A határozat elvi tartalma: A tag kizárása iránti per megindításáról döntő taggyűlési határozatban és a keresetlevélben pontosan meg kell jelölni azt, hogy a tag milyen magatartása alapján lehet arra következtetni, hogy a társaságban maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyezteti. Ha ez a magatartás mulasztás, meg kell jelölni, hogy a tag milyen elvárt magatartást mulasztott el. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Gf.V.40.032/2024/
- A felperes: felperes1 (cím1) A felperes jogi képviselője: ügyvédi iroda (eljáró ügyvéd: dr. Schall Norbert, cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes jogi képviselője: dr. Kulcsár Renáta ügyvéd (cím4) A fellebbezést előterjesztő fél: a felperes (
- sorszám alatt) A per tárgya: tag kizárása Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 25.G.20.124/2024/
- sorszámú ítélet ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 185.000 (száznyolcvanötezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.032/2024/6/II [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] 2 Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes gazdasági társaság a
- február
- napi cégnyilvántartási bejegyzéssel jött létre, tagjai jelenleg érdekelt1, érdekelt2 és az alperes. Mindhárom tag a felperes önálló cégjegyzésére, képviseletére is jogosult. A felperest eredetileg érdekelt1 alapította egy társával. Az alperes a másik tag kiválása után
- augusztus
- napjától lett tagja a felperes társaságnak 26% mértékű üzletrésszel, amellyel egyidejűleg érdekelt1 üzletrészének mértéke 74%-ra módosult. Az alperes belépését követően a taggyűlés az alperest a felperes ügyvezetőjévé választotta. A taggyűlés nem határozott a tagok feladatáról, az alperes, mint belépő tag sem személyes közreműködésre, sem mellékszolgáltatás teljesítésére nem vállalt kötelezettséget. A társasági szerződés a tagok jogairól és kötelezettségeiről nem tartalmazott rendelkezéseket. A tagok megállapodása alapján a társaság tényleges vezetését a továbbiakban is érdekelt1 látta el, az alperes az üzletrészt befektetési céllal vásárolta. Az alperes személyes kötelezettségvállalást a későbbiekben sem tett. Az alperes már a felperesi tagsági viszonya létesítésekor is „tulajdonosa” volt a cég1 Kft.-nek, (cím5) a cégben munkavállalóként dolgozott. Az alperes a felperesben létesített tagsági jogviszonyával egyidejűleg alkalmanként végzett a felperes részére is autóvillamossági, illetve gépjárműszerelési, karosszérialakatosi tevékenységet, amelyekkel kapcsolatos konkrét kötelezettségvállalást nem tett. érdekelt1 tag maga sem követelt meg az alperestől folyamatos feladatvégzést, az alperes ügyvezetői tevékenységét is helyettesítési feladatkörre korlátozta. A tagok megállapodtak, hogy a felperes működése során osztalékot nem fizetnek, a társaság nyereségét annak működésébe fektették vissza, a felperes tevékenysége így folyamatosan bővült. A szélesedő tevékenységi kör több feladat ellátását igényelte, ezért érdekelt1 tag
- július
- napján új tag belépéséről határozott. A harmadik tag belépésével egyidejűleg érdekelt1 tag és törvényes képviselő elvárása megváltozott az alperessel szemben, mert a feladatokat nem tudta egyedül ellátni. A társasági szerződés azonban a harmadik tag belépésével sem konkretizálta a tagok tevékenységét, nem részletezte a tagi feladatokat, e körben sem jogokat, sem kötelezettségeket nem rögzített.
- július
- napját, a társasági szerződés módosítását követően megtartott taggyűléseken sem határoztak a tagok az ellátandó személyes közreműködést igénylő feladatokról, mellékkötelezettségekről. Az alperes a taggyűléseken rendszeresen részt vett, a meghozott döntések során személyesen eljárt, előtte a felperes üzletpolitikája ismert volt, érdektelenséget a felperes tevékenysége iránt nem mutatott. Egy
- január
- napján lejáró GINOP pályázat benyújtásához szükséges volt olyan alperesi nyilatkozat megtétele, hogy milyen „tulajdonrésszel” bír a cég1 Kft.-ben. Az alperes erre való felhívása napján aznap, közvetlenül a pályázatíró cég részére a nyilatkozatot megtette. A felperes pályázatát elutasították. Az alperes a megnövekedett feladatok és a bővítési igény ellenére – a főállású munkavégzése és a családja miatt – a korábbinál több tevékenységet a felperes részére nem látott el, a felperes beszállítóival, munkavállalóival és alvállalkozóival nem tartott napi szinten kapcsolatot, több esetben nem ismerte meg az új munkavállalókat, alvállalkozókat. Ügyvezetői tevékenységét alkalmanként, érdekelt1 helyettesítése esetén látta el. érdekelt1
- március
- napjára taggyűlést hívott össze, amelynek
- napirendi pontja az alperes ügyvezetői tisztségből visszahívása, a
- napirendi pontja az alperes, mint tag kizárásának megvitatása, a
- napirendi pontja a határozat a tag kizárására irányuló per megindításáról, míg a
- napirendi pontja a társasági szerződés módosítása volt. A
- napirendi pont részletezte, hogy a tag kizárására irányuló per megindítására az okból kerül Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.032/2024/6/II [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] 3 sor, mert a tag a tagsági jogviszonyával járó kötelezettségeinek az elmúlt szűk évben nem tett eleget, a társaság eredményes működését elnehezítette, ellehetetlenítette, a társaság GINOP pályázaton való részvételéhez szükséges iratokat nem küldte meg, a társaság működéséhez személyes közreműködésével nem járult hozzá. A taggyűlés megtartására
- március
- napján került sor, azon a törzstőke 100%-a képviseltette magát. A taggyűlés az 1/2024.03.
- számú taggyűlési határozatával az alperest az ügyvezetői tisztségéből visszahívta. érdekelt1 ügyvezető ezután ismertette
- napirendi pontot, az alperes társaságból való kizárásának következő okait: A tagi jogviszonyának megfelelően az operatív feladatokban a tag nem vesz részt. A tagokkal nem tartja a kapcsolatot, a számlákkal nem foglalkozik, a vállalkozás pénzforgalmával nem foglalkozik, az új üzletek megnyitásában nem vesz részt, a társaság gépjárművét elvitte, azt nem javította meg, a társaságnak nincsen tudomása arról, hogy ez a tárgyi eszköz hol van, a tagok telefonhívásaira nem reagál. A társaság által igénybe venni kívánt pályázat kapcsán mindkét ügyvezető megkereste írásban annak közlésére, hogy a cég2 kft.-ben milyen tulajdonrésze van, mely megkeresésre egyik ügyvezetőnek sem válaszolt, a pályázat meghiúsult. A Széchenyi Hitelprogramban való részvételt mondva csinált okkal meghiúsította. A cég működését érintő napi szintű problémák megoldásában segítséget nem nyújt, az alkalmazottaknak kérés ellenére nem segíti a munkáját. A társaság partnereivel, beszállítóival nem tartja a kapcsolatot, a gazdasági társaság által forgalmazott termékek összetételéről, árazásáról információval nem rendelkezik. A marketingstratégia kidolgozásában nem vesz részt. A társaság megbízott ügyvédjével kapcsolatot nem tart, folyamatban lévő jogvitákról információja nincs. A rábízott tárgyi eszközökkel gondatlanul, a társaságnak kárt okozva rendelkezik. Az általa a társaság érdekében elvállalt munkákat nem, vagy csak késedelmesen végzi el, amelyből kifolyólag a társaságnak többletköltsége keletkezett. A vállalkozás érdekeivel és célkitűzéseivel tisztában nincs, érdektelenséget tanúsít, a társaság működésétnem segíti elő. Azt az alapvető taggal szembeni elvárást, amelyet a társaság alapításakor a társaság közös működtetése körében megfogalmaztak, nem teljesíti. A taggyűlés a 2/2024.03.
- számú határozatával az alperes kizárására irányuló per megindításáról döntött, mert a taggyűlés álláspontja szerint az alperes társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti. Ennek részletes indokait a
- napirendi pontban tüntették fel. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a felperes 2/2024.03.
- számú taggyűlési határozata alapján az alperest a társaság tagjai közül zárja ki. Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta az általánosságban megfogalmazott kizárási okok fennállását, az ügyvezetői feladatok tekintetében arra hivatkozott, hogy azok jogkövetkezményeként a taggyűlés az ügyvezetői tisztségéből visszahívta. Állította, hogy tagként nem vállalt olyan kötelezettségeket, melyek elmulasztását a terhére rótták. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 300.000 forint perköltséget. Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.032/2024/6/II [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] 4 Ítélete indokolásában a Ptk. 3:
- §
(1)és
(3)bekezdései, valamint a Ptk. 3:108. §
(1)bekezdésének felhívása és az EBH
- 447 számú eseti döntés ismertetése mellett megállapította, hogy érdekelt1 törvényes képviselő és tag a perben nem vitatta, hogy az alperes az eredeti megállapodásuk szerint úgynevezett „csendestárs” lett volna a társaságban, feladatai kizárólag érdekelt1 alkalomszerű helyettesítésére korlátozódtak. Az egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződésmódosítás, és a taggyűlési jegyzőkönyv ennek megfelelően nem tartalmazott az alperes vonatkozásában személyes közreműködési kötelezettséget, mellékszolgáltatást, vállalt feladatellátást. Ismert volt érdekelt1 előtt is az, hogy az alperes párhuzamosan „tulajdonosa” és ügyvezetője maradt a cég1 Kft.-nek, amelyben munkavállalóként dolgozott. Az alperes autóvillamossági, gépjárműszerelési, karosszérialakatosi feladatokat érdekelt1 kérésére alkalmanként látott el a felperes részére, de konkrét mellékszolgáltatást e vonatkozásban nem vállalt. A csatolt okiratok alapján egyező volt a felek előadása abban is, hogy a társasági szerződés a harmadik tag belépésével sem konkretizálta a tagok tevékenységét, nem részletezte a tagi feladatokat, e körben sem jogokat, sem kötelezettségeket nem rögzített.
- július
- napját követően a megtartott taggyűléseken sem határoztak a tagok az ellátandó személyes közreműködést igénylő feladatokról, mellékkötelezettségekről. A kizárás alapjául szolgáló taggyűlési határozatban felsorolt okokat vizsgálva megállapította az elsőfokú bíróság, hogy – néhány kivételtől eltekintve – nem konkrét, csupán általánosságban megfogalmazott feladatok elmulasztását rótta az alperes terhére. A konkrét okot tekintetében megállapította, hogy az alperes a felperesi hivatkozás ellenére megtette a szükséges nyilatkozatot a pályázatíró felé e-mailben, a Széchenyi Hitelprogram vonatkozásában a felperes nem jelölte meg, hogy milyen magatartást tanúsított az alperes, amely miatt a felperes elesett a hitelfelvétel lehetőségétől. Azok a társasági határozatba foglalt kötelezettségszegések pedig, amelyek nem a tag, hanem az ügyvezető feladatkörébe tartoztak, nem szolgálhatnak a tag kizárásának indokául. Rámutatott, hogy a Ctv. 71/A. §
(3)bekezdése alapján a felperes a perindítást elhatározó társasági határozatban foglaltakon kívül más kizárási okra nem hivatkozhat és a keresettel érvényesített jog megváltoztatásának nincs helye. A felperes a perben – miután okirati bizonyíték az alperes személyes kötelezettségvállalására nem volt – tanúbizonyítást ajánlott fel annak bizonyítására, hogy a tagok között a feladatok elosztása megfelelően megtörtént, az az alperes számára ismert volt, és az alperes tagsági jogviszonya alatt folyamatosan bővült. E körben érdekelt1 ügyvezető úgy nyilatkozott, hogy az alperes eleinte a tanult szakmájához igazodó feladatellátást vállalt, amely azonban a harmadik tag belépésével úgy bővült, hogy ahhoz a fodrászat és szépségszalon alkalmazottainak interjúztatása, a munkavállalók felvétele, valamint a csomagküldő pontokon az automatákkal kapcsolatos pénzkezelés és banki ügyintézés is hozzátartozott. Az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványát e körben mellőzte figyelemmel arra, hogy a perben kizárólag azon indokok alapján kerülhetett sor az alperesi tag kizárására, amely a taggyűlés határozatában megfogalmazódott. A Szegedi Ítélőtábla Gf.30.008/2024/
- számú határozatára utalva kifejtette, hogy a tag kizárása iránti perben a figyelembe veendő tényeket egyértelműen és pontosan kell megjelölni, meg kell határozni a tagnak azt a konkrét cselekményét, amely megalapozhatja a kizárását, ez jelöli ki ugyanis a kizárási per kereteit. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset teljesítését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Fellebbezése indokolásában elsődlegesen arra hivatkozott, hogy sem a Ptk. sem a Ctv. nem határoz meg részletes tartalmi követelményeket a tag kizárására irányuló taggyűlési Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.032/2024/6/II [26] [27] [28] [29] [30] [31] 5 jegyzőkönyv tekintetében. A jogalkotó szándéka az, hogy a társaságot a tag által gyakorolt nagymértékű veszélyeztetéstől védje. A tag tevékenységével és tevékenységeinek elmulasztásával is veszélyeztetheti a társaság érdekeit, Nem releváns, hogy a kizárásra okot adó körülményeket a taggyűlés egyesével vezeti-e le, vagy e körülményeket összességében jelöli meg, ha azok súlyossága okot ad a tag kizárására. Utalt arra, hogy az elsőfokú ítéletben felhívott Szegedi Ítélőtábla Gf.30.008/2024/
- számú ítéletében foglaltak nem irányadók jelen perben, mert az ott megállapított tényállás nem állítható analógiába jelen per tényállásával. Állította, hogy rögzítettek olyan feladatokat, amelyeket az alperes melléktevékenységként vállalt, ilyenek voltak a fuvarozási és felújítási, valamint a javítási munkák. Az alperes nyilatkozata arra enged következtetni, hogy saját feladataival tisztában volt, azonban azokat nem látta el, a személyes közreműködéstől elzárkózott. A felek szóbeli megállapodása alapján az alperes nem csendestárs volt a társaságban, a harmadik tag belépésekor a tagok revideálták a feladatelosztást, új megállapodást kötöttek. Ezt támasztja alá érdekelt1 személyes nyilatkozata, de az alperes ellenkérelmének két nyilatkozata is. Sem a Ptk. sem a Ctv. nem zárja ki, hogy a társasági szerződésben vagy a taggyűlési jegyzőkönyvben foglaltakon túl is feladatokat vállaljanak a tagok, akár szóban, akár írásban, akár ráutaló magatartással. Állította ennek megfelelően, hogy az alperes szóban, illetve ráutaló magatartással a keresetlevélben megfogalmazott feladatokat vállalta. Az elsőfokú bíróságnak egyesével és összességükben is vizsgálnia kellett volna, hogy a kizárás okai fennállnak-e, és súlyosan veszélyeztetik-e a társaság működését, ezt azonban megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem tette meg. Másodlagos fellebbezési kérelme indokaként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével megsértette a Pp. 279.§
(1)bekezdését és a Pp. 346.§
(6)bekezdését, mert nem folytatta le a teljeskörű tanúbizonyítást és ennek indokát sem adta ítéletében. Állítása szerint érdekelt2 és tanú1 tanúkénti meghallgatásuk esetén nyilatkozni tudtak volna az alperes mulasztó és tevékeny magatartása körében is, és alá tudták volna támasztani a keresetlevélben foglalt kizárási indokok ténybeli alapját. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az alperes meghallgatását sem tartotta szükségesnek. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján, és kérte a felperes perköltségben marasztalását is. A fellebbezés nem megalapozott. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 370. §
(1)bekezdése értelmében a
(2)és
(4)bekezdésben foglalt eltéréssel - az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a Pp. 371. §
(1)bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. A Pp. 371. §
(1)bekezdés
- b)pontja értelmében a fellebbezésben fel kell tüntetni határozott kérelmet arra, hogy az elsőfokú ítélet kifogásolt rendelkezését, vagy részét a másodfokú bíróság mennyiben és milyen okból változtassa meg, vagy helyezze hatályon kívül, a
- d)pont szerint pedig meg kell jelölni azt az anyagi, illetve eljárási jogszabálysértést, amelyre a fellebbező a fellebbezését alapítja, kivéve, ha a felülbírálati jogkör gyakorlásának nem feltétele a jogszabálysértés. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a felperesek által megjelölt körben gyakorolta, az ebben a körben megjelölt jogszabálysértéseket, és a jogszabálysértés felperes által megjelölt indokait vizsgálta. A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Amennyiben a fellebbezés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül kell helyezni az ítélet anyagi jogi felülbírálatára nem kerülhet sor, ezért – függetlenül a felperes által megjelölt elbírálási sorrendtől – elsődlegesen a hatályon kívül helyezésre irányuló fellebbezési kérelmeket kellett vizsgálnia a másodfokú bíróságnak a Pp. 369. §
(1)bekezdése szerinti felülbírálati jogkör Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.032/2024/6/II [32] [33] [34] [35] [36] 6 gyakorlása körében. Ennek során a másodfokú bíróság a fellebbezésben megjelölt jogszabálysértéseket vizsgálhatta, arról kellett döntenie, hogy a felperes által megjelölt eljárási szabálysértések – a Pp. 279.§
(1)bekezdésének és a 346.§
(6)bekezdésének megsértése – miatt szükséges-e a Pp.
- §-a alapján az eljárás megismétlése. A Pp.
- §-a szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasíthatja, ha szükséges az elsőfokú eljárás megismétlése vagy kiegészítése, mert az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése az ügy érdemi eldöntésére kihatott, és annak orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges, vagy nem észszerű. A felperes hivatkozott, arra, hogy az elsőfokú bíróság nem folytatott le megfelelő tanúbizonyítást és nem indokolta meg, hogy a tanúbizonyítást miért mellőzte. Az elsőfokú bíróság azonban az ítéletnek a [48] bekezdésében megfelelően megindokolta azt, hogy miért mellőzte a felajánlott tanúbizonyítást. A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróságnak ezzel a döntésével. Bizonyítást a Pp. 276.§
(1)bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett rendel el a bíróság. A Pp. 170.§
(2)bekezdés
- c)pontja szerint a keresetlevélben meg kell jelölni a kereseti kérelmet megalapozó tényeket, az
- e)pont szerint pedig a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat. A bizonyítás célja a kizárás iránti perben nem az, hogy konkretizálja a keresetlevélben megjelölt indokokat, hanem az, hogy a felperes tényállításait alátámassza. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy bizonyítással alátámasztható tényeket a felperes néhány kivételt leszámítva nem állított, ezért nem volt mit alátámasztani, bizonyítani. Az elsőfokú bíróság ezzel nem sértette meg az eljárási szabályokat, ezért hatályon kívül helyezésre nem volt szükség. Az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak jogi indokaival a másodfokú bíróság teljes mértékben egyetértett. A Ptk. az indokolása szerint a gazdasági társaság tagjának kizárásáról lényegében a korábban hatályos szabályozás fenntartásával rendelkezik. A kizárási okra vonatkozó szabály értelmezése továbbra is a bíróságok feladata és mivel a szabály e vonatkozásban változatlan, az eddig kialakult bírósági gyakorlat követhető. A kialakult bírósági gyakorlatot követő új jogszabályi rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a kizárás kezdeményezéséről szóló társasági határozatban meg kell határozni a kizárás okát is. Ez a rendelkezés akkor nyeri el értelmét, ha az eljárási szabályok a kizárási perre vonatkozóan tiltják azt, hogy a felperes társaság a per során a határozatában és a kereseti kérelmében egyezően megjelölt kizárási okról más okra térjen át. Az elsőfokú bíróság döntésében követte a kialakult bírósági gyakorlatot. Számtalan ilyen tartalmú döntés született (pl.: Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.250/2022/4.) Helyesen hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy mulasztással is megvalósulhat olyan magatartás, ami a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyezteti. A mulasztás mindig valamilyen elvárt magatartás elmulasztása, ezért ebben az esetben mindig konkrétan meg kell jelölni, hogy mi az a kötelezettség, amit a tag elmulasztott. Az elsőfokú bíróság helyesen ítélte úgy, hogy a taggyűlési határozat és a keresetlevél főleg általánosságokat tartalmaz, konkrétumok még a fellebbezésben sincsenek. Két konkrét mulasztást jelölt meg a felperes; az egyik, hogy az alperes nem közölte azt, hogy milyen részesedése van a cég2 Kft-ben, az eljárás során azonban igazolódott, hogy ezzel kapcsolatban még aznap nyilatkozott a pályázatíró cégnek, a másik pedig az, hogy nem adta vissza azt a gépjárművet, amit javításra átvett. Ezzel a felperesi állítással kapcsolatban arra merült fel adat a perben, hogy még a per megindítása, illetve még a perindításról döntő taggyűlési határozat előtt közölte az alperes, hogy a jármű elvihető (25.P.20.124/2024/10. számú jegyzőkönyv 7. oldal). Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.032/2024/6/II 7 [37] A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [38] A sikertelenül fellebbező felperes a Pp. 83.§
(1)bekezdése alapján viseli a pernyertes alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét, amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2.§
(1)bekezdés a) pontja és a csatolt ügyvédi megbízási szerződés alapján állapította meg. Pécs,
- február
- Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, dr. Berki Csilla s.k. bíró