Bf.35/2021/14 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés) és testi sértés bűntettének kísérletében (Btk.164.§

(3)bekezdés). Ezért őt – halmazati büntetésül – 11 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Elrendelte a Veszprémi Járásbíróság 11.B.164/2015/

1. számú ítéletével kiszabott 1 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztés utólagos végrehajtását. Rendelkezett a bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében élt fellebbezéssel, kérve a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának csökkentését. Az ügyész a tárgyaláson tudomásul vette az ítéletet. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.90/2020/7-I. számú átiratában a védelmi fellebbezést nem találta alaposnak. Utalt rá, hogy a felülbírálat terjedelme a Be.
2. §

(3)bekezdése alapján korlátozott. Kifejtette, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárás lefolytatása során eljárási szabálysértést nem vétett, az általa megállapított tényállás megalapozott. A terhelt bűnösségére vonatkozó következtetés és a cselekmények minősítése helytálló. [4] Álláspontja szerint a középmérték közelében kiszabott szabadságvesztés büntetés arányban áll a bűncselekmények jelentős tárgyi súlyával és a terhelt társadalomra veszélyességével. A törvényszék helytállóan tárta fel a súlyosító körülményeket; rámutatott azonban arra, hogy az enyhítő tényezők közül az időmúlás – a súlyosabb bűncselekmény büntetési tételére (elévülési idejére) figyelemmel – nem tekinthető jelentősnek. Az elkövető és a sértett hosszú időn át tartó és egyre komolyabb bántalmazásokkal terhelt viszonyára, Győri Ítélőtábla II.Bf.35/2021/14/2 2 valamint a súlyosító körülmények nagyobb nyomatékára figyelemmel az alkalmazott szankciót nem találta enyhíthetőnek. [5] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy az ítélőtábla a fellebbezéssel támadott ítéletet a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján hagyja helyben. [6] Terhelt1 vádlott meghatalmazott védője fellebbezése írásbeli indokolásában fenntartotta a kiszabott büntetés enyhítéséért bejelentett fellebbezését. [7] A fellebbezés indokaként kifejtette, hogy az elsőfokon kiszabott 11 év szabadságvesztés – a szakértői véleményekre tekintettel is – méltánytalan és eltúlzott olyan kísérleti szakban megrekedő bűncselekmények esetében, ahol a testi sértések gyógytartama – mind az emberölés bűntettének kísérlete, mind a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete esetén – 8 napon belüli. [8] Kiemelte, hogy a sértett rövid gyógytartamú sérülései a gyenge fizikumú (182 cm magas, 68 kg testtömegű), a hosszú ideje folytatott nagymértékű alkoholfogyasztástól legyengült szervezetű és testi erejű vádlottnak a kis-közepes erővel kifejtett szúrásaitól keletkeztek. A bűncselekmény elkövetését – közvetlenül – követően a vádlott által önmagának okozott sérülések gyógytartama ellenben sokkal hosszabb, azok ténylegesen életveszélyesek, olyannyira, hogy életét a Kórházban kellett életmentő műtéttel megmenteni. [9] Álláspontja szerint Terhelt1 vádlott nem akarta a feleségét ténylegesen megölni, azonban önmagát igen, amit a megbánás kifejezésének kell tekinteni. [10] A védő támadta a

1. tényállási pontban taglalt cselekmény emberölés kísérletének történő minősítését is, tekintettel arra, hogy a szúrás kis-közepes erejű volt. Ezt a minősítést azonban az elsőfokú bíróság a vádlott valódi szándékának tényleges vizsgálata nélkül állapította meg, túlzott jelentőséget tulajdonítva a vádlottnak a sértett irányába elhangzó, „Most megdöglesz!” kijelentésének. Kiemelte, hogy nem szabad elmenni azon tény mellett, hogy amikor a vádlott saját magát – tényleges öngyilkossági szándékkal – sebesítette meg, annak foganatja is volt, abba majdnem belehalt és életét kizárólag a gyors orvosi beavatkozás (életmentő műtét) mentette meg. [11] Mindezekre és a további enyhítő körülményekre, így a tetemes időmúlásra és a sértetti megbocsátásra tekintettel a kiszabott büntetés jelentős mérséklését kérte, a
2. tényállási pontban megállapított cselekmény eltérő minősítésének megállapítása mellett. [12] A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a vádlott védője perbeszédében az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezést az írásban foglaltak szerint fenntartotta. Álláspontja szerint eltúlzott a kiszabott szankció, mivel a gyenge fizikumúnak mondható vádlott kis-közepes erőbehatásaitól keletkeztek a sértett rövid gyógytartamú sérülései, a vádlott által saját magának okozott sérülések pedig sokkal súlyosabbak voltak. Ha valóban meg akarta volna ölni a feleségét, akkor az okozott sérülés is jóval súlyosabb lett volna, védencének azonban nem volt ölési szándéka, valamint a felesége is megbocsátott neki. [13] Erre tekintettel indítványozta, hogy az ítélőtábla a
3. tényállási pont (az emberölés bűntettének kísérlete) alól mentse fel védencét és a maradvány-cselekményben, azaz súlyos testi sértés bűntette kísérletében állapítsa meg a bűnösségét, egyebekben a kiszabott szankciót enyhítse. [14] Az ügyész perbeszédében az írásban benyújtott indítványának fenntartása mellett a védelmi fellebbezést alaptalannak ítélte, álláspontja szerint a minősítés mindkét Győri Ítélőtábla II.Bf.35/2021/14/2 3 bűncselekmény vonatkozásában helytálló. Kifejtette, hogy a sértettnek okozott sérülések súlyossága pusztán a véletlenen múlt és nem a vádlott szándékán. Hangsúlyozta, hogy nem egy előzmény nélküli esetről van szó és nemcsak egy szúrásról, hanem előzőleg fojtogatás is történt. A vádlott emberölésre irányuló szándékkal cselekedett. Az öngyilkossági kísérlet pusztán a megbánását jelenti. [15] Kiemelte, hogy az időmúlást nem tartja jelentős súllyal értékelendőnek. [16] Az átiratában foglaltakat megismételve indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [17] Terhelt1 vádlott az utolsó szó jogán nyilatkozatot nem tett. [18] A másodfokú bíróság a védelem és a vádlott által az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett jogorvoslati kérelemre figyelemmel a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet – a Be. 583.§

(3)bekezdés a) pontjára tekintettel – a Be. 590.§

(3)és

(5)bekezdései alkalmazásával – nyilvános ülés keretében eljárva – felülbírálta. A másodfokú bíróság a korlátozott felülbírálat során a fellebbezéseket nem találta megalapozottnak. [19] E körben a másodfokú bíróság az ítéletnek a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetőleg részeit bírálta felül, ezen túlmenően a támadott határozat fellebbezéssel nem érintett részére nézve is felülbírálta az elsőfokú bírósági eljárást, a Be. 607.§

(1)bekezdésében, továbbá a 608.§

(1)bekezdésében foglaltakkal összefüggésben az eljárási szabályok megtartását, a bűncselekmények minősítésére vonatkozó, továbbá a jogkövetkezmény alkalmazásával kapcsolatos rendelkezéseket. [20] A megalapozottságában a fellebbviteli eljárásban nem vizsgálható ítéleti tényállást a törvényszék a váddal egyezően állapította meg, a terhelt felmentésére vagy vele szemben az eljárás megszüntetésére nem volt ok, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezés sem volt felülbírálható, a cselekmény jogi minősítése pedig a büntető anyagi jog szabályainak megfelelő. [21] A felülbírálat során megállapítható volt az is, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, ennek során a Be. 607.§

(1)bekezdésében és 608.§

(1)bekezdésében meghatározott, a hatályon kívül helyezést megalapozó eljárási hibát nem vétett, okszerűen foglalt állást a terhelt büntetőjogi felelőssége tárgyában, és az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette a vádlott terhére rótt bűncselekményt. Az elsőfokú bíróság eleget tett az indokolási kötelezettségének is. [22] Az emberölés bűntettének kísérlete vonatkozásában a jogi indokolás körében írtakat az ítélőtábla – a minősítést támadó védelmi fellebbezésre tekintettel – az alábbiakkal kívánja kiegészíteni. [23] Az emberölés, illetőleg annak kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. [24] Az emberölésre, illetőleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a 3/

1. Büntető Jogegységi határozatban felsorolt tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni. [25] Az alanyi tényezők körében az elkövető szándékára nyilvánvalóan kihatottak személyi tulajdonságai; a szakértők által megállapított éretlen érzelmi és indulati élete, az alacsonyabb konfliktustűrő készsége, a több évtizedes alkoholfüggősége és annak következményei, Győri Ítélőtábla II.Bf.35/2021/14/2 4 valamint a párkapcsolati konfliktusok hátterén létrejött alkalmazkodási zavarai. A vádlott saját bevallása szerint is, amikor alkoholt fogyasztott, váratlanul, motiválatlanul agresszív lett. [26] A cselekmény előtt a vádlott olyan kijelentéseket tett, hogy „Most megdöglesz!”, majd a felkiáltást követően kezdte el a vádlott a sértettet párnával fojtogatni. [27] A sértett megszúrását követően pedig nem nyújtott segítséget a sérült feleségének, hanem önmagát is megszurkálta, kijelentve, hogy elege van az életéből. [28] A tárgyi tényezők körében értékelendő az elkövetéshez használt eszköz, a vádlott ugyanis a sértett fojtogatását követően egy 9 centiméter pengehosszúságú éles, hegyben végződő zsebkést vett magához, és azzal szúrta meg kis-közepes erővel az ágyon hason fekvő sértett1 sértett hátát, annak bal oldali középső (V-VI.) bordatájéki lágyrészét. A sértett lélekjelenlétének, ösztönös védekezésének köszönhetően maradt el mindkét cselekmény (tehát a fojtogatás és a késszúrás tekintetében is) az életveszélyes vagy halálos eredmény, ugyanis a fojtogatásból kiszabadította magát, a késszúrást követően pedig a sértett értesítette a rendőrséget és a mentőket. [29] Az élet kioltására irányuló kísérlet befejezett és – a sérülés helye, jellege folytán – távoli. [30] Az ítélőtábla a
2. tényállási pont, vagyis az emberölés bűntettének kísérlete vonatkozásában nem osztotta a törvényszéknek a bűnösséggel kapcsolatban kialakított álláspontját, ugyanis az elkövető nem eshetőleges, hanem egyenes szándékkal cselekedett. Ezt támasztja alá a kétmozzanatos, kitartó bántalmazás, mivel a vádlott előbb párnával fojtogatta a sértettet, és miután a sértett a fojtogatásból szabadult, azután szúrta hátba késsel az ágyon a hasaló sértettet. [31] Az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket helyesen ismerte fel. További enyhítő körülmény mindkét tényállási pontra vonatkozóan a kísérlet távoli jellege, a vádlott megromlott egészségi állapota, valamint a testi sértés bűntettének kísérlete vonatkozásában az eshetőleges szándék. [32] A 3 évi időmúlás a Kúria 56/
3. Büntető Kollégiumi véleménye szerint enyhítő körülmény ugyan, de a bűncselekmény büntetési tételére, illetve az elévülési időre figyelemmel csak igen csekély súllyal esik latba. [33] A vádlott személyében rejlő magas fokú társadalomra veszélyességére, előéletére, a bűncselekmények jellegére, körülményeire és a súlyosító körülmények túlsúlyára tekintettel az ítélőtábla úgy találta, hogy a Btk. 79.§-ában írott büntetési célok megvalósulása – elsősorban a társadalom védelme – érdekében szükséges és arányos az elsőfokú bíróság által alkalmazott szabadságvesztés büntetés és a Btk. 61.§

(1)bekezdésén is alapuló maximális mértékű mellékbüntetés, melyek enyhítésére törvényes indok nem merült fel. [34] A Győri Ítélőtábla az időbeli hatály kérdését is vizsgálta, hiszen az elkövetés óta (

1. november
2. napjától hatályos) jelentős módosítás történt a Btk. 38.§-a tekintetében, amely a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét szigorította az alábbiak szerint: [35] A Btk. 38.§

(4)bekezdés

1. e)pont
2. eb)alpontja alapján, akit tettesként ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre emberölés (160. §

(1)és

(2)bekezdés) miatt és az

(5)Győri Ítélőtábla II.Bf.35/2021/14/2 5 bekezdés b) pontja szerint ezt a hozzátartozója sérelmére követte el; nem bocsátható feltételes szabadságra. [36] Ezért a másodfokú bíróság a Btk. 2.§

(1)bekezdés értelmében az elkövetéskor hatályban volt anyagi jogi szabályokat alkalmazta. [37] Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. [38] Figyelemmel arra, hogy a másodfokon eljáró bíróság a védelmi fellebbezéseket nem találta kellően megalapozottnak, s egyébiránt az ítéletet nem kellett sem hatályon kívül helyezni, sem pedig megváltoztatni, a Be. 605.§

(1)bekezdése alapján a törvényszék fellebbezéssel támadott határozatát helybenhagyta azzal, hogy az ítélet sorszáma helyesen B.154/2019/107/I. [39] Az ítélőtábla a Btk. 92.§

(1)és

(2)bekezdései alkalmazásával a kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamába beszámítani rendelte az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a másodfokú határozat kihirdetésének napjáig a terhelt által letartóztatásban töltött időt. Győr,

1. szeptember
2. Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke Dr. Vajda Edit sk. előadó bíró Dr. Németh Balázs sk. bíró Záradék: Ezzel a végzéssel a Veszprémi Törvényszék
3. április
4. napján kelt B.154/2019/107/I. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. Győr,
5. szeptember
6. Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke