← Magyarország

Gf.30309/2022/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Másodfokú részítélettel szemben benyújtott fellebbezés megalapozott elutasítása. A KÚRIA mint fellebbezési bíróság végzése Az ügy száma: Gf.VI.30.309/2022/

  1. A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke Dr. Gáspár Mónika előadó bíró Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró A felperesek: felperes és társai A felperesek képviselője: Szabó-Nagy Ügyvédi Iroda cím1 I-MDCLIV. rendűért Az I. rendű alperes: alperes1 Az I. rendű alperes képviselője: dr. E. V. kamarai jogtanácsos A II. rendű alperes: alperes2 A II. rendű alperes képviselője: dr. Z. G. L. kamarai jogtanácsos [cím2)] A III. rendű alperes: alperes3 A III. rendű alperes képviselője: Balsai Ügyvédi Iroda cím3 Kúria VI.Gf.30.309/2022/2 2 A per tárgya: felelősség megállapítása A fellebbezést benyújtó fél: felperesek A fellebbezéssel támadott határozatot hozó bíróság neve és a határozatának száma: Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.608/2021/
  2. számú végzés Rendelkező rész A Kúria az ítélőtábla végzését helybenhagyja. Megállapítja, hogy a felperesek együttesen 15.000 (tizenötezer) forint szükségtelenül megfizetett fellebbezési illeték visszatérítését kérhetik az adóhatóságtól. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A Fővárosi Törvényszék 33.P.24.739/2017/
  3. és a 33.P.24.739/2017/
  4. számú részítéletei ellen benyújtott fellebbezések alapján indult másodfokú eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla a 9.Pf.20.608/2021/10/II. számú részítéletével a felperesek megállapítási keresetei közül a Magyar Nemzeti Bank
  5. december 3-án közzétett H-PJ-I-B-427/
  6. számú határozatával kapcsolatos és a
  7. november 20-án kelt H-KE-III-690/
  8. számú határozatának visszavonásával összefüggő megállapítási keresetek tárgyában a pert megszüntette, és az elsőfokú bíróság részítéleteit ebben a részében hatályon kívül helyezte; ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság részítéleteit a polgári perrendtartásról szóló
  9. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
  10. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az rPp. 239. §-a, 78. §
(1)bekezdése,
  1. § c) pontja és
  2. §
(2)bekezdése alkalmazásával a MDVII. rendű felperest az I. és II. rendű alperesek részére személyenként 70.000 forint, a III. rendű alperesnek 70.000 forint + áfa másodfokú perköltség, a többi felperest pedig az I. és II. rendű alperesnek külön-külön 5.000 forint, a III. rendű alperesnek pedig 5.000 forint + áfa Kúria VI.Gf.30.309/2022/2 3 másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Rögzítette egyben, hogy részítélete ellen fellebbezésnek nincs helye. [2] A másodfokú részítélet ellen a felperesek az ítélőtáblán fellebbezést terjesztettek elő, amelyben a jogerős részítélet másodfokú perköltségre vonatkozó rendelkezését kérték megváltoztatni, elsődlegesen úgy, hogy az MDVII. rendű felperesen kívüli felperesek másodfokú perköltségben marasztalását a Kúria mellőzze, és kötelezze az alpereseket a másodfokú eljárásban felmerült perköltségeik viselésére. Másodlagos fellebbezési kérelmük az alperesek részére megállapított másodfokú perköltség leszállítására irányult aszerint, hogy a felperesek egymás között egyenlő arányban fizessenek meg az I. rendű alperesnek 210.000 forint, a II. rendű alperesnek 70.000 forint, míg a III. rendű alperesnek 25.000 forint + áfa perköltséget. A fellebbezéssel támadott határozat [3] A Fővárosi Ítélőtábla a felperesek fellebbezését hivatalból elutasította. [4] Végzésének indokolásában rögzítette, az rPp. 233. §
