Bf.79/2025/7 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés d/ pont,

(5)bekezdés]. Ezért – mint bűnszervezetben elkövetőt és különös visszaesőt - 10 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, 10 év közügyektől eltiltásra és Magyarország területéről végleges hatályú kiutasításra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítélet ellen a vádlott védője elsőlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.177/2025/1-I. számú átiratában a vádlott védőjének fellebbezését alaptalannak tartotta. Rámutatott, hogy a felülbírálat teljes körű a Be. 590.§

(1)és

(2)bekezdés, Be. 750.§

(4a)bekezdése alapján. A törvényszék az eljárási szabályok betartása mellett vette fel a szükséges és lehetséges bizonyítást. A tényállás megalapozott, melyből az elsőfokú bíróság helytálló következtetést vont a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése törvényes. A bizonyítékok értékelése kellően részletes, abból a bíróság helytálló következtetést vont arra, hogy a vádlott a bűnszervezet Győri Ítélőtábla III/V.Bf.79/2025/7/II 2 kritériumainak megfelelő csoportot hozott létre bűncselekmények elkövetéséhez, melyben vezető szerepet játszott. [4] A bűnösségi körülmények körében indítványozta figyelembe venni az ügyész, hogy a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokozott, hiszen korábban ugyanilyen bűncselekmény miatt került sor elítélésére, de a végrehajtandó szabadságvesztés nem bírt kellő visszatartó erővel. A bűncselekmény óta eltelt idő az elévülési időhöz képest csekély, továbbá nyomatékát az is csökkenti, hogy az nagyrészt a vádlott magatartásának az eredménye. A kiegészített bűnösségi körülmények mellett a vádlottal szemben enyhébb büntetés kiszabásának feltételei nem állnak fenn. [5] Az ügyész az ítélet egyéb rendelkezéseit helytállóak tartotta és indítványozta az ítélet helybenhagyását. [6] Terhelt1 vádlott védője a felmentés, illetve enyhítés iránt bejelentett fellebbezést írásbeli indokolásában fenntartotta. Kifejtette, hogy védence bűnösségére kizárólag Elítélt1 elítélt vallomása szolgál bizonyítékul, aki egyezséget kötött az ügyészséggel. A volt I.r. vádlott valóban közelről ismerte Terhelt1-ot, mivel együtt töltötték a korábbi ügyben kiszabott szabadságvesztés büntetésüket, de ebből még nem következeik, hogy a tényállásban körülírt módon bűnszervezetet hoztak létre együtt. [7] A védelem állaspontja szerint az is előfordulhatott, hogy Elítélt1 éppen azért terhelte be a vádlottat, mert sok mindent tudott róla, illetve azzal is tisztában volt, hogy Magyarország terültéről kiutasításra került a korábbi ítélet kapcsán, így Elítélt1 azt gondolhatta, hogy ha a vádlottat nevezi meg bűntársaként, így azzal neki nem árthat, hiszen nincsen Magyarország területén. [8] A telefon-lehallgatási anyagban szerepel egy magyarul akcentussal beszélő személy, akivel Elítélt1 a kapcsolatot tartotta. Ez a személy bárki lehet, hiszen nem egyedül a terhelt volt az egyedüli ismerőse, aki a magyar nyelvet akcentussal beszélte. A korábban befejeződött eljárásokban lefolytatott bizonyítás során egyértelmű, hogy Elítélt1 I.r. vádlott volt az, aki a végrehajtó személyeknek ténylegesen megbízást adott, valamint az utalások esetében is megállapítható, hogy Terhelt1 egyetlen alkalommal utalt kisebb összeget Elítélt1nak, azon kívül nem utalt senkinek semmilyen összeget. Elítélt1on kívül senki nem tett arra vallomást, hogy a vádlottól kapott volna bármiféle összeget. Mind a megbízások, utasítások adását illetően, mind pedig a pénzösszegek kifizetése vonatkozásában Elítélt1 neve merült csak fel a vallomásokban. [9] A védő hangsúlyozta, hogy a bűnszervezetben történő elkövetés nem bizonyított, hiszen minden kétséget kizáróan nem állapítható meg az, miszerint Terhelt1 bármiféle szervezet vezető, irányító szerepét töltötte be vagy abban egyáltalán bármiféle feladatkört ellátva részt vett konspiratív módon. Ezért kérte védence felmentését bizonyítottság hiányában, illetve a bűnszervezetben való elkövetés megállapításának mellőzését. [10] Felhívta a védő a figyelmet az enyhítés körében, hogy Elítélt1 vallomása szerint van Terhelt1 vádlottnak két kiskorú gyermeke, akikről való gondoskodás a terhelt javára értékelhető, a jelentős időmúlás mellett. Ezen szempontokra figyelemmel másodlagosan kérte a kiszabott büntetés enyhítését. [11] A másodfokú bíróság a Be. 752.§

(1)bekezdése alapján megtartott fellebbezési tárgyalásán megjelent kirendelt védő fenntartotta és változatlan formában megismételte a Győri Ítélőtábla III/V.Bf.79/2025/7/II 3 felmentésért, valamint enyhítésért bejelentett fellebbezését, illetve az írásban kifejtett jogi érvelését. [12] Az ügyész fenntartotta az átiratában foglaltakat és rámutatott, hogy a védelem csupán az elsőfokú bíróság mérlegelő tevekénységét támadja. Terhelt1 vádlott kivonta magát az eljárás alól, vallomást nem tett. Távollétében az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékok alapján állapította meg a törvényszék a tényállást, amely megalapozott. Elítélt1 teljes, feltáró beismerő vallomása és azt alátámasztó egyéb bizonyítékok mellet a vádlott felmentése nem lehetséges. A cselekmény minősítése is törvényes. A tényállásban körülírt cselekménysor magában hordozza a bűnszervezetben való elkövetés minden elemét. [13] Az ügyész a vádlott terhére rótt bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára hivatkozva ellenezte a joghátrány enyhítését is. A bíróság gyakorlatilag a vádlottal szemben a törvényi minimumot szabta ki szabadságvesztést. A közügyektől eltiltás vonatkozásában rámutatott, hogy eltérő a gyakorlat, miszerint alkalmazható-e egy Európai Unión kívüli állampolgárságú személlyel szemben. Az ügyészség álláspontja szerint a mellékbüntetés kiszabása nem vitatható, mint ahogy a végleges kiutasításra vonatkozó ítéleti rendelkezés sem. Indítványozta a kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú ítélet helybenhagyását. [14] A védelmi fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. [15] A Be. 590.§

(1)és

(2)bekezdése szerint a másodfokú bíróság, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, a fellebbezéssel érintett ítéletet teljeskörűen, az azt megelőző eljárással együtt bírálja felül. A felülbírálat során vizsgálja az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását, tekintet nélkül arra, hogy ki, milyen okból fellebbezett. [16] A fentiek szerinti felülbírálat eredményképpen a védelem fellebbezését nem találta alaposnak, az alábbiak szerint. [17] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást törvényesen folytatta le, sem relatív, sem abszolút hatályú perrendi hibát nem vétett, amely az érdemi felülbírálatot akadályozta volna. [18] Az iratokból kitűnik, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség

1. március
2. napján nyújtotta be B.746/2019/
3. számú vádiratát a Győri Törvényszékre Elítélt1 I.r., Terhelt2 II.r., tanú2 III.r. és tanú3 IV.r. terheltek vonatkozásában. [19] Az elsőfokú eljárás során a vádirat kézbesítését követően Terhelt2 II.r. vádlott tartózkodási helye ismeretlenné vált, ezért a Győri Törvényszék
4. február
5. napján B.82/2022/
6. számon elfogatóparancsot bocsátott ki vele szemben. A törvényszék a Győri Ítélőtábla III/V.Bf.79/2025/7/II 4 B.82/
7. ügyszámon indult ügyben először
8. február
9. napján tartott előkészítő ülést, melyen tanú3 IV.r. vádlott a
10. és a
11. vádpontban rögzített szállítást elismerte, az utóbbi esetben a közreműködése I.r. vádlott kényszerítése hatására történt. Állítása szerint valóban volt Horvátországban több alkalommal is, azonban nem szállított ekkor migránsokat, így az
12. és
13. vádpontban rögzítetteket vitatta, ahogyan a bűnszervezetben történő elkövetést is. Tagadta azt is, hogy cselekvőségéért pénzt kapott volna, a számára átutalt pénzből az autót fizette ki. [20] A
14. március
15. napján megtartott előkészítő ülésen a törvényszék tanú2 III.r. vádlott bűnösséget beismerő és tárgyaláshoz való jogáról lemondó nyilatkozatát elfogadva az ügyet Elítélt1 I.r., Terhelt2 II.r. és tanú3 IV.r. vádlottak vonatkozásában elkülönítette, míg tanú2 III.r. vádlott tekintetében ügydöntő határozatot hozott. [21] A Győri Törvényszék B.82/2022/
16. számú ítéletében tanú2 III.r. vádlott bűnösségét társtettesként, folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében állapította meg [Btk. 353.§

(1)bekezdés,

(3)bekezdés d/ pont], ezért mint bűnszervezetben elkövetőt 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá 2.625.450 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. Az ügyész által bejelentett fellebbezés alapján eljáró Győri Ítélőtábla

1. július
2. napján meghozott Bf.II.45/2023/
3. számú ítéletében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának fegyházra történő megváltoztatása mellett a Győri Törvényszék B.82/2022/
4. számú ítéletét helybenhagyta. [22] A Győri Törvényszék – az elkülönítést követően B.57/
5. számon folytatódott büntetőügyben –
6. március
7. napján megtartott előkészítő ülésen Elítélt1 I.r. vádlott és a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség között létrejött egyezséget B.57/2023/2/I. számú végzésével jóváhagyta, majd az ügyet tárgyalásra tűzte ki. [23] A főügyészség
8. április
9. napján kelt B.746/2019/
10. számú átiratában tett indítványára a bíróság az eljárást ezt követően Terhelt2 II.r. vádlott távollétében folytatta. Az ügyben
11. május
12. napjára kitűzött tárgyaláson az elsőfokú bíróság Elítélt1 I.r. és tanú3 IV.r. vádlottak kihallgatását foganatosította, akik részletes vallomást tettek. A törvényszék felolvasás útján tette a tárgyalás anyagává a nyomozás során kihallgatott tanúk vallomásait, ismertette a beszerzett releváns egyéb iratok lényegét, illetve lejátszotta a leplezett eszköz alkalmazásával rögzített hanganyagokat, majd a bizonyítást befejezetté nyilvánította, és a perbeszédek megtartására került sor. Az ügydöntő határozatát a törvényszék a tárgyalás félbeszakítását követően
13. június
14. napján hozta meg. [24] Győri Törvényszék
15. június
16. napján kihirdetett B.57/2023/
17. számú ítéletében Elítélt1 I.r. vádlott bűnösségét társtettesként, folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353.§

(1)bekezdés,

(3)bekezdés d/ pont,

(5)bekezdés] állapította meg, ezért mint többszörös visszaesőt és bűnszervezetben elkövetőt 6 év szabadságvesztés büntetésre, valamint mellékbüntetésül 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. [25] A távollévő Terhelt2 II.r. vádlott és tanú3 IV.r. vádlott bűnösségét megállapította társtettesként, folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353.§

(1)bekezdés,

(3)bekezdés d/ pont] állapította meg, ezért Terhelt2 II.r. vádlottat, mint visszaesőt és bűnszervezetben elkövetőt 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra, tanú3 IV.r. vádlottat, mint bűnszervezetben elkövetőt 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. [26] Az elsőfokú bíróság mindhárom vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg, továbbá megállapította, hogy a vádlottak feltételes szabadságra nem bocsáthatók, valamint rendelkezett I.r. és IV.r. vádlottak vonatkozásában az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról is. A bíróság Elítélt1 I.r. Győri Ítélőtábla III/V.Bf.79/2025/7/II 5 vádlottal szemben 12.796.949 Ft, Terhelt2 II.r. vádlottal szemben 471.476 Ft, tanú3 IV.r. vádlottal szemben 864.350 Ft, tanú4 egyéb érdekelttel szemben 325.190 Ft és Név1 egyéb érdekelttel szemben 388.280 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek további sorsáról, valamint a bűnügyi költség állam általi, valamint a vádlottak általi - részint egyetemlegesen, részint külön-külön történő - viseléséről. [27] Elítélt1 I.r. vádlott tekintetében az ítélet

1. július
2. napján jogerőre emelkedett. [28] Terhelt2 II.r. vádlottal szemben kibocsátott az elfogatóparancs
3. november
4. napján eredményre vezetett. [29] A kétoldalú fellebbezések folytán eljárt Győri Ítélőtábla a
5. december
6. napján kihirdetett Bf.II.101/2023/
7. számú ítéletében az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta. Megállapította, hogy Terhelt2 II.r. vádlott a terhére megállapított bűncselekményt többszörös visszaesőként követte el. Mellőzte a tanú4 és Név1 egyéb érdekeltekkel (volt gyanúsítottakkal) szemben alkalmazott vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú ítéletet Terhelt2 II.r. és tanú3 IV.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja. Rendelkezett a II.r. vádlott által letartóztatásban töltött idő beszámításáról és a fellebbezési eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről. [30] Terhelt1 vádlott az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás elől elszökött, illetve elrejtőzött, ezért vele szemben a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda
8. március
9. napján elfogatóparancsot adott ki, ami a mai napig nem vezetett eredményre. A vádlottat az ügyészség
10. április
11. napján távollévő terheltté nyilvánította. [31] A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Főügyészség a B.329/2022/
12. számú vádiratával
13. június
14. emelt vádat Terhelt1 vádlottal szemben napján a Győri törvényszék előtt. A vádirat hirdetmény útján történő kiadása iránt az elsőfokú bíróság
15. június
16. napján intézkedett, majd az ügyész
17. január
18. napján küldött - a tárgyalás kitűzésének várható időpontja iránt érdeklődő - átiratáig nem történt semmilyen eljárási cselekmény. Az ügy
19. április
20. napján másik bíróra került átszignálásra, aki a vádlott ellen a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda által kiadott elfogató parancsot
21. április
22. napján hozott végzésével átvette. A tárgyalást
23. május
24. napján kelt intézkedésével
25. június
26. napjára kitűzte. Az ügyész
27. május
28. napján az elsőfokú bíróság felhívására indítványozta a tárgyalás Terhelt1 vádlott távollétében történő megtartását, mivel a vádlott tartózkodási helye az eljárás során ismeretlenné vált és felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre, ezért ellene több elfogatóparancsot bocsátottak ki, melyek eredménytelenek maradtak [32] A tárgyaláson a törvényszék az ügyészség indítványnak helyt adott és a Be.749.§

(1)bekezdése alapján – figyelemmel a Be.747.§

(2)és

(3)bekezdésére – az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott távollétében történő eljárást rendelt el, melyet a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatott le. A bizonyítás keretében ismertette a terhelt nyomozás során tett nyilatkoztat, melyben a vallomástételt a személyi körülményeire is megtagadta. Ismertette a vádlott-társak vonatkozásában meghozott – fent írt – jogerős ítéletek tartalmát, majd felolvasta a nyomozati iratból Elítélt1, tanú2, tanú3, tanú4, tanú5, tanú6, tanú7, tanú8, tanú9, tanú10, tanú11, tanú12 és az tanú13 vallomásait, továbbá ismertette a lehallgatott telefon-beszélgetések anyagát és az egyéb releváns nyomozati iratokat. További bizonyítási indítvány hiányában a bizonyítási eljárást befejezte és ügydöntő határozatot hozott. Győri Ítélőtábla III/V.Bf.79/2025/7/II 6 [33] A törvényszék a fentiek szerint az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítékokat feltárta. A volt vádlott-társakat érintő jogerős ítéletek tényállásai mellett a feljelentés alapját képező tettenérések adatai, a jogsegély útján beszerzett dokumentumok, a Nemzeti Útdíjfizető Zrt. (NUSZ) által közölt gépjárműmozgások, a VÉDA térfigyelő kamera adatok elemzése, az autóbérlések iratanyaga, a rendőri jelentések és feljegyzések, a távközlési szolgáltatóktól beszerzett hívásforgalmi adatok, az autópálya-kamerák adatai, a Western Union és a MoneyGram Payment Systems Inc. pénzátutalással foglalkozó magyarországi partnereitől kért adatok, valamint a leplezett eszköz alkalmazásával beszerzett hangfelvételek mellett a felolvasással szabályosan tárgyalás anyagává tett tanúvallomások a tényállás megállapításához törvényesen felhasználhatóak voltak. [34] Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét azonban csak részben teljesítette, mert az ítélet [75] bekezdésében csupán utalt azokra a bizonyítékokra, melyek alapján Terhelt1 vádlott bűnösségére – egyébként - okszerűen vont következtetést. [35] Az indokolást abban a körben kell kiegészíteni, mely szorosan Terhelt1 vádlott cselekvőségére; a tényállásban körülírt bűncselekmény sorozatban játszott szerepére vonatkozik. [36] Terhelt1 vádlott cselekvősége kapcsán – és a teljes cselekménysorozat vonatkozásában - Elítélt1 I.r. vádlott a nyomozás során, illetve az elsőfokú eljárás során részletes tényfeltáró vallomást tett, melyet a vádlott-társak vallomásai, az egyéb tanúvallomások és az objektív okirati bizonyítékok részleteiben is, illetve egészében alátámasztottak. [37] Elítélt1 elmondta, hogy együtt töltötték a szabadságvesztés büntetésüket Terhelt1 vádlottal, aki a szabadulásuk után megkereste és jó pénz ígéretével beszervezte az embercsempészetbe. [38] A nyomozás során az I.r. vádlott elmondta, hogy tudomása szerint Terhelt1 Spanyolországban él, Település1ban, ahol kebabos vállalkozást, több üzletet működtet. A felesége román állampolgár, akivel két kiskorú gyermeket nevelnek és gyakran jönnek Romániába. itt szintén van ingatlanjuk, ahogyan Pakisztánban is, három villa. A terhelt ezekről képeket és videókat mutatott Elítélt1nak a börtönben. Terhelt1 sokat jár Franciaországba, ahol a testvére fogtechnikus. Az embercsempész tevékenység mellett bankkártyahamisítással, adatlopással, személyi igazolványok és jogosítványok hamisításával is foglalkozik. Az olasz vezetői engedlkyt, amivel Elítélt1t megfogták Olaszországban, szintén Terhelt1 adta. A válott az egyik legbefolyásosabb személy az embercsempész hálózatban, felette csak két személy van, akiktől indul az egész Havanna-rendszer. Csempésznek migránsokat Olaszországba, Spanyolországba és Franciaországba is. A migránsok soha nincsenek egyedül, a kísérésüket Terhelt1 emberei végzik [

