A határozat elvi tartalma: Az árverési előleg visszautalása során felmerülő banki átutalási díj nem a végrehajtási eljárásban megtestesülő igényérvényesítéshez tapadó költség, hanem annak a költsége, hogy az árverező egy végrehajtás alá vont ingatlan tulajdonjogát kívánja megszerezni. Éppen ezért e költség előlegezésére és viselésére nem vonatkozhatnak a Vht.
- § rendelkezései. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.II.21.307/2024/
- A tanács tagjai: dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna a tanács elnöke dr. Darákné dr. Nagy Szilvia előadó bíró dr. Hajdu Edit bíró dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró dr. Osztovits András bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: dr. Kocsis István Zsolt ügyvéd (cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Juhász M. Gábor Ügyvédi Iroda (cím4; ügyintéző. dr. Juhász M. Gábor ügyvéd) A per tárgya: jogalap nélküli gazdagodás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Kúria II.Pfv.21.307/2024/9 2 Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 3.P.20.482/2023/
- A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 72.Pf.632.970/2024/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes részt vett az alperes által lebonyolított két árverésen. Az alperes a .... számú ügyben saját hatáskörben törölte a végrehajtási árverést, az árverési előlegből visszatartott a visszautalásánál 10.000 forintot. A ...... számú ügyben az alperes az árverés vége után kérés nélkül visszautalta a felperesnek a végrehajtási előleget, csökkentve annak összegét 10.000 forinttal. A kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme [2] A fizetési meghagyás elleni ellentmondás folytán perré alakult ügyben a felperes 20.000 forint tőke, és annak
- január
- napjától a kifizetésig járó törvényes kamata, valamint az eljárási költségek megfizetése iránt terjesztett elő keresetet. Állítása szerint az alperes jogosulatlanul vonta le a visszautalt árverési előlegből a visszautalási költségeket, követelése jogi alapjaként ezért a jogalap nélkül gazdagodásra hivatkozott. Kúria II.Pfv.21.307/2024/9 3 [3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, mivel a visszautalási költséget a bírósági végrehajtásról szóló
- évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 132/F. §
(4)bekezdésének megfelelően számolta el. Az első- és másodfokú határozat [4] Az elsőfokú bíróság keresetet alaposnak ítélte. [5] Az ügyre irányadó és alkalmazott jogszabályhelyek felhívásával (Vht. 132/F. §
(4)bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- §-a) a Vht. irányadó 132/F
(4)bekezdését úgy értelmezte, hogy a kérelem nélküli esetkörben a kérelemre való visszautalásra vonatkozó eljárás rendelkezése nem irányadó. A pontosvesszővel elválasztott két esetkör külön kezelendő, a rájuk vonatkozó eljárás külön értelmezendő, vagyis az árverező kérelmére az átutalási költségek levonásával kell visszautalni, míg kérelem hiányában – a levonásra vonatkozó részre utalás nélkül – a teljes árverési előleget vissza kell utalni. Az alperes és a felperes között jogalap nélküli vagyoni eltolódás áll fenn, amely megalapozza a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályok alkalmazását. [6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. [7] A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság jogértelmezésével. A Vht. 132/F. §
(4)bekezdésében ugyanis a normaszöveg mondatszerkezete a két eset között az árverési előleg visszautalási költségére nézve nem tesz különbséget, a rendelkezés az utalás határidejére nézve differenciál. A jogszabályi rendelkezésből tehát nem vezethető le, hogy a visszautalás költsége csak abban az esetben terhelné az árverezőt, ha külön kéri vissza az előleget. A normaszöveg helyes értelmezésben az alperes - a kérelem függvényében - az árverezési előleg átutalási költséggel csökkentett részének visszautalásáról vagy három munkanapon belül vagy az árverés befejezése után köteles gondoskodni. A másodfokú bíróság a normaszöveg értelmezése során figyelemmel volt a Vht. 34. §
(1)bekezdésére, a Vht. Nagykommentárnak (szerkesztette: Lukács Tamás, Matonovics Bernadett, Schadl György) a Vht. 132/F. §
(4)bekezdéséhez fűzött magyarázatára, valamint az Alaptörvény 28. cikkében megfogalmazott józan észnek, közjónak megfelelő erkölcsös és gazdaságos jogszabály értelmezésre. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet. Megsértett jogszabályhelyként hivatkozott a – helyesen - Vht. 132/F. §
(4)bekezdésére, a 34. §
(1)bekezdésére, a bírósági végrehajtási Kúria II.Pfv.21.307/2024/9 4 ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet 47. §
(1)bekezdésére, valamint a Ptk. 6:579. §
(1)bekezdésére. [9] A másodfokú bíróság – ellentétben az elsőfokú bírósággal - tévesen értelmezte a Vht. 132/F. §
(4)bekezdését. Az indokolásban hivatkozott kommentárban kifejtett álláspont pedig nem írhatja felül a jogszabály szövegét. [10] Érvelése szerint az értelmezendő feltételes tagmondatban van bele foglalva az átutalás költségének levonása, így a fennmaradó esetekre, a másik tagmondatra az nyilvánvalóan nem vonatkozhat. Ha nem ez lenne a jogszabály értelme, akkor nem lenne az első feltételes tagmondatban a költségfelszámítás, hanem külön általános normaszövegben fogalmazza meg a jogalkotó. A másodfokú bíróság szembe helyezkedett az IM állásfoglalással és a normaszöveg nyelvtani értelmezésével. A jogszabály tartalmilag azt jelenti, hogy ne az adós fizesse meg az árverező meggondolatlan magatartása miatt a visszautalással járó költséget. Ebben az esetben a végrehajtó egy speciális szolgáltatást teljesített, amiért az árverezőnek díjat kell fizetnie. Hibás a másodfokú bíróság azon értelmezése is, hogy az árverező érdekében történik az árverés, hiszen az egész eljárás a végrehajtást kérő kérelmére indult, az adóstól beszedni kívánt tartozás miatt. Abban az esetben, ha a végrehajtó saját hatáskörében törölte az árverést, akkor teljesen értelmetlen a másodfokú bíróság indokolása, mert árverés nem valósult meg, ezért az árverező jogosult a teljes ideiglenesen átadott összegre. [11] A jogerős ítélet mindezek alapján sérti a Vht. 34. §
(1)bekezdését, mert a kérdéses végrehajtási eljárásokban nem az adós fizette a hivatkozott végrehajtási költséget, sérti az 1/2002. (I. 17.) IM rendelet 47. §
(1)bekezdését, mert az alperes nem teljesítette teljes mértékben a kifizetést az előfeltétel bekövetkezte után. A végrehajtási eljárásokban az alperes jogosulatlanul kérte a felperestől azt a díjat, amelynek megfizetésére az adós kötelezett, így a Ptk. 6:579. §
(1)bekezdésének megsértésével jutott vagyoni előnyhöz. [12] kérte. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását [13] A másodfokú bíróság helyesen értelmezte a Vht. 132/F. §
(4)bekezdését összhangban az Alaptörvény
- cikkével és a Vht.
