A határozat elvi tartalma: Önmagában az, hogy a fellebbező fél nem ért egyet az elsőfokú bíróság ítéletének indokaival, bizonyítási indítványainak elutasításával, nem ad alapot az ítélet hatályon kívül helyezésére. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Pf.20.040/2023/8/II. A felperes: felperes, felperes címe Az alperes: alperes, alperes címe Az alperes képviselője: Dr. Nehéz-Posony Katinka ügyvéd, ügyvéd címe A per tárgya: sajtó-helyreigazítás Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 35.P.22.607/2022/
- számú végzéssel kijavított 35.P.22.607/2022/
- számú ítélet í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét akként javítja ki, hogy a felperes által az államnak fizetendő eljárási illeték összege 36.000 (harminchatezer) forint. A kijavított ítéletet azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a felperes az államnak járó eljárási illetéket e határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül köteles az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlája javára megfizetni. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.040/2023/8/II 2 Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a cég-nek (alperes címe) 15 napon belül 90.000 (kilencvenezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint az államnak e határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket az állami adó- és vámhatóság fenti számú illetékbevételi számlája javára. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A portál internetes hírportálon az alperes szerkesztésében megjelent „cikk címe” című cikk lead-jében arról írtak, hogy nem kaptak érdemi választ a minisztériumtól, hogy miért éppen az cég1 Kft.-vel kötöttek tanácsadási szerződést, amelynek a tulajdonosa személy
- Az ő férje személy3, akinek ország1ban és ország2ban is vannak céges érdekeltségei. „Ezekben a cégekben olyan személyeket találunk, mint a szövetség egykori titkára, egy személlyel4 fotózkodó párt1, vagy éppen egy párt2 képviselő unokaöccse.” Az írás szerint a miniszter személyéhez köthető bizalmi tanácsadással megbízott cégben 2022 év végéig pár hónapig személy3 is résztulajdonos volt. Részletezték a számos céget, amelyben valamilyen szintű érdekeltséggel rendelkezik a férfi és azt is, hogy ezekben mely más személyek is találhatók. Az egyik ország2iai érdekeltségként nevezték meg a személy3 és cég
- részvénytársasági formában működő magántőke-alapot, amelyet
- március 18-án alapítottak, „…benne ismerős nevekkel. Az egyik fb-tag a személy1-tanácsadó cég1-os személy
- A másik pedig felperes, aki személy6 párt2 országgyűlési képviselő unokaöccse. Az amúgy ügyvédként dolgozó politikusrokonról 2018-ban írt a portál, amikor kiderült, hogy hozzá köthető egy, a megyei településen4 turisztikai fejlesztésre szánt uniós forrásból felújított »álvendégház«.” [2] A felperes az alpereshez
- október 13-án juttatott el helyreigazítási kérelmet, melynek eredménytelensége miatt a
- október 30-án benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest helyreigazításra és a perköltség megfizetésére. Azt adta elő, hogy megfelel a valóságnak, miszerint a nevezett társaság felügyelőbizottsági tagja, rokoni kapcsolatban áll személy6 országgyűlési képviselővel továbbá, hogy ügyvéd. Az alperes azonban ezen tények csoportosításával a valóságot abban a hamis színben tüntette fel, miszerint mint politikus rokonnak köze van a személy1 miniszter részére tanácsokat adó személyekhez, ekként pedig a jogszerűtlen jogügylethez. Valótlan továbbá az alperes azon állítása, hogy hozzá lenne köthető egy „álvendégház”. A településen4 található vendégház ténylegesen ekként működik, üzemeltetője egy szociális szövetkezet. Sérelmezte, hogy a cikkben az alperes elérhetővé tette a
- május 2-án cikk címe1” című cikket is. A perbeli írást a PK
