← Magyarország

Kf.700304/2025/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el – a Hszt. módosítását követően jelentős mértékben –, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult. ... Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Kf.700.304/2025/

  1. felperes (felperes címe) felperesi képviselőt (eljáró felperesi képviselő) (felperesi képviselő címe) alperes Vármegyei Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: eljáró alperesi képviselős A per tárgya: közszolgálati jogviszonyból származó megbízási díjjal kapcsolatos közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: ... helység1 Törvényszék 5.K.700.342/2025/
  3. számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.304/2025/4 2 A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a
  4. szeptember
  5. napjától
  6. december
  7. napjáig terjedő időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) az alperes hivatásos állományú tagjaként a helység1 Rendőrkapitányság illetékességi területéhez tartozó körzet1 (helység települések) működési körzetben körzeti megbízott beosztásban teljesített szolgálatot. Szolgálati panaszát – melyben a beosztásához nem tartozó járőri, rendezvénybiztosítási, fokozott ellenőrzési és egyéb rendőri akciók szolgálati feladatoknak a körzeti megbízotti működési körzetén kívüli, a rendőrkapitányság teljes illetékességi területén végzett rendszeres ellátásáért a rendvédelmi illetményalap 100%-ának megfelelő megbízási díjat igényelt – az alperes vezetője a szám1 számú határozatával elutasította. A kereset, a védirat [2] A felperes keresetében az alperest 811.650 forint megbízási díj és annak
  8. november
  9. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. A megbízási díj mértékét az illetményalap 75 %-ában határozta meg. Keresetének jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  10. évi XLII. törvény (továbbiakban: Hszt.) 71.§

(1)bekezdés a), c) pontjait és a
(5)bekezdését jelölte meg. [3] Az alperes védiratában – vitatva a követelés jogalapját – elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díjnak a rendvédelmi illetményalap 50%-os mértékében történő megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest – a kereseti kérelemmel egyezően – késedelmi kamattal növelt 811.650 forint megbízási díj megfizetésére kötelezte. Döntését a Hszt. 2. § 25., 31. pontjaira, a 2023. január 31. napjáig hatályos 71. §
(1)bekezdés c) pontjára,
(2)-
(5)bekezdéseire, a
  1. február
  2. napjától hatályos
  3. §
(1)bekezdés
  1. b)pontjára, a belügyminiszter irányítása alatt állórendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/2015. BMr.) 1. §
  2. a)pontjára, 2. számú mellékletére, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/2015. BMr.) 35. §
(6)bekezdésére, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet 10. §
(2)bekezdésére, a
  1. augusztus
  2. napjáig hatályos a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  3. (XII. 9.) ORFK utasítás (a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.304/2025/4 3 továbbiakban: KMB Szabályzat) 21., 24.,
  4. pontjaira, a KMB Szabályzat
  5. augusztus
  6. napjától hatályos
  7. a), b) és c) pontjaira, 21.,
  8. és
  9. pontjaira, a jogalkotásról szóló
  10. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
  11. §
(4)bekezdés c) pontjára, 24. §
(1)bekezdésére, valamint a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
  1. (III.24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőrszabályzat) 4., 5., 22.,
  2. pontjaira alapította. [5] Rögzítette, hogy az alperes a felperes által megjelölt és a kimutatásban szereplő feladatellátást nem vitatta, azt sem vonta kétségbe, hogy e feladatokat az adott szolgálati napokon, a keresetlevélben megjelölt mértékben a működési körzetén kívül is elvégezte (
  3. sorszámú jegyzőkönyv
  4. oldal). Kifejtette, hogy a körzeti megbízotti és a járőri feladatok egymástól elválnak; az alperes a felperest – a tilalmazott feladatokat kivéve – jogszerűen utasíthatta olyan feladatok ellátására, amelyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak, azonban e joga a felperes kinevezése szerinti beosztását nem sérthette. E körben hivatkozott a Kúria döntéseire, amelyek szerint jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató egy másik munkakör feladatainak ellátását a munkakör részének tekinti (Mfv.I.10.751/2016/4., Kf.VII.39.247/2020/4.); a Hszt.
  5. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott szempontok konjunktívak (Kfv.VII.39.525/2021/3.). Az alperes által sem vitatott feladatkimutatásból megállapította, hogy a felperes a beosztásához tartozó feladatok mellett járőri, járőrvezetői járőrparancsnoki és egyéb feladatokat rendszeresen ellátott, amelyre tekintettel a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alapján díjazás illeti meg. [6] A KMB Szabályzat
  1. augusztus
  2. napjától hatályos módosításával összefüggésben rámutatott, hogy a Hszt. és a 30/
  3. BMr. rendelkezéseinek megsértése nélkül nem lehet olyan értelmezésre jutni, hogy a körzeti megbízotti beosztás a járőri beosztás szinte összes feladatát magába foglalja. Amennyiben a körzeti megbízott a feladatát a működési körzetén kívül látja el, az beosztásától eltérő feladatellátást jelent. [7] A Hszt.
  4. február
  5. napjától történt módosításával érintett időszak tekintetében szintén arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a beosztásához nem tartozó feladatokat rendszeresen – nem eseti jelleggel – ellátta, ami jelentős többletterhet is jelentett számára. Hangsúlyozta, hogy a Hszt.
  6. §
(1)bekezdés b) pontjában szereplő „ellentételezés” a megbízási díjnak nem feleltethető meg, amelynek havi összegét a kereseti kérelemnek megfelelően, a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában határozta meg arra figyelemmel, hogy a perbeli időszakban a felperes körzeti megbízotti feladatai háttérbe szorultak, különböző típusú többletfeladatokat hajtott végre, amik számára nagyobb megterhelést jelentettek, szélesebb szaktudást igényeltek. Végezetül megjegyezte, hogy a felperes által előterjesztett díj mértéke a jelenlegi ár-értékviszonyok (infláció) alapján sem tekinthető eltúlzottnak. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [8] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Jogszabálysértésként a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontját és
(5)bekezdését jelölte meg. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.304/2025/4 4 a felperes a beosztásához nem tartozó feladatok ellátásáért megbízási díjra jogosult, ugyanis a körzeti megbízott a szolgálatteljesítési idejének legalább a 70%-ában közterületi tevékenység ellátására köteles, a járőrszolgálat számára alaptevékenységnek minősül. A két beosztáshoz tartozó feladatok egy részében van átfedés, a Járőrszabályzat közrendvédelmi járőrszolgálati rendelkezései a KMB Szabályzat
  1. pontjában meghatározott feladatoknak megfeleltethetők. Ezt támasztja alá a KMB Szabályzat
  2. augusztus
  3. napjától hatályos módosításának
  4. pontja is. A körzeti megbízotti beosztás magasabb beosztásnak minősül, amelyhez magasabb illetmény társul. A rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/
  5. (IX.22.) BM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat)
  6. és
  7. §-ai a körzeti megbízotti szolgálati formát a járőri szolgálati formától elkülönítik; a
  8. §
(1)és
(2)bekezdései pedig az egyes szolgálati formák közötti átjárhatóságot biztosítják. A felperes beosztása körzeti megbízott, de ez nem jelenti azt, hogy teljes munkaköri feladatait kizárólag a KMB Szabályzat fedné le. A felperes a járőrözést, vagy a TIK küldéseket a szervezeti egység, illetőleg a rendőrkapitányság illetékességi területén a Járőrszabályzat alapján járőr szolgálati formában végezte, az e feladatokból fakadó többletterhelés ellentételezése az illetményébe a Hszt.
  1. §-a értelmében hivatásos pótlék formájában beépítésre került, tehát ezen tevékenység nem maradt ellentételezés nélkül. [9] A megbízási díj mértékét érintően arra hivatkozott, hogy a felperes által a peresített időszakban teljesített 134 szolgálati alkalommal a többletszolgálatok átlagosan havi 4,1 szolgálatot tettek ki, amelyek végrehajtására 12 órás szolgálatteljesítési időben került sor, azok túlszolgálatot nem eredményeztek. A felperes számára az ún. ad hoc jellegű feladatvégrehajtások sem jelenthettek valódi többletterhelést, hiszen azokat szolgálati időben teljesítette, illetve nem voltak olyan rendszerességűek, amely alapján a rendvédelmi illetményalap 75 %-ának megfelelő összegű megbízási díj megilletné, így az elsőfokú bíróság döntése a Hszt.
  2. §
(5)bekezdésébe ütközik. A munkaköri leírás általános feladatként rögzíti, hogy a közvetlen felettes utasítására a munkaköri leírásban külön nem nevesített, de a szolgálat tevékenységi körébe tartozó eseti jellegű feladatokat is köteles végrehajtani. A felperes a perbeli időszakban a kinevezése szerinti beosztásából kizárólag eseti jelleggel került elvonásra, az komoly többletterhet nem jelentett, a járőr jellegű feladatok számára nem igényeltek komplex szaktudást, a működési körzeten kívül végzett feladatok időben nem voltak jelentős terjedelműek. [10] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy az alperes kizárólag anyagi jogi jogszabálysértést jelölt meg, ennélfogva a fellebbezése az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és bizonyítékértékelés mellett vizsgálható. Az alperes nem adott elő olyan körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság nem vizsgált, illetve a fellebbezésének egyes indokai nem relevánsak. Hangsúlyozta, hogy a perbeli időszakban a kinevezése szerinti beosztása alól nem mentesítették; az elvonására nem eseti jelleggel került sor; a két beosztás feladatainak együttes ellátása megbízási díjra jogosítja; amit a KMB Szabályzat módosítása sem kérdőjelezhet meg; az adott beosztáshoz tartozó feladatok felsorolását tartalmazó közjogi szervezetszabályozó eszköz (ORFK utasítás) hatályon kívül helyezése nem eredményezheti azt, hogy a munkáltató a munkaköri leírásban az adott beosztáshoz nem tartozó, rendszeresen ellátandó feladatokat a beosztás részeként rögzíthet. A felperes érvelése alátámasztásaként a jelen per tárgyában kialakult joggyakorlatra széles körben utalt. Végezetül kiemelte, hogy az összegszerűséget vitató fellebbezési érvelés jogszabálysértést nem tartalmazott, az alperes a mérséklési igényét konkrét ténybeli érvekkel nem indokolta. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.304/2025/4 5 A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [11] A fellebbezés nem alapos. [12] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor figyelemmel volt arra, hogy az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletet az anyagi jogi szabályokba [Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pont és
(5)bekezdés] való ütközésre hivatkozással támadta, azaz a megbízási díj jogalapját, valamint az elsőfokú bíróság által – az összegszerűség tekintetében – elvégzett mérlegelési tevékenységet vitatta, azonban eljárásjogi kifogást nem terjesztett elő. A jogorvoslati eljárás szabta keretek között a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján a tényállást érdemét tekintve helyesen állapította meg, az abból levont jogkövetkeztetése és érdemi döntése helytálló; azt az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával kellő részletességgel megindokolta, amivel a másodfokú bíróság szintén egyetértett. A fellebbezésben foglaltakkal összefüggésben az alábbiakat emeli ki: [13] A felek közötti jogvita alapvető kérdését a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjában foglalt feltételek teljesülése jelentette, tekintettel arra, hogy az alperes álláspontja szerint a felperes által ellátott feladatok a beosztásának részét képezték, azok többletfeladat jellege nem támasztható alá. Az ezzel kapcsolatos megállapítások az elsőfokú ítélet anyagi jogi álláspontjának felülbírálatához tartoznak, és a felek eltérő jogértelmezéséből fakadnak, amely jogértelmezéseket a Kúria – a KMB Szabályzat és a Hszt. módosításának esetleges következményei kivételével – a fellebbezésben felvetett jogszabálysértés-állítások esetében már elvégezte. [14] Az elsőfokú bíróság az ítéletében helytállóan mutatott rá, hogy a munkáltató az állománytáblában rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával rögzítheti; azok meghatározása azonban nem lehet önkényes. A felperes körzeti megbízott beosztása az alperesi állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás (munkakör) volt. A következetes bírói gyakorlat (Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4.) szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását. [15] A Kúria korábbi – a jelen ügyben irányadó és az elsőfokú bíróság által is hivatkozott – határozataiban (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) kimondta, hogy a Hszt. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.304/2025/4 6 71. §
(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, abból következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezése szerinti beosztáshoz tartozó feladatkört látott el, többletfeladatként. Ezzel összefüggésben nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat okozott-e többletterhelést, hanem azon, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem az adott szolgálati beosztáshoz tartozik, az mindenképpen többletfeladatként értékelendő. [16] A Kúria következetes gyakorlata szerint, amennyiben a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja (a körzeti megbízott) a beosztásához nem tartozó feladatkört a körzeti megbízotti működési körzetén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel ellátja, többletszolgálatnak minősül, annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.076/2022/4., Kf.VII.45.006/2022/4.). [17] A felperes által a perbeli esetben végzett járőrszolgálati és egyéb feladatok, mint a munkáltató egyoldalú utasítása alapján teljesített feladatok, nem a kinevezése szerinti beosztáshoz tartoztak; ezért az elsőfokú bíróság a csatolt kimutatás szerint a többletfeladat ellátására helyesen következtetett. [18] Az alperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a KMB Szabályzat 2022. augusztus 12. napjától hatályos rendelkezéseire is, melyek – álláspontja szerint – a felperes munkakörének a járőri munkakörrel történő bővítésére alapot teremtettek. Az Országos Rendőr-főkapitányság mint központi államigazgatási szerv vezetője a Jat. 23. §
(4)bekezdés
  1. c)pontjában szabályozott jogkörénél fogva normatív utasításban szabályozhatja a vezetése, irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint tevékenységét, így normatív utasításban határozhatja meg a körzeti megbízottak feladatellátását, tevékenységi körét, azaz az egyes munkaköri feladatait. A KMB Szabályzat 2022. augusztus 11. napjáig hatályos rendelkezései a 30/2015. BMr. 2. mellékletével konform módon értelmezhetően rögzítették, hogy a körzeti megbízott mely sajátos körülmények mellett láthat el és milyen illetékességi területen járőri, járőrszolgálati feladatokat, azaz nem tekintette a munkakör részének egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását, csak részfeladatok ellátásáról rendelkezett. Ezzel szemben az ORFK vezetője a KMB Szabályzat 2022. augusztus 12. napjától hatályos módosításával, annak 2. pont b)-
  2. c)alpontjai és 44. pontja értelmében – a 25. pontban tett kivétellel –, arra utasította az alárendelt szerveket, hogy a rendőrkapitányság teljes illetékességi területén tekintsék a körzeti megbízotti munkakör részének a Szolgálati Szabályzat szerinti feladatok ellátását, tehát a járőri, járőrszolgálati feladatok majdnem teljes körének elvégzését. E vonatkozásban a két beosztás munkaköri feladatai között minimális disztinkciót a KMB Szabályzat 2. pont
  3. a)alpontja és 25. pontja szerinti feladatok jelentenének. Ennélfogva a munkáltató a 30/2015. BMr. 1. §
  4. a)pontja és 2. melléklet 3. pontjába ütközően a körzeti megbízotti beosztás részének tekinti a járőri beosztás feladatainak ellátását. A Jat. 23. §-a szerinti közjogi szervezetszabályozó eszköz a Jat. 24. §
(1)bekezdése alapján jogszabállyal, így a 30/2015. BMr-rel [Alaptörvény T) cikk
(2)bekezdés] ellentétben nem állhat. Helytállóan utalt tehát az elsőfokú bíróság arra, hogy amennyiben a KMB Szabályzatnak olyan értelmezést tulajdonítana, miszerint a körzeti megbízotti beosztás magában foglalja a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát, úgy a 30/
  1. BMr. szolgálati beosztásra vonatkozó Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.304/2025/4 7 szabályai sérülnének, azzal együtt a Hszt.-nek a besorolásra (114-
  2. §), valamint az illetmény meghatározására (154-
  3. §) kialakított kógens rendelkezései, melyek a szolgálati beosztáshoz kötöttek. Ezzel teljesen kiüresedne a körzeti megbízotti beosztás tényleges és lényeges tartalma, amely elsősorban a KMB Szabályzat
  4. pont a) alpontja szerinti területen az ott meghatározott feladatok ellátása. Erre figyelemmel a KMB Szabályzat módosítása a körzeti megbízott beosztásához esetlegesen hozzátartozó, korábban megbízási díj megfizetése nélkül teljesítendő járőri, járőrszolgálati részfeladatokat azonosíthatatlanná tette. Mindezek tükrében – a Hszt. és a 30/
  5. BMr. szabályozásának sérelme nélkül – nem lehet olyan értelmezésre jutni, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalná a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát. Az elsőfokú bíróság tehát e tekintetben helyes álláspontot foglalt el, amikor a felperes megbízási díj igényét alaposnak találta. [19] A perbeli esetben a felperes a többletfeladatok ellátásáért a Hszt.
  6. február
  7. napját követő módosításával érintett időszak tekintetében is megbízási díjat igényelt, amelyet a Hszt.
  8. §
(1)és
(5)bekezdéseire alapított. Az alperes az eljárás során mindvégig arra hivatkozott, hogy a Hszt.
  1. február
  2. napján elfogadott módosítása értelmében a megbízási díjra való jogosultság megállapításához a Hszt.
  3. §-ának a
  4. §
(1)bekezdés b) pontjával összhangban történő értelmezése szükséges, noha a 71. §
(3)bekezdése az értékelés során prioritást élvez. E körben az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a felperes a megbízási díjra a fent hivatkozott törvénymódosítást követően a Hszt. 71. §
(3)bekezdésének hatályos rendelkezése szerint jogosult, ugyanis ezen időszakban a 71. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott, a szolgálati beosztásához nem tartozó többletfeladat-ellátásával rendszeresen – nem eseti jelleggel – jelentős többletmunkát végzett. [20] A megbízási díjra való jogosultság megállapítása szempontjából relevanciával bíró körülmény, hogy a Hszt.
  1. február 1-jével bekövetkezett módosítását követően a jogalkotó e jogintézményt megtartotta, azt a Hszt.
  2. §-ában – a X. fejezetben meghatározott, a szolgálat teljesítésére vonatkozó általános rendelkezésektől elkülönítetten – továbbra is szabályozni kívánta akként, hogy az általánoshoz képest eltérő, a korábbiakhoz viszonyítva szigorúbb feltételek szerinti elbírálást írt elő. Nem vitás, hogy a hivatásos állomány tagja – a jogalkotó szándéka szerint – a Hszt.
  3. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében a szolgálat ellátásával összefüggésben köteles a szolgálati beosztásából eredő, valamint – a rendes szolgálatteljesítési idején belül külön ellentételezés nélkül – a szolgálati beosztásához nem tartozó, a végzettsége, képzettsége alapján részére a foglalkoztató szervezeti egység feladatkörén belül meghatározott szolgálati feladatait a törvényes előírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően – szükség esetén a veszély vállalásával –, az elvárható szakértelemmel és gondossággal, pártatlanul és igazságosan végrehajtani. E szabály azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben e többletfeladatot az állomány tagja rendszeresen, tehát nem eseti jelleggel, és számára jelentős többletmunkát eredményezve végzi, akkor annak ellentételezésére ne lenne jogosult. A Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjának módosítása a hivatásos állomány tagját általános jelleggel a megbízás díjra való jogosultságból nem zárja ki, ezen értelmezéssel a megbízási díj jogintézménye [a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja, valamint
(3)bekezdése] valóban kiüresedne. A Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjának ezért csak olyan értelmezése lehet helyes, mely a 71. §
(1)bekezdés c) pontja alkalmazásának is teret enged, ellenkező esetben a hivatásos állományú tag ellenszolgáltatás nélkül, lényegében korlátozásoktól mentesen a beosztásához nem tartozó feladat ellátására megbízhatóvá válna. A Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjában és
(3)Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.304/2025/4 8 bekezdésében meghatározott többletfeltétellel válik el a megbízási díj az általános szabályozástól; e speciális juttatás megfizetésére vonatkozó jogalkotói szándék a Hszt.
  1. §án keresztül érvényesül, jelesül az, hogy habár a hivatásos szolgálati jogviszony különleges közszolgálati jogviszony, azonban a rendszeresen előforduló, jelentős többletmunka ellátásáért a hivatásos állomány tagjai is ellenszolgáltatásban kell, hogy részesüljenek. Ezt a jogi álláspontot támasztja alá, hogy a Hszt.
  2. §
(1)bekezdés b) pontjában a rendszeresen elvégzett jelentős többletmunkára való utalás nem szerepel, azonban e kitétel a
  1. §-ban, mint speciális szabályban megtalálható; ezen feltételek teljesülése esetén pedig a megbízási díj jár. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság helytállóan tekintette a felperes által a működési körzetén kívül rendszeresen, nagy számban végzett és többféle feladatot felölelő többlettevékenységet jelentős többletmunkavégzésnek. [21] Az alperesnek a Szolgálati Szabályzattal kapcsolatos, az egyes szolgálati formák közötti átjárhatósággal összefüggésben kifejtett fellebbezési érvelése sem megalapozott. A Szolgálati Szabályzat
  2. §
(2)bekezdésében foglaltak sem jelentik azt, hogy a járőrszolgálat ellátása a körzeti megbízott feladatai közé illeszkedne. A szabályzat ezen rendelkezése a szolgálati elöljárónak csupán arra ad lehetőséget, hogy egy adott (azaz eseti jellegű) feladat meghatározott szolgálati formában történő végrehajtást rendelje el, és nem arra, hogy a járőrszolgálat feladatait visszatérően, rendszeresen a körzeti megbízotti beosztás részeként kezelje; ilyen törekvés a jogszabály szövegéből (“a feladat”) sem olvasható ki. A hivatásos állomány tagjaira vonatkozó rendelkezések kógensek, eltérést nem engednek (EBH2010.2259.), ami egyúttal azt is jelenti, hogy azoknak az alperes által tett kiterjesztő értelmezés nem adható, az a Szolgálati Szabályzat 67. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezésből sem következik. Lényeges továbbá, hogy az eldöntendő kérdés nem az volt, hogy a TIK jogszerűen utasíthatta-e a felperest, hanem az, hogy ezekért a többletfeladatokért a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti ellentételezésre jogosult-e. Az elsőfokú bíróság tehát megalapozottan állapította meg a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alapján a felperes megbízási díjra jogosultságát. [22] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla megállapította, hogy a Hszt. módosítással érintett időszak vonatkozásában a megbízási díj megfizetésének feltételei – a megbízás rendszeres jellege és a jelentős többletmunka ellátása miatt – ugyancsak fennálltak, ezért az elsőfokú bíróság a kereset megalapozottságáról e körben is helytálló döntést hozott. [23] A másodfokú bíróság a jogalap körében nem fogadta el az alperes hivatásos pótlékkal kapcsolatos azon érvelését sem, miszerint őt a megbízási díj az e pótlékban való részesülése okán sem illeti meg. E körben utal arra, hogy hivatásos pótlékra a hivatásos állomány valamennyi – még a beosztásához nem tartozó többletfeladatokat el nem látó – tagja is jogosult; e juttatás, mint javadalmazási forma, a megbízási díjtól elkülönül, a kettő külön jogcímen érvényesíthető. Ugyanezen okból nem osztotta az alperes túlszolgálat hiányával összefüggő okfejtését sem, hiszen annak, hogy a felperes a perbeli időszakban a beosztásához nem tartozó feladatokat a szolgálati idejében vagy azon túlmenően teljesítette-e, jelentősége szintén nem volt; a megbízási díj túlszolgálat ellentételezésével egyébként sem pótolható. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.304/2025/4 9 [24] Az alperes fellebbezésében hivatkozott a Hszt. 71. §
(5)bekezdésének sérelmére is. A megbízási díj mértékével kapcsolatban az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy az az ellátandó munkaköri feladatokhoz köthető, a díjazás azért jár, mert a rendvédelmi szerv tagja az eredeti munkaköri feladatoktól eltérő többletfeladatot végez és ezt a többletterhet a Hszt. 71. §
(5)bekezdésében a jogalkotó az illetményalap 50-200%-áig terjedő összeggel kompenzálja. A követendő bírói gyakorlat szerint (pl. Kfv.VII.37.780/2020/5.) a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg. A mérlegelés szempontjait a munka bonyolultsága, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigénye, annak gyakorisága, az arra előírt többlettudás birtokában kell meghatározni. Valamennyi szempontot összességében kell mérlegelni, továbbá a rendvédelmi szerv tagja által elvégzett feladatok egyedi vizsgálata alapján kell arról dönteni, hogy a ténylegesen ellátott többletfeladatért milyen mértékű megbízási díj jár. Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért a megbízási díjat a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. [25] Az ítélőtábla – annak szem előtt tartásával, hogy a jogszerűségi kontroll a másodfokú bíróság számára felülmérlegelési lehetőséget nem biztosít, – megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az elvégzett mérlegelési tevékenysége során az anyagi jogszabály (Hszt. 71. §
(5)bekezdése) által meghatározott tartományban maradt, amikor a megbízási díj mértékét az illetményalap
  1. %-ában határozta meg; ezen felül az általa figyelembe vett és az ítéletének
  2. és
  3. oldalain részletesen ismertetett mérlegelési szempontok a 31/
  4. BMr.
  5. §
(6)bekezdése szerinti kritériumok közé – amely a mérlegelendő szempontoknál a többletfeladat nagyságát, a megbízással járó többletterheket és a helyettesített szolgálati beosztásának besorolását nevesíti – beilleszthetők voltak. Ezen szempontokat az elsőfokú bíróság egyenként és összességében is értékelte. Az alperes által hivatkozott azonos besorolási szinthez és a munka bonyolultságához megbízási díjat növelő következményt nem társított. A többletfeladat gyakoriságából a többletfeladatok mértékére egyértelműen következtetni lehetett, azaz azt a bíróság értékelési körébe vonhatta. Ily módon a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság okfejtését ebben körben is osztotta. [26] A másodfokú bíróság a fentiek okán az összegszerűség körében nem juthatott más jogi álláspontra, mint arra, hogy az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap (38.650 forint/hó) 75%-ban történő meghatározásával a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl; ennek tükrében nincs jogalap a helytálló ítéleti döntés megváltoztatására. [27] A fent kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. [28] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének a megfizetésére, amelynek összegét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdései, 82. §
(3)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.304/2025/4 10 költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdés a) pontjára, valamint
(4)bekezdésére figyelemmel a felperes felszámításával egyezően állapította meg. [29] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott összegű (70.532 forint) fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 96. §
(1)bekezdés b) pontja és 102. §
(1)és
(6)bekezdései alapján az állam terhén marad [30] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.
  1. § alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [31] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. május
  2. dr. Robotka Imre s.k. dr. Józsa Ágnes s.k. dr. Koós Szabolcs s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.