Bf.163/2020/53 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont]. I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 5 (öt) évre enyhíti, egyben a vele szemben kiszabott 16.079.000 (tizenhatmillió-hetvenkilencezer) forint vagyonelkobzást mellőzi. Terhelt2 II. r. vádlott terhén megállapított költségvetést károsító cselekményeket egységesen 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének minősíti [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont]. II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 3 (három) év 2 (két) hónapra mérsékli, egyben a 13.026.000 (tizenhárommillió-huszonhat) forint vagyonelkobzás elrendelését mellőzi. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 2 Terhelt3 III. r. vádlott terhén megállapított költségvetést károsító cselekményeket egységesen 1 rendbeli társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének minősíti [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont], míg a 4 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétsége tekintetében a bűnsegédi elkövetésre utalást mellőzi. III. r. vádlott szabadságvesztés büntetését – a közügyektől eltiltás egyidejű mellőzésével – 2 (két) évre enyhíti, s annak végrehajtását 5 (öt) év próbaidőre felfüggeszti, egyben a 14.472.000 (tizennégymillió-négyszázhetvenkettőezer) forint vagyonelkobzás elrendelését mellőzi. Megállapítja továbbá, hogy a feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezés a szabadságvesztés végrehajtása esetén irányadó. Terhelt4 IV. r. vádlott terhén értékelt cselekményeket bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés b) pont], és bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének [Btk.

1. §] minősíti. A IV. r. vádlottal szemben a 9.057.000 (kilencmillió-ötvenhétezer) forint vagyonelkobzás elrendelését mellőzi. Terhelt5 V. r. vádlott terhén értékelt cselekményeket 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] valamint 3 rendbeli bűnsegédként, 2 esetben folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének [Btk.

1. §] minősíti. V. r. vádlottal szemben a 7.022.000 (hétmillió-huszonkétezer) forint vagyonelkobzás alkalmazását mellőzi. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 3 Terhelt6 VI. r. vádlott költségvetési csalás bűntetteként értékelt cselekményét társtettesként elkövetettnek minősíti. VI. r. vádlottal szemben 300.000 (háromszázezer) forint erejéig vagyonelkobzást rendel el. Terhelt7 VII. r. vádlott esetében a költségvetési csalás bűntetteként értékelt cselekményt társtettesként elkövetettnek minősíti. VII. r. vádlottal szemben 800.000 (nyolcszázezer) forint erejéig vagyonelkobzást rendel el. Terhelt8 VIII. r. vádlott terhén értékelt cselekményeket bűnsegédként elkövetettnek minősíti. Terhelt9 IX. r. vádlott terhén értékelt bűncselekményeket bűnsegédként elkövetettnek minősíti. Terhelt10 X. r. vádlottat bűnösnek mondja ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette kísérletében [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés b) pont I. fordulat], továbbá bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.

1. §]. Ezért X. r. vádlottat – halmazati büntetésül – 1 (egy) év 6 (hat) hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 2 (két) év gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozás gyakorlásától eltiltásra ítéli. A szabadságvesztés végrehajtását 2 (két) év 6 (hat) hónap próbaidőre felfüggeszti. Megállapítja, hogy X. r. vádlott a kiszabott szabadságvesztésből – végrehajtásának elrendelése esetén – a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 4 A Budai Központi Kerületi Bíróság 13.Bny.159/2015/2-I. számú,
2. február
3. napján kelt végzésével Terhelt3 III. r. vádlott bank2 Zrt.-nél vezetett bankszámlaszám4 számú számláján 11.400.000 (tizenegymillió-négyszázezer) forint erejéig elrendelt zár alá vételt, valamint a 13.Bny.159/2015/2-III. számú,
4. február
5. napján kelt végzésével Terhelt4 IV. r. vádlott lajstromszám1 lajtromszámú, típus1 motoros kishajón fennálló 50%-os tulajdoni hányadának, továbbá a lajstromszám2 lajstromszámú típus2 motoros kishajón fennálló tulajdonjogának zár alá vételét feloldja. A Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III., Terhelt5 V. r., Terhelt8 VIII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottat egyetemlegesen terhelő bűnügyi költség összegét 76.503 (hetvenhatezerötszázhárom) forintra leszállítja, s megállapítja, hogy 150.876 (százötvenezernyolcszázhetvenhat) forint bűnügyi költséget Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt5 V. r. és Terhelt10 X. r. vádlott egyetemlegesen köteles az államnak megfizetni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy II. r. vádlott teljes neve Terhelt2, Terhelt3 III. r. vádlott lakóhelye 6000 Kecskemét, Rákóczi út
6. I/6., Terhelt10 X. r. vádlott lakóhelye cím66 A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből Terhelt6 VI. r., Terhelt7 VII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlott is egyaránt 28.800-28.800 (huszonnyolcezer-nyolcszáz huszonnyolcezer-nyolcszáz) forint külön történő megfizetésére köteles, míg 10.800 (tízezernyolcszáz) forint bűnügyi költséget az állam visel. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított nyolc napon belül az ügyészség, a X. r. vádlott és védője a Kúriához címzett, de a Fővárosi Ítélőtáblánál benyújtandó fellebbezést jelenthetnek be, I., II., III., IV., V., VI., VII., VIIr. és IX. r. vádlottak vonatkozásában az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS [1] A Fővárosi Törvényszék a
7. november
8. napján kihirdetett 17.B.788/2015/
9. számú ítéletével Terhelt1 I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli, a Btk.
10. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és az

(5)bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében, 3 rendbeli, a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében, melyből 2 rendbeli, kísérlet, valamint 1 rendbeli, a Btk. 294. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdésre figyelemmel, a

(3)bekezdés

1. aa)pontja és
2. b)Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 5 pontjának I. és II. fordulata szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében, és 4 rendbeli, a Btk. 345. §-ába ütköző bűnsegédként, 2 esetben folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében; s ezért őt halmazati büntetésül, 6 év – börtön fokozatú – szabadságvesztésre, 6 év kormánytisztviselői foglalkozástól eltiltásra, 6 év közügyektől eltiltásra, továbbá 200 napi tétel – napi tételenként 1000,- Ft, összesen 200.000,- Ft – pénzbüntetésre ítélte. Ezen túlmenően vele szemben 16.079.000 forint vagyonelkobzást alkalmazott. Rendelkezett még a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának megállapításáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, valamint a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről, és az előzetes fogvatartásban, házi őrizetben töltött idő beszámításáról. Terhelt2 II. r. vádlott bűnösségét 1 rendbeli, a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és az

(5)bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében, 3 rendbeli, a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében, melyből 2 rendbeli kísérlet, 1 rendbeli, a Btk. 293. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés I. fordulata szerint minősülő folytatólagosan, társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében, valamint 4 rendbeli, a Btk.

1. §-ába ütköző bűnsegédként, 2 esetben folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében állapította meg; s ezért őt halmazati büntetésül, 4 év – börtön fokozatú – szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra, továbbá 200 napi tétel – napi tételenként 1000 forint, összesen 200.000 forint – pénzbüntetésre ítélte. Ezen túlmenően vele szemben 13.026.000 forint vagyonelkobzást alkalmazott. Rendelkezett még a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának megállapításáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, az előzetes fogvatartásban, házi őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről. Terhelt3 III. r. vádlottat 1 rendbeli, a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és az

(5)bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette, 3 rendbeli, a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette, melyből 2 rendbeli kísérlet, 1 rendbeli, a Btk. 293. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés I. fordulata szerint minősülő folytatólagosan, társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés bűntette, valamint 4 rendbeli, a Btk.

1. §-ába ütköző bűnsegédként, 2 esetben folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt halmazati büntetésül, 4 év – börtön fokozatú – szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra, 4 év könyvelői foglalkozástól eltiltásra, továbbá 200 napi tétel – napi tételenként 1000 forint, összesen 200.000 forint – pénzbüntetésre ítélte. Ezen túlmenően vele szemben 14.472.000 forint vagyonelkobzást alkalmazott. Rendelkezett még a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának megállapításáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, valamint a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről. Terhelt4 IV. r. vádlott bűnösségét a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint minősülő felbujtóként elkövetett költségvetési csalás bűntettében, továbbá a Btk.

1. §-a szerinti felbujtóként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében állapította meg; s ezért őt halmazati büntetésül, 1 év 6 hónap – börtön fokozatú – szabadságvesztésre, továbbá 200 napi tétel – Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 6 napi tételenként 1000 forint, összesen 200.000 forint – pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette. Ezen túlmenően vele szemben 9.057.000 forint vagyonelkobzást alkalmazott. Rendelkezett még a végrehajtás elrendelése esetére a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának megállapításáról, és az előzetes fogvatartásban, házi őrizetben töltött idő beszámításáról, továbbá a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről. Terhelt5 V. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli, a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és az

(5)bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint minősülő felbujtóként elkövetett költségvetési csalás bűntettében, 2 rendbeli, a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint minősülő – 1 esetben felbujtóként, 1 esetben bűnsegédként elkövetett – költségvetési csalás bűntette kísérletében, továbbá 3 rendbeli a Btk.

1. §-a szerinti, 2 esetben folytatólagosan, 2 esetben felbujtóként és 1 esetben bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében; s ezért őt halmazati büntetésül, 2 év – börtön fokozatú – szabadságvesztésre, továbbá 200 napi tétel – napi tételenként 1000 forint, összesen 200.000 forint – pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Ezen túlmenően vele szemben 7.022.000 forint vagyonelkobzást alkalmazott. Rendelkezett még a végrehajtás elrendelése esetére a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának megállapításáról, és az előzetes fogvatartásban, házi őrizetben töltött idő beszámításáról, továbbá a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről. Terhelt6 VI. r. vádlottat a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és az

(4)bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint minősülő költségvetési csalás bűntette, valamint a Btk.

1. §-a szerinti folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt, halmazati büntetésül, 1 év 6 hónap – börtön fokozatú – szabadságvesztésre és 2 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett még a végrehajtás elrendelése esetére a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának megállapításáról. Terhelt7 VII. r. vádlottat a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és az

(5)bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint minősülő költségvetési csalás bűntette, valamint a Btk.

1. §-a szerinti folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt, halmazati büntetésül, 2 év – börtön fokozatú – szabadságvesztésre és 2 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett még a végrehajtás elrendelése esetére a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának megállapításáról. Terhelt8 VIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint minősülő felbujtóként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében, továbbá a Btk.

1. §-ába ütköző felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében; s ezért őt halmazati büntetésül, 1 év 6 hónap – börtön fokozatú – szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rögzítette a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 7 Terhelt9 IX. r. vádlottat a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének kísérlete, valamint a Btk.

1. §-a szerinti hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt, halmazati büntetésül, 1 év – börtön fokozatú – szabadságvesztésre és 2 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett még a végrehajtás elrendelése esetére a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának megállapításáról. Terhelt10 X. r. vádlottat az ellene az
2. évi IV. törvény
3. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete, továbbá az

1. évi IV. törvény
2. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Az eljárás során lefoglalt és a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának Letéti Csoportjánál BLszám alatt kezelt 23.842.000 forintra vagyonelkobzást rendelt el. - [2] Rendelkezett még a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a kihirdetést követően az ügyész Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r. vádlott terhére téves minősítés, cselekményeik a végindítvány, így főként az
3. évi IV. törvény szerinti minősítése, a költségvetést károsító és a korrupciós cselekmények kapcsán a bűnszervezetben történt elkövetés megállapítása, illetőleg a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú, fegyház fokozatú szabadságvesztés, közügyektől eltiltás, foglalkozástól eltiltás kiszabása és a pénzbüntetés napi tételszámának felemelése, Terhelt4 IV. r. és Terhelt5 V. r. vádlott vonatkozásában téves minősítés, cselekményeik a végindítvány, így főként az
4. évi IV. törvény szerinti minősítése, a költségvetést károsító cselekményeknél a bűnszervezetben történt elkövetés megállapítása, illetőleg a büntetés súlyosítása, a felfüggesztő rendelkezés mellőzésével végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása, és a pénzbüntetés napi tételszámának felemelése, Terhelt6 VI. r. vádlott terhére téves minősítés miatt, a költségvetést károsító cselekmény végindítvány szerinti bűnsegédként elkövetettkénti minősítése, és súlyosításért, a próbaidő tartamának felemelése, valamint 300.000 forint vagyonelkobzás alkalmazása, Terhelt7 VII. r. vádlott tekintetében téves minősítés miatt, a költségvetést károsító cselekmény végindítvány szerinti bűnsegédként elkövetettkénti minősítése, és súlyosításért, a felfüggesztő rendelkezés mellőzésével, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása, továbbá 800.000 forint vagyonelkobzás alkalmazása, Terhelt8 VIII. r. vádlott terhére téves minősítés miatt cselekményei végindítvány, s ekként főként az
5. évi IV. törvény alkalmazása, a költségvetési csalásnál a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 8 bűnszervezetben elkövetés és a bűnsegédi bűnrészesség megállapítása, valamint a felfüggesztő rendelkezés mellőzésével végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása, Terhelt9 IX. r. vádlott vonatkozásában téves minősítés miatt, a cselekmény végindítvány szerinti, s ekként a költségvetési csalásnál a bűnszövetségben történt elkövetés megállapítása révén súlyosabb minősítése, valamint súlyosítás, ezen belül a próbaidő tartamának felemelése végett, Terhelt10 X. r. vádlott tekintetében felmentése miatt, bűnössége végindítvány szerinti megállapítása és büntetés kiszabása, illetőleg - [3] a cég
6. megszüntetésének elrendelése érdekében fellebbezett. A törvényszék ítélete ellen ugyancsak fellebbezést jelentett be - Terhelt1 I. r. vádlott és védője, - Terhelt2 II. r. vádlott és védője, - Terhelt3 III. r. vádlott és védője a korrupciós cselekmény miatti felmentés és a büntetés enyhítése, továbbá a vagyonelkobzás mellőzése érdekében, - Terhelt4 IV. r. vádlott és védője elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés végett, - Terhelt6 VI. r. vádlott és védője, - Terhelt7 VII. r. vádlott védője, - Terhelt9 IX. r. vádlott védője enyhítés érdekében. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.381/2020/
7. számú átiratában, az ügyészi fellebbezés indokolásában foglaltakkal azonosan, az ügyészi fellebbezést – a költségvetést károsító cselekmények tekintetében az üzletszerűség, a cselekményegység és eltérő elkövetői minőség megállapítását, valamint a cég19.-vel szembeni intézkedést alkalmazását célzó indítványok kivételével – fenntartotta. [5] Az átirat utalt az ügyészségi és egyes vádlotti és védői fellebbezések iránya okán a felülbírálat álláspontja szerinti teljességére és arra is, hogy a törvényszék a hatályos perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 9 [6] Külön is kiemelte, hogy a titkos információgyűjtés eredményének nyílt eljárásban való felhasználása törvényesen történt, s hogy az elsőfokú bíróság I., II., III., IV., V., VI., VII., VIII. és IX. r. vádlott vonatkozásában ezzel kapcsolatos megállapításai, a felhasználhatóság körében tett következtetései, indokolása hiánytalan és mindenben helytálló. [7] Nem értett egyet ugyanakkor Terhelt10 X. r. vádlott tekintetében azzal az elsőbírói érveléssel, hogy a bűnüldözési célból folytatott, bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés és adatszerzés eredménye az
8. évi XIX. törvény 206/A. §

(2)bekezdés a) pontjában és

(3)bekezdésben írt feltételek hiányában nem használható fel, mert az erre vonatkozó engedély nem jelölte meg sem X. r. vádlottat, sem pedig a IV. tényállásban írt cselekményt. Ezzel szemben álláspontja szerint az állapítható meg, hogy fenti végzések a felhasználásra való alkalmasság tekintetében egy általános leírást is tartalmaztak, mely szerint Terhelt1 I. r. vádlott hivatali kötelességét megszegve, anyagi ellenszolgáltatás fejében segítséget nyújtott Terhelt2nek és társainak, hogy különböző gazdasági társaságok nevében jogosulatlanul áfát igényeljenek vissza. A bírói engedélyben az cég7., cég

1. és a cég34 példálózva került megjelölésre, ami arra utal, hogy az engedély kiterjedt a bűncselekménysorozat azonos elkövetők által, azonos módszerrel elkövetett más részcselekményeire is. A feljelentés megtételekor,
2. február 11-én a IV. tényállási pontban írt költségvetési csalás még csak előkészületi szakig jutott, annak részletei azonban, éppúgy, mint a végrehajtás megkísérlésének részletei, teljes azonosságot mutatnak az I., II. és III. tényállásban írtakkal, Ily módon az engedélyben „Terhelt2 és társai” megfogalmazás alatt Terhelt10 X. r. vádlott is, míg „a különböző gazdasági társaságok” megjelölésen a cég
3. is értendő. [8] Az ügy tényállását I-IX. r. vádlott tekintetében túlnyomórészt megalapozottnak találta, a Be.
4. §

(2)bekezdés a) pontjából adódó kisebb hiányosságokat, a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja alapján indítványozta korrigálni akként, hogy a másodfokú bíróság a bevezető részben állapítsa meg, hogy az elkövetői kör hosszú időre szerveződött, illetve hogy I., II., III. r. vádlottak kapcsolatot főként a külön erre rendszeresített hívószámon telefonon, konspiratív módon értekezve – beszélgetéseik során az egymással megbeszélteknek megfelelően a bűncselekményre vonatkozó kifejezéseket csak általuk érthetően megfogalmazva – tartottak, s ritkábban személyesen is találkoztak. Emellett az ítélet

1. oldalán elírást észlelt az utolsó bekezdésben a cég
2. helyett értelemszerűen a cég34.-ről van szó. Ugyanígy a tényállás II/A. pontjának utolsó bekezdésében Terhelt5 V. r. vádlott helyett Terhelt4 IV. r. vádlott került tévesen feltüntetésre. S a tényállás körébe tartozik az is, hogy a cég19.-t a Fővárosi Törvényszék mint Cégbírság cégügyszám végzésével megszűntnek nyilvánította. [9] A vádlottak és védőik felmentésre irányuló fellebbezése a megalapozott tényállás tükrében álláspontja szerint nem vezethet eredményre, az az elsőfokú bíróság okszerű és mindenre kiterjedő, logikus bizonyítékértékelő tevékenységét támadja. [10] Terhelt10 X. r. vádlott vonatkozásában ugyanakkor az elsőfokú ítélet Be.
3. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. d)pontból adódó részbeni megalapozatlanságára hivatkozott, mely a Be. 593. §

(1)bekezdés

1. c)pontja alapján az iratok tartalma alapján, helyes ténybeli következtetés levonásával orvosolható. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 10 [11] Kitért arra, hogy amennyiben az ítélőtábla X. r.-re a titkos információgyűjtés/adatszerzés eredményét felhasználhatónak tartja, úgy a 01-00833-01, a 0100972-01, a 01-01487-01, a 01-01751-01, a 01-00267-01, a 01-00381-01 és a 01-00661-01 számú közlemények tartalmaznak X. r. vádlott tudattartalmára nézve információkat. [12] Ennek hiányában is lehetőséget látott eltérő tudati tények levonására abból, hogy tényként állapítható meg, miszerint X. r. vádlott az V. r. felhívására elvállalta a cég35. ügyvezetői tisztségét, áthelyezte a cég székhelyét a egyéb érdekelt1 Dél-budapesti Igazgatóság illetékességi területére, ügyfélkaput létesített, átvette a bankszála feletti rendelkezési jogot, e-mail címét, jelszavát, ügyfélkapu felhasználói nevét, jelszavát átadta V. r. vádlottnak, s ezen előkészületi jellegű cselekmények egyeztek az I., II., III. tényállási pontban leírtakkal. A bevallás alapján a kiutalásra csak a Központi Nyomozó Főügyészség akciója miatt, mely leleplezte a cselekményt, nem került sor. Minthogy ezen mintázat azonos, ebből nyilvánvalóan adódik az a következtetés, hogy X. r. vádlott tudott a hamis tartalmú ÁFA bevallás benyújtásáról. Erre figyelemmel az elsőfokú ítélet 27. oldal 5. bekezdésében írtak kirekesztésére tett indítványt, mely a fentiek szerint egyértelműen cáfolható volt. S ebből a bűnösségére vont következtetés és annak vád szerinti minősítése is egyértelműen következik. [13] Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság I., II., III., IV., V., VI., VII., VIII. és IX. r. vádlott tekintetében okszerűen vont következtetést a bűnösségre, azonban a cselekményeik jogi minősítése nem mindenben felel meg a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek. Ez pedig álláspontja szerint abból adódott, hogy a törvényszék a bűnszervezetben elkövetés feltételeiből a hierarchikus szervezettség hiányát tévesen állapította meg. Az irányadó tényállásból ugyanis a vádlottak között három szintű irányító-irányított, illetve utasítást adóutasított személyi kapcsolat alakult ki: az adóhatóságnál I. r. vádlott közölte az összekötő, szervező szerepet betöltő II. r. vádlottal, és a bevallásokat, az ehhez szükséges iratokat készítő III. r. vádlottal, hogy milyen nagyságrendű összeg szerepeljen a bevallásokban, azt mikor nyújtsák be. A jogosulatlan ÁFA visszaigénylésekhez használt stróman cégeket, az azok ügyvezetőit beszervező IV. és V. r. vádlottak ennek során II. r. vádlott utasításai, felügyelete mellett jártak el, s csak II. r.-vel és a társaságok élére „kinevezett” személyekkel tartották a kapcsolatot. Az elsőfokú ítéletben írtakkal szemben az adott feladat meghatározása nem társak közötti megbeszélés, egyezkedés szerint történt, hanem azok egyértelműen meghatározásra kerültek I. és II. r. vádlottak által, akik csak III. r. terhelttel egyeztettek egyes kérdésekben. A többi vádlott II. r. vádlottól közvetlenül (IV. és V. r.) vagy közvetve (VI.-X. r.) kapott utasításokat, amelyek ugyan nem parancs jellegűek voltak, de ilyet nem is kíván meg a törvény, és azokat ellentmondás nélkül végrehajtották. I., II., III., IV. és V. r. vádlott vonatkozásában egyértelműen következik, hogy ők tisztában voltak bűnkapcsolatuk minden részletével. A névleges ügyvezető vádlottak közül viszont csak Terhelt8 VIII. r. és Terhelt10 X. r. vádlottak tekintetében állapítható meg, miszerint tisztában voltak az általuk elkövetett bűncselekmény összefüggéseivel, azzal, hogy egy szervezett bűnelkövetői csoport több bűncselekményt magába foglaló sorozat-bűnelkövetésének részét képezi elkövetési magatartásuk. A kialakult joggyakorlat szerint pedig már akkor megállapítható a hierarchikus jelleg, ha a csoport tagjai között legalább két szinten megjelenve az irányító-irányított, vezető-vezetett, az utasítást adó-utasított személykapcsolat felismerhető (Kúria Bhar.III.571/2019/41.) A hierarchikus jelleg értelmezésével kapcsolatban utalt továbbá a Palermói Egyezményben foglaltakra, mely szerint a bűnöző csoport létrejöttének nem feltétele, hogy fejlett hierarchiával rendelkezzen, tagsága állandó legyen, de az sem, hogy tagjainak szerepét pontosan meghatározzák. Mindezekre, illetve a bűnszervezet fogalmát Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 11 módosító 2019. évi LXVI. törvény 107. §-ához fűzött előterjesztői indoklásra figyelemmel megítélése szerint a hierarchikus szervezeti felépítettség, csakúgy mint a konspiratív működés és kommunikáció, ekként a bűnszervezetben elkövetés I., II., III., IV., V., VIII. és X. r. vádlott terhére egyértelműen megállapítható. Mindez pedig a büntetési tételkeret kedvezőbb felsőbb határa miatt fenti vádlottaknál szükségessé teszi az elkövetéskori 1978. évi IV. törvény alkalmazását. A bűnszervezetben elkövetés megállapítása esetén fenti vádlottak terhére a költségvetést károsító (I. r. vádlottnál továbbá a korrupciós) cselekménynél a bűnszövetség minősítő körülménye nem állapítható meg. [14] A büntetést befolyásoló körülmények számbavételét hiánytalannak tartotta, ugyanakkor kitért arra, hogy a bűnszervezeti elkövetést a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározása, a feltételes szabadságra vonatkozó és esetenként a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés kapcsán a törvényszék nem juttatta érvényre, míg a bűnszervezeti elkövetéssel nem érintett VI., VII. és IX. r. vádlott esetében a felfüggesztés próbaidejének meghatározásánál eltúlzott méltányosságot gyakorolt, és VI. valamint VII. r. vádlottnál elmulasztotta a vagyonelkobzás alkalmazását. [15] Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéltét változtassa meg az alábbiak szerint; Terhelt10 X. rendű vádlott bűnösségét állapítsa meg az 1978. évi IV. törvény 310. § (
2. l)bekezdés
3. a)pontjába ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének kísérletében és az

1. évi IV. törvény
2. §-ába ütköző magánokirat hamisítás vétségében. Állapítsa meg, hogy Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt8 VIII. r. és Terhelt10 X. r. vádlottak a terhükre megállapított bűncselekményeket bűnszervezetben követték el. Terhelt1 I.r., Terhelt2 II.r. és Terhelt3 III.r. vádlottak költségvetést károsító cselekményeit 1 rb. az
3. évi IV: törvény 310.§

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének és 3 rb. az 1978. évi IV. törvény 310.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés

1. a)pontja szerint minősülő, 2 esetben kísérleti szakban rekedt bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének, Terhelt1 I. r. vádlott korrupciós cselekményét az 1978. évi IV. törvény 250. § (
2. l)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a) pontjának I. fordulatára figyelemmel a

(3)bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűntettének, Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak korrupciós cselekményeit az 1978. évi IV. törvény 253. § (l) bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűntettének minősítse és I., II. és III. r. vádlottakkal mint bűnszervezetben elkövetőkkel szemben halmazati büntetésül hosszabb tartamú, az 1978. évi IV. törvény 42.

(3)bekezdés alkalmazásával fegyház fokozatú szabadságvesztést szabjon ki azzal, hogy az

1. évi IV. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 12 törvény
2. §

(4)bekezdés

1. d)pontja értelmében feltételes szabadságra nem bocsáthatók, valamint súlyosítsa a közügyektől eltiltás mellékbüntetésüket és foglalkozástól eltiltásukat, végül a velük szemben kiszabott – helyesen - pénzbüntetés napi tételeinek számát is. Terhelt4 IV. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottak cselekményeit az 1978. évi IV. törvény 310. § (
2. l)bekezdés
3. a)pontjába ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett költségvetési csalás bűntettének és az

1. évi IV. törvény
2. §-a szerinti felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítse és velük szemben hosszabb tartamú, a felfüggesztő rendelkezés kötelező mellőzésével [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés b) pont] végrehajtandó fegyház fokozatú szabadságvesztést és közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabjon ki, valamint a IV. r. vádlottnál súlyosítsa a kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát. Terhelt5 V. r. vádlott cselekményeit 1 rendbeli, az 1978. IV. törvény

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett költségvetési csalás bűntettének, 2 rendbeli, 1 esetben felbujtóként, 1 esetben bűnsegédként elkövetett az 1978. évi IV. törvény

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette kísérletének, valamint 3 rendbeli 2 esetben felbujtóként, 1 esetben bűnsegédként elkövetett az

1. évi IV. törvény
2. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétségének minősítse és vele szemben hosszabb tartamú, a felfüggesztő rendelkezés kötelező mellőzésével [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés

1. b)pont] végrehajtandó, fegyház fokozatú szabadságvesztést és közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabjon ki, valamint a súlyosítsa a kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát is Terhelt9 IX. r. vádlott költségvetést károsító cselekményét a Btk. 396. § (
2. l)bekezdés
3. a)pontjába ütköző és a

(4)bekezdés b) pont I. fordulata szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének minősítse és a vele szemben kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejét emelje fel, Terhelt6 VI. r. vádlottal szemben a kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejét emelje fel és a Btk. 74. §

(1)bekezdés a) pontja alapján 300 ezer forint összegben rendeljen el vagyonelkobzást, Terhelt7 VII. r. vádlottal szemben hosszabb tartamú, a felfüggesztő rendelkezés mellőzésével végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabjon ki, valamint 800 ezer forint vagyonelkobzást is alkalmazzon, Terhelt10 X. r. vádlottal mint bűnszervezetben elkövetővel szemben az 1978. évi IV. törvény 42. §

(3)bekezdése alapján fegyház fokozatú szabadságvesztést, közügyektől eltiltás mellékbüntetést és gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltást szabjon ki. [16] Terhelt1 I. r. vádlott védője fellebbezésének igen részletes írásbeli indokolásában elsődlegesen az elsőfokú ítélet Be. 609. §

(1)és

(2)bekezdés a), b), d) pontja szerinti hatályon kívül helyezését és az esőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 13 pedig az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a Be. 592. §

(2)bekezdés a), b),

1. c)és
2. d)pontjában írt megalapozatlanság kiküszöbölését követően az I. r. vádlott hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt emelt vád alóli felmentését bűncselekmény, ha erre nincs lehetőség, akkor bizonyítottság hiányában, a kiszabott büntetés lényeges enyhítését, e körben a szabadságvesztés tartamának mérséklését és végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését, a közügyektől eltiltás, foglalkozástól eltiltás, vagyonelkobzás mellőzését. [17] Elsőként foglalkozott a titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés törvényességével, és nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon következtetésével, hogy előbbi kapcsán a haladéktalanság nem sérült. A titkos információgyűjtés keretében beszerzett hanganyagoknak a jelen büntetőeljárásban történő felhasználását álláspontja szerint az zárja ki, hogy a titkos információgyűjtést végző szerv nem tett eleget a Be. 206/A. §

(1)bekezdés b) pontjában írt haladéktalan (nyombani) feljelentési kötelezettségének. S e körben hiányolta annak megválaszolását a törvényszék részéről, hogy a haladéktalan feljelentési kötelezettség mikortól terhelte a titkos információgyűjtést végző szervet, hiszen egységes a gyakorlat abban, hogy ehhez egyszerű gyanú is elegendő, s erre akár egyetlen elfogott közlés tartalma is alapot adhat. Mindez pedig kihat a titkos adatszerzés törvényességére is, hiszen, ha a bűncselekmény gyanújának megállapítását követően titkos információgyűjtésnek nincs helye, úgy amennyiben a feljelentés megtételére haladéktalanul sor került volna, úgy a titkos adatszerzés is rövidebb ideig tartott volna. Miután a feljelentés időszerűségét azon időponttól kell értékelni, hogy a gyanút keltő közlések a felderítő szervhez megérkeznek, az is megkövetelendő, hogy a felderítő szerv rögzítse a közlések feldolgozása során végzett tevékenységét, hogy nem volt olyan tétlen időszak, mely a jogellenes késedelem megállapítására alapot teremthetne. Ugyanakkor a

1. november
2. napján csatolt jelentés álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a felhasználhatósággal kapcsolatos álláspontját cáfolta, hiszen abból megállapítható, hogy az NVSZ már
3. június
4. napján olyan meg nem erősített információkkal bírt, mely alapján
5. június
6. napján a titkos információgyűjtést elrendelte, ugyanakkor nem derült ki, hogy
7. június
8. és
9. augusztus
10. napja közötti időszakban milyen bírói engedélyhez kötött vagy nem kötött felderítő tevékenységet végzett, hiszen annak eredménye nem áll rendelkezésre. Bár a jelentés hivatkozott arra, hogy a nagy munkateher miatt a közlemények meghallgatásában 2-3 hetes csúszás volt, de nem ennek, hanem annak van jelentősége, hogy az NVSZ-nek a jogszabályok maradéktalan betartásával kellett volna eljárnia, s a feljelentést haladéktalanul megtennie. Mivel a vádhatóság védence vonatkozásában
11. szeptember hónapban 4 db és október hónapban 6 db beszélgetésre hivatkozott, ez azt mutatja, hogy az ügyészség már ezeket gyanúsnak találta, s például a
12. október
13. napján 17 órakor rögzített beszélgetés az cég
15. szeptember hónapra vonatkozó bevallása tárgyában történt, s miután az
16. október
17. napján benyújtásra került, így az egyszerű gyanú már megállapítható volt, a feljelentési kötelezettség beállt. Ehhez képest a négy hónappal későbbi feljelentés mindenképpen elkésett. [18] Utalt arra is, hogy az NVSZ jelentése szerint csak 2200 közlemény került megőrzésre, melynek az ügyészség csak töredékét ajánlotta fel bizonyítékként, s a védelemnek nem áll rendelkezésre adat arra vonatkozóan, hogy a fennmaradó közlemények rögzítésére mikor került sor, azok miket tartalmaztak, miért nem kerültek a védelem részére kiadásra. [19] Kifogásolta azt is, hogy a
18. november
19. napján benyújtott kérelmére, mely valamennyi lehallgatási anyag kiadására vonatkozott (és nem pusztán annak Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 14 kivonataira) az elsőfokú bíróság nem is reagált, azt nem bírálta el, holott a
20. sorsz. tárgyalási jegyzőkönyv
21. oldal
22. bekezdésében arról tájékoztatta a jelenlevőket, hogy a csatolt cd-k a bizonyítás anyagává tenni kívánt hanganyagokon kívül további hanganyagokat is tartalmaznak. Márpedig alapelvi rendelkezéseket sért, ha a vádhatóság és az eljáró bíróság a titkos információgyűjtés eredményéről szélesebb körű ismeretekkel rendelkezik, mint a védelem. Ez az eljárási szabálysértés, amellett, hogy az előzőekben írtak a hanganyag felhasználását is kizárták, olyan eljárási szabálysértés, mely megalapozza az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését. [20] Ugyanígy sérelmezte, hogy a törvényszék, bár a
23. február 10.-i tárgyaláson az ügyészség a egyéb érdekelt1 megkeresésére indítványt terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy az cég
24. és a cég
25. bevallásaihoz valamelyik osztályvezető, főosztályvezető indokolást fűzött-e, s ennek a bíróság helyt adott, a rendelkezésre álló adatok alapján azonban nem rekonstruálható, hogy ez ténylegesen megtörtént-e. A III. r. vádlott védőjének
26. november
27. napján a egyéb érdekelt1 döntéshozatali metódusára vonatkozó megkeresése tárgyában pedig a bíróság ismételten nem foglalt állást, holott ezen megkeresések a védelem álláspontja szerint a korrupciós cselekmény büntetőjogi felelősségének megállapíthatósága szempontjából kiemelkedő relevanciával bírtak volna. Ezekről az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában sem adott számot. Mindezek ugyancsak az elsődleges, hatályon kívül helyezésre irányuló indítványát erősítik, illetőleg ennek hiányában a másodfokú eljárásban szükségessé tennék bizonyítás felvételét, s e körben az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértéseinek a hanganyag kiadásával és a egyéb érdekelt1 megkeresésével történő reparálását. [21] Rámutatott arra is, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok egyenként és összességében történő indokolási kötelezettségének nem tett eleget. A bizonyítási eljárás során 49 tanú vallomását vonta vizsgálódása körébe, közülük a védő álláspontja szerint tanú2, tanú3, tanú4, tanú5, tanú1, tanú6, tanú47 eljárás során tett nyilatkozatai kiemelkedő jelentőséggel bírnak, hiszen részletesen vallottak a védencével fennálló kapcsolatukról, a egyéb érdekelt1 Dél-budapesti Adó- és Vámigazgatóságának működéséről, az alkalmazott eljárási rendről, az ottani hierarchiáról, a benyújtott bevallások egyes osztályokra szignálásáról, a kiadmányozásról és az utalások engedélyezéséről. Ezekből lehet következtetést vonni arra, amiről I. r. vádlott végig következetesen nyilatkozott, miszerint semmi értelme nem volt I. r. vádlottat bárkinek is megvesztegetnie, mert a vád tárgyává tett visszaigénylések nem az ő döntési kompetenciájába tartoztak. Ezen tanúk vallomását azonban az elsőfokú bíróság semmilyen módon nem vonta értékelési körébe, s ugyancsak hiányolta a költségvetési csalás tekintetében a vádlotti beismerést alátámasztó bizonyítékok megjelölését. Az indokolási kötelezettség elmulasztása álláspontja szerint olyan mérvű, mely a másodfokú eljárásban nem pótolható, így a fellebbezéssel támadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez kell, hogy vezessen. [22] Másodlagos, az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányuló indítványával összefüggésben a hiányos bizonyítékértékelő tevékenység miatt a tényállás hiányosságából és részbeni felderítetlenségéből, iratellenességből, valamint téves ténybeli következtetésből fakadó részbeni megalapozatlanságára hivatkozott, melynek orvoslása megalapozza I. r. vádlott korrupciós cselekmény alóli felmentését. E körben részletesen ismertette I. r. vádlott, valamint a fentiekben hivatkozott tanúk vallomását, s ezekből a következő megállapításokra jutott. A tényállásban írtaktól eltérően az cég
29. október havi ÁFA bevallásának ellenőrzésében az I. r. vádlott által vezetett osztály nem működött közre, a kifizetést tanú1 Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 15 engedélyezte. Védencének egyetlen egy ÁFA visszaigénylés törvényességéről, annak kiutalásáról sem volt módja dönteni, arra vonatkozóan pedig, hogy tanú6, tanú5 vagy tanú47 a bűncselekmények elkövetésében részt vett volna, nem állt rendelkezésre adat. [23] Az I. r. vádlott védekezéséből és a tanúvallomásokból nem vonható le más következtetés, minthogy teljesen felesleges és indokolatlan lett volna védencét bárkinek megvesztegetni, mert az érdemi döntés meghozatalára nem volt kompetenciája. A rendszer közepén helyezkedett el, arra sem volt ráhatása, hogy az ellenőrzés az ő osztályára kerüljön, valamint, hogy az ellenőrzést a revizorok miként végezzék. A bevallásképen a tőle származó aláírás egyáltalán nem az érdemi döntésben való részvételéért viselt felelősséget tükrözi, hiszen a kiutalás az ő aláírása nélkül is megtörtént volna, ahogyan az több esetben, pl. I. r. távollétében, meg is történt. Azt is hangsúlyozta, miszerint tanú47 tanúvallomásából az sem vitatható, hogy a rendszer hierarchikus felépítéséből adódóan a döntésért való felelősséget egyedül tanú47 viselte, I. r. vádlottnak tehát semmilyen megtévesztő magatartása nem volt. Azt, hogy a főosztályvezető az ügyeket milyen mélységben ismeri meg, azt védence befolyásolni nem tudta, a revizorok az ellenőrzési jegyzőkönyvet általában közvetlenül hozzá vitték be, I. r. terheltnek tehát kontrolláló szerepe sem volt, a vizsgálatba semmilyen módon nem folyt bele. [24] Tévesnek tartotta azon elsőbírói megállapításokat is, mely Terhelt1 I. r. vádlott visszaigénylések összegéből történő részesedésére utalt, azt ugyanis I. r. vádlott végig tagadta, ilyen állítást Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlott sem fogalmazott meg. Terhelt7 VII. r. vádlott egyéb érdekelt1-os kapcsolatra utaló állításai I. r. részesedését nem igazolják, míg Terhelt4 IV. r. vádlott 50%-os részesedésről szóló tudomása Terhelt2 II.r. vádlottól való hallomásán alapult, s utóbbinak érdeke fűződött ahhoz, hogy a szétosztandó összeget csökkentse. Ezért I. r. vádlott részesedésére vont következtetés kizárólag feltételezésen alapul. Erre a következtetésre a védence SIM kártyájáról származó 8 db SMS üzenet szövegéből sem lehetett volna következtetni, azokat a törvényszék álláspontja szerint teljesen félreértelmezte, s e körben az elsőfokú eljárásban már előadottakat ismételte meg. [25] Foglalkozott Terhelt1 I. r. vádlott elkövetéskori vagyoni viszonyaival, s azt adta elő, hogy a bankszámlaforgalmi adatokból egyértelműen kitűnik, hogy az elsőfokú ítéletnek azon megállapítása, hogy erőn felül költekezett, s a bankszámlakivonatokból fel nem deríthető egyéb anyagi forrásokkal is rendelkezett, iratellenes, figyelmen kívül hagyja, hogy I. r. terhelt anyagi támogatásra szüleitől és élettársától is számíthatott. Az elkövetést megelőző nagyösszegű költések pedig értelemszerűen jelen ügyben relevanciával nem bírhatnak. [26] Abban az esetben, ha az ítélőtábla mégis arra az álláspontra helyezkedne, hogy védence hivatali kötelességét megszegte és II., III. r. vádlottól jogtalan előnyt kapott, úgy arra hívta fel a figyelmet, hogy védence a kiutalt fennmaradó összegből vádlott társaival ismeretlen arányban osztozott. S abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy a vád tárgyává tett vagyon elleni bűncselekményeknek az alapja az, hogy védence, mint az adóhatóság alkalmazásában álló osztályvezető a hivatali kötelességét megszegte, úgy rögzítendő az is, hogy az előny, pénz mégsem emiatt tekintendő átadottnak. Hangsúlyozta a kialakult bírói gyakorlat egységességét a tekintetben, hogy amennyiben a terhelt vesztegetés mellett más vagyon elleni bűncselekményt is megvalósít, úgy szükséges vizsgálni, hogy a passzív vesztegető a vagyon elleni bűncselekményt elkövető terheltek körén kívül esik-e vagy sem, őket hogyan és milyen módon segíti az átvett vagy ígért előny fejében. Tekintettel arra, hogy Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 16 jelen ügyben az elsőfokú bíróság szerint a védence által átvett pénz nem más, mint a bűncselekményből neki járó részesedése, így vitán felül áll, hogy csak és kizárólag a vagyon elleni bűncselekményt követte el, a közélet tisztasága elleni bűncselekményt azonban nem. Mindezek alapján I. r. terhelt hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatti vád alóli felmentése indokolt. [27] A bűnszervezeti elkövetés kapcsán is részletesen kitért arra, hogy az Alaptörvény, EJEB gyakorlat tükrében nyilvánvaló, hogy Terhelt1 I. r. vádlott védelemhez való joga sérült akkor, amikor gyanúsítotti kihallgatásakor a főügyészség nem közölte vele, hogy a gyanúsítás tárgyát képező cselekményt bűnszervezetben követte el, illetve nem határozta meg a szervezetben betöltött szerepét sem. Erre először
30. március 22.-i vádmódosításkor került sor anélkül, hogy azt bármilyen korábban nem ismert bizonyíték, adat alátámasztotta volna. Emellett azonban a bűnszervezet hatályos szabályozás szerinti fogalmi elemei közül nemcsak az elsőfokú ítéletben írt hierarchikus felépítés, de hosszú időre szerveződés (ilyennek a
31. szeptember és
32. márciusa közötti időszak nem tekinthető, s további elkövetésre való elhatározás csak feltételezés) és védence tekintetében a konspiratív elkövetés (I. r. vádlott barátai, kollégái által is ismert és használt két hívószámon és nem külön erre rendszeresített hívószámon tartotta II. és III. r. vádlottal a kapcsolatot) is hiányzott. Utalt arra is, miszerint a 4/
33. BJE határozatban írtak szerint a bűnösségi elvből következően az elkövető tudatának át kell fognia, hogy bűnszervezetben vesz részt, mely magában foglalja a bűnszervezet feladatmegosztáson, alá-fölérendeltségen alapuló szervezetének ismeretét is, mely a kizárólag Terhelt2 II.r. és Terhelt3 III.r. vádlottal kapcsolatot tartó I. r. vádlottnál nyilvánvalóan nem állt fenn. Mindezen túl rögzíteni kívánta, hogy a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen semmivel nem támasztható alá, hogy a vádlottak között függőségi viszony állt fenn, konkrétan elkülöníthetőek a vezetői, közbenső vezetői és végrehajtói szintek, hogy feladatmegosztást hajtottak volna végre, óvintézkedéseket vezettek volna be tevékenységük elfedése érdekében, vagy hogy tisztában voltak a csoport hosszabb időre szervezettségével, hogy cselekményük nem egy elszigetelt cselekmény. [28] A büntetés kiszabásánál kérte enyhítő körülményként értékelni elkövetéskori büntetlen előéletét, büntetőjogi felelősségének elismerését a költségvetést károsító cselekményben, az igen jelentős időmúlást, és azt, hogy 2002 óta fennálló súlyos betegségben (fekélyes vastagbélgyulladásban) szenved, mely letartóztatása alatt újult ki s állapotában azóta sem következett be kedvező irányú változás. [29] Terhelt2 II.r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában az elsőfokú ítélet megváltoztatására tett indítványt akként, hogy az ítélőtábla Terhelt2 II. r. vádlottat az ellene társtettesként, folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól mentse fel, s erre tekintettel a kiszabott szabadságvesztés büntetést enyhítse. [30] Az ügyészi fellebbezésre reagálva kifejtette, hogy egyetért a bűnszervezetben elkövetés mellőzésére felhozott elsőbírói érvekkel, miután jelen ügyben nem lehet szó összehangoltan működő csoportról, melynek ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel sújtandó bűncselekmények elkövetése lett volna a célja. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 17 [31] Az elsőfokú ítélet részbeni, a Be.
34. §

(2)bekezdés c) pontja szerinti megalapozatlanságát ugyanakkor álláspontja szerint az eredményezte, hogy a titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés eredményének felhasználására jelen büntetőeljárásban törvénysértően került sor, miután a haladéktalan feljelentési kötelezettség nem teljesült. E körben arra hivatkozott, miszerint a titkos információgyűjtést szabályozó ágazati jogszabályok (Nbtv., Rtv) nem szabtak határidőt az érdektelen adatok szűrésére, a Be. viszont erre a titkos adatszerzés esetében nyolc napos határidőt engedett (Be. 204. §

(4)bekezdés). Indokolt tehát a haladéktalanságnak is olyan értelmet tulajdonítani, hogy a Be. 206/A. §

(1)és

(4)bekezdéseinek alkalmazási körében ez a követelmény akkor nem sérül, ha a feljelentési kötelezettségének az információgyűjtést végző szerv az adatok megszerzését követő nyolc napon belül eleget tesz. Miután az Rtv. a titkos információgyűjtés lehetséges céljaként a bűnmegelőzést és felderítést is nevesíti, így már a bűncselekmény egyszerű gyanúja is feljelentési kötelezettséget keletkeztet. Mindezek alapján a négy hónapig tartó feljelentés nélküli lehallgatás, egyértelműen készletre gyűjtés, mely a 74/2009. Bkv helyes értelmezése alapján a lehallgatási anyag bizonyítékok köréből történő kirekesztését kell, hogy eredményezze. [32] Figyelemmel tehát arra, hogy az elsőfokú ítélet a hivatali vesztegetés megállapíthatóságára vonatkozó része törvényellenesen begyűjtött bizonyítékok értékelésén alapul, s anélkül II. r. vádlott cselekvőségét akár az előzetes megállapodásban való részvételben, akár az előny birtokba adásában kétséget kizáróan megállapítani nem lehet, így a tekintetben felmentése indokolt. [33] Egyebekben a tényállást mindenben megalapozottnak találta, s az ügyész tényállás kiegészítésére vonatkozó indítványa kapcsán kifogásolta, hogy egyetlen megalapozatlansági okot sem jelölt meg, mely a tényállás módosítását megalapozta volna. [34] A büntetés kiszabása körében indítványozta figyelembe venni a II. r. vádlott önmagát is terhelő, feltáró jellegű beismerő vallomását, büntetlen előéletét, a majd 7 éves időmúlást, az okozott vagyoni hátrány II. r. terhelt általi megtérítését és két kiskorú gyerekről gondoskodását. [35] Terhelt3 III. r. vádlott védője fellebbezését írásban ugyancsak igen részletesen megindokolta, s összességében az elsőfokú ítélet megváltoztatását Terhelt3 III. r. vádlott folytatólagosan, társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés bűntette miatt emelt vád alóli felmentését, a kiszabott szabadságvesztés lényeges mérséklését, és a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztését, a foglalkozástól eltiltás tartamának mérséklését, és a vagyoni hátrány másodfokú eljárásban történt megtérítésére figyelemmel, a védencével szemben elrendelt vagyonelkobzás mellőzését indítványozta. Ezen túlmenően a lefoglalt 23.842.000 forint tekintetében a vagyonelkobzás helyett a lefoglalás megszüntetésére és a egyéb érdekelt1 részére történő kiadására is indítványt tett. [36] Védő társaihoz hasonlóan fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság a titkos információgyűjtés eredményét képező hangfelvételeket törvénysértően vette figyelembe, tekintettel arra, hogy a felhasználás korábbi Be. 206/A. §

(1)bekezdés b) pontjában írt feltétele a haladéktalanság sérelme okán nem teljesült. Ezzel kapcsolatban a

1. számú Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 18 tárgyalási jegyzőkönyvben már rögzített észrevételeit tartotta fenn. Ebből kiemelte, hogy a haladéktalanság vizsgálata során annak van jelentősége, hogy melyik a legkorábban rögzített olyan beszélgetés, mely a bűncselekmény (költségvetési csalás, vesztegetés) egyszerű gyanúját felveti, mert a haladéktalan feljelentési kötelezettség akkortól áll fenn. E körben több
2. október 1., 2.,
3. és
4. napján rögzített beszélgetést ismertetett, melyből álláspontja szerint egyértelmű, hogy az az cég
6. szeptemberi ÁFA bevallására vonatkozott, a cég székhely áthelyezését és a bevallás adatait rögzítették, ekként
7. október
8. napján a bevallás benyújtásával már minden a feljelentéshez szükséges adat rendelkezésre állt. Ehhez képest a
9. február 11., illetve
10. február
11. napján tett feljelentés a haladéktalanság követelményének nyilvánvalóan nem felelhet meg. Az ügyészség rendkívüli munkateherre hivatkozására korábbi észrevételében 40 jogesetet és legfőbb ügyészi jelentést is felhozott arra, hogy a munkateher a mulasztás igazolására nem szolgálhat. Nem értett egyet az elsőfokú ítélet 31-
12. oldalán írt érveléssel sem, mely a beszélgetések dekódolásának időigényességére utalt, miután szerinte az általa idézett szövegek minden a bűncselekmény egyszerű gyanújának megállapításához szükséges adatot egyértelműen tartalmaztak. [37] Ezt követően elemezte III. r. vádlott költségvetési csalás bűncselekményeiben történt részvételét, s idézte az elsőfokú ítélet tényállásának ezzel kapcsolatos megállapításait. Felhívta a figyelmet, hogy az I. tényállási pontban a vagyoni hátrány összege álláspontja szerint helyesen 36.528.000 forint, tekintettel az előző időszakról jogszerűen beszámítandó 27.000 forintra, a II. tényállási pontban a ténylegesen kiutalt 28.885.000 forintból kell kiindulni, ráadásul az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az előző időszakról jogszerűen beszámítható 33.000 forint csökkentő tételt. Ily módon számításai alapján a vádlottak a tényállásban írt cselekményeikkel ténylegesen összesen 89.404.000 forint kárt okoztak, melyből lefoglalással 23.842.000 forint a károkozás napján megtérült. A fennmaradó 65.562.000,- Ft vagyoni hátrányból Terhelt3 III. r. vádlott a vádemelést követően
13. január
14. napján (a vagyonelkobzás mértékét meghaladó) 13.007.000 forintot a zár alá vett bankszámlájára önként befizette, illetve abból a zár alá vétellel nem érintett 1.607.000 forintot a egyéb érdekelt1 Bűnügyi Letéti számlájára utalta. Ezért szerinte iratellenes az elsőfokú bíróság III. r. vádlott vagyoni hátárny megtérítésére vonatkozó megállapítása, mikor azt nem a teljes összeget érintően, hanem csak a egyéb érdekelt1 részére utalt összeg tekintetében rögzítette. Figyelemmel tehát erre, valamint a lefoglalt 23.842.000 forintra és a II. r. vádlott által megtérített 3.057.000 forintot összegre a vagyoni hátrányból 39.906.000 forint megtérült. A még fennmaradó vagyoni hátrány összege 49.498.000 forint, melyre vonatkozóan csatolta az átutalási bizonylatot, mely szerint ezen összeget III. r. vádlott a egyéb érdekelt1 részére befizette. [38] A lefoglalt 23.842.000 forint tekintetében a vagyonelkobzás alkalmazását törvénysértőnek tartotta, arra figyelemmel, hogy az a sértett tulajdonát képezi, s a jogellenes vagyongyarapodásra alapozott vagyonelkobzásra csak akkor kerülhet sor, ha ez nem sérti a sértett érdekét, ezért a lefoglalás megszüntetése mellett a tulajdonost képviselő egyéb érdekelt1 részére történő kiadásnak lett volna helye. [39] A hivatali vesztegetés bűntettével kapcsolatban arra mutatott rá, hogy a III/B. tényállási pontban írt magatartása, azaz hogy félreértésből 27 millió forint helyett 7,8 millió forintos visszaigénylésről nyújtott bevallást, álláspontja szerint egyértelműen igazolja, miszerint, amennyiben létezett is ilyen ígéret, megállapodás, a III. r. vádlottnak nem volt tudomása arról, hogy Terhelt1 I. r. vádlott mekkora összeget vár, s ezt egyértelműen alátámasztó adat az eljárás során nem is merült fel. Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet
15. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 19 oldal utolsó előtti bekezdésében írt tényállásrész, mely szerint III. r. vádlott Terhelt2 II. r. terhelttel részesedést ígért és adott a sikeres visszaigénylések révén realizált jövedelemből, ellentmond azon megállapításoknak (pl.
16. oldal utolsó előtti és utolsó bekezdés), mely szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok nem igazolják, hogy III. r. vádlott a visszaigényelt összegek I. r. terhelthez történő eljuttatásában bármilyen tevőleges szerepet játszott volna. A bíróság, tehát abban a kérdésben, hogy védence tanúsította-e a Btk.
17. §

(1)bekezdésében büntetni rendelt valamennyi elkövetési magatartást, ellentétes megállapításokat tett. Álláspontja szerint a megállapított tényekből csak arra vonható következtetés, miszerint tudott Terhelt1 I. r. vádlott szerepéről és arról, hogy a bűncselekmények hasznából részesedik, s ennek ismeretében tartotta vele a kapcsolatot, s kért tőle technikai információt, iránymutatást. Ez a magatartás azonban bűncselekményt nem valósít meg, legfeljebb a pszichikai bűnsegély merülhetne fel, de az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos állítást nem fogalmazott meg és erre vonatkozó bizonyítékot sem értékelt. Utalt arra is, hogy a folyamatos adategyeztetésben megnyilvánuló együttműködés folyamatosan, egy rövid időszak alatt valósult meg, mely természetes egységet képez, szerinte szó sem lehet a folytatólagosság részét képező több bűncselekményről. Ezért elsődlegesen a korrupciós cselekmény alóli felmentést, míg másodlagosan a cselekmény bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés bűntettekénti értékelését látta indokoltnak. [40] A büntetés kiszabása során utalt arra, hogy bár III. r. terhére rótt súlyosabb cselekmény büntetési tétele 5 évtől 10 évig terjed szabadságvesztés, a konkrét tárgyi súlyát a vagyoni hátrány teljes megtérítése jelentősen csökkentette, emellett szerepe az elsőfokú ítéletben foglaltakkal ellentétben semmiképpen sem központi, azt a történeti tényállás sem támasztja alá. További enyhítő tényező a bűnsegédi elkövetés, a jelentős időmúlás, a korrupciós cselekménynél az, hogy vezető beosztása ellenére érdemi döntést az ÁFA visszaigénylések tekintetében I. r. vádlott soha nem hozott, valamint, hogy felesége, három nagykorú gyereke és unokája eltartásáról gondoskodik, 1993 óta egyházi szolgálatokat végez, nagyobb összegű adományokat rendszeresen nyújt. [41] Az ügyészség fellebbezésével kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta, hogy az elsőfokú ítélet helyesen érvelt amellett, hogy a jelen ügyben megvádolt személyek között semmilyen szervezeti hierarchia nem volt, a feladataikat felosztották és összehangolták. Ugyanakkor kifejtette azt is, hogy a konspirációs tevékenység sem lelehető fel a felhasznált cégek vezetőinek közreműködésben. Ily módon a bűnszervezet megállapítása kizárt. [42] Terhelt4 IV. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában azt adta elő, hogy védencének az cég7.-vel kapcsolatos tényállási pont vonatkozásában kizárólag bűnsegédi bűnrészességet lehetne felróni, hiszen az ügyfele által kifejtett magatartás (ügyintézés, üzletrész megszerzés, székhely áthelyezés, kapcsolattartás) a konkrét ÁFA visszaigénylések tekintetében szándékkiváltásnak nem, kizárólag szándékerősítésnek tekinthető. [43] A cég18 vonatkozásában pedig büntetőjogi felelősség megállapításának nem lehet helye, hiszen az az előkészületi szakon nem jutott túl, ezt támasztja alá az is, hogy az ügyvezetővé kinevezett Tallódi Pál József ellen vádemelésre sem került sor. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 20 [44] Utalt arra is, miszerint a bűnszervezet megállapítása az elsőfokú ítéletben foglalt indokok alapján kizárt, e tekintetben az ügyészi fellebbezés nem foghat helyt, s a nyomatékos enyhítő tényezők (ügyfele egészségi állapota, időmúlás stb.) is az ügyész által indítványozott súlyosítás ellen szólnak. [45] Terhelt6 VI. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában a büntetés enyhítését, ezen belül mind a szabadságvesztés, mind pedig a próbaidő tartamának mérséklését indítványozta, miután az álláspontja szerint a VI. r. által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyához, valamint védence kedvező személyi körülményeihez képest eltúlzottan súlyos. Az elsőfokú bíróság a javára fennálló körülmények közül az időmúlás, betegsége, bűnösségre is kiterjedő beismerése mellett további lényeges enyhítő tényezőt nem is vont értékelési körébe, mint büntetlen előéletét, bűnsegédi bűnrészességét, azt, hogy idős édesanyja eltartásáról gondoskodik, s a bűncselekmény elkövetése óta eltelt jelentős időben példamutató magatartást tanúsított, nem került összeütközésbe a törvénnyel, a terhére rótt cselekmény elkövetése „egyszeri botlás” volt. Mindezek a büntetés enyhítésére kellő alapot szolgáltatnak. [46] Az ügyész súlyosítást, a próbaidő felemelését célzó indítványával összefüggésben azt hangsúlyozta, hogy az semmilyen érdemi indokolást nem tartalmaz, nem jelölte meg, hogy mely személyi, tárgyi tényezők miatt tartja szükségesnek a próbaidő felemelését. [47] Terhelt9 IX. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában a büntetés enyhítését arra tekintettel látta indokoltnak, hogy védence igen súlyos betegséggel küzd, a terhére rótt cselekmény elkövetését elismerte, annak azonban az értelmi szerzője nem ő volt, csupán igen csekély, technikai kivitelezői szerepet töltött be, emellett az elkövetés óta hét év eltelt. [48] Terhelt5 V. r. vádlott védője a fellebbviteli főügyészségi átiratra tett észrevételében az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Kifejtette, hogy a törvényszék az ügy tényállását kellő alapossággal tárta fel, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, eljárási hibát nem vétett, a minősítése okszerű, törvényes, s a Terhelt5 V. r. vádlottal szemben kiszabott joghátrány a büntetéskiszabási elveknek és a belső arányosságnak is maradéktalanul megfelel, annak súlyosítására álláspontja szerint nincs alap. Hivatkozott arra is, hogy a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítását célzó ügyészi fellebbezés törvényi feltétel (hierarchikus felépítésű csoport) hiányában nem foghat helyt, tekintettel arra, hogy a vádlottak mellérendelt felek voltak cselekményeik elkövetése során, kölcsönös akaratelhatározáson alapuló horizontális jellegű feladatmegosztással. Külön kiemelte, hogy a büntetés súlyosítása, végrehajtandó szabadságvesztés ellen szólnak az enyhítő körülmények, különös figyelemmel arra, hogy V. r. munkahellyel rendelkezik, sikeresen visszailleszkedett a társadalomba. Ehhez csatolta a cég37 és Terhelt5 V. r. terhelt közötti, 2020. november 3.-i keltezésű munkaszerződést, mely eladókénti foglalkoztatására vonatkozott, havi 215.000 forint bruttó alapbér mellett. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 21 [49] Terhelt10 X. r. vádlott védője írásban benyújtott észrevételében ugyancsak az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, melyet ügyfele vonatkozásában minden tekintetben megalapozottnak tartott. Kiemelte az elsőfokú ítélet 32. oldalának utolsó bekezdéseit, mely a titkos információgyűjtés eredményének X. r. vádlott általi fel nem használhatóságának 1998. évi XIX. törvény 206/A. §

(2)bekezdés a) pontján és

(3)bekezdésén alapló érveit fejtette ki. Utalt arra, hogy a vádhatóság fellebbezésének teljes megalapozatlanságát az is alátámasztja, hogy a főügyészség fentiekkel szemben a titkos adatszerzés Be. 206. §

(5)bekezdése szerinti felhasználhatóságát indokolta. Arra is kitért, rámutatva arra, hogy a vádhatóság nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a titkos információgyűjtés X. r. vádlottat érintően bírói engedély birtokában lett beszerezve. Emellett a vádhatóság nem csatolta X. r. terheltre vonatkozóan a titkos adatszerzés engedélyezését tartalmazó bírói határozatot és a titkos adatszerzésre vonatkozó jelentést, így az esetében a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával megszerzettnek tekintendő. [50] Terhelt8 VIII. r. vádlott védője írásban benyújtott észrevételében az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, kifejtve, hogy az mindenben – így a bűnszervezetben elkövetés mellőzése és a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése tekintetében is – helyes és megalapozott. [51] A nyilvános ülésen az ügyész perbeszédét az átiratban foglaltakkal mindenben egyezően terjesztette elő. [52] I. r. vádlott védője perbeszédében a fellebbezést az írásbeli indokolásban írtak szerint tartotta fenn, s annak lényegét foglalta össze. [53] Terhelt1 I. r. vádlott utolsó szó jogán azon védekezését ismételte meg, hogy az adóhatóság kiadmányozási rendszere alapján nem volt lehetősége a főosztályvezetői hatáskörbe tartozó döntés befolyásolására, s kiemelte, hogy az ezzel ellentétes elsőbírói megállapításokat a tanúk is cáfolták. Kitért továbbá arra, hogy az egészségi állapota az elsőfokú ítélet óta is romlott, s hogy szülei a gondozására szorulnak. [54] II. r. vádlott védője csatlakozott I. és III. r. vádlottak írásban kifejtett érveihez. Perbeszédében külön is kiemelte, azon érvelés helyességét, miszerint a kötelességszegés I. r. vádlott részéről nem került bizonyításra. Foglalkozott a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezéssel. Emellett hangsúlyozta, hogy a vagyoni hátrány az 50 millió forintot nem sokkal haladta meg, így a minősítéshez szükséges alsó értékhatárhoz közelebbi, s hogy az enyhítő tényezők megfelelő súlyú értékelése jóval enyhébb büntetés kiszabását kell eredményezze. [55] III. r. vádlott védője a nyilvános ülésen az írásbeli fellebbezés indokolásában írtakat mindenben fenntartotta. A fellebbviteli főügyészségi átiratban írtakkal kapcsolatban Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 22 megjegyezte, hogy a Palermói Egyezmény nem képezi a ius cogens tárgyát, ebből következően az a jogalkotás számára állapít meg kötelezettséget, és ez a nemzetközi egyezmény hatályban volt a korábbi bűnszervezeti szabályozás Btk.-ba kerülésekor, 2002ben, és hatályban volt a 2019-es módosításnál is. A nemzetközi jogi háttér csak abban az esetben lehet irányadó a belső jogintézmény fogalmának értelmezésekor, ha valamilyen bizonytalanság van ebben a körben. A hierarchia egy új elem, s a jogalkotó ennek kiemelésével azt szerette volna elérni, hogy egy lényeges fék legyen ennek a jogintézménynek az alkalmazása során. A Kúriai III. tanácsának ügyészség által hivatkozott határozata közvetlenül a hatályba lépés után született, s azóta a Kúria hasonló jogi álláspontot tartalmazó döntést nem hozott, ezzel szemben több olyan döntés született a bűnszervezet kérdéskörében, melyek nem közvetítik azt az értelmezést, amely szerint, ha van egy szervező, akkor aki ezzel a szervezettel együttműködik, az egy hierarchiának a részese. Hangsúlyozta, hogy adott ügyben a vádlottak között semmiféle szervezeti vagy szervezeten kívüli hierarchia nem állapítható meg az irányadó tényállásból és a feltárt bizonyítékok alapján, hanem a feladatokat felosztották, megosztották, és összehangolták a működésüket. [56] Terhelt3 III. r. vádlott felszólalásában azt adta elő belesodródott az eseményekbe, a részvételét sem családi, sem egzisztenciális körülményei nem indokolták, többet veszített mint amennyit nyert, az egzisztenciáját veszélyeztette, a hivatását elveszítette. [57] IV. r. vádlott védője a nyilvános ülésen az írásbeli beadványában foglaltakkal egyezően terjesztette elő perbeszédét. [58] V. r. vádlott védője a nyilvános ülésen az írásbeli észrevételében foglaltakat mindenben fenntartotta, azt kiegészíteni nem kívánta. [59] VI. r. vádlott védője perbeszédében az írásbeli fellebbezés indokolásban foglaltakat tartotta fenn, s azzal egyező indítványt tett. [60] Terhelt6 VI. r. vádlott utolsó szó jogán megbánásának adott hangot. [61] VII. r. vádlott védője a nyilvános ülésen egyrészt indítványozta a bűncselekmények bűnsegédként elkövetettkénti minősítését, míg a büntetés enyhítésére, illetőleg a próbaidő tartamának jelentős mérséklésére védence életkora, betegsége, de főként az időmúlás (mely az elsőfokú ítélet meghozatala óta további másfél évvel hosszabbodott) okán látott lehetőséget. [62] VIII. r. vádlott védője perbeszédében az írásbeli beadványában foglaltakat tartotta fenn. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 23 [63] IX. r. vádlott védője a nyilvános ülésen ugyancsak a fellebbezés indokolásban írtakat tartotta fenn. [64] X. r. vádlott védője perbeszédében az írásbeli észrevételben foglaltakkal egyezően az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A haladéktalanság vonatkozásában a leírtakhoz hozzáfűzte, hogy a titkos információgyűjtés keretében a lehallgatásokon kívül a hatóságnak voltak többlettudomásai, amelyek megalapozhatták volna a halaszthatatlan feljelentési kötelezettséget. Ezt azért is tartotta fontosnak, mert ha betartják e törvényi kötelességet, akkor védence az eljárásba nem is kerül be. Utalt arra is, hogy ügyfele február 27-ét követően lett beidézve a egyéb érdekelt1-hoz, ahol mindent tagadott, s senkit nem ejtett tévedésbe. Tudattartalmára vonatkozó, fellebbviteli főügyészség átiratában szereplő megállapítások a vádirati tényállásban nem szerepeltek. [65] Az ügyészségi fellebbezés X. r. vádlottat érintő részében, valamint VI. és VII. r. vádlott tekintetében a vagyonelkobzás alkalmazását indítványozó részében, továbbá I., II., III. r. vádlottak és védőik enyhítést célzó, IV. r. vádlott és védője vagyonelkobzás mellőzésére irányuló fellebbezése vezetett eredményre. [66] A másodfokú bíróság a kétirányú fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet, figyelemmel az ügyészség illetőleg az I., II., III., IV. r. vádlottak és védőik jogorvoslati nyilatkozatának tartalmára a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. [67] A fenti terhelteket érintő felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a hatályos perrendi szabályokat túlnyomórészt betartva folytatta le a bizonyítási eljárást, a Be. 163. §

(2)és

(3)bekezdésben rögzített tényállás tisztázási kötelezettségének is eleget tett. Az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező, a Be. 608. §

(1)és

(2)bekezdésében, valamint a Be. 609. §

(1)és

(2)bekezdésében foglalt eljárási szabálysértést az ítélőtábla nem észlelt. [68] Szükséges előrebocsátani, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalás egy részét még az

1. évi XIX. törvény (továbbiakban korábbi Be.) míg más részét már új eljárási törvény, azaz a
2. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) szerint folytatta le. Tekintettel arra, hogy a Be.
3. §

(1)bekezdése szerint a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, még a korábbi eljárási törvény szerint végzett cselekmény akkor is érvényes, ha azt e törvény másként szabályozza, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által elvégzett eljárási cselekmények törvényességét az annak időpontjában hatályos büntetőeljárási törvény rendelkezései alapján vizsgálta. Ennek értelmében az állapítható meg, hogy a

1. július
2. napját megelőző határnapokon a korábbi Be. rendelkezéseit a bizonyítási eljárással összefüggésben lényegében megtartotta, az e napokon kihallgatott vádlottak, tanúk figyelmeztetése szabályszerűen megtörtént. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 24 [69] A törvényszék a
3. november 8.-i tárgyalási határnapon a tárgyalást a bíró személyében történt változás, majd a
4. július 18.-i határnapon a tárgyalási időköz letelte okán a korábbi Be.
5. §

(3)bekezdésével összhangban kezdte elölről, s a fenti határnapokat megelőző tárgyalás anyagának ismertetése messzemenően megfelelt a Be. 287. §

(4)bekezdésében írt rendelkezéseknek. [70] Az elsőfokú bíróság Terhelt2 II. r. vádlott beszámítási képességére, illetőleg Terhelt4 IV. r. vádlott egészségi állapotára vonatkozóan alappal rendelt el szakértői bizonyítást, melyet teljeskörűen lefolytatott. Az ítélőtábla is egyetértett azon elsőbírói következtetéssel, miszerint a II. r. vádlott beszámítási képességét érintő kérdésben ellentétes két szakértői vélemény után beszerzett újabb szakértői vélemény megállapításai az ellentmondást egyértelműen tisztázta, így a szakértők további személyes meghallgatása nem volt indokolt. [71] A Be. 2018. július 1.-i hatályba lépését követően a Be. 10. §

(1)bekezdés 3/f) pontjára figyelemmel gazdálkodással összefüggő kiemelt gazdasági bűncselekmény miatt indult ügyet a Be. 13. § és a Be. 868. §

(2)-

(3)bekezdésének figyelembevételével törvényesen folytatta ülnökök közreműködésével. [72] Törvényesen fogadta el Terhelt5 V. r. és Terhelt7 VII. r., majd Terhelt9 IX. r. vádlott tárgyalásról való jelenlét jogáról történő lemondását is annak ellenére, hogy V. r. terhelt ezzel kapcsolatos nyilatkozatát illetőleg és a védő kézbesítési megbízottkénti meghatalmazását igazoló okirat a Be.

1. §-ára történt részletes kioktatás megtörténtét nem tartalmazta. [73] A
2. július
3. napját követően tartott tárgyalási határnapon felvett bizonyítás során is minden releváns eljárásjogi rendelkezést megtartott, a kihallgatott tanúk figyelmeztetése szabályosan megtörtént, s törvényesen került sor egyes tanúk vallomásának felolvasására, ismertetésére is. [74] A törvényszék az okiratokat, iratokat is tárgyalás anyagává tette, a könyvszakértői, elmeorvos-, orvosszakértői véleményeket hasonlóképpen ismertette. [75] Felhívja ugyanakkor az ítélőtábla a figyelmet arra is, hogy a Be.
4. §

(4)bekezdéséből illetőleg a Be. 551. §

(1)bekezdésében írtakból kitűnően a rendelkező rész kézbesítésére még a jogorvoslati nyilatkozatok megtételét megelőzően kellett volna, hogy sor kerüljön. Így elkerülhető lett volna a rendelkező rész tartalmának tisztázására irányuló, az ítélet kihirdetését követően az ügyészség képviselőjével folytatott párbeszéd. [76] Nem volt alapos az indokolási kötelezettség megsértésére, mint a bűnösség megállapítására kiható eljárási szabálysértésre [Be. 609. §

(1),

(2)bekezdés d) pont] történt védői hivatkozás. Az indokolási kötelezettség megsértése ugyanis azt jelenti, hogy az ítélet indokolása tény vagy jogkérdés tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem derül ki, hogy az elsőfokú bíróság megállapításait mire alapozta, ez azonban jelen ügyben nem történt Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 25 meg. Az elsőfokú ítéletből egyértelműen kitűnt, hogy a korrupciós cselekményben a bűnösség megállapítását mely bizonyítékokra alapozta, s az is, hogy a tanúvallomások, melyek arra vonatkoztak, hogy meghatározott összeghatár fölött a kiutalás engedélyezése nem tartozott I. r. vádlott hatáskörébe, miért nem bírtak jelentőséggel. [77] Kétségtelen, hogy a bizonyítási indítványok elutasításának indokait az elsőfokú ítélet a Be. 561. §

(3)bekezdés f) pontjában írtak ellenére külön nem tartalmazta, megjegyzendő azonban, hogy az ítélet az egyes védői felvetésekre reagált, s ebből az elutasítások indokai kétséget kizáróan következtek, ekként az előző bekezdésben írtakra is figyelemmel mindez a másodfokú eljárás során nem pótolható, s így az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését szükségessé tevő hiányosságként nem értékelhető. [78] A bizonyítási indítványok elutasítása kapcsán a következőket jegyzi még meg a másodfokú bíróság: [79] Nem sértette a bíróság tényállástisztázási kötelezettségét az, hogy a korrupciós cselekménnyel kapcsolatban további bizonyítást nem folytatott, a büntetőjogi felelősség kérdésében való döntéshez I. r. vádlott munkaköre, a kérdéses adóellenőrzésekben betöltött szerepe, az irányadó belső utasítások tartalma, tényleges cselekvősége kellően tisztázásra került. Nem tényszerű ugyanakkor az az I. r. védői hivatkozás, hogy az elsőfokú bíróság, bár a

1. február
2. napján a egyéb érdekelt1 Dél-budapesti Adó- és Vámigazgatóság megkeresésére vonatkozó ügyészi bizonyítási indítványnak helyt adott, annak teljesítése a tárgyalás anyaga alapján nem igazolható. A bírósági iratok
3. sorszáma alatti intézkedésből ugyanis a megkeresés teljesítése egyértelműen kitűnik, s a bírósági iratok
4. és
5. sorszáma alatt található a egyéb érdekelt1 Dél-budapesti Adó és Vámigazgatóság erre adott válasza, melyet a törvényszék a
6. július
7. napján tartott tárgyaláson ismertetett is (
8. számú tárgyalási jegyzőkönyv
9. oldal közepe). [80] Nem érintette továbbá a tényállástisztázási kötelezettséget a könyvszakértői meghallgatására irányuló III. r. védői indítvány elutasítása sem, s a védő nem jelölt meg a szakértői véleményben olyan vitatott megállapítást, mely a szakértő tárgyaláson történő meghallgatását szükségessé tette volna. Az ítélőtábla rámutat arra is, hogy a szakértő kizárólag a IV. tényállási pontban írt cselekmény tekintetében végzett vizsgálatot olyan könyvelési anyagok alapján, mely az elkövetés idején a társaság rendelkezésére nem álltak. Az eljárás során a védelem részéről a beszerzést terhelő, levonható adóként megjelölt összeg valótlansága és az ennek igazolására benyújtott számlák, szerződések stb. fiktív volta nem volt vitatott, azzal kapcsolatosan külön a könyvelési alapdokumentumokat érintő vizsgálat elvégzése nem volt szükséges, így a szakértő feladata a tekintetben lényegében a bevallások adatai alapján számszaki műveletek elvégzésére egyszerűsödött volna. [81] Kétségtelen, hogy I. r. vádlott védője (III. r. vádlott védőjéhez hasonlóan)
10. november
11. napján kelt beadványában „az ügyben keletkezett valamennyi lehallgatási anyag” adathordozón történő kiadását kérte, tette ezt arra hivatkozással, hogy a titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés során keletkezett anyagnak csak az írásos formája, illetőleg kivonata állt rendelkezésre. Ebből azonban olyan következtetés, melyet a védő tett, miszerint tisztában volt azzal, hogy a bíróság rendelkezésére álló lehallgatási anyag jóval Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 26 terjedelmesebb, mint amelyet a vádhatóság bizonyítékként felhasználni kívánt, nem vonható le. A bírósági iratok
12. számú utasítás mellékletét képező átirat egyébként egyértelműen tartalmazza azon fájlok megnevezését, melyek másolásra és kiadásra nem kerültek, s ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság a
13. január
14. napján tartott tárgyaláson a szükséges tájékoztatást megadta (
15. számú tárgyalási jegyzőkönyv
16. és
17. oldala). Egyik érintett vádlott, védő sem kifogásolta az átvett hanganyagok tartalmát, a fennmaradó közlemények megismerése iránti igényét ezt követően nem jelentette be, s olyan tartalmú nyilatkozat sem hangzott el, mely a további, tárgyaláson le nem játszott, bizonyítékként fel nem használt beszélgetések lényeges tartalmára vonatkozott volna. [82] Mindemellett az ítélőtábla azt is hangsúlyozza, hogy a törvényszék nem vétett hibát, amikor az ügyészég által bizonyítékként felhasználni nem kívánt beszélgetések hanganyagát nem adta ki, azt a tárgyalás anyagává nem tette, miután annak megsemmisítésére vonatkozó kötelezettség a korábbi Be.
18. §

(4)bekezdéséből, s legfőképp a 206/A. §

(3)bekezdés utolsó mondatából kétséget kizáróan következik. [83] Minden alapot nélkülöz az a védői felvetés is, mely a terhelt védelemhez való jogának csorbulását a bűnszervezetre vonatkozó vádmódosítással összefüggően állította. A hivatkozott védelmi érvelés lényegében a Be.

1. §-a szerinti vádmódosítás létjogosultságát kérdőjelezte meg, mely e törvényi rendelkezés alapján az ügyészség részére az ügydöntő határozat meghozataláig nyitva áll, s ahhoz nem szükséges az sem, hogy az ügyben addig nem ismert bizonyíték merüljön fel. A
2. március 22.-i keltezésű vádmódosítás a vádlottak és védők részére szabályszerűen kézbesítésre került, s ezt követően több határnapon is tartott tárgyalást a bíróság, így a felkészüléshez szükséges idő biztosított volt. [84] A másodfokú bíróság vizsgálta még a bizonyítás törvényességét, mely kérdéskör központi eleme volt a titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés eredményének felhasználhatósága. A Be.
3. §

(1)bekezdése egyértelműen akként rendelkezik, hogy a leplezett eszköz alkalmazásának törvényességét az engedélyezés időpontjában hatályos rendelkezések alapján kell megítélni, így a törvényszék, a vonatkozó releváns jogszabályi háttérre hiánytalanul utalt. Következtetései, megállapításai I., II., III., IV., V., VI., VII. és VIII. r. vádlottak tekintetében helytállóak, az ezzel kapcsolatos védelmi kifogásokra ítéletének

1. oldalán igen részletesen, színvonalasan reagált. A védői fellebbezés indokolásokban, melyek részben az elsőfokú eljárásban előadottakat ismételték meg, olyan érv nem hangzott el, mely ezen érvelés kiegészítését, vagy a következtetések módosítását szükségessé tette volna. [85] Ugyanakkor az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett a fellebbviteli főügyészséggel a tekintetben, hogy az elsőfokú bíróság Terhelt10 X. r. vádlott tekintetében a titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés eredményének felhasználását törvénysértően zárta ki. [86] A hiánytalanul leírt adatok, a titkos információgyűjtést engedélyező határozatok alapján nem vitatható, hogy valamennyi, a nyomozati iratok részét képező telefonos beszélgetés lehallgatására, rögzítésére bírói engedély alapján került sor. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 27 [87] A titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés (engedélyezéskori) szabályai megegyeztek abban, hogy legfeljebb kilencven napra engedélyezhetőek, mely egy esetben legfeljebb kilencven nappal hosszabbítható meg. [Rtv.
2. §

(3)bekezdés, illetőleg a korábbi Be. 203. §

(4)bekezdés]. Ez a határidő, illetőleg annak meghosszabbítása ahhoz a személyhez kötődik, akivel szemben azt a bíróság engedélyezte. Ugyanazon személlyel szemben újabb módszer vagy eszköz engedélyezése nem indítja újra a határidőt. Ez azonban jelentőséggel nem bír, miután a felhasználhatóság intervallumát a korábbi Be. 200. §

(4)bekezdése már leszűkítette, hiszen a feljelentés megtételéig (2013. február 11.) a 90+90 napos határidő egyik lehallgatással érintett személy esetében sem telt le. [88] Az sem vitatható, hogy a titkos információgyűjtés felhasználásának a korábbi Be. 206/A §.

(1)bekezdés a) pontja alapján irányadó korábbi Be. 201.§ -ában írt feltételei valamennyi terhelt tekintetében fennálltak. [89] S azt is helyesen állapította meg a törvényszék, hogy a titkos információgyűjtés az előírások szerint folyt, és nem sérült a nyomozás elrendelésére (feljelentés megtételére) vonatkozó haladéktalanság szabálya sem. [90] E körben elsőként is hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy a haladéktalanság nem az azonnalisággal szinonim fogalom, emellett azonban a törvény szövegezése is megváltozott 2014. január 1-jei hatállyal, és – az addigi szabályozással ellentétben – a titkos információgyűjtés eredményét nem attól tette függővé, hogy az engedélyezését kérő szerv a büntetőeljárásban felhasználni kívánt információ megszerzését követően a nyomozást haladéktalanul elrendelte vagy a feljelentési kötelezettségének haladéktalanul eleget tett. A korábbi Be. 206/A.§

(1)bekezdés b) pontja szerint ugyanis a felhasználás feltétele immár az, hogy a titkos információgyűjtés engedélyezését kérő szerv a büntetőeljárásban felhasználni kívánt információ megszerzését követően a nyomozást – a büntetőeljárás megindításának valamennyi, e törvényben meghatározott feltétele megállapításakor – nyomban elrendelte vagy a feljelentési kötelezettségének nyomban eleget tett. [91] Ez a szabályozás már egyértelműsíti azokat a körülményeket, amelyektől a feljelentési kötelezettség teljesítésének időszerűsége függővé teendő, és nagyobb (és észszerűbb) teret engedve a nyomozóhatóságnak, határozza meg mindazon teendőket, amelyek egyébként is szükségszerűen megelőzik a feljelentés megtételét. [92] Ahogy arra már a Kúria több eseti döntésben (pl: BH+ 2014.3.97., Bkv 74.) is rámutatott, a feljelentési kötelezettség megtételének haladéktalansága nem eredményezheti abszolút, de relatív határidő meghatározását (az ennek megállapítását hiányoló védői kifogások ezért is értelmezhetetlenek), az nem pusztán az engedélyben megjelölt határidő lejárta és a feljelentési teljesítése közötti időtartam alapján, hanem az információmennyiség tényleges tartalmi megismerésének, feldolgozásának bonyolultsága figyelembe vételével ítélendő meg. Az irreleváns adatok kiszűrését követően (melyre egyébként a titkos információgyűjtést szabályozó ágazati jogszabályok nem szabnak határidőt, a Be. 204. §

(4)bekezdése azonban a titkos adatszerzés tekintetében annak befejezését követően nyolc napos határidőt enged) kell még a releváns adatokat a célból elemezni, hogy azok egyéb adatokkal együtt elégségesek-e a korábbi Be.

1. §-ában feltüntetett bűncselekmények valamelyike tekintetében a gyanú megállapításához és hogy a bűnüldözési célú információgyűjtés az Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 28 engedéllyel érintett, illetve más személlyel összefüggésbe hozható-e. Azt is szükséges kiemelni, hogy a törvény nem ír elő folyamatos ellenőrzést, elemzést a beszerzett anyagokkal kapcsolatban, így nincs annak jelentősége, hogy a lehallgatás kezdő időpontja hónapokkal korábbra,
2. szeptember
3. napjára tehető. Emellett téves azon megállapítás is, hogy az anyag elemzése több hónapig nem tarthat. Jelen esetben az információmennyiség tartalma több szempontból is speciális ismereteket, értelmezést igényelt. A terheltek tevékenysége emellett nem csupán egy cég nevében végzett tevékenységre korlátozódott, tehát az érintett eljárások azonosítása is időigényes volt. [93] Túl az ügyben nem érintett személyekre vonatkozó adatok kiszűrésére, megsemmisítésére, a szerteágazó bizonyíték-halmaz elemzésére fordítandó időre vonatkozó helyes elsőbírói megállapításokon, nem lehet eltekinteti a másodfokú bíróság megítélése szerint attól a ténytől sem, hogy egészen a vádemelési szakig a terhelti csoport valamennyi működési területét, felölelő szervezett tevékenység, és személyösszesség egy eljárásban szerepelt, értelemszerűen a nyomozás elrendelését megelőzően is. [94] Adott körülmények között a Nemzeti Védelmi Szolgálat által készített felvételek leválogatása, ügyhöz társítása, az érintettek konkrét szerepének azonosítása, a használt „kódnyelv” megfejtése nyilvánvalóan az átlagosnál hosszabb időt igényelt. [95] A felhasználhatóság megítélésénél közömbös az is, hogy a rendelkezésre álló jelentés szerint titkos információgyűjtés már
4. június
5. napjától folyt. A Be. 206/A. §

(1)bekezdése ugyanis a bűnüldözési célú titkos információgyűjtésnél kizárólag annak bírói engedélyhez kötött formája esetében utal a haladéktalanság vizsgálatának szükségességére. Emellett nem vitatható azon érvelés megalapozottsága, miszerint a lehallgatni indítványozott személyi kör meghatározása ezt önmagában indokolta. Mi sem mutatja jobban, hogy korábbi időpontra nézve feljelentési kötelezettséget keletkeztető bűncselekmény gyanúja nem állt fenn, minthogy a lehallgatási időszakot megelőző ÁFA visszaigénylést a későbbi vád sem tartalmazott. [96] A haladéktalanság sérelmével összefüggésben értelmezhetetlen a korábbi Be. 204. §

(4)bekezdésére történt védői hivatkozás, hiszen e törvényhely a megsemmisítésre rendelkezésre álló nyolc napos határidő kezdő időpontját a titkos adatszerzés befejezéséhez köti, márpedig jelen ügyben, ahogy arra a másodfokú bíróság már korábban utalt, a titkos információgyűjtésre rendelkezésre álló határidő a feljelentés megtételéig egyetlen személy esetében sem telt le. [97] Terhelt10 X. r. terheltet érintően ezen túlmenően a következőket szükséges kiemelni: Az előbbiekben kifejtettekből egyértelmű, hogy esetében a titkos információgyűjtés eredménye felhasználhatóságának korábbi Be. 206/A. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában meghatározott, s az előbbi alapján irányadó 201. §-ában írt általános feltételei maradéktalanul fennálltak. [98] Az elsőfokú bíróság azonban nem is ezt, hanem a felhasználhatóság Be. 206/A. §

(2)bekezdésben írt különös feltételének hiányát állapította meg Terhelt10 X. r. vádlott tekintetében arra figyelemmel, hogy rá nézve a titkos információgyűjtést nem engedélyezték, s a nyomozási bírói határozataiban, mely ezen anyagok felhasználhatóságra való Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 29 alkalmasságát majd bizonyítékként történő felhasználhatóságát megállapította, a tényállás IV. pontjában írt cselekményre és X. r. terhelt személyére utalás sem volt. [99] Amellett azonban, hogy a perbíróságot az ítélőtábla megítélése szerint nem köti a bizonyítékként felhasználhatóság lehetőségéről elsőként dönteni hivatott nyomozási bíró [korábbi Be. 207. §

(2)bek. b) pont] végzése, s főként nem annak indokolása. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság

1. február
2. napján kelt 9.TBN.021/4/
3. számú, illetőleg
4. február
5. napján kelt 9.TBN.021/8/2013.Tük. számú végzésének rendelkező része kizárólag a nyomozati iratok között fellelhető titkos információgyűjtés eredményének a vesztegetés bűntette és költségvetési csalás bűntette miatt indult büntetőeljárásban való felhasználása lehetőségének megállapítását tartalmazta. S indokolása utalt arra, hogy a bizonyítékként felhasználás az engedélyben nem szereplő költségvetési csalás bűncselekményére és az engedélyben nem szereplő személyekre is kiterjed, emellett az elkövetői csoport tevékenységéről, módszeréről egy általános jellegű (X. r. terhelt szerepét, magatartását ebbe beilleszthető) leírást adott. [100] A Be. 206/A. §

(2)bekezdése szerinti különös feltétel szempontjából önmagában az adott büntetőeljárásban a bizonyítékként való felhasználásra alkalmasság, illetőleg felhasználás megállapítására vonatkozó döntés meglétének van garanciális jelentősége. Amennyiben tehát a titkos információgyűjtés eredményének felhasználása ennek értelmében bármely terhelt esetében törvényes, az szükségszerűen kihat a vele szándékegységben cselekvő terhelt társra is, hiszen a bizonyítandó tények köre egybeesik. [101] Mindebből az következik, hogy a büntetőeljárásban való felhasználást a korábbi Be. 201.§ és 206/A. §

(1)bekezdésben írt feltételek megléte esetén nem befolyásolja, hogy a bizonyítékként való felhasználás lehetőségéről elsőként döntő nyomozási bíró határozatának indokolása az egyik vádlottra nem utal, vagy az azonos módszerrel elkövetett egyik részcselekmény részletes leírását nem tartalmazta, s az sem, hogy a perbíróság a költségvetési csalást megvalósító cselekményeket törvényi egységként minősítette-e. [102] Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a tárgyi összefüggésben megjelölt célhoz kötöttség eleve nem szűkíthető le úgy, hogy kizárólag a bírói engedélyben megjelölt jogi minősítéssel teljesen azonosan minősülő bűncselekmény esetében lehet törvényesnek tekinteni más elkövetővel szemben a titkos információgyűjtés eredményének felhasználását. Ez ugyanis oda vezetne, hogy kizárólag abban az esetben kerülhetne erre sor, ha az engedély iránti kérelem benyújtásától a jogerős ítélet meghozataláig változatlan maradna az adott bűncselekmény jogi minősítése valamennyi elkövetővel szemben. Ennek az értelmezésnek ellentmond az is, hogy az engedély iránti kérelem benyújtásakor (amikor még nyomozás elrendelésére sem került sor) csak behatárolni lehet azt, hogy miként minősíthető egy adott bűncselekmény, az ugyanis a büntetőeljárás lefolytatása során változhat, olyan részleteken múlhat, melyek az engedély iránti kérelem benyújtásakor nem feltétlenül ismertek teljes egészében, akár elhatárolási kérdések is okozhatnak változást, vagy utóbb felmerült adatok miatt megváltozhat a cselekmény minősítése, illetőleg az további részcselekményekkel bővülhet. [103] Az ügyben titkos adatszerzést engedélyező határozatokra a törvényszék helyesen utalt, azok tartalmát azzal kell kiegészíteni, hogy az 1978. évi IV. törvény 250. §

(1)és

(2)Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 30 bekezdése szerinti vesztegetés bűntette, 253. §

(1)és

(2)bekezdése szerinti folytatólagosan elkövetett kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetés bűntette, valamint 310. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének gyanúja miatt indult büntetőeljárásban került sor az engedélyezésre, s hogy a költségvetési csalás részcselekményeit megvalósító konkrét magatartásokon túl az elkövetői kör módszeréről, tevékenységéről, melybe X. r. terhelt magatartása beleillett, egy általános leírást is adott. [104] Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal abban, hogy a titkos adatszerzésre minden érintett vonatkozásában törvényesen került sor úgy annak maximális (korábbi Be. 203.§

(5)bekezdés szerinti) tartamát, mint egyéb törvényi feltételeit (korábbi Be. 201.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. d)pont) tekintve, így helyesen döntött a törvényszék, mikor annak eredményét I-VIII. r. terheltek esetében a bizonyítékok körében felhasználhatónak találta. Csak a teljesség igénye érdekében jegyzendő meg, hogy ténykérdés, miszerint a titkos adatszerzés engedélyezésére és végrehajtására mely idő intervallumon belül került sor, s így teljesen közömbös, s annak törvényességét nem befolyásolja, hogy a védő szerint, amennyiben a titkos információgyűjtés befejezésére a törvényes határidőn belül befejődött volna, annak engedélyezésére már korábban sort kellett volna keríteni. Ez az érvelés minden alapot nélkülöz, miután nincs arra vonatkozó előírás, hogy a titkos adatszerzés a nyomozás mely szakaszában alkalmazható. [105] A fentebb írtakra is figyelemmel alapos volt ugyanakkor az a fellebbviteli főügyészségi indítvány, miszerint a titkos adatszerzés eredményének felhasználása Terhelt10 X. r. vádlott esetében törvénysértően maradt el. [106] Az elsőfokú bíróság e körben tévesen utalt a tárgyi összefüggés hiányára, hiszen a terhére rótt cselekmény az engedélyben meghatározott költségvetési csalás bűncselekményeként minősül, s szerepe az engedélyben megjelölt terhelt-társak magatartásához szorosan kapcsolódott. Ekként a korábbi Be. 206. §

(5)bekezdése, mely szerint annak a bűncselekménynek a bizonyítására, amely miatt a titkos adatszerzést a bíróság engedélyezte, a titkos adatszerzés eredménye valamennyi elkövetővel szemben felhasználható, a titkos adatszerzés során rögzített releváns beszélgetések bizonyítékként történő értékelését Terhelt10 X.r. vádlott vonatkozásában is megalapozza. [107] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a Be. 561. §

(3)bekezdés a) pontjában írtakkal összhangban tartalmazza a vádra utalást, a vád szerinti minősítést, a vádmódosítást. [108] Az elsőfokú ítélet indokolásának a Be. 562. §

(3)bekezdés b) pontjában meghatározott része, azaz a vádlottak személyi körülményeire és korábbi büntetéseire vonatkozó adatok kiegészítést és pontosítást igényelnek az iratok tartalma, továbbá a terheltek nyilvános ülésen tett előadása alapján az alábbiak szerint. Terhelt1 I. r. vádlott továbbra is könyvelőként dolgozik, havi nettó jövedelme 91.000 forint. Idős, gondozásra szoruló szüleivel él közös háztartásban, megélhetését részben a havonta összesen kb. 480.000 forint nyugdíjjal rendelkező szülei fedezik. Kb. 25 éve colitis Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 31 ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás) betegségben szenved, emellett jobb térdében előrehaladott állapotú térdizületi artrózist diagnosztizáltak. I. r. vádlott előzményi ítéletére vonatkozó adatokat a Btk. 97. §

(2)bekezdése alapján mellőzte, tekintve, hogy azokat a nyilvántartás

1. december
2. napján történt törlése óta már nem tartalmazza. Terhelt2 II. r. vádlott jelenleg egy KATA-s vállalkozás keretében Budapest két kerületében társasház takarítással foglalkozik, havi jövedelme 208.000 forint. Magas szemnyomás betegségben szenved, mely napi szinten szemcseppel történő kezelést és három havonta orvosi kontrollt igényel. Idős szüleivel él közös háztartásban, akik nyugdíja havonta összesen kb. 310.000 forint. Édesapja Parkinson kóros, emiatt a II. r. terhelt részéről gondozást igényel. II. r. vádlottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság
3. november
4. napján kelt és jogerős 16.B.21194/2019/
5. számú ítéletével
6. június
7. napján, ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége miatt 100.000 Ft pénzbüntetésre és 6 hónap „A” kategóriára korlátozott közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Terhelt3 III. r. vádlott Cluster típusú fejfájásban is szenved, emellett szorongásos tünetek miatt pszichiátriai kezelésben részesül. Kb. 10.000.000 forint kölcsöntartozása áll fenn hozzátartozók felé. Terhelt4 IV. r. vádlott továbbra is munka és jövedelem nélküli, élettársa tarja el, akinek jövedelme kb. 200-250.000 forint. IV. r. vádlott
8. pont alatti előzményi ítélet jogerőre emelkedésének dátuma helyesen
9. november
10. E terheltet az elsőfokú ítéletben írtakon túl a Pesti Központi Kerületi Bíróság
11. november
12. napján kelt 814.B.XIII.20.505/2015/
13. Számú, a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 25.Bf.6502/2020/
14. Számú határozata folytán
15. június
16. napján jogerőre emelkedett ítéletével bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt (elkövetési idő
17. december 16.) 250.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Terhelt8 VIII. r. vádlott ellen a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztályán hűtlen kezelés bűntette miatt van eljárás folyamatban, melyben az alapos gyanút
18. június
19. napján közölték, az elkövetési idő pedig
20. és 2010 közötti időszak. [109] Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás hiányos, továbbá iratellenes és téves ténybeli következtetéseken alapuló megállapításokat is tartalmaz, ezért azt a másodfokú bíróság a Be.
21. §

(2)bekezdés a),

1. c)és
2. d)pontjában írt részbeni megalapozatlansági hibák kiküszöbölése érdekében az iratok tartalma alapján és helyes ténybeli következtetéssel a Be. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 32 593.§

(1)bekezdés a) pontja Terhelt10 X. r. vádlott vonatkozásában a Be. 593. §

(1)bekezdés c) pontja szerint pontosította és kiegészítette a lentebb írtak szerint: [110] A tényállás bevezető részében Terhelt1 I. r. vádlott kötelességszegő magatartásával kapcsolatban jelentőséggel bíró normákat még kiegészíti a következőkkel: Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 52. §

(1)bekezdése tartalmazza, hogy az adóhatóság a tudomására jutott adatokat nyilvántartja és megőrzi, míg a

(2)bekezdése azt, hogy más hatóság, közfeladatot ellátó adatkezelő szerv nyilvántartásában vagy adózói nyilvántartásban szereplő adatot az adóhatóság, az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy azonosításához, az adókötelezettség , a költségvetési támogatáshoz való jogosultság megállapításához, az adózók ellenőrzésre történő kiválasztásához, ellenőrzéshez, végrehajtási eljárás lefolytatásához, az adózó kérelmére indult adóigazgatási eljárásban a tényállás tisztázásához használhatja fel. Az 53. §

(1)bekezdése szerint továbbá adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, végzés, igazolás vagy más irat. Az 53. §

(2)és

(3)bekezdése ugyanakkor előírta, hogy az adóhatóság alkalmazottja, akinek az adatszolgáltatás, nyilvántartás, feldolgozás, ellenőrzés, az adómegállapítás, az adó és adóelőleg-levonás, adóbeszedés, adóvégrehajtás, illetve statisztikai célú felhasználás során feladataival összefüggésben adótitok vagy más titok jut a tudomására, köteles azt megőrizni. Az adóhatóságot hivatali eljárása során tudomására jutott minden irat, adat, tény, körülmény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli. A

(2)bekezdésben írt személy megsérti a titoktartási kötelezettséget, ha az adózás vagy bírósági eljárás során megismert adótitkot vagy más titkot alapos ok nélkül illetéktelen személy részére hozzáférhetővé teszi, felhasználja vagy közzéteszi. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 42. §

(3)bekezdése értelmében az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható az ügy tárgyilagos megítélése, míg a 43. §

(1)bekezdése előírta, hogy az ügyintéző a hatóság vezetőjének haladéktalanul, de legkésőbb az ok felmerülésétől számított öt napon belül köteles bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok merül fel. A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 10. §

(3)bekezdése második mondatában szerepelt, hogy a közszolgálati tisztviselő illetéktelen személynek és szervnek nem adhat tájékoztatást olyan tényekről, amelyek tevékenysége során jutottak tudomására és kiszolgáltatásuk az állam, közigazgatási szerv, munkatársa vagy az állampolgár számára hátrányos vagy jogellenesen előnyös következményekkel járna. A egyéb8 Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 23/2011. (VI.30.) NGM utasítás 105. §

(7)és

(8)bekezdése szerint az alkalmazott illetéktelen személynek és szervnek nem adhat tájékoztatást olyan tényekről, adatokról, amelyek tevékenysége során jutottak tudomására és kiszolgáltatásuk az állam, a közigazgatási szerv, annak munkatársa vagy bármely állampolgár számára hátrányos vagy jogellenesen előnyös következményekkel járna, illetőleg hogy az alkalmazott köteles megőrizni a minősített adatot, az adó- és vámtitkot. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 33 Az elsőfokú ítélet

1. oldal utolsó bekezdésében „Ha a velük kizárólagos kapcsolatot tartó…” kezdetű mondatból a „Terhelt10 X. r. vádlott kivételével” szövegrészt mellőzi. A csoport működésével kapcsolatban rögzíti azt is, hogy I., II., III., IV., V. r. vádlottak az előbbiek szerinti feladataik során a kapcsolatot egymással rendszerint telefonon tartották, s ennek során a bűncselekmény elkövetésének részleteiről „kódolt” nyelven egyeztettek. A bevezető rész utolsó bekezdésében a VI., VII., VIII. r. vádlotton túl feltünteti Terhelt10 X. r. vádlott nevét is. [111] Az I/A.) tényállási pontban: A bevallás adatainál rögzíteni kell, hogy az előző időszakról beszámítható csökkentő tétel 27.000 forintot összege a tulajdonosváltást, s ekként a vádlottak tevékenységét megelőző időszakban keletkezett, így a visszaigényelt ÁFA terhelti magatartással összefüggő összege 28.647.000 forint. E tényállási pont utolsó előtti bekezdésének utolsó mondatát pontosítja akként, hogy a egyéb érdekelt1 egyéb érdekelt14a a teljes visszaigényelt összeg, azaz 28.674.000 forint kiutalásáról intézkedett, a bankszámlára 28.645.681 forint került jóváírásra
2. december
3. napján. [112] Az I/B.) pontban írtaknál: A második bekezdést, azaz a „egyéb8 Dél-budapesti Igazgatósága a bevallást nem jelölte ki ellenőrzésre” kezdetű mondatnál helyesbíti a kiutalásra került visszaigényelt összeget 7.854.000 forintra. Az utolsó bekezdést kiegészíti azzal is, hogy a bevallásokat III. r. vádlott nyújtotta be. S helyesbítette az I/A.) és I/B.) tényállási pontoknál az okozott vagyoni hátrány összegét 36.501.000 forintra. S az utolsó mondatban rögzíti, hogy I., II., III., IV. r. vádlott a cég bankszámlájáról tényleges felvett 36.300.000 forint fennmaradó részén, azaz 36.000.000 forinton ismeretlen arányban osztoztak. [113] Az II/A) tényállás pontnál: Az első bekezdésnél, a bevallás adatinál azt is megállapítja az ítélőtábla, hogy az előző időszakról beszámítható csökkentő tétel 33.000 forintos összege a tulajdonosváltást, s ekként a vádlottak tevékenységét megelőző időszakban keletkezett, így a visszaigényelt ÁFA terhelti magatartással összefüggő része 28.855.000 forint. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 34 Az elsőfokú ítélet
4. oldalán az adóellenőrzés során benyújtott okiratok felsorolásában a negyedikként szereplő szerződésben a cég
5. helyesen bérlőként, míg az cég28 mint bérbeadó szerepel. E tényállási pont utolsó sorában Terhelt4 IV. r. vádlott helyett Terhelt5 V. r. vádlottat jelöli meg. [114] A II. tényállási pont végén: Az utolsó előtti bekezdést kiegészíti azzal is, hogy a bevallásokat III. r. vádlott nyújtotta be. Helyesbíti a II/A.) és II/B.) tényállási pontoknál az okozott vagyoni hátrány összegét 52.846.000 forintra azzal, hogy abból lefoglalással 23.842.000 forint térült meg. Ezt meghaladón a kiutalt és a bankszámláról készpénzben felvett 28.735.730 forintos összegből I., II., III. és V. r. vádlott ismeretlen arányban osztozott. [115] A III. tényállási pontnál: A második bekezdés második, Terhelt1 I. r. vádlott
6. november
7. és..” kezdetű mondatát kiegészíti a következő mondatrésszel: „majd tájékoztatta Terhelt2 II. r. vádlottat, hogy a jogosulatlan visszaigénylés céljából történő felhasználásra alkalmasnak találta a gazdasági társaságot”. A harmadik bekezdést szövegét továbbá kiegészíti azzal, hogy „és megbízta, hogy a jogosulatlan Áfa visszaigénylés érdekében vegye fel a kapcsolatot a cég
8. képviselőjével.” E tényállási pont utolsó bekezdésében azon megállapításokat, melyek arra vonatkoznak, hogy az adóellenőrzés során milyen okiratok kerültek volna elkészítésre, csatolásra – mint szükségtelent – mellőzi. Ugyanakkor rögzíti, hogy az I., II., III., V., VIII. és IX. r. vádlottak magatartása 32.151.000 forint vagyoni hátrány okozására irányult. [116] A IV. tényállási pontnál: Az első bekezdést követően – egyidejűleg mellőzve a tényállási pont utolsó előtti „Az eljárás során nem volt igazolható...” kezdetű bekezdését – megállapítja azt is, hogy Terhelt10 X. r. vádlott a cég
9. ügyvezetőjeként a gazdasági társasággal nem kívánt és nem is folytatott gazdasági tevékenységet. Terhelt5 V. r. vádlott tájékoztatása alapján tudomással bírt arról is, hogy a cég megszerzésére kizárólag jogosulatlan áfa visszaigénylés érdekében kerül sor, oly módon, hogy nevében az annak alapjául szolgáló ÁFA bevallást ismeretlen személy fogja az adóhatósághoz benyújtani. Az elsőfokú ítélet
10. oldal második bekezdésében az „Ennek megfelelően a kiutalás előtti ellenőrzés során...” kezdetű mondat helyett azt rögzíti, hogy „A fenti eljárási Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 35 cselekményeket és a kiutalás előtti ellenőrzésről kapott értesítés átvételét követően felvette a kapcsolatot a korábbi ügyvezetővel, majd
11. március
12. napján tanú9tól átvett a társaság
13. IV. negyedévi gazdasági tevékenységére vonatkozó iratokat is, melyet e-mailen a revízió részére továbbított. A valótlan tartalmú bevallás benyújtásával az I., II., III., V. és X. r. vádlottak szándéka 29.479.000 forint vagyoni hátrány okozására irányult, figyelemmel a korábbi tulajdonos és ügyvezető által megelőző időszakban keletkezett beszámítható 5.417.000 forint csökkentő tételre. A bevallás benyújtását és az I., valamint V. r. terhelttel szemben foganatosított eljárási cselekményeket követően beszerzett iratok alapján megállapítható, hogy a cég
15. IV. negyedévében, a korábbi ügyvezető és tulajdonos által folytatott valós gazdasági tevékenysége (értékesítés és beszerzés) alapján, figyelembe véve az előbbiekben írt csökkentő tétel összegét is, 1.096.000 forint ÁFA visszaigénylésére lett volna jogosult. [117] A tényállás utolsó bekezdésében rögzíti, hogy az I., II., III. és IV. tényállási pontban az elkövetési érték összesen 150.977.000 forint, melyből a ténylegesen bekövetkezett vagyoni hátrány 89.347.000 forint. Ez utóbbiból lefoglalásra került
16. március
17. napján 23.842.000 forint, illetőleg megtérítési szándékkal a egyéb érdekelt1 Bűnügyi Letéti Számlájára Terhelt2 II. r. vádlott több részletben 3.057.000 forintot, Terhelt3 III. r. vádlott pedig két részletben 51.105.000 forintot (1.607.000+49.498.000 forint) befizetett, így összesen 78.004.000 forint vagyoni hátrány megtérült. [118] Az ekként kiegészített és helyesbített tényállás már mindenben hiánytalan és pontos, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz, az a vádlottak tagadásával szembenálló részében is a bizonyítékok okszerű értékelésén alapul, így a Be.
18. §

(3)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [119] A bizonyítékok értékelésével kapcsolatban megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét a Be. 561. §

(3)bekezdés d) pontjában foglaltak szerint teljesítette, azonban ez az indokolás a tényállás módosításával összefüggésben kiegészítésre illetőleg helyesbítésre szorult. [120] Mindenekelőtt azonban arra szükséges rámutatni, hogy az okirati bizonyítékok (cégmásolat, társasági szerződés, aláírási címpéldány, bevallások, adóhatósági vizsgálatok anyagai, számlák, szerződések, bankszámla szerződések, kivonatok, egyéb érdekelt1 nyilvántartások adatai) alapján az érintett cégek adatai, a cégátruházás körülményei, időpontja, az új ügyvezető által tett intézkedések (a székhely áthelyezés, bankszámla nyitás, adóhatósági regisztrációs adatlap benyújtása), az adóbevallások benyújtásának időpontja, tartalma, a visszaigényelt összegek, az ellenőrzés időpontja, az annak során a cégek képviseletében eljáró személyek, az ellenőrzés során becsatolt szerződések, számlák stb. egyértelműen megállapíthatóak (és megállapítandóak) voltak. [121] Ugyanúgy nem volt vitatott a védelem részéről sem, hogy az ÁFA visszaigénylésre minden esetben valótlan tartalmú adóbevallás alapján került sor, melyet a III. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 36 r. vádlott készített és az érintett cégek képviselői által rendelkezésre bocsátott ügyfél azonosítóval és email címen keresztül ugyancsak ő nyújtotta be. [122] A törvényszék a költségvetést károsító magatartásokkal összefüggésben helytállóan vont következtetést I., II., III., IV., V., VI., VII., VIII. és IX. r. vádlottak tudattartalmára. Az e körben releváns bizonyítékokat, a terheltek védekezését szem előtt tartva elemezte, megállapításaival az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett. [123] Az elsőfokú bírság helyesen vetette el Terhelt4 IV. r. vádlott azon állításait, melyek arra vonatkoztak, miszerint nem volt tisztában a cégátírás céljával, s ezzel összefüggésben alappal tulajdonított jelentőséget vallomásaiban mutatkozó ellentmondásoknak, Terhelt2 II. r. vádlott őt is terhelő, s

1. szeptember
2. napján küldött sms tartalmával alátámasztott állításainak, valamint az általa instruált Terhelt6 VI. r. vádlott beismerésének is. [124] A IV. r. védői érvelés azon része, mely szerint az I/C. tényállási pontot ki kell rekeszteni, mert az előkészületi jellege folytán a költségvetési csalás bűncselekményét megalapozó egységbe nem tartozik, a következőkre mutatott rá a másodfokú bíróság: A tényállásban írtakból egyértelmű, hogy e tényállási pont a költségvetési csalás körében értékelést nem nyert, ugyanakkor a terhelti szándék, tudattartalom megítélésénél nem elhanyagolható, s figyelemmel az adóhatósági nyilvántartásban jogosultság nélküli keresésekre, az illetéktelen személyek részére adott tájékoztatásra az I. r. vádlott terhén megállapított korrupciós cselekmény tekintetében a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából sem közömbös. [125] Terhelt8 VIII. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottak esetében az elsőfokú ítélet körültekintően és kifogástalanul utalt a titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés során keletezett közlemények tartalmára, az abból levonható következtetésekre, itt annyi kijavítás szükséges, hogy értelemszerűen az elsőfokú ítélet
3. oldal utolsó bekezdésében elírás folytán került megjelölésre a cég
4. helyett a cég
5. [126] Terhelt10 X. r. vádlott tekintetében azonban – amellett, hogy az ítélőtábla a titkos információ-gyűjtés és titkos adatszerzés eredményének felhasználhatóságáról eltérő álláspontra helyezkedett – az elsőfokú bíróság a körülményi bizonyítékokat sem teljeskörűen értelmezte, illetőleg a büntetőjogi felelősség megállapításához szükséges tudati tényeket indokolatlanul széles körben határozta meg, és így helytelenül vont következtetést arra, miszerint (titkos információgyűjtés és adatszerzés nélkül) nem igazolható, hogy Terhelt10 X. r. vádlott az ÁFA bevallás benyújtásának időpontjáról és tartalmáról tudomással bírt volna. [127] Ahogy arra a fellebbviteli főügyészségi indítvány helytállóan mutatott rá, nem hagyható figyelmen kívül, miszerint Terhelt10 X. r. vádlott ugyanazon magatartásokat tanúsította, mint a IV. és V. r. által ügyvezetőnek felkért más terheltek (székhely áthelyezés, bankszámla feletti rendelkezési jog megszerzése, ügyélkapu ügyintézés), s az új székhely nem is X. r. vádlott lakóhelyére került, hanem a egyéb érdekelt1 egyéb érdekelt14a illetékessége alá tartozó székhelyszolgáltató címére. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 37 [128] Ugyancsak jelentőséggel bír, hogy a cég
6. eladója az az V. r. terhelttel ismeretséget ápoló tanú9 volt, aki a II. tényállási pontban szereplő cég
7. is értékesítette, s aki a kapcsolatot Terhelt10 X. r. terhelttel kizárólag a saját büntetőjogi felelősségét e tényállási pontban a korábbiakhoz hasonlóan elismerő Terhelt5 V. r. vádlotton keresztül vette fel. X. r. vádlott emellett arra sem adott magyarázatot, hogy mely okból kérte fel V. r. terheltet közvetítőként, s mely okok miatt döntött a társaság átvételéről, annak gazdasági helyzetéről miként győződött meg. [129] Az a tény, hogy a cég átvételekor X. r. vádlott egyetlen korábbi működéssel kapcsolatos iratot sem vett át, arra csak később, V. r. vádlott elfogását követően a egyéb érdekelt1 ellenőrzésről kapott értesítés átvételét követően került sor, azt mutatja, hogy ténylegesen nem állt szándékában a társaság további működtetése, s így tisztában kellett lennie azzal is, hogy az átvételre nem legális tevékenység végzése érdekében kerül sor. [130] Az az állítás, hogy V. r. vádlottnak csak a jelszó módosítása érdekében küldte meg és adott engedélyt hozzáférésre a céges ügyfélkaput illetően, minden alapot nélkülöz, ennek indokát, mármint, hogy erre személyesen miért nem tudott sort keríteni, s miért Terhelt5 V.r. vádlottat kérte meg, nem adta. [131] Az sem foghat helyt, hogy nem volt oka ezt követően a céges ügyfélkapuba történő belépésnek, mert nem végzett tevékenységet, s így a valótlan bevallás benyújtásáról nem szerzett tudomást, hiszen a cégátvételre a
8. IV. negyedévi ÁFA bevallás benyújtására nyitva álló határidő letelte előtt került sor. [132] Ily módon a céges ügyfélkapu intézése, valamint a felhasználónév, belépési jelszó, úgyszintén e-mail címének és belépési jelszavának, telefonszámának V. r. vádlott részére történt átadása csak arra a következtetés levonására adhat alapot, miszerint tisztában volt azzal, hogy ez kizárólag azt a célt szolgálhatja, hogy ismeretlen személy a társaság nevében valótlan tartalmú adóbevallást nyújtson be. Az átvétel időpontja, az cégátvétellel kapcsolatos intézkedéseinek gyorsasága, és az alapján, hogy ekkor a cég
9. a
10. IV. negyedévi ÁFA bevallását még nem nyújtotta be, azzal is tisztában kellett lennie, hogy a valótlan tartalmú ÁFA bevallás mely időszakra vonatkozott. A cégiratok átvételének elmaradása, s fenti adatok átadása okán fel sem merülhetett az, hogy az átvett adatok birtokában ismeretlen személy jogszerű magatartást fog tanúsítani. A benyújtás napjának és a bevallás tartalmának pontos ismerete ugyanakkor a büntetőjogi felelősség megállapításához nem szükséges. [133] A rendelkezésre álló tanúvallomása pedig fenti körülményekre semmilyen magyarázattal nem szolgált, s ahogy arra a törvényszék is helyesen utalt, az abban foglaltak egyértelmű cáfolatot nyertek. [134] A fentiekből tehát más következtetést nem lehet levonni, minthogy Terhelt10 X. r. vádlott tudattartalma kiterjedt arra, miszerint a cégátvétel valótlan tartalmú adóbevallások útján az állami költségvetés megkárosítását, pontosabban vagyoni hátrány okozását célozza. Ezen következtetést a titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés során keletezett alábbi közlemények csak megerősítik, s ezekből az is kitűnik, hogy X. r. vádlott más személyek feladatmegosztáson alapuló közreműködésével is tisztában volt. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 38 [135] A titkos információgyűjtés során keletkezett közlemények közül az alábbiak bírnak jelentőséggel: [136] Terhelt5 V. r. vádlott tanú53-mal
11. január
12. napján történt beszélgetése (közleményszám: 01-00833-01), melyben arról érdeklődött, hogy „Lóriban ezen a téren meg lehet-e bízni”, mire azt a választ kapta, hogy „hát úgy kezeli, ahogy azt elmondják neki.” S a beszélgetés Terhelt5 V. r. vádlott azon mondatával zárult, hogy „Csak ennyit akartam kérdezni, mert akkor beszélek vele”. (Időben e beszélgetést követően négy nappal került sor a cégátruházásról szóló dokumentumok aláírására.) [137] A fenti beszélgetést követően rögtön Terhelt5 V.r. vádlott a cég
13. korábbi tulajdonosát tanú9t hívta (közleményszám: 01-00838-01), közölte vele „úgy néz ki, megvan az a személy, akit ki tudok nevezni, úgyhogy szerdáig biztos megvan, én elkérem tőle az adatokat...” S azt is, hozzátette, hogy rákérdez, van-e megye1-ben valami ismeretségük, hogy „hogyan lehetne rágyorsítani”. (A cég
14. akkori székhelye pedig a megye1-ben levő település1-ben volt.) [138]
15. január
16. napján Terhelt5V.r. vádlott és tanú53 között zajlott beszélgetés (közleményszám: 01-00953-01) során hangzott el az is, miszerint „Lórival megbeszélt mindent, s úgy nézi ki, pénteken már írhatják alá a papírokat”. [139] A
17. január
18. napján Terhelt5 V. r. vádlott a székhelyszolgálattól beszélt egy személlyel (közleményszám: 01-00968-01), majd hívta Terhelt10 X. r. vádlottat (közleményszám: 01-00972-01) azzal, hogy a lediktált adatokkal kösse meg a székhelyhasználati szerződést, és mondta neki, hogy „a napokban össze kell futniuk, hogy pénzt is adjon, illetőleg, hogy minél gyorsabban intézzék az ügyet”. [140] A
19. január
20. napján tanú9 és Terhelt5 V. r. vádlott közötti beszélgetésben, mely az átírással kapcsolatban történt, elhangzott a cég
21. neve. (közleményszám: 01-0116901). [141]
22. január
23. napján Terhelt10 X. r. vádlott hívta Terhelt5 V. r. vádlottat (közleményszám: 01-01487-01) azzal, hogy rákérdezzen, miként halad az ügy, mire V. r. azt válaszolta, hogy legalább egy hónap, mire neki ebből papírja lesz, mert a cégbíróság le van terhelve [142] A
24. január
25. napján Terhelt5 V. r. és Terhelt10 X. r. vádlott között lezajlott beszélgetésből (közleményszám: 01-01751-01) az is kitűnik, hogy utóbbi szorult anyagi helyzetben van, s rákérdezett, hogy „mikorra várható pénz”. [143] A titkos adatszerzés adataiból a következők emelendők ki: [144]
26. február
27. napján Terhelt5 V. r. és Terhelt10 X. r. vádlottak között zajlott beszélgetés (közleményszám: 01-00267-01) során előbbi közölte X. r.-vel, hogy bejegyezték a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.163/2020/53/I 39 céget, „el kellene rohannia az ügyvédhez a papírokért”, s azt is, hogy „sürgősen szükség lenne az ügyfélkapura”, mert azon keresztül kell beadni a bevallást. Azt is mondta neki, hogy általában a könyvelő saját ügyfélkapuján adja be, de itt Terhelt10 nevére kellene, s hogy a jelszót 5 napon belül meg kell változtatni, de „ők mindent megcsinálnak”. Hozzátette még, hogy „egy napjuk van, ha megvannak a papírok, át kell venni a cég bankszámláját, ennyi a dolguk, meg hogy várják a dolgokat”. [145]
28. február
29. napján történt telefonbeszélgetés (közleményszám: 01-0033901) során Terhelt5 V. r. közölte Terhelt10 X. r. vádlottal, hogy amennyiben internet közelben lesz, az ügyfélkaputól jött emailt, benne a jelszóval, továbbítani kellene neki sms-ben, majd aznap Terhelt10 X. r. vádlott azzal hívta vissza Terhelt5 V. r. terheltet (közleményszám: 0100381-01), hogy lepróbálta-e, mire nevezett azt válaszolta, hogy „nem, ők próbálták le”. (Mármint a cég
30. ügyfélkapu jelszavát, amelyről egyébként a korábbi beszélgetés során Terhelt2 II. r. terhelttel egyeztetett). [146]
31. február
32. napján (közleményszám: 01-00661-01) Terhelt5 V. r. azzal hívta fel Terhelt10 X. r. vádlottat, hogy minden a helyére került, „ott látják, ahol kell”. [147] Mindezek adatokból a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által rögzítettektől eltérő következtetést vont Terhelt10 X. r. vádlott tudattartalmára, s ennek megfelelően módosította a tényállás IV. pontját. [148] Kiemelendő még, hogy bár e közlemények a jogosulatlan ÁFA visszaigénylést célzó valótlan tartalmú adóbevallások benyújtására vonatkozó X. r. vádlotti ismeretet csak megerősítették, ugyanakkor kizárólag ezek szolgáltattak alapot a más személyek szervezettség jegyeit mutató közreműködésével kapcsolatos tudati tények megállapítására. [149] Egye