- számú állásfoglalás alapján vizsgálva a való tények hamis színben való feltüntetése megállapítható. Eseti döntésre is utalt és csatolta a cikkhez érkezett, a személyét érintő kommenteket. Indítványozta, hogy a bíróság szerezze be a cikk nyomán lefolytatott Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.040/2023/8/II 3 ÁSZ vizsgálat anyagát, amely szerint szabálytalanságot nem találtak, továbbá kötelezze az alperest azon felvétel becsatolására, amit a korábbi cikk megírásakor az újságíró a település4i lakosokkal készített. [3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. A perköltséget a csatolt megbízási szerződés alapján kérte megállapítani. Arra hivatkozott, hogy a perbeli írás sem valótlan tényállítást, sem a valós tények hamis színben feltüntetését nem tartalmazza. A cikk egésze azt kívánta bemutatni, hogy milyen személyi összefonódásokat lehet felfedezni abban a céghálóban, amelynek egyike a személy1 miniszternek tanácsokat adó cég. A cikk alapvetően nem a felperesről szól és olyan összefüggéseket sem tartalmaz, mint amelyeket a felperes a keresetében kifogásolt. Törvénytelen vagy okszerűtlen jogügyletekről nem szól az írás. A felperes lényegében sugalmazást kifogásolt, amely nem lehet sajtó-helyreigazítás tárgya. [4] A cikk lead-jével kapcsolatosan vitatta, hogy az olyan tartalmú lenne, mint amit azzal kapcsolatosan a felperes állít. A vendégházzal összefüggésben arra hivatkozott, hogy a felperes a szövetkezetben résztulajdonos és jegyzőkönyvet hitelesítő tag. A korábbi cikkéből látható, hogy az újságíró milyen bizonyítékokat és információkat gyűjtött össze a vendégházzal kapcsolatosan, abból levont következtetése az, hogy vendégházként az ingatlan nem funkcionál. A korábbi cikk írásakor a felperest is megkeresték, aki adott is bizonyos válaszokat. Az „álvendégház” nem tényállítás, hanem vélemény, az újságíró azon következtetése a beszerzett információkból, hogy a szálláshely nem teljesen tölti be a rendeltetését. [5] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 210.000 forint perköltséget és a Magyar Államnak 18.000 forint feljegyzett eljárási illetéket. [6] A tényállást a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (Pp.)
- §
(1)bekezdése és 265. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. Rögzítette, hogy a felperes mind a helyreigazítási kérelmet, mind a keresetet az Smtv. 12. §
(1)bekezdése és a Pp. 495. §
(1)bekezdésében írt szabályokat betartva terjesztette elő. Utalt az elsőfokú bíróság az Alaptörvény I. cikk
(3)bekezdésére és IX. cikk
(1)bekezdésére. Ismertette a Pp. 496. §
(1)bekezdését a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma sajtó-helyreigazítási perekre irányadó PK
- és
- számú állásfoglalásának releváns részleteit, továbbá irányadó gyakorlatként az Alkotmánybíróság 7/
- (III. 7.) AB határozat egyes megállapításait. [7] Elsőként azt vizsgálta, hogy a felperes által helyreigazítani kért közlemények tényállításnak, vagy véleménynyilvánításnak tekinthetők-e, azzal, hogy a bizonyítási érdek az alperesé. A felek egyetértettek abban, hogy a lead tartalma és annak a felperesre vonatkozó része tényállítás. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint nem tünteti fel hamis színben a valós tényeket, nem csoportosítja egyoldalúan. A felperesről valós tényeket közöl, mégpedig azt, hogy a személy3 érdekeltségébe tartozó egyik cégben megtalálható és azt, hogy egy párt2 Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.040/2023/8/II 4 képviselő unokaöccse. Az e körben a felperes által csatolt kommentek megítélése szerint nem bizonyítják az alperes felelősségét. A nevezett részvénytársaságban való tisztségével kapcsolatosan az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az valós tényeket tartalmaz. [8] A vendégházzal összefüggésben elsősorban arra utalt, hogy a 2018-ban megjelent cikkel kapcsolatosan, amelyre e körben az írás utal, helyreigazításnak nincs helye, figyelemmel az időmúlásra. Kizárólag az a közlés vizsgálható, hogy a felperesnek köze van a település4i vendégházhoz, amelyet a cikk szerzője „álvendégháznak” nevez. Az alperes csatolta azon pályázatok listáját, amelyeket 2013-ban uniós forrásokból támogattak, ezek között van a vendégházat üzemeltető szövetkezet is, amelyben a felperes résztulajdonos, tehát a mondat ezen része tényállítás, ami megfelel a valóságnak. Az „álvendégház” azonban olyan vélemény, amellyel kapcsolatosan helyreigazításnak nincs helye. [9] Mint szükségtelent elutasította a vendégházzal kapcsolatos felperesi bizonyítási indítványokat, figyelemmel arra, hogy az véleménynek minősül, ezért szükségtelen annak bizonyítása, hogy az Állami Számvevőszék milyen eredménnyel vizsgálódott. Ugyancsak irreleváns a helyi lakosok véleménye is. [10] A perköltségről a Pp.
- §-a és a
- §-a alapján rendelkezett. [11] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy az ítélőtábla a fellebbezést tárgyaláson bírálja el és foganatosítsa a korábban bejelentett bizonyítást. Kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a bizonyítékok felvételének rendje megszegése okán a törvényszék új eljárásra kötelezését. [12] Részletesen ismertette az elsőfokú ítélet rendelkezéseit, a sérelmezett cikket, a helyreigazítási kérelmét. Megismételte, hogy az alperes a cikkben való tények csoportosításával a valóságot hamis színben tüntette fel, a közvéleményt a valóságnak meg nem felelő azon következtetések levonására késztette, hogy politikusrokonként köze lehet a személy1 miniszter részére tanácsokat adó személyhez, személyekhez, illetve a cég1.-hez, esetleg a cikkben felvázolt céghálóhoz, illetve a nevezett megbízási jogviszonyhoz. Ténylegesen Magyarországon ügyvédként dolgozik, rokoni kapcsolatban áll egy országgyűlési képviselővel, továbbá a nevezett cégnek felügyelőbizottsági tagja. Egyetlen feladata azonban a törvényességi felügyelet ellátása, nincs ráhatása a társasághoz bármilyen módon is köthető egyéb személyekre, társaságokra. Igazolta a csatolt kommentekkel, hogy a valóságnak meg nem felelő következtetések léteznek. Előadta, hogy súlyos életvezetési és szakmai problémákat idézett elő az alperes a cikkel, a hivatása gyakorlását részben ellehetetlenítette. [13] Valótlan az alperes állítása az „álvendégházzal” kapcsolatban, mert az ténylegesen vendégházként működik és 2018 májusában is ekként működött. Nem Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.040/2023/8/II 5 közszereplő, ennek ellenére írt valótlan tényeket az alperes, amelyek eltűrésére nem köteles. Az, hogy a cikkben „álvendégházról” írnak, valótlan tényállítás, mert objektív módon igazolható a portál3-val kötött szerződéssel és a minden adminisztratív kötelezettségnek megfelelő gazdasági tevékenységgel, amit az ÁSZ vizsgálat igazolt. [14] Kiemelten hivatkozott a PK
- számú állásfoglalás rendelkezéseire. A cikk egésze arról szól, milyen személyi összefonódásokat lehet kimutatni abban a cégben, amelyre a cikk írója utalt. Személye azonban semmilyen összefonódásban nem vett részt, mindössze a munkáját végezte. Az újságírónak nincsen joga kontextusba helyezni a minisztériummal kötött szerződés kapcsán. [15] A cikk bevezetőjének egészét azért kifogásolta, mert az a cikk összefoglalója, amelyben nagyrészt nem a rá vonatkozó állítások voltak, a rá vonatkozó valós tényadatok olyan csoportosításban kerültek bemutatásra, amely valóságot meghamisító tartalmat eredményezett. [16] Az újságíró az „ismerős nevek” megfogalmazással nem a neveket hangsúlyozta ki, hanem a pártállást, ezáltal szintén úgy csoportosította a tényeket, hogy azok valótlan jelentéssel bírnak. A szövetkezetben rajta kívül hat másik tag is van, az újságíró mégis csak őt nevezi meg, mint olyan személyt, akihez köthető az „álvendégház”. A vendégház ténylegesen ilyen funkciókban való működése okiratokkal igazolható, ezért e körben nem az újságíró véleményéről van szó. [17] A bizonyítási indítványait a bíróság alaptalanul utasította el, figyelemmel arra, hogy az az irányító hatóság vizsgálódott, amely felügyeli a projekteket. A helyi lakosok véleménye, így az ezt tartalmazó felvétel megismerése azért lett volna szükséges, mert az újságíró a korábbi cikkben írtakat ezen véleményekre alapozta. A bizonyítási indítványa nem a
- évi cikkben foglaltak bizonyítására, hanem a perbeli írásban kifogásolt közlésben szereplő állítás bizonyítására vonatkozott. Utóbb csatolta az ÁSZ
- június 20-án kelt helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyvét. [18] Azt is hangsúlyozta, hogy a vendégházzal összefüggésben semmilyen eljárás nem indult az ÁSZ vizsgálat nyomán. A cikkben indokolatlanul került megemlítésre, erre mindössze a személy6hoz fűződő rokoni kapcsolata miatt került sor. [19] Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, a másodfokú eljárással összefüggésben a csatolt megbízási szerződés alapján három munkaórát figyelembe véve 90.000 forint ügyvédi munkadíjat számított fel. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.040/2023/8/II 6 [20] Fenntartotta az elsőfokú eljárás során előadott védekezését. A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatosan elsősorban arra hivatkozott, hogy bizonyításnak a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján nincs helye, az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt a bizonyítási indítvány elutasításával. A felperes olyan kérdést kíván bizonyítani, amely nem a jelen perben érintett cikk tartalmához kapcsolódik, továbbá egy olyan közléssel kapcsolatosan terjesztette azt elő, amely nem tényállítás, hanem véleménynyilvánítás. Az „álvendégház” akkor is megengedett véleménynyilvánítás, ha a felperes tud olyan vendégéjszakát igazolni, amely nem a családjához köthető. [21] Észrevételezte, hogy a fellebbezés nem tartalmaz határozott kérelmet a bíróság döntésére vonatkozóan, nem jelöli meg, hogy az elsőfokú ítélet mely része és milyen okból jogsértő, a Pp. 369. §
(3)bekezdése szerinti mely döntést igényli. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a felperes érintettsége nem volt vitás. A tényállás kiegészítésére azért sincs mód, mert a Pp. 498. §
(1)bekezdése utolsó fordulata alapján a perben utólagos bizonyításnak nincs helye. Utalt arra is, hogy a tényállítások tárgyában őt terhelő bizonyítási kötelezettségének eleget tett. [22] Az ítélet megváltoztatására sincsen szükség, mert a cikke nem tartalmaz valótlan állításokat, önkényes csoportosítást sem alkalmazott. A lead-ből az látható, hogy annak a felpereshez köthető része a személy3 cégeivel kapcsolatos mondanivalóhoz kötődik, nem pedig a 1,5 milliós szerződéshez. Nem állította, hogy a tanácsadói szerződés törvénytelen lett volna, ebből következőleg azt sem, hogy a céghálónak törvénytelen a működése. A cikkben található információk közhiteles nyilvántartásokból származnak, a felperes által kifogásolt közlések tartalmilag olyan távol helyezkednek el a kiindulóponttól, hogy egy átlagos olvasó nem következtethetett arra, hogy a felperesnek a szerződéshez bármiféle köze lenne. A cikk a vállalatok és a magánszemélyek közötti kapcsolatokra fókuszált. [23] Ismételten hivatkozott arra is, hogy sajtó-helyreigazítás alapja sugalmazás nem lehet, még a kommentek tartalmára tekintettel sem. Ennek megítélése során nem a felperes szubjektív érzetére, hanem az átlagolvasó értelmezésére kell tekintettel lenni. Az, hogy az újságíró egyes kapcsolatokat érdekesnek, izgalmasnak minősített, olyan vélemények, amelyek ugyancsak nem lehetnek sajtó-helyreigazítás tárgyai és az önkényes csoportosítást sem teszik megállapíthatóvá. A vendégházzal kapcsolatos cikkrészlet tényállításnak minősülő részének valóságtartalmát bizonyította, az „álvendégház” minősítés pedig vélemény. [24] A fellebbezésben a felperes több olyan körülményre hivatkozik, amelyek a jogorvoslati eljárásban nem vizsgálhatók. Az általa állított életvezetési és szakmai problémák ugyancsak nem képezhetik sajtó-helyreigazítás alapját. Annak nincs jelentősége, hogy az elsőfokú ítélet tényállásában tévesen minősítette a szövetkezetet az ingatlan tulajdonosának, mert nem ennek, hanem annak volt jelentősége, hogy a felperes a vendégházhoz köthető. A felperesnek a fellebbezésben e körben előadott hivatkozása gyakorlatilag a 2018. májusában Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.040/2023/8/II 7 megjelent cikk helyreigazítását célozza. Nem képezheti bizonyítás tárgyát az sem, hogy a 2018 májusi cikk megjelenését követően milyen mértékben volt forgalma. Ugyancsak meghaladják a jelen per kereteit a portál3-ra, illetőleg a NAV vizsgálatra való utalások is. Megjegyezte, hogy a csatolt jegyzőkönyvön a felperes aláírása és az a tény, hogy ő tett ígéretet a hiányzó dokumentáció csatolására is, azt támasztja alá, hogy a vendégházzal összefüggésbe hozható. [25] A fellebbezés nem alapos. [26] A felperes fellebbezésében határozott kérelmet az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére vonatkozóan tett, függetlenül attól, hogy indokolása egy része az elsőfokú döntés érdemére vonatkozott. A másodfokú bíróság a Pp. 380. §-a szerinti okot a rendelkezésre álló iratok áttanulmányozása során nem észlelt, ezért a Pp. 372. §
(2)bekezdése alapján azt vizsgálta szükséges-e az elsőfokú eljárás megismétlése vagy kiegészítése, mert az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése az ügy érdemének eldöntésére kihatott és annak orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges, vagy nem észszerű (Pp. 379-
- §). [27] Arra helytállóan hivatkozott az alperes, hogy a felperes fellebbezésében nem hivatkozott olyan konkrét eljárási szabályra, amelynek megsértésével járt el az elsőfokú bíróság, a fellebbezés tartalma alapján [Pp.
- §
(3)bekezdés] azonban megállapítható, hogy e körben a bizonyítási indítványai elutasítását sérelmezte. [28] Az ítélet hatályon kívül helyezése lényeges eljárási szabálysértés miatt csak akkor indokolt, ha az elsőfokú eljárás megismétlése elengedhetetlen. Ennek megállapítása során a feltárt konkrét szabálysértés jellegét és súlyát, valamint az érdemi döntésre gyakorolt hatását kell figyelembe venni. A Pp.
- §-a esetében a törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolás szerint is akkor indokolt az ítélet hatályon kívül helyezése, ha az adott eljárási szabálysértés a per érdemi eldöntésére – közvetlenül és kimutathatóan – kihatott, továbbá orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges, vagy a célszerűség, a pergazdaságosság és az időszerűség követelményeire figyelemmel az nem észszerű és az elsőfokú eljárás megismétlése elengedhetetlen. [29] A bíróság érdemi döntésének koncentrált megfogalmazását az ítélet rendelkező része tartalmazza, ehhez képest az indokolásnak a döntés megalapozottságát kell biztosítania a való tényállás megállapításával és a vonatkozó anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával. Az ítélet megfelelő indokolása nem pusztán formális kötelezettség, hanem ezen múlik az ítélet meggyőző ereje (BDT
- 1085.). A Pp.
- §
(5)bekezdése szerint az ítélet jogi indokolásának tartalmaznia kell az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb körülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság valamely tényállítást nem Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.040/2023/8/II 8 talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. A jogi indokolás tartalmazza azokat az okokat is, amelyek miatt a bíróság jogkérdésben eltért a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától (a továbbiakban: a Kúria közzétett határozata), vagy az arra irányuló indítványt elutasította. Az indokolási kötelezettség megszegése azonban hatályon kívül helyezési okként általában csak abban az esetben szolgál, ha az teljes egészében hiányzik, vagy a rendelkező részben foglaltakkal ellentétes. [30] Az elsőfokú bíróság az ítélet [38] bekezdésében indokát adta annak, hogy a felperes iratbeszerzésre és a település4i lakosoknak a vendégházzal kapcsolatos véleményét tartalmazó felvétel beszerzésére vonatkozó indítványát miért tartotta szükségtelennek, ezért az elsőfokú ítélet a Pp. 346. §
(5)bekezdés rendelkezéseinek megfelel. Önmagában az, hogy a felperes az itt kifejtett indokokkal nem ért egyet, nem tekinthető eljárási szabálysértésnek, olyannak pedig különösen nem, amely lényeges, az ítéleti döntésre kiható és a másodfokú eljárásban nem orvosolható, így a Pp. 381. §-a alkalmazását szükségessé tenné. [31] Minderre és a Pp. 370. §
(1)bekezdés szerinti korlátra is tekintettel az elsőfokú ítélet érdemi felülvizsgálatára, a fellebbezésnek az ügy érdemére vonatkozó érveinek elbírálására nem kerülhetett sor. [32] Észlelte ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 101. §-a alapján az államnak járó illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezése során a Pp. 352. §
(1)bekezdése szerinti hibát vétett. Az indokolás [39] bekezdése szerint a feljegyzett illeték megfizetésére köteles a felperes. Ez a rendelkezésre álló iratok szerint – az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §
(3)bekezdés b) pontja alapján helyesen – 36.000 forint, ezért e körben a másodfokú bíróság a Pp.
- §-a szerint eljárva az elsőfokú ítéletet kijavította. Az Itv.-t módosító
- évi XLV. törvény
- § és
- §
- pontjában foglaltakra tekintettel továbbá szükséges volt annak pontosítása is. [33] Ha a fellebbezés csak hatályon kívül helyezésre irányul és a feltételei fennállnak, a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelemnek megfelelő döntést hoz, ha viszont nincsenek meg a feltételei, akkor az ítéletet – az ügy érdemét nem érintve – helybenhagyja. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kijavított és pontosított ítéletét a Pp.
- §-a alapján helybenhagyta. [34] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp.
- § utaló szabálya alapján alkalmazandó Pp.
- §
(1)bekezdése és a
- §-a alapján köteles az alperesért felelősséget viselő jogi személy részére megfizetni az ügyvédi munkadíjat és a Magyar Állam javára a le nem rótt fellebbezési illetéket. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.040/2023/8/II 9 [35] Az ügyvédi munkadíj összegét a másodfokú bíróság a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján állapította meg. [36] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 46. §
(1)bekezdése szerint megállapított fellebbezési illeték megfizetéséről a másodfokú bíróság a Pp. 101. §
(1)bekezdése, a Pp. 102. §
(1)bekezdése és a 30/
- (XII. 27.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése, továbbá az Itv. 78. §
(4)bekezdése alapján döntött. [37] Tájékoztatja a másodfokú bíróság a felperest, hogy a fellebbezési illeték az Itv. 78. §
(4)bekezdése szerint a határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. Az illeték megfizetése során közleményként fel kell tüntetni az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság (Fővárosi Ítélőtábla) megnevezését, a bírósági ügyszámot és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát [30/
- (XII. 27.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés e) pontja] Budapest,
- március
- Dr. Hercsik Zita s.k. s.k. a tanács elnöke Dr. Kovaliczky Ágota s.k. előadó bíró Dr. Fintha-Nagy Péter László bíró