← Magyarország

Kf.700587/2023/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Jogellenes alperesi munkáltatói intézkedés hiányában átalány-kártérítés megállapítására nincs lehetőség, a kártérítés jogalapja hiányzik. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Kf.700.587/2023/

  1. Felperes felperes címe Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete (ügyintéző: dr. Tordai Gábor kamarai jogtanácsos) felperesi képviselő címe A felperes: A felperes képviselője: Nemzeti Adó- és Vámhivatal 1054 Budapest, Széchenyi u.
  2. dr. Borbély Diána kamarai jogtanácsos Az alperes: Az alperes képviselője: szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye A per tárgya: felperes (
  3. sorszám alatt) Miskolci Törvényszék 103.K.700.430/2023/
  4. számú ítélete A fellebbezést benyújtó fél: A fellebbezéssel támadott határozat: Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 67.530 (hatvanhétezerötszázharminc) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  5. február hónapjától munkakör1 munkakörben teljesített szolgálatot az alperes Igazgatóság1a Főosztály1 Osztály1án, a
  6. január
  7. napjától Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.587/2023/
  8. 2 hatályos kinevezés módosítása alapján rendfokozata rendfokozat1, munkaköre munkakör1 I. volt. A felperes
  9. március
  10. napján írásban kezdeményezte a szolgálati jogviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését, melyre az alperes szóban tájékoztatta, hogy a közös megegyezéssel történő jogviszony megszüntetéshez nem járul hozzá. [2] Az alperes a
  11. április
  12. napján kelt szám1 iktatószámú „szolgálati jogviszony megszüntetése (lemondással)” elnevezésű okirattal értesítette a felperest, hogy a
  13. március
  14. napján benyújtott lemondása miatt a szolgálati jogviszonya
  15. május
  16. napján megszűnik. Az alperes
  17. május
  18. napján észlelte, hogy a felperes lemondást tartalmazó nyilatkozata nem lelhető fel. Ezt követően a
  19. május
  20. napján kelt szám2 iktatószámú értesítésével a szám1 iktatószámú intézkedését annak érvénytelensége miatt visszavonta. Egyben tájékoztatta a felperest, hogy a szolgálati jogviszonya továbbra is fennáll, felhívta, hogy munkavégzés céljából a szolgálati helyén jelenjen meg, továbbá amennyiben fenntartja a közös megegyezéssel történő jogviszony megszüntetésre irányuló kérelmét, ahhoz hozzájárul. [3] A felperes
  21. május
  22. napján munkavégzési szándékkal a munkahelyén megjelent és
  23. május
  24. napjáig munkát végzett. [4] A felperes
  25. május
  26. napján írásban kezdeményezte a szolgálati jogviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését
  27. május
  28. napjával. A peres felek a szolgálati jogviszonyt a fenti nappal közös megegyezéssel megszüntették, ezen időpontig elszámoltak, az alperes a felperes járandóságait megfizette. A felperes keresete, az alperes védirata [5] A felperes a módosított keresetében a szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományának jogállásáról szóló
  29. évi CXXX. törvény (továbbiakban: NAV Szj.tv.)
  30. §

(6)bekezdése alapján négy havi illetményének megfelelő összegű átalány-kártérítés, azaz 2.701.200 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint nem adott lemondó nyilatkozatot, az alperes jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát
  1. május
  2. napjával a lemondására hivatkozással, csupán a közös megegyezéssel történő jogviszony megszüntetést kezdeményezte. Az alperes
  3. április
  4. napján kelt értesítése jogellenes volt, ezen jogellenes intézkedése jogkövetkezményeit az alperes nem háríthatta el azzal, hogy egyoldalúan visszavonta a fenti nyilatkozatát, melyre lehetősége nem is volt. [6] Az alperes a védiratában a keresetnek mint alaptalannak az elutasítását kérte. Érvelése szerint a felperes jogviszonya a jelen perben támadott intézkedésével nem szűnt meg, azt visszavonta. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.587/2023/
  5. 3 Az elsőfokú bíróság ítélete [7] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes
  6. március
  7. napján történt kezdeményezésére a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodás a peres felek között nem jött létre, a felperes írásbeli lemondást az alpereshez nem nyújtott be. Az alperes
  8. április
  9. napján kelt intézkedése a felperes írásbeli lemondásának hiányában került kiadásra, mely intézkedést a
  10. május
  11. napján kelt értesítésével az alperes visszavonta figyelemmel arra, hogy a felperes szolgálati jogviszonya továbbra is fennáll. A felperes azzal, hogy a munkahelyén munkavégzés céljából megjelent és munkát végzett, a keresettel támadott intézkedés visszavonását elfogadta, a peres felek közti szolgálati jogviszony továbbra is fennállt. Ezt követően a felperes szándéka arra irányult, hogy a szolgálati jogviszonyát közös megegyezéssel megszüntesse, kérelmét az alpereshez ismételten benyújtotta, az alperes beleegyezésével a jogviszony megszüntetésére a felperes által kérelmezett időpontban sor került. Lemondás hiányában és a támadott alperesi intézkedés visszavonására figyelemmel nem volt olyan szolgálati jogviszonyt megszüntető jognyilatkozat, aminek jogellenessége felmerülhetett volna. A NAV Szj.tv.
  12. §
(6)bekezdése alapján a felperes abban az esetben támaszthatott volna igényt az alperessel szemben átalány-kártérítés jogcímen, ha az alperes szünteti meg a szolgálati jogviszonyt jogellenesen, ilyen alperesi jognyilatkozat azonban nem volt. Az alperes írásbeli lemondás hiányában tévesen adta ki a perben támadott értesítését, és azt még a jogviszony megszüntetését megelőzően a felperes által elfogadva visszavonta. Az alperes 2023. április 3. napján kelt intézkedésével nem szüntette meg jogellenesen a jogviszonyt, így nem merülhetett fel a NAV Szj.tv. 216. §
(6)bekezdés szerinti jogkövetkezmény sem. Mindezekre tekintettel a Kúria eltérő tényállás mellett keletkezett, de a jelen ügyben is alkalmazható Kf.45.027/2021/
  1. számú eseti döntésére is figyelemmel a keresetet mint alaptalant a közigazgatási perrendtartásról szóló
  2. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.)
  3. §
(1)bekezdés a) pontja alapján elutasította. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [8] A felperes a fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperes módosított keresetnek megfelelő marasztalását. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást alapvetően helytállóan állapította meg, de egyes nem releváns tényállási elemek okszerűtlen értékelésével téves jogkövetkeztetést vont le és utasította el a módosított keresetet. Az elsőfokú bíróság a Kp. 78. §
(2)bekezdésével, valamint a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdésével, 279. §
(1)bekezdésével és 346. §
(5)bekezdésével ellentétesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és a felek nyilatkozatait. Az elsőfokú bíróság ítélete sérti a NAV Szj.tv. 216. §
(6)bekezdését, továbbá a
  1. §-át is, mely utóbbi a lemondást és a közös megegyezést két eltérő jogviszony megszüntetési jogcímnek tekinti, eltérő feltételek és jogkövetkezmények mellett. Az elsőfokú bíróság tévesen indult ki abból, hogy az alperes a peres eljárás folyamatban léte alatt milyen intézkedéseket tett a szolgálati jogviszony megszüntetésének Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.587/2023/
  2. 4 orvoslására. A szolgálati jogviszony a felperes lemondására tekintettel került megszüntetésre, melyről szóló alperesi jognyilatkozat írásbeli lemondás hiányában került kiadásra, a per tárgya az alperes
  3. április
  4. napján kelt jogellenes intézkedése. A Kp.
  5. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak a jogellenes alperesi intézkedés keltének napját, a
  1. április
  2. napja szerinti időpontot kellett volna az ítélkezése alapjául vennie, mert a fenti jogszabályhely alapján a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a bíróság – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja. A Pp.
  3. §
(1)bekezdésével összhangban a Kp. 39. §
(5)bekezdése szerint a perfüggőség a közigazgatási perben a kereset benyújtásával áll be, ezért az alperesnek a
  1. április
  2. napját követő, egyébként is vitatható eljárása a per eldöntése szempontjából nem releváns. A perindítás joghatásai a Kp.
  3. §-a alapján a kereset közlésével, a keresetlevél alperes részére történő kézbesítésével állnak be, melyre
  4. május
  5. napján került sor. A kereset benyújtására nyitva álló 30 napos határidőben a felperes alappal nem bízhatott abban, hogy az alperes egyfajta önrevízió keretében visszavonja a keresettel támadott intézkedését, ezért az alperes peres eljárás alatt tett további intézkedései a per tárgyát képező közigazgatási tevékenység jogszerűségét nem érintik, annak esetleges jogkövetkezményeit nem mérsékelhetik. Az elsőfokú bíróság tévesen tulajdonított jelentőséget az alperes
  6. május
  7. napján kelt intézkedésének a jogellenes jogviszony megszüntetést megvalósító intézkedésének visszavonása tárgyában, és tévesen állította, hogy a visszavonást a felperes elfogadta, egy jogszerűtlenül helyreállított jogviszony megszüntetése önmagában sem lehet jogszerű. Az elsőfokú bíróság álláspontjának helytállósága esetén valamennyi munkáltatói intézkedés egyoldalúan visszavonható és módosítható lenne, ezzel kiüresedne a jogorvoslat lehetősége és a Kp.
  8. §-a szerinti bírósági feladatmeghatározás. Az alperes a joghatályosan közölt intézkedését egyoldalúan nem vonhatta volna vissza, de az az átalány-kártérítési igényének a jogalapját alapvetően nem érinti. A felperes a jogviszony helyreállításában nem működött közre, és mivel a peres eljárás folyamatban volt, az átalány-kártérítés iránti igényének annulálása fel sem merülhetett. Az alperesi önrevízió indoka nem releváns, a jogviszonyt az alperes jogszerűtlenül szüntette meg, az azt követő intézkedése legfeljebb a kár enyhítését és az átalánykár mérséklését alapozhatná meg, melyre a keresetmódosítás – a 13 havi illetmény összegéről 4 havira történő mérséklés – utalt is. A NAV. Szj.tv.
  9. §
(6)bekezdése nem kizárólag a következményeket teszi vizsgálandóvá, hanem az eset összes körülményét, közte a jogsértés súlyát is, ez utóbbi minden további bizonyítási eljárás nélkül, objektív alapon eldönthető lett volna. [9] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, másodfokú perköltségigény mellett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok és nyilatkozatok alapján helytállóan állapította meg, hogy az alperes részéről nem állt fenn olyan jogsértés, amely a NAV Szj.tv. 216. §
(6)bekezdése szerinti átalány-kártérítést megalapozhatta volna. A felperes szolgálati jogviszonya az alperes perben támadott nyilatkozata alapján írásbeli felperesi lemondás hiányában nem szűnt meg. Az alperes felismerte a tévedését, ezért a
  1. május
  2. napján kelt értesítésével a támadott intézkedését visszavonta. A felperes egyértelműen a jogviszonya további fenntartását kívánta, munkavégzés céljából a munkahelyén megjelent, ott munkát végzett, ezzel a támadott intézkedés visszavonását elfogadta, a jogviszonya továbbra is fennállt. A szándéka ezt követően arra irányult, hogy közös megegyezéssel szűnjön meg a szolgálati viszonya, mely a felperes kérelmének megfelelően
  3. május
  4. napjával meg is történt, ezt támasztja alá, hogy a felperes a közös megegyezéssel történő megszüntetést nem támadta. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy írásbeli lemondás hiányában, a támadott intézkedés visszavonására tekintettel nem volt szolgálati jogviszonyt megszüntető jognyilatkozat, ezáltal Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.587/2023/
  5. 5 annak jogellenessége nem merülhetett fel. A NAV Szj.tv. 216.§
(6)bekezdésére alapítottan abban az esetben támaszthatott volna igényt a felperes, amennyiben az alperes szünteti meg a jogviszonyt jogellenesen, ilyen alperesi nyilatkozat azonban nem volt. Az alperes a keresettel támadott értesítést a felperes által is elfogadottan visszavonta, a támadott intézkedésével nem szüntette meg jogellenesen a jogviszonyt, kizárólag a felperes egyoldalú jognyilatkozatának értelmezése alapján arról tájékoztatta, hogy 2023. május 26. napjával a lemondására tekintettel megszüntetésre fog kerülni a jogviszony. A NAV Szj.tv. 18. §
(1)és
(2)bekezdése alapján szóban jogviszonyról lemondani nem lehet, ezért a
  1. április
  2. napján kelt munkáltatói intézkedését írásban visszavonta. Mindezek miatt nincs olyan alperes általi jogellenes jogviszony megszüntetés, ami alapján a NAV Szj.tv. 216.§
(6)bekezdése szerinti jogkövetkezmény felmerülhetett volna. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [10] A fellebbezés nem alapos. [11] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló peradatok alapján helytállóan rögzítette, a releváns jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazta, jogszerűen foglalt állást az átalány-kártérítés felperes által hivatkozott jogalapjának hiányáról. Ítéletének indokolásában a döntése indokait részletesen kifejtette, amelyekkel a másodfokú bíróság – azok ismétlése nélkül – egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel emeli ki az alábbiakat. [12] A másodfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az elsőfokú bíróság a peres felek által a másodfokú eljárásban nem vitatott tényállás alapján a rendelkezésre álló nyilatkozatok és bizonyítékok értékelésével helytállóan jutott-e arra a következtetésre, hogy a felperes által igényelt átalány-kártérítés jogalapja hiányzik, a felperes által a fellebbezésében hivatkozott eljárásjogi rendelkezések megsértésén keresztül megvalósult-e az átalány-kártérítés jogalapjaként felhívott NAV Szj.tv. 216. §
(6)bekezdése szerinti anyagi jogszabályhely sérelme. [13] A felperes a keresetében az alperes
  1. április
  2. napján kelt intézkedésének jogellenességére hivatkozással állította, hogy az átalány-kártérítés iránti igényének jogalapja fennáll. A fellebbezésében a Kp.
  3. §
(2)bekezdésére hivatkozással azt igyekezett alátámasztani, hogy a jogalap megítélése szempontjából a jogellenesnek tekintett alperesi intézkedés keltének napja,
  1. április 3-a bír egyedül jelentőséggel, kizárólag az ezen időpontban fennállt tények alapján vizsgálható a szolgálati jogviszony megszüntetésének jogellenessége. A felperes az átalány-kártérítés iránti követelése megtérítésére a Kp. XXIII. Fejezete szerinti marasztalási pert indított az alperessel szemben, a Kp.
  2. §
(1)bekezdésének utaló szabálya szerint a marasztalási perekben e törvény szabályait az e Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.587/2023/
  1. 6 fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ennek nyomán a marasztalási perekben is megfelelően alkalmazandó a Kp.
  2. §
(2)bekezdése, azonban a marasztalási perek, valamint az azok alapjául szolgáló közszolgálati jogviszonyok sajátosságaiból eredő eltérésekre figyelemmel kell lenni. Ilyen eltérést jelentenek a felperes szolgálati jogviszonyának az elsőfokú eljárás alatt történt alakulása, a peres feleknek - nem vitatott tényállás szerinti további jognyilatkozatai. A felperes a keresetét ugyan az alperes
  1. április
  2. napján kelt értesítésének jogellenességére alapította, azonban annak jogellenessége, az átalány-kártérítési igény jogalapja megítélésekor az elsőfokú bíróság jogszerűen vette figyelembe a jogviszony további alakulását, azt a körülményt, hogy a szolgálati jogviszony végső soron a peres felek közös megegyezésével szűnt meg
  3. május
  4. napján. Az alperes a közös megegyezéssel történő megszüntetés iránt tett,
  5. március
  6. napján kelt felperesi nyilatkozatot – a jogviszony megszüntetésére irányuló egyoldalú, kifejezett felperesi nyilatkozat, lemondás hiányában – helytelenül tekintette a perben támadott értesítésével lemondásnak, ezt korrigálva a
  7. május
  8. napján kelt intézkedésével a
  9. április
  10. napján kelt értesítését visszavonta. Közös megegyezéssel történő megszüntető nyilatkozat illetve felperesi lemondás hiányában a felperes közszolgálati jogviszonya továbbra is fennállt, az csak a peres felek későbbi közös megegyezésével,
  11. május
  12. napján szűnt meg. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan jutott a feltárt tényállás alapján arra a következtetésre, hogy az alperes
  13. május
  14. napján kelt visszavonó nyilatkozata nyomán nem állt fenn a felperes keresetével támadott olyan alperesi intézkedés, amelynek esetleges jogellenességére figyelemmel a NAV Szj.tv.
  15. §
(6)bekezdése szerinti jogkövetkezmény alkalmazható lenne. A közszolgálati jogviszony és a marasztalási per sajátosságából eredően az elsőfokú bíróság helytállóan vette figyelembe az átalány-kártérítés jogalapjának megítélése során a felperes jogviszonyának mikénti alakulását, azt a körülményt, hogy az alperes jogellenesen nem szüntette meg a jogviszonyt, a közszolgálati jogviszony jogszerű megszüntetésére későbbi időpontban a peres felek közös megegyezésével került sor. Mindezekre tekintettel alaptalanul érvelt a felperes a fellebbezésében a Kp. 85. §
(2)bekezdésének megsértésével, a perben vizsgálható tényállás, a bizonyítékok értékelésének jogszerűsége szempontjából irreleváns volt továbbá a perfüggőségre, valamint a perindítás joghatásainak beálltára vonatkozó érvelése is, melyek ez okból szintén nem vezethettek eredményre. [14] A fent részletezettekre is figyelemmel jogszerűen tulajdonított jelentőséget az elsőfokú bíróság az alperes
  1. május
  2. napján kelt visszavonó nyilatkozatának és helyesen állapította meg, hogy ezt a visszavonást a felperes lényegében elfogadta azzal, hogy az alperes felhívására a munkavégzési helyén, munkavégzés céljából
  3. május
  4. napján megjelent és a jogviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetéséig munkát is végzett. A felperes a keresetét a
  5. április
  6. napján kelt alperesi intézkedés jogellenességére alapította, ezért a Kp.
  7. §
(1)bekezdésére is figyelemmel nem hivatkozhatott alappal a fellebbezésében arra, hogy az alperes fenti intézkedésével jogszerűtlenül helyreállított jogviszonyának megszüntetése önmagában sem lehet jogszerű, mely hivatkozása a peres felek közös megegyezésével történt későbbi jogviszony megszüntetést támadta. [15] A felperes a fellebbezésében csak állította, hogy az alperes a
  1. április
  2. napján kelt jognyilatkozatát egyoldalúan jogszerűen nem vonhatta volna vissza, azonban adós maradt annak részletes kifejtésével és az érvelését megalapozó jogszabályhelyek pontos megjelölésével, hogy miért nincs lehetősége az alperesnek a már megtett jognyilatkozatát egyoldalúan visszavonni. Az ilyen irányú érvelését nem támaszthatta alá a jogorvoslati Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.587/2023/
  3. 7 lehetőség és a Kp.
  4. § szerinti bírósági feladatmeghatározás kiüresedésére vonatkozó általános, konkrétumokat nem tartalmazó érvelése. [16] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperesi szolgálati jogviszony
  5. május
  6. napjával, közös megegyezéssel történt megszüntetéséig terjedő teljes folyamatot, a közszolgálati jogviszony teljes tartamát helytállóan tette a vizsgálatának tárgyává, ezért alaptalanul érvelt a fellebbezésében a felperes azzal, hogy a
  7. április
  8. napján kelt intézkedés megtételét követő valamennyi alperesi intézkedés legfeljebb csak az átalány- kártérítés összegének meghatározása során lett volna figyelembe vehető. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás teljességének vizsgálatával, a rendelkezésre álló bizonyítékok és nyilatkozatok okszerű értékelésével helytállóan jutott arra a jogkövetkeztetésre, hogy jogellenes alperesi intézkedés hiányában az átalány-kártérítés jogalapja hiányzik, az átalánykártérítés megítélésének a NAV Szj.tv.
  9. §
(6)bekezdése szerinti jogalapja nem áll fenn. Az elsőfokú bíróság jogalap körében hozott helytálló döntésére figyelemmel nem volt jelentősége a kártérítés összegszerűségének, ezért eredménytelenül érvelt a fellebbezésében a felperes a NAV Szj.tv. 216. §
(6)bekezdésében részletezett körülményeknek az összegszerűség körében történő értékelésével kapcsolatban. A perben nem volt vitatott a lemondás és a közös megegyezéssel történő jogviszony megszüntetés közti különbség, ezért alaptalanul érvelt a fellebbezésében a felperes a NAV Szj.tv.
  1. §-ának megsértésével. [17] A fent részletezettek alapján az elsőfokú bíróság a perben nem vitatott, releváns tényállás elemeit összességében is helytállóan értékelte és jutott arra a jogkövetkeztetésre, hogy a felperesi kártérítési igény jogalapja nem áll fenn, ezért az elsőfokú bíróság ítélete nem sértette a bizonyítékok értékelésével kapcsolatban a fellebbezésben felhívott eljárási rendelkezéseket és ezeken keresztül az átalány-kártérítés jogalapjának megállapítására vonatkozó NAV Szj.tv.
  2. §
(6)bekezdése szerinti anyagi jogi rendelkezést sem. [18] A felperes a fellebbezésében nem adott elő olyan érvelést, amely az elsőfokú ítélet jogszerűségének megdöntésére alkalmas lenne, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – annak helyes indokainál fogva – a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [19] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a Pp. 83. §
(1)bekezdése értelmében kötelezte a pervesztes felperest az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, melynek mértékét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)és 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdései alapján állapított meg. Ennek során az alperes által felszámított perköltség összegét a pertárgy értékére, az ügy bonyolultságára, a fellebbezési ellenkérelem elkészítésének munka- és időigényére valamint a tárgyaláson kívüli elbírálásra tekintettel nem tartotta eltúlzottnak. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.587/2023/4. 8 [20] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illeték (216.096 forint) a felperes munkavállalói költségkedvezménye folytán a Pp. 102. §
(1)és
(6)bekezdései alapján a Magyar Állam terhén marad. [21] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.
  1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [22] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. október
  2. dr. Szőke Mária s.k. dr. Bíró Péter s.k. dr. Bendli Attila József s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.