← Magyarország

Pkf.20113/2026/2 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.113/2026/

  1. A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Barbalics Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Barbalics István ügyvéd) által képviselt kérelmező neve (cím) kérelmezőnek – a K.-né dr. Sz. J. elnök által képviselt kérelmezett neve (cím) kérelmezettel szemben vagyoni elégtétel megfizetése iránt indított nemperes eljárásában a Debreceni Törvényszék 7.Pk.21.233/2025/
  2. számú végzése ellen a kérelmezett
  3. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő végzést: Az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét helybenhagyja. Megállapítja, hogy a le nem rótt 13 716 (tizenháromezer-hétszáztizenhat) forint fellebbezési illetéket az állam visel. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A kérelmező jogelődje (M. K.-né),
  4. június
  5. napján fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be a Sz.-i Városi Bírósághoz id. Z. Gy. kötelezettel szemben. A fizetési meghagyást – többszöri áttétel folytán – a B.-i Bíróság bocsátotta ki, ahol az eljárás a kötelezett ellentmondása miatt perré alakult. Ezen eljárás lefolytatására a Legfelsőbb Bíróság a Pk.VIII.24.8../2006/
  6. számú végzésével a K.-i Városi Bíróságot (a továbbiakban: járásbíróság) jelölte ki, ahol az ügyet 1.P.20.3../
  7. számon iktatták, majd egyesítették az 1.P.20.3../
  8. számú ügyhöz, amelynek alperese szintén id. Z. Gy. volt. Az egyesített per tárgyalását a járásbíróság
  9. május 30-án felfüggesztette a Sz.-i Városi Bíróság előtt folyamatban volt 11.B.22../
  10. számú büntetőper jogerős befejezéséig. Mivel az alperes
  11. február 27-én bejelentette, hogy a büntetőeljárás jogerősen befejeződött, a járásbíróság a per tárgyalását 1.P.20.1../
  12. szám alatt folytatta, majd azt
  13. május 8-án ismét felfüggesztette a S. Zrt-vel szemben indult felszámolási eljárás befejezéséig. A per alperese kérte az eljárás folytatását, amelyet a járásbíróság
  14. szám alatti végzésével elutasított. Az alperes
  15. április
  16. napi ismételt kérelmére a járásbíróság
  17. május
  18. napján kelt 1.P.20.1../2008/
  19. szám alatti végzésével a felfüggesztést megszüntette és elrendelte az eljárás folytatását; majd 1.P.20.2../2025/
  20. alatti végzésével felhívást adott ki a felperesek felé. A kérelmező
  21. szeptember
  22. napján bejelentette, hogy jogelődje
  23. június
  24. napján elhunyt, kérte a jogutódlás megállapítását és úgy nyilatkozott, hogy a perbe be kíván lépi felperesként. A járásbíróság
  25. szeptember
  26. napján kelt végzésével a jogutódlást megállapította, a végzés
  27. október
  28. napján jogerőre emelkedett. A járásbíróság
  29. november
  30. napján kelt ítéletével a kérelmező keresetét elutasította. Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.113/2026/2 2 [2] A kérelmező a módosított kérelmében 2 962 000 forint vagyoni elégtétel megfizetésére kérte kötelezni a kérelmezettet az alapper
  31. június
  32. napjától
  33. szeptember
  34. napjáig terjedő időtartamára 7405 nap után a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
  35. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.)
  36. §-ának

(1)bekezdése és a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel mértékéről és a kifizetendő összeg számításának szabályairól szóló 372/2021. (VI.30.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kr.) 1. §-ának
(1)és
(2)bekezdései alapján. [3] A kérelmezett elsősorban az eljárás megszüntetését kérte arra hivatkozva, hogy a kérelem benyújtásakor a kérelmező még nem volt peres fél. Érdemben kérte a kérelem elutasítását. Az eljárás kezdő időpontjaként
  1. augusztus
  2. napját jelölte meg, mivel a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem ekkor érkezett a K.-i Városi Bírósághoz. Érvelése szerint továbbá a kérelmező jogelődje döntött akként, hogy olyan időpontban kéri a fizetési meghagyás kibocsátását, amikor a megtérülés ismeretének a hiányában a kár összegszerűsége nem meghatározható, így a per felfüggesztéseinek időtartama a Pevtv.
  3. §ának
(3)bekezdése szerint nem vehető figyelembe. Másodlagosan kérte a
  1. május
  2. és
  3. február 27., valamint a
  4. május
  5. és
  6. május
  7. közötti összesen 6867 nap mellőzését a Pevtv.
  8. §-ának
(4)bekezdése alapján arra hivatkozva, hogy a kérelmező és jogelődje sem kérte a felfüggesztett per folytatását. Kérte levonni a Pevtv. 15. §-ának
(3)bekezdése alapján a
  1. december
  2. és
  3. február
  4. közötti 67 napot, mivel a kérelmező jogelődje nem jelentette be a büntetőeljárás jogerős befejezését. Érvelése szerint továbbá a kérelmező jogutódként a jogelődöt megillető vagyoni elégtétel iránti igényt érvényesítheti; így csak annak haláláig jogosult a vagyoni elégtétel iránti igény jogutódkénti előterjesztésére; saját jogán pedig kizárólag a jogutódlás jogerős megállapításának időpontjától érvényesíthet igényt, amely
  5. október
  6. napja. A kérelmező azonban csak
  7. szeptember 11-ig érvényesít igényt, ekként a
  8. június
  9. napját követő 1180 napra részére nem jár vagyoni elégtétel. A Pevtv.
  10. §-ának
(3)bekezdése alapján kérte levonni a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése és a kérelmező perbelépésének bejelentése közötti 961 napot. [4] Az elsőfokú bíróság a fellebbezett végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmezőnek 2 916 000 forintot és 72 579 forint perköltséget, az ezt meghaladó kérelmet elutasította. A kérelmezőt 1777 forint feljegyzett elsőfokú illeték megfizetésére kötelezte és megállapította, hogy 87 095 forint feljegyzett elsőfokú illeték az állam terhén marad. [5] A határozatának a fellebbezésre tekintettel releváns indokolása szerint a számított pertartam kérelemmel érintett része
  1. június 13-tól
  2. szeptember 11-ig 7394 nap volt, amelyből nem kellett levonni a felfüggesztések miatt a
  3. május
  4. és
  5. február
  6. közötti és a
  7. május
  8. és
  9. május
  10. közötti összesen 6867 napot. Alap nélkül hivatkozott a kérelmezett arra is, hogy a kérelmező terhére esik a büntetőeljárás befejezésének késedelmes bejelentése, ezért nem volt helye a
  11. december
  12. és
  13. január
  14. között eltelt 67 nap levonásának. Kifejtette: a per tárgyalásának felfüggesztése az eljáró bíróság döntési jogkörébe tartozik, amely döntés maga is megváltoztathat; ezért nem értékelhető a kérelmező vagy jogelődje terhére, ha az eljárás jogerős befejezését nem közölte. A kérelmező jogelődje a büntetőeljárás több száz sértettjének egyike volt, nincs arra vonatkozó adat, hogy értesült-e és mikor a büntetőeljárás jogerős befejezéséről. [6] Nem lehetett figyelmen kívül hagyni a kérelmező jogelődjének halálától eltelt 1180 napot sem, mert a polgári perrendtartásról szóló
  15. évi III. törvény (a továbbiakban:
  16. évi Pp.)
  17. §-ának
(3)bekezdése szerint a jogutódot eljárásjogi szempontból úgy kell tekinteni, mintha kezdetektől ő járt volna el a perben; a felhívott bírói gyakorlat szerint a Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.113/2026/2 3 vagyoni elégtétel a Pevtv. alapján az alapjául szolgáló teljes időtartamra megilleti. A kérelmező perbelépési szándékát
  1. szeptember
  2. napján bejelentette, amelytől kezdődően a per egyéb résztvevője, jogutódlásának megállapítása a bíróság döntésén múlt. A kérelmező jogfolytonos jogutódként az alapeljárás teljes, általa megjelölt időtartamára jogosult vagyoni elégtételre. [7] Az alapperben eljárt bíróság a kérelmező jogelődjének halála miatt az eljárás félbeszakadását nem állapította meg. Ténylegesen a peres fél jogutódai azok, akik a per folytatásához szükséges információval rendelkeznek, a per félbeszakadásának megszűnéséhez vezető eljárási cselekmény teljesítése az ő érdekkörükbe esik. Azonban a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésének idején a per tárgyalása fel volt függesztve a felszámolási eljárás befejezéséig, így az eljárás előrehaladását nem a jogutódlás bejelentésének hiánya, hanem a per tárgyalásának felfüggesztése okozta, amely a bíróság érdekkörébe esik. A felfüggesztett eljárás folytatásának elrendelését követően a perbelépés bejelentéséig eltelt idő ugyanakkor a kérelmező oldalán beállt okból telt el szükségtelenül, ekként a
  3. május
  4. és
  5. szeptember
  6. közötti 104 nappal csökkentette az eljárás számított időtartamát, de a megjelölt időszakra további napok levonását nem találta indokoltnak. [8] A kérelmező által érvényesített 7394 napból ezért 104 napot talált levonandónak és a kérelmezettet 2 916 000 forint vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó kérelmet pedig elutasította. Megállapította, hogy a kérelmező 98%-ban lett pernyertes, ezért a polgári perrendtartásról szóló
  7. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  8. §-ának
(2)bekezdése alapján ennek figyelembevételével döntött a feljegyzett elsőfokú illeték és a kérelmező által felszámított elsőfokú perköltség viseléséről, utóbbi mérséklésére nem talált indokot. [9] A kérelmezett a fellebbezésében az elsőfokú végzés részbeni megváltoztatását és a 2 458 800 forintot meghaladó részben a kérelem elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy vagyoni elégtétel a Pevtv. 7. §-ának
(1)bekezdése alapján a félnek jár, a kérelmező jogelődjének halálától a jogutódlás jogerős megállapításáig, azaz a
  1. június 21-től
  2. október 16-ig eltelt időszakban sem a kérelmező, sem pedig a jogelődje nem volt fél az alapperben, így a
  3. június
  4. és a kérelemben meghatározott
  5. szeptember
  6. közötti 1179 napra a kérelmezőt nem illeti vagyoni elégtétel. Mivel a büntetőperben
  7. december 22-én hoztak másodfokú határozatot, a Pevtv.
  8. §-ának
(3)bekezdése alapján nem lehet figyelembe venni a
  1. december 22-tól
  2. február 27-ig eltelt 67 napot sem, mert a kérelmező jogelődje bírói felhívás ellenére sem jelentette be, hogy a büntetőeljárás befejeződött. Sértettként ismernie kellett a jogerős határozatot, az ezzel ellentétes nyilatkozat előterjesztése esetén a bizonyítás a kérelmezőt terhelte volna. Másodlagosan fenntartotta azon hivatkozását, hogy a hagyatékátadó végzés
  3. november
  4. napján kelt és
  5. december
  6. napján jogerőre emelkedett, a kérelmezőnek legfeljebb 30 nap elteltével a jogutódlást be kellett volna jelentenie, ennek elmaradása a Pevtv.
  7. §-ának
(3)bekezdése alapján a terhére értékelendő, ekként a bejelentésig eltelt 961 napot le kell vonni az eljárás számított időtartamából. Érvelése szerint a fél halálával a félbeszakadás a törvény erejénél fogva bekövetkezik és a bíróság hatályos percselekményeket nem végezhet, erről azonban a bíróság nem szerzett tudomást, mert a jogelőd halálát nem jelentették be, ezért nem hozott a járásbíróság a félbeszakadást megállapító végzést. A félbeszakadás alatt tett bírói intézkedések hatálytalanok, amelyet a kérelmező a kérelem előterjesztésével elháríthatott volna. Az eljárás tehát nem a felfüggesztés miatt nem haladt előre. [10] A kérelmező a fellebbezésére tett észrevételében a fellebbezés elutasítását (helyesen: az elsőfokú végzés helybenhagyását) kérte annak helyes indokai alapján, perköltség iránti igényt érvényesített. [11] A kérelmezett fellebbezése megalapozatlan. Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.113/2026/2 4 [12] Az ítélőtábla a fellebbezés elbírálása során nem lépte át a fellebbezési kérelem és a fellebbezésre tett észrevétel korlátait [Pp. 370. §-ának
(1)bekezdése], nem észlelt ugyanis olyan – a fellebbezésekben nem hivatkozott – eljárási szabálysértést vagy téves anyagi pervezetést, amely erre a Pp. 370. §-ának
(2)-
(4)bekezdései alapján okot adott volna. Nem érintette ezért az elsőfokú végzés kérelmet részben elutasító és a kérelmezettet 2 458 800 forint vagyoni elégtétel megfizetésére kötelező rendelkezéseit. [13] Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást a felek részéről fellebbezés nem érte, a tényállásból az elsőfokú bíróság helytálló döntésre jutott, amelynek indokait is osztotta az ítélőtábla. Ezen indokok megismétlése nélkül, a fellebbezésre tekintettel hangsúlyozza a következőket. [14] Az elsőfokú bíróság által is helytállóan kifejtettek szerint az 1952. évi Pp. 62. §ának
