Bf.443/2021/9 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulat,

(3)bekezdés] miatt 7 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra; IV. r. vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulat,

(3)bekezdés] miatt 4 év fegyházbüntetést és 4 év közügyektől eltiltásra; V. r. vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulat,

(3)bekezdés] miatt 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra; VII. r. vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. §

(1)bekezdés II. fordulat] miatt 1 év 8 hónap, végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett börtön fokozatú szabadságvesztésre; míg Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.443/2021/9/V 2 VIII. r. vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulat] miatt 2 év, végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte. I. r., IV. r., továbbá V. r. vádlottak vonatkozásában rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. VII. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. I. r., IV. r. és V. r. vádlottak feltételes szabadságra bocsátásnak legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napban határozta meg. VII. r. és VIII. r. vádlottakkal szemben a kiszabott szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. I. r. vádlott vonatkozásában 17.500.000 forint, IV. r. vádlott vonatkozásában 262.000 forint, V. r. vádlott vonatkozásában 239.000 forint, míg VIII. r. vádlott vonatkozásában 12.500 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, a vádlottaktól lefoglalt pénzösszegek visszatartásáról, valamint a bűnügyi költség megfizetéséről. [2] Az ítélet I. r. vádlott vonatkozásában a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés kivételével, míg IV. r., VII. r.,VIII. r. vádlottakkal szemben a kihirdetés napján, azaz

1. június
2. napján jogerőre emelkedett. [3] Az ügyészség az ítéletet V. r. vádlott tekintetében is tudomásul vette, s az ítélet ellen V. r. vádlott sem élt jogorvoslattal a számára biztosított törvényes határidőn belül. A védője azonban a szabadságvesztés büntetés időtartamának enyhítése végett, valamint a V. r. vádlottól lefoglalt pénzösszegnek az érintett terhelt részére történő kiadása céljából jelentett be fellebbezést. [4] A másodfokú eljárás során a védő előkészítő iratot, így a fellebbezés indokolását nem terjesztette az ítélőtábla elé. [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.235/2021/
3. számú átiratában a védelmi jogorvoslatot alaptalannak tartotta és az ügyben a következő észrevételeket tette: Az ügyben korlátozott felülbírálatnak van helye. Az elsőfokú bíróság perjogi hibától mentesen határozott előkészítő ülésen a V. r. vádlottal szemben emelt vádról. A bűncselekmény minősítésére, a büntetés és a mellékbüntetés kiszabására, valamint az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezései törvényesek. Az elsőfokú bíróság a vádlott terhére megállapított bűncselekményért kiszabható büntetési tételkeret minimumát szabta ki, ezen büntetés enyhítésére nincs törvényes alap. Ugyanakkor az előzetes fogvatartás és a bűnügyi felügyelet tartamának a kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámítására vonatkozó ítéleti rendelkezést hiányosnak találta, ezért indítványozta annak pontosítását. Kifejtette, hogy a törvényszék helytállóan határozott a terhelt részére kiadandó pénzösszegnek a vele szemben megállapított vagyonelkobzás, illetőleg bűnügyi költség biztosítására történő visszatartásáról. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla a Debreceni Törvényszék ítéletét V. r. vádlott tekintetében hagyja helyben. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.443/2021/9/V 3 [6] A Debreceni Ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség indítványának megfelelően az ügyet a Be.
4. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta felül. [7] Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú határozat ellen a Be. 583. §

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjaiban meghatározott korlátok között kizárólag a büntetés mértékének megváltoztatását célzó, illetve a lefoglalt pénzösszeg kiadására vonatkozó fellebbezést jelentettek be, ezért a másodfokú felülbírálat a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján csak erre a szűkebb körre terjedt ki (korlátozott felülbírálat). [8] A felülbírálat terjedelmének meghatározásánál az ítélőtábla figyelemmel volt a Be. 590. §

(9)bekezdésében írtakra, mivel az elsőfokú bíróság ítélete több vádlottról rendelkezett, ezért a felülbírálat csak a fellebbezéssel érintett V. r. vádlottra terjedt ki. [9] A korlátozott felülbírálat vizsgálandó kérdéseit a Be. 590. §

(5)bekezdése határozza meg. [10] A Be. 590. §

(5)bekezdés a) pontja alapján az eljárási szabályok megtartását csak abból a szempontból kellett vizsgálni, hogy az elsőfokú bíróság vétett-e olyan eljárási szabálysértést, ami szükségképpen az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. Az ítélőtábla ilyet nem észlelt. A korlátozott felülbírálat esetén az ítélőtáblának a Be. 591. §

(1)bekezdése szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból kell kiindulnia. Az abban írtakhoz kötve van. E tényállásból fel sem merülhet a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének a lehetősége, és cselekményének jogi minősítése is megfelelt az anyagi jognak. Ez azért lényeges, mert a Be. 590. §

(5)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjai alapján korlátozott felülbírálat esetén a másodfokú bíróság felülvizsgálja a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést akkor, ha a terheltet fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, illetve felülbírálja a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést is. [11] A Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontja alapján vizsgálta a másodfokú bíróság a kiszabott büntetés enyhítésére irányuló fellebbezést, melyet nem talált alaposnak. [12] Minden büntetést alapvetően határoz meg az a büntetési tételkeret, amelynek kiszabását a Btk. az elkövetővel szemben lehetővé teszi. Ez V. r. vádlott esetében a Btk. 176. §

(3)bekezdése alapján 5 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés. A Btk. 80. §

(2)bekezdése értelmében a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tételkeret középmértéke az irányadó. Ez jelen esetben tizenkettő és fél év. Ehhez képest a törvényszék a büntetett előéletű, cselekményét huzamosabb időn át megvalósító V. r. vádlottal szemben a büntetés tartamát a törvényi minimumban határozta meg, melynek enyhítésére kizárólag a Btk. 82. §

(2)bekezdés b) pontja szerinti enyhítő szakasz alkalmazásával kerülhetne sor, azonban az enyhítő szakasz alkalmazásának feltételei jelen ügyben nem állnak fenn. [13] Nem tévedett az elsőfokú bíróság a vádlottól lefoglalt és részére kiadni rendelt pénzösszegnek a vele szemben megállapított vagyonelkobzás, illetőleg bűnügyi költség biztosítására történő visszatartásakor sem. A vagyonelkobzás alkalmazását a Btk. 74. §

(1)Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.443/2021/9/V 4 bekezdés a) pontja, 74/A. §

(1)bekezdés b) pontja kötelező jelleggel írja elő. Arra is helyesen hívta fel a törvényszék a figyelmet, hogy kábítószer forgalomba hozatalakor vagy azzal való kereskedés elkövetésekor a bizonyítási teher megfordul és ellenkező bizonyításig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni mindent, amelyet ezen időszak alatt az elkövető szerzett. A törvényszék V. r. vádlott vonatkozásában 239.000 forint tekintetében rendelt el vagyonelkobzást, illetve 1.339.450 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. A kettő összege 1.578.450 forint. Ehhez képest a vádlottól az eljárás során 1.545.000 forintot foglaltak le, melynek visszatartásáról a Be. 323. §

(1)bekezdése szerint rendelkezett helyesen. A Be. 323. §

(1)bekezdése a terheltnek kiadandó dolgot szabályozza, és a tekintetben lehet a pénzbüntetés, vagyonelkobzás vagy a bűnügyi költség biztosítására visszatartani azt. A Be. nem szabja meg feltételként, hogy a terheltnek kiadandó dolog a terhelt tulajdonát is képezze. Ilyen szempontból a terheltnek kiadandó dolog tulajdoni hovatartozása közömbös, ezért a törvényszék rendelkezése minden tekintetben törvényes. [14] Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezései minden tekintetben megfeleltek a jogszabály előírásainak, ezért az ítéletet az ítélőtábla a Be. 604. §

(1)bekezdés a) pontja, illetve a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy pontosította az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezést a Btk. 92. §

(1),

(2)és

(3)bekezdései alapján. [15] kizárja. Az ítélőtábla jelen határozata elleni fellebbezést a Be. 615. §

(5)bekezdése Debrecen,

1. november
2. Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke, Dr. Toma Attila sk. előadó bíró, Dr. Virágh Pál sk. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 19.B.249/2020/
3. számú ítélete a másodfokú határozat által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen
4. november
5. Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke