Kf.700560/2023/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjaira,

(2)-

(5)bekezdéseire alapította. A megbízási díj havi mértékét az illetményalap 75%-ában határozta meg, kimutatást csatolt a peresített időszakban általa ellátott tevékenységekről. A többlettevékenységként hivatkozott járőri szolgálattal összefüggésben a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) alapján hangsúlyozta, hogy a körzeti megbízott és a járőr (járőrvezető, járőrparancsnok) egymástól különböző beosztások. A körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
2. (XII. 9.) ORFK utasítást (a továbbiakban: KMB Szabályzat)
3. augusztus 12-ei hatállyal lényegesen módosító 25/
4. (VIII. 11.) ORFK utasítás kapcsán kiemelte, hogy a KMB Szabályzat módosítása a Hszt.-vel és a BM rendelettel ellentétes, a körzeti megbízott továbbra is jogosult megbízási díjra, ha a működési körzetén kívül lát el rendszeresen szolgálati feladatokat. Az alperes védiratában a követelés jogalapját és összegszerűségét is vitatva a kereset elutasítását kérte. A felperes által csatolt kimutatásban foglaltakat, annak adattartalmát nem vitatta, annak alapján rögzítette, hogy a felperes minden szolgálati napján járőrszolgálatot látott el. Rámutatott a körzeti megbízotti és a járőrszolgálat hasonlóságaira. Álláspontja szerint a felperes esetében nem a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatellátás merült fel, hanem a Hszt. 71.§

(1)bekezdés

1. a)vagy
2. b)pontja szerinti más, azaz járőri beosztás ellátása. Miután azonban az alacsonyabb besorolási kategóriájú járőr beosztáshoz alacsonyabb összegű illetmény kapcsolódik, mint a felperes eredeti beosztásához, ez a körülmény azt eredményezi a Hszt. 71.§

(4)bekezdésére figyelemmel, hogy a felperes továbbra is az eredeti beosztása szerinti illetményre jogosult, további díjazásra azonban nem. A felperes kereseti követelésének összegszerűsége körében előadta, hogy a felperes a peresített időszakban részt vett az ideiglenes útlevélkezelői csoport – ún. IUCS szolgálat – munkájában, amelynek ellátásáért megbízási díjban részesült. A

1. július hónapban teljesített 10 szolgálati napból 3 napon, míg a
2. augusztus hónapban teljesített 12 szolgálati napból 6 napon teljesített IUCS-szolgálatot. A megjelölt hónapok tekintetében az illetményalap 75%-ában megjelölt mértékű megbízási díjkövetelést eltúlzottnak tartotta. Az elsőfokú bíróság 6.K.700.089/2023/
3. számú végzésével a
4. október
5. és
6. november
7. közötti időszakra vonatkozóan az eljárást jogerősen megszüntette, így a
8. október
9. napjától
10. október
11. napjáig terjedő időtartamra fizetendő megbízási díj maradt a per tárgya. Az elsőfokú bíróság az alperest 1.043.568 forint, ennek
12. április
13. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata és 50.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában felhívta a Hszt. 71.§

(1)-

(2),

(3),

(5)-

(6)bekezdését, ismertette a KMB Szabályzat

1. augusztus
2. napjáig hatályban volt 2., 15., 21., 24., 25., 34., 37., 62., 64.,
3. pontját,
4. augusztus
5. napjától hatályos 2., 15., 21., 24.,
6. pontját. Rámutatott, hogy az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló
7. évi CXXVII. törvény 72.§-ával a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
8. évi CLXI. törvény (Bszi.) 12/A. alcímén beiktatott és bevezetett ún. korlátozott precedensrendszer alapján a Kúria ítéleteiben foglalt jogértelmezéstől csak indokolt esetben térhet el. Rögzítette, hogy a felvetett jogkérdéseket Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.560/2023/5 [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] 3 eldöntő kúriai határozatok rendelkezésre állnak, melyekkel egyetért, azoktól eltérni nem kíván. Kifejtette, hogy a Hszt. 71.§

(1)bekezdésének c) pontja szerint a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. Erre figyelemmel az alperes jogszerűen megbízhatta a felperest olyan feladatok elvégzésével, amelyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak. Az alperesnek ez a joga azonban nem sértheti az érintett díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát. Ha a felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végezte, a többletszolgálatért díjazásra jogosult [Hszt. 71.§

(5)bekezdés]. A Kúria irányadó gyakorlata szerint (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a hivatásos állomány tagját akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört látott el többletfeladatként. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az mindenképpen többletfeladatként értékelendő és ellentételezésre jogosít (Mfv.I.10.751/2016/4.). Kitért arra is, hogy a következetes bírói gyakorlat (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4.) szerint „[a] munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását”. A Kúria a Kfv.VII.39.549/2021/4., a Kfv.VII.40.556/2021/

