A határozat elvi tartalma: Az ügyvédi munkadíj megállapítása során a per tárgyának értékén túl figyelemmel kell lenni a jogi képviselő által elvégzett munkára, a jogi képviselő által szerkesztett beadványok munkaigényességére, a kitűzött tárgyaláson való megjelenésre és az ott kifejtett tevékenységre. A bíróságnak mérlegelnie kell továbbá az ügy bonyolultságát és a hasonló tárgyú ügyekben kialakult, általában elfogadott ügyvédi munkadíj mértékét. Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.094/2022/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Téglásy Balázs ügyvéd (cím6) által képviselt felperes1 (cím1) I. rendű és felperes2 (cím1) II. rendű felperesnek a Szabó Ügyvédi Iroda (cím4 ügyintéző: dr. Szabó Tamás ügyvéd) által képviselt alperes1 (cím7) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék
- január 26-án kelt 9.G.40.432/2019/
- számú ítélete ellen a felperesek által
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, és a felperesek által az alperesnek fizetendő perköltség összegét 310.628 (háromszáztízezer-hatszázhuszonnyolc) forintra leszállítja. Kötelezi az alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 10.000 (tízezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen 14.630 (tizennégyezer-hatszázharminc) forint, valamint az alperest, hogy 24.910 (huszonnégyezer-kilencszáztíz) forint le nem rótt fellebbezési illetéket fizessenek meg az államnak külön felhívásra. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 621.255 forint perköltséget, valamint az államnak – külön felhívásra – 588.000 forint le nem rótt eljárási illetéket. Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.094/2022/7 2 [2] Ítéletének indokolása szerint a perköltség viseléséről a kereset elutasítására tekintettel, a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: r.Pp.) 78.§
(1)bekezdése alapján rendelkezett. Az alperesi képviselő ügyvédi munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a) pontja alapján állapította meg 489.177 forint + áfa, azaz összesen 621.255 forint összegben. [3] Az elsőfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó része ellen a felperesek nyújtottak be fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatását és az alperesnek fizetendő ügyvédi munkadíj leszállítását kérték 100.000 forint + áfa, összesen 127.000 forintra. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság az r.Pp. 75. §-ában foglaltakat figyelmen kívül hagyva határozta meg a perköltséget. Kifejtették, hogy az ügy jellege, valamint a deviza ügyek magas száma nem indokolja ilyen magas munkadíj megállapítását pusztán a perértékre tekintettel. Az ügy az alperesi jogi képviselő részéről különösebb időráfordítást nem igényelt, a beadványok sablon jellegűek voltak. Utaltak a bírói gyakorlatra, amelynek értelmében az ügyvédi munkadíj megállapításánál a per tárgyának értéke nem az egyetlen szempont, a bíróság az ügy összes körülményének összevetésével határozza meg a perköltséget. [4] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Indokolása szerint a részletesen megindokolt ellenkérelmen kívül további 6 érdemi előkészítő iratot terjesztett elő, amelyhez – figyelemmel a felperesi beadványok számára és terjedelmére is – az alperessel több alkalommal egyeztetnie kellett. Az alperesi jogi képviselő számos tárgyaláson megjelent, amely jelentős költséggel járt a szegedi székhelyére figyelemmel. Utalt arra is, hogy az ügy több mint öt éven át folyt, továbbá a felperesek is 5% + áfa összegű ügyvédi munkadíjat igényeltek pernyertességük esetére. [5] A Fővárosi Ítélőtábla az r.Pp. 256/A. §
(1)bekezdésének b) pontjára és
(2)bekezdésére figyelemmel a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el, mert a peres felek tárgyalás tartását nem kérték. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az r.Pp. 253. §
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintettel bírálta felül. Fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett a per érdemében hozott, valamint a le nem rótt kereseti illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés, így kizárólag a perköltséggel kapcsolatos döntés volt a másodfokú eljárás tárgya. [6] A fellebbezés részben megalapozott. [7] A felperesek fellebbezésükben az alperes részére megállapított ügyvédi munkadíj összegét sérelmezték, az ekörben tett érvelésüket az ítélőtábla részben osztotta. Az ügyvédi munkadíj meghatározása során a per tárgyának értéke különös súllyal értékelendő körülmény, hiszen a magas pertárgyérték magasabb ügyvédi felelősséggel jár. Helytállóan Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.094/2022/7 3 hivatkoztak azonban a felperesek a következetes ítélkezési gyakorlatra (pl. BH1999. 239 számú eseti döntés), amelynek értelmében ez nem lehet kizárólagos szempont. A 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdése indokolt esetben lehetővé teszi a díj mérséklését, ha az nem áll arányban a jogi képviselő ténylegesen kifejtett tevékenységével, sőt akár magasabb összegű megállapítását is különösen a bonyolult ügyekben azzal a megkötéssel, hogy a bíróság mindkettőt indokolni köteles. [8] A díj megállapítása során a kialakult bírói gyakorlat értelmében a per tárgyának értékén túl figyelemmel kell lenni a jogi képviselő által elvégzett munkára, a jogi képviselő részéről szerkesztett beadványok munkaigényességére, a kitűzött tárgyaláson való megjelenésre és az ott kifejtett tevékenységre. A bíróságnak mérlegelnie kell továbbá az ügy bonyolultságát, szakmai nehézségét, a végzett ügyvédi munkának a célszerű pervitel követelményeinek való megfelelését és a hasonló tárgyú ügyekben kialakult, általában elfogadott ügyvédi munkadíj mértékét. [9] A peres iratokból megállapíthatóan az alperes jogi képviselője az elsőfokú eljárásban 4 tárgyaláson jelent meg, továbbá az érdemi ellenkérelmen kívül összesen 23 oldal terjedelemben 11 előkészítő iratot nyújtott be. Ezek hossza egy esetben 8,5, másik esetben 7 oldal terjedelmű volt. Ezen túlmenően azonban az alperesi jogi képviselő többnyire más perben is felhasznált beadványokból ismert jogi érveléseket, a Kúria, és más bíróságok eseti döntéseit, illetve az EUB ítéletek értelmezését tartalmazó, valamint különösebb időráfordítást nem igénylő, 1-1,5 oldal hosszúságú beadványokat terjesztett elő, több alkalommal pedig a per érdeméhez nem kapcsolódó rövid bejelentést tett. [10] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla osztotta a felperesek azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított 489.177 forint + áfa, összesen 621.255 forint összegű ügyvédi munkadíj nem áll arányban a jogi képviselő által kifejtett tevékenység mértékével. Erre tekintettel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdése szerint – a fent leírtakat is figyelembe véve – a megállapított ügyvédi munkadíj 50%-ra történő csökkentését tartotta elfogadhatónak, amely összhangban van az alperesi jogi képviselő elvégzett munkájával. [11] Ennek megfelelően az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó rendelkezését az r.Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperes javára megítélt ügyvédi munkadíj összegét 310.628 forintra leszállította. [12] A felperesek a másodfokú eljárásban a 494.255 forint fellebbezéssel vitatott értékre figyelemmel hozzávetőleg 63%-ban lettek pernyertesek, míg az alperes 37%-ban. Erre tekintettel az ítélőtábla az r. Pp. 81. §
(1)és
(2)bekezdésére figyelemmel az alperest kötelezte a felperesi jogi képviselő 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján – a másodfokú eljárás kisebb munkaterhére is figyelemmel – megállapított 10.000 forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjának megfizetésére. A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.094/2022/7 4 13. §
(2)bekezdése alapján a felperesek illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 39.540 forint fellebbezési illetéket a peres felek a pernyertesség-pervesztesség fenti arányának megfelelően kötelesek az állam javára megfizetni. [13] A felperesek eshetőlegesen részletfizetés iránti kérelmet is előterjesztettek az elsőfokú bírósághoz címezve, melynek elbírálására az r.Pp. 217. §
(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság köteles. Budapest,
- április
- dr. Csonka Balázs s.k. előadó bíró dr. Buglyó Gabriella s.k. a tanács elnöke dr. Szunyogh Zsófia s.k. bíró