A határozat elvi tartalma: A Cstv. 33/A. §-a szerinti eljárásban a bíróság nem a felperes és az alperes közötti jogviszonyt bírálja el, hanem a felperes a hitelezők összessége érdekében lép fel azért, hogy az alperes magatartása miatt az adósnál bekövetkezett vagyoncsökkenésből eredő igényt utóbb az adós hitelezői az alperessel szemben a marasztalási perben érvényesíthessék. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Gfv.VII.30.484/2018/
- A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke Dr. Csőke Andrea előadó bíró Dr. Gáspár Mónika bíró A felperes: felperes A felperes jogi képviselője: Dr. Szita Zsolt Ügyvédi Iroda cím1 Az alperes: alperes1 Az alperes jogi képviselője: Dr. Gerencsér Ferenc ügyvéd cím2 A per tárgya: vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék, 1.G.40.817/2015/
- A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős végzés száma: Kúria VII.Gfv.30.484/2018/5 2 Fővárosi Ítélőtábla, 15.Gf.40.577/2017/10/II. A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartja azzal a szövegezésbeli pontosítással, hogy azt állapítja meg, az alperes a M. Társaság vezető tisztségviselőjeként nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el ügyvezetési feladatait, és ezáltal az adós gazdálkodó szervezet vagyona 46.135.940 (negyvenhatmilliószázharmincötezer-kilencszáznegyven) Ft-tal csökkent. A jogerős ítélet első- és másodfokú perköltségre és illetékre vonatkozó rendelkezéseit hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.400 (huszonötezernégyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 70.000 (hetvenezer) Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperes a M. Kft. (továbbiakban: adós) vezető tisztségviselője volt
- július 23-tól a társaság felszámolási eljárás során történt megszüntetéséig. A felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet
- május 13-án nyújtották be a bírósághoz, a felszámolás kezdő időpontja
- december
- volt. [2] Az adós 2012 júniusától fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. Utoljára a
- évre vonatkozó mérleg került letétbe helyezésre, 2011-
- évre vonatkozóan nem készült mérleg, az alperes nem adott át iratokat és vagyont a felszámoló részére. A bíróság
- április 30-án kelt végzésével a felszámolási eljárást egyszerűsített módon befejezte, az adós társaságot megszüntette. Kúria VII.Gfv.30.484/2018/5 3 [3] A felperes bejelentett hitelezői igényét a felszámoló 46.135.940 Ft összegben vette nyilvántartásba. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [4] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § alapján, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látta el. Állította, hogy az alperes nem tett eleget a beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, megszegve ezzel a hitelezők betekintési jogát. Ezen jogszabálysértő magatartás miatt – a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdésében írt törvényi vélelem értelmében – a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. [5] Az adós már 2010-ben elvesztette a saját tőkéjét, nem volt mobil vagyona. Az adós felelőtlen gazdálkodásának konkrét részleteit az alperes jogszabálysértő magatartása miatt további iratok hiányában nem lehet megállapítani. [6] A vagyoncsökkenés mértékével kapcsolatban előadta, hogy a hitelezői igényének összegével, 46.135.940 Ft-tal biztosan csökkent az adós vagyona. [7] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Az első- és a másodfokú bíróság határozata [8] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A felek egyező előadása alapján megállapította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontja: 2012. május 31., tehát ezt követően vizsgálandó az alperes felróható magatartása. Megállapította azt is, hogy a hitelezői érdekek sérelme vélelmezett a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése szerint. Álláspontja szerint azonban nem fordul meg teljes egészében a bizonyítási teher a vélelemre tekintettel, mert a felperesnek kell bizonyítania az adós vagyonában bekövetkező vagyoncsökkenést és annak mértékét. A vélelem az alperesi vezető tisztségviselő hitelezők érdekeivel ellentétes magatartására, valamint ezen magatartás és az adós társaság vagyoncsökkenése közötti okozati összefüggésre terjed ki. A vagyoncsökkenés ténye és annak mértéke a felperes bizonyítási kötelezettsége. A felperes a vagyoncsökkenés mértékét illetően a letétbe helyezett beszámolókon túlmenően bizonyítékot nem terjesztett elő, mert álláspontja szerint a vagyoncsökkenés mértéke nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a 2012 májusa utáni alperesi magatartás vizsgálható, az ezt megelőző vagyoncsökkenésnek a per szempontjából nincs relevanciája. Miután nem állapítható meg, hogy az adós mekkora vagyonnal rendelkezett az alperes hitelezői érdeket sértő magatartás bekövetkeztét megelőzően, a vagyoncsökkenés mértéke sem bizonyítható, a bizonyítatlanság a felperes terhén maradt. [9] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként nem a Kúria VII.Gfv.30.484/2018/5 4 hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el az ügyvezetési feladatait, ezáltal meghiúsította a hitelezők követeléseinek kielégítését, így a felperes számára 46.135.940 Ft összegben kárt okozott, melyért felelősség terheli. [10] Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdés szerinti vélelemre alapított megállapítási perben a felperesnek a törvényi vélelem fennállását kell bizonyítania a jogellenes magatartás tekintetében, tehát azt, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően az adós nem tett eleget az éves beszámoló külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének. Ezzel szemben az alperesre hárul a bizonyítási kötelezettség a felelősség alóli kimentés körében. [11] A felperes bizonyította azt, hogy utoljára a
- évi mérleg került letétbe helyezésre, hogy a felszámolási eljárást egyszerűsített módon fejezte be a bíróság, melyből megállapítható, hogy iratokat az alperes nem adott át a felszámolónak, és az is, hogy a felperes milyen összegű hitelezői igénye maradt kielégítetlen. Mindezekkel bizonyította az alperes károkozó magatartását és az azzal összefüggésben felmerült kárát, így végső soron a vagyoncsökkenés minimális mértékét is, amely az általa bejelentett és a felszámoló által nyilvántartásba vett 46.135.940 Ft volt. Bizonyított volt, hogy az alperes nem vette fel a felszámolóval a kapcsolatot, a Cstv.
- §-ában foglalt kötelezettségét nem teljesítette, az adós vagyonával nem számolt el. Erre figyelemmel a felperes alappal hivatkozott arra, hogy a vagyoncsökkenés mértékét az alperes szándékos magatartása miatt fennálló irathiány miatt csak az általa bejelentett és a felszámoló által nyilvántartásba vett 46.135.940 Ft összegben tudja megjelölni és bizonyítani. Ez az a minimális összeg, amellyel az adós vagyona bizonyosan csökkent, mivel azt a felszámoló az adós tartozásaként elismerte, azonban a felszámolási eljárásban az adós vagyona hiányában nem térült meg. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Másodlagosan kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és helyette hozzon új ítéletet, amelyben a károkozásra mint tényre és annak összegszerűségére irányuló megállapítást mellőzze. [13] Elsőként arra hivatkozott, hogy a felperesnek nem volt jogi képviselete az első-, illetve a másodfokú eljárásban. A felperesi jogi képviselő részére még a felperes vezető tisztségviselője adott meghatalmazást,
- december 17-től azonban a felperessel szemben felszámolási eljárás van folyamatban. Az alperes álláspontja szerint a Cstv.
- §
(2)bekezdése értelmében az elsőfokú bíróságnak fel kellett volna hívnia a felperest a felszámoló bejelentésére, és be kellett volna szereznie a felszámoló által adott vagy jóváhagyott meghatalmazást. Az ennek hiányában lefolytatott eljárás alapján hozott jogerős ítéletet jogszabálysértőnek állította. [14] Az alperes előadta, hogy az ítélőtábla túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, mely sérti a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (rPp.)