1. és a Kf.VII.45.039/2022/
2. számú eseti döntéseiben egybehangzóan kimondta, hogy a körzeti megbízotti feladatok és a járőr feladatok ellátása elválik egymástól. Irányadónak és alkalmazandónak fogadta el a kúriai álláspontot a járőr és körzeti megbízotti szolgálat elkülönülő munkaköre tekintetében. Megítélése szerint a KMB Szabályzat
3. augusztus 12-ei hatállyal történt módosítása sem változtat a fentieken, a körzeti megbízotti és a járőrfeladatok ellátása továbbra is elválik egymástól, a BM rendelet alapján a két munkakör továbbra is önállóan létezik. E körben utalt arra, hogy a két munkakört az alperes is külön kezelte, amikor a peresített időszak vonatkozásában akként nyilatkozott, hogy a felperes járőrfeladatokat látott el, körzeti megbízotti feladatokat nem. Idézte a felperes arra vonatkozó személyes előadását, hogy az ellátott járőri tevékenység jelentős többletterhelést jelentett számára, különösen, mivel a körzeti megbízotti feladatainak ellátására kevés ideje maradt. Mivel a felperes a járőri feladatok mellett folyamatosan ellátott körzeti megbízotti feladatokat is, alaptalannak találta az alperesnek azt a védekezését, miszerint a jelen esetben nem a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatról, hanem más (járőri) beosztásról volt szó. Rámutatott, hogy a felperes részére abban az esetben járna a Hszt. 71.§

(4)bekezdése alapján a megbízással betöltött szolgálati beosztás figyelembevételével megállapított illetmény – amely nem lehet kevesebb az eredeti illetménynél – amennyiben a felperest az eredeti szolgálati beosztás alól mentesítették volna, ez azonban nem történt meg. Az összegszerűség körében nem fogadta el az alperes arra való hivatkozását, miszerint az IUCS szolgálattal érintett

1. július és augusztus hónapban a felperes alacsonyabb mértékű megbízási díjra tarthat igényt, mivel a
2. júliusában az IUCS szolgálattal érintett napokon túl 7,
3. augusztusban 6 napon olyan szolgálatot látott el, amelyek a megbízási díjra való jogosultságot megalapozzák. A
4. október 1-
5. napja közötti időtartamra az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította a Kp. 88.§

(1)bekezdés a) pontja alapján. Ezt azzal indokolta, hogy a Hszt. 163.§

(1)bekezdése Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.560/2023/5 [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] 4 értelmében az illetményt havonta utólag, a tárgyhónapot követő hónap

1. napjáig kell átutalni vagy kifizetni, a megbízási díj a teljes hónap vonatkozásában vizsgálandó, ezért a felperes a
2. október havi megbízási díj iránti igényét új szolgálati panasz előterjesztésével érvényesítheti. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen, annak részbeni megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt az alperes fellebbezett. Fellebbezése elsődlegesen a kereset teljes elutasítására, másodlagosan a marasztalási összeg leszállítására irányult. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a keresetet a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontja és

(5)bekezdése alapján tévesen találta teljesíthetőnek, döntése nem megalapozott, mert a felperes a működési körzetén belül jogszerűen, a beosztásába tartozó feladatként látta el a rendészeti jellegű közterületi feladatokat, a KMB Szabályzat 2022. augusztus 12-i módosítása pedig teljes egészében lehetővé tette a felperes beosztásában azoknak a feladatoknak az ellátását, amelyeket a bíróság beosztáson kívüli feladatoknak értékelt. Hangsúlyozta, hogy a körzeti megbízotti munkakör egy komplex, összetett munkakör, mind bűnügyi, mind rendészeti feladatokat tartalmaz, szakmai sokoldalúság jellemzi. A keresetben megjelölt feladatok alapvetően rendészeti jellegűek voltak, amelyeknek főbb jellemzői hasonlóságot mutatnak a körzeti megbízott közterületi szolgálata során ellátott feladatokkal. Az elsőfokú bíróság így helytelenül következtetett arra, hogy a felperes többletfeladatot teljesített. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Kp. 78.§

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 278.§

(1)bekezdését [a jogszabály idézett tartalmára figyelemmel helyesen 279.§

(1)bekezdését], valamint a Pp. 346.§

(5)bekezdésében foglaltakat, tekintettel arra, hogy a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, illetve az irányadó jogszabályokat nem megfelelően értelmezte. Az összegszerűség vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét a

