Bhar.20/2026/9 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(6)bekezdés c) pont

1. és
2. fordulat. Az elsőfokú ítélet egyebekben helybenhagyására utalást mellőzi. A vádlott tényleges tartózkodási helye: bv. intézet neve. A harmadfokú bíróság határozata ellen fellebbezésnek már nincs helye. Indokolás [1] A Debreceni Járásbíróság a
3. január
4. napján kihirdetett 12.B.604/2023/
5. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat az ellene testi sértés bűntettének kísérlete [a Büntető Törvénykönyvről szóló
6. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
7. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(6)bekezdés c) pont

1. fordulat] miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 263 842 Ft bűnügyi költséget az állam viseli. [2] Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott terhére az ügyészség jelentett be fellebbezést a felmentés miatt, a bűnösség megállapítása érdekében. [3] A másodfokon eljáró Debreceni Törvényszék a
2. október
3. napján tartott nyilvános ülésen meghozott 11.Bf.163/2025/
4. számú határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének kísérletében [Btk.
5. §

(1),

(3)és

(6)bekezdés]. Ezért mint visszaesőt 2 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, rögzítve, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön és a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontja a büntetés háromnegyed Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.20/2026/9/I 2 részének kitöltését követő nap. Egyéb részekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült 263 842 Ft bűnügyi költséget a vádlott köteles viselni, valamint kötelezte további 17 530 Ft, a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Feltüntette végül, hogy a vádlott fogvatartásának helye a bv. intézet neve1 Büntetés-végrehajtási Intézet. [4] A másodfokú bíróság ítélete ellen a nyilvános ülésen a kihirdetését követően a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést elsődlegesen a bűnösség megállapítását sérelmezve felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében (

1. sorszámú másodfokú nyilvános ülés jegyzőkönyv
2. oldal utolsó két bekezdés. A védő a jogorvoslat írásbeli indokolásában – kitérve részletesen az egyes bizonyítékokra – a másodfokú döntést nem tartotta megalapozottnak. Az elsőfokú bíróság ugyanis helyes tényállást állapított meg, a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyva a bizonyítékok között felmerült számos érdemi ellentétet, tévesen állapított meg olyan eltérő tényállást, mely a vádlott bűnösségét alapozza meg. A vádlott általi elkövetés kétséges, ezért a terhelt felmentésére tett indítványt (
3. sorszámú harmadfokú irat). [5] Az ügyészség tudomásul vette a másodfokú ítéletet (
4. számú másodfokú jegyzőkönyv
5. oldal
6. bekezdés és
7. számú törvényszéki irat). [6] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.437/2025/
8. számú észrevételében a védelmi fellebbezéseket nem tartva alaposnak a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. [7] A harmadfokú bíróság a másodfellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló
9. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
10. §

(1)bekezdés

1. fordulata alapján, utalva a Be.
2. §

(2)bekezdésére is – az ügyészségi indítványnak is megfelelően, mivel a vádlott terhére fellebbezést nem jelentettek be – tanácsülésen bírálta el. [8] A védelmi másodfellebbezések nem alaposak. [9] Az ítélőtáblának elsőként abban kellett állást foglalnia, hogy megnyílt-e a harmadfokú felülbírálat lehetősége vagy sem. A másodperorvoslat előterjesztésének és ezáltal a harmadfokú eljárás megnyílásának feltétele a Be. 615. §

(1)bekezdése szerint az ellentétes döntés a bűnösség kérdésében, mely eljárásjogi helyzet egyértelműen adott a Be.615. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében, mert a másodfokú bíróság az elsőfokon felmentett vádlott bűnösségét állapította meg. [10] A harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpont alapján felülbírálta a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, és azon rendelkezését, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntésével összefüggő felülbírálata eredményezett, valamint a
4. b)pont értelmében az elsőfokú és másodfokú eljárást arra tekintet nélkül, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Emellett a Be. 618. §

(2)bekezdése alapján hivatalból revízió alá estek az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezések. [11] Az ítélőtábla a felülbírálat során az elsőfokú és a másodfokú eljárásban nem észlelt olyan – a Be. 607. §

(1)bekezdése, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdése szerinti – eljárási szabálysértést, amely az ügy érdemi elbírálását kizárja. [12] Ami a ténybeli felülbírálatot illeti. A Be. 619. §