1. június 24-én tett gyanúsítotti vallomás]. [39] A volt I.r. vádlott beszámolt arról, hogy Terhelt2 II.r. vádlott vele együtt jelen volt azon a bécsi Név2 nevű szállodában lévő találkozón, ahol sor került Terhelt1-kal (akinek Győri Ítélőtábla III/V.Bf.79/2025/7/II 7 „Becenév1” volt a társak által ismert beceneve a 9.1.6 számú nyomozati irat alapján) annak megbeszélésére, hogy hogyan lenne napi két alkalommal Horvátországban az emberek egyik pontról a másik pontra történő szállítása. [40] Bécsben beszélték meg a részleteket, majd a vádlott instrukciói alapján Terhelt2 II.r. vádlott elindult Olaszországba egy kísérővel, Elítélt1 és tanú4 pedig Németországba, ahol vettek egy lakásautót és egy Ford személyautót, melyeket Terhelt1 fizetett. Olaszországban találkoztak Terhelt2val tanú4ral együtt indultak Horvátországba. Ott tanú4t elkapták, ezért egy kis szünet után a helyére beszállt tanú2 III.r. vádlott. Természetesen mindketten tisztában voltak Terhelt1 vádlott szerepével, mivel a cselekmények anyagi hátterét a vádlott biztosította. Elítélt1 erre a fuvarra 4-5000 eurót kapott a vádlottól és ebből 1000 eurót kaptak fejenként a társak. Volt olyan, hogy „Becenév1” (a vádlott) adta oda nekik a pénzt. Két fizetés volt részükre, egyszer fizettem ő, egyszer meg „Becenév1”. Terhelt2nek készpénzben fizetett. Volt utalás is, de az az útiköltségre, üzemanyagra, napi ellátásra volt. Ezt a pénzt a „Becenév1” utalta valakinek a nevéről. [41] Az I.r. vádlott előadását tanú4 [
2. szeptember 24-i gyanúsítotti vallomása] és tanú2 III.r. vádlott a vallomásaikban alátámasztották. Mindkét személyt Elítélt1 szervezte be, majd utánuk tanú3 IV.r. vádlottat is. Az ő fuvarjához a vádlottal egyeztette a költségeket, majd autót bérletek és a IV.r. vádlottnak Település2 közelébe kellett menni. A koordinátákat Terhelt1 küldte, Elítélt1 közvetítésével. A részleteket is a vádlott határozta meg. Ennek alapján a IV.r. vádlott felvett 8 felnőttet és két gyereket, akiket elhozott Település3 közelébe, akiket a vádlott utasítása szerint át kellett volna vinni a határon Ausztriába, de erre sem tanú3, sem Elítélt1 nem voltak hajlandók. Ebből vita lett Terhelt1-al, aki nem akart fizetni. Végül Település4 környékén rakatta ki a migránsokat tanú3 IV.r. vádlottal. Némethnek több sikeres szállítása is volt, melyeket „Becenév1” fizetett, vagy utalással, vagy személyesen a bécsi hotelben, amit Elítélt1 továbbított a sofőrnek. „Becenév1” határozta meg, hogy milyen gépkocsival történjen a szállítás. „Becenév1” szerette volna, hogy kamionnal is szállítsák embereket. [42] Név1 volt a következő beszervezett személy, akit Szlovéniában elfogtak az utolsó fuvar alkalmával, végül Név3 következett, aki tanú3 helyett indult el az emberekért, a IV.r. vádlott telefonjával. Bolykit azzal az instrukcióval küldte ki Elítélt1, hogy ha elfogják a rendőrök, törje össze a telefont és mondja azt, hogy erőszakkal szálltak be a migránsok az autójába. [43] Elítélt1 elmondta, hogy tanú3 IV.r. vádlott 90%-ban tudott mindent. Ott volt mellette, amikor „Becenév1val” beszéltem. Mondta is neki, hogy tőle kapják az instrukciókat. Nagyjából minden sofőr képben volt, nem titkolózott előttük. A sofőrök nem tudtak egymásról, de arról igen, hogy nem csak Elítélt1 van ebben a dologban, mert mindenkinek elmondta, hogy az instrukciókat én is külföldről kapja a MoneyGram és Western Unionon keresztül [B.57/2023/
3. jkv. 6-
4. oldal]. [44] A pénzküldő szolgálatoktól beszerzett adatok; küldők és fogadók személye, az utalások és szállítások időpontjai teljes összhangot mutattak Elítélt1 vallomásával, aki ezekre tételesen nyilatkozott az elé tárás során [45] Meghallgatta leplezett eszközzel rögzített telefonbeszélgetéseket is Elítélt1, melyek közül a
5. október
6. és október
7. napján rögzített több forgalmazás volt ő és Terhelt1 vádlott között, akinek telefonszámai Név4 vagy Név5 néven voltak elmentve az I.r. vádlottól lefoglalt mobiltelefonban. Elítélt1 elmondta, hogy telefonon ritkábban beszéltek, inkább az IMO rendszert használták, amit Terhelt1 mutatott meg neki, Ebben az applikációban volt a Győri Ítélőtábla III/V.Bf.79/2025/7/II 8 vádlott neve Név
8. A szállítási koordinátákat mindig WhatsApp-on küldte Terhelt1 vádlott Elítélt1nak [
9. június 24-i gyan. vall.]. [46] A rögzített beszélgetések tartalma tanú2 III.r. vádlott egyik szállítására vonatkozik, ennek részleteit tárgyalták meg a vádlottak. [47] Az elfogott migránsok közül meghallgatott egyik tanú, tanú6 iraki állampolgár
10. augusztus
11. napján tett vallomásában elmondta, hogy 2500 eurót fizetett egy embercsempésznek a Törökországból Szófiáig, utána további 1000 eurót, hogy Belgrádig eljuttassák, ahol a családja várta. Belgrádból busszal jöttek Szabadkáig, ahol egy VW mikrobuszba szálltak és onnan érkeztek Magyarországra. Az osztrák határ közelében kellett kiszállniuk, ahol a sofőr azt mondta, hogy „finis Vienna”. Itt fogták el őket a rendőrök. Esős időben utaztak, lakatlan helyeket kellett kint várakozniuk, sárosak, vizesek voltak. [48] Ez a tanúvallomás is összhangban van Elítélt1 azon nyilatkozatával, miszerint Terhelt1 vádlott szorgalmazta a rossz időben való szállítást, mert akkor kevésbé kellett ellenőrzésre számítani. A szabadban várakozó migránsoknak az ő megbízásából kellett ételtitalt vinni. [49] Mindezek a bizonyíték Elítélt1 I.r. vádlott által előadottakat támasztotta alá, melyekből helytállóan következtetett az elsőfokú bíróság Terhelt1 vádlott tekintetében a tényállásban körülírt irányító-vezető szerepkörben kifejtett közreműködésre. [50] A fent írtakból kitűnik, hogy a védelmi fellebbezés a bűnszervezetet fennállását megalapozó bizonyítékok értékelését, illetve ezzel összefüggésben az anyagi jogi megállapításokat sérelmezte. Ugyanazon bizonyítási anyag mellett azonban az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenysége és az általa megállapított tényállás alappal nem támadható. Ily módon a megalapozatlanság miatti felmentésre irányuló fellebbezés sem foghattak helyt. [51] Az eljárási és logikai hibáktól mentesen mérlegeléssel megállapított tényállás a megalapozatlansági hibáktól, hiányosságoktól mentes, csak két néhány pontban szorul némi pontosításra, melyet a másodfokú bíróság a Be. 593.§

(1)bekezdés a/ pontja értelmében az iratok tartalma alapján az alábbi módon eszközölt. [52] A tényállás [10] bekezdéséből mellőzi a „konspiratív módon” kitételt, ehelyett rögzíti, hogy a nyomon követés és a beazonosítás megnehezítése érdekében Terhelt1 vádlott telefonokat adott át Elítélt1nak, illetve több titkosított telefonszámon tartotta vele a kapcsolatot. A vádlott és a vele közvetlen összeköttetésben lévő Elítélt1 egymással, illetve az volt I.r. vádlott a sofőrökkel a kommunikációhoz az IMO rendszert, a WhatsApp-ot használták, melyek ingyenes, egyszerű és biztonságos hívás-, üzenetküldő és csevegő alkalmazások. Elítélt1 I.r. vádlotthoz számos hívószám volt köthető, és a sofőrök is kaptak tőle a szállítások lebonyolításához használható magyar és külföldi SIM kártyákat. Az azonosítás akadályozása érdekében az egyes utak során a telefonszámokat váltogatták. Emellett különböző honosságú autók használatával történtek a szállítások, a járművek Győri Ítélőtábla III/V.Bf.79/2025/7/II 9 többsége bérautó volt. A pénzmozgások titkolása, leplezése érdekében a Western Union és MoneyGram pénzküldési rendszer nyújtotta előnyöket vették igénybe, a pénzek feladói olyan külföldi állampolgárok voltak, akik beazonosíthatósága nehézségekbe ütközött. [53] A tényállás [20] bekezdés után kell feltüntetni, hogy – más külföldi állampolgárok mellett – maga Terhelt1 vádlott Olaszországból személyesen is utalt a Western Union pénzintézeten keresztül

1. június
2. napján Név6 volt gyanúsítottnak 221.277 forintot, aki azt Székesfehérváron felvette és a pénzt Elítélt1 I.r. vádlott részére továbbította (lásd a [66] bekezdésben). Az I.r. vádlott ugyancsak Név6 közreműködésével utalta tovább
3. július 29-30., illetve augusztus
4. napján 3 alkalommal a honoráriumot tanú3 IV.r. vádlottnak, illetve Név1 volt gyanúsítottnak (lásd a [68] bekezdésben). [54] Ezzel a kiegészítéssel a tényállás teljes és a másodfokú döntés alapjául szolgál. [55] A vádlott bűnösségére okszerűen vont következtetést a törvényszék. Helyes a terhére rótt bűncselekmény minősítése és megnevezése is, továbbá a hozzá fűzött jogi indokolás, melyet csupán a védelmi fellebbezés iránya szerint egészít ki a táblabíróság. [56] A védelem támadta az elsőfokú bíróság bűnszervezeti elkövetéssel kapcsolatos megállapításait. [57] A hatályos Btk. szerint a bűnszervezet legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. [58] Erre tekintettel az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy Terhelt1 vádlott és az a cselekményekben részvevő többi terhelt között kialakult társas bűnelkövetési alakzat - annak a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján igazolható ismérvei alapján - megfeleltethető-e a bűnszervezet akár elkövetéskori, akár elbíráláskori meghatározásának. Emellett figyelemmel kellett lenni a 4/
5. számú Büntető jogegységi határozatban foglaltakra is, miszerint a bűnszervezetben elkövetést is átfogó tudattartalom mellett vizsgálni kell a büntetőeljárás során feltárt bizonyítási eszközökből származó, a bűnszervezet törvényi ismérveire való következtetést megalapozó bizonyítékokat is, és erre nézve a tényállásban megállapítást kell tenni. [59] A fentiekben kiemelt tények alapján okszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy Terhelt1 vádlott és jogerősen elítélt társai egy olyan, külföldi kapcsolatokkal is rendelkező, hosszabb ideig (adott felállásban legalább 7 hónapig) működő, feladatmegosztáson alapuló, alá- és fölérendeltségi viszonyokat mutató, a működést biztosítani hivatott, egyúttal a lebukás veszélyét csökkenteni kívánó konspiratív eszközöket is alkalmazó, összehangoltan működő csoportot alkottak, amely megfelel mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályban lévő – a Btk. 459.§

(1)bekezdés

1. pont szerinti bűnszervezeti meghatározás törvényi ismérveinek. Győri Ítélőtábla III/V.Bf.79/2025/7/II 10 [60] Utal az ítélőtábla a Kúria
2. évi
3. számú eseti döntésére, amelyben kifejtette, hogy az embercsempészés bűncselekménye sui generis bűnsegély, ugyanis annak elkövetési magatartása a passzív alany tiltott határátlépéséhez nyújtott segítség. A bűncselekmény sui generis jellegéből adódóan - a részességgel szemben - nem járulékos jellegű [BH2000.333.], így a tényállásszerű megvalósításának nem szükségképpeni feltétele, hogy a tiltott határátlépés sikeres legyen [EBH2003.928.]. Az állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis a segítségnyújtás nem kizárólag az államhatár effektív átlépésével, hanem az ahhoz vezető cselekménysorozat más fázisaiba történő aktív bekapcsolódás minden formájával megvalósítható [BH2007.328.]. A segítségnyújtás a határátlépés sikerének tényleges és releváns előmozdítása, amely fizikai (például határhoz szállítás, határon történő átkísérés, továbbkísérés, anyagi jellegű juttatás vagy hamis úti okmányok szolgáltatása) vagy pszichikai (például határátlépés kedvező helyére vonatkozó tanácsadás, útbaigazítás, határrendészetért felelős hatóságok félrevezetése, figyelmének elterelése) jellegű egyaránt lehet [BH2000.333.]. Ebből következik, hogy a terhelt és elítélt-társai valamennyi magatartása tényállásszerű, függetlenül attól, hogy csak terepszemle, étel-ital biztosítása vagy gépkocsival történő „előfutás” zajlott, illetve nem került sor a külföldiek tényleges felvételére és szállítására, mert a rendőrség vagy más zavaró körülmény ezt megakadályozta. [61] Az embercsempészés - az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén - az „azonos sértett sérelmére” elkövetés hiányában is a folytatólagosság törvényi egységébe foglalható [BH2008.
4. - 4/
5. Büntető jogegységi határozat analóg alkalmazása]. [62] A tényállásban írott elkövetési magatartás tehát a bűnszervezetben elkövetett embercsempészés bűncselekményét meríti ki, hiszen a vádlott és társai ugyanazon szervezett csoport keretében, azonos szereposztás és metódus szerint, szándékegységben működtek együtt újabb illegálisan bejövő külföldi személyek Magyarországon történő átszállítása érdekében. A teljes cselekménysor befejezett a legsúlyosabb részcselekmény minősítésének megfelelően. [63] A törvényszék a büntetés kiszabása körében valamennyi ismert súlyosító és enyhítő körülményt figyelembe vette. Terhelt1 vádlott bűnbe sodró, kezdeményező szerepe Elítélt1 volt I.r. vádlott tekintetében további terhére eső szempont. Nem értékelhető a vádlott javára a két kiskorú gyermek eltartása, mivel erre semmilyen egzakt adat nem áll rendelkezésre. [64] Az eljárás elhúzódása körében utalni kell az Európai Emberi Jogi Bíróság határozatára, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye szövegezésére, - annak is a
6. cikkére - az ésszerű időn belül való eljárás követelményeire, amelyre figyelemmel volt a büntetéskiszabása körében. Erre tekintettel is állapította meg a vádlottak vonatkozásában a büntetési tétel alsó határához közelítve a szabadságvesztés büntetést. [65] Az idézett
7. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában,
8. november 4-én kelt Egyezmény
9. cikkelye szerint, mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a bíróság tisztességesen, ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Magyarország Alaptörvénye is hasonlóképpen rendelkezik a XXVIII. cikkben, miszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű Győri Ítélőtábla III/V.Bf.79/2025/7/II 11 határidőn belül bírálja el. Törvényi kötelessége tehát a bíróságoknak az eljárások ésszerű időn belül való lefolytatása. [66] Jelen eljárásban azt kell megállapítani, hogy ez a követelmény sérelmet szenvedett, ugyanis hat év eltelt a bűncselekmények elkövetése óta, amely időtartam nem vonható az „ésszerű idő” kategóriájába, ugyanakkor a vádlottnak is csak részben róható fel. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a legalább
10. óta tartósan külföldön, Spanyolországban, illetve ismeretlen helyen tartózkodó Terhelt1-al szemben csak
11. június 11-én emeltek vádat, továbbá az elsőfokú eljárásban is volt kilenc hónap inaktív idő, amely alatt intézkedés nem történt. [67] Az ügyben eljárt bíróságoknak ezért - figyelemmel a nemzetközi jog és a Legfelsőbb Bíróság, majd a Kúria gyakorlatára - ezt az igen jelentős időmúlást mindenképpen értékelnie kellett a büntetés kiszabása körében. [68] Az elsőfokú bíróság nem tért ki a Btk. 2.§

(2)bekezdés szerinti időbeli hatály vizsgálatára, de rendelkezéseiből kitűnően az elkövetéskor hatályban volt anyagi jogot alkalmazta. A bűncselekmény minősítésére és a büntetéskiszabásra vonatkozó általános és különös részi szabályok [a Btk. 34.§, 35.§

(1)bekezdés, 37.§

(3)bekezdés b/ pont bb/ alpont, 38.§

(3)bekezdés c/ pont, 79.§, 80.§

(1)–

(2)bekezdés, 91.§

(1)bekezdés és a 353.§

(1)bekezdés,

(3)bekezdés d/ pont és

(5)bekezdés] a

1. október
2. napi állapothoz képest nem változtak, megállapítható azonban, hogy a kiutasítás szabályai a Btk.
3. január
4. napjától hatályba lépett
5. évi XLIII. törvény 47.§

(1)bekezdése szerint módosultak. [69] A vádlott terhére megállapított bűncselekmény 10-20 éves büntetési tételére figyelemmel a középmérték 17 év 6 hónap, melyhez képest rendkívül méltányos a vele szemben törvényi minimumban kiszabott szabadságvesztés, melynek meghatározásakor az elsőfokú bíróság figyelembe vette az eljárás jelentős elhúzódását is, a fent írtak szerint. Ily módon a szabadságvesztés enyhítése - a cselekménysorozat kiemelkedő tárgyi súlya, továbbá főként a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség magas foka miatt – szóba sem jöhet. [70] Visszatérve a kiutasítás alkalmazására, megállapítható, hogy az embercsempészés bűntette esetén a Btk. 60.§

(2a)bekezdésének hatályba lépését megelőzően a Btk. 59–60.§-a alapján a kiutasítás kiszabása nem volt kötelező, ezért a

1. január
2. napján hatályba lépett rendelkezés annyiban bizonyosan kedvezőtlenebb, hogy a kiutasítás kiszabását már kötelezően előírja. Amennyiben a bíróság a még nem kötelező rendelkezés ellenére is úgy dönt, hogy a terheltet kiutasítja Magyarország területéről, akkor az új szabályozás önmagában a kötelező rendelkezés miatt a terheltre nem lesz kedvezőtlenebb. Ezért a
3. január
4. napján hatályba lépett rendelkezést a kiutasítás tartamának szempontjából is össze kell hasonlítani az elkövetéskor irányadó rendelkezésekkel (BH2022.
5. [20] bekezdés). [71] Jelen ügyben az elsőfokú bíróság a terhelttel szemben a Btk. 60.§

(2a)bekezdése szerinti módosítás hatályba lépését megelőzően elkövetett cselekmény miatt a

(3)bekezdésben szabályozott végleges hatályú kiutasítás kiszabását tartotta indokoltnak, mert úgy ítélte meg, hogy a terheltnek az országban tartózkodása soha többé nem kívánatos. Győri Ítélőtábla III/V.Bf.79/2025/7/II 12 [72] Az elsőfokú bíróság által alkalmazott végleges hatályú kiutasítás szabálya nem módosult. A Btk. 60.§

(3)bekezdése szerint végleges hatállyal továbbra is az utasítható ki, akit tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélnek, és – figyelemmel a bűncselekmény kiemelkedő súlyára, az elkövetés jellegére, és az elkövető kapcsolataira – az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné. A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy végleges hatállyal nem utasítható ki. [73] Terhelt1 vádlott vonatkozásában nem áll fenn olyan törvényi ok, ami a végleges hatályú kiutasítást kizárná. Két alkalommal, másodszorra különös visszaesőként követett el embercsempészés bűntettét, utóbb bűnszervezet vezetője-irányítójaként. A személyében rejlő társadalomra veszélyesség kiemelkedő foka folytán nem kívánatos, hogy bármikor visszatérhessen Magyarországra. Ekként az elsőfokú bíróság rendelkezése törvényes és indokolt. [74] Nem értett egyet az ítélőtábla a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazásával a magyarországi lakó -, illetve tartózkodási hellyel, családi kapcsolatokkal nem rendelkező pakisztáni állampolgár vonatkozásában, akit a fent írtak szerint a törvényszék Magyarországról végleges hatállyal kiutasított. [75] A Btk. 61.§

(1)bekezdése három együttes feltételt határoz meg, így a közügyektől eltiltás kiszabására: 1./ csak szándékos bűncselekmény miatt, 2./ végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén kerülhet sor, 3./ amennyiben a terhelt méltatlan arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen. [76] Ezek közül az első két feltétel objektív jellegű, míg a közügyek gyakorlására való méltatlanság megítélése bírói mérlegelés tárgyát képezi. Más feltételt a törvény nem határoz meg és a Btk. 61–62.§-a a közügyektől eltiltás kötelező kiszabását előíró rendelkezést sem tartalmaz. Amennyiben tehát az első két kivételt nem engedő feltétel fennáll, a közügyektől eltiltás kiszabása a bíró mérlegelésére bízott. A Btk. 61. §

(2)bekezdése szerint a közügyektől eltiltott [77]

1. a)nem rendelkezik választójoggal, nem vehet részt népszavazásban és népi kezdeményezésben, [78]
2. b)nem lehet hivatalos személy, [79]
3. c)nem lehet népképviseleti szerv testületének, bizottságának tagja, azok munkájában nem vehet részt, [80]
4. d)nem delegálható törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott szervezet közgyűlésébe, testületébe, [81]
5. e)nem érhet el katonai rendfokozatot, [82]
6. f)nem kaphat belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfogadására engedélyt, [83]
7. g)hatósági eljárásban nem lehet védő vagy jogi képviselő, [84]
8. h)nem viselhet tisztséget köztestületben, közalapítványban, és [85]
9. i)nem lehet civil szervezetnek a civil szervezetekről szóló törvényben megjelölt vezető tisztségviselője. [86] E rendelkezésekből kitűnik, hogy a Btk. 61.§

(2)bekezdése a közügyektől eltiltás kiszabásának feltételeit nem bővíti, hanem a mellékbüntetés tartalmát határozza meg, amikor Győri Ítélőtábla III/V.Bf.79/2025/7/II 13 felsorolja azokat a jogokat és foglalkozásokat, amelyeket a közügyektől eltiltás esetén a terhelt nem gyakorolhat, továbbá azokat a tisztségeket, amelyeket nem tölthet be. [87] A közügyektől eltiltás objektív feltételei a fent írtak szerint fennállnak, ahogyan a méltatlanság is megállapítható a bűncselekmény jellegére, tovább a vádlott kedvezőtlen bűnügyi előéletére figyelemmel. [88] Az állandó bírói gyakorlat szerint azonban a külföldi állampolgár esetén körültekintően kell vizsgálni a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabásának indokoltságát, mivel olyan jogosítványok gyakorlását is korlátozhatja, amelyeket a nem magyar állampolgárok is gyakorolhatnak. [89] A vádlott pakisztáni állampolgár. Ez ugyan önmagában nem zárja ki a mellékbüntetés alkalmazását, amennyiben a vádlott már Magyarországon letelepedett volna és így olyan jogokat is gyakorolhatna, illetve olyan tisztségeket is betölthetne, amelyeket a közügyektől eltiltás érinthet. [90] Az alaptörvényi rendelkezések szerint minden nagykorú magyar állampolgárnak van joga ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen. Emellett az Európai Unió más tagállama magyarországi lakóhellyel rendelkező minden nagykorú állampolgárának joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen, míg a Magyarországon menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert minden nagykorú személynek joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó legyen [Alaptörvény XXIII. cikk

(1)–

(3)bek.]. Ennek alapján megállapítható, hogy a Btk. 61.§

(2)bekezdés a/ pontjának I. fordulata szerinti választójoggal nem valamennyi külföldi állampolgár (vagy hontalan személy) rendelkezik. [91] Mivel csak magyar állampolgár lehet hivatásos katona, így katonai rendfokozatot sem érhet el, illetve nem kaphat belföldi kitüntetés elfogadásához engedélyt. [92] Ugyanakkor az Európai Unió tagállamain kívüli külföldi állampolgárok is jogosultak a Btk. 61.§

(2)bekezdés h/ és i/ pontjában foglalt jogok gyakorlására. Ezen jogok gyakorlásából elvileg a vádlott sem lenne kizárva. Külföldi kitüntetés elfogadására meg nem kell engedélyt kérnie, mivel nem magyar állampolgár [f/ pont]. [93] A kifejtettek alapján az ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása a vádlottal szemben tehát nem törvénysértő [BH2024.28.], ugyanakkor indokolatlan, mert Terhelt1 terhelt a Magyarországon történt átmeneti tartózkodása – a jogerős szabadságvesztés letöltésének ideje és a bűncselekménysorozatban való részvétel alatt – nem teremtett olyan állampolgári jogosítványt, amelyektől a közügyektől eltiltás megfosztaná [ÍH2007.94. és BH2001.205.]. A végleges hatályú kiutasításra figyelemmel a terhelt ilyen jogosítványokat Magyarországon a jövőben sem szerezhet. Győri Ítélőtábla III/V.Bf.79/2025/7/II 14 [94] Mivel az adott terhelt vonatkozásában ténylegesen nincs olyan Btk. 61.§

(2)bekezdésében foglalt jogosultság, amelytől őt a közügyektől eltiltás megfosztaná és ezáltal a mellékbüntetés céltalanná vált, így annak alkalmazását az ítélőtábla mellőzte. [95] Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, azokat a felülbírálat nem érintette. [96] A másodfokú bíróság a fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta a Be. 606.§

(1)bekezdése alapján, míg egyéb rendelkezéseit a Be. 605.§

(1)bekezdés szerint helybenhagyta. [97] Az ítélőtábla a Be. 613.§

(1)bekezdése – figyelemmel a Be. 145.§

(1)bekezdése, valamint 574.§

(1)bekezdésére - rendelkezett a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről, a kirendelt védő díjával kapcsolatban keletkezett költség megfizetésére az érintett vádlottat kötelezte. Győr,

1. szeptember
2. Dr. Varga Gábor sk. sk. a tanács elnöke Dr. Vajda Edit sk. előadó bíró Dr. Széplaki László bíró Záradék: Ez az ítélet és a Győri Törvényszék
3. június
4. napján kihirdetett B.115/2024/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része a mai napon jogerőre emelkedett. Győr,
6. szeptember
7. Dr. Varga Gábor sk. a tanács elnöke