(1)bekezdéséből,
(3)bekezdés b) pontjából és 233/A. §-ából következően nincs helye fellebbezésnek a másodfokú fellebbezési eljárásban hozott részítélet semmilyen rendelkezésével szemben. Mivel a felperesek fellebbezéssel nem támadható részítélet ellen éltek fellebbezéssel, azt a Fővárosi Ítélőtábla az rPp. 237. §-a alapján hivatalból elutasította. Fellebbezés, fellebbezési ellenkérelem [5] A felperesek fellebbezésükben elsődlegesen az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság utasítását kérték új határozat hozatalára. Másodlagosan a végzés megváltoztatásával a részítélet elleni fellebbezésük érdemi elbírálását kérték. [6] Arra hivatkoztak, hogy az ítélőtábla végzése az Alaptörvény XXVIII. cikk
(1)bekezdésébe,
  1. cikkébe, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában,
  2. november 4-én kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló
  3. évi XXXI. törvény
  4. cikk
  5. pontjába,
  6. cikkébe, az Európai Unió Alapjogi Chartájának
  7. cikkébe ütközően jogszabálysértő, a jogorvoslathoz való jog sérelme miatt. Állították, hogy a másodfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezésével szemben kizárt rendes perorvoslattal a megjelölt alapjog sérül. Hangsúlyozták, hogy a másodfokú bíróság a perköltségről kirívóan magas összegben, szankciós jelleggel döntött. [7] Az I. rendű alperes a fellebbezésre tett észrevételében a fellebbezés elutasítását, illetve az ítélőtábla végzésének helybenhagyását kérte. Egyetértett az ítélőtábla végzésének indokaival. Kérte az rPp.
  8. §-ának alkalmazásával a felperesekkel szemben pénzbírság kiszabását. Kúria VI.Gf.30.309/2022/2 4 A Kúria döntése és annak jogi indokai [8] A Kúria a fellebbezést az rPp. 233/A. §-a alapján bírálta el, és azt nem találta alaposnak. [9] Leszögezi, hogy jelen fellebbviteli eljárásban – tárgyánál fogva – egyedül az ítélőtábla 9.Pf.20.608/2021/
  9. számú végzése, a felperesek e végzéssel hivatalból elutasított fellebbezése volt vizsgálható aszerint, hogy kérelmük szerint megengedett volt-e a rendes perorvoslat a másodfokú bíróság korábban meghozott, a Fővárosi Törvényszék érdemi döntését felülbíráló részítéletével szemben. [10] A fellebbezés az elsőfokú bíróság határozatával szemben intézményesített perorvoslat [rPp.
  10. §
(1)bekezdés]. Ezen felül az rPp. 233/A. §-a értelmében fellebbezéssel támadható az a másodfokú eljárásban hozott végzés is, amellyel szemben az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés. [11] A felperesek a
  1. április 26-i fellebbezésükkel az ügyben eljárt ítélőtábla másodfokú felülbírálati jogkörében – az elsőfokú bíróság részítéleteivel szemben benyújtott fellebbezések elbírálásával – hozott határozatát támadták a megjelölt részében. Az rPp. hivatkozott rendelkezései értelmében azonban nem támadható fellebbezéssel a másodfokú bíróságnak a fél – jelen ügyben a felperesek – korábbi fellebbezését érdemben elbíráló határozata, a másodfokú perköltségre vonatkozó részében sem. [12] Az ítélőtábla ezért helytálló következtetéssel rendelkezett a másodfokú eljárásban meghozott részítélettel szemben kizárt fellebbezés elutasításáról [rPp.
  2. §]. [13] A fellebbezés hivatkozására tekintettel rámutat egyben a Kúria, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte már a bírósághoz fordulás jogát és a jogorvoslathoz jogot, és állást foglalt egyben a perorvoslati rendszer adott eleméről. [14] Vizsgálta a jogorvoslathoz való jog jelentéstartalmát: a jogorvoslat érdemi határozat ellen más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belül magasabb fórumhoz fordulás lehetősége [5/
  3. (I. 30.) AB határozat]. A jogorvoslati funkció feltételezi a jogorvoslati jognak az érintett személy részéről alanyi jog alapján történő gyakorlását [9/
  4. (I. 30.) AB határozat], miből következően nem lehet alkotmányos jogorvoslati jogról beszélni, ha a jogorvoslat gyakorlása nem alanyi jog alapján áll fenn. A jogorvoslat alkotmányjogi megítélésére ható tényezők között arról is állást foglalt az Alkotmánybíróság, hogy milyen határozat ellen érvényesíthető jogorvoslat az, ami biztosított: e tekintetben a határozat érdemi, ügydöntő jellegét vette alapul [22/
  5. (III. 31.) AB határozat]. [15] Annak elismerése mellett, hogy a jogorvoslati rendszer kialakítása jogalkotói feladat, megállapította határozatában az Alkotmánybíróság már azt is, hogy a jogorvoslathoz való jog Kúria VI.Gf.30.309/2022/2 5 követelményét az egyfokú fellebbezési rendszer is kielégíti. A törvényhozó – mérlegelésén múlóan – ezen túlmenő jogorvoslati lehetőséget is adhat [9/
  6. (I. 30.) AB határozat]. A felülvizsgálat, mint rendkívüli perorvoslat biztosításának lehetősége és ennek feltételei – az egyéb alkotmányos követelmények teljesülése mellett – a jogalkotó mérlegelésén múlik [42/
  7. (XI. 9.) AB határozat]. [16] Mivel korábban a felülvizsgálat – rendkívüli perorvoslat jellege ellenére – valójában, gyakoriságát tekintve rendes perorvoslatként funkcionált, a jogalkotó az Alkotmánybíróság előzőekben részletezett állásfoglalásai figyelembevételével módosította
  8. szeptember 1jével az rPp.
  9. §
(1)bekezdésének c) pontját a
  1. évi CXVII. törvénnyel, és zárta ki a felülvizsgálatot a jogerős határozatnak csupán a perköltségre vonatkozó rendelkezése ellen. [17] Mindebből következően sem a rendes perorvoslati struktúrából, sem abból, hogy a fellebbezéssel nem támadható másodfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezése önmagában, az rPp. hatálya alatt – nemcsak rendes, de – rendkívüli perorvoslattal sem támadható, nem következik alapjogi sérelem. Nem jár a jogorvoslathoz való jog sérelmével, hogy a másodfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezése kizárólag felülvizsgálati eljárásban, de ott is csak az ügy érdemét, a per főtárgyát érintő felülvizsgálati kérelem velejárójaként vizsgálható felül. [18] A felperesek előzekkel ellentétes érvelése – a másodfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezésével szemben indokolt fellebbezési joggal kapcsolatban – nem csak a polgári perek rendes perorvoslati rendjével állt ellentétben, de gyakorlatilag a felülvizsgálati szabályok – meg nem engedett – áttörését is célozta. [19] Rögzíti végül a Kúria, hogy a felperesek fellebbezése új jogkérdést is felvetett, ezért nem esett az rPp.
  2. § második mondata hatálya alá. Az I. rendű alperes indítványával szemben így nem volt helye a felperesekkel szemben pénzbírság kiszabásának. [20] A kifejtettek értelmében a Kúria az ítélőtábla végzését az rPp.
  3. §-a folytán alkalmazandó rPp.
  4. §
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. Záró rész [21] Jelen másodfokú eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdés a) pontja szerint illetékmentes volt, ezért a felperesek a jogi képviselőjük útján elektronikusan együttesen megfizetett 15.000 forint fellebbezési eljárási illeték visszatérítését kérhetik az adóhatóságtól. A Kúria erről az adóhatóságot határozata egy példánya megküldésével a fellebbezéssel támadott határozatot hozó ítélőtábla útján értesíti [Itv. 80.§
(1)bekezdés i) pont, 81. §
(2)bekezdés, 44/
  1. (XII. 20.) PM rendelet]. [22] A Kúria a fellebbezést az rPp.
  2. §
(1)bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. Kúria VI.Gf.30.309/2022/2 6 Budapest,
  1. november
  2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.