Bf.378/2025/9 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 4. fordulat,

(2)bekezdés a) pont] minősíti. A halmazati büntetés kiszabására vonatkozó utalást mellőzi. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát egyezően 3 (három) évre enyhíti. A vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 167.500,- (százhatvanhétezer-ötszáz) forintra mérsékli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott tényleges tartózkodási helye a BV Intézet. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.378/2025/9/í 2 [1] Az elsőfokú bíróság vádlott1 XII. rendű vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. §

(1)bekezdés 4. fordulat,

(2)bekezdés a) pont] és társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettében [Btk. 184. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont] állapította meg. Ezért a XII. rendű vádlottat halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg azzal, hogy a XII. rendű vádlott a kiszabott szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A XII. rendű vádlottal szemben 320.000,- forint összegű vagyonelkobzást rendelt el. Kötelezte a XII. rendű vádlottat 106.156,- forint bűnügyi költség megfizetésére a Kecskeméti Törvényszék Gazdasági Hivatala külön felhívására az államnak. [2] Az elsőfokú ítélettel szemben vádlott1 XII. rendű vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. [3] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.48/2024/68. számú átiratában indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 590. §

(3),

(5),

(5a)és

(7)bekezdésében, valamint a 606. §

(3)bekezdésében írtak szerint, korlátozott terjedelemben bírálja felül. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem vétett. A XII. rendű vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatának elfogadására a törvénynek megfelelően került sor. Indítványozta ugyanakkor, hogy az ítélőtábla annak megállapítását, hogy a konkrét esetben az egyes kábítószerek hatóanyagtartalmai a minősítést megalapozó értékhatár hány százalékát tették ki, mint jogi következtetést a jogi indokolásba utalja. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekmények minősítése is törvényes. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítélet [17] bekezdésének jogi indokolásba utaltrészét egészítse ki azzal, hogy a 2020. január és 2022. május 9. napja között továbbértékesítés céljából megvásárolt kábítószerek együttes becsült hatóanyagtartalma meghaladja a csekély mennyiség felső határát, annak 1685 %-a, de nem éri el a jelentős mennyiség aló határát, annak 84,25 %-a. A jogi indokolást egészítse ki továbbá a Btk. 461. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)és
3. ah)alpontjával, valamint az [5] bekezdés
4. b)pontjában írtakkal. Észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság az új pszichoaktív anyaggal visszaélés kapcsán nem jelölte meg az elkövetési magatartás fordulatát, jelen esetben a kereskedést. A főügyészség hivatkozott arra, hogy nincs törvényes lehetőség és törvényes indok a XII. rendű vádlottal szemben kiszabott büntetés további lényeges enyhítésére, illetőleg a büntetés próbaidőre történő felfüggesztésére. Észrevételezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság az ügyészség mértékes indítványával egyező összegben rendelt el vagyonelkobzást, azonban az nem terjedt ki arra a 360.000,- forintra, amelyet a XII. rendű vádlott az új pszichoaktív anyag beszerzésére fordított. Mivel a másodfokú bíróság hivatalból dönt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben, ily módon a vagyonelkobzással összefüggő rendelkezések másodfokú felülbírálatát nem érinti a súlyosítási tilalom. [4] Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet akként változtassa meg, hogy a XII. rendű vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 680.000,- forintra emelje fel, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben azzal, hogy az új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettének jogszabályi alapja a Btk. 184. §

(1)bekezdés 4. fordulat,

(2)bekezdés a) pont. [5] vádlott1 XII. rendű vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában indítványozta, hogy a Szegedi Ítélőtábla vizsgálja meg és bírálja felül az elsőfokú ítélet II. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.378/2025/9/í 3 vádpontjává tett cselekmény bűncselekményi jellegét, a bűnösség megállapításának kérdését és a bűncselekmény minősítését, majd – figyelemmel a 2025. június 15. napjától hatályba lépett törvénymódosításra és a felülbírálat eredményére – a Be. 604. §

(1)bekezdés b) pontja alapján változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletét. Hivatkozott arra, hogy a vádlott életében az általa elkövetett közlekedési bűncselekmény fordulópont volt, azóta életvitelét megváltoztatta, leszámolt függőségével és a korábbi társasággal minden kapcsolatát megszakította. Folytatta tanulmányait, munkát vállalt, pszichológus segítségét vette igénybe, a jótékonysági szervezet neve keretei között karitatív tevékenység folytatásába kezdett. A vádlott

1. májusában megkezdte a közlekedési bűncselekmény elkövetése miatt vele szemben kiszabott egy év hat hónap szabadságvesztés kitöltését, és a végrehajtási intézetben is kifogástalan magatartást tanúsít. A büntetés enyhítésére irányuló fellebbezés indokaként hivatkozott a cselekmény elkövetésétől számított öt éves időmúlásra, továbbá arra, hogy a vádlott fiatal felnőtt korú, a bűncselekmény elkövetését megbánta, azt maradéktalanul beismerte és az elkövetés után mindent megtett annak érdekében, hogy visszatérjen az elfogadott társadalmi normák szerinti életformához. Mindezekre figyelemmel – a Btk.
2. §

(2)bekezdés b) pontja, illetőleg a Btk. 82. §

(2)bekezdés

1. c)vagy
2. d)pontja szerinti rendelkezés alkalmazásával – a kiszabott büntetés enyhítését, annak próbaidőre történő felfüggesztését, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén a Btk. 38. §

(3)bekezdésének alkalmazásával a feltételes szabadságra bocsátás fele rész kitöltése utáni engedélyezését indítványozta. [6] vádlott1 XII. rendű vádlott írásbeli beadványában hivatkozott arra, hogy lassan ébredt rá, hogy függővé vált, ugyanakkor nem találta az onnan kivezető utat. Az általa okozott autóbaleset – amelyben rajta kívül más is megsérült – hatalmas törést jelentett az életében. A függőségével leszámolt, ezzel a világgal minden kapcsolatot megszakított. Újrakezdte az egyetemi tanulmányait, el kezdett dolgozni, pszichológushoz jár és segíti a jótékonysági szervezet neve munkáját. A büntetés-végrehajtási intézetben szakmai képzéseken és reintegrációs programokon részt vesz, tanul és olvas. Kérte, hogy a másodfokú bíróság segítsen abban, hogy lehetőség szerint minél előbb újra a családjával lehessen. [7] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást – a bejelentett fellebbezések tartalmára figyelemmel – a Be. 590. §

(3)bekezdése,

(5)bekezdése,

(5a)bekezdés,

(7)bekezdése, valamint a Be. 606. §

(3)bekezdése alapján bírálta felül. [8] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával, hatályon kívül helyezést eredményező szabálysértés nélkül folytatta le. [9] Nem merült fel olyan körülmény, amelyre figyelemmel a XII. rendű vádlottat fel kellett volna menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kellett volna szüntetni. [10] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát nem vizsgálta és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [11] Kiegészítette az elsőfokú bíróság ítéletének vádra utalását – mely nem képezi a tényállás részét – azzal, hogy az ügyészség amennyiben a vádlott a terhére rótt bűncselekmények vonatkozásában a bűnösségét az előkészítő ülésen beismeri, öt év hat hónap börtön fokozatú szabadságvesztés, öt év közügyektől eltiltás kiszabását, valamint a XII. rendű vádlottal szemben 320.000,- forint összegben vagyonelkobzás alkalmazását indítványozta. [12] A XII. rendű vádlott személyi körülményeit – mely szintén nem a tényállás része – kiegészítette azzal, hogy vádlott1 XII. rendű vádlott a bűncselekmény elkövetésekor büntetve nem volt. Jelenleg

1. május
2. napjától a Kecskeméti Járásbíróság
3. február Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.378/2025/9/í 4
4. napján jogerőre emelkedett 29.B.193/2024/
5. számú ítéletével, bódult állapotban elkövetett járművezetés bűntette miatt kiszabott egy év hat hónap börtönbüntetését tölti, amelynek elkövetési ideje
6. június
7. napja. [13] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet tényállásának [11]-[13], [15]-[17] és [22] bekezdéseiből az ítélet jogi indokolásába utalta azokat a részeket, amelyek arra vonatkoznak, hogy az egyes kábítószerek hatóanyagtartalmai a minősítést megalapozó mennyiséghatárnak hány százalékai voltak, tekintettel arra, hogy az ítélet tényállása a megtörténtként elfogadott tényeket rögzíti, míg az ebből levont jogkövetkeztetés – mint jelen esetben a minősítést megalapozó mennyiséghatárhoz történt viszonyítás – a jogi indokolásba tartozik. [14] Kiegészítette a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását azzal is, hogy a
8. január és
9. május
10. napja között továbbértékesítés céljából megvásárolt és részben vádlott1 XII. rendű vádlott által, részben a társa által továbbértékesített kábítószerek együttes becsült hatóanyagtartalma meghaladja a csekély mennyiség felső határát, annak 1685 %-a, de nem éri el a jelentős mennyiség alsó határát, annak 84,25 %-a. [15] Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helyesen vont következtetést vádlott1 XII. rendű vádlott bűnösségére, de cselekményeinek minősítése – a
11. évi XIX. törvénnyel a Btk.-ba iktatott változásokra figyelemmel – téves. [16] A Btk.
12. §

(2)bekezdése értelmében, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni. [17] A

1. évi XIX. törvény
2. §-a
3. június
4. napjától hatályon kívül helyezte a Btk.
5. §-ában szabályozott új pszichoaktívval anyaggal visszaélés bűntettére vonatkozó rendelkezéseket. [18] Az ezen időponttól hatályos Btk.
6. § a tudatmódosító anyaggal visszaélés törvényi tényállását szabályozza. [19] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla vizsgálta, hogy az elsőfokú ítélet [18][23] bekezdésében rögzített vádlotti cselekmény büntetőtörvénybe ütköző magatartásként értékelhető-e. [20] A módosító törvény miniszteri indokolása szerint, a Btk.-ban szereplő úgynevezett kábítószer bűncselekmények részbeni újraalkotásának elsődleges célja egyrészt a kábítószerekkel, másrészt az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos bűncselekmények büntetőjogi fenyegetettsége terén ezidáig fennállott különbségek megszűntetése volt. Ennek eredményeképpen a kétféle körbe tartozó illegális szerekkel, mint elkövetési tárgyakkal történő visszaélés a továbbiakban azonos tényállási keretek között vált elbírálhatóvá, illetve azonos büntetési tételekkel lett sújtható. [21] A tudatmódosító anyaggal visszaélés elnevezésű újabb tényállással a kábítószernek nem minősülő, nem emberi fogyasztásra szánt anyagok kóros élvezetszerzés céljából történő kínálását, átadását, forgalombahozatalát és kereskedelmét szankcionálja a módosítás. Ezen tényállás alkalmazási köre nem terjed ki a 78/
7. (XII. 28.) BM rendelet
8. mellékletében a kábítószerek
9. vagy
10. jegyzékén nevesített,
11. mellékletében a pszichotrop anyagok
12. vagy
13. jegyzékén szereplő, illetve
14. mellékletében meghatározott klasszikus kábítószerekre. [22] Mindezen jogszabályváltozásra figyelemmel az új pszichoaktív anyaggal való visszaélés
15. június
16. napját követően a Btk.
17. §-ában és a Btk.
18. §-ában szabályozott törvényi tényállás keretei között szankcionált. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.378/2025/9/í 5 [23] Ennek megfelelően a Btk.
19. §

(1a)bekezdése új értelmező rendelkezéssel egészül ki. E szerint e törvény alkalmazásában kábítószer a 78/

1. (XII. 28.) BM rendelet
2. mellékletében a kábítószerek
3. vagy
4. jegyzékén szereplő anyag,
5. mellékletében a pszichotrop anyagok
6. vagy
7. jegyzékén szereplő anyag, valamint
8. mellékletében meghatározott anyag. [24] Megállapítható, hogy az elsőfokú ítélet tényállásának [21]-[22] bekezdésében meghatározott kristály hatóanyaga, az N-etil-norpentedron, illetőleg a kation származék változatlanul a 78/
9. (XII. 28.) BM rendelet
10. mellékletének
11. pontjában szerepel. A Btk.
12. §

(5)bekezdése alapján e törvény alkalmazásában a kábítószer csekély mennyiségű, ha annak tiszta hatóanyagtartalma a BM rendelet

1. mellékletében szereplő jegyzék
2. pontja szerinti vegyületcsoport esetében 1,5 gramm. Ugyanezen jogszabályhely

(6)bekezdése szerint az

(5)bekezdés szerinti kábítószer jelentős mennyiségű, ha annak tiszta hatóanyagtartama a csekély mennyiség felső határának 20-szoros mértékét, jelen esetben a 30 grammot meghaladja. [25] Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy az azonos törvényi tényállások alá eső elkövetési magatartások többszöri megvalósulása esetén a tiszta hatóanyagtartalom alapján kiszámított részmennyiségeket összegezni kell és a bűncselekmény minősítése szempontjából az összmennyiség az irányadó. [26] A kifejtettekre figyelemmel vádlott1 XII. rendű vádlott által továbbértékesítés céljából megszerzett kábítószerek tiszta hatóanyagtartama – az együttes mennyiséget figyelembe véve – a jelentős mennyiség alsó határát nem éri el, annak 94,25 %-a (84,25 % + 10 %). [27] Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a kábítószer fogyasztás jelen esetben beleolvad a forgalmazói típusú magatartásokba, így a minősítés körében külön nem értékelhető, ugyanakkor az indokolása e tekintetben kiegészítésre szorult. [28] Kizárólag az azonos törvényi tényállások alá eső elkövetési magatartások többszöri megvalósulása teremt természetes egységet. Főszabály szerint a kábítószerkereskedelem és a kábítószer birtoklása különböző törvényi tényállásokat képeznek, ezért valóságos anyagi halmazatban állnak egymással. Ugyanakkor amennyiben az elkövető a forgalomba hozatallal megvalósított kábítószer-kereskedelem során, egyúttal a beszerzett kábítószer mennyiségből fogyaszt is, akkor a kábítószer fogyasztás szubszidiárius jellege folytán beolvad a kereskedéssel elkövetett törvényi tényállásba. [29] Tekintettel arra, hogy a Btk. 2. §

