← Magyarország

Pf.20081/2025/3 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az ügyvédi munkadíj mérséklésének szempontjai sajtó-helyreigazítási perben. Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.081/2025/

  1. szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Oppenheim Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kiss Tibor ügyvéd, cím2.) Az alperes: alperes1 (cím3 Az alperes képviselője: Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kovács Loránd ügyvéd, cím4) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: felperes
  2. sorszám alatt A per tárgya: sajtó-helyreigazítás Az elsőfokú bíróság: Zalaegerszegi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat: 2.P.20.224/2025/
  3. számú végzéssel kijavított 2.P.20.224/2025/
  4. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét – fellebbezett részében – részben megváltoztatja, és a egyéb érdekelt1 által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 909.578 (kilencszázkilencezer-ötszázhetvennyolc) forintra felemeli. Egyéb fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a egyéb érdekelt1-t, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 135.300 (egyszázharmincötezer-háromszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Kötelezi a felperest és a egyéb érdekelt1-t, hogy hogy fizessenek meg az államnak – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára – az esedékesség napjáig a felperes 38.900 (harmincnyolcezer-kilencszáz) forint, a egyéb érdekelt1 19.500 (tizenkilencezer-ötszáz) forint meg nem fizetett fellebbezési eljárási illetéket. Az esedékesség napja a jelen határozat meghozatalát követő hatvanadik nap. Az illeték megfizetése során a közlemény rovatban a Pécsi Ítélőtábla megnevezését, a jelen határozat ügyszámát, valamint a fizetésre kötelezett adószámát fel kell tüntetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.081/2025/3 [1] [2] [3] [4] [5] 2 A internetes oldal internetes oldalon
  5. február
  6. napján „Csatlakozott a név Párthoz a egyéb1 bukott elnöke” címmel az hírportáltól átvett írás jelent meg, amely szerint a felperes a 2020-as újraválasztása után titokban több mint duplájára, 1,2 millióról 2,6 millió forintra emelte a saját havi fizetését. A felperes helyreigazítás iránti kérelmének az alperes nem tett eleget, ezért a felperes az elsőfokú bíróságon keresetlevelet terjesztett elő, amelyben az alperest helyreigazító közlemény közzétételére kérte kötelezni. Keresetlevelében a keresetindítás időpontjáig felmerült perköltségét (az alpereshez intézett helyreigazítás iránti kérelem és a keresetlevél összeállítása, a felperesnek a jogi képviselőjével folytatott egyeztetése alapján 12 x 160 euró + Áfa=) 1.920 euró + Áfa összegben jelölte meg. Az elsőfokú bíróság a
  7. április
  8. napján kelt végzésével a per első tárgyalását
  9. április
  10. napjára tűzte ki. Az alperes a
  11. április
  12. napján kelt és az elsőfokú bíróságra ugyanazon a napon 19:04 órakor megküldött, majd
  13. április
  14. napján kinyomtatott és az iratokhoz
  15. sorszám alatt csatolt ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes esetleges pernyertessége esetére az általa felszámított perköltség 60.000 forint + Áfa összegre mérséklését kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes ugyanazt a helyreigazítási kérelmet nyújtotta be és várhatóan ugyanazt fogja benyújtani párhuzamosan majdnem 20 sajtószerv ellen. Az eljárásonként külön-külön elszámolni kívánt 12 munkaóra eltúlzott, a megjelölt 160 euró, forintban kifejezve 64.000 forint óradíj irreális, a magyar joggyakorlatban eddig meg nem ítélt összeg. Álláspontja szerint az ügy nem bonyolult megítélésű, az eljárás tárgyát két közlés képezi, a pertárgyérték 600.000 forint, így legfeljebb 3 ügyvédi munkaóra elszámolása lehet indokolt. A felperesi jogi képviselőnek csak egyszer kellett a helyreigazítási kérelmet és a keresetlevelet megszövegeznie, az ügyféllel való kapcsolattartás sem ügyenként zajlott, emiatt az erre eső munka megoszlott a perek között, a kereset adott perre egyediesítése pedig már kisebb időráfordítást igényelt. Az ismételt perindítások és azok hasonló, sőt azonos jellege miatt a perköltség álláspontja szerint arányosan csökkenthető. Különösen igaz ez akkor, ha a keresetek a perekben érdemi különbséget nem mutatnak, a jogvita valójában ugyanazon jogsértésre és tényállásra alapozva zajlik. Utalt arra is, hogy a sajtószerv túlzott mértékű perköltség fizetésére kötelezése veszélyezteti a sajtó működését, alkotmányos rendeltetésének betöltését, valamint az olvasók megfelelő tájékoztatását. Ellenkérelmét a bíróság részére történt megküldéssel egyidejűleg – ajánlott elsőbbségi küldeményként – a felperesnek is megküldte, és ennek tényét igazolta. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetnek helyt adott, az alperest helyreigazításra kötelezte, és az alperes kiadóját, a egyéb érdekelt1-t a
  16. sorszám alatt kijavított ítéletével 666.012 forint perköltségben marasztalta. A perköltség összegéről való döntést indokolva az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes kérelmet terjesztett elő a munkadíj mérséklése iránt, ezért felülvizsgálta a felszámított munkadíj mértékének indokoltságát. E körben szükségszerűnek találta a
  17. április
  18. napján tartott tárgyalásra utazás 3 órára felszámított költségét, a felkészülést egy óra időtartamban, és a tárgyaláson való jelenlét egy óra időtartamát (mindösszesen 5 órát), továbbá az útiköltségként felszámított 16.504 forintot. Eltúlzottnak találta azonban a keresetlevél elkészítésével összefüggésben 12 óra felszámítását, mert az ügy megítélése nem volt szerteágazó, ráadásul azonos tartalmú közlések miatt a felperes – saját előadása szerint is – 16 azonos tartalmú keresetet nyújtott be. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a keresetlevél összeállítására 3 órát vett számításba, és miután a felperes által felszámított perköltség összegét a más sajtó-helyreigazítási perekben is felszámított költségek összege miatt kirívóan eltúlzottnak találta, azt a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/
  19. (XII. 9.) IM rendelet (R.) 4.§

(2)bekezdése alapján mérsékelte. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.081/2025/3 [6] [7] [8] [9] [10] 3 Az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatása és a perköltség összegének 1.396.709 forintra történő felemelése érdekében a felperes fellebbezett. Előre bocsátotta, hogy az R. 4.§
(1)bekezdése értelmében az érvényesített joggal összefüggésben nem álló, szükségtelenül vagy aránytalan mértékben felszámított munkadíj összegét a bíróság csak kérelemre mérsékelteti. Az alperes az írásbeli ellenkérelmét a perfelvételi tárgyalás határnapját megelőző két nappal korábban,
  1. április
  2. napján nyújtotta be, amely így elkésettség miatt hatálytalan. Ennek eljárásjogi következménye, hogy az elsőfokú bíróság az alperesi ellenkérelemben foglaltakat, így az általa felszámított perköltség mérséklésére vonatkozó alperesi kérelmet sem vehette volna figyelembe. Ettől függetlenül úgy ítélte meg, hogy még az alperesi ellenkérelem hatályossága esetén is megalapozatlanul történt a jogi képviselője általa felszámított, a keresetlevél, illetve az azt megelőző képviselői tevékenység ellenértékeként megjelölt 12 munkaóra helyett 3 munkaóra figyelembevétele. Az elsőfokú bíróság az R. 4.§
(1)bekezdését megsértve nem adta részletes indokát annak, hogy mely körülmények alapján tartott 3 munkaórányi munkadíjat arányban állónak a jogi képviselője által a keresetlevél benyújtásáig kifejtett ügyvédi tevékenységgel. Döntése sérti az R. 4.§
(2)bekezdését is, amely szerint a bíróság az R. 2.§
(1)bekezdése alapján megállapítandó munkadíj összegét 50%-nál nagyobb mértékben nem mérsékelheti, kivéve, ha az kirívóan eltúlzott és ellentétes a piaci viszonyokkal vagy a józan ésszel. Az elsőfokú bíróság eltért a Kúria Pfv.II.20.887/2023/
  1. számú, illetőleg a Pfv.IV.21.314/2024/
  2. számú precedensképes döntésétől is, amelyet azonban csak akkor tehetett volna meg, ha azt részletesen megindokolja. A jelen perben vitathatatlanul terjedelmes keresetlevelet nyújtott be, azt megelőzően helyreigazító közleményt juttatott el az alperesi szerkesztőséghez, mindezeket megelőzően a képviselője személyes egyeztetést folytatott, majd a perfelvételi és az érdemi tárgyaláson ellátta a képviseletet. Az a körülmény, hogy a jelen perbeli keresetlevéllel azonos tartalmú, további 15 keresetlevelet nyújtott be vidéki törvényszékekhez, nem indokolja azt, hogy a bíróság mérsékelje a felszámított ügyvédi munkadíjat. A keresetlevél összeállítása, a vonatkozó jogszabályhelyek megjelölése azonos volt, de a keresetek egyéniesítendők, a keresetlevél benyújtását megelőzően is nagy felelősséggel járó munkaterhet rónak a felperesi képviselőre, hiszen a határidő pontos betartása, a jogszabályhelyek megfelelő ismerete nélkül egy sajtó-helyreigazítási per nem folytatható le. Az ügyvédi munkadíj megállapításánál kizárólag az vehető figyelembe, hogy a jogi képviselő milyen mértékű munkát, tevékenységet fejtett ki, más perekben kifejtett tevékenységre tekintettel a jelen perbeli ügyvédi munkadíj mérséklésére nincs jogszabályi lehetőség. Az alperes, illetőleg az alperes kiadója, a egyéb érdekelt1 fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az elsőfokú perköltség összegét sérelmező fellebbezés részben alapos. A Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján a fél perköltsége megtérítését annak felszámításával kérheti. A felszámított perköltség viseléséről a bíróság a Pp. 82.§
(1)és
(2)bekezdése értelmében hivatalból, az eljárást befejező határozatában dönt, meghatározza a perköltség összegét és a megtérítésre köteles személyt annak megfizetésére kötelezi. Ha a fél az ügyvédi munkadíjat az R. 3.§-a szerint számítja fel, a bíróság az ott meghatározott díjak megfizetésére kötelezheti a pervesztes felet, míg az R. 2.§
(1)bekezdése szabályozza azt a jelen ügyben is fennálló helyzetet, amikor a fél a jogi képviselőjével megkötött megbízási szerződésben meghatározott munkadíj és költség megtérítését igényli. Ez a jogszabályhely a megbízási szerződésben kikötött ügyvédi munkadíj mértékére értelemszerűen nem ad előírást, mert a díj az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 28.§
(1)bekezdése szerint szabad megállapodás tárgya. A Kúria Pfv.II.20.887/2023/
  1. számú, valamint a Pfv.IV.21.314/2024/
  2. számú, a fellebbezésben megjelölt határozatai jogkérdésként nem az R., hanem a korábban hatályban Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.081/2025/3 [11] [12] [13] [14] [15] 4 volt azonos tárgyú jogszabály rendelkezéseit értelmezték, ezért az R. alkalmazása során a fellebbezési állásponttal szemben nem minősíthetők precedensértékű döntéseknek. Ettől függetlenül az ott megfogalmazott, és az R.-be foglaltan jogszabályi szintre emelt jogi okfejtések, érvek, elvi megállapítások az R. normaszövegének értelmezése során felhasználhatók. Ilyen, az R. végső előterjesztői indokolása által is kifejezetten felhívott, így a jogalkotó által az új szabályozás alapjaként elfogadott szempontrendszert adott a Kúria a fent közzétett ítéletében [Pfv.II.20.887/2023/
  3. szám], amikor annak [41] bekezdésében rögzítette, hogy a szerződésben megállapított munkadíj bíróság általi mérséklése a szerződés tartalmának szabad meghatározása alapelvével szemben kivételes és ebből adódóan szűken értelmezendő. Az ügyvédi munkadíj mértéke tekintetében történő szabad megállapodásnak eljárásjogi korlátja nincs, azonban az R. 4.§
(1)-
(2)bekezdése a pervesztes fél által perköltségként megtérítendő ügyvédi munkadíj meghatározása tekintetében korlátot szab azzal, hogy arra irányuló kérelem esetén feljogosítja a bíróságot a kikötött ügyvédi munkadíj kivételes esetben, indokolási kötelezettséggel történő mérséklésére, amennyiben ‒ az érvényesített joggal összefüggésben ténylegesen elvégzett szükséges ügyvédi tevékenységre is figyelemmel ‒ a munkadíj felszámított összege aránytalan. E rendelkezés alapján az a kötelezettség hárul a bíróságra, hogy a pervesztes felet ne kötelezze perköltségként az elvégzett ügyvédi tevékenységhez képest aránytalanul magas ügyvédi munkadíj megfizetésére. Alaptalan volt a felperesnek az a hivatkozása, hogy az elkésetten előterjesztett ellenkérelemben foglalt, a felperes által felszámított perköltség mérséklésére vonatkozó alperesi kérelmet hatálytalansága miatt nem vehette volna figyelembe az elsőfokú bíróság. Az alperes ugyanis a Pp. 497.§
(3)bekezdésének megfelelően, a perfelvételi tárgyalás határnapját megelőző három nappal korábban nyújtotta be a központi rendszerbe
  1. április
  2. napján 19:04 órakor érkezett, majd
  3. április
  4. napján kinyomtatott, és az iratokhoz
  5. sorszám alatt csatolt ellenkérelmét, amelyben kérte a díj leszállítását. Az elektronikus kapcsolattartással benyújtott ellenkérelem nem késett el, mert a Pp. 612.§-a szerint a határidő elmulasztásának következményeit – a napokban, munkanapokban, hónapokban vagy években megállapított határidő esetén – nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján elektronikus úton az informatikai követelményeknek megfelelően előterjesztették. A hatályos kérelem alapján alkalmazott díjmérséklést nem a 63.928 forintnak megfelelő kikötött óradíj, hanem a követelt perköltség egyik elemeként a keresetindításig felmerült munkaórák (12 óra) számának eltúlzottsága indokolta, amit az elsőfokú bíróság mérsékléssel állapított meg 3 órában. Az elsőfokú bíróság az ügyvédi munkadíj összegének meghatározása során helyesen értelmezte az R. 4.§
(1)bekezdését, az indokolásból kitűnően azt mérlegelte, hogy a felszámított összeg ténylegesen milyen mennyiségű munka esetében fizetendő, a kifejtett munkával arányban állónak tekinthető-e. A felperest illető ügyvédi munkadíj mérséklését megindokolta, számba vette a kifejtett jogi képviseleti tevékenység munkaigényességét, és úgy foglalt állást, hogy a felperesi képviseleti munkával az óradíj összegére is figyelemmel összesen 8 (ebből a keresetlevél benyújtásáig 3) munkaórának megfelelő, általános forgalmi adóval együtt 649.508 forint arányos (amelyhez 16.504 forint útiköltséget számított hozzá). Az elsőfokú bíróság mérséklés indokoltságára levont következtetésével a másodfokú bíróság is egyetértett, a felperes fellebbezésében felhozott érvei sem vezethettek a felszámított díjjal egyező elsőfokú perköltség megállapítására. Nem értett egyet azonban az alkalmazott mérséklés mértékével. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.081/2025/3 [16] [17] [18] [19] [20] [21] 5 A sajtó-helyreigazítás iránti kereset a sajtószerv előtti kötelező előzetes eljárás lefolytatását és több irányú jogi érvelést tartalmazó keresetlevél felelős előterjesztését igényelte a felperes részéről. A perben a felperesi jogi képviselő a szükséges ügyvédi munkaráfordítással az előzetes eljárás iratait és a keresetlevelet a szoros határidőben kidolgozta, megírta és előterjesztette. A mérséklés önmagában a kereset folytán szükséges és elvégzett jogi szakmai munka mennyiségére figyelemmel a másodfokú bíróság szerint még nem lett volna indokolt. Az elsőfokú bíróság azonban megalapozottan értékelte a felszámított díjat azért aránytalannak, mert a közlemény 16 sajtószerv általi közzététele miatt a felperes (azonos jogi képviselője útján) 16 előzetes eljárást folytatott le és 16 keresetlevelet terjesztett elő. Ezt a felperes nem is vonta kétségbe, fellebbezésében azt is előadta, hogy a keresetlevelek összeállítása, a vonatkozó jogszabályhelyek megjelölése azonos volt. Ahhoz sem férhet kétség, hogy az ügyféllel való konzultáció, kapcsolattartás sem többszöröződött meg minden egyes üggyel. A keresetleveleket azonban perenként ‒ így ebben az ügyben is ‒ egyéniesíteni kellett, és az ügyek ellátása a keresetlevelek benyújtását megelőzően is nagy felelősséggel járó munkaterhet rótt a felperesi képviselőre, megkövetelve a határidők pontos betartását és a jogszabályhelyek megfelelő ismeretét. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott a másodfokú bíróság, hogy ebben az ügyben valóban nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel a keresetlevél benyújtásáig felszámított 12 munkaóra, az aránytalanul eltúlzott volt, az elsőfokú bíróság által megállapított 3 óra azonban aránytalanul kevés, ezért valamennyi körülményt értékelve 6 munkaórát vett számításba. Az egy időben indított 16 azonos tárgyú per, mint a díj mértékét befolyásoló jelentős tényező a fellebbezési állásponttal szemben nem a más perekben kifejtett tevékenységre tekintettel történő díjmérséklést jelent, hanem éppen annak az értékelését, hogy a jelen perben milyen időtartamú munkavégzés arányos a ténylegesen elvégzett tevékenységgel. A felperest ezért összesen 11 óra x 160 euro x 399,55 Ft/euro = 703.208 forint +189.866 forint Áfa, tehát 893.074 forint munkadíj és 16.504 forint útiköltség, mindösszesen 909.578 forint elsőfokú perköltség illeti. Ez több, mint a megállapítani kért összeg 50%-a, ezért annak már nem volt jelentősége, hogy a felszámított díj kirívóan eltúlzott volt-e, illetve ellentétes volt-e a piaci viszonyokkal vagy a józan ésszel. A másodfokú bíróság az így kifejtett indokokra figyelemmel a Pp. 383.§
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét – fellebbezett részében – részben megváltoztatta, és az alperesért szerkesztői felelősséget viselő egyéb érdekelt1-t által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 909.578 forintra felemelte, míg az ezt meghaladó fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes 730.697 forint tárgyi értékű fellebbezése 239.566 forint erejéig, 1/3 részében vezetett eredményre, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 83.§
(2)bekezdése, 499.§
(1)bekezdése és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024 (XII.9.) IM rendelet 2.§
(1)bekezdés a) pontja alapján a felszámításnak megfelelő 405.943 forint 1/3 részében, 135.300 forint összegben kötelezte a egyéb érdekelt1-t a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére. A felperes és a egyéb érdekelt1 a Pp. 102.§
(1)bekezdése alapján, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 78.§
(4)bekezdése szerint, a pernyertesség-pervesztesség arányában kötelesek megfizetni a feljegyzett 58.400 forint fellebbezési eljárási illetéket, egyúttal a másodfokú bíróság a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdése alapján tájékoztatást adott az esedékesség időpontjáról, valamint a fizetés során a közlemény rovatban feltüntetendő adatokról. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.081/2025/3 6 Pécs,
  1. szeptember
  2. Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.