1. július és augusztus hónapjaira eső megbízási díj vonatkozásában vitatta, mivel e hónapokban a felperes az ideiglenes útlevélkezelői csoport munkájában vett részt, amelynek ellátásáért megbízási díjban részesült. A megjelölt hónapok tekintetében az illetményalap 75%-ában megjelölt mértékű megbízási díjkövetelés eltúlzott, ezekben a hónapokban kétszeres összegben részesülne megbízási díjban a felperes. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Rámutatott, hogy a fellebbezés hiányos egyebek között azért is, mert az alperes a Pp.
2. és 346.§-ainak megsértését is megjelölte, de nem fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz képest mit tart valós ténynek. Érdemben arra hivatkozott, hogy a körzeti megbízotti és a járőri beosztások különbözőek, e két beosztás feladatait a rendes működés körében azonos illetékességi területen párhuzamosan hajtják végre. Az összegszerűséget tekintve a vitatott két hónapra vonatkozó díjazást is alaposnak találta, mivel a peresített időszakot nem egyes hónapok kiragadásával kell vizsgálni, hanem jellemzően a rendszeres szolgálatteljesítések alapján kell meghatározni a megbízási díj mértékét. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló
3. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108.§

(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. Az alperes fellebbezését az elsőfokú bíróság ítéletének alapjául szolgáló Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontjának és

(5)bekezdésének megsértésére alapította, így a másodfokú bíróság elsődlegesen ezeket a fellebbezési hivatkozásokat tekintette át. A Hszt. 71.§

(1)bekezdése szerint a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható

1. a)az ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztás ellátásával, Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.560/2023/5 [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] 5
2. b)a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, vagy
3. c)a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. A Hszt. 71.§

(2)bekezdésének rendelkezései alapján az

(1)bekezdés szerinti szolgálati beosztás ellátására vagy helyettesítésre szóló megbízás történhet az eredeti szolgálati beosztás ellátása mellett vagy az eredeti szolgálati beosztás ellátása alóli mentesítéssel. A Hszt. 71.§

(5)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50-200%-áig terjedő mértékű díjazásra jogosult. A Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontjának értelmezése során kialakult töretlen bírói gyakorlat szerint (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4.; Kf.III.45.090/2021/4.) a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. A per elbírálása szempontjából azonban nem ennek a körülménynek van jelentősége. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a munkáltatónak az a joga, miszerint a hivatásos állomány tagját a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére is utasíthatja, nem sértheti az utasítás teljesítése esetén az érintett díjazásra való jogosultságát. A jelen perben így valójában közömbös, hogy a megbízásra jogszerűen került-e sor, a körzeti megbízott a feladataitól mely esetekben és időre volt elvonható. Az alperes fellebbezésében a felperes működési körzetén belül végzett, felperes által többletfeladatként megjelölt járőri feladatokkal kapcsolatban arra utalt, hogy a járőri feladat a körzeti megbízotti szolgálati beosztáshoz tartozó feladat, ez a hivatkozása azonban alaptalan. A Kúria több hasonló ügyben hozott ítéletében (Kf.VII.39.549/2021/4., Kf.VII.40.550/2021/4., Kf.VII.40.556/2021/4., Kf.VII.45.018/2021/4., Kf.III.45.083/2021/4.) is úgy foglalt állást, hogy a körzeti megbízott és a járőr beosztás nem egyező, hanem egymástól különböző beosztások, több határozatában rámutatott arra is, hogy amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, a járőrfeladatokat rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül, és annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45. 176/2021/4. szám, Kf.VII.45.184/2021/4. szám). Alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy a KMB szabályzat 2022. augusztus 12. napjától hatályos rendelkezései alapot teremtettek a felperes munkakörének a járőri munkakörrel történő bővítésére. Az Országos Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: ORFK), mint központi államigazgatási szerv [a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 1.§

(2)bekezdésének d) pont] vezetője a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 23.§

(4)bekezdés c) pontjában szabályozott jogkörénél fogva normatív utasításban szabályozhatja a vezetése, irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint tevékenységét, így – a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 6. §

(1)bekezdés

1. b)pontja szerint is – normatív utasításban határozhatja meg a körzeti megbízottak feladatellátását, tevékenységi körét, azaz egyes munkaköri feladatait. A KMB szabályzat 2022. augusztus 11. napjáig hatályos rendelkezései a BM rendelet 2. mellékletével konform módon rögzítették, hogy a körzeti megbízott mely sajátos körülmények mellett, milyen illetékességi területen láthat el járőri, járőrszolgálati feladatokat. E szabályozás nem tekintette a munkakör részének egy másik munkakör feladatainak– akár átmeneti, akár tartós – ellátását, csak részfeladatok ellátásáról rendelkezett. Ezzel szemben az ORFK vezetője a KMB szabályzat 2022. augusztus 12. napjától hatályos módosításával, Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.560/2023/5 [32] [33] [34] [35] [36] [37] 6 annak 2. pont b)-
2. c)alpontjai és 44. pontja értelmében – a 25. pontban tett kivétellel – arra utasította az alárendelt szerveket, hogy a rendőrkapitányság teljes illetékességi területén tekintsék a körzeti megbízotti munkakör részének a Járőrszolgálati szabályzat szerinti feladatok ellátását, tehát a járőri, járőrszolgálati feladatok majdnem teljes körének elvégzését. Ennél fogva a munkáltató a BM rendelet 1.§
3. a)pontjába és a 2. melléklet 3. pontjába ütközően a körzeti megbízotti beosztás részének tekinti a járőri beosztás feladatainak ellátását, a két beosztás munkaköri feladatai között minimális megkülönböztetést a KMB szabályzat 2. pont
4. a)alpontja és 25. pontja szerinti feladatok jelentik. A Jat. 23.§-a szerinti közjogi szervezetszabályozó eszköz azonban a Jat. 24.§

(1)bekezdése alapján jogszabállyal, így a BM rendelettel nem állhat ellentétben. Amennyiben a bíróság a KMB szabályzatnak olyan értelmezést tulajdonítana, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalja a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát, úgy sérülnének a BM rendelet szolgálati beosztásra vonatkozó szabályai, ezzel együtt a Hszt.-nek a besorolásra (114-119.§), valamint az illetmény meghatározására (154-162.§) kialakított kógens rendelkezései, melyek a szolgálati beosztáshoz kötöttek. Mindennek tükrében – a Hszt. és a BM rendelet szabályozásának sérelme nélkül – nem lehet olyan értelmezésre jutni, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalná a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát. A fentiek szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a felperes által rendszeresen végzett járőrszolgálat és egyéb feladatok ellátása a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatként értékelhető, amely a Hszt. 71.§

(5)bekezdése alapján megbízási díjra jogosít. A Kp. 78.§

(1)bekezdése folytán, a Kp. 78.§

(2)bekezdésével egybevetve alkalmazandó Pp. 279.§

(1)bekezdése szerint a bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg. A Kp. 84.§

(2)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 346.§

(5)bekezdése alapján a jogi indokolás tartalmazza az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb körülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. A jogi indokolás tartalmazza azokat az okokat is, amelyek miatt a bíróság jogkérdésben eltért a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától (a továbbiakban: a Kúria közzétett határozata), vagy az arra irányuló indítványt elutasította. Az alperes a fenti jogszabályi rendelkezések megsértését rótta az elsőfokú bíróság terhére, de – ahogy arra a felperes helyesen mutatott rá fellebbezési ellenkérelmében – nem bontotta ki sem azt, hogy az elsőfokú bíróság mely ténymegállapítását tartja okszerűtlenül mérlegeltnek, sem pedig azt, hogy mely indokolásbeli hiányosság milyen módon áll összefüggésben az álláspontja szerint téves döntéssel. A másodfokú bíróság ezért a fellebbezés e hivatkozásaival érdemben nem foglalkozott. A Kúria gyakorlata (Kfv.VII.37.642/2020/5.szám, Kf.VII.39.525/2021/3.szám, Kf.45.033/2022/6.szám) következetes abban is, hogy a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör többletfeladatkénti minősítése a szolgálatellátás egésze vonatkozásában értelmezhető. E megközelítésből következően a felperes 2021. július és augusztus hónapjaiban a megbízási díjjal már ellentételezett IUCS szolgálattal érintett napokon túl is látott el olyan mennyiségű, a körzeti megbízotti beosztáshoz nem tartozó feladatot, amely a Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.560/2023/5 [38] [39] [40] [41] 7 megbízási díjra való jogosultságát megalapozza, így a másodfokú bíróság a megbízási díj csökkentésére sem látott indokot. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítélete nem sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Kp. 35.§

(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83.§

(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81.§

(1)-

(2)bekezdéseire, 82.§

(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§

(2)bekezdés a) pontja,

(5)bekezdése alapján, a 4.§

(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával állapította meg. Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5.§

(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán a fellebbezési illeték a Pp. 102.§

(1)és

(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99.§

(3)bekezdése alapján alkalmazandó 77.§

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,

1. október
2. Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. előadó bíró, Dr. Kovács János s.k. bíró