(2)bekezdése folytán alkalmazandó, elbíráláskor hatályos büntető törvény szerint a vádlotti cselekmény immár egy bűncselekményt valósít meg, ezért nem kell vele szemben halmazati büntetést kiszabni, ily módon az elbíráláskor hatályos büntető törvény teszi lehetővé a vádlott számára kedvezőbb elbírálást. Ezért a másodfokú bíróság vádlott1 XII. rendű vádlott terhére kizárólag a Btk. 176. §

(1)bekezdésének 4. fordulatába ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő kábítószer-kereskedelem bűntettét állapította meg. [30] Az általa elkövetett bűncselekmény eltérő minősítése, egységként történő megállapítása folytán ugyanakkor nincs szükség a vádlott vonatkozásában az új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette tekintetében felmentő rendelkezést hozni. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletéhez képest ez nem eredményez eltérő döntést, ily módon a harmadfokú felülbírálat lehetősége nem nyílik meg. [31] Kiegészítette az ítélőtábla az elsőfokú ítélet jogi indokolását a Btk. 461. §

(1)bekezdés

1. a)pont ad),
2. ah)pontjainak megjelölésével. [32] A büntetés kiszabása során értékelhető tényeket az elsőfokú bíróság többségében helyesen állapította meg. Az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelte Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.378/2025/9/í 6 a bűncselekmény elkövetése óta bekövetkezett időmúlást, ugyanakkor súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy a súlyosabb bűncselekmény minősítését megalapozó jelentős mennyiség alsó határához rendkívül közeli a vádlott terhére megállapított kábítószerek összesített hatóanyagtartalma. [33] Nem osztotta a másodfokú bíróság a védő álláspontját a tekintetben, hogy a vádlott esetében további enyhítő körülményként lehet figyelembe venni a büntetlen előéletét, tekintettel arra, hogy azt a Kúria Bk. 56. számú véleménye a fiatal felnőtt korú elkövetőknél nem teszi lehetővé. [34] Nem osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség vagyonelkobzással összefüggésben kifejtett álláspontját. [35] A megváltozott bírói gyakorlat szerint ugyanis már nem alkalmazható a Szegedi Ítélőtábla Bf.III.353/2024/9. számú ítéletében kimunkált vagyonelkobzásra vonatkozó iránymutatás. Láncolatos kábítószer-kereskedelem esetében ugyanis csak a kábítószer értékesítése során megszerzett összeg vonatkozásában lehet vagyonelkobzást elrendelni, amely az irányadó tényállás alapján 167.500,- forint volt, ezért az ítélőtábla a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezést e szerint megváltoztatta. [36] A megváltozott minősítésre figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés a Btk. 79. §-a szerinti büntetési célok, valamint a Btk. 80. §

(1)bekezdése szerinti büntetéskiszabási elvek alapján eltúlzottan súlyos, ezért annak tartamát az ítélőtábla három évre enyhítette. Az ítélőtábla a büntetés tartamának meghatározása során nyomatékkal értékelte a XII. rendű vádlott fiatal felnőtt korát, a bűnösségre kiterjedő beismerő vallomását, valamint az életvitelében bekövetkezett jelentős változásokat. [37] A másodfokú bíróság ugyanakkor a szabadságvesztés tartamának további lényeges enyhítésére nem látott lehetőséget, ugyanis az a kiszabott büntetést súlytalanná tenné, ily módon a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztése a három év szabadságvesztésre figyelemmel a törvény alapján kizárt. A bíróság a vádlottal szemben kiszabott közügyektől eltiltás tartamát is három évre enyhítette. A megváltoztatott minősítésre figyelemmel a halmazati büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést mellőzte. [38] Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. [39] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a vádlott és védője által bejelentett fellebbezést alaposnak találta és az elsőfokú ítéletet hivatalból is felülbírálva, azt a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [40] Az ítélettel szemben a Be. 615. §

(1)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. szeptember
2. Dr. Joó Attila a tanács elnöke Dr. Gyuris Patrícia előadó bíró Dr. Katona Dorottya bíró Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.378/2025/9/í 7 A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.378/2025/
3. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 1.B.492/2024/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős. Szeged,
5. szeptember
6. Dr. Joó Attila a tanács elnöke