(3)bekezdése szerint a jogutód a perből elbocsátott jogelődjének helyébe lép, a jogelőd elbocsátásáig végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok vele szemben is hatályosak. Mindez azt jelenti, hogy az
  1. évi Pp. a jogutódot eljárásjogi szempontból úgy tekintette, mintha kezdettől fogva ő járt volna el a perben, hiszen a jogutódlással teljes körű jogfolytonosságot kívánt biztosítani. Erre figyelemmel a vagyoni elégtétel iráni követelés – eltérő törvényi rendelkezés vagy a felek eltérő megállapodása hiányában – a jogfolytonosnak minősülő jogutódot illeti meg a Pevtv. alapján számítandó, vagyoni elégtétel alapjául szolgáló teljes időtartamra. Ezért a jogutód a jogelődje perbeli részvételének időtartamára is követelhet vagyoni elégtételt, de nem azért, mert e követelés tekintetében – anyagi jogi – jogutódlás következett be, hiszen a jogelődöt ilyen követelés a halála időpontjában adott esetben nem is illette meg, hanem azért, mert a teljes körű eljárásjogi jogutódlás folytán úgy kell tekinteni, mintha a perben mindvégig a jogutód vett volna részt (BDT
  2. 4700., Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.289/2023/
  3. szám alatti végzés). Ez alóli kivétel, hogy ha a jogutód nem lép a jogelőd helyébe, mert azt a perből nem bocsátják el, így nem következik be teljes alanycsere, ezért ilyenkor a jogutód csak a perbelépésétől jogosult vagyoni elégtételre (Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.101/2024/
  4. szám alatti határozat). [15] Ezen ítélkezési gyakorlat alapján a kérelmezett tévesen hivatkozott arra, hogy nem jár vagyoni elégtétel a kérelmező jogelődjének halálától a jogutódlás jogerős megállapításáig eltelt időtartamra. A teljes körű eljárásjogi jogutódlás folytán ugyanis úgy kellett tekinteni, mintha a perben mindvégig a kérelmező vett volna részt, ez pedig magában foglalta a jogelődjének halála és a jogutódlás jogerős megállapítása között eltelt időszakot is. Az ellenkező értelmezés szembekerülne a vagyoni elégtétel szankciós jogalkotási céljával, hiszen jogkövetkezmény nélkül hagyná a félbeszakadással és a jogutódlással kapcsolatos időmúlást. Mindez sértené a Pevtv.
  5. §-ának
(1)bekezdését is, amely az elsőfokú eljárás kezdőnapjától az eljárást befejező jogerős határozat közlésének napjáig számított pertartamban nem ismer vagyoni elégtételre alapot nem adó szüneteket. Épp ellenkezőleg: a Pevtv. rendszerében a vagyoni elégtételt a teljes számított pertartam alapulvételével kell megállapítani, e pertartamot pedig kizárólag akkor lehet csökkenteni, ha a Pevtv. 15. §-ának
(3)vagy
(4)bekezdése azt lehetővé teszi. Ilyen levonási okra azonban e körben a kérelmezett nem hivatkozott. [16] Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával is, hogy a Pevtv. 15. §-ának
(3)bekezdése alapján nem lehet figyelmen kívül hagyni a
  1. december 22-tól
  2. február 27-ig eltelt 67 napot sem. Az elsőfokú bíróság helytálló érvelése szerint a per tárgyának felfüggesztésről szóló végzést a bíróság maga is megváltoztathatta, ebből következően – a felek nyilatkozataitól és kérelmeitől függetlenül – hivatalból is ellenőriznie kellett, hogy fennáll-e még a felfüggesztési ok. A járásbíróság ezért maga is megkereshette volna a büntetőbíróságot annak közlése céljából, hogy az általa előkérdésnek minősített Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.113/2026/2 5 büntetőeljárás jogerősen befejeződött-e már; nem háríthatta a kérelmezőre annak jogkövetkezményét, hogy mindezt nem tette meg. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy nem állapítható meg, miszerint a kérelmező jogelődje egyáltalán értesült-e és mely időpontban a büntetőeljárás jogerős befejezéséről. A Pevtv.
  3. §-a
(2)bekezdésének f) pontja szerint a kérelmezettnek kell elleniratában megjelölnie a kérelmező azon eljárási cselekményét, illetve szükséges eljárási cselekménye elmulasztását alátámasztó tényeket, amelyek a kérelmezett álláspontja szerint megalapozzák – a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz vonatkozásában – meghatározott időtartam figyelmen kívül hagyását. Ebből és a Pevtv. 9. §-ának
(4)bekezdése szerint irányadó Pp. 265. §-ának
(1)bekezdéséből adódóan a fellebbezés érvelésével szemben nem a kérelmezőnek, hanem a kérelmezettnek kellett volna bizonyítania, hogy a kérelmező jogelődje tudomást szerzet, illetve mely időpontban szerzett tudomást a büntetőeljárás jogerős befejezéséről, bizonyítási kötelezettségének azonban nem tett eleget, amelyet a terhére kell figyelembe venni. [17] A kérelmezett továbbá megalapozatlanul kérte a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése és a jogutódlás bejelentése közötti további 961 nap levonását is. A kérelmezett ezzel összefüggésben vitatta az elsőfokú végzés azon megállapítását, hogy az alapeljárás a per tárgyalásának felfüggesztése miatt sem haladt előre, ekként a felfüggesztés megszüntetéséig nem volt jelentősége a jogutódlás bejelentésével összefüggő kérelmezői mulasztásnak. A kérelmezett érvelése szerint a félbeszakadás a törvény erejénél fogva következett be, és további hatályos eljárási cselekményeket a bíróság nem végezhetett a jogutódlás megállapításáig. Az ítélőtábla ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a kérelmező bármely eljárási cselekményének vagy mulasztásának a Pevtv. 15. §-ának
(3)bekezdése értelmében csak akkor van relevanciája, ha az hatással volt az eljárás időtartamára; azaz, ha ezen eljárási cselekmény – vagy mulasztás – hozzájárult az észszerűnek minősülő időtartam meghaladásához. Tény, hogy az 1952. évi Pp. 111. §-ának
(1)bekezdése szerint a fél halálával az eljárás a törvény erejénél fogva félbeszakad, amelyet a bíróság csupán deklarál a végzésével. A félbeszakadás megállapítására az alapeljárásban azonban nem került sor, így arról a felek, ekként a kérelmező sem értesülhetett. A vagyoni elégtétel iránti igényt elbíráló nemperes eljárásban az alapperben eljárt bíróság pervezetésének helyessége nem bírálható felül; az elkövetett eljárási szabálysértés nem vizsgálható és nem vehető figyelembe a kérelmezett javára. A felfüggesztésről rendelkező végzés hatályát a félbeszakadás nem érintette; a felfüggesztés folytán az eljárás tehát jogelőd halálakor és a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésekor a bíróság eljárási cselekménye folytán nem haladt előre. Nincs olyan peradat, amely szerint bármilyen időmúlást okozott volna a bejelentés elmulasztása; nem igazolt, hogy a bíróság egyes cselekményeket a jogelőd halálának mulasztása folytán tudott volna késedelmesen elvégezni, hiszen a felfüggesztés miatt egyébként sem végzett eljárási cselekményeket (így azok hatálytalansága sem merülhet fel), az eljárás folytatása nem a kérelmező mulasztása folytán nehezedett el. A kérelmező a jogelőd elhunytának és perbelépési szándékának bejelentésével önmagában nem tudta elérni a bíróság döntése folytán felfüggesztett eljárás folytatását, ezért ezt az inaktív időszakot a kérelmező nem tudta volna elhárítani azzal, ha haladéktalanul kéri a jogutódlásának megállapítását. [18] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú végzés fellebbezett részét a Pevtv. 9. §-ának
(4)bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 383. §-ának
(2)bekezdése alapján a helybenhagyta. [19] A kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében az eljárási költség vonatkozásában csak annyit adott elő, hogy kéri a kérelmezettet perköltségben marasztalni, amely felszámítás nem felel meg a Pp. 81. §-a
(2)bekezdésének, mert sem a felszámított összeget, sem a felszámítás alapjául szolgáló pontos jogszabályhelyet nem tartalmazza, ezért az ítélőtábla mellőzte javára másodfokú eljárási költség megállapítását. Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.113/2026/2 6 [20] A kérelmezett fellebbezése nem vezetett eredményre, a le nem rótt fellebbezési illeték a Pp. 102. §-ának
(6)bekezdése szerint illetékmentessége folytán az állam terhén marad. Debrecen,
  1. március
  2. Dr. Bakó Pál s.k. a tanács elnöke, Dr. Gárdosi Judit s.k. előadó bíró, Dr. Árok Krisztián s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.