← Magyarország

Kf.700344/2023/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Kf.700.344/2023/

  1. felperes (felperes címe) felperes képviselője (felperesi képviselő; felperesi képviselő címe) alperes (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: alperes képviselője A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogviszonyból származó közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Budapest Környéki Törvényszék 14.K.701.170/2022/
  3. számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.344/2023/
  4. 2 A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a
  5. március
  6. napjától
  7. február
  8. napjáig terjedő időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) az alperes hivatásos állományú tagjaként a városi Rendőrkapitányság állományban, község működési körzetben körzeti megbízotti beosztásban teljesített szolgálatot. A perbeli időszakban rendszeresen a működési körzetén kívül járőri, járőrszolgálati és egyéb (átkísérési, kísérőőri, rendezvénybiztosítási) szolgálati feladatokat is ellátott ellentételezés nélkül, az emiatt benyújtott szolgálati panaszát az alperes vezetője elutasította. A felperes keresete, az alperes védirata [2] A felperes keresetében a perbeli időszakra 1.043.568 forint megbízási díj, és annak
  9. szeptember
  10. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  11. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  12. §

(1)bekezdés a)-c) pontjaira,
(5)bekezdésére, a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  1. (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat), a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
  2. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet), a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
  3. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőr Szabályzat), a Rendőrség Fogdaszolgálati Szabályzatáról szóló 3/
  4. (II. 20.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Fogdaszolgálati Szabályzat) egyes rendelkezéseire alapította. A megbízási díj havi mértékét a rendvédelmoi illetményalap 75 %-ában határozta meg. [3] Az alperes védiratában – a követelés jogalapját és összegszerűségét vitatva – a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság ítéletében a kereseti kérelem szerinti – késedelmi kamattal növelt –1.043.568 forint megbízási díj megfizetésére kötelezte az alperest. Döntését a Hszt.
  5. §
  6. pontjában,
  7. §
(1)-
(6)bekezdéseiben, a BM rendelet
  1. számú mellékletében, a KMB Szabályzat 2.,
  2. d), 15., 20-22., 24-25.,
  3. és
  4. pontjaiban, valamint a Járőr Szabályzat 45., 10., 60-
  5. pontjaiban foglaltakra alapította. Elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a perbeli időszakban a felperes munkavégzésének tartalmát mely feladatok tették ki, illetőleg azok a beosztásához tartozónak minősülnek-e. Rámutatott, hogy a munkakör és munkaköri leírás kijelöli azoknak a feladatoknak a körét, amelyeket a hivatásos állomány tagja külön utasítás nélkül is köteles ellátni. A KMB Szabályzat kógens módon meghatározza az ellátandó feladatok körét, amelyhez a munkáltatónak igazodnia kell a munkaköri leírás elkészítésekor. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.344/2023/
  6. 3 A Kúria irányadó határozatai alapján a felperest akkor illeti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezése szerinti beosztásához kapcsolódó feladatkört lát el többletfeladatként. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az többletfeladatként értékelhető és külön ellentételezésre, megbízási díjra jogosít. A KMB Szabályzat és a Járőr Szabályzat egyes rendelkezéseit összevetve kiemelte, hogy a körzeti megbízott és a járőr feladatai elválnak egymástól, még akkor is, ha egyes részfeladatok tekintetében átfedés tapasztalható. A körzeti megbízott beosztása nem foglalja magába a járőri beosztást. A KMB Szabályzat
  7. pontja alapján a körzeti megbízottnak a szolgálatteljesítési ideje legalább 70%-ában közterületi tevékenységet kell ellátnia, azonban az a járőrfeladat ellátását nem teszi a körzeti megbízott feladatává. A felperes kimutatására és az alperes által csatolt a Tevékenység-irányítási Központ (a továbbiakban: TIK) általi küldésekre figyelemmel megállapította, hogy a felperes a KMB Szabályzat
  8. pontjában foglaltakkal szemben a működési körzetén kívül, a rendőrkapitányság teljes illetékességi területén rendszeresen ellátott a beosztásába nem tartozó járőri feladatokat. Kiemelte, hogy a KMB Szabályzat
  9. a) pontja értelmében az átkísérés kísérőőri beosztáshoz tartozó feladat, amely a körzeti megbízott részére tiltott tevékenység. Rámutatott, hogy az alperes a KMB Szabályzat
  10. pontjában előírt, az eseti jellegű elvonás feltételeit – a fokozott ellenőrzésekkel, a veszélyhelyzettel, a különleges jogrenddel és a TIK küldésekkel összefüggésben – nem tudta bizonyítani. Az irányadó ítélkezési gyakorlatra utalással megállapította, hogy az ellátott feladatok a felperes szolgálati beosztásához nem tartozó többletfeladatoknak minősülnek, amelyek ellátásáért a felperes részére a Hszt.
