Gf.40253/2021/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés, 334. §

(2)bekezdés Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.253/2021/

1. A Bihari Ügyvédi Iroda (cím6; ügyintéző: dr. Bihari Krisztina ügyvéd) által képviselt felperes (cím2) felperesnek – a Bihary, Balassa és Társai Ügyvédi Iroda (cím7; ügyintéző: dr. Bihary Tibor ügyvéd) által képviselt alperes1 (cím4) I. rendű és a Hajász Ügyvédi Iroda (cím8, ügyintéző: dr. Hajász Bertalan ügyvéd) és dr. Matuszka István kamarai jogtanácsos által képviselt alperes2 (cím5.) II. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perében a Fővárosi Törvényszék
2. június 29-én kelt 30.G.41.658/2020/
3. számú ítélete ellen a II. rendű alperes által benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) által megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes mint adós és az I. rendű alperes jogelődje, az jogelőd1 mint kölcsönnyújtó
4. augusztus
5. napján „Kölcsönszerződés (hitelkiváltási és szabad felhasználású célra)” megnevezésű okiratának „Közös rész” 1.
6. pontja értelmében a kölcsönnyújtó a szerződésben meghatározott feltételekkel az adós részére várhatóan 61.539 svájci frank összegű, hitelkiváltási célú és szabad felhasználási célú kölcsönt nyújt azzal, hogy a kölcsön összege nem lehet több, mint 8.000.000 forintnak a folyósítás napjára érvényes folyósítási árfolyamon számított svájci frank értéke. Az 1.
7. pontban rögzítetten a kölcsönből a hitelkiváltási célra nyújtott kölcsönrész részletes feltételeit a szerződés I/A. különös része, a szabad felhasználású célra nyújtott kölcsönrész részletes feltételeit a szerződés I/B. különös része, míg a teljes kölcsönösszegre vonatkozó szabályokat a szerződés általános része tartalmazza. Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.253/2021/5 2 A felek
8. augusztus
9. napján a kölcsön- és a jelzálogszerződést a ügyszám
10. ügyszámú közjegyzői okiratba foglalták. [2] Az I. rendű alperes jogelődje a
11. évi XL. törvény szerinti elszámolási kötelezettségének eleget tett, a szerződés
12. évi LXXVII. törvényben előírt forintosítása megtörtént. [3] A szerződések
13. augusztus 10-én megszűntek a felperes végtörlesztéseivel. [4] Az I. rendű alperes jogelődje és a II. rendű alperesi jogelőd1 között
14. december
15. napján engedményezési és követelésállomány-átruházási szerződés jött létre, amelyek alapján a II. rendű alperesi jogelőd1 az I. rendű alperes jogelődje helyébe lépett. A Magyar Nemzeti Bank az I. rendű alperes jogelődje mint átadó és a II. rendű alperesi jogelőd1 mint átvevő által benyújtott kérelmére indult eljárásban meghozott,
16. április 5-én kelt, határozatszám1 számú határozatában engedélyezte, hogy az átadó és az átvevő között
17. december
18. napján létrejött szerződésállomány átruházási szerződésben meghatározottak szerint a szerződésben meghatározott szerződésállományát, valamint követelésállományát
19. április 27-i határnappal átruházza az átvevőre. [5] A II. rendű alperesi jogelőd1 II. rendű alperes
20. október 31-én átalakulással megszűnt, jogutódja a alperes2 Az I. rendű alperes jogelődje, az jogelőd1
21. július 31-én megszűnt az I. rendű alperesbe történő beolvadás útján, jogutódja a alperes1 [6] A felperes módosított keresetében a
22. augusztus 14-én létrejött kölcsönszerződés semmisségének megállapítását kérte elsődlegesen jogszabályba ütközés címén, figyelemmel a hatályban volt és alkalmazandó a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
23. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.)
24. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. e)pontjaiban foglaltakra. Másodlagosan kérte megállapítani, hogy a szerződés II.7.10. pontja érvénytelensége folytán a teljes szerződés semmis a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209/A. §

(2)bekezdése és a 209. §

(1)bekezdése alapján, a 2/2014 PJE határozat

1. pontjára is hivatkozva. Kérte az érvénytelen szerződés határozathozatalig hatályossá nyilvánítását akként, hogy a bíróság kötelezze az I. és II. rendű alperest 5.230.210 forint és ennek
2. augusztus 10-től a kifizetés napjáig járó, a rPtk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamatai egyetemleges megfizetésére. [7] Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségeiben marasztalására irányult. Álláspontja szerint a szerződés nem ütközik a rHpt.
3. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. e)pontjába. Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.253/2021/5 3 Az árfolyamkockázat körében hivatkozott arra, hogy a felperes a szerződésből eredő esetleges kockázatokról megfelelő tájékoztatást kapott. A felperes által kért jogkövetkezmények körében előadta, hogy nem felel meg a kérelem a DH2 törvényben foglalt előírásoknak; ennek folytán a per megszüntetésének van helye. Hivatkozott a 6/2013. PJE határozat 4. pontjára a vonatkozásban, hogy a bíróságnak elsősorban az érvényessé nyilvánításra kell törekednie. Ennek kapcsán a kölcsönszerződésben rögzített ügyleti kamatot kell figyelembe venni. Vitatta ugyanakkor az egyes érvénytelenségre vonatkozó hivatkozások kapcsán az egységes jogkövetkezmény alkalmazhatóságát. Előadta, hogy mivel a törvényi elszámolás már MNB középárfolyamokat írt elő, így a felperes minden befizetésének vonatkozásában általa kiszámításra került az árfolyamváltozás hatása a befizetés napján érvényes MNB középárfolyam és a folyósítási árfolyam arányának segítségével. Továbbá, mivel a forintosítási törvény előírta, hogy milyen árfolyamon kell átváltani 2015. február 1-ére vonatkozóan a fogyasztói túlfizetéssel megállapított fennmaradó deviza tartozást, így a forintosításkor az ügyfél realizálta az árfolyamveszteséget a folyósítási árfolyamhoz képest. Kérte az egyetemleges kötelezésre irányuló kérelem elutasítását, álláspontja szerint ennek nincs jogszabályi alapja. [8] A II. rendű alperes az elsőfokú eljárásban a felperes keresetére ellenkérelmet nem terjesztett elő. [9] Az elsőfokú bíróság ügyszám2. számú, 2015. május 6-án kelt ítéletével a keresetet elutasította. [10] A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2019. május 8-án kelt ügyszám3. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes között 2008. augusztus 14. napján létrejött, ügyszám1 ügyszámon közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés érvénytelen, erre tekintettel a felperest megilleti az a jog, hogy a kölcsönszerződés érvénytelenségéből eredő jogkövetkezmények alkalmazását kérje. A felperes, valamint az I. rendű és a II. rendű alperes másodfokú perköltségét személyenként 50.000 forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjban, a felperes részleges költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illeték összegét 375.339 forintban állapította meg. [11] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.426/2019/10. számú, 2020. június 9-én kelt közbenső ítéletével a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta azzal a pontosítással, hogy mellőzi a közbenső ítélet azon megállapítását, mely szerint „erre tekintettel a felperest megilleti a jog, hogy a kölcsönszerződés érvénytelenségéből eredő jogkövetkezmények alkalmazását kérje”. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.500 forint felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapította, hogy az I. rendű alperes az általa lerótt felülvizsgálati eljárási illetékből 399.174 forint illeték visszaigénylésére jogosult. Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.253/2021/5 4 [12] Az elsőfokú bíróság a részben megismételt eljárásban hozott, 2021. június 29-én kelt 30.G.41.658/2020/18. számú ítéletével a 2008. augusztus 14. napján létrejött, ügyszám1 ügyszámon közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződést az ítélethozatalig érvényessé nyilvánította és kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 5.230.210 forintot, valamint ezen összeg után 2018. augusztus 10. napjától a kifizetés napjáig évi 20% kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 311.511 forint + áfa perköltséget, megállapítva, hogy ezt meghaladóan a peres felek maguk viselik a saját költségeiket. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy a felperes illetékmentessége folytán le nem rótt 476.300 forint eljárási illetéket, valamint 375.339 forint fellebbezési illetéket fizesse meg az államnak, az adóhatóság felhívásában közölt módon és számlára. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes mint adós, az (I. rendű) alperes (jogelődje) mint kölcsönnyújtó között svájci frankban nyilvántartott, a szerződés megkötésekor hatályos rPtk. 523. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott, egyetlen okiratba foglalt két fogyasztói kölcsönszerződés jött létre. A felek között megtörtént a DH2 törvény szerinti elszámolás, illetve a felperes végtörlesztései során a szerződés 2018. augusztus 10-én megszűnt. A jogkövetkezmény iránti keresetet elbírálva a rPtk. 237. §

(1)és

(2)bekezdése, a DH2 törvény

1. §-ában foglaltak alapján a felperes által előterjesztett elszámolást ítélkezése alapjául elfogadta, mivel a teljes egészében az I. rendű alperes adatközlésén alapuló jogkövetkezményi kereset összegszerűsége tekintetében semmilyen kételye nem merült fel. A Polgári perrendtartásról szóló
2. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
3. §

(2)bekezdésének alkalmazásával külön felhívta a II. rendű alperest az elszámolás tárgyában nyilatkozatai megtételére, aki az elszámolást érintően semmilyen nyilatkozatot nem terjesztett elő. Ezért az I. rendű alperes által előterjesztett, a felperes által elfogadott adatközlés alapján határozott az elszámolásról. A felperes kérelme a kimutatott 5.230.220 forintos összegénél 10 forinttal kevesebb, a kérelemhez kötöttség alapelve miatt a felperes által közölt 5.230.210 forintos összeget vette alapul. Rögzítette, hogy a kért jogkövetkezmény tekintetében nincs kötve a felek kérelméhez. Az EUB C-118/

1. számú ítéletének indokolására hivatkozással úgy ítélte meg, hogy a tisztességtelen szerződési feltétel folytán a felperes hátrányára kialakult egyenlőtlenség a szerződés ítélethozatalig terjedő érvényessé nyilvánításával orvosolható. A perbeli szerződés érvénytelenségének oka a felperest a forintosításig ért árfolyamveszteség visszatérítésével megszüntethető, ez felel meg leginkább a felek között megbomlott egyensúly helyreállításának is. A felperes nem jelölte meg az alperesek egyetemleges kötelezésének alátámasztására alkalmas jogszabályt. Mivel a per folyamatban léte alatt állomány-átruházással a II. rendű alperes (illetve jogelődje) lépett az I. rendű alperes (illetve jogelődje) helyébe, valamennyi, a perbeli szerződéssel kapcsolatos jog és kötelezettség kizárólag a felperes és a II. rendű alperes viszonylatában értelmezhető, így az I. rendű alperes marasztalásának nincs alapja, vele szemben a felperesnek nincs az érvénytelenség összegszerű jogkövetkezményére irányuló keresete szerinti kereshetőségi joga. A fizetendő késedelmi kamat mértékét a rPtk.
2. §

(1)bekezdése szerinti 20%-ban állapította meg, a kamatfizetés kezdő időpontjaként a felperes által megjelölt, az alperesek által nem is vitatott végtörlesztési időpontot alapul véve. Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.253/2021/5 5 [13] Az ítélettel szemben a II. rendű alperes fellebbezett. Fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatását, az I. rendű alperessel egyetemleges marasztalását, valamint a marasztalási összeg után megállapított 20%-os mértékű késedelmi kamatnak a mindenkori jegybanki alapkamat plusz induló ügyleti kamat mértékre leszállítását kérte. Kifejtette, hogy a felperes keresete mindkét alperes egyetemleges marasztalására irányult, e kérelmet az alperesek nem tették vitássá. A kizárólagos marasztalásával az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereset és az ellenkérelem keretein, így az I. rendű alperes marasztalását mellőző, kizárólag őt kötelező ítélet jogszabálysértő. Álláspontja szerint az elszámolás eredményeként megállapított összeg után a 20%-os mértékű kamatfizetési kötelezettség indokolatlanul a felperes javára tolja el a szerződéses egyensúlyt, egyúttal megszünteti a kapcsolatot a perbeli szerződés és a kamatfizetési kötelezettség között. Álláspontja szerint – mivel a felek között hatályban volt szerződés rendelkezett a felperest terhelő kamatfizetési kötelezettségről is – az alpereseket terhelő kamatfizetési kötelezettség meghatározására sem a Ptk. 301. §-a, hanem a szerződés rendelkezései irányadók, vagyis a perbeli tőke után 2018. augusztus 10. napjától a mindenkori jegybanki alapkamat plusz az ügyleti kamat összegével megegyező mértékű kamat jár. [14] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását és a II. rendű alperes perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet által alkalmazott kamatmérték helytálló, a kamat mértékének rPtk. 301. §

(1)és

(2)bekezdése alapján megállapítása nem sérti a szerződéses egyensúlyt sem. Az I. rendű alperes II. rendű alperessel egyetemleges marasztalására irányuló fellebbezés teljesítését nem ellenezte. [15] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a perindításkor hatályban volt, ezért a jelen eljárásban még alkalmazandó rPp. 256/A. §

(1)bekezdés f) pontja szerint tárgyaláson kívül, a rPp. 253. §

(3)bekezdésében foglaltak alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül. A felülbírálat során nem érintette az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott, a szerződést ítélethozatalig érvényessé nyilvánító és a fizetendő tőkeösszeget meghatározó rendelkezéseit, csupán az egyetemlegesség mellőzésével a II. rendű alperes kizárólagos marasztalását és a tőkeösszeg után megállapított kamatmérték fellebbezés szerinti jogszabályba ütközését vizsgálta. [16] A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozatlan. [17] A felperes pontosított keresetében a jogkövetkezmény körében az I. és II. rendű alperesek egyetemleges marasztalását kérte. A marasztalás e módjának alkalmazhatóságát az I. rendű alperes vitatta, a 2021. május 12-én megtartott tárgyaláson az azt megalapozó Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.253/2021/5 6 körülmény hiányában az egyetemleges marasztalás mellőzését kérte. Az elsőfokú eljárásban a II. rendű alperes a marasztalás egyetemleges módjára nyilatkozatot nem tett. [18] A szerződés megkötésekor hatályban volt, ezért a jelen eljárásban még alkalmazandó rPtk. 334. §

(2)bekezdése értelmében ha a szolgáltatás nem osztható, a teljesítés bármelyik kötelezettől vagy valamennyiüktől követelhető (a kötelezettek egyetemlegessége). A 337. §

(1)bekezdése szerint egyetemleges kötelezettség esetében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik. [19] A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság azon indokolásával, hogy a szerződéses állomány átruházása folytán a jelen szerződésből eredő jogok és kötelezettségek félként csakis a II. rendű alperest illetik, illetve terhelik, ennélfogva az I. és II. rendű alperesek egyetemleges marasztalásának nincs helye. A felperes pontosított keresetében nem jelölte meg, hogy mi a jogalapja az alperesek egyetemleges marasztalásának. [20] A rPp. 3. §

(2)bekezdése értelmében a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. [21] A II. rendű alperes álláspontjával ellentétben az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmen nem terjeszkedett túl, amikor az egyetemleges marasztalásra irányuló keresetet elbírálva – az I. rendű alperes II. rendű alperessel egyetemleges marasztalására irányuló keresetrész elutasítása mellett – kizárólag a II. rendű alperes marasztalásáról rendelkezett. Figyelemmel az I. rendű alperes egyetemlegességet vitató nyilatkozatára, az elsőfokú bíróság az ellenkérelemben foglaltakon sem terjeszkedett túl, a II. rendű alperes hivatkozása e tekintetben sem megalapozott. [22] A II. rendű alperes fellebbezése az általa alkalmazandónak tartott kamatmérték tekintetében is megalapozatlan, az alábbiak szerint. [23] A 2008. augusztus 14-i kölcsönszerződés I. Különös Részének I/A. 6. pontja és I/B. 15. pontja határozza meg a kölcsön járulékai között a kamatláb mértékét, amelyet a II. Általános Rész 3.3. pontja értelmében a kölcsön összege után az adós köteles megfizetni. [24] A szerződéskötéskor hatályban volt, ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 50. §

(1)bekezdése értelmében a kamat mértéke tekintetében is alkalmazandó rPtk. 301. §

(1)bekezdése a pénztartozás fizetési késedelme Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.253/2021/5 7 esetén, ügyleti kamat kikötése hiányában is járó késedelmi kamat fizetési kötelezettségről rendelkezik. [25] A II. rendű alperes megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy az általa fizetendő tőkeösszeg után a szerződésben meghatározott ügyleti kamattal megegyező mértékű kamat fizetésére köteles, mivel a marasztalás összege nem a szerződés rendelkezései alapján a felperes részére járó szolgáltatás, hanem a hitelező által tisztességtelenül felszámított, és ezért a felperes által jogalap nélkül megfizetett összeggel egyezik. A felek szerződése a felperes fizetési kötelezettségére vonatkozóan, valamint fizetési késedelme esetére tartalmaz rendelkezést, határoz meg a pénzhasználat ellenékeként kamatmértéket. A jelen perben az elszámolás eredményeként a II. rendű alperes által a felperesnek visszafizetendő összeg azonban nem a rendelkezésre bocsátott kölcsönösszeg. A felek szerződése a felperes túlfizetése esetén a részére visszajáró összeg után ügyleti kamat fizetéséről, annak mértékéről nem rendelkezik, e fizetési késedelem esetén a pénzhasználat ellenértékeként, a késedelmes fizetés esetére kikötött ügyleti kamat nem lehet irányadó. [26] Minderre tekintettel a II. rendű alperes által irányadónak tekintett ügyleti kamat nem alkalmazható a felperes túlfizetésből eredő követelése késedelmes megfizetésére; arra – a szerződésben e fizetési kötelezettség tekintetében ügyleti kamat kikötése hiányában – a rPtk. 301. §

(1)bekezdésének a fizetési késedelem esetén általában fizetendő kamatra vonatkozó rendelkezései irányadóak. [27] Mivel a fellebbezés kizárólag arra irányult, hogy a rPtk.

1. §-a szerinti kamatmérték helyett a szerződésben meghatározott ügyleti kamat mértéke alkalmazandó, a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által a rPtk.
2. §

(1)alapján megállapított késedelmi kamat mértékét, a megfelelő időállapotú jogszabály alkalmazását nem vizsgálta. [28] A II. rendű alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a rPp. 239. §-a szerint alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a II. rendű alperest a felperesnek a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja,

(5),

(6)bekezdése és 4/A. §-a alapján megállapított, a felperes által szerkesztett beadvány terjedelmére és tartalmára is tekintettel mérsékelt összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltsége megfizetésére. Budapest,

1. november
2. dr. Rutkai Éva s.k. a tanács elnöke Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.253/2021/5 dr. Kolozs Balázs s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: 8 dr. Molnár József s.k. bíró