(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. Ilyen kivétel azonban nem volt, a törvényszék ítélete (ítéleti tényállása) megalapozott. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.20/2026/9/I 3 [13] A védelmi másodfellebbezések irányára és indokaira is tekintettel elsősorban azt kellett vizsgálni, hogy az elsőfokú ítélet tényállása valóban megalapozatlan-e, ha igen, milyen mértékben és a ténybeli javítás a másodfokú bíróság által törvényes és teljeskörű volt-e. A válasz igen. A járásbíróság ítéletének tényállása ugyanis valóban részben, de központi elemeiben megalapozatlan volt. Ennek fő oka a Be. 592. §

(2)bekezdés d) pontjában meghatározott helytelen ténybeli következtetés. A bizonyítékok alapos, többirányú, a logika törvényeinek és a büntető perrendnek megfelelő értékelésével ugyanis a vád szerinti tényállásra vonható okszerű ténybeli következtetés, miként azt a másodfokú bíróság kifogástalanul megállapította. Ez szükségképpen vezetett a bizonyítékok részben eltérő értékeléséhez, perrendszerűen alapot adva bűnösséget megalapozó tényállás ítéletbe foglalásához. A helytelen ténybeli következtetés szükségszerű velejárója volt a tényállás hiányossága és az részlegesen a mérlegelés körébe vont iratokkal ellentétes volta, de az eltérő döntést lehetővé tevő tényhiba a helytelen ténybeli következtetés, miként azt egyébként az elsőfokú ügyészség is helyesen felismerte. [14] A helytelen ténybeli következtetés a közvetett bizonyításhoz kapcsolódik és fő jellemzője, hogy vagy a kiinduló, ún. alaptény hibás, vagy pedig a bíróság az egyébként helyesen megállapított kiinduló tényből a logika szabályai, elsősorban a szillogizmus ellenére, illetve a tudomány állásával és a természetes gondolkodással szemben további tényre tévesen von következtetést. Ennek megítélése nem könnyű feladat és több esetben problémát okoz annak eldöntése, hogy törvényes, a megalapozatlanságból fakadó eltérő bizonyítékértékelésre kerül sor a másodfokú eljárásban, vagy pedig a fellebbezési bíróság tiltott módon „felülmérlegel”. A felülbírált ügyben a Debreceni Törvényszék kifogástalan ténybeli revíziót végzett, eljárása megfelel a törvénynek, a bírói gyakorlatnak és a jogtudomány jelenlegi állásának is. [15] A másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének nagy részletességgel eleget tett, de a védelem is részletekbe menő perorvoslati indokokat terjesztett elő, melyre szükséges az érdemi észrevétel, függetlenül a támadott határozat megalapozottságától. [16] Az első alapvető kérdés, hogy mikor minősül az ítélet megalapozottnak, illetve mely okok vezethetnek megalapozatlansághoz. A törvény a megalapozottság fogalmát pozitív formában nem határozza meg, arra elsősorban a megalapozatlansági okok hiányából lehet következtetést vonni. A bírói gyakorlat, figyelembe véve a jogtudomány eredményeit is, azonban pozitív megfogalmazást is ad, mely szerint megalapozottnak tekinthető a tényállás, ha a bíróság a vád keretei között, a törvényesen lefolytatott bizonyítási eljárást követően a vádló által megjelölt múltbeli eseményeket valósághűen, helyesen és hiánymentesen állapítja meg (BH2024. 106). E feltételeknek a másodfokú ítélet tényállása megfelel. [17] A törvényszék helyesen ismerte fel az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát és az iratok tartalmának megfelelően, közérthetően, hibamentesen indokolta meg, hogy az eljárás során beszerzett személyi bizonyítékok, így különösen a sértett tanúvallomása, a közvetett tanúvallomások alapján egyértelműen rögzíthető a vádlott általi elkövetés. E körben külön ki kell emelni, hogy a védő által felhozott, a sértetti vallomásban valóban tapasztalható eltérések nem érintik a főkérdéseket. A vallomás élményszerű, részletes, melyekre a vádlott terhére lehetett a tényeket alapítani, figyelemmel tanú1, tanú2 és sértett1 tanúvallomására, melyeket megerősítettek részben a helyszín adatai, valamint különösen az orvosszakértői vélemény. Nincs arra semmilyen hitelt érdemlő adat, hogy más, vagy más formában bántalmazta az idős sértettet, mint a vádlott, a másodfokú bíróság ténybeli álláspontját a harmadfokú bíróság osztotta. [18] A törvényszék a megalapozottá tett, alapvetően eltérő tényállás alapján okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. A cselekmény valóban a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző és Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.20/2026/9/I 4 a

(3)bekezdés, valamint a

(6)bekezdés c) pont, konkrétan mindkét fordulata, azaz az

1. és
2. fordulat, a bűncselekmény elhárítására a védekezésre egyrészt idős koránál, másrészt fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett súlyos testi sértés bűntettének befejezett és viszonylag távoli kísérletét valósította meg. A jóval fiatalabb és ebből is fakadóan erősebb alkatú, egészséges vádlott által az arcra, az orrtájékra mért ökölütés, a tettlegesség folytatása azt jelzi, hogy a vádlott a testi épség megsértése kapcsán egyenes, a súlyosabb eredményt illetően pedig eshetőleges szándékkal cselekedett, melyre bizonyossággal lehet következtetni a vádlott önhibából eredő ittassága miatt döntően a tárgyi oldali elemekből (3/
3. Büntető jogegységi határozat, III. Büntető Elvi Döntés). Egyetértett a harmadfokú bíróság azzal a másodfokú bírói állásponttal is, hogy a Btk.
4. §

(6)bekezdés c) pontjában írt törvényi tényállás mindkét fordulata megállapításának helye van. A sértett idős életkora egyértelmű tény, de súlyos betegsége, különösen a szembetegség, a korábbi műtét, a látási problémái igazolják azt is, hogy testi fogyatékossága is korlátozta a védekezési képességében. [19] Észlelte viszont az ítélőtábla, hogy a törvényszék a követett gyakorlattól és a vádtól, valamint az elsőfokú ítélettől is eltérően a testi sértés minősített eseténél a konkrét fordulatot, fordulatokat nem tüntette fel. Ennek jelen esetben azért van jelentősége, mert a vádtól eltérve a másodfokú bíróság megállapíthatónak tartotta a

1. fordulatban írt, fogyatékosságból eredő korlátozott védekezési képességet az idős koron túl, mely a minősítést érdemben nem érinti, de a büntetéskiszabás során jelentőséggel bír. Ezért a harmadfokú bíróság a Kúria 2/
2. (VII.5.) BK véleményével felülvizsgált és módosítással fenntartott
3. BK véleménye
4. pontjának megfelelően megjelölte a fordulatokat is. Mindez viszont nyilvánvalóan nem érintette a másodfokú ítélet törvényes minősítését és változtatást sem indokolt, hanem a kisebb kiegészítés elvégezhető volt a helybenhagyó végzés keretei között. [20] A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó szempontokat számba vette és azokat a nyomatékuknak megfelelően értékelte. A vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos büntetést szabott ki, mely kifejezi az egyéniesítést, az elkövető és elbírált bűntett valós társadalomra veszélyességét is. A visszaeső vádlott esetében, az ittasan, útonálló módon, alapvetően motiválatlanul véghez vitt cselekmény alapvető együttélési normákat sért, a büntetés enyhítésére nem kerülhetett sor annak megjegyzésével, hogy súlyosítását pedig a súlyosítási tilalom szabályai zárták ki. [21] A másodfokú ítélet egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező, a szabadságvesztés börtön végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, és a bűnügyi költség vádlott általi viseléséről szóló rendelkezései is törvényesek. [22] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a fellebbezések alaptalansága miatt a Be.
5. § alkalmazásával helyes indokainál fogva, a rendelkező résznek a bűncselekmény törvényhelyét érintő, már jelzett kiegészítésével helybenhagyta. [23] Mellőzte egyben – szintén a helybenhagyás keretei között – a másodfokú ítéletből az elsőfokú ítélet egyebekben helybenhagyására utalást, mert az egy vádlottas, egy tényállásos ügyben az ellentétes döntést követően nem volt helybenhagyott rendelkezés, de még a tényállás is érdemben eltérő volt. A helybenhagyás, változtatás mindig ítéleti rendelkezéshez kapcsolódik, az esetleges ténybeli, vagy más indokolásbeli azonosság nem jelent affirmatórius (helybenhagyó) döntést, jelen esetben pedig még azonosság sem volt, ezért a hivatkozott másodfokú rendelkezést mellőzni kellett. [24] Feltüntette továbbá a vádlott megváltozott tényleges tartózkodási helyét a Be.
6. §

(3)bekezdés c) pontjának alkalmazásával, mely már a bv. intézet neve. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.20/2026/9/I 5 [25] A harmadfokú bíróság határozata ellen a Be. 615. §

(1),

(2)bekezdéseire és az egyébként is kivételes kétfokú jogorvoslati rendszer alapszabályaira tekintettel további fellebbezésnek már nincs helye. Debrecen,

1. április
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke-előadó, Dr. Diószegi Attila sk. bíró, Dr. Bakó József sk.bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 11.Bf.163/2025/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bhar.I.20/2026/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. április
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke