← Magyarország

Mf.31029/2022/10 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az azonnali hatályú felmondás indokai a perben nem bővíthetőek. A gyanúsításra történő hivatkozás, mint a bizalomvesztést megalapozó körülmény a felmondásban nem szerepel, az alperes által bizalomvesztés alapjául szolgáló felperesi magatartás pedig nem nyert bizonyítást. Így a fellebbezés nem volt megalapozott. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.029/2022/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság által a Felperesi jogi képviselő1 (Cím3., ügyintéző: dr. Tordai Gábor kamarai jogtanácsos) által képviselt Felperes1 (Cím2.) felperesnek – a dr. Juhászné dr. Grunda Erzsébet jogtanácsos által képviselt Alperes1 (Cím1.) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezménye iránti perében a Fővárosi Törvényszék 9.M. 70.193/2021/
  2. számú ítélete ellen az alperes
  3. és a felperes
  4. sorszámú fellebbezése, valamint a felperes által a másodfokú eljárásban
  5. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, a felperesnek járó perköltség összegét 50.000 (ötvenezer) forintra felemeli, egyebekben helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt 39.939 (harminckilencezerkilencszázharminckilenc) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság döntése és az alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  6. április
  7. napjától állt munkaviszonyban az alperessel gépkocsivezető munkakörben, a Alperesi szervezeti egység2 Gépjármű Osztály Gépjárműjavító Alosztály állományában, a távolléti díja 307.500 forint volt. A munkaszerződés
  8. pontjában rögzítésre került, hogy a felperes felett a munkáltatói jogokat a Alperesi szervezeti egység2 (a továbbiakban: Alperesi szervezeti egység2.) igazgatója gyakorolja a jogviszony létesítése a munkaszerződés megkötése, módosítása a munkakörhöz nem tartozó feladatok elvégzése, fizetés nélküli szabadság engedélyezése megbízás, valamint Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.029/2022/10 2 kártérítési felelősség körében, egyben a munkaszerződés tartalmazta név szerint is a munkáltatói jogkör gyakorlóját, aki a megkötéskor Munkáltatói jogkör gyakorlója1 volt. [2] Az alperesnél az étkezési jegyeket két hétre előre lehetett a munkavállalóknak megvásárolni, úgynevezett dekádokra vonatkozóan, valamint napi jegyeket is lehetett vásárolni A és B menüre. Lehetőség volt a menü előzetes megrendelésére, valamint volt elviteles változatú jegy is. A kiadott jegyekre az aznapi dátum tollal került rávezetésre, pecsételéssel a dekád és a menü megjelölése, egyéb azonosító a jegyeken nem szerepelt. Az alperes pénztárából megvásárolt étkezési jegyek perforációval rendelkeztek. Az igénylők a jegyeket dekádra vonatkozóan kapták meg, melyeket vagy letéptek a perforáció mentén, vagy ollóval levágták. Az aznapi jegyeket a pénztárban lehetett megvásárolni a rendelkezésre álló mennyiség erejéig. [3] Az alperesnél
  9. március 26-án az étteremben megrendelt ételek elfogytak, a konyha nem tudta kiszolgálni az ebédjeggyel rendelkező foglalkoztatottakat. Az eset miatt Alperesi pénztáros1 pénztáros leellenőrizte az aznap leadott étkezési jegyeket és észlelte, hogy azok között fénymásolt jegyek találhatóak. Az Alperesi szervezeti egység3 vezetője mindezt jelezte a Alperesi szervezeti egység2 igazgatója felé, aki az Alperesi szervezeti egység4 vezetőjét kérte fel az ellenőrzés lefolytatására. Minderre másnap,
  10. március 27én került sor, az étkeztetést végző állomány tagokkal egyeztetve. Ennek során Munkatárs1 ellenőrzésre kijelölt munkavállaló a felperes és a vele együtt érkező kollégája jegyleadását követően jelzett az Alperesi szervezeti egység4tól jelenlévő munkavállalóknak, hogy a felperes és kollégája legalább 1 db nem eredeti jegyet adtak le. Ezt követően érkezett még két munkavállaló, akik szintén adtak le nem eredeti jegyeket. Munkatárs1 az így leadott összesen 10 db jegyet egyben, egy külön zacskóba tette és átadta az Alperesi szervezeti egység4nak. [4] Az alperes ezt követően
  11. március 27-én 13 óra 34 perces kezdettel meghallgatta a felperest. A felperes előadta, hogy március hónapban nem nagyon dolgozott, ezért ebédet sem rendelt. Munkatárs2 kolléganője adta oda részére a
  12. március 25-i saját ebédjegyét, mivel szabadságra ment. Március 26-án nem az alperesnél ebédelt, március 27-én szintén a Munkatárs2tól kapott étkezési jeggyel ebédelt. Ennek az árát a kolléganője nem kérte el. A meghallgatási jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy a felperes által bemutatott
  13. március
  14. és 31-i étkezési jegyek perforációval voltak ellátva és a hátsó oldalukon Munkatárs2 felirat szerepelt. [5] Az alperes meghallgatta Munkatárs
  15. Munkatárs2t is, aki elmondta, hogy a felperesnek ő adta át a saját aznapra szóló 1 db jegyét. [6] Az Alperesi szervezeti egység4 által az ellenőrzésről készített jelentés szerint a felperes négy férfi és két női munkavállalóval együtt ment étkezni, a férfi munkavállalók közül mindenki 2 db étkezési jegyet adott le és a 10 db jegyből 7 volt fénymásolt és 3 eredeti. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.029/2022/10 3 [7] A Alperesi szervezeti egység
  16. igazgatója munkáltatói jogkört gyakorlóként
  17. április 9-én a felperes jogviszonyát azonnali hatállyal a 29022.176/535-1/
  18. mümi. sz. határozattal megszüntette. Az indokolás szerint a felperes a Alperes1 Élelmezési Szabályzata kiadásáról szóló 15/
  19. (IV.10.) KRPK intézkedés alapján a jogszerű étkeztetés szabályait megszegte, amikor
  20. március 26-án a Alperesi szervezeti egység
  21. Alperesi szervezeti egység3ának étkezdéjében hamisított étkezési jeggyel váltotta ki a napi ebédet. A 15/
  22. számú intézkedés
  23. pontjában, valamint a Alperes1 Bizonylati Szabályzata kiadásáról szóló 11/
  24. KRPK intézkedés 31-
  25. és
  26. pontját összevetve megállapítható, hogy a
  27. március 26-án leadott étkezési jegy nem felel meg a szigorú számadási nyomtatványok számára meghatározott alaki és tartalmi követelményeknek, továbbá a felhasználási és kezelési szabályzatok ellen vétett. [8] Súlyosbító tényezőként értékelte, hogy az érintett személy esetében kizárható, hogy nem tudott a tényről, miszerint nem eredeti ebédjegyeket használt, feltehetőleg alosztályi szinten köztudott volt a hamisított jegyekkel történő étkeztetés. Tettével súlyosan megsértette a rendvédelmi szerveknél elvárt viselkedési normákat, negatív hatást gyakorolt a szolgálati rendre és fegyelemre. Cselekedetével olyan magatartást tanúsított, aminek következtében olyan mértékű szakmai és erkölcsi bizalomvesztés lépett fel, amely alapján a munka törvénykönyvéről szóló
  28. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78.§

(1)bekezdés b) pontjára, a jogviszony fenntartása lehetetlenné vált. [9] Az alperes a
  1. június 16-án kelt intézkedésével az azonnali hatályú felmondás indokolási részét módosította és az abban helytelenül rögzített
  2. március 26-i időpontot
  3. március 27-ére módosította. [10] Az elsőfokú bíróság a munkaviszony jogellenes megszüntetése kapcsán előterjesztett kereseti kérelmet megalapozottnak találta az Mt. 20.§
(1)-
(4)bekezdése, 52.§
(1)bekezdés d) pontja, 78.§
(1)bekezdése, 82.§
(1)-
(2)bekezdése, valamint a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  1. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 2.§
  2. pontja és a 154/
  3. (VI.19.) Korm. rendelet 8.§
  4. számú melléklete alapján. [11] Megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás a munkáltatói jogkör gyakorlójától származik. E körben értékelte a felperes munkaszerződésében rögzítetteket és azt, hogy a 154/
  5. (VI.19.) Korm. rendelet
  6. mellékletének
  7. pontja a Alperes1 igazgatóságának igazgatóját rögzíti állomány illetékes parancsnokként. Egyben hangsúlyozta, hogy a Hszt. kifejezetten meghatározza a munkáltatói jogkör gyakorlásának rendjét, amely az alperesre, mint rendvédelmi szervre irányadó, függetlenül attól, hogy milyen jogviszonyban kerül alkalmazásra a személyi állomány tagja. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.029/2022/10 4 [12] Akként foglalt állást, hogy a felmondás indokolása világos volt, a felperes tudomással bírt arról, hogy az alperes mely általa leadott ebédjeggyel összefüggésben hallgatja meg, a vizsgálat egyértelműen a
  8. március 27-én leadott étkezési jegyekkel összefüggésben folyt, így a megszüntető határozatban rögzített dátum nyilvánvalóan elírás volt és az nem tette jogellenessé az alperesi intézkedést. Egyetértett ugyanakkor a felperes azon hivatkozásával, hogy a módosítás hatálytalan, ahhoz semmilyen joghatás nem fűződik. [13] Rögzítette, hogy az Alperesi szervezeti egység4 jelentése megállapította, hogy az alperes által értékesített étkezési jegy nem felelt meg a szigorú számadású nyomtatványok számára meghatározott alaki és tartalmi követelményeknek, így ez a körülmény nem értékelhető a felperes terhére sem. [14] A jogszerű étkeztetés szabályainak megszegésére vonatkozó indokolás vizsgálata körében megállapította, hogy a felek nyilatkozata egyező volt, miszerint a felperes
  9. március 27-én négy kollégájával együtt ebédelt és előzetesen az adott dekádra ételrendelést nem adott le. Az sem volt vitatott, hogy a felperes az aznapi ebédjét a kolléganőjétől, Munkatárs
  10. Munkatárs2tól kapott eredeti étkezési jeggyel váltotta ki. Ugyanakkor a felek eltérően nyilatkoztak az aznap a felperes által leadott jegyek számáról: a felperes előadása szerint csak 1 jegyet használt az alperes állítása az volt, hogy a felperes 2 db étkezési jegyet adott le, amelyből az egyik nem volt eredeti. [15] A bizonyítási eljárás alapján arra a következtetésre jutott, hogy nem nyert igazolást az, hogy a felperes ténylegesen 2 db jegyet adott volna le, amelyből az egyik hamisított volt. Munkatárs1 tanú meghallgatásakor azt megerősítette, hogy meg tudta különböztetni, hogy melyik jegy nem volt megfelelő, mert kapott eredeti mintadarabokat és ezek nem voltak perforáltak, fénymásoltnak látszódtak. A felperes és a kollégái jegyleadását követően rögtön jelzett az Alperesi szervezeti egység4nak, akik felperest is beazonosították és azt követően került sor a meghallgatásra. Előadása szerint először két férfi adott le 1-1 eredeti jegyet és 1-1 fénymásoltat, majd ismét jött három férfi, akik nem eredeti jegyet adtak le. Hárman összesen 7 db jegyet, amelyek kapcsán úgy emlékezett vissza, hogy 2 db volt eredeti, a többi 5 pedig fénymásolt. Azt azonban nem tudta megfigyelni, hogy melyikük hány darab jegyet dobott be. Főellenőr1 tanú megerősítette az ellenőrzés menetét és utalt arra, hogy a vizsgálati jelentés rögzítette, hogy ki, mikor volt étkezni és milyen jegyet adott le, de a meghallgatott munkavállalók nyilatkozatai ellentmondásosak voltak arról, hogy ki hogyan jutott hozzá az étkezési jegyekhez. [16] Megállapította, hogy az alperes által becsatolt vizsgálati jelentés szerint a felperes hamisított jegyet adott le és rögzítette, hogy Munkatárs1 a kollégák által átadott jegyeket nem tudta külön személyenként zacskóba rakni, öt munkavállaló 10 db jegyét egyben tette el. A jelentés szerint a felperes esetében az nem volt megállapítható, hogy konkrétan hány jegyet adott le, hiszen az érkező két fő esetében Munkatárs1 elmondása szerint mindenki legalább 2 jegyet adott le, másik három fő esetében pedig 7 jegy került leadásra, amely összesen 11 db jegyet jelent, de a zacskóba 10 db került. Mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy Munkatárs1 ellentmondásos nyilatkozata nem támasztotta alá azt, Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.029/2022/10 5 hogy a felperes ténylegesen 2 jegyet adott volna le, amelyből az egyik hamisított volt. A becsatolt fényképfelvételekből kitűnt, hogy a felperes által leadott, kolléganőjétől kapott étkezési jegy – amelyet a felperes igazolható módon szerzett meg – beazonosítható volt, ezt a vizsgálati jelentés is alátámasztotta. Mindezek alapján azt állapította meg, hogy az alperes nem tudta sikerrel bizonyítani az azonnali hatályú felmondásban a felperes terhére rótt azon magatartást, hogy hamis étkezési jeggyel váltotta ki a napi ebédet, ezért ez az indok nem tekinthető valósnak. [17] Ugyancsak nem tudta ítéleti bizonyossággal megállapítani a bizalomvesztés fennálltát, tanú1 munkáltatói jogkört gyakorló tanúkénti meghallgatása során maga is bizonytalan volt azzal összefüggésben, hogy a felperes hány jegyet adott le és a vizsgálati jelentésben rögzítettek alapján hozta meg döntését. A jelentésben és a meghallgatási jegyzőkönyvben rögzítettek közötti ellentmondás azonban nem igazolta a munkáltatói jogkör gyakorlója által tényként tett megállapításokat. A bizalomvesztés objektív indokául önmagában az a tény nem szolgálhatott, hogy a felperes neve szerepelt azon személyek között, akik az ellenőrzés során beazonosításra kerültek, mert a többi munkavállalóval ellentétben a felperes esetében pusztán az volt megállapítható, hogy 1 db eredeti jegyet adott le. Mindezek okán arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn az Mt. 78.§
(1)bekezdés b) pontjában foglalt feltételek. [18] A rendelkezésre álló bizonyítékokból az a következtetés sem volt levonható, hogy alosztályi szinten köztudott volt a hamisított jegyekkel történő étkeztetés, a tanúvallomások ezt nem támasztották alá. A vizsgálati jelentés megállapításai között az alperes maga is rögzítette, hogy a meghallgatások során a feltehetőleg hamisított jegyet leadott kilenc személy közül senkinek nem volt tudomása arról, hogy ezek az ebédjegyek nem eredetiek. Arra figyelemmel, hogy az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes 2 jegyet adott le, mellőzte a jegyek másolt jellegére vonatkozó előadásokat és e körben a tanúk nyilatkozatait. Az azonnali hatályú felmondás jogellenességére figyelemmel az alperes által összegszerűségében nem vitatott kereseti kérelem szerint marasztalta az alperest. [19] A pertárgy értékét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 512.§
(2)bekezdése alapján állapította meg és a Pp. 81.§
(2)és
(3)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdése szerinti perköltség megfizetésére. A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5.§
(1)bekezdés c) pontja szerint teljes személyes illetékmentessége okán rögzítette, hogy az illeték megfizetésére a Pp. 96.§
(1)bekezdés b) pontja alapján nem kötelezhető. A felperes fellebbezése és csatlakozó fellebbezése [20] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel és csatlakozó fellebbezéssel is élt. Kérte az elsőfokú ítéletben megállapított perköltség összegének felemelését az elsőfokú eljárásban előterjesztett 184.500 forintra, egyben másodfokú perköltségigényt is előterjesztett. E körben előadta, hogy az elsőfokú bíróság a pertárgy értékét tévesen határozta meg ítéletében, amely ellentétben áll a keresetlevélben rögzítettekkel, a döntés a Pp. 512.§
(2)Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.029/2022/10 6 bekezdésébe és a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontjába ütközik. A pertárgy értéke helyesen ugyanis a keresetlevélben meghatározottak szerint az egyévi távolléti díj összege (307.500 forint x 12) és azt nem érinti, hogy az esetlegesen megtérült jövedelmét a kereseti igényéből levonásba helyezhette. [21] Másodlagosan akként érvelt, hogy amennyiben a pertárgyérték meghatározása helytálló az ítéletben, az esetben is az IM rendelet 3.§
(6)bekezdése alapján a munkadíj az ügy bonyolultságára figyelemmel a 3.§
(2)-
(5)bekezdésébe meghatározott összegnél magasabb összegben is megállapítható. Az a tény, hogy a jogviszonyának megszüntetését és a keresetlevél benyújtását követően elhelyezkedett, így a kártérítés mértékét és esetlegesen a pertárgy értékét mérsékelte, nem teszi a perben kifejtett tevékenységét érték nélkülivé. Figyelembe kellett volna venni, hogy a megállapított perköltség összege életszerűtlenül alacsony, a kifejtett képviseleti tevékenységgel aránytalan. A bizonyítási eljárás és ezáltal a képviseleti tevékenység túlnyomórészt a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét érintette, így keresetlevelet készített, iratokat tanulmányozott, a felperessel többször egyeztetett, valamint további 8 beadványt készített és az összes tárgyaláson aktívan közreműködött, mindez kb. 30 munkaóra ügyvédi tevékenységet eredményezett. Az elsőfokú bíróság által megítélt perköltség a kifejtett tevékenységhez és a minimálbér szerinti órabérhez (926 Ft) képest is aránytalanul csekély összeget eredményez (552 Ft/óra). [22] Csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatását kérte a munkáltatói jogkör gyakorlásának jogszerűsége és a kötelezettségszegés időpontjának idejét elírásnak tekintő ítéleti megállapításokkal szemben. [23] Az Mt. 20.§
(1)és
(3)bekezdésére, 46.§
(1)bekezdés h) pontjára utalva hangsúlyozta, hogy a munkaszerződés
  1. pontja csak egyes munkáltatói jogkörök vonatkozásában ruházta fel a Alperesi szervezeti egység
  2. igazgatóját, ez azonban nem terjedt ki a munkaviszony megszüntetésére. Esetében a Hszt. XXVIII. fejezete alkalmazható, egyéb rendelkezései nem, azonban a Hszt. 2.§ 3., 4.,
  3. és
  4. pontjainak együttes értelmezésével is az állapítható meg, hogy az alperes állományilletékes parancsnoka a Alperes1 parancsnoka. Mivel a munkaviszony megszüntető intézkedést nem a parancsnok hozta meg, így az intézkedés nem a jogosulttól, az arra hatáskörrel rendelkező személytől származik, így semmis, érvénytelen és ahhoz joghatás sem fűződhet az Mt. 27.§
(1)és
(3)bekezdésére figyelemmel. E körben utalt a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.312/
  1. számú ítéletében foglaltakra. Mindezek okán a munkaviszony megszüntetésének érdemi vizsgálata nélkül megállapítható az azonnali hatályú felmondás jogszerűtlensége. [24] Rámutatott, hogy az azonnali hatályú felmondással a
  2. március 26-ai események miatt került megszüntetésre a munkaviszonya. A konkrét, dátumszerű meghatározás és az ezt alátámasztó indokolás 2,5 hónappal később érvelése szerint már nem módosítható. A felmondást megalapozó kötelezettségszegés meghatározásának egyértelműnek kell lennie, a dátum nem egy nyilvánvalóan elírt dátum. Ennek következtében a felmondás nem világos, hiszen jogosan merülhet kétely fel abban, hogy mely nap Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.029/2022/10 7 eseményeit kell vizsgálni és a munkavállalónak mely nap vonatkozásában kell védekeznie, ezáltal a felmondás tartalma nem tekinthető nyilvánvalónak és érthetőnek. Az alperes fellebbezése [25] Az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben való marasztalását kérte. [26] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság ugyan a tényállást helyesen állapította meg, ahogy az alkalmazandó jogszabályokat is, azonban a bizonyítás eredményét tévesen mérlegelte és azokból téves következtetéseket vont le. [27] Érvelése szerint bűncselekmény elkövetésének gyanúja és a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek megsértése a megbízhatóság olyan mértékű elvesztését eredményezi az érintettel szemben, amely jogszerűen alapozza meg az azonnali hatályú felmondást. A Hszt. 14.§
(1)bekezdésében rögzített etikai alapelvek betartása az Mt. 8.§
(1)bekezdésében is rögzített általános magatartási követelménynek minősül. Az elsőfokú bíróság nem mérlegelte, hogy a felperes azáltal, hogy vele szemben már a gyanú is felmerült a hamisított étkezési jegyek használatával kapcsolatosan, egyrészt megsértette a munkáltató jogos gazdasági érdekét, másrészt az a rendvédelmi szervnél elvárható viselkedési normákkal is ellentétben áll. [28] Hangsúlyozta, hogy annak megállapítása mérlegelési körébe tartozott, hogy milyen magatartást talál elfogadhatónak, illetve bizalomvesztést megalapozónak a munkavállaló részéről. Álláspontja szerint a hamisított jeggyel való étkezés objektíve teszi fenntarthatatlanná a felperes jogviszonyát. A vizsgálati jelentésben, illetve Munkatárs1 tanú meghallgatásában foglaltak alapján bizonyítást nyert, hogy a felperes étkezésekor érkező két fő esetében mindenki legalább 2 jegyet adott le, másik három fő pedig 7 jegyet, amelyet Munkatárs1 zacskóba tett. A felperes a hamisított jeggyel történő étkezéskor jelen volt, az Alperesi szervezeti egység4 meghallgatta, a beazonosított személyek között szerepel a
  1. március 27-ei események kapcsán. Igazolást nyert, hogy a felperes tettével súlyosan megsértette az elvárt viselkedési normákat, negatív hatást gyakorolt a szolgálati rendre és fegyelemre. Mindezek alapján a bizalomvesztés ténye megalapozott. [29] Helytelen az az elsőfokú ítéleti álláspont, hogy bizonyítania kellett volna, hogy a hivatkozott jegyek valóban fénymásolt (hamisított) jegyek voltak, ennek igazolása elsődlegesen a büntetőeljárás során valósulhat meg, kötelezettsége a bizalomvesztés bizonyítása volt. Érvelése szerint a felperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy az indokok nem valósak, a munkaviszonyt megszüntető határozat hatálytalan, és nem tudott arról, hogy hamisított jeggyel fizetett, illetve, hogy a többi ellenőrzött személy sem eredeti Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.029/2022/10 8 jegyet használt fel. Ugyanakkor az ellenőrzési jelentést megelőző eljárása során munkáltatóként álláspontját bizonyította. A felperes fellebbezési ellenkérelme [30] Fenntartotta az elsőfokú eljárás során előadott azon érvelését, hogy az alperes nem tudta bizonyítani azt, hogy fénymásolt jeggyel váltotta meg ebédjét és csak a sikeres bizonyítás szolgálhatna alapjául annak, hogy az alperes a bizalomvesztésre megalapozottan hivatkozhasson. A perben ugyanis nem az a kérdés, hogy a munkavállaló terhére rótt magatartáshoz társulhat-e bizalomvesztés, hanem az, hogy ez a magatartás bizonyított-e. A bizalomvesztés körében is kizárólag a felmondásban rögzített indokolás keretei között van lehetőség, az indokok nem bővíthetőek ki. A munkavállalók jegyeinek egymás közötti átadása, betegség, szabadság, egyéb távolléti díj idejére ismert volt és ezt életszerű gyakorlatot a munkáltató nem tilalmazta. A perbeli esetben az általa és négy kollégája által összesen leadott 10 db jegyből 7 volt fénymásolt, ezeket az átvevő személy egy zacskóba rakta, így a felperes által leadott jegy be sem azonosított. A perben az igazolást nyert, hogy rendelkezett a kolléganője által megvásárolt és neki átadott étkezési jeggyel, ennek eredetiségét az alperes is elismerte. Az Alperesi szervezeti egység4 jelentése is azt a következtetést vonta le, hogy pontosan nem beazonosítható, hogy egyénenként mely személyek adtak le hamisított jegyet. [31] Kiemelte, hogy Munkatárs6 gyanúsítottal szemben indult eljárást a kerületi ügyészség a ügyszám számú határozatával megszüntette. Az ügyészségi határozat megállapításai jelen perben is relevánsak az azonos tényállás és hivatkozások okán. Mindezeken túl kiemelte, hogy még ha igazolt is lenne a 7 jegy másolt jellege akkor sem került bizonyításra, hogy ezek közül bármelyiket is maga adta volna le. Az ugyancsak hasonló tényállás és jogszabályi környezet mellett született Fővárosi Törvényszéki (10.K.702.032/2021/
  2. és Elsőfokú ügyszám2/2021/
  3. számú ítéletekre is hivatkozott jogi álláspontja alátámasztásául. Alperesi fellebbezési ellenkérelme [32] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte a perköltség és a csatlakozó fellebbezésben felperes által kifogásoltak vonatkozásában, egyben másodfokú perköltségigényt is előterjesztett. [33] Hangsúlyozta, hogy a felperes irreálisan magas perköltséget igényelt az elsőfokú eljárásban az elvégzett munka mennyiségéhez viszonyítottan, a jelen perrel azonos tárgyban összesen 6 per volt folyamatban, amelyekben jogi képviselőként egyaránt a felperest képviselő kamarai jogtanácsos járt el. Nem vitatva az ügy bonyolultságát azt hangsúlyozta, hogy a keresetek és a perbeli nyilatkozatok sok esetben megegyeztek, a ténylegesen elvégzett Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.029/2022/10 9 ügyvédi tevékenységet befolyásolta az, hogy mindegyik perben ugyanazt az alperesi iratanyagot kellett tanulmányozni. Helytelenül jelölte meg a felperes a pertárgy értékét is, amit az elsőfokú bíróság helyesen korrigált és rögzítette a Pp.
  4. §
(2)bekezdésének megfelelően, ehhez viszonyítottan helyesen határozta meg a perköltség összegét is, figyelemmel a vonatkozó IM rendeletre. [34] A munkáltató jogkör gyakorlását is megalapozatlanul kifogásolta a felperes. A Alperesi szervezeti egység
  1. ügyrendjének II. fejezet
  2. pontja egyértelműen rögzíti, hogy az igazgatóság a KR parancsnokának alárendeltségében működő szervezeti egység, és annak irányítója az igazgató, aki maga gyakorolja a munkáltatói jogkört. A Hszt. végrehajtásáról szóló 154/
  3. (VI. 19.) Korm.rendelet
  4. sz. melléklet I/
  5. pontja alapján az „igazgatósági” besorolás alá eső szervezeti egységeknél az állományilletékes parancsnoknak a szervezeti egység igazgatója minősül, a Alperesi szervezeti egység
  6. önálló állománytáblázattal rendelkező igazgatóság, így az azonnali hatályú megszüntetést helyesen hozta meg a hatáskörrel rendelkező igazgató. [35] A felperes által kifogásolt elírás körében is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az elírást jogszerűen módosíthatta az azonnali hatályú felmondás kapcsán. A felperes előtt világos volt, hogy az Alperesi szervezeti egység4 és a bíróság is mely napra vonatkozó étkezési jegyekkel kapcsolatosan hallgatja meg. A módosítás tilalmának jogszabályi alapját a felperes egyébként sem rögzítette a csatlakozó fellebbezésében. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [36] A felperes fellebbezése alapos, csatlakozó fellebbezése részben alapos, míg az alperes fellebbezése nem alapos. [37] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és érdemi döntésével – részben eltérő jogi indokolás mellett – egyetértett. [38] Megalapozottan kifogásolta a felperes a csatlakozó fellebbezésében a munkáltatói jogkör gyakorlására vonatkozó megállapításokat. [39] A Hszt.
  7. §
  8. pontja értelmében állományilletékes parancsnoknak minősül: a rendvédelmi szerv általános munkáltatói jogkört gyakorló azon hivatásos állományba tartozó elöljárója vagy nem hivatásos állományba tartozó munkahelyi vezetője, aki a rendvédelmi szerv olyan szervezeti egységét vezeti, amely önálló állománytáblázattal rendelkezik; az állományilletékes parancsnok gyakorolja mindazon munkáltatói jogokat, és teljesíti azokat a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.029/2022/10 10 kötelezettségeket, amelyeket e törvény vagy a végrehajtására kiadott kormányrendelet nem határoz meg más parancsnok vagy vezető részére. [40] A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  9. évi XLII. törvény végrehajtásáról szóló 154/
  10. (VI. 19.) Kormányrendelet
  11. számú melléklete tartalmazza a rendvédelmi szervek önálló állománytáblázattal rendelkező szervezeti egységeit és az állományilletékes parancsnokokat. Az I. állománytábla
  12. sorában található az önálló állománytáblázattal rendelkező szervezeti egységek között a Alperes1, melynek állományilletékes parancsnoka a Alperes1 parancsnoka, a
  13. sorban a Alperes1 Igazgatósága, melynek állományilletékes parancsnoka az igazgató. [41] Az irányadó jogszabályi rendelkezések szerint a Alperes1 Alperesi szervezeti egység
  14. önálló állománytáblázattal nem rendelkező szervezeti egység, így az igazgató sem állományilletékes parancsnok. Ennek következtében munkáltatói jogokat nem gyakorolhatott a felperes vonatkozásában a KR Alperesi szervezeti egység
  15. igazgatója. [42] A munkáltatói jogkör jogszerű gyakorlását nem alapozza meg a munkaszerződés azon kitétele sem, mely szerint a munkaszerződésben feltüntetésre került munkáltatói jogkör gyakorlójaként Munkáltatói jogkör gyakorlója1 rendőr ezredes, figyelemmel arra, hogy a munkaszerződés
  16. pontja nem tartalmazza, hogy a munkaviszony megszüntetése körében munkáltatói jogokat gyakorolhat. [43] A Alperes1 Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 1/
  17. (II. 6.) KRPK intézkedés a parancsnok jogkörébe utalja az alárendeltségébe tartozó szervezeti egységek, szervezeti elemek és személyek munkaokmányainak és dokumentumainak jóváhagyását. Az SZMSZ IV. fejezete tartalmazza a helyettesítés rendjét, mely szerint a
  18. pont a)-e) alpontjában meghatározott vezetők egyidejű akadályoztatása és tartós távolléte esetén, a helyettesítést a KR Alperesi szervezeti egység
  19. igazgató, illetve az ő távolléte esetén a KIG igazgató látja el. A Alperesi szervezeti egység
  20. igazgató és a KIG igazgató a helyettesítés során a parancsnok hatáskörébe tartozó fegyelmi és személyzeti jogkört nem gyakorolhat. [44] A Alperes1 Alperesi szervezeti egység
  21. igazgatójának 1/
  22. (III. 4.) KR Alperesi szervezeti egység
  23. intézkedése szól a Alperesi szervezeti egység
  24. Ügyrendjéről. A II. fejezet
  25. pontja szerint a Alperesi szervezeti egység
  26. a KR parancsnokának alárendeltségében működő szervezeti egység irányítását a Alperesi szervezeti egység
  27. igazgatója látja el. Az igazgató parancsnok-helyettes jogállású vezető a KR SZMSZ
  28. pontjában meghatározott feltételekkel a parancsnok helyettese. [45] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a belső szabályzat rendelkezése kizárólag arra vonatkozik, hogy az adott szervezeti egység irányítását a Alperesi szervezeti egység
  29. igazgatója látja el, ez azonban nem jogosítja fel a munkáltatói jogkör gyakorlására, Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.029/2022/10 11 figyelemmel arra, hogy a jogszabály rendelkezése alapján a munkáltatói jogok gyakorlásáról kizárólag a Hszt. és a végrehajtására kiadott kormányrendelet dönthet. Mindezekből következően az azonnali hatályú felmondást nem a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személy hozta. [46] Az Mt. 20.§
(1)bekezdése szerint a munkáltató képviseletében jognyilatkozat tételére a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult és a
(2)bekezdés értelmében a munkáltatói joggyakorlás rendjét - a jogszabályok keretei között - a munkáltató határozza meg. A
(3)bekezdés rögzíti, hogy ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított személy (szerv, testület) gyakorolta, eljárása érvénytelen, kivéve, ha a jogkör gyakorlója a jognyilatkozatot jóváhagyta. [47] A másodfokú bíróság rámutat, hogy ugyan a munkáltatói joggyakorlás rendjét a munkáltató határozza meg, ezt azonban kizárólag a jogszabályok keretei között teheti meg. Az irányadó jogszabályi rendelkezések, a Hszt. azonban egyértelműen meghatározza, hogyan történik a munkáltatói joggyakorlás rendje, amely jelen esetben nem felelt meg az előírt rendelkezéseknek. [48] Az azonnali hatályú felmondás a fentebb említett, munkaviszonyra vonatkozó szabályokba ütközik, így az Mt. 27. §
(1)bekezdése alapján - a 15. §
(3)bekezdésre is figyelemmel – semmis. Az Mt. 27.§
(3)bekezdése értelmében a semmis megállapodás érvénytelen, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító, munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz. Az Mt. 29. §
(5)bekezdése szerint a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén - a munkáltató saját jognyilatkozatának sikeres megtámadását kivéve - a 82-
  1. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. [49] Mindezek alapján az azonnali hatályú felmondás nem felelt meg az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek, ezért önmagában az érvénytelenség okán már a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit kell alkalmazni a perben. [50] Figyelemmel azonban arra, hogy az elsőfokú bíróság állást foglalt a csatlakozó fellebbezésben kifogásolt, a felmondás hatályosulását követő módosítás, és az alperesi fellebbezéssel érintett, az azonnali hatályú felmondás indokainak jogszerűsége körében, ezért azokat a másodfokú bíróság is vizsgálta. [51] Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jogviszony megszüntetésére a
  2. március 27-i események kapcsán került sor, és nyilvánvaló elírás szerepelt a megszüntető okiratban. A pert megelőző alperesi vizsgálat egyértelműen a
  3. március 27-i étkezési jegyek felhasználásával összefüggésben történt, ennek keretében foganatosította az alperes a felperes személyes meghallgatását, ez a jegyzőkönyvekből is Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.029/2022/10 12 beazonosítható. Ezért a felmondás indokolása az elírás ellenére is világos és a felperesnek egyértelműen tudnia kellett, hogy a március 27-i események miatt nem kívánta fenntartani a továbbiakban az alperes a munkaviszonyát. [52] Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a perben az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére nem tudta azt igazolni, hogy a felperes 2 db étkezési jegyet adott le
  4. március 27-én, és ebből az egyik hamisított volt. Munkatárs1 ellenőrzést végző alperesi munkavállaló azt ugyan megerősítette, hogy a hamis és az eredeti étkezési jegyeket meg tudta különböztetni a mintadarabok alapján (a hamis jegyek nem voltak perforáltak és fénymásoltnak látszódtak), azonban meghallgatásakor nem tudott konkrét személyneveket mondani arra, hogy ki adott le hamisított jegyet. Munkatárs1 azt is elmondta, hogy a jegyeket nem tudta külön zacskóba rakni, a két turnusban érkező öt munkavállaló 10 db jegyét egy zacskóba helyezte el, amelyben 10 db volt, de Munkatárs1 által elmondottak szerint az öt főből két fő 2-2 db jegyet, három fő pedig 7 db jegyet adott le, ami összesen 11 db-ot jelent. Főellenőr1 az ellenőrzést vezető személy tanúként maga is megerősítette, hogy a meghallgatott munkavállalók ellentmondásosan nyilatkoztak és a jelek arra mutattak, hogy a cselekmények nem lesznek bizonyíthatóak. Mindezek okán helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást az azonnali hatályú felmondás indoka, miszerint a felperes a jogszerű étkeztetés szabályait megszegte és hamisított étkezési jeggyel váltotta ki a napi ebédet a perbeli esetben. [53] Helytelenül hivatkozott az alperes arra a fellebbezésében, hogy önmagában már az a körülmény, hogy a felperes az ellenőrzéssel érintett cselekmény kapcsán gyanúba keveredett, bizalomvesztést eredményezett és emiatt okszerűen került megszüntetésre a jogviszony. A bizalomvesztés kapcsán kizárólag a felmondásban megjelölt indokok voltak vizsgálhatóak. Abban az alperes azt rögzítette, hogy a jogszerű étkeztetés szabályainak megszegésével egyben a rendvédelmi szerveknél elvárt viselkedési normákat is megsértette a felperes és mindezzel negatív hatást gyakorolt a szolgálati rendre és fegyelemre, amely magatartás bizalomvesztést eredményezett. A felmondás indokai az MK
  5. számú állásfoglalás értelmében nem bővíthetőek, a cselekménnyel való érintettség, a gyanúsításra történő hivatkozás, mint bizalomvesztést megalapozó körülmény a felmondásban nem szerepel, az alperes által a bizalomvesztés alapjául szolgáló felperesi magatartás pedig a fentebb kifejtettek szerint bizonyítást nem nyert, így a fellebbezés e körben sem volt megalapozott. [54] Tévesen állította az alperes a fellebbezésében a bizonyítási teher alakulását is. Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy az azonnali hatályú felmondásban megjelölt magatartás a hamisított étkezési jegyek felhasználását az alperesnek kellett bizonyítani, amely magatartásra alapítottan állította az alperes a bizalomvesztést. A magatartás tényszerű megvalósulása hiányában a bizalomvesztés értelemszerűen nem állhat fenn. Ezért az alperes által hivatkozott 3087/
  6. (V. 2.) AB határozat
  7. pontja jelen perbeli esetben nem releváns. Mindezek okán a bizonyítás eredményét az elsőfokú bíróság helytállóan értelmezte, és azokból helyes jogi következtetéseket vont le, ellentétben az alperesi fellebbezésben foglaltakkal. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.029/2022/10 13 [55] Részben volt alapos a felperes fellebbezése az elsőfokú perköltség vonatkozásában. A keresetlevélben a Pp.
  8. §
(1)bekezdése alapján a pertárgy értékét a felperesnek meg kellett jelölnie, ugyanakkor a pertárgy értékét a bíróság határozza meg, a perbeli esetben a Pp. 512. §
(2)bekezdése az irányadó. Mivel a felperes a jogviszony helyreállítását nem kérte, a per tárgya kizárólag pénzkövetelés volt, így a pertárgy értékét helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság a felperes által az alperessel szemben érvényesíteni kívánt 309.070 forintban. A Pp. 521. §
(1)bekezdése kizárólag azért írja elő a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye iránti perben az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés esetén a munkavállaló 12 havi távolléti díjának megfelelő összeg feltüntetését, mert ezen keretösszeget az igényérvényesítés nem haladhatja meg. Ettől függetlenül a pertárgy értékének meghatározására az 512. § rendelkezései az irányadóak, a perbeli esetben a
(2)bekezdésben előírtak. [56] A perköltség összegéről a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet alapján kell határoznia a bíróságnak. A felperes a másodlagos fellebbezési kérelmében a
  2. §
(6)bekezdésére helytállóan utalt, miszerint a munkadíj megállapítása során a munkadíj összegét a bíróság – különösen az ügy bonyolultsága esetén – a
(2)-
(5)bekezdésben meghatározott összegnél magasabb összegben is megállapíthatja. A felperes esetében a pertárgy értéke a fentebb kifejtettek szerint alacsony összegnek tekinthető, ugyanakkor a jogi képviselője még ha az azonos tárgyú perekben túlnyomórészt azonos tartalmú jognyilatkozatokat tett, a jelen perben megtartott 5 tárgyaláson jelen volt. Mindezeket figyelembevéve a másodfokú bíróság 50.000 forint összegben tartotta megalapozottnak a felperesnek az elsőfokú perképviselet ellátásával kapcsolatosan kifejtett jogi tevékenysége ellenértékét, és ezen összegre felemelte a perköltség összegét. [57] A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta az elsőfokú perköltség tekintetében, egyebekben – részben eltérő jogi indokolás mellett – helybenhagyta. Záró rendelkezések [58] A másodfokú bíróság a Pp.
  1. §-a alapján a nagyobb részt eredményesen fellebbező felperes perköltségének viselésére az eredménytelenül fellebbező alperest kötelezte. A másodfokú perköltség összegét a 32/
  2. (VIII. 22.) IM rendelet
  3. §
(5)bekezdése alapján – figyelemmel a 4. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakra is – állapította meg, értékelve, hogy a felperes 2 beadványt készített a másodfokú eljárásban. [59] A fellebbezésekkel vitatott követelések alapján [309.070 forint + (184.500 – 16.560 = 167.940)] az Itv. 46. §
(1)bekezdése szerint számított másodfokú eljárási illetéket az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti személyes illetékmentessége, és a felperes Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.029/2022/10 14 munkavállalói költségkedvezményre való jogosultsága folytán a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam viseli. [60] határozott. A másodfokú bíróság a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül Budapest,
  1. március
  2. dr. Orosz Andrea s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Szalai Beatrix s.k. előadó bíró dr. Laczó Adrienn Lilla bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.