A határozat elvi tartalma: A keresőképtelen állományban lévő felperesnek nem volt rendelkezésre állási kötelezettsége, így nem alapozta meg azonnali hatályú felmondást, amikor a munkáltató nála lévő eszközeit nem szolgáltatta vissza. A bíróság elfogadta a felperesi hivatkozást, miszerint nem észlelte a futár érkezését, így nem tudta az eszközöket átadni. Ennek következtében a munkavállaló nem sértette meg az együttműködési kötelezettségét. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.108/2022/
- A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a dr. Kálmán Adrienn Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe; ügyintéző: dr. Kálmány Adrienn ügyvéd) által képviselt Felperes1 (felperes címe) felperesnek, dr. képviselő1 kamarai jogtanácsos által képviselt Alperes1 (Cím2.) alperes ellen munkaviszony megszüntetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 16.M.70.905/2020/
- számú ítélete ellen, a felperes
- sorszámú fellebbezése folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.037.000 (hatmillió-harminchétezer) forint kártérítést, és ezen összeg után középidőarányos időponttól -
- június
- napjától - a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamatot, valamint 301.850 (háromszázegyezer-nyolcszázötven) forint elsőfokú, és 150.925 (százötvenezer-kilencszázhuszonöt) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra, fizessen meg az államnak 362.220 (háromszázhatvankétezer – kétszázhúsz) forint eljárási, és 482.960 (négyszáznyolcvankétezer-kilencszázhatvan) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás [1] A felperes
- július 3-tól állt határozatlan idejű munkaviszonyban a munkáltatóval. A munkaköre „regional travel manager”-ként került meghatározásra. Az alperesi munkáltató a munkavégzéshez mobiltelefont, laptop-ot, bankkártyát, valamint ezek kiegészítőit biztosította a részére. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.108/2022/5-II. [2] 2 A felperes
- március 2-tól táppénzes állományba került. [3] A felperes közvetlen felettese felettes
- április 3-án szöveges üzenetet küldött a felperesnek, melyben megjelölte azon eszközöket, amelyeket a munkavégzéshez biztosított az alperes, és amelyeket visszakért azzal, hogy az eszközökért futárt küld. A munkáltató által küldött futár több alkalommal megjelent a felperes otthonánál, azonban az eszközök visszaadására nem került sor. [4] Ezt követően a munkáltató felszólítást küldött ki a felperes részére arra vonatkozóan, hogy a nála lévő eszközöket adja át. A felperes a munkáltatótól származó felszólító levelet kézhez vette, azonban a megjelölt eszközöket nem adta át. A felperes
- április 20-án angol nyelvű levelet írt, tanú2-t címzettként megjelölve azzal, hogy a levelet a munkáltató további két munkavállalójának is megküldte. A felperes az angol nyelvű levélben kifogásolta a munkáltató eljárását, miszerint zaklatásnak van kitéve, kifejezetten megjelölte a közvetlen felettes magatartását. [5] A munkáltató a
- április 23-án kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerint a munkáltató több alkalommal felszólította a felperest, hogy a nála lévő, de nem használt nagyértékű és a koronavírus járvány miatt fokozott készletgazdálkodási megfontolások alá eső munkaeszközöket juttassa vissza, mely a felperes szándékos magatartása miatt egymást követő három alkalommal is meghiúsult. [6] Az azonnali hatályú felmondásban rögzítésre került, hogy a felperest keresőképtelenség idején is terheli a munkáltatóval és a munkatársaival kapcsolatos együttműködési kötelezettség, melyet több alkalommal szándékosan, jelentős mértékben megszegett. A felperes hibájából elmaradt kézbesítés költségeinek generálásával szándékosan kárt okozott a munkáltatónak. A fentieken túl a felperes válaszlevelében olyan hangnemet használt, amely a munkaviszony fenntartását szintén lehetetlenné tette. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [7] A felperes a jogviszony jogellenes megszüntetése miatt kérte az alperes kötelezését, elmaradt munkabér, perköltség és kamat megfizetésére. [8] A felperes álláspontja szerint az eszközök visszavételének sikertelensége nem volt felróható neki. Az általa küldött levél tartalmával kapcsolatban előadta, hogy az nem sértő, Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.108/2022/5-II. 3 nem bántó és nem tartalmaz olyan szövegrészeket, amelyek indokolttá tették volna a jogviszony azonnali hatályú megszüntetését. [9] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes megsértette az együttműködési kötelezettségét, amikor magyarázat és indokolás nélkül meghiúsította az eszközök átvételét. Az elsőfokú bíróság ítélete [10] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. [11] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes nem vitatta, hogy az alperesi munkáltatónak bármikor joga volt a munkavégzéshez szükséges eszközöket visszakérni. Az elsőfokú eljárás során a felperes is akként nyilatkozott, hogy az eszközök átadásával kapcsolatban az alperesi e-maileket, sms-eket megkapta, ugyanakkor azt állította, hogy ezen sms-eket, e-maileket és telefonokat nem észlelte. Az elsőfokú bíróság életszerűtlennek tartotta és tényekkel nem igazolta, miszerint a felperes nem észlelte a telefonokat, sms-eket, mivel a munkáltató által biztosított telefont használta, és mind a
- április 7-i, mind a
- április 14-i futár megjelenését megelőzően és azt követően is használta a telefonját. Ennek következtében teljes mértékben valószínűtlen, hogy ne észlelte vagy ne látta volna a neki küldött sms-eket, illetve hozzá intézett telefonhívásokat. [12] Az elsőfokú bíróság a felperes terhére értékelte azt is, hogy a
- április 7-ei és a
- április 14-i futár megjelenését követően és a felszólító levél kézhez vétele után, semmit nem tett annak érdekében, hogy az eszközöket visszaszolgáltassa az alperesnek. A felperes a
- április 20-án kelt e-mailben is csak azt részletezte, hogy zaklatásnak tekinti a munkáltató sms-eit, telefonhívásait. [13] Az elsőfokú bíróság egyetértett az alperes azon érvelésével, hogy a felperes az együttműködési kötelezettségét azzal szegte meg, hogy a vele egyeztett időpontban és helyen, a munkáltató kérésének megfelelően nem adta át az eszközöket a futárnak és ezek eredménytelenségét követően a felszólításnak sem tett eleget. [14] A
- április 20-án küldött e-mail szövegével kapcsolatban a bíróság elfogadta azon alperesi álláspontot, miszerint az szokatlan hangvételű. A felperes szóhasználata a levélben nem volt szokványos, nem illeszkedett az alperes vállalati kultúrájába. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy csupán ezen e-mail alapján nem lett volna helye a jogviszony megszüntetésének. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.108/2022/5-II. 4 Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [15] A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelemnek történő helyadást, valamint az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. [16] A felperes előadta, hogy az alperes az első egyeztetés alapján első alkalommal
- április
- napján küldött futárt a felperes otthonához. A felperes az alperessel mindenben együttműködő volt, előzetesen egyeztetésre került, hogy milyen eszköz átadását várja a munkáltató. Azonban az alperes a futár érkezésére vonatkozóan nem határozott meg konkrét időpontot. A felperes a futár érkezését nem észlelte és az alperestől még aznap
- április 7én 13:57 perckor érdeklődött, hogy mikor érkezik a futár. Az ezt követően kitűzött időpontban a keresőképtelen állományban lévő felperes nem észlelte, hogy a futár
- április 14-én 11:50 perckor érkezett meg az otthonához. A felperes előadta, hogy az ügyben kiemelt jelentőséggel bír, hogy a perbeli időszakban táppénzes állományban volt, az alperes ezt figyelmen kívül hagyva, rendelkezésre állásra kötelezte. Előadta továbbá, hogy családi házban lakik, a futár érkezésekor nem az utcára néző helyiségekben tartózkodott, illetve az ingatlanhoz nem tartozott csengő. [17] Hivatkozása szerint nem volt neki felróható, hogy a céges telefont nem figyelte mindig, figyelemmel arra, hogy keresőképtelen állományban volt. [18] A felperes által küldött szokatlan hangvételű levéllel kapcsolatban előadta, hogy tanú2 kizárólag saját szubjektív véleményéről számolt be az elsőfokú eljárás során. A felperes a kifogásolt válaszlevélben, az őt ért/vélt valós jogsérelem miatt fordult a címzetthez a Vállalati Megfelelőségi Kézikönyv rendelkezéseire is figyelemmel. A felperes álláspontja szerint nem sértette meg az alperes belső szabályzatát azzal, hogy a levelek másolatát más személyeknek is megküldte. A tanú által kiemelt szövegrészek: „zaklatták a táppénz alatt”, „visszaéltek az ajánlattal”, a felperes sérelmeivel kapcsolatos tényszerű közlések, melyek nem alkalmasak az alperes elleni támadásra. Függetlenül attól, hogy a levél tartalmát a tanú, illetve az alperes miként értékelte, a német vezető, illetve az anyavállalat részéről nem érkezett reakció a felperes levelére, ezért annak az alperes túlzott jelentőséget nyilvánított. [19] Álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondásban megjelölt felperesi magatartás nem meríti ki a Munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (Mt.)
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjában írt esetkört. Az eszközök átadásának meghiúsulása nem volt a felperesnek felróható, illetve a felróhatóság mértéke nem merítette ki a szándékosságot vagy súlyos gondatlanságot. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.108/2022/5-II. 5 [20] Hivatkozott arra, hogy a felperes keresőképtelensége időtartama alatt az Mt. 55.§
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel, nem volt köteles az alperes által, tőle kért és elvárt magatartásra. Ennek következtében az együttműködési kötelezettségét sem sértette meg. [21] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. [22] Előadta, hogy a felperes az eszközök visszaszállításának mindkét időpontjáról értesült, az elsőt vissza is igazolta, pontosítást egyik alkalommal sem kezdeményezett. Elismerte továbbá, hogy az alperesnek bármikor joga volt az eszközök visszavételére, és a visszaadás megtagadásának érdemi indokát az elsőfokú eljárás során nem adta elő. [23] Hivatkozott arra, hogy az alperes eleget tett a törvényi kötelezettségének, amikor az elektronikus értesítéseket megfelelő módon megküldte a felperesnek. Hangsúlyozta, hogy nem a futár érkezésének nem észlelését rótta fel az alperes az azonnali hatályú felmondásban, hanem a felperes ezt megelőző és azt követő magatartását összességében. Peradat, hogy a felperes keresőképtelensége alatt cselekvőképes volt, otthon tartózkodott, így az eszközök átadása a futár részére nem volt túlzó, teljesíthetetlen elvárás, különös tekintettel arra a tényre, hogy ennek a felperes két alkalommal is eleget tehetett volna. [24] A
- április 20-i elektronikus levelében személyeskedő hangnemet ütött meg a felperes, a munkáltató anyavállalatával munkaviszonyban álló, az előzményekben nem érintett személyeknek is megküldve. A tanúvallomás során az eset körülményei mérlegelésével a bíróság okkal jutott arra a következtetésre, amit az ítélet is tartalmaz, hogy a levél megfogalmazása nem volt szokványos, nem illett az alperes vállalati kultúrájába. [25] A fentieken túl az alperes hivatkozott arra, hogy a fellebbezés nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (Pp.) alaki követelményeinek. Önmagában a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkör megjelölése, nem pótolja a határozott fellebbezési kérelem feltüntetését. A különböző jogszabálysértéseket külön-külön kell megjelölni, azok részletes indokát előadva. A másodfokú bíróság döntése és jogi indoka [26] A felperes fellebbezése alapos. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.108/2022/5-II. 6 [27] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan tárta fel, azonban döntésével és jogi indokolásával teljeskörűen nem értett egyet, ezért az elsőfokú ítéletet a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta. [28] A Pp. 370. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét – a
(2)–
(4)bekezdésben foglalt eltéréssel – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, fellebbezési kérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a 371.§
(1)bekezdés
- a)–
- d)pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. [29] A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. §
(1)bekezdése szerint a munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél
- a)a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
- b)egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaiviszony fenntartását lehetetlenné teszi. [30] Jelen ügyben a munkáltatónak kellett bizonyítania, hogy a felperes a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte, vagy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. [31] A munkáltató azt rótta a felperes terhére, hogy a munkaeszközök visszaszolgáltatása a felperes szándékos magatartása miatt meghiúsult. [32] A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy az ügyben kiemelt jelentőséggel bír, hogy a felperes a perbeli időszakban keresőképtelen volt. [33] Az Mt. 55. §
(1)bekezdés a) pontja kimondja, hogy a munkavállaló mentesül a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól a keresőképtelensége tartamára. [34] Az alperes nem konkrét időpontot vagy rövid időtartamot jelölt meg az eszközök átadására, hanem
- április
- napján az egész délelőttöt,
- április
- napján pedig az egész napot jelölte meg akként, hogy a futár érkezhet. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.108/2022/5-II. 7 [35] A felek egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy a felperes családi házban lakik, a becsatolt alaprajz tanúsága szerint az ingatlan rendelkezik utcára néző ablakokkal, de csengő nincs. [36] Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg a futárt, aki elmondta, hogy próbálta elérni a felperest telefonon mindkét alkalommal, illetve megzörgette az ingatlan ablakait is, valamint egy udvarban tartózkodó személyt kért meg arra, hogy a felpereshez bekopogjon. Mindez azonban eredménytelen maradt. [37] A másodfokú bíróság egyetértett a felperes fellebbezésével, miszerint a munkáltató az irányadó jogszabályi rendelkezések alapján nem kötelezhette őt rendelkezésre állásra, ennek következtében nem képezhette az azonnali hatályú felmondás jogszerű indokát, miszerint a felperes nem észlelte a futár ottlétét, és a futár ottlétekor a telefonjára érkező hívásokat. A fentieken túl a felek a munkaszerződésben arra vonatkozóan sem kötöttek megállapodást, miszerint a felperes távolléte esetén köteles a munkáltatói e-maileket, illetve a telefonját folyamatosan figyelemmel kísérni. [38] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján nem állapítható meg, hogy a felperes a munkaköri kötelezettségét akár szándékosan, akár súlyosan megszegte, ennek következtében pedig a felmondás nem valós és nem okszerű. [39] A felperes által írt levéllel kapcsolatban megállapítható, hogy a felperes nem sértette meg az alperes belső szabályzatát azzal, hogy a levelet másolatban más személyeknek is megküldte. Ezt a meghallgatott tanú2 is megerősítette. A levél hangneme, illetve a munkáltató által kiemelt szövegrészek „zaklattak a táppénz alatt”, „visszaéltek az ajánlattal”, nem alkalmasak arra, hogy az azonnali hatályú felmondást megalapozzák. A felperes nem használt bántó hangnemet, kizárólag az általa észlelt jelenségeket kifogásolta a munkáltató felé. [40] A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a felperes nem vitatta, hogy az alperesnek bármikor joga volt az eszközök visszavételére, azonban az alperes nem bizonyította azt, hogy a felperes magatartásával szándékosan megsértette az együttműködési kötelezettségét. A másodfokú bíróság egyetértett a felperes álláspontjával, miszerint a keresőképtelenség a betegség mértékétől függetlenül, önmagában a betegség tényére tekintettel védettséget ad a munkavállalónak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes kizárólag akkor sértette volna meg az együttműködési kötelezettségét, ha a munkáltatóval pontosan megállapodnak az átadás időpontjában, és a felperes, bár észleli a futár a jelenlétét, de szándékosan nem adja át az eszközöket. A jelen esetben azonban ez nem így történt, így a munkáltatói felmondás jogellenes. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.108/2022/5-II. 8 [41] Az elsőfokú bíróság az összegszerűség vonatkozásában is bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során a felperes becsatolta az álláskereséssel kapcsolatos okiratait. A felperes bizonyította, hogy az álláskeresési járadék folyósításának időtartama alatt
- júliusában önállóan is elkezdte az álláskeresést.
- július és
- február
- közötti időszakban 134 pozíciót pályázott meg, mellyel kapcsolatos iratokat csatolt. A fentiek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségének eleget tett. Az alperes a felperes által benyújtott összegszerűségi kereseti kérelmet elfogadta, ezért a másodfokú bíróság a felperes kereseti kérelmének megfelelően kötelezte az alperest kártérítés megfizetésére. Záró rész [42] A másodfokú bíróság a Pp. 364.§-a folytán alkalmazandó Pp.
- §
(2)bekezdése alapján kötelezte az alperest első és másodfokú perköltség megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja, illetve 3.§
(5)bekezdése alapján határozott meg. [43] Az alperes az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (Itv.) 39.§-a alapján köteles eljárási illeték, és a 46.§-a alapján fellebbezési illeték megfizetésére. [44] Az ítélet elleni fellebbezést a Pp.
- §-a zárja ki. Budapest,
- szeptember
- dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Edit s.k. előadó bíró dr. Kulisity Mária s.k. bíró