Kf.700203/2025/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjára és

(5)bekezdésére, valamint a Kúria Kfv.VII.45.156/2021/4., Mfv.I.10.751/2016/

1. és Kfv.VII.39.549/2021/
2. számú ítéleteire hivatkozott. A megbízási díj igényelt havi mértékét az illetményalap 75%-ában, vagyis havi 28.988 forintban jelölte meg, amit a perbeli időszakra összesen 34 hónapra kért megállapítani. Keresetéhez részletes kimutatást csatolt az ellátott feladatokról és arra hivatkozott, hogy a többletfeladatok ellátása nem felelt meg a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
3. (XII.9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat) 2.,
4. és
5. pontjainak, mivel a működési körzetéből történő elvonás csak eseti jellegű lehet, továbbá a KMB Szabályzat a munkáltató számára csak a működési körzetéből történő elvonásra biztosít lehetőséget, nem más beosztás ellátására. A mintaper [3] Az elsőfokú bíróság előtt több, mint tíz olyan per indult, amelyek jogi és ténybeli alapja jelen perrel azonos volt, ezért azok egyikét (6.K.700.002/2023.) mintaperként bírálta el, amelyre figyelemmel az eljárását a mintaper elbírálásáig felfüggesztette. A bíróság a mintaperben hozott 6.K.700.002/2023/
6. számú ítéletében a keresetet alaposnak találta, annak jogalapját érintő ítéleti indokolásában megállapította, hogy a felperes a körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó, az állománytábla szerinti más munkakörbe sorolt feladatok ellátásáért – figyelemmel az alperesnél betöltetlen járőri státuszokra is – a Hszt.
7. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. c)pontjai alapján megbízási díjra jogosult. [4] A Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.700.268/2023/5. számú ítéletével a mintaperben hozott elsőfokú ítéletet a megbízási díj összegszerűségére vonatkozó rendelkezés tekintetében hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.203/2025/5 3 határozat hozatalára utasította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Hszt. 71. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti esetkör kapcsán rögzítette, hogy a felperes által ellátottként hivatkozott ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztások nem kerültek konkretizálásra és valamennyi felperesi többletfeladathoz hozzárendelésre, így a státuszok huzamos betöltetlenségéből nem következett okszerűen, további bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül a Hszt. 71. §

(1)bekezdés a) pontjában foglaltak fennállása, azonban a megbízási díjra való jogosultság megállapítása a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja alapján helytálló volt. [5] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során hozott 6.K.700.132/2024/

1. számú ítéletében az alperest a keresettel egyezően marasztalta. Megállapította, hogy a felperes csapatszolgálati, járőri, járőrszolgálati, rendezvénybiztosítási, átkísérési, kísérőőri feladatokat is ellátott, melyek több elkülönült beosztáshoz, munkakörhöz tartoznak, és amelyek ellátása a perbeli időszakban – az alperes által is elismerten – legalább a felperes által teljesített szolgálatok 50%-át érintette. Ezekre tekintettel az illetményalap 50-200%-ában megállapítható megbízási díj tekintetében a törvényi minimumhoz közeli 75%-os mértéket nem tekintette eltúlzottnak. [6] A Fővárosi Ítélőtábla a 7.Kf.700.340/2024/
2. számú ítéletével a megismételt eljárásban hozott elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítélete [7] Az elsőfokú bíróság az alperest a perbeli időszakra 985.592 forint megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Döntését – a mintaper eredményét alapul véve – a Hszt.
3. §

(1)bekezdés c) pontjára és

(5)bekezdésére, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr1.)
2. mellékletére, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
3. (VI.16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr2.)
4. §

(6)bekezdésére, továbbá a KMB Szabályzat

1. és
2. pontjaira alapította. Megállapította, hogy a felperes a peresített időszakban körzeti megbízotti beosztásban volt, a felek között a perben nem volt vitatott, hogy a felperes a pertárgyi időszakban működési körzetén, azaz az illetékességi területén kívüli járőri, járőrvezetői, járőrszolgálati feladatokat, átkíséréseket, előállított őrzéseket, kísérőőri feladatokat, rendezvénybiztosítást, csapatszolgálati feladatokat, valamint határszolgálati feladatokat is ellátott. Kiemelte, hogy a BMr
4. melléklete elkülönítve nevesíti a körzeti megbízott, járőrparancsnok, járőr, járőrtárs és határrendész munkaköröket. A BMr
6. számú melléklete szerint meghatározott beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával rögzítheti, azonban a munkaköri feladatok meghatározása a munkáltató részéről nem lehet önkényes. A munkáltató egyoldalú utasítási jogával a BM rendeletben meghatározott beosztás (munkakör) keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni, azonban a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.203/2025/5 4 lehetőség, ezért ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását. A munkáltatónak az a joga, hogy a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását és díjazásra való jogosultságát. [8] A felperes munkáltatói utasításra a csatolt kimutatásból az alperes által is elismerten havi 3,73 szolgálat alkalmával látott el a beosztásához nem tartozó többletfeladatot, ami tartós és rendszeres elvonást jelent. Megállapítást nyert továbbá az is, hogy a felperes a perbeli időszakban felmerülő többletfeladatokat rendszeresen a működési körzetén kívül végezte, ugyanis az alperes a különleges jogrend időszakára eső, a működési körzetből történő elvonások eseti jellegét nem bizonyította. A fentiek alapján – a mintaperben hozott első- és másodfokú ítéletben foglaltakra is tekintettel – megállapította, hogy a felperes a körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó, az állománytábla szerinti más munkakörbe tartozó feladatok ellátásért a Hszt.
7. §

(1)bekezdésének c) pontja alapján megbízási díjra jogosult. [9] A megbízási díj havi összegét a kereseti kérelemnek megfelelően, a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában határozta meg a feladatellátás mértékére, az alapfeladatok ellátására gyakorolt hátrányos hatására és az okozott többletteherre figyelemmel, kiemelve, hogy a felperes több beosztáshoz tartozó feladatot is ellátott. A középmértéket el nem érő, a törvényi minimum közelében lévő mérték nem tekinthető eltúlzottnak. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [10] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Vitatta az ítélet jogalapját és annak összegszerűségét, ez e körben elvégzett bírói mérlegelést is. Jogszabálysértésként a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontját és

(5)bekezdését jelölte meg. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályok alkalmazásával nem helytálló következtetést vont le, tévesen állapította meg, hogy a felperes a körzeti megbízotti beosztáshoz nem tartozó, az állománytábla szerinti más munkakörhöz kapcsolódó feladatok ellátásáért megbízási díjra jogosult; a tényállás tisztázása során a körzeti megbízotti beosztáshoz nem tartozó feladatokat a felperes eredeti szolgálati beosztása mellett végrehajtott többletfeladatként tévesen értékelte, és nem vette figyelembe, hogy járőri jellegű feladatait nem más beosztáshoz tartozó többletfeladatként, hanem a körzeti megbízotti beosztáshoz tartozó munkaköre alapján látta el, így azokért megbízási díj nem illeti meg. A felperes által ellátott járőrfeladatok sem jelentettek többletmunkát, többletterhet, mivel a körzeti megbízott szolgálatteljesítési idejének legalább 70 %-ában közterületi tevékenység ellátására köteles, továbbá a körzeti megbízotti és a járőr beosztás feladatai nem különböznek számottevően, ebből következően a felperes járőri feladatokat az alaptevékenységének részeként, és nem a beosztásához nem tartozó többletfeladatként végzett. A KMB Szabályzat csak a körzeti megbízotti szolgálati formában ellátandó tevékenység szabályozására szolgál, a felperes a munkaköri leírásban szereplő többi feladatát, mint például a járőrözést, TIK-küldést Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.203/2025/5 5 a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/2017. (II. 24.) ORFK utasítás alapján, járőr szolgálati formában a szervezeti egység illetékességi területén, sőt a rendvédelmi szerv teljes illetékességi területén végezte. A Hszt. 157. §

(1)bekezdése alapján a felperes körzeti megbízotti feladatokhoz kapcsolódó, illetve azon felüli egyéb szolgálati feladatból fakadó többletterhelés ellentételezése hivatásos pótlék formájában beépítésre került a felperes illetményébe, míg a működési körzetén belül teljesített szolgálatot a beosztási illetménye ellentételezte, így egyik feladat ellátása sem maradt kompenzáció nélkül. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értélkelése során téves következtetést vont le, amikor rögzítette, hogy a többletfeladatok terhe tekintetében megállapítható, hogy az hátrányosan hatott a felperes alapfeladatainak ellátására. A keresetlevélhez csatolt felperesi kimutatás a peresített hónapokra vetítetten többletfeladatként – az alperes által elismerten – 127 szolgálati alkalmat rögzített, azaz ezen szolgálatok egyrészt átlagosan havi 2-5 alkalmat tettek ki, másrészt ezen többletfeladatok végrehajtására normál, 12 órás szolgálatteljesítési időben került sor. Azaz a feladatok ellátása túlszolgálatot nem eredményezett, amelyből következően a körzeti megbízotti beosztáshoz tartozó feladatok nem szorultak háttérbe, így az elsőfokú bíróság téves következtetést vont le, amikor megállapította, hogy a felperes által végzett körzeti megbízotti beosztásán túl többletfeladatok olyan rendszerességűek, amelyek ellátásáért a rendvédelmi illetményalap 75%-ának megfelelő mértékű megbízási díj illeti. Az ügy egyedi jellemzői alapján azonban a megbízási díj minimumösszegére való jogosultság sem állhat fenn. [11] A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak indokaival egyetértett; másodfokú perköltségigényét 25.000 forintban jelölte meg. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [12] A fellebbezés nem alapos. [13] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §

(1)bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor figyelembe vette, hogy az alperes a fellebbezésében eljárási jogszabálysértést nem jelölt, az elsőfokú bíróság ténymegállapításait és bizonyítékértékelését konkrét (a bizonyítás eredményének értékelésével összefüggő) jogszabálysértésre hivatkozással nem támadta, a tényállás jogi értékelése vitatása és az összegszerűséget befolyásoló mérlegelés megalapozatlansága tekintetében eljárási jogszabálysértést nem állított, kizárólag az elsőfokú ítéletnek a jogalapot és az összegszerűséget egyaránt érintő anyagi jogi megállapításainak felülbírálatát kérte, ezért - a Kp. 99. §

(1)bekezdésére, 100. §

(2)bekezdés b) pontjára és 104. §

(1)bekezdésére figyelemmel - az ítélőtábla az előbbi körben nem vizsgálódhatott, mivel a fellebbezésnek nem volt olyan eljárási jogszabálysértésre hivatkozása, melyeket a másodfokú bíróság összevethetett volna az ítéleti indokolással. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.203/2025/5 6 [14] Így a fellebbezés korlátaira tekintettel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és bizonyítékértékelés mellett a másodfokú bíróság kizárólag azt vizsgálhatta, hogy az elsőfokú ítélet a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjába és

(5)bekezdésébe ütközött-e. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazásával a Kúria e tárgykörben hozott határozatainak és a mintaper eredményének figyelembevételével egyéniesítés mellett megalapozottan és jogszerűen kötelezte az alperest megbízási díj fizetésére. Döntésének helytálló indokaival a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki. [15] A jogalap vitatása körében az ítélőtábla rámutat, hogy az elsőfokú bíróság az eljárását a 6.K.700.002/

1. számú mintaper eredménye szerint folytatta le, mivel az előtte fekvő ügy e mintapertől – a 6.K.700.396/2023/
2. számú eljárást felfüggesztő végzés fellebbezés hiányában történő jogerőre emelkedésére tekintettel –, a felek által sem vitatottan sem jogi, sem ténybeli szempontból nem különbözött. A perben elbírálandó jogkérdés tárgyában a Fővárosi Ítélőtábla a mintaperben a 4.Kf.700.268/2023/
3. számú ítéletében kimondta, hogy „a felperes eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett visszatérő, rendszeresen jelentkező, beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek – a Hszt.
4. §

(1)bekezdés c) pontjában foglaltak alapján – a megbízási díjra való jogosultságát megalapozták.” „A megbízási díj az ellátandó munkaköri feladatokhoz köthetően jár, melynek mértékét a Hszt. 71. §

(5)bekezdése az illetményalap 50-200%-ig terjedő mértékben állapítja meg. A mérlegelés szempontjait a 31/2015. BMr. 35. §

(6)bekezdése többek között a munka bonyolultságában, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigényében, annak gyakoriságában, a szükséges többlettudás függvényében határozza meg. Valamennyi szempontot összességében kell mérlegelni, és a rendvédelmi szerv tagja által elvégzett feladatokat egyedileg megvizsgálva lehet arról dönteni, hogy a ténylegesen ellátott többletfeladat milyen mértékű megbízási díjat von maga után.” [16] Az ítélőtáblának elsőként azt kellett vizsgálnia, hogy a mintaper keretében hozott ítéletnek a fellebbezési eljárásban mennyiben van kötőereje. A Kp. a mintaperben hozott ítélet kötőerejéről kifejezetten nem rendelkezik. A Kp. 33. §

(2)bekezdésében szereplő rendelkezés szerint amennyiben a mintaperhez képest tény- és jogbeli azonosság van a mintaper után elbírálásra kerülő jogvitánál, a közigazgatási bíróság azt a mintaper eredménye szerint tárgyaláson kívül bírálhatja el. A Kúria a mintaperben hozott – felülvizsgálattal nem támadott – határozattól való eltérésről szóló 7/

1. JEH (Jpe.IV.60.056/2023/
2. számú) határozatában rámutatott, hogy „a jogorvoslat lehetősége a Kp. szerint meghatározott körben megilleti a peres eljárás résztvevőit, a mintaperben hozott ítélet elleni felülvizsgálat elmaradása nem hat ki a mintaperben hozott ítélet alapján hozott további döntésekre. Az ítélt dolog (res iudicata) elve nem érvényesülhet egy másik, akár más személyek között folyamatban lévő ügyben. A mintaperrel elérni kívánt hatékonysági, pergazdaságossági szempontok és a perkoncentráció elve az alkotmányos alapjogot nem írja felül, erre figyelemmel a jogorvoslat nem üresedhet ki”. Az ítélőtábla szerint azonban a fellebbező fél jogorvoslati joga nem parttalan, fellebbezésében a [15] bekezdésben foglaltakat szem előtt tartva külön ki kell térnie arra, hogy a mintaperben hozott jogerős ítélettől való eltérést mi indokolja, az miben nyilvánul meg, különös tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság az elsőés másodfokú ítéleteket a 6.K.700.436/2025/
3. számú végzés szerint a rendelkezésére bocsátotta. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.203/2025/5 7 [17] Az ítélőtábla a fent írtakra tekintettel a fellebbezési eljárásra – e körben a megbízási díj jogalapjára – vonatkozóan hangsúlyozza, hogy a mintaperben hozott – a Kúria előtt felülvizsgálati kérelemmel nem támadott – jogerős döntését a mintapertől jogi és ténybeli szempontból nem különböző jelen közigazgatási perben magára nézve irányadónak tartotta. Ennek oka, hogy a fellebbező alperes a perbeli első- és másodfokú eljárásban jelen ügy mintaperhez való ténybeli és jogi azonosságát nem vitatta, arra vonatkozóan nem tett előadást, hogy a mintapertől eltérés mutatkozik, amelyre figyelemmel a ténybeli és jogi azonosság fennállónak minősül. Az alperes fellebbezésében – a jogalap körében – nem kifogásolt olyan tényállási kérdést sem, amelyet az elsőfokú bíróság a mintaperben foglaltaktól eltérően, tévesen értékelt volna, avagy a mintaperben vizsgált jogkérdéstől eltérően és megalapozatlanul, hibásan vett figyelembe; e körben tanúsított jogsértésre sem hivatkozott. Mindezek következményeként az ítélőtábla a megbízási díj jogalapját érintő mintaperben rögzített és a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletben is levezetett jogértelmezést – az abban foglaltak megismétlése nélkül – a jelen perre is irányadónak tekintette, annak kiemelése mellett, hogy a Kúria a 7/
4. Jogegységi határozatában a kötőerő hiányát csupán saját magára nézve állapította meg, a mintaperben hozott jogerős döntés a mintapertől jogi és ténybeli szempontból nem különböző közigazgatási perben a másodfokú bíróságot is köti. [18] Ugyanakkor az alperes fellebbezésében a jogalap körében a mintaperben nem vizsgált kifogást is megfogalmazott, és arra is hivatkozott, hogy a felperes megbízási díjra a hivatásos pótlékára tekintettel sem vált jogosulttá. A másodfokú bíróság ennek kapcsán arra mutat rá, hogy a hivatásos állomány tagjának a hivatásos pótlék az eredeti és a kinevezése szerinti szolgálati beosztáshoz tartozó feladatellátás alapján jár; míg megbízási díj az érintettet a munkaköri feladatokon felül teljesített többletfeladat-ellátás esetén illetheti meg, azaz a két juttatás az alperes által kifejtett módon nem mosható össze, egymást nem váltja ki. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az alperesnek a hivatásos pótlék megfizetéséből származó megbízási díj alóli mentesülésre hivatkozását sem találta megalapozottnak. [19] Mindezek alapján megállapítást nyert, hogy az elsőfokú bíróság a felperes – a perbeli időszak egészét érintő – megbízási díjra való jogosultságáról jogszerű döntést hozott. [20] A megbízási díj összegszerűsége körében az alperes az elsőfokú bíróság értékelési-mérlegelési tevékenységét kívánta támadni, azonban a Kp.
5. §

(2)bekezdés b) pontjában foglalt kógens előírásnak megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése nélkül. Ez okból az ítélőtábla – a fellebbezés tartalmának megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése hiányában – kizárólag az alperes által felhívott anyagi jogi rendelkezésekre – a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjára és 71. §

(5)bekezdésére – tekintettel vizsgálhatta, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította-e meg a megbízási díj összegét; azt azonban az alperes nem fejtette ki, hogy az általa előadottak ezen jogszabályi rendelkezések tükrében miként támasztják alá, hogy a megbízási díj összegének meghatározása jogszabálysértő módon történt. Az ítélőtábla a [15] bekezdésben foglaltak alapján rögzíti, hogy a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjának megfelelő többletfeladat ellátása önmagában megalapozza – Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.203/2025/5 8 legalább a jogszabályban rögzített minimumösszegben – a megbízási díjra való jogosultságot. Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért azt a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. Amennyiben az alperes az elsőfokú bíróság ítéleti mérlegelését nem tartotta megfelelőnek, fellebbezésében a megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése mellett be kellett volna mutatnia, hogy az ítélet ezen álláspontja (az összegszerűségi meghatározás), milyen konkrét érvek és igazolt tények alapján minősül jogszerűtlennek. Azt kellett volna kimunkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, melyek azok az elemek, körülmények, amelyeket nem vett figyelembe és amelyek – az értékelt körülmények figyelembevételével – más összegszerűségi eredményre vezettek volna. Az alperes érvelése arra vonatkozott, hogy az ellátott többletfeladatok nem jelentettek tényleges és komoly többletterhelést, azok mértéke és időtartama nem érte el a rendszerességet, ellátásuk nem igényelt komplex szaktudást, mivel átfedést mutattak a körzeti megbízotti feladataival. A többletfeladat-ellátás eseti vagy rendszeres jellege nem az összegszerűség, hanem a jogalap körében értékelendő, és az a fentebb kifejtettek szerint rendszeresnek minősült. A jogalkotó nem többletteher, hanem többletfeladat-ellátás esetére biztosította a megbízási díj megfizetését, azaz e juttatásra beosztástól és besorolástól függetlenül jogosulttá válik az, aki a beosztásába nem tartozó többletfeladatot ellátja. Nincs tehát olyan törvényi kikötés, amely szerint megbízási díj kizárólag a magasabb beosztáshoz tartozó, komplexebb szaktudást igénylő feladatok ellátása esetén jár. [21] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Kp. 109. §

(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [22] A pervesztes alperes a Kp. 35. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdése és 102. §

(1)bekezdése, valamint a jelen ügyre alkalmazandó, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §

(3)bekezdés a) pontja, valamint 3. §

(1)bekezdés a) pontja alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó és a jogi képviselő által kifejtett érdemi munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére, annak figyelembevételével, hogy a másodfokú bíróság a felperes által megjelöltnél magasabb perköltséget nem állapíthatott meg. [23] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §

(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39. §

(1)bekezdése és 46. §

(1)bekezdése szerinti fellebbezési eljárási illetéket (78.847 forint) a Kp. 99. §

(3)bekezdése és 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §

(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §

(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.203/2025/5 9 [24] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.

1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [25] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,

1. december
2. dr. Németh Andrea s.k. a tanács elnöke dr. Stumpf-Rádai Ágota s.k. előadó bíró dr. Kinyó Krisztina s.k. bíró