A határozat elvi tartalma: A felek szándékának megfelelő, egybehangzó akarat hiányában az egészségügyi szolgálati jogviszony nem jön létre, a közalkalmazotti jogviszony a törvény erejénél fogva megszűnik, a közalkalmazott végkielégítésre jogosult. Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50006/2022/
- A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Sinkó & Bódis Ügyvédi Iroda (cím1, eljáró ügyvéd: dr. Bódis Károly) által képviselt Felperes (cím2) felperesnek az utóbb a dr. Rácz Zoltán ügyvéd (cím3) által képviselt Alperes (cím4) alperessel szemben végkielégítés megfizetése iránt indított perében az Egri Törvényszék 33.M.70.095/2021/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a marasztalás összege helyesen 1 089 900 (egymillió-nyolcvankilencezer-kilencszáz) forint. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg tizenöt napon belül a felperesnek 63 500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási költséget. A meg nem fizetett 87 192 (nyolcvanhétezer-százkilencvenkettő) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a felperes
- január 11-től helyettesítés céljából állt határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel. A felek a kinevezésben a határozott idő lejártáig, azaz
- április 10-ig tartó három hónap próbaidőt állapítottak meg. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.006/2022/5/II 2 [2] Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló
- évi C. törvényben (Eszjtv.) és az egészségügyi dolgozók és egészségügyben dolgozók jogviszonyával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 530/
- (XI. 28.) Korm. rendeletben (R.) írtakra figyelemmel az alperes
- február elején az írásbeli tájékoztató mellett
- február 2-i dátumú egészségügyi szolgálati munkaszerződés tervezetet adott át a felperesnek, amely egyebek mellett tartalmazta, hogy a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyban töltött ideje 33 év 4 hónap és 17 nap; a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatást illetően a kirendelés „nem értelmezhető”; a felperest az illetményén felül évente 200 000 forint keretösszegű cafetéria juttatás és kétévente maximum 30 000 forint szemüveg hozzájárulás illeti meg, valamint részére a munkába járás költségeihez hozzájárulásként kilométerenként 15 forint fizethető ki. A felperes a tervezet áttanulmányozását követően azt aláírva visszajuttatta az alperesnek, emellett a szintén
- február 2-án kelt nyilatkozat aláírásával a tervezetnek megfelelő munkaszerződés keretében való továbbfoglalkoztatásához hozzájárult. [3]
- február 24-én a felperes egyrészt írásban nyilatkozott arról, hogy esetében nem áll fenn az Eszjtv.
- §-ában írt összeférhetetlenség, másrészt átvette azt a
- február 23-ra dátumozott,
- április 10-ig tartó határozott időre szóló, a próbaidőt a kinevezéssel egyezően rögzítő egészségügyi szolgálati munkaszerződés megnevezésű okiratot, amely egyebek mellett a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyban töltött idejét 33 év 3 hónapban állapította meg. Az Eszjtv. végrehajtásáról szóló 528/
- (XI. 28.) Korm. rendelet (Vhr.)
- §-a szerint rendelkezett a kirendelés szabályairól, de nem tartalmazta az illetményén felüli juttatások felsorolását. [4] A felperes a munkaszerződésre kézzel ráírta, hogy „a munkaszerződés tervezettel egyidőben átadott
- bekezdésével ellentétben ellenkező tartalommal készült munkaszerződést adtak át aláírásra”. Az okirat egészségügyi szolgálati jogviszonyban töltött időt tartalmazó rovatához odaírta azt, hogy „hibás adat!”, a kirendeléssel kapcsolatos résznél pedig az „eltérően szabályozza a tervezet” megjegyzést tüntette fel. Az okiratra rögzítette továbbá, hogy „a tervezet
- pontját nem tartalmazza a „munkaszerződés”, és hogy „a tervezet a 7-
- pontot nem tartalmazza”. A felperes ezen megjegyzések mellett ugyanakkor a munkaszerződést aláírta és azt
- február 26-án átadta az alperesnek. [5] A felperes
- március 1-jén munkavégzés céljából megjelent az alperesnél és munkát is végzett, majd délután az alperes főigazgatója átadott részére egy
- február 28ra dátumozott, „Szerződéshez kiegészítésre válasz” tárgyú iratot. Ebben az alperes főigazgatója egyebek mellett felhívta a felperest, hogy a munkaszerződésen elhelyezett aláírását „megjegyzések nélkül szíveskedjen megerősíteni”, azaz „annak megjelölésével, hogy megjegyzések nélkül elfogadom szíveskedjék ismét aláírni”. Tájékoztatta, hogy „amennyiben viszont az Ön által a munkaszerződésre rávezetett észrevételek érvényesítését is érvényesíteni kívánja, úgy tájékoztatom, hogy ezen esetben a munkaviszony nem jön létre tekintettel arra, hogy az Ön által kezdeményezett módosításokat a munkáltató nem fogadja el, így a munkaviszony létesítése tekintetében nem jön létre egybehangzó egységes akarategység.” A felperes nem írta alá az iraton feltüntetett „A szerződést a kiegészítések nélkül elfogadom:” nyilatkozatot. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.006/2022/5/II 3 [6] Az alperes a felperes jogviszonyát
- március 1-jén, a próbaidő alatt azonnali hatállyal megszüntette. Az alperes a megszüntetéskor kiadott igazolásokon a felperes jogviszonyát közalkalmazotti jogviszonyként tüntette fel. [7] Ezt követően az alperes a felperes két írásbeli felszólítása ellenére sem fizette meg részére a kért három havi illetménynek megfelelő összegű, 1 089 900 forint végkielégítést. [8] A felperes keresetében 1 089 900 forint és annak
- március 9-től számított késedelmi kamata, valamint perköltsége megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Jogi álláspontja szerint – akarategység hiányában – nem jött létre a felek között egészségügyi szolgálati jogviszonyt létesítő munkaszerződés
- február 28-ig, azaz a közalkalmazotti jogviszonya
- március 1-jén a törvény erejénél fogva szűnt meg, ezért az Eszjtv.
- §
(4)bekezdése alapján jogosult a végkielégítésre. [9] Az alperes az általa jogalapjában igen, összegszerűségében nem vitatott kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte arra hivatkozással, hogy a felek között létrejött az egészségügyi szolgálati jogviszony, amit viszont jogosult volt megszüntetni a próbaidő alatt azonnali hatállyal és végkielégítés fizetésére vonatkozó kötelezettség nélkül. [10] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg tizenöt napon belül a felperesnek végkielégítés címén 1 089 000 forint tőkét és annak 2021. március 9-től a kifizetés napjáig félévente a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, továbbá 127 000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a peres eljárás illetéke az állam terhén marad. [11] Az elsőfokú bíróság az ítélet jogi indokolásában az Eszjtv. 2. §
(1)és
(2)bekezdésére, 19. §
(4)bekezdésére, a R. 1. §
(1)-
(6)bekezdésére, a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (Mt.)
- §
(2)-
(4)bekezdéseire, 18. §
(1)bekezdésére és a
- §-a folytán alkalmazandó a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (Ptk.) 6:
- §-ára, 6:62-
- §-ára, 6:
- §-ára és 6:
- §-ára utalással rámutatott: a bizonyítékok értékelését követően az állapítható meg, hogy a felek között nem jött létre
- február 28-ig egészségügyi szolgálati munkaszerződés, hiszen ezen időpontig mind a felperes, mind az alperes törvényes képviselője oldalán hiányzott az egyértelmű és a felek szándékának kölcsönösen megfelelő, egybehangzó akarat az egészségügyi szolgálati jogviszony létesítésére. A felperes a szerződésre írt kiegészítéseket lényegesnek, az azokban való megállapodást pedig a szerződés létrejötte feltételének tekintette, a kiegészítéseket viszont az alperes nem fogadta el, mert azok nem egyeztek a szerződéses akaratával. Ebből következik, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya
- február 28-án a törvény erejénél fogva szűnt meg, ezért az Eszjtv.
- §
(4)bekezdése alapján Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.006/2022/5/II 4 jogosult a végkielégítésre, melynek összege a nem vitatott havi 363 300 forint illetmény és az alperes által elismerten figyelembe vehető 33 év 3 hónap szolgálati idő miatt a három havi illetménynek megfelelő összeg, azaz 1 089 000 forint. [12] Az alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes fellebbezési eljárási költségben marasztalását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság anélkül idézte és vette figyelembe az Mt. 6. §
(2)-
(4)bekezdését, 18. §
(1)bekezdését és a
- § folytán alkalmazandó Ptk.-beli szabályokat, hogy azokra a felperes hivatkozott volna, ezzel pedig megsértette a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (Pp.)
- §
(3)bekezdését. Kérte a tényállás kiegészítését azzal, hogy egyrészt a
- június 17-i válaszlevele a végkielégítés kifizetése megtagadásának okaként rögzíti azt is: az egészségügyi szolgálati jogviszony a felperes által tett „eltérésekkel”, megjegyzésekkel aláírt szerződés alapján létrejött, másrészt pedig a felperes maga nyilatkozott úgy: „a szerződést azért írtam alá, mert dolgozni szerettem volna az alperesnél.” Álláspontja szerint az így kiegészített tényállás és az Mt.
- §
(1)bekezdésében írtak alapján viszont csak az a következtetés vonható le, hogy a felek között létrejött az egészségügyi szolgálati jogviszony figyelemmel arra is: a feleknek a Ptk. 6:63. §
(3)bekezdése értelmében nem kellett megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket a jogszabály rendez, márpedig a felperes által a szerződésből hiányolt elemek ilyennek minősülnek. A létrejött egészségügyi szolgálati jogviszony viszont a próbaidő alatt azonnali hatállyal és végkielégítés fizetésére vonatkozó kötelezettség nélkül megszüntethető volt. [13] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes fellebbezési eljárási költségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a teljeskörűen feltárt tényállásból helyes és okszerű következtetéseket vont le. A tényállás fellebbezésben írtak szerinti kiegészítését szükségtelennek tartotta és hangsúlyozta, hogy az alperes még a
- március 1-jén átadott okiratban is azt rögzítette: amennyiben nem írja alá „A szerződést a kiegészítések nélkül elfogadom:” nyilatkozatot, úgy az egészségügyi szolgálati jogviszony egybehangzó egységes akarategység hiányában nem jön létre. A nyilatkozatot viszont nem írta alá, tehát a közalkalmazotti jogviszonya
- március 1-jén megszűnt, emiatt pedig az alperes által elismert szolgálati idő alapján jogosulttá vált a keresetben érvényesített végkielégítésre. [14] Az alperes a fellebbezési ellenkérelemre tett észrevételében fenntartotta a fellebbezésében foglaltakat annak hangsúlyozása mellett, hogy a tényállás kiegészítése szükséges, emellett pedig a felperes nem tett az elsőfokú eljárásban olyan nyilatkozatot, amely szerint a szerződésre írt megjegyzések nélkül nem kívánta megkötni a munkaszerződést. Továbbra is sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Ptk. 6:
- §
(3)bekezdését és az Mt.
- §-át. [15] A fellebbezés az alábbi indokok szerint megalapozatlan. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.006/2022/5/II 5 [16] Az ítélőtábla elöljáróban rámutat arra, hogy egyrészt az elsőfokú ítélet bevezető része hibásan rögzítette az alperes nevét, az helyesen ugyanis: Alperes, másrészt a rendelkező rész nyilvánvaló elírást tartamaz a marasztalási összeg tekintetében, hiszen a felperesnek az alperes által összegszerűségében nem is vitatott keresete a 363.300 forintos távolléti díjjal számítottan mindvégig 1 089 900 forint megfizetésére irányult. Ezért az ítélőtábla a Pp.
- §-a szerint eljárva – figyelemmel a Pp.
- §
(1)bekezdésére is – a jelen ítélete bevezető részében és rendelkező részében ennyiben kijavította az elsőfokú bíróság határozatát. [17] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló következtetést vont le. [18] A fellebbezésben írtakkal szemben az elsőfokú ítélet nem sértette a Pp. 342. §
(3)bekezdését, ugyanis a felperes a keresetlevelében hivatkozott az Eszjtv. 2. §
(2)bekezdésére – ahogy azt az elsőfokú ítélet [18] bekezdése is tartalmazza –, ami viszont az Eszjtv. 1. §
(9)bekezdésével összhangban utal az Mt., így annak
- §-a, tehát közvetve a Ptk. 6:
- §
(1)-
(3)bekezdéseinek és 6:67. §
(1)-
(2)bekezdéseinek alkalmazhatóságára, emellett mindvégig azt állította: konszenzus hiányában nem jött létre szerződés a felek között. Mindezekkel pedig eleget téve eljárásbeli kötelezettségének félreérthetetlenül meghatározta a jogvita kereteit és a keresete jogalapját is, hiszen az érvényesített jogot a felperesnek kell meghatározni – a tények és bizonyítékok előadása helyett – a jogalap megjelölése útján. A jogállítás pedig alapvetően kétféle módon történhet. Egyrészt a jog alapjául szolgáló konkrét jogszabályhely megjelölésével, másrészt a jog alapjául szolgáló azon jogszabályi rendelkezési tartalomnak az egyértelműen azonosítható megnevezésével („jog neve” vagy másképpen „jogcím”), ami az érvényesített alanyi jogot adja (uj.jogtar.hu - Kommentár a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvényhez. Szerkesztette: Wopera Zsuzsa). [19] A fellebbezésben írt tényálláskiegészítés – a fellebbezési ellenkérelemben írtaknak megfelelően – valóban szükségtelen és indokolatlan volt, ugyanis az ítéletnek csak a jogvita elbírálása szempontjából jelentős tényeket kell tartalmaznia, ezek pedig a
- március 1-ig tartó események voltak. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy nyilván nem lehetett volna az alperes javára értékelni azt, hogy előbb a szerződéskötés jogszabályi határidejében és még azt követően is létre nem jöttnek, majd ezzel szemben több, mint három hónappal később – a végkielégítés megfizetésre vonatkozó felszólítások hatására – immár létrejöttnek tekinti a szóban lévő szerződést. A peranyagból és a felperes valamennyi perbeli nyilatkozatából egyértelműen megállapítható volt az is, hogy a felperes nem minden áron, hanem csak az általa aláírt tervezetben és a szerződésre utólag ráírt feltételek elfogadása, azok munkaszerződésbe foglalása esetén szeretett volna az alperesnél tovább dolgozni. Ennek nem mond ellent az, hogy március 1-jén munkavégzésre megjelent és munkát is végzett, hiszen a tervezetben korábban rögzítettek és a szerződésre írt kiegészítésekkel kapcsolatos további munkáltatói tájékoztatás hiányában alappal gondolhatta: őt aznap is munkavégzési kötelezettség terheli. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.006/2022/5/II 6 [20] A munkaszerződés tartalmával összefüggésben kell rámutatni arra, hogy a jogszabály által rendezett kérdésekkel kapcsolatos fellebbezési érvelés is alaptalan, mert ez a szabály nem a fellebbezésben írt Ptk. 6:
- §
(3)bekezdésében, hanem a Ptk. 6:63. §
(4)bekezdésben van rögzítve. Ez utóbbit viszont az Mt.
- §-a már nem rendeli alkalmazni a munkaviszonyra és így az nem alkalmazható az Eszjtv. szerinti jogviszonyokra, az azok létrejöttével összefüggő kérdésekre sem. Emellett a „nem kell” nem jelenthet „nem lehet”-et és ennek nyilvánvaló oka, hogy a felek a munkaszerződésben az Mt.
- §-ban írtakon túl bármilyen más kérdésben megállapodhatnak, így például az alapbéren túli juttatásokban is. Ez garanciát jelent, hiszen amennyiben a felek valamely kérdést munkaszerződésben vagy külön megállapodásban rendeztek, ennek módosítása is – az Mt.
- §-a értelmében – csak közös megegyezéssel történhet [Lőrincz György: A munkaszerződés. In: Petrovics Zoltán (szerk.): A munka törvénykönyvének magyarázata. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest,
- o.]. [21] Ami pedig az egészségügyi szolgálati munkaszerződés és így az egészségügyi szolgálati jogviszony létrejöttének hiányát illeti: a Ptk. 6:
- §
(1)bekezdése szerint a jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett [ez a szabály alapvető tartalmát tekintve fenntartja a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (régi Ptk.) a szerződési nyilatkozat értelmezésére megállapított 207. §
(1)bekezdését, ezért a Ptk. alapján is irányadónak lehet tekinteni a Legfelsőbb Bíróság EBH
- számú határozatát). Márpedig a
- február végi és március eleji események fényében a felperes nyilvánvalóan nem tekinthette az alperes nyilatkozatait az általa lényegesnek minősített valamennyi szerződési kikötésre kiterjedő, teljes körű és végleges elfogadásnak. [22] A szerződés létrejöttéhez viszont továbbra is ajánlat tétele és annak elfogadása szükséges. Az ajánlat a szerződés megkötésére irányuló szándékot egyértelműen kifejező, a lényeges kérdésekre kiterjedő olyan jognyilatkozat, amely ajánlati kötöttséggel jár. Az ajánlatot az azzal való egyetértést kifejező jognyilatkozattal lehet elfogadni. Az új Ptk. [6:
- §
(1)-
(2)bekezdések] lehetőséget ad az ún. „módosított elfogadásra”, azaz az ajánlattal való egyetértést kifejező jognyilatkozat elfogadásnak minősül akkor is, ha lényeges kérdésnek nem minősülő, azt nem érintő kiegészítő, vagy eltérő feltételt tartalmaz. A nem lényeges kérdésekben való eltérés esetén a szerződés az elfogadó nyilatkozat szerinti tartalommal jön létre. Az ajánlattevő azonban egyrészt az ajánlatban kizárhatja a módosított elfogadás lehetőségét, másrészt ennek hiányában is megakadályozhatja a kiegészítő vagy eltérő feltételek szerződési tartalommá válását, ha késedelem nélkül tiltakozik azok ellen (https://ptk2013.hu/szakcikkek/wellmann-gyorgy-a-szerzodesek-altalanos-szabalyai-az-ujptk-ban-ii-resz/3611). [23] Hangsúlyozza az ítélőtábla: a Ptk. 6:67. §
(1)-
(2)bekezdése alapján fő szabály szerint az ajánlattól eltérő tartalommal akkor jön létre szerződés, ha az ajánlat és az elfogadás a lényeges kérdésekben megegyezik, a felek nem lényeges kérdésekben tett ellentétes jognyilatkozatai tehát a szerződés létrejöttét nem akadályozzák (ilyen esetben a szerződés az elfogadó nyilatkozat szerinti tartalommal jön létre). Ugyanakkor, ha az ajánlat az elfogadás lehetőségét kifejezetten az ajánlatban szereplő feltételekre korlátozta (avagy valamennyi Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.006/2022/5/II 7 kikötést lényegesnek minősít), vagy az ajánlattevő késedelem nélkül tiltakozik a kiegészítő vagy eltérő feltételekkel szemben, a szerződés nem jön létre, az „elfogadásban” írtakat új ajánlatnak kell tekinteni. [24] Éppen ez utóbbi történt a perbeli esetben is: az alperes a felperes által a szerződésre kézzel írt és általa lényegesnek tekintett további kikötések, kiegészítő vagy eltérő feltételek ellen a már 2021. február 28-án (vasárnap) kelt okiratban, 2021. március 1-jén közölten, azaz a felperes „első” munkanapján, tehát késedelem nélkül tiltakozott, a felperes ezt követően pedig nem írta alá a „A szerződést a kiegészítések nélkül elfogadom:” nyilatkozatot. [25] A Ptk. 6:63. §
(2)bekezdése szerint viszont a szerződés létrejöttéhez továbbra is a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A lényegesnek minősített kérdésben való megállapodás akkor feltétele a szerződés létrejöttének, ha a fél egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adott kérdésben való megállapodás hiányában a szerződést nem kívánja megkötni. [26] A felperes pedig pontosan ezt tette „A szerződést a kiegészítések nélkül elfogadom:” nyilatkozat alá nem írásával. A szerződés tehát – a felperes elfogadása hiányában – sem a február 23-i keltezésű eredeti, sem – az alperes elfogadása hiányában – a felperes által február 26-án közölt kiegészített feltételekkel nem jött létre 2021. február 28-ig, azaz a felek között a törvényi határidőben nem létesült egészségügyi szolgálati jogviszony, így a felperes közalkalmazotti jogviszonya szűnt meg a R. 1. §
(6)értelmében
- március 1-jén – és nem február 28-án, ahogy azt az elsőfokú ítélet [47] bekezdése tartalmazza –. [27] Ennek végkielégítés fizetési kötelezettségben megnyilvánuló jogkövetkezményét az elsőfokú bíróság helyesen vonta le. [28] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét, mint érdemben helyest – a szükséges kijavításokkal – helybenhagyta a Pp.
- §
(2)bekezdés első fordulata alapján. [29] Az ítélőtábla a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező alperest a felperesnek a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja és 4/A. §
(1)bekezdése szerint számított, de a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel (a fellebbezési ellenkérelem előterjesztése és a rövid másodfokú tárgyaláson megjelenés) arányosan a 2. §
(2)bekezdés alapján mérsékelt ügyvédi munkadíjból álló fellebbezési eljárási költsége megfizetésére. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.006/2022/5/II 8 [30] A helyesen 1 089 900 forint fellebbezési pertárgyérték és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §
(1)bekezdése szerint számított, a feleket megillető tárgyi költségfeljegyzési jogra figyelemmel meg nem fizetett fellebbezési illeték az állam terhén marad az alperest megillető teljes személyes illetékmentesség [Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pont,
(2)bekezdés] miatt a Pp. 102. §
(6)bekezdése értelmében. Debrecen,
- április
- Dr. Tass Edina s. k. a tanács elnöke, Dr. Kormos János s. k. előadó bíró, Dr. Répássy Árpád s. k. bíró