A határozat elvi tartalma: Utaló magatartásból eredő megtérítési igény esetén a kár bekövetkezését és összegét a felperesnek kell bizonyítania, amelyhez - szakkérdés esetén - szakértő bevonása szükséges. Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.006/2025/
- A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Gőz Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Gőz Péter ügyvéd) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek – a Nádasdy Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Nádasdy Zoltán ügyvéd) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME) alperes ellen utaló magatartás miatti megtérítési igény megfizetése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék
- szeptember 25-én meghozott 6.G.40.113/2023/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés alapján indult másodfokú eljárásban – tárgyaláson kívül – meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 2001,39 (kétezeregyegész-harminckilencszázad) euró másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam javára – az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára az ítélet meghozatalának dátumát követő
- napig 422 982 (Négyszázhuszonkettőezer-kilencszáznyolcvankettő) forint meg nem fizetett fellebbezési illetéket. Az illeték megfizetése során a Debreceni Ítélőtábla megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság a fellebbezett ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek bruttó 10 771,34 euró összegű perköltséget. [2] Az ítéletben megállapított – a fellebbezés elbírálása szempontjából releváns – tényállás szerint az alperes pályázatot írt ki 3 db 200 kW-os elektromos kazán teljeskörű telepítési munkálataira az alperesi gyár területén az előzetesen elkészített és rendelkezésre bocsátott tervek alapján. A kiírásban az ajánlattétel benyújtásának határideje
- október 20., a munkakezdés időpontja pedig – a megrendelt kazánok várható beérkezésének idejére figyelemmel –
- október vége, november eleje volt. A pályázati kiírásban az ajánlattevő alperes fenntartotta magának a jogot, hogy az azonos díjazással benyújtott ajánlattevőkkel további tárgyalásokat folytasson, valamint választása szerint több ajánlattevővel kössön Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.006/2025/8 2 szerződést akár részenként is. Az alperes fenntartotta magának azt a jogot is, hogy a pályázati felhívást egyoldalúan módosítsa, vagy azt az ajánlattételi határidő előtt visszavonja. [3] A pályázati felhívásra három vállalkozó – köztük a felperes – nyújtott be ajánlatot. A benyújtott pályázatok közül az alperes a felperes pályázatát találta a legjobbnak, amiről az alperes projektvezetője, R. I. L. szóban tájékoztatta is a felperest, formális eredményhirdetés azonban nem volt. Az alperes részéről a pályázat kiírásával egyidejűleg megrendelt 3 db elektromos kazán leszállításának időpontja folyamatosan változott, amiről az alperes a felperest is tájékoztatta akként, hogy a kazánok szállításával kapcsolatos levelezést a felperesnek is megküldte. E levelezés azt tartalmazta, hogy a kazánok
- december 5-re fognak elkészülni, így csak ezután szállítják le azokat. Ezen adatok ismeretében a felperes módosította az ajánlatát és azt
- november 25-én e-mailben megküldte az alperesnek. Az alperes projektvezetője a módosított ajánlat alapján elkészített szerződéstervezetet még ugyanezen a napon szintén e-mailben megküldte a felperesnek. E szerződéstervezet szerint a felperes
- december 1-én volt köteles megkezdeni a munkát és
- február 15-re kellett azt befejeznie. [4] A felperes a részére megküldött szerződéstervezetet
- november 28-án aláírta, ezt megelőzően,
- november 25-én pedig bruttó 52 121 943 forint értékben a kazánok telepítéséhez szükséges anyagot rendelt meg, amit a szállító
- december 16-án ki is szállított az alperes telephelyére. A felperes részéről aláírt és az alperesnek visszaküldött szerződéstervezetet az alperes nem írta alá, így a felek között a szerződés annak ellenére sem jött létre, hogy a felperes jelezte az alperesnek, hogy ő már a szükséges anyagokat is megrendelte a munkához. Bár a felek ezután egyeztettek egymással, ez nem vezetett eredményre. Az elektromos kazánok telepítése végül nem történt meg. [5] A felperes az eredeti keresetében „A Polgári Törvénykönyvről”
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- §-a alapján 43 665 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A követelt összegen belül 42 040 990 forintban jelölte meg az általa beszerzett anyag költségét, 1 624 060 forintban pedig a tervezett munkavégzéshez lekötött két munkavállalója részére kifizetett munkabért. A per során a felperes az általa megrendelt anyagok nagyobb részét a szállítóján keresztül értékesítette. Erre tekintettel a keresetét akként módosította, hogy az alperest a Ptk. 6:
- §-a alapján egyrészt a megmaradt anyagok 5 287 277 forint összegű ellenértékének, továbbá a 2022 decemberében rendelkezésre állt két munkavállalója részére kifizetett 1 500 000 forint munkabérköltségnek, összesen tehát 6 787 277 forintnak és ezen összegnek a módosított keresetben részletezettek szerint számított törvényes mértékű késedelmi kamatának a megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az alperes projektvezetője szóban arról tájékoztatta, hogy ő lett a pályázat nyertese, majd pedig a felek közötti szerződés tervezetét is megküldte neki. Mindezekből álláspontja szerint alappal gondolhatta, hogy a szerződéstervezetet az alperes is alá fogja írni, ő pedig kockázat nélkül megrendelheti a munka elvégzéséhez szükséges anyagot. Állította továbbá, hogy a megrendelt anyagok speciális jellegűek, más munkákhoz nem felhasználhatók, ezért azok ellenértéke nála kárként jelentkezik. [6] Az alperes az ellenkérelmében a módosított kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes az ő előzetes értesítése és hozzájárulása, valamint az általa aláírt szerződés nélkül, a saját üzleti kockázatára rendelte meg a keresetben megjelölt anyagokat, ezért a módosított keresete alaptalan. Vitatta, hogy a felperes olyan specifikus anyagokat rendelt meg, amelyeket más munkákhoz nem lehet felhasználni, továbbá nem ismerte el azt sem, hogy a keresetben hivatkozott két munkavállaló kapacitását a perben szereplő projekt kötötte le. Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.006/2025/8 3 [7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta. Rámutatott, hogy a csatolt levelezés és az eljárás során meghallgatott tanúk vallomásai szerint hivatalos eredményhirdetés ugyan valóban nem volt, de a felperes alapos okkal gondolhatta, hogy az alperes vele fog szerződést kötni, mert az alperes projektvezetője szóban arról tájékoztatta, hogy övé a legjobb ajánlat és vele akarnak együtt dolgozni, ezt követően pedig a szerződés tervezetét is megküldte neki. Emiatt alappal következtetett arra, hogy a kivitelezéshez szükséges anyagokat már a szerződés tényleges megkötése előtt megrendelheti, hiszen a pályázati kiírás nem tartalmazott olyan kikötést, amely alapján az alperes az ajánlattétel benyújtásának határidejét követően megtagadhatta a szerződés megkötését, ez a jog tehát az alperest a Ptk. 6:
- §-ának
(2)bekezdése alapján – külön szerződési kikötés hiányában – nem illette meg. A kereset megalapozottságának megállapításához azonban a felperesnek a kára mértékét és esedékességét is bizonyítania kellett volna, e kötelezettségének pedig nem tett eleget. Az alperes ugyanis – egyebek mellett – arra hivatkozott, hogy a megrendelt anyagok más munkákhoz is felhasználhatóak, ezért azok önállóan értéket képviselnek, amely állítását egyértelműen alátámasztotta az a tény, hogy a felperes a per során az anyagok egy részét értékesíteni tudta. Ezért a kár mértékét csak szakértő bevonásával lehetett volna meghatározni, amiről az elsőfokú bíróság tájékoztatta a felperest és felhívta őt, mint bizonyításra köteles felet a szakértői díj előlegezésére. A felperes azonban a felhívásnak – a jogkövetkezményekre történt figyelmeztetés ellenére – nem tett eleget, ezért az elsőfokú bíróság a szakértő kirendelését mellőzte és megállapította, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az alperes utaló magatartásával összefüggésben őt kár érte, ezért a keresetet elutasította. [8] A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperes kötelezését kérte 5 287 277 forint kártérítés és járulékainak megfizetésre, továbbá igényt tartott az általa fizetendő elsőfokú perköltség mérséklésére is. A módosított kereset tekintetében megismételte az elsőfokú eljárásban előadott tény- és jogállításait, valamint az ott kifejtett jogi érvelését. A kár összegének bizonyítatlanságával kapcsolatban pedig arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróságnak ez a megállapítása „logikátlan és iratellenes”. Azt ugyanis, hogy a projekthez szükséges anyagokat rendelte meg, a perben egyértelműen bizonyította, hiszen mindezt az alperes maga sem vitatta. A leszállított keresetben megjelölt anyagok értékét és annak a szállító részére történt megfizetését pedig okiratokkal (számlákkal, banki bizonylatokkal) igazolta, amelyre tekintettel nem volt szükség szakértői bizonyításra, ezért annak elmaradására hivatkozással az elsőfokú bíróság jogszerűtlenül utasította el a keresetét. [9] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. A jogalap tekintetében ő is fenntartotta és részben megismételte az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi érvelését. A kár bekövetkezését és összegét illetően pedig előadta, hogy a felperes által a projekt teljesítéséhez megrendelt anyagok nem veszítették el az értéküket azért, mert azokat nem az eredeti célra fogják felhasználni, ezért a kár bekövetkezését és összegét nem igazolta önmagában az, hogy a felperes a projekthez anyagokat rendelt meg és azok vételárát ki is fizette. Azt, hogy a megrendelt anyagokat kizárólag a perbeli projekthez lehet felhasználni, a felperes nem bizonyította. Épp ellenkezőleg, ezt az állítást kifejezetten cáfolta az a tény, hogy a megrendelt anyagokat a per alatt sikerrel értékesítette. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a kár bekövetkezésének és összegszerűségének megítélését szakkérdésnek minősítette és felhívta a bizonyításra köteles felperest a szakértői díj megelőlegezésére. A felperes azonban Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.006/2025/8 4 a szakértő díját felhívás ellenére sem előlegezte meg, amelyre tekintettel az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította a kárának bekövetkezését. [10] A felperesnek az elsőfokú ítéletben meghatározott perköltség leszállítása iránt előterjesztett fellebbezését az ítélőtábla a 2025. február 6-án meghozott és 2025. március 6-án jogerőre emelkedett .../3. számú végzésével visszautasította. A fellebbezés ezt meghaladó részét az ítélőtábla „A polgári perrendtartásról” szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 376. §-a alapján – az
(1)bekezdésben foglalt feltételek hiányában – tárgyaláson kívül bírálta el. Ennek során megállapította, hogy a felperes fellebbezése nem érintette az elsőfokú ítéletnek a két felperesi munkavállaló kapacitásának lekötésére alapított kereseti kérelmet elutasító rendelkezését, ezért a fellebbezett határozat ezen része a Pp. 358. §-ának
(5)bekezdése alapján (rész)jogerőre emelkedett, így azt az ítélőtábla nem bírálhatta felül. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit ugyanakkor felülbírálta, amelynek során a Pp. 370. §-ának
(1)bekezdése alapján nem lépte át a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátait, mert nem észlelt olyan eljárási szabálysértést vagy téves anyagi pervezetést, amely a Pp. 370. §-a
(2)-
(4)bekezdései alapján e korlátok átlépésére okot adott volna. Ennek eredményeként a felperes fellebbezését alaptalannak találta. [11] Mivel az elsőfokú bíróság kizárólag azért utasította el a módosított kereset fellebbezéssel érintett részét, mert a felperes nem előlegezte meg a szakértői díjat, az ítélőtábla csupán abban foglalhatott állást, hogy a kár bekövetkezésének és összegének bizonyításához valóban szükség lett volna-e szakértő bevonására. Az elsőfokú ítélet indokolásának azon részét tehát nem bírálhatta felül, amelyben az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az utaló magatartásra alapított megtérítési igénynek a Ptk. 6:
- §-ában felsorolt egyéb feltételei megvalósultak, hiszen az indokolás ezen részét az alperes nem fellebbezte meg. Erre tekintettel a felperes feleslegesen ismételte meg a fellebbezésében az elsőfokú eljárás során e körben kifejtett érveit, hiszen ezeket és az elsőfokú ítélet ezzel egyező megállapításait az ítélőtábla nem vizsgálhatta meg. [12] Az elsőfokú bíróság azon álláspontjával ugyanakkor egyetértett, hogy a felperes szakértő nélkül nem tudta bizonyítani az őt ért kár bekövetkezésének tényét és összegét. Ennek oka az, hogy a Ptk. 6:
- §-a szerinti utaló magatartás miatti megtérítési igény érvényesítésének egyik konjunktív feltétele a károsodás bekövetkezése, aminek megtörténtét és összegét a felperesnek kell bizonyítania. Az adott esetben a felperes a módosított keresetében az általa megvásárolt és utóbb nem értékesített anyagok ellenértékét érvényesítette kárként. A perben azonban maga sem vitatta, hogy az általa megvásárolt anyagok az eredeti célra történő felhasználásuk meghiúsulásától függetlenül értéket képviselnek (
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldala). Emiatt az általa az anyagokért igazoltan kifizetett vételárat nem lehetett azonosnak tekinteni a vagyonában beállott értékcsökkenéssel, vagyis a kárával [Ptk. 6:
- §-a
(2)bekezdésének a) pontja]. Ezért helytálló volt az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az adott esetben a kár bekövetkezését és összegét csak szakértő bevonásával lehetett volna megállapítani, hiszen különleges szakértelem nélkül nem volt tisztázható, hogy a megmaradt anyagokat mire lehet felhasználni és azoknak mennyi a jelenlegi értéke [Pp. 300. §-ának
(1)bekezdése]. Ezzel az érveléssel az elsőfokú eljárás során a felperes is egyetértett, hiszen ennek megfelelően szakértő kirendelésére tett indítványt (
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldala), annak díját azonban – a jogkövetkezményekre történt bírói figyelmeztetése ellenére – nem előlegezte meg. Ezért az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a bizonyításra köteles felperes nem igazolta az őt ért kár Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.006/2025/8 5 bekövetkezését és összegét, így helyesen utasította el a módosított kereset fellebbezéssel érintett részét. [13] A kifejtett okok miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [14] A fellebbezés eredménytelen maradt, ezért a felperes a jogi képviselője ügyvédi munkadíjából származó saját másodfokú perköltségét a Pp. 83. §-ának
(4)bekezdése alapján nem háríthatja át az alperesre. A Pp. 83. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles ugyanakkor megtéríteni az alperesnek az általa – a 17/
- (XII.19.) IM rendelettel időközben hatályon kívül helyezett, de a fellebbezés benyújtásának időpontjára (
- november 19.) tekintettel a jelen másodfokú eljárásban még alkalmazandó – Ükr.
- §-a
(1)bekezdésének a) pontjára hivatkozással felszámított, a jogi képviselője ügyvédi munkadíjából származó másodfokú perköltségét. Az ügyvédi munkadíj összegét az ítélőtábla az alperes által felszámított összegben határozta meg figyelemmel egyrészt a Kúria .../
- számú precedensképes határozatában kifejtettekre, másrészt arra, hogy az alperes ugyan nem csatolta a közte és a jogi képviselője között létrejött megbízási szerződést, azonban a felperes az elsőfokú eljárás során úgy nyilatkozott, hogy nem vitatja az alperesi képviselő által hivatkozott megbízási szerződés tartalmát (
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldal). [15] A felperes köteles továbbá megfizetni az államnak a részleges költségfeljegyzési joga folytán előzetesen meg nem fizetett, „Az illetékekről” szóló
- évi XCIII. törvény
- §-ának
(1)bekezdése szerint meghatározott mértékű fellebbezési illetéket „A polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költségek megfizetéséről” szóló 30/2017. (XII.27.) IM rendelet 3. §-ának
(2)bekezdése alapján. Debrecen,
- április
- Dr. Molnár Tibor Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos s.k. előadó bíró, Szilágyiné dr. Karsai Andrea s.k. bíró