Obsah (6)

Art. 61Art. 46Art. 59Art. 9Art. 69Art. 72

A határozat elvi tartalma: A tartozásátvállalásra vonatkozó speciális szabályokat

Art. 61. §-a tartalmazza, ezért a Ptk.

rendelkezéseit csak másodlagosan lehet figyelembe venni.

alperes mulasztott, amikor

adóvégrehajtási eljárásban a tartozásátvállalással kapcsolatosan benyújtott,

Air. 44. § szerinti felperesi kérelemről nem hozott

Air. 72. § rendelkezéseinek megfelelő, jogorvoslattal támadható határozatot. Fővárosi Ítélőtábla

ügy száma: 3.Kf.700.342/2025/4. felperes (feperes címe) ügyvédi iroda1 (felperesi képviselő címe, eljáró ügyvéd: dr. Kaposvári Attila) Nemzeti Adó- és Vámhivatal vármegyei1 Adó- és Vámigazgatósága (alperes címe) Dr. Csilekné dr. Szántay Georgina kamarai jogtanácsos (alperesi képviselő címe) A felperes: A felperes képviselője:

alperes:

alperes képviselője: A per tárgya: mulasztási per A fellebbezést benyújtó fél: felperes (

1. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Miskolci Törvényszék 102.K.700.331/2025/
2. számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla

elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy

alperes a törvényen alapuló határozat-hozatali kötelezettségét elmulasztotta, amikor a felperes

1. február
2. napján előterjesztett, tartozásátvállalási szerződés megkötésével kapcsolatos kérelmét nem bírálta el. A kereseti és a fellebbezési illetéket

állam viseli.

ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1]

elsőfokú adóhatóság alperes – a Miskolci Törvényszék, mint végrehajtást kérő megkeresése alapján – végrehajtási eljárást folytat a perben nem álló természetes személlyel (személy1, a továbbiakban: adós) szemben, aki a felperesi gazdasági társasággal Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.342/2025/4. 2 tagsági jogviszonyban állt. Mivel a pénzkövetelésnek csak csekély része térült meg a különböző végrehajtási cselekményekből, ezért

alperes a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 132/A. §

adósnak a felperes gazdasági társaságban fennálló tagsági jogviszonyát felmondta,

adós és a felperes közötti elszámolási jogviszonyból eredő követelést pedig külön intézkedéssel lefoglalta, egyidejűleg felhívta a felperest, hogy a követelés elismerése esetén a visszaigazoló adatlapot 8 napon belül küldje meg

adóhatóságnak. [2] A jogi képviselő útján eljáró felperes a 2023. február 2-án kelt beadványában kérte egyrészt

adós tagsági jogviszonya felmondásának visszavonását, másrészt

t, hogy

adóhatóság járuljon hozzá egy tartozásátvállalási szerződés megkötéséhez

zal, hogy a tartozásátvállalás feltételeként sem adósi kezességvállalás, sem egyéb biztosíték kikötésére ne kerüljön sor, mivel a felperes

átvállalt összeget haladéktalanul megfizeti.

alperes

adós tagsági jogviszonya felmondásának visszavonására irányuló felperesi kérelmet a 2023. február 24-én kelt szám1 számú végzésével elutasította, mert indokolása szerint arra jogszabályi lehetőség nincs, illetve nem támogatta a felperes tartozásátvállalás iránti kérelmét.

adózás rendjéről szóló

1. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.)
2. §

, hogy a tartozást átvállaló személyében a tartozás megfizetése biztosított legyen, és

eredetileg kötelezett adózó

átvállalt tartozásért készfizető kezességet vállaljon. Noha, a vezető tisztségviselő személye 2022. május 12-től megváltozott,

onban

1. január
2. napjától 22 alkalommal volt folyamatban a felperesi gazdasági társasággal szemben végrehajtási eljárás, ami mindezt alátámasztja. A készfizető kezesi helytállás vállalása megoldást jelenthetne,

onban a szerződési ajánlatban kiemelt felperesi kritériumok kifejezetten kizárják ezt. A kezességvállalás és más biztosíték kikötésének elmaradása pedig ellentmond

Art. 61.§

Art. 61. §

eredeti kötelezett – jelen esetben

adós – kezességvállalása nélkül egyoldalúan is biztosítaná a tartozásátvállalási szerződés megkötését. A felperes kérelmében ilyen méltányolható érdekre nem hivatkozott és a dohánytermék kiskereskedelmi koncessziós jogának esetleges elvesztése sem felel meg ezen jogszabályi kritériumnak. [3] A felperes fellebbezése folytán eljárt NAV Fellebbviteli Igazgatósága (a továbbiakban: másodfokú adóhatóság) a 2023. április 20-án kelt szám2 számú végzésével (a továbbiakban: megsemmisítő másodfokú döntés)

elsőfokú végzést a jogszabályi rendelkezéseknek nem megfelelő döntési forma alkalmazása miatt megsemmisítette és

alperest új eljárás lefolytatására utasította. Indokolása szerint

egyéb érdekelt felperes kérelméről határozati formában kell döntést hozni. A kérelemben ugyanis tartalma szerint

egyéb érdekelt nem jogszabálysértésre hivatkozással, hanem más jogi tények okán kérte

intézkedés mellőzését, ezért

önálló kérelemként értékelhető, és mint ilyen, nem illeszkedik bele a végrehajtási eljárás szabályrendszerébe. Ha

elsőfokú adóhatóság

ilyen típusú kérelmet elbírálja, úgy arra

adóigazgatási rendtartásról szóló

1. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.)
2. §-a szerinti határozati formát kell alkalmazni. [4]

alperes a megismételt eljárásban meghozott,

1. május 4-én kelt szám3 számú döntésével a felperes
2. február 2-án előterjesztett kérelmét határozati formában bírálta el, és tartalmilag a korábbi, végzésben rögzített döntését és indokolását ismételte meg. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.342/2025/
3. 3 A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú adóhatóság a
4. június 22-én kelt szám4 számú határozatában (a továbbiakban: helybenhagyó másodfokú döntés)

elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes 2023. február 2-án előterjesztett kérelme részben

adós tagsági jogviszonyát felmondó hitelezői nyilatkozat visszavonására, részben pedig tartozásátvállalási szerződés megkötésére irányult. Mivel

onban a felperes fellebbezésében maga is elismerte a tagsági jogviszonyt felmondó nyilatkozat jogszerűségét, ám sérelmezte a tartozásátvállalás vonatkozásában kifejtett hatósági álláspontot,

alperes a másodfokú eljárásban csupán

t vizsgálhatta a jogorvoslati kérelem mentén, hogy a tagsági jogviszonyt felmondó nyilatkozat visszavonására irányuló kérelmet elutasító döntést

irányadó anyagi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően hozta-e meg

elsőfokú adóhatóság. Helytállónak és tényszerűnek minősítette

t

alperesi álláspontot, miszerint a tagsági jogviszony adóhatóság általi felmondására érvényesen került sor, ezzel ellentétes bizonyítékot a fellebbezésben sem terjesztett a felperes elő. Rögzítette, hogy a kérelmező felperes kifejezetten kezességvállalás nélkül kívánta a tartozásátvállalási szerződést megkötni, mely szerződési kikötés ellentmond

Art. 61. §

onnali megfizetésére vonatkozó kötelezettségvállalás önmagában nem tekinthető olyan méltányolható érdeknek, amely alapján

adóhatóság a kezességvállalástól eltekinthetne. Nem kifogásolható alappal

sem, hogy a határozat nem tartalmazott konkrét összeget a kezességvállalás kapcsán, melynek oka

, hogy a kérelem kezességvállalás és egyéb biztosíték adása nélkül történő tartozásátvállalási szerződés megkötésére irányult, amelyhez konkrét összegszerűség ezen oknál fogva nem kapcsolódhatott. A korábbi peres eljárás [5] A helybenhagyó másodfokú döntés ellen benyújtott felperesi keresetet a Miskolci Törvényszék alaposnak találta és a 2024. január 11-én kelt 102.K.700.941/2023/16. számú ítéletében (a továbbiakban: megsemmisítő ítélet) a helybenhagyó másodfokú határozatot

alperes elsőfokú határozatára kiterjedő hatállyal megsemmisítette és

alerest új eljárás lefolytatására kötelezte. Álláspontja szerint

Air. 44. §

Alaptörvény XXVIII. cikk

Alaptörvény XXIV. cikk

alperesnek a felperes kérelmét teljes mértékben ki kell merítenie és mindkét kérelem tárgyában alakszerű döntést kell hoznia. [6]

alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria a Kfv.V.35.069/2024/6. számú végzésével (a továbbiakban: Kúria végzése)

elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, a tagsági jogviszony felmondásával kapcsolatos kereset tekintetében

eljárást a közigazgatási perrendtartásról szóló

1. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
2. §

elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Indokolása szerint ugyanis

Air. 130. §

új eljárás során a bíróságnak a tartozásátvállalással kapcsolatos kereset tekintetében a Kp.

1. §-a szerinti mulasztási per keretei között, a Kúria jogértelmezését követve kell a szükséges intézkedéseket megtennie. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.342/2025/
2. 4 [7]

elsőfokú bíróság a Kúria végzése alapján a felperes keresetlevelét és mellékleteit mulasztási keresetként kezelte,

t új számra iktatta. A felperes keresete,

alperes védirata [8] A felperes a pontosított keresetében – perköltségének megtérítése mellett – kérte, hogy a bíróság állapítsa meg

alperes mulasztását a felperes tartozásátvállalási szerződés megkötésére irányuló kérelme alapján történő eljárás megindításának és érdemi határozat meghozatalának a hiánya miatt, melyért a másodfokú adóhatóság, mint felettes szerv mulasztása is fennáll, mivel

ezzel összefüggésben előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott jogorvoslati eljárásban hivatalból észlelnie kellett volna

elsőfokú adóhatóság mulasztását. Indokolása szerint a mulasztás

alperes téves jogértelmezéséből eredt, a felperesi kérelem érdemi elbírálásának elmulasztásával megsértette

Art. 61. §

Air.

1. §-át, a
2. §

Art. 46

. §-át,

50. §

onban

alperes érdemben nem bírálta el ezt a kérelmét. A határozat indokolása nem utalt arra, hogy a benyújtott kérelem a végrehajtási eljárásra szűkített kérelemként értelmezendő, ezért

alperes eljárása a jóhiszemű eljárás alapelvi követelményébe ütközik. Hangsúlyozta, hogy ugyan a kérelme valóban kapcsolódott

előzményi, a perben nem álló magánszeméllyel szemben indult végrehajtási eljáráshoz,

onban

t egy önálló, a felperes, mint ügyfél által előterjesztett kérelemként kellett volna értékelni, amely így érdemi döntéshozatali kötelezettséget vont volna maga után

Air.

1. §-a,
2. §

adóügyben nem kérdéses, amit

is igazol, hogy

alperes korábban a felperes fizetési kötelezettségét megállapító döntést is hozott. Tekintettel arra, hogy

adótartozás átvállalása önálló adójogi jogintézmény, a korábbi végrehajtási eljárástól független eljárás kezdeményezését eredményezte

általa előterjesztett kérelem benyújtása, ezért

érdemi adóügynek minősül, így a kérelem tárgyában a végrehajtási eljárástól elkülönült, önálló érdemi döntéshozatali kötelezettség terhelte volna

alperest

Air. 72. §-a szerint. Részletesen kifejtette álláspontját a helybenhagyó másodfokú döntésben a tartozásátvállalási szerződés jogszabályi kritériumával összefüggésben kifejtett adóhatósági indokokról. [9]

alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte perköltségének megállapítása mellett. Kiemelte, hogy

Art. 61. §

adóhatóság számára, hanem háromoldalú szerződés megkötését írja elő, továbbá - mivel a tartozásátvállaláshoz a hozzájárulás szóban, írásban, de akár ráutaló magatartással is kifejezhető szerződési akarat -, ezért

adóhatóságot sem terheli jogorvoslati joggal támadható döntéshozatali kötelezettség. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.342/2025/4. 5

elsőfokú bíróság ítélete [10]

elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. A Kúria végzésére és a Kp. 110. §

ügy érdemére vonatkozó döntését a Ptk. 6:58-59. §-ai, 6:203. §-a,

adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló

1. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.)
2. §

Art. 61. §

Air. 9. §

adós személyétől egyértelműen elkülönül

adó megfizetésére kötelezett személy, aki a mögöttes felelősségi szabályból következően lehet - egyebek között -

Art. 61

. §-a szerint kezességet vállaló, vagy jóváhagyott szerződés szerinti adótartozást átvállaló személy is. Így

alanyi kör kettős, egymástól elkülönül.

Art. 61. §

onban

Art. 61. §

ehhez szükséges hatósági engedélyezésnek kizárólag csak a keretszabályait rögzíti, de nem írja elő

érvényesség feltételként

adóhatósági jóváhagyás módját, hanem visszautal a Ptk. szabályaira. A tartozásátvállalás már fennálló,

az lejárt tartozás elvállalását jelenti,

Art. 61

. §-ból fakadóan

adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé és a jóváhagyás eljárási jogi feltételeit

Art. 61. §

idézett norma csak

eljárási szabályait,

engedélyezéshez, a jóváhagyáshoz szükséges feltételeit rögzíti, és a jogügylet kizárólag alanyváltozást eredményez

adó megfizetésére kötelezett pozíciójában. Noha

eljárás a tartozásátvállaló által benyújtott szerződési ajánlat alapján indult eljárást feltételez,

onban

adóvégrehajtási eljáráshoz csak közvetetten kapcsolódik, nem generál önálló adóigazgatási eljárást, a végrehajtási eljárás adósa nem a felperes, hanem a perben nem álló magánszemély. A tartozásátvállalás nem keletkeztet új adóigazgatási, illetve végrehajtási eljárást, új adóhatóság előtti ügyet és nem alapozza meg - a fentiek okán - a tartozásátvállaló, mint új kötelezett adózói/adósi minőségét sem. E mellett nem alapozza meg a tartozásátvállaló ügyféli minőségét a más alannyal szemben folyamatban lévő adóvégrehajtási eljárásban

sem, hogy a felperesi gazdasági társasággal, mint ügyféllel szemben korábban végrehajtási eljárások voltak folyamatban, mivel a két adóvégrehajtás egymástól elkülönül,

ok adósainak a személye is egymástól eltér. A felperesi kérelem

Air. 44. §

Air. 72. §-a szerinti döntéshozatal kötelezettségét. A tartozásátvállalási kérelem

Air. 9. §

Air. 72. § pedig

ügy érdeméhez tartozó kérdés tárgyában írja elő

alakszerű határozat meghozatalának kötelezettséget. Jelen eljárás tárgya tehát nem önálló adóügyi eljárás, hanem egy speciális adóvégrehajtási eljárás keretében előterjesztett tartozásátvállalási szerződés megkötésére irányuló kérelem, mely egy szerződéses konstrukció. A tartozásátvállalási kérelemmel összefüggésben sem

Air., sem más norma nem tartalmaz előírást

adóhatóság számára

adóigazgatási eljárás keretében érdemi, alakszerű, jogorvoslati kérelemmel támadható döntés meghozatalára.

Air. 61.§

elmaradására utal. A Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.342/2025/

1. 6 tartozásátvállalás anyagi jogi feltételeit a Ptk. 6:
2. §-a rögzíti. Abból, hogy a felperes tartozásátvállalási kérelmének a hatóság általi elfogadása

Art. 61. §

következik, hogy

alperest nem terhelte alakszerű döntéshozatali kötelezettség. Mindezek alapján

alperes nem mulasztott, nem sértette meg a jóhiszeműség és tisztesség alapelvi követelményét sem.

zal pedig, hogy alperes a határozat indokolásának II. részében részletesen kifejtette a tartozásátvállalási szerződéssel összefüggő jogi álláspontját,

Air. 6. § által előírt tájékoztatási kötelezettségét teljesítette. A Kúriának ezen tárgykörben, erre vonatkozó jogértelmezési gyakorlata nem fellelhető, a felek sem hivatkoztak olyan kúriai precedensre, amelytől való eltérést a bíróságnak külön indokolnia kellett volna. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [11] A felperes fellebbezésében – másodfokú perköltségének megállapítása mellett – kérte elsődlegesen

elsőfokú ítélet megváltoztatásával

alperes mulasztásának megállapítását és kötelezését érdemi adóigazgatási eljárás lefolytatására és jogorvoslati lehetőséget is tartalmazó határozat meghozatalára, másodlagosan a Kp. 110. §-a alapján

elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és

elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. [12] Kifogásolta

ítélet

1. pontja
2. pontját, amelyek szerint a felperes nem volt ügyfél, mert

adóvégrehajtási eljárásban nem minősült adósnak, illetve a tartozásátvállalási kérelem alapján

alperes nem volt köteles adóigazgatási eljárás megindítására. Álláspontja szerint ő biztosan adózó, mivel

alperes végrehajtási eljárásában a beltag tagi viszonyának felmondása mellett adó megfizetésére kötelezték. Kifogásolta

t

ítéleti álláspontot is, hogy a tartozásátvállalásra

Air. 61. §

irányadók,

Art. és

Air. rendelkezéseit nem kell alkalmazni,

alperes pedig alakszerűség nélkül dönthet (sőt

ítélet 57. pontja szerint hallgatással is kifejezheti) a jóváhagyás vagy a megtagadás tárgyában. Ez a jogértelmezés alaptalan és ellentétes a jogállamiság és a közigazgatási jog alapelveivel. Utalt a korábbi megsemmisítő ítéletre, amely elfogadta

t a felperesi állítást, amely szerint a tagsági jogviszony adóhatóság általi felmondása súlyosan érintette a speciális jogi helyzetben lévő felperest, aki a helyzet megoldása érdekében nyújtotta be a kérelmét, amelyről

alperesnek alakszerű döntést kellett volna hoznia. A kérelem elbírálatlansága sérti

Alaptörvény R) cikk

eldöntendő kérdés, hogy a kérelemről

alperesnek milyen tartalmú döntést kell hoznia, hanem csak

, hogy jogorvoslattal támadható alakszerű határozatot kellett volna hoznia, ennek hiánya mulasztási perben állapítható meg. [13] Kifogásolta

ítélet 50. pontjában rögzített, a kettős alanyi körre vonatkozó álláspontot, mert véleménye szerint e megállapítás már a jogszabályi hivatkozás hiánya miatt is vitatható, de nem is következik belőle

, hogy

adó megfizetésére kötelezett személy ne lenne ügyfél a végrehajtási eljárásban.

ítélet sérti

Avt. 2. §,

Air. 7. §

a megállapítás, hogy a felperes a magánszemély elleni végrehajtási eljárásban maga ne lett volna adós. E státusza a törvényen erejénél fogva keletkezett, amikor

adóhatóság

adós tagsági jogviszonyát felmondta és előírta a tagi vagyonrész értékének kötelező befizetését a költségvetésbe. Ezzel a felperes

Avt. alapján meghatározott cselekmény végrehajtására, tűrésére vagy abbahagyására kötelezett személy, tehát

Avt. szerinti adós lett. Utalt arra, Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.342/2025/4. 7 hogy e minőségében jogosult volt a kérelem benyújtására

adós elleni végrehajtást folytató szervezeti egységhez és amennyiben a kérelem elbírálása nem oda tartozott, akkor a megfelelő helyre át kellett volna tenni. [14] A felperes tehát

Avt. alapján sui generis adózó (és adós), mint a végrehajtási cselekmény tűrésére kötelezett és a végrehajtási cselekmény alanya, mivel a tagság felmondása fogalmilag a felperes saját státuszában okozott változást, és a felmondott tagságra eső vagyoni rész megfizetésére is őt kötelezték. A felperes

Avt. és

Air. alapján

ért is adózó, mert

adó megfizetésére kötelezett személy.

ítélet 50. pontjának helyes megfogalmazása szerint

adó megfizetésére kötelezett személy ügyében adóigazgatási eljárást kell indítani,

az adózónak minősül, ugyanakkor tévedett

elsőfokú bíróság abban, hogy a felperes csak akkor lenne

adó megfizetésére kötelezett személy, ha

adótartozás átvállalására irányuló kérelmének

adóhatóság helytad. A felperes a tagsági jog felmondásával és a fizetési felhívással

adó megfizetésére kötelezett személlyé vált, így minden

zal kapcsolatos kérelmét érdemben el kellett volna bírálni. [15]

alperesre is vonatkozik

Art. rendeltetésszerű joggyakorlást előíró szabálya, a speciális tényállás értékelése pedig kizárólag

adóigazgatási eljárás keretében történhet meg. Önmagában

a döntés is csak jogorvoslattal támadható határozati formában hozható meg, hogy a felperesnek nincs joga a tartozás átvállalására, hiszen

adózói jogokról nem lehet érdemi eljárás mellőzésével dönteni.

adótartozás átvállalása a sima tartozásátvállaláshoz képest külön speciális jogszabály,

Art. 61. §-a által szabályozott adójogi jogintézmény, nem keverhető össze a Ptk.

hasonló elnevezésű polgári jogi jogintézményével, továbbá

a Ptk-hoz képest többlet érvényességi feltételt (adóhatósági jóváhagyás) tartalmaz. Súlyosan törvénysértő

ítélet 57. pontja, amely szerint ez

eset

Art. 61. §

Art. és

Air. rendelkezéseit alkalmazni nem kell.

alperes maga is elismerte, hogy

érintett tárgykörben nem hozott határozatot. Adóügyekben a speciális adójogi jogszabályokhoz (Art., Air.) képest nem helyezhetők előtérbe a Ptk. szabályai, hiszen

Art. 61

. § a tartozásátvállalásról kifejezetten rendelkezik.

Art. hivatkozott rendelkezése

ért utal a Ptk-ra, mert a szerződéssel, mint jogi formával kapcsolatos,

adójogszabályokban nem rendezett kérdésekben (pl. szerződés alakisága, létrejötte) a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni. Ez ugyanakkor nem zárhatja ki

Art. és

Air. minden adóügyre vonatkozó általános rendelkezéseinek érvényesülését. [16] A szerződési akarat kifejezése és

arra vonatkozó döntés meghozatala nem

onos, maga sem állította, hogy a háromoldalú szerződést

alperesnek határozattal kell aláírnia, viszont a jóváhagyás megadásáról és annak feltételeiről érdemi adóigazgatási eljárásban kell határozattal dönteni. Téves jogértelmezésből ered a polgári jogi szerződéses szabadságra hivatkozás, a kötetlen alakiságú döntés és annak elfogadása, hogy

nem is vizsgálható felül. A felperes kétségtelenül egy közigazgatási kérelmet terjesztett elő

adótörvények alapján, amelyről

alperesnek érdemi döntést, határozatot kellett volna hoznia.

elsőfokú bíróság nem vette figyelembe

t, hogy a Ptk. csak egyenjogú és mellérendelt viszonyban álló felek között alkalmazható, míg a felperes és

alperes fogalmilag nem tartoznak ebbe a körbe. A polgári és a közigazgatási jogviszony dogmatikai szempontból is elkülönül mind jellemzői, mind alanyainak pozíciója, jogai, kötelezettségei alapján,

egyik magánjogi, a másik közjogi terület, ezért

okat összekeverni nem lehet. Jelen esetben

alperes nem a polgári jogi szerződéses szabadság, hanem közhatalmi jogosítványa alapján járt el, a szerződés megkötését és alapvető tartalmát

Art. rendezi. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.342/2025/4. 8 [17]

alperes fellebbezési ellenkérelmében

ítélet helybenhagyását kérte. A korábbi álláspontját fenntartva kiemelte, hogy a felperes által előterjesztett kérelem nem adóügyi eljáráshoz kapcsolódik, mivel nem

adós adókötelezettségét vagy

adó megfizetésére kötelezett személy jogát vagy kötelezettségét érinti, hanem tartozásátvállalás a tárgya. A felperesi kérelem előterjesztésével nem generálódott önálló adóigazgatási eljárás,

alperes pedig a határozatában részletesen tájékoztatta a felperest a tartozásátvállalással kapcsolatosan. A Ptk. 6:203. §

ítéleti megállapítás, amely szerint a hozzájárulás alakszerűséghez nem kötött, ezért nem volt köteles érdemi, jogorvoslattal támadható döntést hozni arról, hogy a tartozásátvállaláshoz nem járul hozzá. Ha a tartozásátvállalási szerződés megkötésének feltételei nem állnak fenn, a nemleges döntéséről

adóst, illetőleg a tartozást átvállalni kívánó személyt írásban értesíti, annak mérlegelési jogkörben történő elutasításával szemben

ügylet kontradiktórius jellegéből adódóan jogorvoslatnak nincs helye. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [18] A felperes fellebbezése

alábbiak szerint alapos. [19] A Fővárosi Ítélőtábla

elsőfokú ítéletet a Kp. 108. §

elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem vitatták, így

t

ítélőtábla a másodfokú eljárás során is irányadónak tekintette. A másodfokú bíróságnak abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy

elsőfokú bíróság helytállóan állapította-e meg, hogy

alperes nem mulasztott akkor, amikor a felperes tartozásátvállalással kapcsolatos kérelméről nem hozott alakszerű, jogorvoslattal is támadható érdemi határozatot. [20]

ítélőtábla elsődlegesen szükségesnek tartotta

egyes adójogi jogszabályok rendszertani elhelyezkedésének és

egyes adójogi fogalmaknak a rövid áttekintését.

adójogi jogviszony tipikusan

adózó és

adóhatóság között áll fenn és arra alapvetően

ún. adójogszabályok –

Art. és

Air., továbbá végrehajtási eljárásban

Avt., valamint

egyes adónemeket érintő anyagi jogi jogszabályok – alkalmazandók. Főszabály szerint tehát a más jogágakra irányadó rendelkezések (pl. Ptk.) érvényesülése kizárt, éppen a magán- és közjogi jogviszonyok eltéréseire tekintettel.

adójogszabályok

egyes eljárásokban irányadó fogalmakat pontosan rögzítik,

októl pedig eltérni nem lehet. [21] A felperes a keresetlevele és a fellebbezése különböző részeiben egyaránt érvelt

zal, hogy

eljárás során ügyfél, adózó, adós, illetve

adó megfizetésére kötelezett személy volt, ezért

általa a tartozásátvállalással kapcsolatosan benyújtott kérelem alapán

alperesnek érdemi döntést kellett volna hoznia. Erre tekintettel

ítélőtábla először a felperes eljárásjogi pozícióját vizsgálta

irányadó jogszabályok fogalmi meghatározásai alapján.

Avt. 7. §

adózó,

adó megfizetésére kötelezett személy, továbbá a pénzfizetésre vagy a meghatározott cselekmény Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.342/2025/4. 9 végrehajtására, tűrésére vagy abbahagyására kötelezett személy.

Air. 11. §

a személy, akinek vagy amelynek adókötelezettségét adót, költségvetési támogatást megállapító törvény, e törvény,

Art. vagy önkormányzati rendelet előírja.

Art. 59. §

adózó

esedékes adót nem fizette meg, és

t tőle nem lehet behajtani,

adó megfizetésére határozattal kötelezhető a 61. §-ban meghatározott kezességet vállaló és

adótartozást átvállaló a jóváhagyott szerződésben foglalt adó tekintetében, valamint akinek a meg nem fizetett adóért való kezességét törvény írja elő. [22]

a felek között nem volt vitatott, hogy a magánszemély adós ellen végrehajtási eljárás folyik, melyben elsődlegesen

Avt. rendelkezéseit kell alkalmazni

Avt. 1. §

Avt. 2. §-a alapján –

Air. és

Art. szabályai lesznek irányadók. A felperest a tagsági viszony felmondásához kapcsolódóan a taggal való elszámolási kötelezettség terhelte, amelyhez kapcsolódóan nyújtotta be többek között a tartozásátvállalásával kapcsolatos kérelmét.

Avt. által szabályozott eljárások alanya

adós, amely fogalomba

Avt. 7. §

adózó,

adó megfizetésére kötelezett személy, továbbá a pénzfizetésre vagy a meghatározott cselekmény végrehajtására, tűrésére vagy abbahagyására kötelezett személy is. A felperes ebben a végrehajtási eljárásban

Air. 11. §

Art. vagy önkormányzati rendelet előírja. Ez a megállapítás független attól, hogy a felperes önálló adóalanyként alapvetően természetesen lehet adózó, hiszen

Art. 9. § a)-i) pontjában felsorolt adókötelezettségek terhelik.

[23] A felperes ebben a végrehajtási eljárásban nem tekinthető adó megfizetésére kötelezett személynek sem, hiszen annak pontos fogalmi meghatározását adja

Art. 59. §

a)-i) pontok szerinti felsorolással.

Art. 59. §

Art. 61

. §-ban meghatározott kezességet vállalót és

adótartozást átvállalót a jóváhagyott szerződésben foglalt adó tekintetében, valamint akinek a meg nem fizetett adóért való kezességét törvény írja elő. Mivel

onban a felek által sem vitatott

, hogy

adótartozás átvállalása körében nem kötöttek jóváhagyott szerződést, ezért a felperes

Art. 69. §

adó megfizetésére (határozattal) kötelezett személynek. [24]

Avt. 7. §

a személy is, aki meghatározott cselekmény végrehajtására, tűrésére vagy abbahagyására kötelezett. Jelen esetben

adós tagsági jogviszonyának felmondása következményeként közte és a felperesi társaság között elszámolási viszony keletkezett,

alperes pedig

adósnak

ilyen módon keletkező követelését lefoglalta és a felperest határidő tűzésével felhívta a visszaigazoló adatlap megküldésére a követelés elismerése esetén. A felperes tehát

adós tagsági viszonyának felmondását követően meghatározott cselekmény (a taggal történő elszámolás) végrehajtására köteles. [25] A felperes a fellebbezése különböző részeiben egyaránt érvelt

zal, hogy

eljárás során ügyfél, adózó, adós, illetve

adó megfizetésére kötelezett személy volt, ezért

általa a tartozásátvállalással kapcsolatosan benyújtott kérelem alapán

alperesnek érdemi döntést kellett volna hoznia. A fent kifejtettek (a fogalmi meghatározások) alapján a felperes ebben a végrehajtási eljárásban nem lehet sem adózó, sem adó megfizetésére kötelezett személy, de ügyfél sem. A klasszikus,

általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) hatálya alá tartozó eljárásokra irányadó ügyféli fogalmat

adójogszabályok nem használják,

Ákr. 8. §

Ákr. hatálya alól

adó-, valamint vámigazgatási eljárást. Mindezekből Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.342/2025/4. 10 következően a felperes arra alappal hivatkozott, hogy ebben a végrehajtási eljárásban ő is adósnak minősül. Megjegyzi

ítélőtábla, hogy a másodfokú adóhatóság a megsemmisítő és a helybenhagyó másodfokú döntésében a felperest „egyéb érdekeltnek” tekintette a

1. február 2-án benyújtott beadványa elbírálása során. Továbbá a megsemmisítő másodfokú döntés
2. oldal utolsó bekezdése szerint a
3. február 2-án benyújtott felperesi kérelem „egy olyan atipikus kérelemnek minősül, amelynek elbírálására vonatkozó konkrét törvényi rendelkezés nem található

irányadó jogi szabályozásban. Ezen kérelmeket elbíráló döntések nem a végrehajtási eljárás részeként születnek,

az

okat nem a tartozás behajtása érdekében hozta meg

adóhatóság, illetve nem is konkrét végrehajtói intézkedések elleni jogorvoslati kérelmeket bírál el benne”.

ismertetett másodfokú adóhatósági álláspontból is

következik, hogy a felperes – akár adósként, akár egyéb érdekeltként – jogosult volt ilyen kérelem benyújtására. [26] A 2023. február 2-án előterjesztett felperesi beadványban szereplő kérelem egyrészt a tagsági jogviszony felmondásának visszavonására, másrészt a tartozásátvállalási szerződés megkötéséhez való alperesi hozzájárulás megadására irányult. Mivel

első kérelem tekintetében a Kúria végzése

eljárást megszüntette, ezért a mulasztási perben kizárólag a második, a tartozásátvállalással kapcsolatos kérelem mikénti elbírálás volt csak kérdéses. Erre tekintettel

ítélőtábla a következő lépésben a végrehajtási eljárásban benyújtható beadványok, kérelmek típusait vizsgálta. [27] A Kfv.V.35.189/2021/7. számú (K-KJ-2021-892 BHGY

onosítójú) ítélet szerint a Kúria már több határozatában (Kfv.I.35.226/2020/

1. számú végzés, Kfv.I.35.225/2020/
2. számú ítélet) kifejtette, hogy miként határozható meg jogszerűen a közigazgatási per tárgyául szolgáló alperesi végzés meghozatalához vezető kérelem tartalma, és annak függvényében milyen eljárási szabályokat kellett követni

elsőfokú bíróságnak.

Avt. 28. §

adóhatóság végrehajtási eljárása során e törvény vagy a Vht. alapján hozott,

1. b)a végrehajtási kifogás előterjesztési határidejének elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító,
2. c)a végrehajtási kifogást visszautasító és
3. d)a végrehajtási kifogást elbíráló végzés ellen.

Avt. ezen szabálya – még ha csupán a jogorvoslattal támadható döntéseket is sorolja fel – egyértelműen tükrözi

t, hogy

adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokban nem csupán a végrehajtási kifogások, hanem

a) pont szerinti más beadványok is eredményezhetnek

adóhatóság számára döntéshozatali kötelezettséget.

t, hogy

adott beadványt végrehajtási kifogásnak, vagy egyéb kérelemnek kell-e tekinteni,

Avt. szabályainak alkalmazásával kell meghatározni.

adós

on beadványait, amelyek nem a hitelezőt megillető eredmény eléréséhez szükséges eljárási cselekményeket, hanem magát

eljárást érintik, nem

Avt. 24. § szerinti végrehajtási kifogásként, hanem a beadvány tartalma szerinti kérelemként kell elbírálni: pl. végrehajtási eljárás felfüggesztése, megszüntetése, megszűnésének megállapítása, fizetési kedvezmény iránti kérelem. [28] A Kúria hivatkozott döntése értelmében tehát lehetőség van a végrehajtási eljárás során kérelem előterjesztésére, amelyet a tartalma szerint kell minősíteni és a megfelelő eljárásban elbírálni. A felperesnek a mulasztási perben releváns kérelme megfelelt

Air.

1. § szerinti fogalomnak, mivel abban a felperes hatósági eljárás lefolytatását, illetve Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.342/2025/
2. 11 a hatóság döntését kérte jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében, hiszen a felperes a tagsági jogviszony felmondásából eredő elszámolási kötelezettséggel kapcsolatos megoldási módként kezdeményezte a tartozásátvállalási szerződés megkötését, illetve annak jóváhagyását.

Art. 61. §

adótartozás átvállalásának lehetőségét, a

adóhatósági jóváhagyás megtagadásának, a

Art. 61

. § tehát

adótartozás átvállalását kifejezetten lehetővé teszi,

onban a Ptk. általános szabályaitól eltérően a háromoldalú szerződés csak és kizárólag

adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé. [29] A felperes tehát egy olyan – a másodfokú adóhatóság által is – atipikusnak nevezett kérelmet terjesztett elő, amelynek tartalma

Art. 61. § rendelkezéseihez kapcsolódott.

Már önmagában

, hogy

Art. a tartozásátvállalással kapcsolatos szabályokat tartalmaz, arra utal, hogy

zal kapcsolatosan benyújtott felperesi kérelmet hatósági eljárás keretében kell megvizsgálni és arról

Art. 72

. §-nak megfelelő alakisággal rendelkező döntést hozni,

adóhatóságnak

ezzel ellentétes értelmezése pedig téves.

ítélőtábla kiemeli, hogy a korábbi, megtámadási perben felülvizsgált másodfokú helybenhagyó döntéssel a másodfokú adóhatóság egy olyan alperesi határozatot hagyott helyben, amely – a tagsági viszony felmondásának visszavonásra irányuló felperesi kérelem elutasítása mellett –

indokolás II. részében több oldalon keresztül részletezte a tartozásátvállalási szerződés jóváhagyása nem támogatásának indokait.

alperes sem vitatta, hogy e határozata érdemi döntést csak a tagsági viszony felmondásához kapcsolódó felperesi kérelem tárgyában tartalmazott, a tartozásátvállalással kapcsolatos részletes indokolással

adóhatóság –

alperesi vélemény szerint –

Air. 6. §-a szerinti, általános tájékoztatási kötelezettségének tett eleget. [30] A felperes a fellebbezésében kifogásolta

Alaptörvény R) cikk

Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) a 25/

1. (XII. 2.) határozatában ismételten és átfogó jelleggel tekintette át a már kialakított gyakorlatot és jog részelemeit összhangban korábbi döntéseivel {8/
2. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [36]– [42]}, valamint

abban felhívott és más döntésekkel, lásd különösen: 3223/

1. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [25]–[35]; 3311/
2. (X. 16.) AB határozat, Indokolás [26]–[28]; 3090/
3. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [30]; 28/
4. (XI. 4.) AB határozat, Indokolás [73]–[77]; 5/
5. (I. 29.) AB határozat, Indokolás [58]–[59]. Ennek lényege, hogy egyrészt a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXIV. cikk

onosítható a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal [Alaptörvény XXVIII. cikk

elvnek érvényesülnie kell minden közhatalom erejével felruházott eljárásban és

okat a jogalanyoknak alapjogként ki is kell tudni kényszeríteni. Ezen jog érvényesíthetősége a hatóság működésének korlátja, jogszerű eljárásának pedig alaptörvényi mércéje, mintegy

ügyintézés alapjoga.

alapjogi jogvédelem kiterjed mind a hatóságok részrehajlás nélküli, tisztességes módon és észszerű határidőn belüli ügyintézésére, mind a hatósági aktusok törvényben meghatározott indokolására, mind a közigazgatási jogkörben okozott kár törvényben meghatározottak szerinti megtérítésére.

AB gyakorlatából levezethetően

alperes megsértette a felperesnek a tisztességes hatósági eljáráshoz való alapjogát, amikor a tartozásátvállalással kapcsolatos kérelemről tisztességes módon és észszerű határidőn belül nem hozott megfelelő indokolással ellátott hatósági határozatot. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.342/2025/4. 12 [31] A felperes ebben a perben annak megállapítását kérte, hogy

alperes mulasztott, amikor a tartozásátvállalással kapcsolatos kérelméről nem hozott jogorvoslattal támadható határozatot.

általa előadott indokokból kiolvashatóan a felperesnek

a célja, hogy amennyiben

alperes a tartozásátvállaláshoz nem adja a jóváhagyását, akkor annak indokait megismerhesse és

elutasítás jogszerűségének felülvizsgálatát a közigazgatási bíróságtól kérhesse.

alperes ugyanis annak ellenére, hogy állítása szerint a tartozásátvállalás kapcsán nem hozott érdemi döntést, a másodfokú helybenhagyó döntés alapjául szolgáló elsőfokú határozata indokolásában a nem támogatás indokait hosszasan részletezte, a felperes pedig érdemi döntés hiányában

Air. 130. § szerint indítható aktusfelülvizsgálati perben a jogorvoslati jogát nem érvényesíthette. [32] Márpedig

Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) már több határozatában – pl. 22/

1. (VII.19.) AB határozat, 3064/
2. (III.26.) AB határozat és 9/
3. (IV.18.) AB határozat – foglalkozott a jogorvoslathoz való joggal kiemelve, hogy

Alaptörvény XXVIII. cikk

olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslathoz való jog olyan alkotmányos alapjog, amely tárgyát tekintve a bírói, illetőleg a hatósági (más közigazgatási) döntésekre terjed ki, tartalmát tekintve pedig

t kívánja meg, hogy valamennyi,

érintett jogát vagy jogos érdekét (helyzetét) érdemben befolyásoló érdemi határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy

onos szerv magasabb fórumához fordulni. A jogorvoslathoz való jog törvényben meghatározottak szerint gyakorolható, ezért

egyes eljárásokban eltérő szabályozás lehetséges. „

Alaptörvény megköveteli, hogy a jogorvoslati jog nyújtotta jogvédelem hatékony legyen, vagyis ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott sérelem orvoslására. A jogorvoslat jogának hatékony érvényesülését számos tényező befolyásolhatja, így többek között a felülbírálati lehetőség terjedelme, a jogorvoslat elintézésére meghatározott határidő, vagy a sérelmezett határozat kézbesítésének szabályai és megismerhetőségének tényleges lehetősége.” {22/2013. (VII. 19.) AB határozat, Indokolás [26]} Minden jogorvoslat lényegi, immanens eleme továbbá a jogorvoslás lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát. [33] Alapos

a felperesi hivatkozás is, hogy a tartozásátvállalási szerződés szabályait tartalmazó Ptk. rendelkezések nem írhatják felül

egész eljárás közjogi jellegét, nem eredményezhetik

t, hogy a felperesi kérelemről

alperes nem hoz jogorvoslattal támadható határozatot. A tartozásátvállalás jóváhagyását nem támogató álláspontját

adóhatóság már a megtámadási per alapját képező határozat indokolási részében kifejtette, kizárólag a határozat rendelkező részéből hiányzott a tartozásátvállalással kapcsolatos felperesi kérelem elbírálása. [34] A felperes a fellebbezésében

adóigazgatási eljárás megindulására is hivatkozott.

Air.-nak a mulasztási kereset benyújtásakor hatályos 9. §

adóhatóság megállapítja

adózó jogait, kötelezettségeit, ellenőrzi

adókötelezettségek teljesítését, a joggyakorlás Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.342/2025/4. 13 törvényességét, nyilvántartást vezet

adózást érintő tényekről, adatokról, körülményekről, és adatot igazol, valamint

ezeket érintő döntését érvényesíti. Ezzel kapcsolatosan ki kell emelni, hogy

adóigazgatási eljárás fogalmát

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) is ismerte,

onban

Art. idézett rendelkezéstől eltérő tartalommal. A régi Art. szabályozási környezetében ugyanis

adóigazgatási eljárás több szakaszra tagolódott, magában foglalta

ellenőrzést, a hatósági eljárást, továbbá

adóvégrehajtást is.

Air. és

Art. szabályozása alatt lényegében a korábbi hatósági eljárás lett

új adóigazgatási eljárás fogalom, míg

ellenőrzés

eljárást megalapozó cselekmény, a végrehajtás pedig önálló eljárástípus lett. Mindezek alapján a felperesnek

adós elleni végrehajtási eljárásban benyújtott, tartozásátvállalással kapcsolatos kérelme alapján

Air. 9. §

onban nem zárja ki

t, hogy a kérelemről

alperes alakszerű határozattal döntsön. [35]

Art. 61. §

onban

ügyletnek

alperes által állított kontradiktórius jellege önmagában nem eredményezheti a jogorvoslat lehetőségének teljes kizárását. A Ptk. szerinti tartozásátvállalási szerződés megkötése főszabályként a szerződési szabadság körébe esik, és a Ptk. 6: 4. §

Art. 61. §

adóhatósági jóváhagyás szükségességét, pontosan részletezve

t is, hogy

adóhatóság milyen körülmények fennállása esetén jogosult

adótartozás átvállalására irányuló háromoldalú szerződés aláírására. Annak vizsgálata érdekében pedig, hogy

Art. 61. §

ügy érdemére vonatkozó döntés határozati formában történő meghozatalával kell a felperes jogorvoslati jogát biztosítani a tényleges és hatékony jogszerűségi felülvizsgálatra. [36]

alperes által a fellebbezési ellenkérelemben hivatkozott BDT

2. a jelen ügyben semmiképpen nem lehet irányadó, hiszen

alapjául szolgáló döntést a polgári bíróság hozta (Csongrád Megyei Bíróság

1. Gf. 40 035/1998/4.) a Polgári Törvénykönyvről szóló
2. évi IV. törvény (régi Ptk.) alapján, ezért

Art. 61

. § rendelkezéseinek értelmezése kapcsán megállapítást nem tartalmaz,

adójogi specialitásokat (

adóhatóság jóváhagyását a szerződés érvényességéhez) nem értékeli. [37] Mindezekre tekintettel

ítélőtábla

t állapította meg, hogy a tartozásátvállalás kapcsán előterjesztett,

Air. 44. §-a szerinti felperesi kérelmet

Air. 46. §

Air. 25. §

t egyébként a megsemmisítő másodfokú döntés is tartalmazta – mindenképpen

ügy érdemének minősül, ezért arról

Air. 72. §-a alapján

alperesnek határozattal kell döntenie

Air. 50. §-ában meghatározott ügyintézési határidőn belül. Ezzel kell ugyanis biztosítani

t, hogy a jóváhagyás megtagadására vonatkozó adóhatósági álláspont jogszerűségét a felperes által indított közigazgatási per keretei között a közigazgatási bíróság érdemben megvizsgálhassa. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.342/2025/4. 14 [22]

alperes a tartozásátvállalással kapcsolatosan előterjesztett felperesi kérelemről jogorvoslattal támadható határozatot nem hozott, eljárási kötelezettségének e körben nem tett eleget,

t elmulasztotta. Ha a közigazgatási szerv jogszabályból eredő kötelezettségének nem tesz eleget, passzív magatartásával jogszabálysértést követ el, mellyel szemben a Kp.

1. §-a alapján mulasztási pernek van helye. A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a felperes
2. február 2-án kelt, a tartozásátvállalással kapcsolatosan előterjesztett kérelmére

alperes a fent felsorolt jogszabályi rendelkezések megsértésével döntést nem hozott, e körben mulasztott, ezáltal a rendelkező rész szerint

elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §

alperesi mulasztást a 129. §

elmulasztott cselekményt

irányadó jogszabályi határidőn belül, ennek hiányában harminc napon belül megvalósítani. Ennek megfelelően

alperesnek 30 napon belül intézkednie kell a tartozásátvállalással kapcsolatos (a jóváhagyás megadására irányuló) felperesi kérelem határozattal történő elbírálásáról. [23] A pernyertes felperes a másodfokú eljárásban 250.000 forint + általános forgalmi adó perköltséget igényelt a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. §-a alapján.

IM rendelet 2. §

ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíjról szól, míg a

IM rendelet 3. §

on alapuló munkadíj nem volt ellenőrizhető és a felperesi perköltség igény

IM rendelet pontos szakaszára történő hivatkozás hiánya okán sem volt megállapítható, ezért

ítélőtábla a felperes részére - a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
2. §

Itv. 45/A. §

Itv. 39. §

Itv. 46. §

állam viseli. [25]

ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. §