekezdés második fordulatára is figyelemmel, a felszámított összeget elfogadva, annak 50 %-ában ítélte meg. A felperesi képviselő munkája jelentős mértékű tevékenységet tükrözött, a fellebbezési ellenkérelem hét oldal terjedelmű, a fellebbezési érvekre egyediesített szakmai álláspontot ismertet, elkészítésének munka- és időigénye a 15.000 forint másodfokú részperköltséggel arányban állónak tekinthető. [28] A megbízási díj összegszerűsége körében az ítélőtábla a felek másodfokú eljárásban felszámított további részperköltségeinek összegét a Kp. 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 81. §

(1)-

(2)és

(5)bekezdései, valamint a Kp. 110. §

(3)bekezdése alkalmazásával csak megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróságnak kell döntenie. A kamarai jogtanácsos által képviselt felek által felszámított – az ítélőtábla által a pernyertesség - pervesztesség 50 %-os arányára tekintettel megállapított – alperesi részperköltség összege a 32/2003. IM rendelet 4. §-ának, 3. §

(2),

(5)bekezdéseinek megfelelt, míg a felperesi részperköltség megállapítása esetében az ítélőtábla a 32/

1. IM Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.147/2022/
2. 10 rendelet
3. §

(6)bekezdés második fordulatát a [27] bekezdésben kifejtett indokok alapján alkalmazta. [29] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §

(1)bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39. §

(1)bekezdésében foglalt illetékalap után az Itv. 46. §

(1)bekezdése szerinti mértékkel és az 50%os pervesztességre tekintettel számított 26.700 forint fellebbezési részilletéket a Kp. 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 102. §

(1),

(6)bekezdéseire figyelemmel az állam viseli. [30] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.

1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [31] Az ítélet ellen a Kp.
2. §

(1)bekezdése szerint fellebbezésnek nincs helye. Záró rész Budapest,

1. január
2. dr. Antal Regina s.k. dr. Kecskés Zsófia s.k. a tanács elnöke előadó bíró dr. Rácz Krisztina s.k. bíró