Bhar.16/2025/9 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés) miatt mondta ki bűnösnek és őt 1 év időtartamra próbára bocsátotta. Kötelezte a bíróság Terhelt1 vádlottat, hogy az eljárás során felmerült 108 663 forint bűnügyi költségből fizessen meg 98 663 forint bűnügyi költséget az államnak a Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatalának külön felhívásától számított 15 napon belül, míg a fennmaradó 10 000 forint bűnügyi költséget az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül magánvádló1 magánvádló részére. [2] A vádlott és védője által felmentés végett bejelentett fellebbezések nyomán eljárt Nyíregyházi Törvényszék a

1. november
2. napján meghozott 1.Bf.258/2024/
3. számú ítéletével a Kisvárdai Járásbíróság ítéletét megváltoztatta és Terhelt1 vádlottat az ellene testi sértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Úgy rendelkezett, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült 108 663 forint bűnügyi költséget a magánvádló viseli. [3] Az ítélet ellen magánvádló1 magánvádló jogi képviselő útján jelentett be fellebbezést és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapján a vádlott bűnösségének kimondását indítványozta a Btk.
4. §

(1), illetve

(2)bekezdés szerinti könnyű testi sértés vétségében. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 52. §

(1)bekezdés szerinti 10 000 forint fellebbezési illetéket banki átutalással lerótta. Debreceni Ítélőtábla 2.Bhar.16/2025/9/II. 2 [4] Az ítélőtábla a másodfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezést a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 598. §

(1)bekezdés b) pontja, illetve a Be.

1. § alapján tanácsülésen bírálta el. [5] A felülbírálat során az ítélőtábla mindenekelőtt vizsgálta, hogy a magánvádlónak a jogi képviselője útján előterjesztett másodfellebbezése joghatályos-e, vagyis alkalmas-e a harmadfokú eljárás megindítására. Azt előzetesen szükséges rögzíteni, hogy a Nyíregyházi Törvényszék a vádlottnak és védőjének helyesen nem biztosított jogorvoslati jogot, ugyanis bűncselekmény hiányában történt a vádlott felmentése, a vádlottat semmilyen marasztalás nem érte, így nem volt olyan rendelkezés, amivel szemben jogorvoslattal élhetett volna, figyelemmel arra is, hogy a vádlott saját terhére fellebbezést nem jelenthetne be. [6] A Be.
2. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A Be. 615. §

(2)bekezdés b) pontja szerint ellentétes az a döntés is, amikor a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette. A Be. 615. §

(3)bekezdése alapján a bejelentett fellebbezés sérelmezte az ellentétes döntést és az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő rendelkezéseket, így a büntetést is, ezért a bejelentett jogorvoslat joghatályos. [7] A Be. 618. §

(1)bekezdés alapján a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, azon rendelkezését, illetve részét, melyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, és az elsőfokú- és a másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki milyen okból fellebbezett. [8] A harmadfokon eljáró ítélőtábla ellenőrizte, hogy az első- és másodfokú bíróság megtartotta-e az eljárási szabályokat. Ennek során nem észlelt a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt, úgynevezett abszolút eljárási szabálysértést, amely a bíróságok ítéleteinek a Be. 625. §

(2)bekezdés a) pontjában előírt hatályon kívül helyezését indokolná. Vizsgálta azt is, hogy megvalósult-e bármely egyéb eljárási szabálysértés, de ilyet sem észlelt [Be. 618. §

(1)bekezdés b) pont]. [9] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokon eljárt törvényszék helyesen állapította meg azt, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdéseiben írt hibáktól és hiányosságoktól mentes, csaknem teljesen megalapozott tényállást állapított meg, ami ezáltal a Be. 591. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság számára is irányadó volt. Osztotta az ítélőtábla a törvényszék azon állásfoglalását is, amellyel a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjában biztosított jogkörében eljárva mindössze csupán azzal egészítette ki a tényállást, hogy a vádlott közepesnél kisebb erejű erőbehatása okozta a magánvádló alkarjának zúzódásos sérülését. Ezen tényállásbeli hiányosság kiegészítésével már a másodfokú eljárásban is maradéktalanul megalapozottá tett tényállás a Be. 619. §

(1)bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban is irányadó volt. [10] A megállapított és megalapozott tényállás alapján a Nyíregyházi Törvényszék helyesen foglalt állást a Terhelt1 vádlott bűnösségének hiányáról, így a megállapított tényállás Debreceni Ítélőtábla 2.Bhar.16/2025/9/II. 3 alapján a bűncselekmény hiányában történt felmentéséről. Ebből az is következik, hogy a bűnösség kimondására irányuló magánvádlói jogorvoslat eredményre nem vezethetett. Helyesen döntött a Nyíregyházi Törvényszék amikor megállapította, hogy a sértett a feljelentésében sérelmezett cselekményt megelőzően több okból is a jogtalanság talajára helyezkedett. A cselekmény közvetlen előzménye, hogy a sértett nem biztosította, hogy a vádlott a jelenléte nélkül zavartalanul élhessen a kapcsolattartási jogával, sőt folyamatosan a gyermek közelében való tartózkodásával akadályozta azt is, hogy a vádlott felvételt készíthessen a gyermekéről. Ugyancsak a jogtalanság talajára helyezkedett, amikor megakadályozandó, hogy a vádlott folytassa a felvétel készítését, annak telefonja felé nyúlt, hogy megnyomja a felvételt leállító gombot a készüléken. A törvényszék jogi álláspontja azonban helyes volt abban, hogy ez utóbbi sem értékelhető olyan fizikai támadásként, amellyel szemben szükséges lett volna fizikai védekezés. [11] Helyesen foglalt azonban állást a törvényszék abban, hogy a vádlott aktuális tudatát is vizsgálni kell annak megállapításához, hogy az ő cselekménye tekinthető egyenes vagy eshetőleges szándéknak a sértett irányába történő sérülés okozásával, ugyanis testi sértés okozási szándék hiányában a könnyű testi sértés vétsége nem állapítható meg. A törvényszék jogi indokolásának [30] bekezdését e tekintetben szükséges csupán annyival pontosítani, hogy nem a bántalmazási szándék hiányának van jelentősége, hanem a testi sértés okozási szándék hiányának, a bántalmazás ugyanis testi sértés okozása nélkül is megvalósulhat. Egyebekben azonban helyes a törvényszék azon elemzése az eseménysort illetően, mely szerint a vádlott szándéka a felvételkészítés megakadályozásának elhárítása volt, nem a magánvádló bántalmazására, illetve neki való testi sértés okozására irányult, még eshetőlegesen sem. A cselekmény előzményei és a cselekményt követő eseménysor is erre utal. [12] A könnyű testi sértés vétségének gondatlan alakzatát a Büntető Törvénykönyv nem bünteti, így a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentése a Be. 566. §

(1)bekezdés a) pontja alapján törvényes. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a vádlott felmentése koránt sem jelenti azt, hogy akár a vádlott, akár a magánvádló cselekvősége az események folyamatában mindenben összhangban lenne az irányadó polgári jogi, családjogi, illetve etikai normákkal, azonban a büntető jog ultima ratio (végső eszköz) jellege jelen ügyben kizárja a bűnösség megállapításának a lehetőségét. [13] A Nyíregyházi Törvényszék helyesen rendelkezett úgy, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 782. §

(1)bekezdése alapján a magánvádló viseli. [14] A bíróság tájékoztatja a vádlottat arról, hogy a Be. 782. §

(2)bekezdés szerint hogyha a vádat magánvádló képviselte és a bíróság a vádlottat az 566. §

(3)bekezdésében meghatározott eset (kóros elmeállapot) kivételével felmenti vagy vele szemben az eljárást megszünteti, a magánvádló az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől számított 1 hónapon belül a jogszabályban meghatározott mértékben megtéríti a vádlott meghatalmazott védőjének azon díját és költségét, amely a magánvádas eljárásban keletkezett. A Be. 782. §

(4)bekezdés szerint a harmadfokú bíróság a magánvádlót a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére és az ott felmerült, a

(2)bekezdésben meghatározott díj és költség megtérítésére kötelezi. A másodfokú bíróság határozata ellen kizárólag a magánvádló fellebbezett és a harmadfokú bíróság a határozatot helybenhagyta. A magánvádló költségviselésének feltételei tehát az, hogy a vádat magánvádló képviselje a határozathozatal Debreceni Ítélőtábla 2.Bhar.16/2025/9/II. 4 időpontjában és kizárólag a magánvádló fellebbezett a másodfokú határozat ellen a harmadfokú bíróság pedig azt helybenhagyja. [15] A terhelt és a meghatalmazott védő, valamint a büntetőeljárásban részt vevő egyéb személyek díjáról és költségéről szóló 19/2018. (VI.28.) IM rendelet 2. §-a szerint a Be. 576. §

(2)bekezdésében, 782. §

(2)bekezdésében és 813. §

(2)bekezdésében meghatározott esetben a meghatalmazott védő az 1. §

(1)és

(2)bekezdésében meghatározott költségek megtérítésére jogosult azzal, hogy útiköltség akkor illeti meg, ha olyan eljárási cselekményen vett részt, amelyet nem az irodájának, alirodájának vagy fiókirodájának székhelyén tartottak. A meghatalmazott védőt ugyanazok a költségek megtérítése illeti meg magánvádas eljárásban, mintha a vádat az ügyészség képviselte. Azaz az IM rendelet 1. §

(2)bekezdése alapján a meghatalmazott védő is jogosult úti- és szállásköltség, parkolási díj, magánszakértői vélemény elkészítésével megbízott szakértő díja és költségei, eljárási cselekményről folyamatos hangfelvétel vagy kép- és hangfelvétel készítése költsége, telefon, posta és egyéb indokolt szükséges költségek megtérítésére. Az IM rendelet 3. §

(1)bekezdése szerint a Be. 782. §

(2)bekezdésében meghatározott esetben a meghatalmazott védő, a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/

1. (XII.27.) IM rendelet
2. §-a szerint megállapított díj megtérítésére jogosult. [16] A felmentett vádlott védője tehát indokolt és kimunkált kérelmében indítványozhatja költségei megtérítését, melyről az egyszerűsített felülvizsgálat szabályai szerint a Be.
3. § alapján az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől számított 1 hónapon belül a jogerős határozatot hozó bíróság egyébként az alapügyben első fokon eljárt bíróság jár el (Be.
4. §

(2)bekezdés). [17] A kifejtettekre tekintettel a Debreceni Ítélőtábla a másodfokú bíróságként eljáró Nyíregyházi Törvényszék ítéletét a Be.

1. § alapján helybenhagyta. A harmadfokú bíróság határozata elleni fellebbezést a törvény kizárja (Be.
2. §). Debrecen,
3. április
4. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Toma Attila sk. Dr. Sörös László sk. bíró bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.258/2024/
5. számú ítélete a harmadfokú határozat által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
6. április
7. Debreceni Ítélőtábla 2.Bhar.16/2025/9/II. 5 Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke