Gf.40232/2022/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján. Kérte az alperes perköltség megfizetésére kötelezését is. [2] A keresete alapjául arra hivatkozott, hogy a határozat jogszabálysértő elsődlegesen azért, mert a Ptk. 3:19. §

(2)bekezdés

1. d)és
2. f)pontja alapján a határozat meghozatalakor nem szavazhatott volna G.-Sz. K. többségi tag, aki a házastársi vagyonközösségben élő felesége, azaz hozzátartozója G. B. másik ügyvezetőnek, aki közvetlenül érintett a döntésben. Ha nem kerül sor a felperes visszahívására, a könyvelési dokumentumokhoz a felperes hozzájut, amely azt eredményezheti, hogy jelentős kártérítési követeléssel tud fellépni G. B. másik ügyvezetővel és a vele házastársi vagyonközösségben élő többségi taggal szemben. Ha a határozat formálisan jogszerű is, abban az esetben azért jogszabálysértő, mert a Ptk. 1:5. §

(1)bekezdésében tilalmazott, a többségi tag visszaélésszerű joggyakorlásán alapul, a többségi tag visszaélésszerűen gyakorolta az ügyvezető visszahívásának jogát. [3] A felperes előadta, hogy a felülvizsgálni kért határozattal a taggyűlés az ügyvezetői tisztségéből visszahívta, melynek alapja olyan korábbi jogsértés, amikor még ő és testvére G. B. voltak az alperes tagjai, majd ügyvezetői. Az alperes könyvvizsgálója

1. augusztus 15én feltárta, hogy az éves pénztári egyenleg szerinti 37.274.870 forint a valóságban nem volt fellelhető, ezért felhívta a társaságot, hogy haladéktalanul adja át részére a pénzmozgásokat igazoló dokumentumokat. Ezt követően
2. november 29-én testvére, G. B. az édesapjukkal, aki szintén a társaság ügyvezetője volt, három szerződést kötött, amellyel G. B. a pénztári egyenleg hiányát pótolni kívánta. A szerződéseket a társaság taggyűlése nem hagyta jóvá. Ezt követően
3. január 17-én e-mail útján felhívta G. B.-t arra, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.232/2022/6 2 készpénz meglétére számára biztosítson személyes ellenőrzést; iratokat, dokumentumokat kért. G. B. és G. J. ügyvezetők
4. január 24-én és január 28-án visszautasították azt a kérését, hogy könyvvizsgáló vizsgálja meg a társaság könyvelését. Előadta továbbá, hogy a jelenlegi tagok az édesanyja, G. J.-né, aki a szavazatok 49,5%ával rendelkezik, és a testvérének, G. B.-nak a felesége, G.-Sz. K., aki a szavazatok 50,5%ával rendelkezik. Ő és testvére, G. B. ketten voltak ügyvezetők az ő visszahívásáig. Arra hivatkozott, hogy ügyvezetőként érdekében állt és kötelessége is volt a készpénz hiány okainak feltárása. Az alperes másik ügyvezetője, G. B. a vele közös háztartásban élő feleségével, aki jelenleg a társaság többségi tagja, családi házat is felépített, így akár erre is fordíthatták a társaság pénzeszközeit. Kifejezetten e miatt, a kártérítési igény érvényesítésének elkerülése céljából került sor
5. november 22-én a 16 éve fennálló ügyvezetői megbízásából történő visszahívására. A határozati javaslatot G. B. másik ügyvezető terjesztette elő, amelyet a többségi szavazattal rendelkező tag felesége megszavazott azért, hogy a számviteli törvény előírásaiba ütköző ügyvezetői magatartás feltárására ne kerülhessen sor. Az a taggyűlésen elhangzott indok is valótlan, hogy nincs szükség két ügyvezetőre. [4] A felperes előadta a Ptk. 3:
6. §

(2)bekezdés d) pontjára hivatkozással, hogy nem szavazhat a határozat meghozatalakor az, akinek olyan hozzátartozója érdekelt a döntésben, aki a jogi személynek nem tagja vagy alapítója. G.-Sz. K. hozzátartozója, a férje, G. B. másik ügyvezető érdekelt volt a döntésben, ő a jogi személynek nem tagja vagy alapítója. G. B. és G.-Sz. K. közös háztartásban, házastársi vagyonközösségben élnek. A Ptk. 3:19. §

(2)bekezdés f) pontja olyan törvényi rendelkezés, amelynek megsértésére való hivatkozás esetén kizárólag az vizsgálandó, hogy az adott határozat meghozatalában részt vett tag személyesen érdekeltnek minősül-e. A visszahívásában közvetlenül érdekelt házastárs szavazott a vele életközösségben élő férje indítványára. Amennyiben a döntésben való személyes érdekeltség, érintettség fennáll, ez a körülmény önmagában szavazásból kizártságot eredményez. A társasági határozatok meghozatalánál a személyes érintettség éppen azért minősül szavazásból kizáró oknak, hogy a döntésben ne az egyéni érdek, hanem a tagoktól elkülönült jogi személy társaság érdeke érvényesüljön. Nyilvánvalóan visszaélésszerű joggyakorláson alapul az alperesi határozat, amelynek célja az volt, hogy a kártérítés lehetőségét az ügyvezetővel szemben ne tudja érvényesíteni. Ellenkérelem [5] Az alperes a felperes keresetének elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte. Az alperes a Ptk. 3:19. §

(2)bekezdés d) pontjára történő hivatkozással kapcsolatban előadta, hogy G. B., mint a társaság vezető tisztségviselője nem érdekelt abban a döntésben, hogy a másik ügyvezetőt visszahívják. A visszahívás okával kapcsolatos fejtegetés pedig feltételezés. Utalt a Ptk. 3:25. §

(1)bekezdés c) pontja és

(2)bekezdése alapján arra, hogy a tagok bármikor indokolás nélkül visszahívhatják a vezető tisztségviselőt, ily módon a joggal való visszaélés sem foghat helyt. A Ptk. 3:19. §

(2)bekezdés

1. f)pontjával kapcsolatban a PJD2019. 23. számon közzétett eseti döntésre hivatkozott, amely szerint a hozzátartozói viszony az
2. f)pont szempontjából önmagában nem vehető figyelembe, szükséges az, hogy az előny vagy hátrány a határozat következtében közvetlenül és nyomban megállapítható legyen. Ezt az érvrendszert erősíti meg a PJD2018. 23. számon közzétett eseti döntés, mely szerint saját személyében kell közvetlenül érintettnek lennie a félnek a szavazáskor. G.-Sz. K.-nak nincs személyes érintettsége. Hivatkozott továbbá a Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.499/2020. számú döntésére, amely szintén azt fejti ki, hogy saját személyében kell érintettnek lennie Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.232/2022/6 3 annak, aki szavazati jogával nem élhet. G.-Sz. K. csak akkor nem szavazhatott volna, ha a saját ügyvezetői tisztségéből önmaga visszahívására került volna sor. Az elsőfokú bíróság döntése és jogi indokai [6] Az elsőfokú bíróság a 2022. május 6-án kelt 2.G.40.431/2021/19. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 220.000 forint perköltséget. [7] A peres felek személyes előadása és az általuk csatolt iratok alapján megállapította, hogy az alperes a Budapest Környéki Törvényszék Cégbírósága által Cg.13-09-104607 cégjegyzékszám alatt bejegyzett gazdasági társaság. Az alperes tagja G. J.-né és G.-Sz. K.. Az alperes ügyvezetői – önálló képviseleti móddal – 2013. február 15. napjától kezdődően a felperes és G. B.. A felperes és G.B. testvérek, édesanyjuk G. J.-né, G.-Sz. K. G. B. felesége. Az alperes 2021. november 22. napján megismételt taggyűlést tartott. A taggyűlés a 3/2021. (XI. 22.) számú taggyűlési határozattal G.-Sz. K. „igen” szavazata (505 darab) és G. J.-né „nem” szavazata (495 darab) mellett G. T. J. ügyvezetőt tisztségéből felmentette. [8] Határozata indokolásában rögzítette, hogy a felperes az alperes visszahívott vezető tisztségviselőjeként az őt visszahívó taggyűlési határozat felülvizsgálatát kérte, ezért a per megindítására a Ptk. 3:35. §-a szerint jogosult volt. [9] Kiemelte, hogy jelen pernek nem tárgya a felperes által felhívott szerződések létrejöttének, érvényességének, továbbá a felperes által hivatkozott további tényeknek a vizsgálata, melyek szerint a létre nem jött vagy érvénytelen szerződésekkel (amelyeket G.B. kötött meg) G. B. és G.-Sz. K. vagyoni előnyhöz jutott, amely vagyoni előny védelme érdekében került sor a felperes visszahívására. [10] Rögzítette, hogy a Ptk. 3:19. §

(1)bekezdése értelmében a tagok vagy az alapítók a döntéshozó szerv ülésén szavazással hozzák meg határozataikat. A

(2)bekezdés alapján a határozat meghozatalakor nem szavazhat a

1. d)pont szerint az, akinek olyan hozzátartozója érdekelt a döntésben, aki a jogi személynek nem tagja vagy alapítója; az
2. f)pont szerint az, aki egyébként személyesen érdekelt a döntésben. [11] Az elsőfokú bíróság annak vizsgálata során, hogy a társaság ügyvezetőjének, a felperesnek visszahívásában G.-Sz. K. tag hozzátartozója, az alperes másik vezető tisztségviselője érdekeltnek tekinthető-e, abból indult ki, hogy a Ptk. 3:21. §

(3)bekezdése szerint a jogi személy első vezető tisztségviselőit a jogi személy létesítő okiratában kell kijelölni. A jogi személy létrejöttét követően a vezető tisztségviselőket a jogi személy tagjai, tagság nélküli jogi személyek esetén a jogi személy alapítói választják meg, nevezik ki, vagy hívják vissza. A vezető tisztségviselői megbízás a tisztségnek kijelölt, megválasztott vagy kinevezett személy által történő elfogadásával jön létre. A jogi személy tagjainak – adott esetben az alperes taggyűlésének – feladata többek között a vezető tisztségviselők megválasztása. A Ptk. 3:24. §

(1)bekezdése szerint a vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben. A Ptk. 3:109. §

(3)bekezdése szerint a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.232/2022/6 4 gazdasági társaság legfőbb szerve (korlátolt felelősségű társaságnál taggyűlés) dönt a taggal, a vezető tisztségviselővel szembeni kártérítési igény érvényesítéséről. Ezért a további ügyvezető/k megválasztása, visszahívása, esetleges kárigény érvényesítése vele/velük szemben a taggyűlés hatáskörébe tartozik, így a vezető tisztségviselő személyes érdekeltsége további vezető tisztségviselő/k megválasztásához vagy adott esetben visszahívásához nem állapítható meg. Megalapozatlanul hivatkozott ezért a felperes a Ptk. 3:19. §

(2)bekezdés d) pontjának megsértésére. [12] Az elsőfokú bíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy G.-Sz. K. tag személyesen érdekelt-e a felperes ügyvezetői tisztségéből történő visszahívása kérdésében. Azt tartotta szem előtt, hogy a PJD

2. számú eseti döntésben már kifejtettek szerint a szavazati jog a gazdasági társaság tagjának olyan alapvető joga, amely csak a törvényben vagy a társasági szerződésben megjelölt esetekben korlátozható és a következetes bírói gyakorlat szerint (PJD.
3. 23., PJD
4. 23.) a tag akkor nem vehet részt a határozat meghozatalában, ha a jogszabályban írt előny, illetve hátrány egyidejűleg a határozat következtében közvetlenül és nyomban a tag személyében bekövetkezik. A szavazásból csak az a tag van érdekeltség címén kizárva, akit az adott kérdés a saját személyében közvetlenül érint. Megállapította, hogy az ügyvezető visszahívása a tag személyében közvetlenül megjelenő előnnyel, hátránnyal nem bír, ezért a felperes megalapozatlanul hivatkozott a Ptk. 3:
5. §

(2)bekezdés f) pontjának megsértésére. [13] Idézte a Ptk. 1:5. §

(1)bekezdését, amely szerint a törvény tiltja a joggal való visszaélést és a Kommentárt, ami – utalással a BH

2. számú eseti döntésre – rögzíti, hogy joggal való visszaélés akkor állapítható meg, ha egy jog gyakorlása nem ütközik ugyan konkrét tilalomba, de a joggyakorlás jogellenessége kimutatható azért, mert a jog gyakorlásának adott módja nem felel meg a rendeltetésének. A joggal való visszaélés megvalósulása nem függ az alanyi jog gyakorlójának tudati/akarati állapotától, jó- vagy rosszhiszeműségétől, felróhatóságától. [14] Az elsőfokú bíróság annak tulajdonított jelentőséget, hogy a Ptk. 3:
3. §

(1)bekezdés c) pontja és a

(2)bekezdése értelmében a jogi személy tagjai a vezető tisztségviselőt bármikor, indokolás nélkül visszahívhatják. A Ptk. 3:

1. §-ához fűzött Kommentár szerint a vezető tisztségviselői viszony bizalmi viszony, amelyben mindkét fél indokolás nélkül dönthet a tisztség keletkeztetéséről és megszüntetéséről is. Az általános szabályok a visszahíváshoz nem fűznek előfeltételeket, még indokolási kötelezettséget sem. Ennek megfelelően a szabályszerű eljárásban meghozott visszahívásról szóló döntés jogszerűsége tartalmilag nem tehető kétségességé. Nem lehet vita tárgya, hogy a szabályszerűen eldöntött és közölt visszahívás indokolt, célszerű, méltányos, illetőleg a jogi személy érdekében álló volt-e. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint így joggal való visszaélést az alperes taggyűlése nem valósíthatott meg. [15] A perköltség megfizetésére a polgári perrendtartásról szóló
2. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.)
3. §

(1)bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte. Az alperes jogi képviselőjének díját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdés b) pontja, valamint 4/A. §-a alapján állapította meg az alperes által megjelölt 220.000 forint összegben. Fellebbezés Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.232/2022/6 5 [16] Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását, másodlagosan annak megváltoztatásával a keresete teljesítését kérte. Kérte továbbá az alperes perköltségben való marasztalását. [17] Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 346. §

(4)bekezdését megsértve a tényállást olyan hiányosan és pontatlanul állapította meg, hogy annak kiegészítése és pontosítása a másodfokú eljárásban nem észszerű, ezért az elsőfokú ítélet Pp.

1. § alapján történő hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása szükséges. Ez mérlegelhető eljárási szabálysértés, ezért másodlagosan a tényállás kiegészítését és eltérő jogkövetkezmények levonásával az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte. [18] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást kizárólag a jelenlegi tulajdonosi ügyvezetői helyzet feltárása és a családi kapcsolatok céljából állapította meg. A képviseleti jogok időpontját tévesen határozta meg, mivel
2. január
3. napjától a társaság ügyvezetője. A társaság tulajdonosi viszonyai a közelmúltban alakultak ki. Ennek azért van jelentősége, mert a jogvita alapját képező jogsértésekre akkor került sor, amikor ő és G. B. tagok és ügyvezetők voltak. Lényegében a keresetben és az elsőfokú eljárásban előadott érveit megismételve kiemelte, hogy a meghívó napirendi pontjai közül az első a G. B. ügyvezetővel szembeni peres eljárás megindítása, a második az ő ügyvezetői tisztségből való visszahívása volt. Állította, hogy ez is bizonyítja, hogy a visszahívásra kizárólag azért került sor, mert a pénzügyi visszaélésnek tartott gazdasági eseményeket könyvvizsgálóval szerette volna megvizsgáltatni. A mai napig objektív módon nem került feltárásra, hogy a nem fellelhető 39.436.000 forint társasági vagyon sorsa mi lett. Az alperes ügyvezetője a vele közös háztartásban élő feleségével, aki a társaság 50,5%-os arányú tulajdonosa családi házat épített, így akár erre is fordíthatták a társaság pénzeszközeit. Állította, hogy a testvére személyes felelőssége tagi és ügyvezetői minőségében is megállapítható. A visszahívásról szóló határozatot a társaság nem a valóságnak megfelelően indokolta azzal, hogy rendkívül kis mértékben vesz részt a cég operatív működésében, amit a bíróságnak szükséges vizsgálnia. Hivatkozott arra is, hogy a beszámolók elfogadása miatt 2021-ben peres eljárást kezdeményezett az alperessel szemben, a per G.40.388/
4. szám alatt van folyamatban, az alperes munkaviszonyát is megszüntette, ezért munkaügyi jogvita is kialakult közöttük. Nem vitatta, hogy a vezető tisztségviselő bármikor indokolás nélkül visszahívható, így a családi és személyes körülményeknek az ügyvezetői tisztség tekintetében nincs jelentősége, azonban adott esetben annak jelentősége van, hogy visszahívására éppen abból az okból került sor, hogy a társaság terhére mintegy 40.000.000 forint összegű visszaélésszerű pénzügyi ügyletek kivizsgálása elmaradjon, az érintett személyek felelősségre vonása ne történjen meg. Álláspontja szerint a jogalkalmazási gyakorlat nem zárja ki a közvetlen érintetti körből a házastársi közös vagyonból gazdálkodó személyeket, amikor az ügyvezetői ellenőrzést az ügyvezető visszahívásával megszüntetik. [19] Állította, hogy az egységes ítélkezési gyakorlat alapján helye lehet taggyűlési határozat hatályon kívül helyezésének a visszaélésszerű joggyakorlás alapelvi követelményeknek megsértése esetében is (Debreceni Ítélőtábla Gf.30.234/2012/
5. számú, BDT
7. számon közzétett ítélete, Pécsi Ítélőtábla Pf.20.018/2015/
8. számú ítélete, valamint a Kúria EBH
10. számon közzétett eseti döntése). Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság egyáltalán nem vizsgálta meg a visszaélésszerű joggyakorlás tényállási elemeit, azt tévesen félreértelmezte, ezért elmulasztotta el feltárni az ezzel kapcsolatos Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.232/2022/6 6 tényeket, ami az eljárás lényeges szabályainak megsértése. Hangsúlyozta, hogy az ügyvezető visszahívása akkor is visszaélésszerű joggyakorlásnak minősülhet, ha a törvény szerint indokolás nélkül visszahívható. Ezen túl utalt arra, hogy nem lehet megalapozott a bírósági ítélet, ha az a gazdasági visszaélés elmosásának lehetőségét biztosítja, az ítélet nem kerülhet kívül az objektív igazság feltárásán. Kitért arra is, hogy az alperes a
11. augusztus 3-án megtartott taggyűlésén G. B.-on kívül egy másik ügyvezetőt választott, annak ellenére, hogy az ő visszahívásának indoka az volt, hogy nincs szüksége a társaságnak két ügyvezetőre. Fellebbezési ellenkérelem [20] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes perköltségben való marasztalását indítványozta. [21] Azt emelte ki, hogy a Ptk. 3:
12. §

(1)-

(2)bekezdésében foglaltak és a Miskolci Törvényszék P.21.441/2018/

1. számú határozata szerint a jogszabály kifejezetten lehetővé teszi az indokolás nélküli visszahívást, így az indokolás hiánya nem jelenthet sem jogellenességet, sem szerződésszegést. A Ptk. 3:
2. §

(1)bekezdés

1. c)és
2. d)pontja szerint a jogi személy bármikor visszahívhatja indokolás nélkül a vezető tisztségviselőjét, aki le is mondhat a tisztségéről. Mindkét esetben lényeges, hogy mindenféle jogkövetkezmény nélkül teheti ezt meg, hiszen e társasági jogi szabály e jogszerű eljáráshoz nem fűzi még kártalanítás jogkövetkezményét sem. Hangsúlyozta, hogy G.-Sz. K. tag nem volt személyesen érdekelt abban, hogy a felperest az ügyvezetői tisztségéből visszahívja, G.-Sz. K. tag nem a saját személyét érintő kérdésben szavazott. A vezető tisztségviselői viszony bizalmi viszony, amelyben mindkét fél a társaság és az ügyvezető is - indokolás nélkül dönthet a tisztség keletkezéséről és megszüntetéséről. Az általános szabályok a visszahíváshoz nem fűznek előfeltételeket, még indokolási kötelezettséget sem, ennek megfelelően a szabályszerű eljárásban meghozott visszahívásról szóló döntés jogszerűsége tartalmilag nem tehető kétségessé, nem lehet vita tárgya, hogy a szabályszerűen eldöntött és közölt visszahívás indokolt, célszerű, méltányos, illetőleg a jogi személy érdekében álló volt-e. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és jogi indokai [22] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján tárgyaláson kívül bírálta el a fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben foglaltak alapján. [23] A fellebbezés nem alapos. [24] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésre nem látott indokot. [25] Az elsőfokú bíróság a tényállást az érdemi döntéshez szükséges mértékben feltárta és a perben jelentős tényeket értékelte. Indokát adta annak is, hogy miért nem folytatott bizonyítást és miért nem fogalt állást a perbeli taggyűlést megelőzően bekövetkezett, a felperes által hivatkozott további tényekkel kapcsolatban. Az indokolási kötelezettségének a Pp. 346. §

(4)és

(5)bekezdése alapján a jogi álláspontja szerint szükséges mértékben eleget tett, az ítélete indokolásából megállapítható, hogy a felperes által megjelölt okokból miért nem találta a felülvizsgált taggyűlési határozatot jogszabálysértőnek. Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.232/2022/6 7 [26] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a fellebbezésben írt anyagi jogszabálysértések egyike sem valósult meg. Az elsőfokú bíróság ítélete a Pp. 341. §

(1)bekezdésének megfelelően kiterjedt a keresetben előadott valamennyi jogi érvelésre, annak indokolásával a másodfokú bíróság egyetértett, ezért a fellebbezés folytán az alábbiakat emeli ki. [27] Az elsőfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy a tag szavazati joga a társaságban olyan alapvető jog, amely csak a törvényben vagy a társasági szerződésben megjelölt esetekben korlátozható. [28] A felperes G.-Sz. K. többségi tag szavazásból való kizártságának indokaként a Ptk. 3:19. §

(2)bekezdés

1. d)pontjára és
2. f)pontjára hivatkozott. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen azt vizsgálta a felperes kereseti tényállításaira figyelemmel, hogy G. B. ügyvezető, mint a többségi tag hozzátartozója és maga a többségi tag személyesen érdekelt volt-e a döntésben abból az okból, hogy a felperes ügyvezetőként G. B. számviteli törvény előírásaiba ütköző ügyvezetői magatartását feltárhatja, aminek következménye lehet G. B. ügyvezetővel és a vele vagyonközösségben élő többségi tag házastársával szemben a társaság kártérítési igényének érvényesítése. [29] Az elsőfokú bíróság helyesen annak tulajdonított jelentőséget a döntésben való érdekeltségük vizsgálata során, hogy a Ptk. 3:109. §

(3)bekezdése szerint a gazdasági társaság legfőbb szerve (korlátolt felelősségű társaságnál a taggyűlés) dönt a vezető tisztségviselővel szembeni kártérítési igény érvényesítéséről, arról a visszahívott ügyvezető nem lett volna jogosult dönteni. Az ügyvezetővel szembeni kártérítési igény érvényesítése nem akadályozható meg a másik ügyvezető visszahívásával, így a felperes által hivatkozott okból sem G. B. ügyvezető, sem G.-Sz. K. többségi tag nem lehetett érdekelt a döntésben. Nem volt ezért szükség további tények megállapítása érdekében bizonyítás lefolytatására e jogszabálysértések vizsgálatához. [30] Ezen túl a felperes kereseti tényállításai minden további bizonyítás nélkül kizárták azt, hogy a felperes a keresetében megalapozottan hivatkozzon a Ptk. 3:19. §

(2)bekezdés d) pontjának megsértésére. Az alperes családi vállalkozás, minkét tag G. B. ügyvezetővel hozzátartozói viszonyban áll. Amennyiben a Ptk. 3:19. §

(2)bekezdés

1. d)pontjában meghatározott hozzátartozói viszony a szavazásból kizárási okot jelentene, az a társaság működésének ellehetetlenülését eredményezné, ami a jogalkotói céllal ellentétes. Az Alaptörvény 28. Cikkének megfelelő értelmezése alapján a
2. d)pontban meghatározott körülmény csak abban az esetben jelent a szavazásból kizáró okot, amikor van olyan tag a másik (többi) taghoz képest, aki hozzátartozóként fokozottan érintett a határozat tárgya révén. Abban az esetben azonban, ha ugyanaz az érintettség valamennyi tag kapcsán fennáll, akkor a szavazati jog megvonásának nincs semmilyen indoka. Az nem lehetett a jogalkotó célja, hogy olyan helyzetet idézzen elő, melynek eredményeként egyik tag sem szavazhat, és így a legfőbb szerv határozatának meghozatalára ne legyen törvényes lehetőség. Amennyiben az egymással valamennyien hozzátartozói viszonyban álló családi vállalkozás esetében a jogszabályban meghatározott hozzátartozói viszony szavazásból kizárási okot jelenti, az a társaság működésének ellehetetlenülését eredményezné, ami a jogalkotói céllal ellentétes. Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.232/2022/6 8 [31] A Ptk. 3:35. §-ában biztosított felülvizsgálati jogköre alapján a bíróság kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a jogi személy határozata jogszabálysértő-e, a létesítő okiratba ütközik-e. A bíróság nem szólhat bele a társaság döntéseibe, nem vizsgálhatja felül azok célszerűségét, gazdaságosságát, nem mérlegelheti a döntéshozatalban összeütköző érdekeket. Így joggal való visszaélésre hivatkozással előterjesztett kereset esetén sem terjedhet ki a társasági határozat felülvizsgálata iránti perben a bíróság hatásköre a társasági határozatban foglalt döntés célszerűségi, gazdaságossági vizsgálatára és nem mérlegelheti a döntéshozatalban résztvevők érdekeit. [32] A Ptk. 1:5. §

(1)bekezdésében szabályozott joggal való visszaélés tilalma az alanyi jogok szabad gyakorlásának elvi korlátját adja meg. A konkrét alanyi jog gyakorlásának a jog elvárásaival szembe helyezkedő módja valósítja meg a visszaélést, a joggal való visszaélés meggátolja az adott alanyi jog érvényesülését. Az alapelvek kifejtett funkciója a konkrét polgári jogi normák egységes értelmezésének elősegítése, önmagukban nem alkalmasak jogviták eldöntésére, önmagukban nem szolgálhatnak konkrét polgári jogi igények elbírálásának alapjául. Az alapelvek az ítélkezés során elsősorban a konkrét normák értelmezésénél jutnak szerephez, kizárólag azok megsértésére hivatkozással a Ptk. 3:

1. §-a alapján a jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálatára nincs jogszabályi lehetőség. [33] A felperes azt állította, hogy a perbeli taggyűlési határozat azért jogsértő, mert a többségi tag rendeltetésellenesen gyakorolta az ügyvezető visszahívására vonatkozó szavazati jogát. Felhívta a figyelmet, hogy nem vitatja, hogy az anyagi jog alapján a vezető tisztségviselő bármikor, indokolás nélkül visszahívható, de azt hangsúlyozta, hogy annak oka nem lehet a visszahívási jog társadalmi rendeltetésével ellentétes. A társaságnak okozott kár felderítése és megtérítése érdekében történő ügyvezetői eljárás megakadályozása azonban a visszahívási jog társadalmi rendeltetésével ellentétes gyakorlását jelenti. [34] A vezető tisztségviselők megbízatásának megszűnési okai a tisztség sajátosságaihoz igazodnak. A vezetői tisztségviselői viszony bizalmi viszony, amelyben mindkét fél indokolás nélkül dönthet a tisztség keletkezéséről és megszüntetéséről is. A visszahívással összefüggésben a jogszabály nem tesz különbséget a között, hogy határozott vagy határozatlan időre jött létre a vezető tisztségviselői megbízatás. A jogi személy jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselő megbízatását bármikor visszahívással megszüntesse, ha nem határoz meg előre időtartamot vagy feltételt. Az általános szabályok a visszahíváshoz nem fűznek előfeltételeket, míg indokolási kötelezettséget sem. Ennek megfelelően a szabályszerű eljárásban meghozott visszahívásról szóló döntés jogszerűsége tartalmilag nem tehető kétségessé. Amennyiben a visszahívás a legfőbb szerv hatáskörébe tartozik és a legfőbb szerv összehívása vagy szavazása nem felelt meg a jogszabályi vagy az alapítói okiratban rögzített követelményeknek, akkor a visszahívást kimondó határozat jogsértő volta miatt annak bírósági felülvizsgálatát lehet kérni (PJD
3. eseti döntés
4. pont). [35] Mindezek alapján helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy a szabályszerű eljárásban meghozott visszahívásról szóló döntés jogszerűsége tartalmilag nem tehető kétségessé a jelen perben. A vezető tisztségviselői jogviszony bizalmi jellege miatt annak vizsgálatára sincs lehetőség, hogy a visszahívásról szavazó tag meggyőződése a visszahívás általa fontosnak tartott szempontja szerint megalapozottan alakult-e ki. Nem lehet vita tárgya, hogy a szabályszerűen eldöntött és közölt visszahívás indoka megalapozott, célszerű, a vezető tisztségviselővel szemben méltányos, illetőleg a jogi személy érdekében Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.232/2022/6 9 álló volt-e. Ezért ebben a körben további tények megállapítása érdekében bizonyítás lefolytatása sem volt szükséges. [36] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helytálló döntését a Pp.
5. §-a alapján helybenhagyta. Perköltség [37] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért köteles a Pp.
6. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján az alperesnek megfizetni az alperes jogi képviseletével a másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. A Fővárosi Ítélőtábla az alperes jogi képviselőjének díját a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi díjakról szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdés b) pontja, valamint 4/A. §-a alapján állapította meg az alperes által a Pp. 81. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján megjelölt és a csatolt megbízási szerződéssel igazolt 80.000 forint összegben. Budapest,

1. november
2. Dr. Pusztai Anita a tanács elnöke Dr. Ócsai Egriné dr. Salamon Emma előadó bíró Beatrix bíró