  11. §
(1)bekezdés c) pontja alapján megbízási díj jár. [5] A megbízási díj havi összegét a kereseti kérelemnek megfelelően, a rendvédelmi illetményalap 75%-ában határozta meg, azt a folyamatosan ellátott és tényállásban részletezett többlettevékenységre tekintettel a felperes által a munkaidő jelentős részében végzett többletfeladatokkal arányban állónak találta. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] Az alperes fellebbezésében – a védiratban foglalt jogi álláspontját fenntartva – az elsőfokú ítélet megváltoztatását és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj 50%-os mértékre történő mérséklését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helytelen következtetéseket vont le, a jogszabályokat tévesen alkalmazta. Az elsőfokú ítélet sérti a Hszt. 71. §
(1)-
(6)bekezdéseit, a KMB Szabályzat rendelkezéseit (különösen annak 21. pontját), továbbá az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv tevékenység-irányítási központjai, egyes rendőri szervek ügyeletei, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/2013. (XII. 21.) ORFK utasítás (a továbbiakban: TIK utasítás) rendelkezéseit. A felperes közterületen, a saját és a körzeti megbízotti csoport (a továbbiakban: KMB Csoport) működési körzetében, a beosztásához tartozó feladatokat látta el; a TIK küldéseket működési körzetén kívül a TIK utasítás 24. és 46/A. pontjaiban foglaltak, valamint a KMB Szabályzat 21.
  1. c)és
  2. d)pontjai alapján a különleges jogrend (veszélyhelyzet) idején, valamint a késedelmet nem tűrő rendőri intézkedésekhez kapcsolódóan végezte; elvonása eseti jellegű volt. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság téves következtetést vont le, amikor azt rögzítette, hogy a TIK küldések végrehajtása a járőrök feladata; nem indokolta azon megállapítását, miszerint a felperes rendszeresen, nem eseti jelleggel a munkaidejének jelentős részében járőr feladatokat hajtott végre, illetve olyan feladatok ellátására kötelezték, amelyek a működési Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.344/2023/4. 4 körzetén kívül estek. Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet az eseti jelleg és a rendszeresség elhatárolásáról indokolást, valamint a rendszeresség alátámasztására konkrétumokat nem tartalmaz. A megítélt megbízási díj összegét eltúlzottnak tartotta, azt a kereset jogalapjának fennállta esetén a rendvédelmi illetményalap 50%-os mértékével találta arányban állónak. [7] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy alperes fellebbezésében vonatkozó jogszabálysértés megjelölt ugyan, azonban a bíróság ténymegállapításait, értékelését és a megbízási díj mérséklése iránti kérelmét konkrét jogszabálysértésre hivatkozással nem támadta. Álláspontja szerint az alperes fellebbezésében nem adott elő olyan körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság nem vizsgált, és amellyel kapcsolatban nem fejtette ki eltérő jogi álláspontját. A TIK küldések a munkaköri leírások, körzetleírások alapján járőrfeladatnak és az általa ellátott többletfeladatnak minősülnek. A csatolt kimutatások adatai alapján megállapítható, hogy a járőr- és egyéb szolgálatai során TIK küldéseknek tett eleget, amelyek rendszeresek, nem eseti jellegűek voltak, az átkísérések esetében tiltottak is. Kiemelte, hogy a körzeti megbízotti és a járőrfeladatok elválnak egymástól és a munkáltató csak egy adott beosztáson belül határozhatja meg a munkaköri feladatokat. E két beosztás feladatait normális esetben párhuzamosan hajtják végre, tehát a körzeti megbízott és a járőr is szolgálatban van egyidejűleg azonos illetékességi területen. Feltételezve, hogy a két beosztásnak van egy szűkebb metszete, akkor is megállapítható, hogy pertárgyi szolgálatai – mivel nemcsak a saját és a KMB Csoport működési körzetére szorítkoztak –, azon túlmutatnak. Hivatkozott arra, hogy az e tárgykörben általa képviselt jogértelmezést a Kúria is osztotta. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [8] A fellebbezés nem alapos. [9] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában a döntése indokait részletesen kifejtette, amelyekkel a másodfokú bíróság egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [10] Az alperes fellebbezésében az indokolás hiányosságát is kiemelve az elsőfokú ítélet anyagi jogi megállapításainak felülvizsgálatát kérte. E körben az ítélőtábla előrebocsátja, hogy az alperes érvelését az általa vitatott egyes rendelkezések kapcsán a KMB Csoport kontextusában munkálta ki, ugyanakkor e hivatkozásai az erre vonatkozó tényállásban megjelenített peradat és elsőfokú ítéleti megállapítás hiányában, melyek elmaradását az alperes egyébként nem vitatta, a másodfokú bíróság általi felülbírálat keretein túlmutatnak, azokat teljes körűen figyelmen kívül kellett hagyni. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.344/2023/4. 5 [11] Az alperes a Hszt. 71. §
(1)-
(6)bekezdéseinek, a KMB Szabályzat
  1. pontjának, valamint a KMB Szabályzat egyéb és a TIK utasításban foglalt rendelkezések téves alkalmazására általános hivatkozással – a megsértett jogszabályhely pontos megjelölése nélkül – részletesen érvelt az elsőfokú ítélet jogszabálysértő jellegének altámasztására. A másodfokú bíróság az alperes ilyen irányú érvelésére az alábbi indokolást adja: [12] A fellebbezés elbírálása során annak van jelentősége, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott határozatot a Kp.
  2. §
(1)bekezdésének megfelelően a fellebbezés keretei között, az abban felhozott indokok alapulvételével vizsgálhatja felül. A Kp. 99. §
(1)bekezdése, 100. §
(2)bekezdés b) pontja és 104. §
(1)bekezdése alapján a közigazgatási bírósági eljárásban a fellebbezési kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen bírósági döntést kér. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén a másodfokú bíróság nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a fellebbezési kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a fellebbezési eljárás tartalmi és perjogi kereteit (Kf.VII.39.673/2020/7.). A pontos jogszabályhely megjelölése, ekként a felülbírálat kereteinek meghatározása a fellebbező fél kötelezettsége. A Kp. 2. §
(2)bekezdésében foglalt tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárás követelményéből sem vezethető le a bíróság olyan kötelezettsége, hogy a támadott határozat jogszerűségéről pusztán a fellebbezésben előadott indokok alapján a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely fél által történő megjelölése hiányában döntsön (Kpkf.X.38.049/2019/2.). Nem a bíróság feladata annak kitalálása, hogy a fellebbező fél mit sérelmez, mit kíván megfellebbezni és milyen okból. (Kpkf.VI.39.905/2021/2.). [13] Magyarország Alaptörvénye T. cikk
(2)bekezdése taxatíve rögzíti mely normák minősülnek jogszabálynak; ekként jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. [14] Az alperes fellebbezésében az általa állított anyagi jogszabálysértéseket a jogszabályhely pontos megjelölésével részben határolta be. Az általa hivatkozott ORFK utasítások (KMB Szabályzat, TIK utasítás) nem minősülnek az Alaptörvényben rögzített jogszabályoknak. Az ORFK utasítás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 1. §
(1)bekezdése és a 23. §
(4)bekezdése alapján nem jogszabály, hanem közjogi szervezetszabályozó eszköz, ahogyan ezt a Kúria több korábbi határozatában (Kf.VII.45.188/2021/2; Kf.VII.39.052/2021/4; Kf.VII.39.890/2021/4; Kf.VII.40.247/2021/4.) kifejtette. Így a másodfokú bíróság a fellebbezésben állított indokolási hiányosságokkal Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.344/2023/
  1. 6 kapcsolatos, valamint a felperes beosztásához nem tartozó feladatokkal összefüggésben tett ítéleti megállapításokat támadó érvelést érdemben nem vizsgálhatta. [15] Az alperes – a KMB Szabályzat
  2. pontját kivéve – azt sem fejtette ki pontos jogszabályhely megjelölése mellett, hogy az elsőfokú ítélet mely okból és mennyiben sértette meg a KMB Szabályzat és a TIK utasítás rendelkezéseit, így a másodfokú bíróság e körben a vizsgálatot a jelen ítéletben írt tartalmi érvelés hiányára figyelemmel sem tudta lefolytatni és e körben a fellebbezést elbírálni. [16] A perbeli esetben a fellebbezésben az elsőfokú bíróság által megsértettként megjelölt egyetlen jogszabályhely a Hszt.
  3. §
(1)-
(6)bekezdései, a másodfokú vizsgálat csak e jogszabályi rendelkezésekre terjedhetett ki. [17] Nem volt vitatott, hogy a körzeti megbízott és a járőr két külön beosztást jelent. A Kúria a körzeti megbízott által működési körzetén kívül végzett járőri feladatokkal összefüggésben több határozatában kimondta, hogy amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át rendszeresen a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, a járőrfeladatokat a saját és a KMB Csoport működési körzetén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül és annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). Az elsőfokú bíróság ezzel egyezően helytállóan mutatott rá, hogy a KMB Szabályzat egyértelműen meghatározza, hogy a körzeti megbízott járőrfeladatokat milyen szűkítésekkel hajthat végre, vagyis csak járőrvezetői feladatot láthat el a szolgálat végrehajtására beosztott járőrrel közösen, a körzeti megbízotti körzetén belül. Ebből az következik, hogy amennyiben ettől eltérően teljesíti a járőri feladatokat, ellentételezésre jogosult. Az pedig, hogy az ellátott többletfeladatok mennyisége miként alakul, nem a helyettesítési díjra való jogosultság, hanem annak mértéke megítélésénél vehető figyelembe. [18] A felperes által ellátott feladatokkal kapcsolatosan az elsőfokú bíróság az alábbiak szerint helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a körzeti megbízotti működési körzetén kívüli járőri, járőrszolgálati és egyéb feladatok ellátása a beosztásához képest olyan többletfeladat-ellátást jelentettek, amely alapján a felperes megbízási díjra vált jogosulttá, illetőleg egyes feladatok a KMB Szabályzat 25. pont
  1. a)alpontjába ütköztek. [19] Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a felperes járőrfeladatokat a saját körzeti megbízotti működési körzetén kívül nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen látta el, amelyre nem adott alapot a KMB Szabályzat 24. pontja, valamint 21.