- §-át. A felperes ugyanis a Cstv. 33/A. §-a alapján azt kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes a Kúria VII.Gfv.30.484/2018/5 5 fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek a figyelembe vételével látta el. [15] A másodfokú bíróság azonban nem az esetleges felelősség maximális összegét határozta meg, hanem azt, hogy az alperes kárt okozott, és megállapította az okozott kár összegét is, s ezzel túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. [16] A kárfelelősség jogalapjának megállapíthatóságából – a letétbe helyezés nem teljesítése – nem következik további bizonyítás nélkül szükségszerűen az, hogy kár áll fenn, hogy a kár és a jogellenes magatartás miatt az ok-okozati összefüggés fennáll, és nem következik, hogy a kár mekkora. [17] A másodfokú bíróság nem állapíthatta volna meg, hogy a társaság vagyona azért nem fedezte a hitelezők követelését, mert a 2011-12 évekre nem teljesítette a letétbe helyezési kötelezettséget, ezt külön bizonyítás nélkül nem lehetett volna megállapítani. [18] Nem állapíthatta volna meg a másodfokú bíróság azt sem, hogy az alperes kárt okozott, mert a károkozás megállapításához bizonyítást kellett volna felvenni a kárra. Az, hogy a felszámoló nyilvántartásba vett egy határidőn túl benyújtott igényt, érdemi vizsgálat nélkül, nem bizonyítja magának a követelésnek a fennálltát vagy megalapozottságát, illetve a kár és a jogellenes magatartás közötti ok-okozati összefüggést. [19] A jogerős ítélet indokolásában az ítélőtábla rögzítette, hogy megállapította az alperes felelősségét a Cstv. 33/A. §
(1)és
(3)bekezdései alapján, „továbbá marasztalta az alperest a felperes ki nem elégített hitelezői követelése megfizetésében.” E vonatkozásban az alperes arra hivatkozott a felülvizsgálati kérelemben, hogy az indokolás értelmezhetetlen és túlterjeszkedik a kereseten. A felperes nem kérte az alperes felelősségének megállapítását, hanem a Cstv. 33/A. § szerinti megállapítást kérte. [20] A megállapítási perben nincs helye marasztalásnak. Ez az indokolás ellenétes a rendelkező résszel, és így kirívóan okszerűtlen, vagy nem ellentétes a rendelkező résszel és akkor azt támasztja alá, hogy a másodfokú bíróság úgy gondolta, hogy marasztalhatja az alperest. [21] Kirívóan okszerűtlennek állította az indokolás azon részét is, hogy a felperes bizonyította volna a felmerült kárát. A felszámolási eljárásban való nyilvántartásba vétel nem alkalmas arra, hogy kártérítési értelemben kárt bizonyítson. [22] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. A Kúria döntése és jogi indokai Kúria VII.Gfv.30.484/2018/5 6 [23] A Kúria az rPp. 275. §
(2)bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. [24] Tévesen állította az alperes, hogy a felperes a felszámolás megindulását követően nem rendelkezett jogi képviselővel az elsőfokú, illetve a másodfokú eljárásban. A felszámolás megindulásával az adós szerződései automatikusan nem szűnnek meg, csak az adós tartozásai válnak lejárttá (Cstv. 35. §
(1)bekezdés). A felszámoló jogosultsága és kötelessége, hogy áttekintse a szerződéseket, és ennek alapján azokat megszüntesse, vagy fenntartsa (Cstv.
- §). Az elsőfokú eljárásban a felperes jogi képviselője úgy nyilatkozott, hogy a felszámoló fenntartotta a megbízási szerződést a jogi képviselővel, majd a másodfokú eljárásban a bíróság felhívására a felperes csatolta jogi képviselője meghatalmazását (
- számú beadvány), aki megerősítette a korábbi jogi képviselő meghatalmazásának fennállását. A BH1993.
- szám alatt közzétett eseti döntésben megfogalmazott jogi álláspontot a Kúria nem osztja, ítélkezési gyakorlatában már hosszú ideje nem követi. [25] Alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy az ítélőtábla túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, megsértve az rPp.
- §-át. A felperes a keresetét a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésére hivatkozással terjesztette elő, melynek alapján – az adott esetben – csak annak a megállapítását kérhette, hogy az alperes, aki a gazdálkodó szervezet vezetője volt, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsította, vagy elmulasztotta a környezeti terhek rendezését. Nem terjesztett – mert nem is terjeszthetett – elő a Cstv. 33/A. §-ára hivatkozással olyan keresetet, hogy a bíróság állapítsa meg, az alperes a felperesnek okozta a kárt. A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésére alapított peres eljárásban nem a felperes és az alperes közötti jogviszonyt bírálja el a bíróság, hanem a felperes a hitelezők összessége érdekében lép fel azért, hogy az alperes magatartása miatt az adósnál bekövetkezett vagyoncsökkenésből eredő igényt utóbb az adós hitelezői az alperessel szemben a marasztalási perben érvényesíthessék. [26] A jogerős ítélet indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság a kereseti kérelem keretei között maga is a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésében írt feltételek fennállását, köztük a vagyoncsökkenést vizsgálta. Kétségtelen, hogy ítélete rendelkező részét pontatlanul, félreérthető módon szövegezte meg, a kereseten azonban ténylegesen nem terjeszkedett túl, valójában éppen a keresetnek helyt adó döntést kívánt hozni. Az rPp.
- §-ának megsértése ezért nem állapítható meg, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére a felülvizsgálati kérelem megjelölt okból nem kerülhet sor. [27] A másodfokú bíróság ítélete indokolása
- oldalának utolsó bekezdésében valóban arra utalt, hogy marasztalta is az alperest a felperes ki nem elégített hitelezői követelése megfizetésében. Ilyen marasztaló rendelkezést azonban a jogerős ítélet rendelkező része nem tartalmaz, a másodfokú bíróság tehát a kereseten e vonatkozásban sem terjeszkedett túl. Az indokolás hibája az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére ezért az rPp.
- §
(3)bekezdése értelmében e hiba szintén nem ad alapot. A Kúria az indokolás téves megállapítását a jogerős ítéletből mellőzi. Kúria VII.Gfv.30.484/2018/5 7 [28] Az ügy érdemét illetően a Kúria rámutat, hogy 2012 májusában egyértelműen bekövetkezett az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete. [29] A Kúria egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti vélelem az alperesi vezető tisztségviselő hitelezők érdekeivel ellentétes magatartására, valamint ezen magatartás és az adós társaság vagyoncsökkenése közötti okozati összefüggésre terjed ki, s a vagyoncsökkenés ténye és annak mértéke a felperes bizonyítási kötelezettsége. [30] A Kúria álláspontja szerint azonban olyan esetben, amikor a rendelkezésre álló adatokból azért nem állapítható meg, hogy mi lett az adós vagyonának a sorsa, mert azzal az alperes nem számolt el – sem a felszámolási eljárásban, sem az adott perben –, úgy kell tekinteni, hogy az alperes magatartása folytán bekövetkezett vagyoncsökkenés az utolsó mérlegben feltüntetett teljes vagyonra kiterjed. Abból kell ugyanis kiindulni, hogy a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése szerinti vélelem bekövetkezésének időpontjában az utolsó leadott mérlegben szereplő vagyon még a társaság vagyonát képezte. Miután az alperes a felszámoló részére nem adott át vagyont, és a perben a kimentés körében sem bizonyította, hogy mi lett az utolsó leadott mérlegben kimutatott vagyon sorsa, az alperes felelősségét jogszabálysértés nélkül állapították meg a keresetben megjelölt vagyoncsökkenés erejéig. [31] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet – a rendelkező rész szövegezésbeli pontosításával és az indokolás említett módosításával – az rPp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [32] Az alperes az rPp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése, és a 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. [33] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §
(1)bekezdése és 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(1)és
(3)bekezdése alapján az alperes köteles a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is. [34] A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg határozatát. Budapest,
- május
- Kúria VII.Gfv.30.484/2018/5 8 Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: