Bf.138/2025/5 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont], és ezért őt 2 év szabadságvesztés büntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette és megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén annak végrehajtási fokozata börtön, amelyből a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte a XIII. r. vádlottat az ügyben felmerült bűnügyi költség állam javára történő megfizetésére. [2] Az ítélet ellen a vádlott terhére a főügyészség képviselője jelentett be fellebbezést a büntetés súlyosítása, felfüggesztett szabadságvesztés helyett végrehajtandó szabadságvesztésre, továbbá közügyektől eltiltásra ítélés végett. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.301/2025/1-I. számú átiratában a vádlott terhére, súlyosítás, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében bejelentett fellebbezést módosítva fenntartotta, és a Btk. 85. §

(1a)és

(2a)bekezdése alapján a felfüggesztett szabadságvesztés büntetés próbaidejének felemelését indítványozta. Rámutatott arra, hogy felülbírálat a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján korlátozott. A tényállásból, amelynek megalapozottsága a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján a másodfokú eljárásban nem vizsgálható, helyes következtetést vont a törvényszék a vádlott büntetőjogi felelősségére, a vádlott terhére rótt bűncselekmény minősítése is helytálló. A büntetés kiszabása körében arra hivatkozott, hogy hogy az elbíráláskor hatályos anyagi jog enyhébb elbírálást eredményez a XIII. r. vádlottra nézve. Az embercsempészés köztudomásúan rendkívül módon elszaporodott bűncselekmény, a következményei a közrendet és a közbiztonságot fokozottan veszélyeztetik, így a társadalomra veszélyessége kiemelkedő. A végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés ezért elégtelen a büntetés kettős céljának az eléréséhez, főként ahhoz, hogy másokat visszatartson e könnyű Győri Ítélőtábla III/V.Bf.138/2025/5/II 2 pénzkereseti lehetőséget ígérő, élősködő, több esetben tragédiával végződő bűncselekmény elkövetésétől. A XIII. r. vádlott vonatkozásában a személyi körülményeire (1 gyermekről gondoskodik), a büntetlen előéletére és a fokozatosság követelményére figyelemmel hosszabb időtartamra felfüggesztett (Btk. 85. §

(2a)bekezdés) szabadságvesztés kiszabását indítványozta. [4] A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratában foglaltakat fenntartotta. Kiemelte, hogy hogy az ügyész mértékes indítványa 2 év 6 hónap volt, ezért lehetőség van arra, hogy 2 évet meghaladó tartamú szabadságvesztés büntetést szabjon ki a bíróság. Mivel nem előkészítő ülésen született meg a döntés, a mértékes indítvány nem köti a bíróságot. Ebből következően a kihirdetést követően,

1. augusztus
2. napján hatályba lépett új Btk. rendelkezések enyhébb elbírálást jelentenek a vádlottra a nézve, miszerint a hosszabb, 2 évet meghaladó szabadságvesztés is felfüggeszthető, és a próbaidő is hosszabb lehet. Álláspontja szerint a törvényszék helytállóan feltárta a büntetés kiszabási körülményeket, ugyanakkor azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Elszaporodott bűncselekményekről van szó, a következményei a közrendet, közbiztonságot fokozottan veszélyeztetik. A XIII. r. vádlott büntetlen előéletű, gyermek eltartásáról gondoskodik, ezért a fokozatosság követelményét előtérbe helyezve nem szükséges a hosszabb tartamú szabadságvesztés, azonban a hatályos Btk. rendelkezéseit kihasználva hosszabb tartamú próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés arányos, és egyben szükséges is. [5] A XIII. r. vádlott védője a nyilvános ülésen kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet ellen nem jelentettek be fellebbezést. Az elsőfokú bíróság által értékelt enyhítő körülmények mellett a belső arányosság követelményére is hivatkozott. Kifejtette e körben, hogy a másik vádlott pénzbüntetést kapott, ezért a büntetési célokat az elsőfokú bíróság által kiszabott szankció megfelelően szolgálja. Az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. [6] A bejelentett fellebbezés tartalmára és a Be.
3. §

(2)bekezdésében rögzített felülbírálati korlátra figyelemmel, az ítélőtábla a törvényszék ítéletének felülbírálata során a Be. 590. §

(3),

(5)és

(7)bekezdései szerint járt el, melynek eredményeképpen a főügyészi fellebbezés nem megalapozott. [7] A korlátozott felülbírálat keretében az ítélőtábla vizsgálta a Be. 590. §

(5)bekezdése alapján, hogy volt-e olyan abszolút vagy relatív eljárási szabálysértés, amely miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének lenne helye, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, a terheltet fel kell-e menteni vagy meg kell-e szüntetni az eljárást, illetve a bűncselekmény minősítése törvényes-e, továbbá vizsgálandó a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés, amely jelen eljárásban a fellebbezés tárgya. Hivatalból vizsgálta emellett az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket is. [8] Ugyanakkor a Be. 591. §

(2)bekezdése és az 583. §

(3)bekezdés alapján nem vizsgálhatta az elsőfokú ítélet megalapozottságát, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [9] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság eljárásában nem észlelt olyan a Be. 607. §

(1)bekezdésben és a Be. 608. §

(1)bekezdésben rögzített hibát, hiányosságot, amely az elsőfokú Győri Ítélőtábla III/V.Bf.138/2025/5/II 3 ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhette és a felülbírálatot gátolta volna. Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta. Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet [2] bekezdésének utolsó mondatát az eljárás adatai alapján az alábbiak szerint pontosítja és kiegészíti: a Győri Törvényszék a B.138/2025/

1. számú ítéletével – az I. r. és X. r. vádlottak vonatkozásában elsőfokon jogerősen – a II. r., V. r., VI. r., VII. r. és XI. r. vádlottakat elmarasztalta. A Győri Törvényszék a B.153/2025/
2. számú ítéletével a III. r. és IV. r. vádlottak, a B.6/2025/
3. számú ítéletével a VIII. r. és IX. r. vádlottak, a B.217/2025/
4. számú ítéletével a XV. r. vádlott büntetőjogi felelősségéről döntött. [10] A Be. 591.§

(2)bekezdés a) pontja szerint a másodfokú bíróság számára irányadó tényállás alapján helytállónak ítélte az ítélőtábla a XIII. r. vádlott bűnösségére vont következtetést, olyan eltérő jogi álláspontot nem foglalt el, és olyan körülmény sem merült időközben fel, amelyre tekintettel az adott tényállás alapján is a vádlott felmentéséről vagy vele szemben az eljárás megszüntetéséről kellett volna rendelkezni. A XIII. r. vádlott terhére megállapított bűncselekmény megnevezése és minősítése is törvényes. [11] A büntetés kiszabási körülményeket az elsőfokú bíróság nagyobb részben feltárta, azokat részletesen ismertette. A súlyosító körülmények között szerepel az ilyen cselekmények (embercsempészés) elkövetéskori nagy száma. Ezt a körülményt jelentősen árnyalja viszont, hogy azóta drasztikusan lecsökkent az embercsempészés miatt indult büntetőügyek száma. [12] Nem értett egyet az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon álláspontjával, miszerint az elbírálás idején hatályos Büntető Törvénykönyv az elkövetéskorihoz képest kedvezőbb elbírálást tesz lehetővé a vádlott számára. A jelenleg hatályos Btk. 85. §

(1a)bekezdése ugyan egyfelől lehetővé teszi, hogy az embercsempésszel szemben nem csupán a két évet meg nem haladó szabadságvesztést, hanem az öt évet meg nem haladó szabadságvesztést lehet felfüggeszteni, azonban jelen ügyben utóbbi tartamú szabadságvesztés alkalmazása fel sem merült a bíróságok részéről, másfelől viszont a szabadságvesztés végrehajtásának próbaideje embercsempészés esetében a Btk. 85. §

(2a)bekezdés értelmében 10 évig terjedhet a jelenleg hatályos szöveg szerint, míg az elkövetéskori törvény ezt 5 évben maximálta. Mivel a XIII. r. vádlott esetében felfüggesztett szabadságvesztés indokolt, ezért a jelenleg hatályos

(2a)bekezdés nemhogy enyhébb, hanem – a próbaidő felső határának hosszabbodására figyelemmel – súlyosabb szankciót tesz lehetővé, ezért az ítélőtábla megítélése szerint a főszabálynak megfelelő elkövetéskori Btk.-t kell alkalmazni, s ebben az esetben a törvényi maximumot eléri a felfüggesztés tartama. [13] A bíróságnak a törvényben meghatározott keretek között - figyelemmel a büntetési tételkeret irányadó középmértékére is - olyan büntetést kell kiszabnia, mely szem előtt tartja a büntetés célját, figyelemmel kell lennie a fokozatosság, és kellő egyéniesítés követelményeire, valamint a társadalomra veszélyesség fokára mind a cselekmény, mind az elkövető tekintetében, az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekre és igazodnia kell a cselekmény konkrét tárgyi súlyához. A Büntető Törvénykönyvhöz fűzött indokolás kiemeli, hogy a „Btk. büntetési rendszerében a szankció meghatározásának joga megoszlik a jogalkotó és a jogalkalmazó között.” Ezt a rendszert kibillentette a Be.

1. augusztus 19-i módosítása, mikoris a Be. 836/A. § a külföldi embercsempészekkel kapcsolatban olyan szabályokat vezetett be, aminek eredményeként a legtöbb esetben a külföldi embercsempésznek nemhogy a büntetőjogi felelősségét nem lehet megállapítani, de maga az eljárások is igen rövid időn Győri Ítélőtábla III/V.Bf.138/2025/5/II 4 belül felfüggesztetnek. S mivel a bírói ítélet nem lehet pusztán jogszabályok mechanikus alkalmazása; a büntetéskiszabásban mindig érvényesülnie kell az igazságosság és az arányosság követelményének, ezért a jogszabályban alkalmazott eltérést magyar és külföldi embercsempész között a büntetés kiszabása körében értékelni kell. [14] Kiegészítésre szorul az elsőbírói ítélet jogi indokolása annyiban, hogy a XIII. r. vádlott terhére rótt bűncselekményt 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a törvény, ebből következően 5 év a középmérték. [15] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés büntetés kiszabásakor figyelembe vett minden feltárt enyhítő és súlyosító körülményt és azokat a súlyuknak megfelelően is értékelte, figyelemmel volt az ügy jogerősen elítélt vádlottjainak büntetésére, az azokkal való belső arányosságra is. [16] Mindezen büntetéskiszabási körülmények és a vádlott terhére rótt bűncselekmény konkrét tárgyi súlya és az elkövetők társadalomra veszélyessége alapján kiszabott szabadságvesztés büntetések a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése mellett is szükséges és egyben elégséges joghátrányok, melyek alkalmasak a büntetési célok megvalósításához és kellően igazodik a büntetéskiszabási körülményekhez is. A büntetés így törvényes, mely kellő visszatartó erővel bír, biztosítja, hogy a XIII. r. vádlott a jövőben ne kövessen el semmilyen bűncselekményt és megfelel a generális prevenció céljainak is. Az ítélőtábla erre figyelemmel lényegesen súlyosabb joghátrány alkalmazását nem látta indokoltnak. [17] Az ítélőtábla a Be.
2. §

(7)bekezdése alapján vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező járulékos kérdésekben hozott rendelkezések helyességét is és megállapította, hogy az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek voltak. [18] A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdés értelmében helybenhagyta. [19] A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről az ítélőtábla a Be. 613. §

(1)bekezdése szerint rendelkezett. Győr,

1. április
2. Dr. Varga Gábor sk. sk. a tanács elnöke Dr. Vajda Edit sk. előadó bíró Dr. Papp Krisztina bíró Záradék: Ezzel a végzéssel a Győri Törvényszék
3. július
4. napján kihirdetett B.155/2025/
5. számú ítélete Terhelt13 XIII. r. vádlott vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett. Győri Ítélőtábla III/V.Bf.138/2025/5/II Győr,
6. április
7. Dr. Varga Gábor sk. a tanács elnöke 5