Bhar.94/2024/8 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés] is. Terhelt1 vádlottat 2 (kettő) év közúti járművezetéstől eltiltásra is ítéli. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A harmadfokú eljárás során felmerült 16.994,- (tizenhatezer-kilencszázkilencvennégy) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélettel szemben fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Kiskőrösi Járásbíróság a 2023. március 31. napján kihirdetett 4.B.192/2021/38. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat 2 rendbeli közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette [Btk. 311. §, 310. §

(1)bekezdés a) pont], járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége [Btk. 239/B. §

(1)bekezdés], közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pont] és kegyeletsértés vétsége [Btk.

1. §] miatt – mint visszaesőt – halmazati büntetésül 2 év börtönre, 2 év közügyektől eltiltásra és 2 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetése háromnegyed részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 168.221,- Ft bűnügyi költség megfizetésére. [2] A járásbíróság ítélete ellen Terhelt1 vádlott és védője jelentett be fellebbezést – egyezően – a 2 rendbeli közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében, a közokirat- Szegedi Ítélőtábla 3.Bhar.94/2024/
2. 2 hamisítás bűntettében és a kegyeletsértés vétségében történt bűnösség megállapítása miatt, továbbá a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. [3] A másodfokon eljáró Kecskeméti Törvényszék a
3. november
4. napján meghozott 12.Bf.347/2023/
5. számú ítéletével a Kiskőrösi Járásbíróság 4.B.192/2021/
6. számú ítéletét megváltoztatta akként, hogy Terhelt1 vádlottat a járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége [Btk. 239/B. §

(1)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. A vádlott közúti járművezetéstől eltiltásra ítélését mellőzte. Megállapította, hogy a Kiskunhalasi Járásbíróság

1. szeptember
2. napján jogerőre emelkedett 9.B.162/2021/
3. számú ítéletével kiszabott 1 év 10 hónap – végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetés próbaideje a jelen ügyben kiszabott szabadságvesztés tartamával meghosszabbodik. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [4] A másodfokú bíróság ítéletével szemben a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség az ítélet járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége vonatkozásában meghozott felmentő rendelkezése ellen, Terhelt1 vádlott felmentése miatt, bűnösségének a járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségében történő megállapítása és vele szemben közúti járművezetéstől eltiltás kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. A fellebbezés indokolásában kifejtettek szerint a felmentő rendelkezés a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló
4. évi II. törvény [a továbbiakban: Szabs. tv.]
5. §-ában foglaltak téves értelmezésén alapul, mivel a járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségének tényállásszerűsége nem függ az elkövető (utólagos) szabálysértési mentesülésétől. [5] A Btk. 239/B. §

(1)bekezdése nem önmagában a szabálysértési marasztaláshoz, a szabálysértési előélethez kapcsol valamilyen további hátrányos jogkövetkezményt, hanem a szabálysértési hatóság tiltó rendelkezésének nyílt semmibe vételét, azaz a szabálysértési eljárásban alkalmazott intézkedés hatálya alatt tanúsított többletmagatartást rendeli büntetni. A fellebbezés indokolásában rögzítettek szerint Terhelt1 vádlott magatartása nemcsak az elkövetéskor, hanem az elbíráláskor is maradéktalanul kimeríti a járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségének törvényi tényállását. Mindezek alapján a vármegyei főügyészség a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, Terhelt1 vádlott bűnösségének a járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségében történő megállapítását és vele szemben közúti járművezetéstől eltiltás kiszabását indítványozta. [6] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.366/2023/

1. számú átiratában a másodfokú bíróság ítélete ellen bejelentett ügyészségi fellebbezést – annak indokaival egyezően – fenntartotta. Álláspontja szerint a Btk. 239/B. § szerinti járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségének törvényi tényállás nem keretdiszpozíció, azaz annak tartalmát nem más jogszabály rendelkezése tölti ki. Az irányadó tényállás alapján Terhelt1 vádlott a szabálysértési határozat végrehajthatóságának ideje alatt szegte meg a járművezetéstől őt eltiltó rendelkezést, ezáltal cselekménye az elkövetés és az elbírálás időpontjában is azonos tartalmú törvényi tényállás elemeit valósította meg. A fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtettek szerint a vádlott által megvalósított bűncselekmény büntethetősége kapcsán a Btk.
2. §-a szerinti büntethetőséget megszüntető körülmények nem álltak be, az eljárás tárgyát képező bűncselekmény elévülési idején belüli, más jogterületen történt hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesülés a jogi megítélést nem érinti, az a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentéséhez nem vezethet, ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor helytelen jogi következtetéséből fakadóan Terhelt1 vádlottat az ellene a járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Szegedi Ítélőtábla 3.Bhar.94/2024/
3. 3 [7] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában összességében azt indítványozta, hogy az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg akként, hogy Terhelt1 vádlott bűnösségét állapítsa meg járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségében [Btk. 239/B. §

(1)bekezdés] is, és a vádlottat határozott időre tiltsa el a járművezetéstől, a másodfokú ítélet egyéb, a harmadfokú felülbírálattal érintett rendelkezéseit pedig hagyja helyben. [8] A fellebbviteli főügyészség átiratára tett észrevételében Terhelt1 vádlott védője egyrészt indítványozta, hogy az ítélőtábla a vádlott részbeni tagadását figyelembe véve állapítsa meg a tényállást, amely alapján vizsgálja meg a vádlott felmentésének lehetőségét. A vádlott védője – másodlagosan – a büntetés kiszabása körében enyhítő körülményként indítványozta értékelni Terhelt1 vádlott megromlott egészségi állapotát és az időmúlást, amelyre figyelemmel a kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt. [9] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a harmadfokú fellebbezési nyilvános ülésen történt felszólalásában az írásbeli átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. [10] Terhelt1 vádlott védője a harmadfokú fellebbezési nyilvános ülésen történt felszólalásában a vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítésének megfontolását indítványozta a vádlott megromlott egészségi állapotára, részbeni beismerésére és az időmúlásra tekintettel. [11] Az ügyészség által bejelentett másodfellebbezés alapos, a fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtettek helytállóak. [12] Az ítélőtábla mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az ügyben megnyílt-e a harmadfokú eljárás lehetősége, mely vizsgálat – az alábbiak okán – két lépcsőből áll. [13] Egyrészt, a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén [Be. 615. §

(1)bekezdés]. Ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette [Be. 615. §

(2)bekezdés

1. b)pont]. A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult az ügyészség [Be. 616. §
2. b)pont]. [14] Másrészt, a fellebbezés sérelmezheti egyrészt az ellentétes döntést, illetve kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, az 583. §

(3)bekezdésében meghatározott rendelkezést vagy indokolást [Be. 615. §

(3)bekezdés]. [15] Jelen ügy kapcsán a másodfokon eljárt Kecskeméti Törvényszék az elsőfokon elítélt Terhelt1 vádlottat felmentette az ellene járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége miatt emelt vád alól, ennek folytán a Be. 615. §

(2)bekezdés b) pontja szerinti – a harmadfokú bírósági eljárás lefolytatását megalapozó – ellentétes döntést hozott. Szegedi Ítélőtábla 3.Bhar.94/2024/

1. 4 [16] Mivel a másodfokú bíróság ítéletével szemben az ügyészség – elsődlegesen magát az ellentétes döntést (a felmentő rendelkezést), másodlagosan pedig az azzal összefüggő egyéb, büntetéskiszabási rendelkezést (a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélés mellőzését) sérelmezve – Terhelt1 vádlott bűnösségének megállapítása érdekében jelentett be fellebbezést, így az ekként bejelentett fellebbezés joghatályos, tehát megnyílt a harmadfokú bírósági eljárás lehetősége. [17] A harmadfokú eljárás során az ítélőtábla – a Be.
2. §

(1)-

(3)bekezdései alapján – a másodfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, valamint azon részét vizsgálta felül, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. Emellett felülbírálta az első- és másodfokú bírósági eljárást és a járulékos rendelkezéseket is. Az ekként elvégzett felülbírálat eredményeként az ítélőtábla megállapította, hogy sem az elsőfokú, sem pedig a másodfokú bíróság nem vétett hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést. [18] A másodfokú bíróság a II. tényállási pont (járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége) megalapozottságát nem vizsgálta, és határozatát – a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel – az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította {másodfokú ítélet [18] bekezdés}. Az ekként irányadónak tekinthető tényállásra figyelemmel ugyanakkor tévedett a törvényszék, amikor Terhelt1 vádlottat az ellene járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége miatt emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – felmentette. A felülbírálat alapjául szolgáló ítéleti tényállás II. pontja szerint ugyanis Terhelt1 vádlott tudomással bírt arról, hogy

1. október
2. napjától
3. június
4. napjáig el van tiltva a közúti járművezetéstől, ennek ellenére
5. május
6. napján város belterületén a közúti forgalomban vezette a tulajdonát képező rendszám1 forgalmi rendszámú gépjármű típusú személygépkocsit, amit azonban csak „B” járműkategóriára érvényes vezetői engedéllyel tehetett volna meg. [19] A Btk. 239/B. §

(1)bekezdése szerinti járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségét az követi el, aki a járművezetéstől eltiltás hatálya alatt annak érvényesülési körébe tartozó járművet vezet. Márpedig Terhelt1 vádlott II. tényállási pontban rögzített fenti magatartása maradéktalanul illeszkedik a hivatkozott törvényi tényállás kereti közé. [20] A törvényszék lényegében a Szabs. tv.

1. §-ának – egyébként téves – értelmezése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott cselekménye nem valósít meg bűncselekményt, és erre figyelemmel hozott a járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége vonatkozásában bűncselekmény hiányán alapuló felmentő rendelkezést. A törvényszék ugyanakkor ezzel összefüggésben téves jogi álláspontot fogalmazott meg a másodfokú ítélet [31]-[37] bekezdéseiben. Habár ítéletének indokolásában erre a másodfokú bíróság kifejezetten nem hivatkozott, lényegében a Btk.
2. §

(2)bekezdésében írt vizsgálat elvégzése alapján jutott arra a következtetésre, hogy Terhelt1 vádlott szóban forgó cselekménye nem valósít meg bűncselekményt. A Btk. 2. §

(2)bekezdése alapján ugyanakkor csak két esetben lehet felmentő rendelkezést meghozni: egyrészt akkor, ha a büntető törvény változása folytán a cselekmény az elbírálás időpontjában már nem minősül bűncselekménynek, jelen esetben azonban nem erről van szó, hiszen a járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége mind az elkövetés, mind pedig az elbírálás időpontjában bűncselekmény. Másrészt pedig akkor, ha az adott cselekmény büntetendősége a törvényi tényállást tartalommal kitöltő keretdiszpozícióban időközben bekövetkező változás folytán szűnik meg. Jelen ügy kapcsán Szegedi Ítélőtábla 3.Bhar.94/2024/

1. 5 azonban ez az esetkör sem áll fenn, mivel a járművezetés az eltiltás hatálya alatt bűncselekményének törvényi tényállása nem keretdiszpozíció, annak tartalmát ugyanis nem más jogszabály határozza meg. [21] A Szabs. tv.
2. §-a akként rendelkezik, hogy az olyan hátrányos jogkövetkezmények alól, amelyeket jogszabály a szabálysértés miatti felelősségre vonáshoz fűz, az eljárás alá vont személy a büntetést vagy intézkedést megállapító határozat jogerőre emelkedését követő két év elteltével mentesül. A Szabs. tv. idézett rendelkezése ugyanakkor nem a büntetőjogi felelősségre vonást kizáró büntethetőségi akadályt (büntethetőséget megszüntető okot) fogalmaz meg, az tehát nem konkurálhat a Btk. elévülésre vonatkozó szabályaival. Terhelt1 vádlott ezen cselekményének elbírálása, illetve annak alapján a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása ugyanakkor nem a szabálysértés miatti felelősségre vonáshoz fűződő hátrányos jogkövetkezmény, hanem annak a következménye, hogy Terhelt1 vádlott a II. tényállási pontban leírt cselekményével a büntető anyagi jog szabályaiba ütköző magatartást valósított meg. [22] A fentiekben kifejtett indokokra figyelemmel tehát tévedett a törvényszék, amikor Terhelt1 vádlott II. tényállási pontban rögzített cselekményével összefüggésben felmentő rendelkezést hozott, ezért az ítélőtábla – a másodfokú ítélet megváltoztatása folytán – Terhelt1 vádlott bűnösségét járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségében [Btk. 239/B. §

(1)bekezdés] is megállapította. [23] Ami a büntetés felülbírálatát illeti, a bűnösségi körülmények korrekcióra szorultak az alábbiak szerint. [24] A harmadfokú bíróság a vádlott javára további enyhítő körülményként értékelte az időmúlást [56/

1. BK vélemény III/
2. pont]. A törvényszék a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetést az e körben általa kiegészített – ennek folytán az előéleti adatok
3. pontjában rögzített – elítéléshez kötötte {másodfokú ítélet [14] és [40] bekezdés}. Megállapítható ugyanakkor, hogy az I. tényállási pontban írt bűncselekményeket (2 rendbeli közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette) a vele szemben a II. tényállási pontban írt bűncselekmény (járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége) miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt valósította meg, mely körülmény szintén megalapozza a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetést. A törvényszék által hivatkozott „speciális bűnismétlői minőség” {másodfokú ítélet [40] bekezdés} helyett az a körülmény értékelhető súlyosító hatásúként, hogy a vádlott bűnösségét korábban is ugyanilyen jellegű bűncselekmény elkövetése miatt állapították meg [56/
4. BK vélemény II/
5. pont]. [25] Az ekként kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények alapulvétele mellett is helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a súlyosító körülmények nagyobb számára és nyomatékára figyelemmel – az időmúlás ellenére is – arra az álláspontra helyezkedett, hogy Terhelt1 vádlott vonatkozásában a büntetési célok kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabásával biztosíthatók, amelyek tartama arányosnak tekinthető. [26] Figyelemmel arra, hogy a bűnösség köre közlekedési bűncselekménnyel bővült, ezért az ítélőtábla megítélése szerint Terhelt1 vádlottal szemben – a Btk.
6. §

(1)bekezdés a) pontja alapján – közúti járművezetéstől eltiltás büntetés kiszabása is indokolt azzal, hogy Szegedi Ítélőtábla 3.Bhar.94/2024/8. 6 annak tartamát a harmadfokú bíróság – a Btk. 56. §

(1)és

(3)bekezdésének alkalmazásával – 2 évben állapította meg. [27] A másodfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek voltak. [28] Észlelte az ítélőtábla, hogy a törvényszék ítéletének jogi indokolása – az alkalmazott jogszabályok megjelölése körében – hiányos volt, ezért azt egyrészt a vádlott visszaesői minősége tekintetében a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontjára történő hivatkozással, másrészt pedig a feltételes szabadágra bocsátás legkorábbi időpontjának megállapításával összefüggésben a Btk.
2. §

(1)bekezdésének megjelölésével kiegészítette. Ugyancsak hiányos volt a másodfokú bíróság ítéletének jogorvoslati tájékoztatása, a törvényszék ugyanis nem hivatkozott a Be. 615. §

(3)bekezdésére, ebből következően a fellebbezési jogra történő kioktatása nem tartalmazta azt, hogy a fellebbezés sérelmezheti egyrészt az ellentétes döntést; másrészt pedig kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, az 583. §

(3)bekezdésében meghatározott rendelkezést vagy indokolást, ez az ügy érdemét azonban nem érintette, így a másodfokú bíróság csupán ennek megállapítására szorítkozott. [29] A fentiekben kifejtett indokokra figyelemmel az ítélőtábla az ügyészség által bejelentett másodfellebbezést alaposnak találta, ezért a másodfokú bíróság ítéletét – a Be. 624. §

(1)bekezdése alapján eljárva – a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig azt – a Be.

1. §-a alapján – helybenhagyta. [30] Az ítélőtábla a harmadfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség vonatkozásában megállapította, hogy azt – a Be.
2. §

(5)bekezdésére figyelemmel – az állam viseli. [31] A harmadfokú bíróság ítélete elleni fellebbezési jog a Be. 458. §

(3)bekezdéséből következően kizárt. Szeged,

1. június
2. dr. Nagy Erzsébet a tanács elnöke dr. Kóbor Jenő előadó bíró dr. Katona Dorottya bíró A Szegedi Ítélőtábla Bhar.III.94/2024/
3. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 12.Bf.347/2023/
4. számú ítélete a jelen ítéletben foglalt változtatásokkal a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. június
6. dr. Nagy Erzsébet a tanács elnöke Szegedi Ítélőtábla 3.Bhar.94/2024/
7. 7