A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 5.Kf.700.417/2024/
- felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (eljáró kamarai jogtanácsos: dr. Tordai Gábor) (felperesi képviselő címe) vármegye1 Vármegyei Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Székely György kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogviszonyból származó közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Győri Törvényszék 5.K.700.188/2024/
- számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 11.595 (tizenegyezerötszázkilencvenöt) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.417/2024/4 2 [1] A felperes a
- február 1-jétől
- augusztus 31-ig tartó időszakban (a továbbiakban: peresített időszak) a helység1 Rendőrkapitányság állományában körzeti megbízott beosztásban teljesített szolgálatot; körzeti megbízotti működési körzete település1, település2, település3 települések voltak. A felperes a peresített időszakban rendszeresen,
- március, április, május hónapok kivételével minden hónapban végzett a körzeti megbízotti beosztásához nem tartozóan a körzeti megbízotti működési körzetén kívül is járőri, járőrvezetői, járőrparancsnoki és egyéb (átkísérési, kézbesítési, objektumőri, covidellenőrzési, közlekedési és betörésekkel kapcsolatos akciókban részvételi) feladatokat, amelyek ellátásáért megbízási díj megfizetését kérte. Szolgálati panaszát az alperes vezetője megalapozatlanság miatt elutasította. A kereset, a védirat [2] A felperes keresetében az alperest a peresített időszak vonatkozásában –
- március, április, május hónapok kivételével, azaz 16 hónapra számítottan – 463.800 forint megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. A megbízási díj mértékét az illetményalap 75 %-ában határozta meg. Keresetének jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(1)bekezdés a), c) pontjait jelölte meg. [3] Az alperes védiratában – vitatva a követelés jogalapját – elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díjnak a rendvédelmi illetményalap 50%-os mértékében történő megállapítását kérte. A mintaper [4] Az elsőfokú bíróság előtt több, mint tíz olyan per indult, amelyek jogi és ténybeli alapja jelen perrel azonos volt, ezért azok egyikét (5.K.701.208/2022.) mintaperként bírálta el, amelyre figyelemmel az eljárását a mintaper elbírálásáig felfüggesztette. A bíróság a mintaperben hozott 5.K.701.208/2022/10. számú ítéletében a keresetet alaposnak találta, annak jogalapját érintően indokolásában megállapította, hogy a felperes a körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó, az állománytábla szerinti más munkakörbe sorolt feladatok ellátásáért a Hszt. 71. §
(1)bekezdésének c) pontja alapján megbízási díjra jogosult. A Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.700.436/2023/
- számú ítéletével a mintaperben hozott elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítélete [5] Az elsőfokú bíróság késedelmi kamattal növelt 463.800 forint megbízási díj megfizetésére kötelezte az alperest. Ítéletének jogalapját a mintaper eredményét alapul véve – Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.417/2024/4 3 a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
- (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat) 21., 22.,
- pontjaira figyelemmel – a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontját és
(5)bekezdését felhívva bírálta el. Megállapította, hogy a felperes a körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó, az állománytábla szerinti más beosztás részét képező, a felek által nem vitatottan az általa csatolt kimutatásban foglaltak szerint ellátott feladatok elvégzéséért a Hszt. 71. §
(1)bekezdésének c) pontja alapján megbízási díjra jogosult. A belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 33/2015. BM rendelet) 10. §
(2)bekezdését, valamint a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet 35. §
(6)bekezdését is hivatkozva a megbízási díj havi összegét a kereseti kérelemnek megfelelően, a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában határozta meg. Rámutatott, hogy a peresített időszakban a felperes körzeti megbízotti feladatai háttérbe szorultak; különböző típusú többletfeladatokat kellett ellátnia, ami számára nagyobb megterhelést jelentett és szélesebb szaktudást igényelt; a beosztása miatt az átkísérés számára kifejezetten tiltott volt; továbbá a megbízási díj mértéke a jelenlegi árértékviszonyok (infláció) alapján sem tekinthető eltúlzottnak. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatása mellett elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan – annak tartalma szerint – az összegszerűség tekintetében történő megváltoztatását, a megbízási díj mértének az illetményalap 50 %-ában történő megállapítását kérte. Jogszabálysértésként a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontját és
(5)bekezdését, a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet Magyarország egész területére történő elrendeléséről, valamint a válsághelyzet elrendelésével, fennállásával és megszüntetésével összefüggő szabályokról szóló 41/2016. (III. 9.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Korm. rendelet), a 33/2015. BM rendelet 10. §
(2)bekezdését, továbbá téves értelmezésként a KMB Szabályzat, valamint a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
- (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőrszabályzat) egyes rendelkezéseit hivatkozta. Kifejtette, hogy a felperes a peresített időszakban csupán átlagosan havi 5,2 alkalommal látott el működési körzeten kívüli szolgálati feladatokat, ami kizárólag eseti, és nem rendszeres feladatellátást jelent. A körzeti megbízott szolgálatteljesítési idejének legalább 70 %-ában közterületi tevékenység ellátására köteles, továbbá a körzeti megbízotti és a járőr beosztás feladatai nem különböznek számottevően, ebből következően a felperes járőri feladatokat az alaptevékenységének részeként, és nem a beosztásához nem tartozó többletfeladatként végzett. Hangsúlyozta, hogy a felperes munkaköri leírásában foglaltak szerint munkavégzésének helye a helység1 Rendőrkapitányság területe. Utalt rá, hogy a KMB Szabályzat megalkotása óta számos új feladatot kellett a rendőrségnek megoldania, ami a személyi állomány átcsoportosítását indokolta; a Korm. rendelet szerinti válsághelyzet, a fokozott ellenőrzés, a különleges jogrend elrendelése idejére a felperes a működési körzetéből jogszerűen került eseti jelleggel elvonásra. A Hszt. preambulumában foglaltakra hivatkozással kiemelte, hogy a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjaitól a társadalom és a szolgálat magas szintű erkölcsi felelősséget, elkötelezettséget, érték- és normakövetést vár el, az általános működési rendtől eltérő feladatok ellátása a hivatásos állomány szolgálati kötelezettsége. A megbízási díj Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.417/2024/4 4 összegszerűsége körében a minimális, 50 %-os mértéktől való eltérést indokolatlannak találta, hangsúlyozva, hogy a magasabb besorolású, magasabb képesítési követelményeket előíró és magasabb díjazásra is jogosító körzeti megbízotti beosztásban dolgozó felperes számára – tekintettel szakmai felkészültségére, emberi és szakmai tapasztalataira – az alacsonyabb beosztáshoz tartozó feladatok végrehajtása jelentős többletterhelést nem jelentett, aránytalan sérelemmel nem járt. [7] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy a fellebbezés kizárólag anyagi jogi jogszabálysértést jelölt meg, így az ítélet az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és bizonyítékértékelés mellett vizsgálható. Hangsúlyozta, hogy a megbízási díjra való jogosultság ténybeli alapja a járőrszolgálat és a körzeti megbízotti munkakör havi és napi szinten történő párhuzamos, „vegyes” ellátása. A különleges jogrendre való hivatkozás téves és okszerűtlen, illetve a Kúria Kf.VII.45.156/2021/
- számú ítélete a jogkérdésben már állást foglalt, mely szerint a különleges jogrend időszakára is jogosult a megbízási díjra. Az összegszerűséget vitató fellebbezési érvelés jogszabálysértést nem tartalmazott, az alperes a mérséklési igényét konkrét ténybeli érvekkel nem indokolta. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [8] A fellebbezés nem alapos. [9] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. E korlátokkal kapcsolatban rögzítendő, hogy a Kp. 99. §
(1)bekezdése, 100. §
(2)bekezdés b) pontja és 104. §
(1)bekezdése alapján a közigazgatási bírósági eljárásban a fellebbezési kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen bírósági döntést kér. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén a másodfokú bíróság nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a fellebbezési kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a fellebbezési eljárás tartalmi és perjogi kereteit (Kf.VII.39.673/2020/7.). A pontos jogszabályhely megjelölése, ekként a felülbírálat kereteinek meghatározása a fellebbező fél kötelezettsége. A Kp. 2. §
(2)bekezdésében foglalt tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárás követelményéből sem vezethető le a bíróság olyan kötelezettsége, hogy a támadott határozat jogszerűségéről pusztán a fellebbezésben előadott indokok alapján, a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely fél által történő megjelölése hiányában döntsön (Kpkf.X.38.049/2019/2.). Nem a bíróság feladata annak kitalálása, hogy a fellebbező fél mit sérelmez, mit kíván megfellebbezni és milyen okból (Kpkf.VI.39.905/2021/2.). Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.417/2024/4 5 [10] Az ítélőtábla megállapította, hogy az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletet a megbízási díj jogalapja, és – annak tartalma szerint – összegszerűsége tekintetében is támadta. A Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése, a Korm. rendelet, továbbá a 33/2015. BM rendelet 10. §
(2)bekezdése megsértésére hivatkozással azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság ezen jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével állapította meg a felperes megbízási díjra való jogosultságát. Az ítélőtábla rámutat, hogy az ORFK utasítás szolgálati viszonyra vonatkozó szabály [Hszt.
- §
- pont], de nem jogszabály, így a KMB Szabályzat és a Járőrszabályzat egyes rendelkezéseinek (vagy egészének) helytelen értelmezésére történő hivatkozás önmagában fellebbezésre nem adott alapot [Kp.
- §
(1)bekezdés]. A másodfokú bíróság a felülbírálat során arra a jogi álláspontra jutott, hogy az elsőfokú ítélet a fenti jogszabályi rendelkezéseknek megfelel, az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [11] A jogalap vitatása körében az ítélőtábla rámutat, hogy az elsőfokú bíróság eljárását az 5.K.701.208/
- számú mintaper eredménye szerint folytatta le, mivel az előtte fekvő ügy e mintapertől az 5.K.700.944/2023/
- számú eljárást felfüggesztő végzés fellebbezés hiányában történő jogerőre emelkedésére tekintettel, a felek által sem vitatottan sem jogi, sem ténybeli szempontból nem különbözött. A perben elbírálandó jogkérdés tárgyában a Fővárosi Ítélőtábla a mintaperben a 4.Kf.700.436/2023/
- számú ítéletében kimondta, hogy „amennyiben a hivatásos állomány tagja a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat saját beosztása alóli mentesítés nélkül, többletfeladatként látja el, a Hszt.
- §
(5)bekezdése szerinti megbízási díjra jogosult”. [12] Elsőként az ítélőtáblának azt kellett vizsgálnia, hogy a mintaper keretében hozott ítéletének mennyiben van kötőereje a fellebbezési eljárásban. A Kp. a mintaperben hozott ítélet kötőerejéről kifejezetten nem rendelkezik. A Kp. 33. §
(2)bekezdésében szereplő rendelkezés szerint amennyiben a mintaperhez képest tény- és jogbeli azonosság van a mintaper után elbírálásra kerülő jogvitánál, a közigazgatási bíróság azt a mintaper eredménye szerint tárgyaláson kívül bírálhatja el. A Kúria a mintaperben hozott – felülvizsgálattal nem támadott – határozattól való eltérésről szóló 7/
- JEH (Jpe.IV.60.056/2023/
- számú) határozatában rámutatott, hogy „a jogorvoslat lehetősége a Kp. szerint meghatározott körben megilleti a peres eljárás résztvevőit, a mintaperben hozott ítélet elleni felülvizsgálat elmaradása nem hat ki a mintaperben hozott ítélet alapján hozott további döntésekre. Az ítélt dolog (res judicata) elve nem érvényesülhet egy másik, akár más személyek között folyamatban lévő ügyben. A mintaperrel elérni kívánt hatékonysági, pergazdaságossági szempontok és a perkoncentráció elve az alkotmányos alapjogot nem írja felül, erre figyelemmel a jogorvoslat nem üresedhet ki”. Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban a fellebbező fél jogorvoslati joga nem partalan, fellebbezésében a [9] bekezdésben foglaltakat szem előtt tartva külön ki kell térnie arra, hogy a mintaperben hozott jogerős ítélettől való eltérést mi indokolja, az miben nyilvánul meg, különös tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság az első-és másodfokú ítéleteket a 5.K.700.188/2024/
- számú végzés szerint a rendelkezésére bocsátotta. [13] Az ítélőtábla a fent írtakra tekintettel a fellebbezési eljárásra – e körben a megbízási díj jogalapjára – vonatkozóan hangsúlyozza, hogy a mintaperben hozott – a Kúria Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.417/2024/4 6 előtt felülvizsgálati kérelemmel nem támadott – jogerős döntését a mintapertől jogi és ténybeli szempontból nem különböző jelen közigazgatási perben magára nézve irányadónak tartotta. Ennek oka, hogy a fellebbező alperes a perbeli első- és másodfokú eljárásban nem vitatta jelen ügy mintaperhez való ténybeli és jogi azonosságát, nem tett előadást arra vonatkozóan, hogy a mintapertől eltérés mutatkozik, melyre figyelemmel a ténybeli és jogi azonosság fennállónak minősül. Az alperes fellebbezésében – a jogalap körében – nem kifogásolt olyan tényállási kérdést sem, melyet az elsőfokú bíróság a mintaperben foglaltaktól eltérően, tévesen értékelt avagy a mintaperben vizsgált jogkérdéstől eltérően és megalapozatlanul, hibásan vett figyelembe; e körben tanúsított jogsértésre sem hivatkozott. Mindezek következményeként az ítélőtábla a megbízási díj jogalapját érintő mintaperben rögzített és a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletben is levezetett jogértelmezést – az abban foglaltak megismétlése nélkül – a jelen perre is irányadónak tekintette. Ebből eredően a másodfokú bíróság – a konkrét tények szintjén – nem látott lehetőséget arra, hogy az alperes megbízási díj jogalapját érintő vitatását ebben a körben értékelhesse, az állított jogszabálysértést érdemben vizsgálhassa. [14] A megbízási díj összegszerűsége körében az alperes az elsőfokú bíróság tényállástisztázási és értékelési-mérlegelési, valamint indokolási tevékenységét kívánta támadni, azonban a Kp.
- §
(2)bekezdés b) pontjában foglalt kógens előírásnak megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése nélkül. Ez okból az ítélőtábla kizárólag az alperes által felhívott anyagi jogi rendelkezésekre – a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára és 71. §
(5)bekezdésére, továbbá a 33/
- BM rendelet
- §
(2)bekezdésére – tekintettel vizsgálhatta, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította-e meg a megbízási díj összegét; azt azonban az alperes nem fejtette ki, hogy az általa előadottak ezen jogszabályi rendelkezések tükrében miként támasztják alá, hogy a megbízási díj összegének meghatározása jogszabálysértő módon történt. Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért azt a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. Amennyiben az alperes az elsőfokú bíróság ítéleti mérlegelését nem tartotta megfelelőnek, fellebbezésében a megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése mellett be kellett volna mutatnia, hogy az ítélet ezen álláspontja (az összegszerűségi meghatározás), milyen konkrét érvek és igazolt tények alapján minősül jogszerűtlennek. Azt kellett volna kimunkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, melyek azok az elemek, körülmények, amelyeket nem vett figyelembe és amelyek – az értékelt körülmények figyelembevételével – más összegszerűségi eredményre vezettek volna. [15] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [16] A felperes a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. §
(5)bekezdése alapján 15.000 forint perköltséget számított fel. A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.417/2024/4 7 értelmében a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét – az összegszerűen megjelölt perköltséggel szemben – a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint az IM rendelet 4. §
(1)bekezdésére, továbbá 3. §
(2)és
(5)bekezdéseire figyelemmel állapította meg, mivel – arra történt hivatkozás hiányában – az IM rendelet 3. §
(6)bekezdésének alkalmazását igénylő eltérésre indokot nem látott. [17] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű 37.104 forint fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Pp. 102. §
(1)és
(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. [18] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó
- §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [19] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
- február
- dr. Rácz Krisztina s.k. a tanács elnöke, előadó bíró dr. Németh Andrea s.k. bíró dr. Robotka Imre s.k. bíró