  2. c)alpontja, mert ezek a feladatok nem a felperes kinevezés szerinti beosztásához tartoznak. A 21.
  3. d)alpont vonatkozásában az alperes a fellebbezésében előadott azon állítását, miszerint a TIK küldésekre késedelmet nem tűrő rendőri intézkedések miatt került sor, semmivel nem támasztotta alá, ezért azt a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta. A munkáltató az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.344/2023/4. 7 ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni, ez a felperes esetében a körzeti megbízotti beosztás volt. A következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását; erre a Kúria egységesen és következetesen már több határozatában rámutatott (Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). [20] Az alperes megalapozatlanul hivatkozott arra is, hogy a különleges jogrend időszakában a körzeti megbízott saját működési körzetén kívüli járőri tevékenysége a megbízási díjra nem ad alapot. A Kúria e tekintetben kialakított gyakorlatát az ítélőtábla is irányadónak tekintette (Kf.VII.45.184/2021/4., Kf.VII.45.176/2021/4.). Az ítélőtábla hangsúlyozza, önmagában az a körülmény, hogy valamely időpontban és területre vonatkozóan különleges jogrend van kihirdetve, nem lehet kellő indoka annak, hogy a körzeti megbízottat egyébként azzal össze nem függő feladatra igénybe vegyék. A felperest a peresített időszakban rendszeresen, nem eseti jelleggel osztották be a saját működési körzetén kívül járőri feladatokra, ezért a működési körzeten kívüli járőri tevékenysége a különleges jogrend időszakában is megbízási díjra jogosította. [21] A Kúria korábbi döntéseiben (Kf.VII.39.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) kimondta, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört látott el többletfeladatként. Amennyiben nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz a rendszeresen végzett további tevékenység, az többletfeladatként értékelendő. A rendvédelmi szerveknél, így az alperesnél ellátandó beosztások kógensek, azok besorolása jogilag rendezett; ugyanígy azt is, hogy a felperes által felsorolt, a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem a felperes kinevezése szerinti beosztásához tartozóak voltak. [22] A Kúria következetes gyakorlata szerint a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat, ugyanakkor az ilyen jellegű feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül (Kf.VII.39.525/2021/3.). [23] Mindezekre tekintettel az előfokú bíróság a feltárt tényállás alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes, rendszeresen visszatérően jelentkező, a beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek a megbízási díjra való jogosultságát – a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alapján – megalapozták. [24] Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért a megbízási díjat a bíróság mérlegelési Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.344/2023/
  1. 8 jogkörében határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75%-ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. Amennyiben az alperes az elsőfokú bíróság ítéleti mérlegelését nem tartotta megfelelőnek, fellebbezésében – eljárásjogi szabálysértésre hivatkozással – be kellett volna mutatnia, hogy az ítélet ezen álláspontja (az összegszerűségi meghatározás), milyen konkrét érvek és igazolt tények alapján minősül jogszerűtlennek. Azt kellett volna kimunkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, melyek azok az elemek, körülmények, amelyeket nem vett figyelembe és amelyek – az értékelt körülmények figyelembevételével – más összegszerűségi eredményre vezettek volna. Mindezek hiányában a jogsértés tényének (a fellebbezésben felhívott jogszabályi rendelkezésből beazonosíthatóan a megbízási díj aránytalan mértékének) alperes általi kategorikus, általános tartalmú állítása az elsőfokú bíróság ítéletét (mérlegelését) jogszerűtlenné nem tehette. [25] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
  2. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [26] A pervesztes alperes a Kp. 99. §
(3)bekezdése által felhívott
  1. §-a alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §
(1)-
(2)bekezdéseire és 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontjára és 3. §
(5)bekezdésére figyelemmel, a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó és a jogi képviselő által kifejtett érdemi munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [27] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illetéket a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 102. §
(1),
(6)bekezdéseire figyelemmel az állam viseli. [28] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.
  1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [29] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.344/2023/
  1. 9 Budapest,
  2. október
  3. dr. Kecskés Zsófia s.k. dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia s.k. dr. Bíró Péter s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.