A határozat elvi tartalma: Jogellenes a rendkívüli felmentés, amennyiben a munkáltató az indokolás helyett csak az annak alapját képező jogszabályszöveget idézi be és az utalás szintjén sem tartalmazza a döntést megelőzően keletkezett meghallgatási jegyzőkönyv vagy egyéb irat tartalmát. A rendkívüli felmentésnek ez a hiányossága nem kiküszöbölhető, a tanúbizonyítás mellőzhető. Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.050/2024/
- A Debreceni Ítélőtábla a Kulisityné dr. Juhász Mária (Cím4) ügyvéd által képviselt Felperes (Cím2) felperesnek, a dr. Kónya Tamás (Cím3) ügyvéd által képviselt Alperes (Cím1.) alperessel szemben munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt indított perében az Egri Törvényszék 33.M.70.037/2024/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 223 076 (kétszázhuszonháromezer-hetvenhat) Ft másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy 713 845 (hétszáztizenháromezer-nyolcszáznegyvenöt) Ft feljegyzett fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- augusztus 15-től pedagógus,
- november 15-től az alperesnél (jogelődjénél) állt közalkalmazotti jogviszonyban. A munkavégzés helye az egri (OKTATÁSI INTÉZMÉNY) (továbbiakban: általános iskola) volt. [2] A felperes
- november
- napján a testnevelés óráról, az edzőteremből az általános iskolába tartott vissza az osztállyal, miközben három tanuló előre haladt. A gyalogátkelőn való átkelést megelőzően rászólt a három tanulóra, hogy álljanak meg, akik azonban ennek nem tettek eleget. Többszöri felszólítás után kettő tanuló megállt, míg a harmadik nem, akit a felperes a jobb karján a pulóverénél megragadva behúzott a másik tanuló mellé. Ezt a diák sérelmezte, kiabált, ezért a felperes őt megütötte az arcán vagy a nyakán. Ezután az osztály átkelt a gyalogátkelőhelyen, út közben még történt szóváltás. [3] (ISKOLAIGAZGATÓ), az általános iskola igazgatója az esetről
- november
- napján „rendkívüli bejelentés” tárgyban levelet küldött az alperesnek. Az alperes még aznap vizsgálat lefolytatását rendelte el, amely a (ISKOLAIGAZGATÓ) igazgató által kijelölt háromtagú vizsgálóbizottság feladata volt. [4] Az alperes
- november hó
- napján kelt írásbeli intézkedésében a felperest mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (továbbiakban: Mt.)
- §-ának
(5)bekezdése alapján. Közölte, hogy a cselekmény – mely szerint
- november
- napján testnevelés óra után a tanulót arcon ütötte – rendkívül súlyos és vétkes kötelezettségszegésnek minősül, ezért az ügy kivizsgálásáig, a tényállás felderítéséig, a vizsgálat idejére mentesíti a munkavégzés alól. Tájékoztatta a felperest, hogy vizsgálati eljárás lefolytatását rendelte el, amely a (ISKOLAIGAZGATÓ) igazgató által kijelölt háromtagú vizsgálóbizottság feladata. [5] Az általános iskola igazgatója által kijelölt fegyelmi bizottság tagjai – (FEGYELMI BIZOTTSÁGI TAG 1), (FEGYELMI BIZOTTSÁGI TAG 2) és (FEGYELMI BIZOTTSÁGI TAG 3) –
- november
- napján meghallgatták a felperest a
- november
- napján Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.050/2024/4/II 2 történtekről. Erről jegyzőkönyvet vettek fel, melyet a felperes – a fegyelmi bizottság tagjai mellett – szignóval látott el. [6] Az alperes a
- december
- napján kelt írásbeli intézkedésében a felperes közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel megszüntette. A „Egyéb kikötések, megjegyzések” alatt rögzítette, hogy a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt írásban indokolt intézkedésével rendkívüli felmentéssel azonnali hatállyal megszünteti a közalkalmazottak jogállásáról szóló
- évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.)
- §-a
(2)bekezdésének g) pontja alapján a Kjt. 33/A. §-a
(1)bekezdésének a) pontja szerinti okból, mivel a közalkalmazott a jogviszonyából eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte. [7] A felperes törvényes határidőn belül előterjesztett keresetében kérte kötelezni az alperest a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése miatt 12 havi illetménynek megfelelő bruttó 5 353 836 Ft elmaradt munkabér címén kártérítés és perköltsége megfizetésére. [8] Az alperes írásbeli ellenkérelmében elsődlegesen kérte a kereset elutasítását annak alaptalansága miatt, másodlagosan pedig kérte a kártérítési követelést egy havi illetménynek megfelelő összeget meghaladóan elutasítani. [9] A szünetelést követően folytatódó eljárásban a felperes megváltoztatta a keresetét, s kérte kötelezni az alperest a Kjt. 2. §-ának
(3)bekezdése értelmében alkalmazandó Mt. 82. §ának
(1)és
(4)bekezdései, valamint a Kjt. 33. §-ának
(1)és
(3)bekezdései szerint 8 havi felmentési időre járó távolléti díj címén 3 569 224 Ft, továbbá a Kjt. 37. §-ának
(6)és
(7)bekezdései alapján 8+4, azaz 12 havi végkielégítés címén 5 353 836 Ft, mindösszesen 8 923 060 Ft megfizetésére. [10] Az alperes a keresetváltoztatásra vonatkozó nyilatkozatában kérte a megváltoztatott kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását, a megváltoztatott keresetet kizárólag jogalapjában vitatta. [11] Az elsőfokú bíróság a 8. sorszám alatt meghozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként a felperesnek felmentési időre járó távolléti díj címén 3 569 224 Ft-ot, végkielégítés címén 5 353 836 Ft-ot és 225 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy az állam terhén marad 535 384 Ft feljegyzett eljárási illeték. [12] Határozatának indokolásában a Kjt. 33/A. §-a
(1)bekezdésének a) pontját és a
(2)bekezdését felhívva rámutatott arra, hogy az alperesi rendkívüli felmentés kizárólag a törvény szövegét tartalmazza. [13] A Kjt. 33/A. §-a
(1)bekezdésének a) pontja szerinti tényállási elemek teljessége jelenti a munkáltatói intézkedés okszerűségét, amelyek egyenkénti vizsgálatával, valamint különkülön és együttes értékelésével állapítható meg az intézkedés jogszerűsége. Amennyiben bármely törvényi feltétel fennállása nem bizonyított a bizonyításra kötelezett fél részéről, úgy a rendkívül felmentés nem tekinthető jogszerűnek. [14] Az elsőfokú bíróság a törvényi együttes feltételeket nem tudta vizsgálni, mivel az alperes rendkívüli felmentésének indokolása nem határozta meg konkrétan a minősített kötelezettségszegést, magatartást. A törvényszöveg megismétlése nem elégséges annak egyértelmű kifejezésére, hogy a felperes a jogviszonyból származó mely kötelezettségét, milyen mértékben és hogyan – szándékosan vagy súlyosan gondatlanul – szegte meg. A rendkívüli felmentés indokának nem kell feltétlenül részletezőnek lennie, elegendő az összefoglalóan megjelölt indok, ha abból egyértelmű és világos, hogy miért került sor a felmondásra és miért nem tart igényt a munkáltató a további munkavégzésre (BH2003.211.). Az alperes rendkívüli felmentése azonban még összefoglalóan sem nevesíti a felperes terhére Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.050/2024/4/II 3 rótt kötelezettségszegést, nem tartalmazza azon objektív tények megjelölését, amelyek a perben bizonyíthatóak lennének, ezért nem felel meg a világos indokolás követelményének. [15] A rendkívüli felmentés indokolásával összefüggő elveket, követelményeket a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma
- számú állásfoglalása alapján lehet meghatározni, attól függetlenül, hogy az a rendes felmondás indokolásával kapcsolatos követelményekről szól. A megfogalmazott elvek alkalmazhatóak a rendkívüli felmentést illetően is, így a rendkívüli felmentés indokolása is csak abban az esetben világos, ha abból megállapítható, hogy a munkavállaló munkájára a továbbiakban miért nincs szükség. Nem világos a közhelyszerű, túl általános indokolás, azonban a perbeli esetben a munkáltatói azonnali hatályú intézkedésnek semmilyen indokolása nincs. [16] Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése szerint világos a munkavállaló által ismert, előzőleg felvett jegyzőkönyvre vagy más iratra való puszta hivatkozás, amennyiben az általa ismert jegyzőkönyvből, illetve egyéb megismert iratból a felmondás indoka a munkavállaló számára egyértelműen ismert volt és egyértelműen kiderült (BH2004.51., ami helyesen BH2004.251.). Az alperesi rendkívüli felmentés azonban semmilyen formában nem utal sem jegyzőkönyvre, sem egyéb iratra, ami a peres eljárásban nem volt pótolható. Garanciális jelentősége van annak, hogy a munkáltatói intézkedés alapján a közalkalmazott ismerje azon indokot, amely a jogviszonya megszüntetését előidézte. A világosság követelménye azt is jelenti, hogy az adott intézkedés alapján bárki számára érthető legyen: az adott közalkalmazott jogviszonya milyen indok alapján szűnt meg, ám a perbeli esetben nem teljesült ez a feltétel. Az alperesi jogi érvelés mentén extrém esetben akár az a helyzet is előállhatna, hogy a peres eljárásban további – bármilyen – okot bizonyítani lehessen. A szóban elhangzott indokolás bizonyítása sem lehetséges, hiszen a törvény kógens rendelkezése szerint a rendkívüli felmentést írásban kell megindokolni. [17] A kereseti kérelem összegszerűségét illetően hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a keresetváltoztatásra vonatkozó perfelvételi nyilatkozatában arra nem tett érdemi nyilatkozatot. [18] Az ellenkérelem tartalmi elemeit meghatározó Pp.
- §-a alapján egyértelmű, hogy a törvény az alperestől az írásbeli ellenkérelemben a keresetlevélben előadottakra teljeskörű perfelvételi nyilatkozat megtételét várja el annak érdekében, hogy a jogvita mibenléte minél hamarabb tisztázódjon. A
- január
- napjától hatályos Pp. nem tartotta fenn azt a korábbi bírósági gyakorlatot, amely elegendőnek tartotta, ha a beadványból kitűnik a kereset vitatása, a védekezésre irányuló szándék. Ebből következően az ellenkérelemben és az egyéb perfelvételi nyilatkozataiban az alperesnek érdemi védekezés esetén elő kell adnia azzal kapcsolatos jogi érvelését, hogy a kereseti követelést – annak jogalapját és összegszerűségét – miért és mennyiben nem tartja alaposnak. Amennyiben az alperes az érdemi védekezés lehetőségével nem él, úgy a bíróság a Pp.
- §-ának
(2)bekezdésére figyelemmel úgy tekinti, hogy nem ellenzi a felperes kérelmének a teljesítését. [19] Az elsőfokú bíróság utalt a Pp. 181. §-ának
(2)bekezdésére is, amely szerint nem akadálya a bírósági meghagyás kibocsátásának, ha az alperes írásbeli ellenkérelmében csak a keresetet általánosságban vitató nyilatkozatot terjeszt elő, amely nem tartalmaz sem alaki védekezést, sem érdemi védekezést. [20] Mivel a kereset összegszerűségére vonatkozó keresetváltoztatás tekintetében az alperes részéről nem történt érdemi védekezés, az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a jogalapjában megalapozott kereset összegszerűségét, mert a bíróság érdemi döntésének korlátja a kereseti kérelem, illetőlege az ellenkérelem, amely a rendelkezési elvből és a kérelemhez kötöttség alapelvéből vezethető le. A bíróság nem ítélhet meg többet, mint amennyit a felperes a keresetében igényel, ha azonban többet igényel, mint ami megilleti, az Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.050/2024/4/II 4 alperes megfelelő ellenkérelme hiányában a bíróság a felperesi követelést veszi figyelembe. Az alperest az általa nem vitatott követelésben tehát marasztalni kellett a felperes javára. [21] Az elsőfokú bíróság mellőzte a tanúk meghallgatására irányuló alperesi bizonyítási indítvány teljesítését, mert arra nem volt szükség a tényállás megállapítása és az abból levonható jogkövetkeztetés érdekében. [22] A pervesztes alperest a Pp. 81. és 83. §-ai alapján marasztalta a felperes javára fizetendő perköltségben figyelemmel arra, hogy a kifejtett jogi képviseleti munka csekély, az ügy megítélése pedig rendkívül egyszerű volt, továbbá sem a beadványok száma és tartalma, sem a tárgyalások száma és időtartama nem indokolta magasabb perköltség megállapítását. A költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 3. §-a
(1)bekezdésének d) pontja alapján a perben a feleket tárgyi költségfeljegyzési jog illette meg. Az illetékekről szóló 1990.évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján megállapított és feljegyzett illeték az állam terhén marad, mivel a pervesztes alperes személyes illetékmentességben részesült. [23] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását és a felperes perköltségében való marasztalását. [24] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat helytelenül értékelte, egyes bizonyítékokat pedig egyáltalán nem vett figyelembe, így figyelmen kívül hagyta a fegyelmi eljárás dokumentumait és a felperes felelősséget elismerő nyilatkozatát. [25] A Kjt. 33/A. §-a
(1)bekezdésének a) pontja szerinti szándékos és jelentős kötelezettségszegés megvalósult, aminek valóságát a felperes elismerte a
- november 30án megtartott meghallgatáson. Az alperes a rendkívüli felmentésben a kötelezettségszegés megvalósulását rögzítette okként, így „bizonyított annak valós és okszerű oka”. [26] Tekintettel arra, hogy a felperes a
- november 27-én kelt munkavégzési kötelezettség alóli mentesítésről szóló értesítésben foglaltak alapján aznaptól nem végezhetett munkát, így a
- december 1-én kelt rendkívüli felmentés okaként megjelölt közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettségszegés semmilyen más kötelezettségszegést nem jelenthetett, mint amit az értesítés részletesen megjelölt, azaz a
- november 24-én (TANULÓ) sérelmére elkövetett tettlegesség. A felperes teljes mértékben tudja és ismeri, hogy a rendkívüli felmentésének oka és indoka kizárólag ezen jogsértő, kiskorú sérelmére elkövetett erőszakos magatartás. [27] A felperes sem a felfüggesztéssel, sem pedig a meghallgatásról készült jegyzőkönyvvel összefüggésben nem tett észrevételt és nem emelt kifogást. [28] A munkavégzési kötelezettség alóli mentesítésről szóló értesítés, a jegyzőkönyv és a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető okirat alátámasztja és igazolja azon felperesi kötelezettségszegést, ami jogszerűen igazolja a rendkívüli felmentést, ám azokat nem értékelte az elsőfokú bíróság. [29] Az MK
- számú állásfoglalással összhangban nem szükséges a felmondási ok részletes leírása, hanem a körülményekhez képest elegendő az ok összefoglaló megjelölése is. Az alperes a fenti három okirat összefoglalásaként határozta meg a lényeges kötelezettségszegést a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető okiratban. Az MK
- számú állásfoglalás szerint továbbá a munkaügyi jogvita során nemcsak a felmondás indokolásában kifejezetten közölt, hanem olyan további tények és körülmények bizonyításának is helye lehet, amelyek – az indokolás keretein belül maradva – azt kiegészítik és alátámasztják. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.050/2024/4/II 5 [30] Hivatkozott a BH2004.
- (helyesen BH2004.251.) szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtett álláspontra: rendkívüli felmondás esetében a világos indokolás követelményének megfelel a munkavállaló által ismert jegyzőkönyvre vagy más iratra való puszta hivatkozás, amennyiben abból a felmondás indoka a munkavállaló számára egyértelműen ismert volt. [31] Álláspontja szerint az, hogy a munkáltató nem egy, hanem több dokumentumban tett eleget az azonnali hatályú jogviszony megszüntetésével kapcsolatos indokolási kötelezettségének, a Kúria hasonló ügyekben hozott ítélkezési gyakorlatával is alátámasztottan nem teszi a felmondást jogellenessé (Kúria Mfv.10.617/2015/5.). [32] A felperes kárigénye eleve megalapozatlan a kötelezettségszegés elismerése miatt. [33] Amennyiben a rendkívüli felmentés jogellenes lenne, a felperes részére megítélt végkielégítés akkor is megalapozatlan és jogsértő az Mt.
- §-a
(3)bekezdésének b) pontjára hivatkozással, mert a Kjt. 38. §-ának
(1)bekezdése értelmében az Mt. 77. §-a
(5)bekezdésének b) pontja nem alkalmazható. Az Mt. 82. §-a
(3)bekezdésének b) pontja olyan rendelkezésre utal (az Mt. 77. §-a
(5)bekezdésének b) pontjára), ami a Kjt. alapján nem alkalmazható. Az Mt. 82. §-a
(3)bekezdésének b) pontjában hivatkozott Mt. 77. §-a
(5)bekezdésének b) pontjában taglalt esetkör (a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége) az Mt. 66. §-ának
(2)bekezdése és a Kjt. annak megfelelő 30. §-a
(1)bekezdésének e) pontja alapján rendes felmondási, illetve rendes felmentési esetkör. A felperes esetében pedig nyilvánvalóan nem rendes, hanem rendkívüli felmentésről van szó a Kjt. 33/A. §-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján. [34] A felperes azon túlmenően, hogy az Mt. 82. §-a
(3)bekezdésének a) pontja alapján nem jogosult végkielégítésre, mert esetében fennálltak a rendkívüli felmentés alkalmazásának feltételei, a fentiek miatt az Mt. 82. §-a
(3)bekezdésének b) pontja alapján sem jogosult a végkielégítésre. [35] A felperes Mt. 82. §-ának
(4)bekezdése alapján előterjesztett és megítélt igénye is megalapozatlan és jogszabályba ütközik. Ha rendes felmentéssel szüntette volna meg az alperes a jogviszonyt, akkor azt a Kjt. 30. §-a
(1)bekezdésének c) pontja alapján tehette volna meg, mert a felperes a munkáját nem végezte megfelelően. A Kjt. 33. §-a
(1)bekezdésének második mondata szerint ebben az esetben a felmentési idő 30 nap, így a távolléti díj sem terjeszkedhet ezen túl. [36] A fellebbezése III. pontjában az alperes az anyagi pervezetés hiánya címszó alatt idézte a Pp.
- §-át azzal, hogy ezeket a szabályokat mellőzte az elsőfokú bíróság, nem végzett anyagi pervezetést, továbbá mellőzte az alperes által benyújtott bizonyítást. Kérte, hogy a Pp.
- §-ának
(4)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság végezze el az anyagi pervezetést és rendelje el az elsőfokú eljárásban bejelentett tanúk meghallgatását. [37] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes marasztalását a perköltségében. [38] Hivatkozása szerint mindvégig következetesen állította, hogy a jogviszony megszüntetése egy formanyomtatványon történt, amely a törvényszöveg rögzítésén túl nem tartalmazott semmiféle konkrét indokolást vagy a felvett jegyzőkönyvre történő visszahivatkozást, így a jogszabályban előírt indokolási kötelezettség hiánya tény, amit nem pótolhat sem a munkáltató felmentést megelőző intézkedése, sem a munkavállaló tudomása. [39] Az alperes az elsőfokú eljárás során döntően arra helyezte a védekezését, hogy a felperes tudta: miért indult ellene fegyelmi, miért szüntette meg a munkáltató a jogviszonyát, ezért minden alapot nélkülöző, elképesztő és szemtelen az a magatartása, amellyel a rendkívüli felmentés indokának hiányát sérelmezi. Az alperes ugyanakkor nem volt hajlandó Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.050/2024/4/II 6 tudomásul venni azt, hogy a munkáltató intézkedése önmagában – csupán a törvény szövegénél fogva – nem jogszerű, mert hiányzott belőle a Kjt. 33/A. §-ának
(2)bekezdésében előírt indokolás. [40] Az alperesnek a felmentési időre járó távolléti díj és a végkielégítés megalapozatlanságára vonatkozó érvelése alaptalan elsődlegesen azért, mert az alperes a módosított kereset összegszerűségére vonatkozóan egyáltalán nem tett nyilatkozatot bírósági felhívás ellenére sem. Az a feltételezés pedig, hogyha rendes felmondással szüntette volna meg a munkáltató a jogviszonyt, milyen indokkal és jogkövetkezménnyel tehette volna meg, irreleváns a jelen perben. [41] Az ítélőtábla a fellebbezés elbírálása során nem lépte át a fellebbezési kérelem és az ellenkérelem korlátait (Pp. 370. §-ának
(1)bekezdése), olyan eljárási szabálysértést vagy téves anyagi pervezetést ugyanis, amely erre okot adott volna, nem észlelt (Pp. 370. §-ának
(2)-
(4)bekezdései). [42] Az alperes fellebbezése megalapozatlan. [43] Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, s abból megalapozott jogi következtetésre jutott, amelynek indokaival is maradéktalanul egyetértett az ítélőtábla, ezért kizárólag a fellebbezésben írtak miatt mutat rá a következőkre: [44] Az alperes által a fellebbezésében is hivatkozott MK 95. számú állásfoglalás II. pontja, továbbá a BH 2004.251. szám alatti eseti döntésben és a Kúria Mfv.10.617/2015/5. számú ítéletében elfoglalt álláspont sem ad felmentést a Kjt. 33/A. §-ának
(2)bekezdése szerinti indokolási kötelezettség alól. [45] Az MK
- számú állásfoglalás II. pontja szerint az írásban közölt munkáltatói felmondásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie…, amely törvényi követelménynek a felmondás indokolása abban az esetben felel meg, ha tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket is, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Nem szükséges azonban a felmondási ok részletes leírása, hanem a körülményekhez képest elegendő az ok összefoglaló megjelölése is. [46] Itt szükséges ismételten utalni az elsőfokú bíróság által is felhívott BH
- számú eseti döntés I. pontjára: a rendes felmondás indokolása megfelelő, ha – az intézkedés alapjául szolgáló konkrét tények és körülmények megjelölése nélkül – az okot összefoglalóan jelöli meg, feltéve, ha ebből megállapítható, hogy a munkavállaló munkájára a továbbiakban miért nincs szükség. [47] A BH2004.
- szám alatti eseti döntés értelmében rendkívüli felmondás esetében a világos indokolás követelményének megfelel a munkavállaló által ismert jegyzőkönyvre való hivatkozás, míg a Kúria Mfv.10617/2015/
- számú precedensképes határozata szerint a munkavállaló által ismert, előzőleg felvett jegyzőkönyvre vagy más iratra való puszta hivatkozás is elég a felmondásban, ha a korábban megismert iratból a felmondás indoka a munkavállaló számára egyértelműen kiderült. [48] Ebből következően legalább utalás szintjén szükséges a rendkívüli felmentést megindokolni, ha az ott utalt (hivatkozott) jegyzőkönyv vagy más irat egyértelműen megjelöli a felmondás indokát. [49] A mi esetünkben azonban nem erről van szó, ugyanis az alperes a felperessel közölt rendkívüli felmentést még csak utalás szintjén sem látta el indokolással, ilyennek ugyanis nem tekinthető a törvényszöveg puszta megismétlése. A Kjt. 33/A. §-ának
(2)bekezdésében előírt törvényi feltétel hiánya miatt olyan fogyatékosságban szenved ez a rendkívüli felmentés, ami eleve jogellenessé tette azt, s amely jogellenességet okozó fogyatékosság utóbb sem volt kiküszöbölhető. Helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság akkor, amikor Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.050/2024/4/II 7 mellőzte a felajánlott tanúbizonyítást, azokra történt utalás hiányában figyelmen kívül hagyta az értesítésben és a jegyzőkönyvben foglaltakat, valamint nem vizsgálta az érdemi indokolás elmaradásának motivációját, s jogellenesnek minősítette az alperes által közölt rendkívüli felmentést. [50] Az alperes a fellebbezésében kimerítően foglalkozott azzal, hogy a felperes miért nem lehet jogosult a javára megítélt marasztalási összegre a rendkívüli felmentés jogellenessége esetén sem. [51] Az alperes a keresetváltoztatásra vonatkozó perfelvételi nyilatkozatában egyáltalán nem vitatta a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei iránt előterjesztett követelések összegszerűségét (33.M.70.037/2024/7-I.), majd az ezt követően tartott folytatólagos perfelvételi tárgyaláson a kereset összegszerűségét csupán általánosságban vitató nyilatkozatot tett (33.M.70.037/2024/8. szám alatti tárgyalási jegyzőkönyv első oldalának utolsó bekezdése). [52] A Pp. 199. §-a
(2)bekezdése
- b)pontjának ba),
- bb)és
- bc)alpontjai egyértelműen megjelölik, hogy az írásbeli ellenkérelem érdemi részében – ha azzal a fél a perben védekezni kíván – milyen nyilatkozatot kell feltüntetni, azaz az írásbeli ellenkérelemben a keresetlevélben előadottakra teljes körű perfelvételi nyilatkozat megtételét lehet elvárni annak érdekében, hogy a jogvita keretei tisztázhatóak legyenek. Az ellenkérelemben és egyéb perfelvételi nyilatkozataiban az alperesnek érdemi védekezés esetén elő kell adnia az azzal kapcsolatos jogi érvelését, hogy a kereseti követelést – annak jogalapját és összegszerűségét – miért és mennyiben nem tartja alaposnak. [53] Az érdemi védekezés mindegyik eleme a Pp. 183. §-ának
(1)bekezdése szerinti perfelvételi nyilatkozat, azaz a félnek a per érdemére tartozó előadása. Másrészt az is lényeges, hogy e tartalmi elemek csak akkor kötelező kellékei az érdemi védekezésnek, azaz csak akkor kell ezeket feltüntetni, ha „azzal a fél a perben védekezni kíván”. Ha az írásbeli ellenkérelem nem tartalmaz értékelhető érdemi részt, csak formális általános védekezést, akkor nincs helye hiánypótlási felhívásnak, bírósági meghagyást kell kibocsátani a Pp. 181. §ának
(2)bekezdése alapján. Ha csak alaki védekezést tartalmaz és az érdemi védekezés hiányzik, akkor sincs helye hiánypótlási felhívásnak és bírósági meghagyást sem lehet kibocsátani, hanem a Pp. 181. §-a
(3)bekezdésének utaló szabálya folytán a Pp. 203. §-ának
(2)bekezdése alapján úgy kell tekinteni, hogy az alperes nem kíván vagy nem tud érdemben védekezni és a perfelvételt lehetőleg perfelvételi tárgyalás mellőzésével le kell zárni. Ha pedig az érdemi védekezés a Pp. 199. §-a
(2)bekezdésének b) pontjának egyes alpontjaiban foglaltakat nem teljeskörűen vagy nem kellően részletezetten, ellentmondásosan tartalmazza, sem hiánypótlási felhívásnak, sem visszautasításnak nincs helye, hanem a bíróság a Pp. 203. §-ának
(2)bekezdésében foglalt vélelmet vagy a Pp.
- §-a szerinti anyagi pervezetést alkalmazza. [54] Amennyiben az alperes az összegszerűség tekintetében nem él az érdemi védekezés lehetőségével, a bíróság a Pp.
- §-ának
(2)bekezdésére figyelemmel úgy tekinti, hogy a felperes kérelme teljesítését nem ellenzi. A bíróság érdemi döntésének korlátja ugyanis a kereseti kérelem, illetőleg az ellenkérelem, amely a rendelkezési elvből (Pp. 2. §-
- a)és a kérelemhez kötöttség alapelvéből (Pp. 342. §-
- a)vezethető le. A bíróság nem ítélhet meg többet, mint amennyit a felperes a keresetében igényel, ha azonban többet igényel, mint ami megilleti, az alperes megfelelő ellenkérelme hiányában a bíróság a felperesi követelést veszi figyelembe. Az általa nem vitatott vagy elismert követelésben az alperest marasztalni kell a felperes javára. [55] Az elsőfokú bíróság döntése az összegszerűség vonatkozásában tehát nem az azt megalapozó anyagi jogszabályi rendelkezéseken, hanem az érdemi védekezés elmulasztása miatt a Pp. 203. §-ának
(2)bekezdésén alapult. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.050/2024/4/II 8 [56] A fellebbezésben viszont az alperes az összegszerűség vonatkozásában is érdemi védekezést adott elő, ami meg nem engedett ellenkérelemváltoztatásnak minősül (Pp. 373. §ának
(1)bekezdése), így azt az ítélőtábla figyelmen kívül hagyta, miáltal az alperes fellebbezése kiüresedett az összegszerűség vonatkozásában. [57] Az alperes anélkül ismertette az anyagi pervezetésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket és sérelmezte azok alkalmazásának elmulasztását az elsőfokú bíróság részéről, valamint kérte az ítélőtáblától az anyagi pervezetés elvégzését, hogy megjelölte volna: miben látja konkrétan az elsőfokú bíróság mulasztását és pontosan mely kérdésben tart igényt az ítélőtábla anyagi pervezetésére, ezért mindezek nem voltak érdemben vizsgálhatóak. [58] A leírtak miatt az ítélőtábla a Pp. 383. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta az elsőfokú ítéletet annak helyes indokai mentén, a fellebbezés által szükségessé tett kiegészítéssel. [59] Az alperes fellebbezése alaptalan volt, amiért az ítélőtábla őt mint pervesztes felet kötelezte a Pp. 83. §-ának
(1)bekezdése értelmében a pernyertes felperes perköltségének megfizetésére, amelynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének a) pontja és az
(5)bekezdése és alapján határozta meg. [60] A fellebbezett érték 8 923 060 Ft volt, ezért a fellebbezési illeték összege 713 845 Ft az Itv. 46. §-ának
(1)bekezdése alapján, ami a pervesztes alperest az Itv. 5. §-a
(1)bekezdésének c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség miatt az állam terhén marad. Debrecen,
- január
- Dr. Tass Edina sk. a tanács elnöke, Dr. Bakó Pál sk. előadó bíró, Dr. Szűcs Lajos sk. bíró