← Magyarország

Mf.50008/2024/6 – Debreceni Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A rendkívüli felmentésben rögzített magatartások valóságáért a munkáltatónak kell helytállnia. Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.008/2024/

  1. A Debreceni Ítélőtábla Felperes1 Cím2 szám alatti lakos felperesnek – a (KAMARAI JOGTANÁCSOS)s által képviselt Alperes Cím1 alatti székhelyű alperes ellen, közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséből eredő igény megfizetése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 9.M.70.011/2023/
  2. számú ítélete ellen a felperes által
  3. és
  4. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban – tárgyaláson kívül – meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Megállapítja, hogy 350 310 (háromszázötvenezer-háromszáztíz) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés tekintetében lényeges tényállás szerint a felperes
  5. április 16-tól állt előbb határozott, majd
  6. augusztus 5től már határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, illetve annak jogelődjénél gyermekvédelmi gyám munkakörben. Az általános munkáltatói jogokat utóbb az alperes igazgatója, (ALPERESI IGAZGATÓ), míg a nem alapvető munkáltatói jogokat az alperes telephelyeként, területi igazgatóságaként működő területi gyermekvédelmi szakszolgálat igazgatója tanú1 gyakorolta felette. [2] A felperesnek közalkalmazotti jogviszonyából eredő kötelezettsége volt sok egyéb mellett az, hogy munkáját mindenekfelett a törvényesség és a szakmaiság szem előtt tartásával, a tevékenységére vonatkozó hatályos jogszabályok és a munkáltató utasításai szerint végezze; szorosan működjön együtt a gyámsága alá tartozó gyermekekkel, a gyermekek gondozási helyével, a nevelőszülői tanácsadóval és a gyermekotthon vezetőjével; a gyámhivatal kirendelő határozata alapján képviselje a gyermek érdekeit, segítse elő jogai Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.008/2024/6 2 gyakorlását; kísérje figyelemmel és segítse elő a gyermek testi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, nevelését, ellenőrizze a gyermek teljeskörű ellátásának megvalósulását; a kirendelése időtartama alatt legalább havonta egy alkalommal, a hatodik életévét be nem töltött gyermek esetén legalább kéthetente egy alkalommal a gyermekkel személyes és közvetlen találkozást, beszélgetést kezdeményezzen; kísérje figyelemmel és szükség esetén segítse elő a gyermek hozzátartozókkal való kapcsolattartását; a gyermeket személyi és vagyoni ügyeiben képviselje, egyben védje a gyermek vagyoni érekeit. [3] A felperes volt a gyermekvédelmi gyámja a ...i speciális otthonban
  7. június 16-tól elhelyezett (GYÁMOLT 1)nak, akivel azonban – az otthonba bekerülését követően –
  8. október 13-ig egyszer sem találkozott személyesen annak ellenére, hogy bár a gyermek tartózkodási helye tömegközlekedéssel nem volt megközelíthető, a felperes rendelkezésére állt hivatali gépjármű. [4] A felperes
  9. március 26-tól volt a gyermekvédelmi gyámja a (HELYSÉG)i (UTCA)ban lévő gyermekotthonban elhelyezett (GYÁMOLT 2)nek, akit kirendelését követően
  10. október 13-ig egyszer sem látogatott meg a gondozási helyén. [5] A felperes volt a gyermekvédelmi gyámja a (HELYSÉG)on, az alperes (OTTHON)ban
  11. július
  12. óta elhelyezett hat éven aluli (GYÁMOLT 3)nak is, akit azonban július
  13. és szeptember
  14. között egyszer sem látogatott meg a gondozási helyén úgy, hogy a gyermek teljeskörű ellátásának megvalósulását ellenőrizhesse. [6] A felperes bár tisztában volt azzal, hogy 2022 júliusától (GYÁMOLT 2) – akarata ellenére – egyáltalán nem tudott találkozni testvéreivel, azonban semmit nem tett annak érdekében, hogy ez a helyzet megváltozzon és gyámoltja a testvéreivel kapcsolatot tarthasson, emiatt pedig megközelítőleg húsz testvéri kapcsolattartás maradt el. [7] A felperes a (GYÁMOLT 3) családi jogállása rendezésével kapcsolatos ügyben az alperestől és az eljáró kormányhivatali ügyintézőtől eltérő szakmai álláspontot foglalt el és képviselt, ami miatt a teljes hatályú apai elismeréssel kapcsolatos eljárás 2022 júliusától szeptember 26-ig tartott. [8] A felperes szintén
  15. július
  16. óta volt gyermekvédelmi gyámja (GYÁMOLT 3) édesanyjának, (GYÁMOLT 3 SZÜLŐ)nak, akinek a 2022 augusztus végén, szeptember elején esedékes iskolai beíratásával, tanulói jogviszonya rendezésével kapcsolatban a gyámolt helyzetének pontos ismerete hiányában és az alperestől eltérő szakmai álláspontot képviselve járt el. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.008/2024/6 3 [9] A felperes (GYÁMOLT 2)nek a (CÉG)-nél végzett nyári gyakorlatához kapcsolódó SZÉP-kártya igénylésével összefüggésben az alperestől eltérő szakmai álláspontot képviselve
  17. július 19-én terjesztette elő az igényt, majd a szükséges okiratokat augusztus 25-én küldte meg a gyámolt munkáltatójának. [10] tanú1 tanú2 gyermekjogi képviselő jelzésére előbb
  18. augusztus 31-én rendelt el a felperes munkavégzésével kapcsolatos belső vizsgálatot, majd az annak során megismert további körülményekre figyelemmel utóbb szeptember 15-én és szeptember 30-án ismét belső vizsgálat lefolytatására vonatkozó utasítást adott az alperesnél jogászként foglalkoztatott (JOGÁSZ)nak. [11] Az alperes igazgatója
  19. szeptember 19-én írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperest egy (GYÁMOLT 4)jával kapcsolatos eljárása miatt, melynek során a felperes nem járt el a gyámolt iskolai beíratása érdekében, emellett a gyámolttal szemben sértő kifejezéseket használt, kollégáival pedig nem működött együtt és velük szemben elfogadhatatlanul nyilvánult meg. [12] A felperes a
  20. szeptember 22-én kelt levelében egyrészt a közalkalmazotti jogviszonyával és a munkáltatói jogkör gyakorlásával, másrészt a belső vizsgálat elrendelésével és lefolytatásával kapcsolatos észrevételeket, kifogásokat közölt (TANÚ1)val. [13] A belső vizsgálatokról
  21. szeptember 30-án és október 11-én készült jelentések megállapításaira figyelemmel az alperes igazgatója a
  22. október 13-án kelt és közölt rendkívüli felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. [14] A közalkalmazottak jogállásáról szóló
  23. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 33/A. §

(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjára is utaló rendkívüli felmentés indokolásának lényege szerint a felperes (1/a.) egyetlen alkalommal sem látogatta meg 2022. június 16-tól október 13-ig a ...i speciális gyermekotthonban elhelyezett gyámoltját, valamint (1/b.) 2022. július 1. és 2022. szeptember 16. között a különleges gyermekotthonban elhelyezett hat éven aluli gyámoltját, ezzel megszegte a munkaköri leírásában foglaltakat és a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 86. §
(1)bekezdés ab) pontjának és a Gyvt. 11. §
(2)bekezdés a) pontjának rendelkezését. A felperes (2/a.) a
  1. március 26-i kirendelése óta egyetlen alkalommal sem látogatta meg gyámoltját a gondozási helyén, az egyik (HELYSÉG)i lakásotthonban, ahogy (2/b.) egyáltalán nem látogatta meg a gondozási helyén a hat éven aluli gyámoltját sem
  2. július
  3. és szeptember
  4. között, megsértve ezzel a Gyvt.
  5. §
(1)bekezdését. A felperes (3.) nem segítette elő a három különböző gondozási helyen elhelyezett öt testvér kapcsolattartását, így a testvéri kapcsolattartások hónapokon keresztül nem valósultak meg, az elmaradt kapcsolattartások nem lettek pótolva, ezzel megszegte a Gyvt. 86. §
(1)bekezdés c) pontját, súlyos érdeksérelmet okozva ezzel gyámoltjainak. A felperes (4/a.) az egyik gyámoltja családi jogállásának rendezése ügyében nem releváns kifogásaival, jogilag téves hivatkozásokkal Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.008/2024/6 4 indokolatlanul hosszú ideig nem járt el; továbbá (4/b.) két másik gyermek iskolai beíratása, kiíratása ügyében indokolatlanul nem járt el; emellett (4/c.) az egyik gyámoltja számára csak többszöri telefonos megkeresést követő e-mailben történő kérést követően igényelt SZÉPkártyát, melynek adatait azonban újabb e-mailes megkeresést követően juttatta a gyermek gyakorlati helyének munkaügyi vezetőjéhez, ezzel akadályozta azt, hogy a gyermek megkapja az őt megillető juttatást; gátolta a gyermekek ügyének gyors és hatékony intézkedését, súlyos érdeksérelmet okozott, megsértette a Gyvt. 11. §
(2)bekezdés a) pontját. Összeségében mindezen magatartásaival a felperes megszegte a munkaköri leírásában írtakat, a Szociális Munka Etikai Kódexét, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 52. §
(1)bekezdés c) pontjában írt kötelezettségét, magatartása és munkamódszere veszélyeztette a gyermekvédelmi szakellátás célját, alapelveit, így az alperes végleg elvesztette a felperes személyébe és a munkájába vetett munkáltatói bizalmat. [15] A felperes megváltoztatott keresetében a rendkívüli felmentés jogellenességét állítva a
  1. október
  2. és
  3. május
  4. között máshonnan meg nem térült 3 396 874 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés és kéthavi távolléti díjnak megfelelő 982 000 forint végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [16] Előadta, hogy öt éve gyám, soha semmilyen probléma nem volt a munkavégzésével, bár azt a „normatív szabályozás hiánya” nagymértékben megnehezítette. Vitatta a rendkívüli felmentés indokolásának valóságát, mert nem tanúsított rendkívüli felmentésre alapot adó magatartást, de az alperes sem jelölt meg konkrét okot. Az egyes magatartások vonatkozásában ugyanakkor a mulasztását részben elismerte. Hivatkozott arra is, hogy a rendkívüli felmentés a joggal való visszaélés tilalmába ütközött, mert mind a belső vizsgálatok elrendelésére, mind a jogviszony megszüntetésére kifejezetten az általa a területi igazgatónak
  5. szeptember 22-én írt levél miatt került sor. [17] Az alperes ellenkérelmében az általa jogalapjában teljes egészében, összegszerűségében részben (az egyhavi távolléti díjon felüli végkielégítés tekintetében) vitatott kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Lényegi nyilatkozata szerint a jogviszonyt megszüntető rendkívüli felmentés indokolásában írt valamennyi, általa sérelmezett magatartás valós mivolta megállapítható részben a felperes beismerése, részben a kötelező eljárási szabályok hiányában jogszerűen lefolytatott belső vizsgálatok során beszerzett és rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, azok pedig egyenként és összességükben is minden tekintetben megfelelnek a Kjt. 33/A. §
(1)bekezdés a) pontjában írtaknak, sőt azok miatt a felperesbe és a felperes munkájába vetett bizalmát is végleg elvesztette. [18] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg tizenöt napon belül az alperesnek 218 944 forint perköltséget. Megállapította, hogy a meg nem fizetett 262 732 forint eljárási illeték az állam terhén marad. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.008/2024/6 5 [19] A Kjt. 33/A. §
(1)bekezdés a) pontjára utalással rögzítette, hogy a perben azt kellett vizsgálni a bíróságnak, hogy az intézkedés indokolásában rögzített magatartások megalapozzák-e a rendkívüli felmentést, a munkáltatónak ugyanis az indokolásban írtak valóságáért kell helytállnia. [20] Megalapozatlannak tartotta ebben a felperesnek – a nyilatkozata tartalmát tekintve – a rendkívüli felmentés indokolásának nem világos mivoltára történt hivatkozását, mert amellett, hogy abban az alperes megjelölt konkrét, általa sérelmezett magatartásokat (1/a. – 4/c.), azokkal összefügésben a megszegettnek tekintett „normatív” szabályokat is felhívta, eleget téve ezzel ebbéli kötelezettségének (BH
  1. 195., BH
  2. 395.). Azt pedig a felperes is pontosan tudta, hogy az alperes az egyes pontoknál konkrétan mely magatartásokra utalt, hiszen mind a keresetlevélben, mind a tárgyaláson azokat be tudta azonosítani, az intézkedés világos indokkal összefüggő követelményének megtartottságát pedig nem általában, hanem a jognyilatkozat címzettjének tudomása (tudattartama) alapján kell értékelni (BH
  3. 348., Kúria Mfv.I.10.085/2019/9.). [21] Hangsúlyozta, hogy az alperes helytállási kötelezettségét a Kjt. 33/A. §
(2)bekezdése rögzíti azzal, hogy a rendkívüli felmentés feltételeinek külön-külön és együttesen is fenn kell állnia, ezek meglétét a bíróságnak vizsgálnia kell. Önmagában az okszerűség vizsgálata azonban csak a felmentésnél értékelhető, míg a rendkívüli felmentésnél ezen elemek teljessége jelenti az okszerűséget (Kúria Mfv.II.10.282/2016/8.). [22] A rendkívüli felmentés érdemét illetően hivatkozott a Gyvt. 2. §
(1)bekezdésében, Gyvt. 9. §
(1)bekezdés a),
  1. e)és
  2. i)pontjaiban, a Gyvt. 11. §
(1)bekezdésében, a Gyvt. 11. §
(2)bekezdésében foglaltakra, kiemelve, hogy a Gyvt. külön is nevesíti a gyermekvédelmi gyámot, aki a gyámhatóság kirendelő határozata alapján képviseli a gyermek érdekét, elősegíti jogainak gyakorlását. A gyermekvédelmi gyámság célja a gyermek érdekének következetes és szakszerű, a gondozási helytől független képviselete. A gyermekvédelmi gyám az a személy, aki a szakszolgáltatásokat biztosító szervezetben esetről esetre képes képviselni a gyermek legjobb érdekét, képes a gyermekkel és családjával kapcsolatban álló szakembereket és személyeket teamként összefogni. A gyermekvédelmi gyám elsőrendű feladata, hogy figyelemmel kíséri és elősegíti a gyámsága alatt álló gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, nevelését, valamint ellenőrzi a gyermek teljes körű ellátásának megvalósulását. A rendkívüli felmentésben írt egyes konkrét magatartásokat mindezen – túlnyomórészt a munkaköri leírásban és a Szociális Munka Etikai Kódexében is megjelenő – kötelezettségek, elvárások, alapelvek fényében kellett értékelnie. [23] A rendkívüli felmentés (1/a.) pontjában hivatkozott esettel kapcsolatban megállapította, hogy a felperes maga is beismerte a személyes találkozás hiányát, amely felperesi magatartás a fentieken túl sérti a Gyvt. 86. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ab)alpontjában írtakat is, mely szerint: a gyermekvédelmi gyám figyelemmel kíséri és elősegíti a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, nevelését, valamint ellenőrzi a gyermek teljes körű ellátásának megvalósulását. Ennek érdekében a gyermekvédelmi gyám a gyermek életkorának megfelelően a gyermekkel személyes és közvetlen találkozást, beszélgetést Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.008/2024/6 6 kezdeményez a kirendelése időtartama alatt legalább havonta egy alkalommal, a hatodik életévét be nem töltött gyermek esetén legalább kéthetente egy alkalommal. [24] A bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a személyes találkozás elmaradásának okaként a felperes által felhozott hivatali gépjárműhiányt, az igénylések visszautasítását egyrészt megcáfolta tanúvallomásában tanú1, másrészt hangsúlyozta, hogy még ha valós is lett volna ezen tényállítása, a felperes teljes passzivitása, a gépjárműhiány, az igénylések visszautasítása körében azoknak az alapvető munkaköri kötelezettségek teljesítését akadályozó vagy meggátoló mivolta miatt – a Gyvt. említett alapelveire és a Kjt. 2.
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Mt. 6. §
(1)és
(2)bekezdéseiben írt általános magatartási szabályokra is figyelemmel – elfogadhatatlan. A gyermekvédelmi gyámnak a gyermek számára elérhetőnek, ismertnek kell lennie, a gyámoltjával bizalmi kapcsolatot szükséges kialakítania ahhoz, hogy feladatát a gyermek érdekeinek megfelelően tudja gyakorolni. [25] A rendkívüli felmentés (1/b.) pontjában hivatkozott esettel kapcsolatban a (GYÁMOLT 3)val való személyes – de helyszíntől független – találkozás elmaradásának tényét az alperes nem tudta bizonyítani az őt a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 265. §
(1)bekezdésében és a már hivatkozott Kjt. 33/A. §
(2)bekezdésében írt kötelezettsége ellenére, hiszen tanú1 is úgy nyilatkozott: azt nem tudom kizárni, hogy a felperes a munkavégzési helyével azonos épületkomplexumban elhelyezett gyermekkel személyesen, például az épület folyosóján vagy az udvaron az édesanyja jelenlétében látta a gyermeket. [26] A (2/a.) pontban írt esettel kapcsolatban a felperes szintén beismerte, hogy az ténybelileg valós, tehát egyszer sem látogatta meg (GYÁMOLT 2)et a gondozási helyén, mely felperesi magatartás az alapvető elvárásokon túl szintén sérti a Gyvt. 86. §
(1)bekezdését. A látogatás(ok) elmaradásának okaként a felperes által hivatkozott gyámolti igény esetleges hiánya a Gyvt. rendelkezéseiből kitűnően teljesen irreleváns, mert a gyermekvédelmi gyám egyik alapvető feladata, hogy – a gyámolt akaratától függetlenül is, de éppen a gyámolt érdekében – ellenőrzi a gyermek teljes körű ellátásának megvalósulását, gondozásának biztosítását, amit tanú1 is megerősített. [27] A (2/b.) pontban írt esettel kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes utóbb szintén beismerte, hogy az lényegét tekintve ténybelileg valós, tehát egyszer sem látogatta meg (GYÁMOLT 3)t a gondozási helyén úgy, hogy a Gyvt. 86. §
(1)bekezdésében konkretizált kötelezettségét maradéktalanul teljesíteni tudja, amit tanú1 is alátámasztott. A felperes felelősséget hárító magatartását, passzivitását (nem mentem, mert nem engedtek, nem szívesen engedtek tovább az előtérből), a Gyvt. alapelveire és az Mt. 6. §
(1)és
(2)bekezdéseiben írt általános magatartási szabályokra figyelemmel ugyancsak elfogadhatatlannak találta. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.008/2024/6 7 [28] A (3.) pontban írtak esetében a felperes beismerte, hogy tudott a testvéri kapcsolattartások 2022 júliusa óta elmaradásáról és azt is, hogy semmit nem tett ennek megváltoztatása, a jogszerű helyzet helyreállítása, vagy legalább a (GYÁMOLT 2)re bizonyítottan sérelmes helyzet, a probléma alperes tudomására hozása érdekében. tanú1 és tanú2 is alátámasztotta, hogy a felperesnek legalább a gyámhivatal felé jelezni kellett volna a problémát. Ez az ismét megjelenő felperesi passzivitás és felelősséghárítás szintén összeegyeztethetetlen a gyermekvédelemmel, továbbá a gyermekvédelmi gyám abban betöltött és már ismertetett szerepével, valamint beleütközik a Gyvt. 86. §
(1)bekezdés c) pontjába, melynek érdekében a gyermekvédelmi gyám a hozzátartozókkal való kapcsolattartást figyelemmel kíséri, szükség esetén elősegíti. [29] A (4/a-c.) pontokban részletezett felperesi magatartásokkal kapcsolatban az alperes a rendkívüli felmentésben a Gyvt. 11. §
(2)bekezdés a) pontját hívta fel és valójában a felperes körülményes, nem hatékony, nem adekvát, szakszerűtlen munkavégzését sérelmezte, a gyámoltaknak okozott „súlyos érdeksérelmet” pedig a perben becsatolt okiratokkal nem bizonyított. A teljes bizonyító erejű magánokirat tekintetében rámutatott arra, hogy a Pp. 325. §
(3)bekezdése értelmében a nyilatkozat tartalmának objektív valóságát nem, „csak” azt bizonyítja, hogy az okirat aláírója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, az egyszerű magánokirathoz (a 609/2022/
  1. számú, de releváns információt nem tartalmazó Határozat kivételével) pedig még ilyen törvényi vélelem sem fűződik (Pp.
  2. §); az előadott tényeket közvetlenül tapasztaló személy írásbeli nyilatkozata pedig a tanúvallomással szemben támasztott követelményeknek nem felel meg (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.600/2016/4., Mf.I.50.081/2021/9., Gf.IV.30.058/2010/6., Gf.IV.30.559/2006/10.). [30] Az elsőfokú bíróság szerint az ez utóbbi körbe tartozó magatartások – közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlan jelentős mértékű megszegése hiányában – sem önmagukban, sem együtt nem szolgálhattak jogszerű rendkívüli felmentés alapjául: azok a Kjt.
  3. §
(2)bekezdés első mondatára is figyelemmel „csupán” a Kjt. 30. §
(1)bekezdés c) pontjának második fordulatát alapozták meg, azaz azt az eddigiekből is jól kitűnő tényt, hogy a magát egyébként a gyámoltak vonatkozásában „ügyintézőnek” tekintő, valójában azonban a gyermekek mindenek felett álló érdekét mindenkor figyelembe venni köteles gyermekvédelmi gyám felperes a munkáját nem végezte megfelelően. [31] Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az 1/a., 2/a., 2/b. és
  1. pontban írt, közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettség szándékos és jelentős mértékű megszegésének minősülő magatartások miatt az alperes jogszerűen élt a rendkívüli felmentés jogával és veszítette el a felperesbe, valamint a munkájába vetett bizalmat figyelemmel arra is, hogy a felrótt több indok közül elégséges, ha akár csak egy ok is bizonyítást nyer és annak súlya miatt alkalmas a jogviszony azonnali hatályú (rendkívüli) megszüntetésre (EBH
  2. M.18.). [32] A joggal való visszaélés tekintetében kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az őt terhelő kötelezettség ellenére joghatályos bizonyítási indítványt nem terjesztett Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.008/2024/6 8 elő, a bizonyítatlanság következményét pedig – pervesztesség formájában – köteles viselni a Pp.
  3. §
(1)bekezdése értelmében. [33] A pervesztes felperest a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperesnek a Pp. 512. §
(2)bekezdése szerint megállapított 4 378 874 forint pertárgyértékre figyelemmel a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontja alapján felszámított kamarai jogtanácsosi munkadíjból álló perköltség megfizetésére. [34] Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte annak megváltoztatását és a keresetének való helytadást, az alperes kötelezését 3 396 874 forint elmaradt jövedelem és 982 000 forint végkielégítés megfizetésére. [35] Indokolásában hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet [42] bekezdésében a Kjt. 33/A. §
(1)bekezdésébe ütköző rendkívüli felmentési alapjául szolgáló magatartás megvalósulását kizárta, az alperes a rendkívüli felmentési ok világosságát, valóságát és okszerűségét, valamint a közalkalmazotti jogviszonyából eredő kötelezettség szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegését nem bizonyította, így a munkáltató a határozatát jogellenesen, visszaélés-szerűen hozta meg. Kifogásolta, hogy bár ezzel szemben az elsőfokú bíróság a rendkívüli felmentést jogszerűnek ítélte, melyre törvényi felhatalmazása nem volt, a kogens normatív szabályt diszpozitív szabályként értelmezte és alkalmazta, ezért téves jogkövetkeztetést vont le azokból az esetekből, melyeket az alperes nem bizonyított. [36] Álláspontja szerint a közalkalmazotti jogviszonya a rendkívüli felmentést követően, 2022. október 13. napját követően 2023. május 14. napjáig jogszerűen és folyamatosan fennállt. [37] A fellebbezésben kérte az elsőfokú bíróság által meghatározott 218 944 forint perköltség elengedését vagy mérséklését, figyelemmel arra, hogy kizárólagos jövedelme a nyugdíj előtti segély összege. [38] Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. [39] A fellebbezés megalapozatlan. [40] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Ennek során a felülbírálati jogkörét a Pp. 370. §
(1)bekezdés alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között gyakorolta, tekintettel arra, hogy a Pp. 370. § Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.008/2024/6 9
(2)-
(4)bekezdésében hivatkozott, az elsőfokú ítélet kötelező vagy mérlegelhető okból való hatályon kívül helyezésére okot nem talált és az elsőfokú bíróságtól eltérő anyagi pervezetés sem volt indokolt. [41] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a Pp. 279. §
(1)bekezdése alapján a perben beszerzett bizonyítékok egybevetésével egyenként és azok összességében történő értékelése alapján helyesen állapította meg és abból a jogszabályi rendelkezéseknek és a vonatkozó bírói gyakorlatnak megfelelő, megalapozott döntést hozott, mellyel az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett, így az ott írtakra a Pp. 386. §
(4)bekezdése alapján csak visszautal. [42] kiemelni: A felperes fellebbezése alapján az ítélőtábla mindössze az alábbiakat kívánja [43] A felperes a fellebbezésében elsődlegesen azt hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság nem állapította meg a rendkívüli felmentés világosságát, azt az alperes nem bizonyította. Az ítélőtábla szerint ez a fellebbezési érvelés téves és megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság ezzel szemben az ítélet [25] bekezdésében részletesen megindokolva mutatott rá arra, hogy a rendkívüli felmentés nem világos mivoltára történt felperesi hivatkozást megalapozatlannak tartotta. Ebben a körben az alperesnek nem kellett bizonyítania, a felperes a keresetében írtak és a tárgyaláson tett nyilatkozatai során pontosan be tudta azonosítani a terhére rótt magatartásokat. [44] Tévesen állította a felperes azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem állapította meg a rendkívüli felmentés valóságát, és azt az alperes nem bizonyította. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság a felperes terhére rótt magatartásokat az ítélet [34]-[42] bekezdéseiben részletesen értékelte, rögzítve, hogy a rendkívüli felmentésben írt 1/a., 2/a., 2/b. és
  1. számmal jelzett kötelezettségszegéseket a felperes beismerte. Az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a felperes beismerése alapján az alperest ezeknek a cselekményeknek a tekintetében már bizonyítási kötelezettség nem terhelte. [45] A felperes által hivatkozott [42] bekezdésben az elsőfokú bíróság mindössze a rendkívüli felmentés 4/a-c. pontként jelzett és az ítélet [41] bekezdésében részletezett magatartásokról állapította meg, hogy az alperes az ott írtakat nem bizonyította, így a felperes azt tévesen vetítette ki a teljes okiratra. Az elsőfokú bíróság a [43] bekezdésben azonban egyértelműen rögzítette, hogy az 1/a., 2/a., 2/b. és
  2. pontban írt, közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettség szándékos és jelentős mértékű megszegésének minősülő magatartások miatt az alperes jogszerűen élt a rendkívüli felmentés jogával és veszítette el a felperesbe és munkájába vetett bizalmat. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.008/2024/6 10 [46] Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a rendkívüli felmentés alkalmazásakor a bíróságnak azt kell vizsgálni, hogy a Kjt. 33/A. §
(1)bekezdés a) pontjában rögzített feltételek – azaz a lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlanságból történő jelentős mértékű megszegése – a közalkalmazott terhére rótt magatartások vonatkozásában külön-külön és együttesen fennálltak-e. A perbeli esetben négy magatartást illetően állapította meg a felperes által sem vitatottan, hogy azok a közalkalmazotti jogviszonyból eredő kötelezettségek és a Kjt. 33/A. §
(1)bekezdés a) pontjában írtaknak megfelel. [47] Mindezek alapján az ítélőtábla megalapozatlannak tartotta a felperes fellebbezési érvelését, az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül vonta le azt a következtetését, hogy a rendkívüli felmentés jogszerű. [48] A fellebbezésben írtak alapján az ítélőtábla rámutat arra is, hogy a közalkalmazotti jogviszony jogszerű, rendkívüli felmentéssel történő megszüntetése a közalkalmazotti jogviszonyt azonnali hatállyal megszünteti, így téves és a jogszabályi rendelkezésekkel teljesen ellentétes az a hivatkozása, hogy a jogviszonya
  1. május
  2. napjáig jogszerűen és folyamatosan fennállt. [49] Az ítélőtábla megalapozatlannak találta a felperesnek a perköltséget érintő fellebbezését is. [50] Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozta, hogy az alperest képviselő jogtanácsosra a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  3. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban IM rendelet)
  4. §-a irányadó. A
  5. §
(1)bekezdés szerint a kamarai jogtanácsos által képviselt fél kamarai jogtanácsosi költségként a
  1. § szerinti munkadíj, valamint a képviselet ellátásával összefüggésben felmerült, indokolt készkiadások együttes összegét számíthatja fel. A hivatkozott
  2. §
(2)bekezdés a) pontja szerint a polgári és közigazgatási perben a munkadíj összege a 10 000 000 forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5%-a, de legalább 10 000 forint. Az elsőfokú bíróság a pertárgy értékét helyesen állapította meg 4 378 874 forint összegben, melynek 5%-a 218 944 forint. [51] Az ítélőtábla kiemeli, hogy a fenti IM rendelet
(6)bekezdése értelmében a bíróság csak indokolt esetben mérsékelheti a munkadíj összegét abban az esetben, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi (jogtanácsosi) tevékenységgel, azonban a jogszabály nem ad lehetőséget arra, hogy azt a pernyertes alperes terhére elengedje vagy mérsékelje a pervesztes fél jövedelmi viszonyaira tekintettel. [52] Az ítélőtábla a fentiek alapján az elsőfokú bíróság megalapozott ítéletét – annak helyes indokai mellett – a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.008/2024/6 11 [53] A másodfokú eljárásban az eredménytelenül fellebbező felperes így pervesztes lett, azonban a pernyertes alperes ellenkérelmében perköltséget a Pp. 80-81. § alapján nem számított fel, így a perköltség felől való rendelkezést az ítélőtábla mellőzte a Pp. 82. §
(3)bekezdése alapján. [54] A perben a feleket a bírósági eljárásban megállapítható költségmentesség és költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási eljárásban való alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 3. §
(1)bekezdés d) pontja alapján tárgyi költségfeljegyzési jog kedvezménye illette meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §
(1)bekezdése és 46. §
(1)bekezdése alapján megállapított a feljegyzett illeték a pertárgyérték 8%-a, azaz 350 310 forint volt. A felperes az eljárásban munkavállalói költségkedvezményben részesült, így a feljegyzett illeték a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. Debrecen,
  1. április
  2. Dr. Bakó Pál sk. a tanács elnöke, Dr. Tass Edina sk. előadó bíró, Dr. Répássy Árpád sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.