- §
(1)bekezdésével. Kifejezetten méltánytalan lenne az adósra, ha az elsőfokú bíróság által elfogadott jogértelmezés honosodna meg, mert ebben az esetben alkalmanként 100.00-160.000 forinttal nőne az adósságuk csak azért, mert az ingatlanukra többen licitáltak és a banki átutalási költségeket is arra terhelik rá, akit éppen ki fognak lakoltatni. [14] Az alperesi irodánál semmilyen vagyoni előny, kimutatható gazdagodás nem realizálódott [Ptk. 6:579. §
(2)bekezdés]. Az árverési előleg átutalása önmagában tehát nem eredményezett az alperesnél gazdagodást, hiszen ez egy elszámolási kötelezettséggel átvett összeg volt, a visszautalásnál pedig egyidejűleg került levonásra a banki tranzakciós költség. Az alperes esetén gazdagodás nem történt, a tranzakciós költségtől pedig nem felróható módon, hanem szükségszerűen esett el. Kúria II.Pfv.21.307/2024/9 5 A Kúria döntése és jogi indokai [15] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. [16] A Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül [Pp. 413. §
(1)bekezdése, Pp. 423. §
(1)bekezdése]. [17] A Kúria a Pp. 409. §
(2)bekezdés a) pontjának első fordulata és 409. §
(2)bekezdés b) pontjának második fordulata alapján a joggyakorlat egysége biztosításának szükségessége, illetve a felvetett jogkérdés különleges társadalmi jelentőségére tekintettel engedélyezte a felülvizsgálatot. [18] A Kúriának a perben abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az árverési előleg visszautalási költsége a Vht. 132/F. §
(4)bekezdés második tagmondatában foglalt esetben kit terhel. [19] A Kúria elfogadta a jogerős ítélet jogértelmezését, az ott kifejtett helyes érvelést nem ismétli meg. [20] A Vht. 132/F. §
(4)bekezdése az árverési előleg visszautalási költsége szempontjából nem tesz különbséget a két eset között, hanem csak az utalás határidejére nézve különíti el a két esetet. Mind a kérelemre mind a kérelem hiányában visszautalt árverési előleg átutalási költsége az árverezőt terheli. [21] Helyesen utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy az árverési előleg visszautalási költsége az árverező olyan saját érdekkörében felmerült költség, ami nem sorolható a Vht. 34. §
(1)bekezdésében írt általános adósi költségek közé. A Vht. 34. §
(1)bekezdésében foglalt végrehajtás során felmerült költség az igény érvényesítéséhez tapadó költség. Amennyiben a végrehajtás során az adós ingatlanát árverés útján értékesítik, akár a végrehajtást kérő, akár a végrehajtásban félként nem szereplő harmadik személyek azzal a céllal árvereznek, hogy az ingatlan tulajdonjogát megszerezhessék. Az ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez szükséges az árverési előleg átutalása. Az árverési előleg visszautalása során felmerülő banki átutalási díj nem a végrehajtási eljárásban megtestesülő igényérvényesítéshez tapadó költség, hanem annak a költsége, hogy az árverező egy végrehajtás alá vont ingatlan tulajdonjogát kívánja megszerezni. Ez a költség nem a végrehajtási eljárás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával felmerülő, hanem az ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez kapcsolódó költség. Éppen ezért a költség előlegezésére és viselésére sem vonatkozhatnak a Vht. 34. §-nak a rendelkezései. Kúria II.Pfv.21.307/2024/9 6 [22] Az átutalási díj pedig banki tranzakciós költség, így fel sem merülhet, hogy az a végrehajtónál jogalap nélküli gazdagodásként (vagyoni előnyként) jelentkezhetne [Ptk. 6:579. §
(2)bekezdés]. [23] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX törvény (a továbbiakban: Pp.) 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [24] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 82. §
(1)
(2)bekezdése és a 83. §
(1)bekezdése alapján a költségeit maga köteles viselni (felülvizsgálati eljárási illeték és ügyvédi munkadíj), valamint őt kellett kötelezni a felülvizsgálati ellenkérelmet előterjesztő alperes ügyvédi képviselettel felmerült felszámított felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. A Kúria ennek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségekről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján 100.000 forint + áfa összegben határozta meg. [25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 405. §
(1)bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján. [26] Az ítélet ellen a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Elvi tartalom Az árverési előleg visszautalása során felmerülő banki átutalási díj nem a végrehajtási eljárásban megtestesülő igényérvényesítéshez tapadó költség, hanem annak a költsége, hogy az árverező egy végrehajtás alá vont ingatlan tulajdonjogát kívánja megszerezni. Záró rész Budapest,
- szeptember
- dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, dr. Darákné dr. Nagy Szilvia s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró, dr. Osztovits András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Kúria II.Pfv.21.307/2024/9 tisztviselő 7